Az igazság az ingerlési összhang hiányáról

Emily Nagoski szexoktató kielemzi a szexszel kapcsolatos egyik legveszélyesebb hiedelme, és megismertet bennünket az ingerlési összhang hiányát megvilágító tudománnyal, melynél nincs kapcsolat a testi reagálás, valamint az örömérzés s a vágy élménye között. Lehet, hogy efféle intim pillanatokról kínos és nehéz beszélni, Nagorski e szókimondó előadásában mégis arra int bennünket: adjuk közre e fontos információt akinek lehet: bíróknak, jogászoknak, partnereinknek, tizenéveseknek. "De minden bátor beszélgetésünkkel egy kissé jobbítjuk a világot" – hangsúlyozza Nagorski. (Az előadás nem való gyerekeknek!)

[Vigyázat! Az előadás
nem való gyerekeknek!]

Szexoktatóként a tudományos
álláspont megismertetése a szakterületem.

De legfontosabb teendőm,
hogy semleges maradjak,

mikor szexualitással összefüggő
dolgokról esik szó:

semmi feszengés, semmi izgalom,
semmi megítélés, semmi restelkedés;

bárhol is vagyok.

Mindegy, mit kérdeznek tőlem.

Egyszer az egyik tanácskozás után
a szálló előterében

már épp elmenőben voltam,
amikor egy kolléga rám akaszkodott.

"Emily, tényleg csak
egy rövid kérdésem lenne.

Az egyik barátnőm...

(Nevetés)

szeretné tudni, a vibrátorától
függővé válhat-e?"

Válaszom nem, de lehet,
hogy a vibrátor elkényezteti.

Egy trópusi paradicsomban
tartott másik konferencián

épp reggelit válogattam a svédasztalnál,
amikor egy párocska hozzám lépett.

"Szia, Emily, bocs, hogy zavarunk,

de egy gyors kérdést tennénk föl
a korai magömlésről."

"Jó, elmondom a stop-start technikát."

Ebből áll az életem.

Szemem sem rebben,
amikor mások esetleg viszolyognak.

A viszolygás olyan érzelem,
amely elegyíti a meglepetést

a feszengéssel és némi ellenszenvvel.

Olyan, mikor nem tudjuk,
mit kezdjünk a kezünkkel.

Ez nem más, mint eredmény.

Azért érezzük,

mert első húsz évünkben azt tanultuk,

hogy a szex veszélyes és az örökös
szégyen visszataszító forrása,

és aki nem műveli igazán jól,
azt sohasem fogják szeretni.

(Nevetés)

Lehet, hogy viszolyognak,
mikor a szexről beszélek,

miközben idegenekkel teli teremben ülnek –
ez rendben lévő.

Lélegezzenek mélyet.

Az érzések akár az alagutak.

Keresztülvágunk a sötétségen,
és a végén kijutunk a fényre.

Megígérem, hogy nem bánják meg,

mert megismertetem
önöket egy kis tudománnyal,

amely mindenről megváltoztatta a nézetem,

kezdve az érzelmi agyterületen lévő
ingerületátvivő anyagok viselkedésével,

az interperszonális kapcsolatok
dinamikájáig bezárólag.

Beleértve jogrendszerünket is.

A dolog az agyban kezdődik.

Agyunknak van olyan területe,
amelyről valószínűleg hallottak:

ez a jutalomközpont.

Szerintem ezt jutalomközpontnak hívni

kb. annyi, mintha orrunkat hívnánk arcnak.

Az orr lényeges összetevő,

de más részeket figyelmen kívül hagy,
s aki az orr alapján akarja megérteni

az arc működését, igencsak
szarva közt keresi a tőgyét.

Három összefüggő, de különálló
rendszerről van szó.

Az első rendszer a tetszés.

Ez akár a jutalom,

ezek érzelmi agyterületünk
opioid csatlakozási pontjai.

Értékeli a gyönyör hatását:

"Jó érzést vált ki ez az inger?

Milyen jót?

Rossz érzést vált ki?

Mennyire rosszat?"

Ha cukros víz kerül az újszülött nyelvére,

az opioidot kedvelő rendszer
tűzijátékot gyújt.

A másik a vágyrendszer.

A vágyat a dopamin kiterjedt
anyagcseréje közvetíti

érzelmi agyterületünkbe és tovább is.

Ez ösztönöz bennünket, hogy valamely
ingert fogadjunk vagy inkább elhárítsunk.

A vágy az újabb sütiért kuncsorgó,

nyomunkban tipegő kisgyerekhez hasonlít.

A vágy és a tetszés összefügg,

de nem azonos.

A harmadik rendszer a tanulás.

Pavlov kutyái tanultak.

Emlékszenek Pavlovra?

Kutyái csengőszóra nyáladzani kezdtek.

Nem nehéz: enniük adunk,
automatikusan nyáladzani kezdenek,

megszólaltatjuk a csengőt.

Étel, nyáladzás, csengő.

Étel, csengő, nyáladzás.

Csengő, nyáladzás.

Azt jelenti-e a nyáladzás, hogy a kutya
meg akarná enni a csengőt?

Azt jelenti, hogy a kutya
finomnak találja a csengőt?

Nem.

Pavlov hozzákapcsolta
a csengőt az ételhez.

Amikor a vágy, a tetszés
és a tanulás elkülönülnek,

megleljük a magyarázatát annak,

amit a kutatók az ingerlési
összhang hiányának hívnak.

Röviden összhanghiány,

amikor hiányzik a kapcsolat

a fiziológiai válasz, pl. nyáladzás

s a szubjektív örömélmény
és a vágy között.

Ez előfordul minden érzelmi
és motivációs rendszerünkben,

a szexet is beleértve.

Az utóbbi 30 év kutatásai kimutatták,

hogy az ivarszervek véráramlása

szexuális ingerek hatására
nőhet még akkor is,

ha a szexuális ingerekhez nem társul

a vágy vagy tetszés szubjektív élménye.

Az ivarszervi reagálás

és a szubjektív élmény közti egybeesés

10–50%-os.

Ez széles skála.

Nem feltétlenül jelzi megfelelően

csupán az ivarszervi véráramlás,

hogy valaki miként reagál
a szexuális ingerre.

Mikor ezt elmagyaráztam a férjemnek,
találó példát hozott föl rá.

Azt mondta:

"Ez megmagyarázza,
mikor középiskolás koromban egyszer...

erekcióm lett, amikor a 'lyukas fánk'
kifejezést hallottam."

(Nevetés)

Szeretkezni akart a fánkkal?

Nem.

Tesztoszteronnal teli tinédzserfiú volt,

amikor majd' mindenről a szex ugrik be.

Szélsőségek jellemzik.

Este küzdhet, hogy merevedjen neki,

de másnap úgy ébred, hogy erekciója van,

amikor az csupán bosszantóan kellemetlen.

A 30-valahány éves
barátnőm ezzel hívott föl:

"Párommal pont a dolog kellős
közepén voltunk, és én rászóltam:

«Most gyere, már kívánlak!»

Ő meg: «Nem, még száraz vagy,
csak a kedvemre akarsz tenni.»

Pedig én már készen álltam.

Valami hormonális baj?

Orvoshoz forduljak,
hogy mi történik velem?"

A válasz?

Ez az ingerlési összhang hiánya.

Ha nemkívánatos fájdalmat
érzünk, irány az orvos.

Egyébként:

Az ivarszervek működése
nem jelzi szükségszerűen

szubjektív tetszési és vágyélményünket.

Egy barátnőm, még a főiskoláról,

elmesélte a nemi kapcsolatban
először tapasztalt erőjáték-élményét.

Partnere a karjánál fogva felkötözte,

így ni, és úgy helyezi el,
hogy lovaglóülésben ül egy rúdon,

a rúd a csiklójához nyomódik, így ni.

Ez az ott álló barátnőm,
a pasi pedig lelép;

ez az erőjáték.

Magára hagyja a lányt.

A barátnőm azt gondolja:

"Ez nekem unalmas."

(Nevetés)

A pasi visszajön, és a lány azt mondja:
"Ez nekem unalmas."

A pasi ránéz a lányra, ránéz a rúdra,

és azt mondja: "Akkor miért vagy nedves?"

Miért volt nedves?

Van köze a szexhez,
amikor a csiklóját valami nyomja?

Eeegen.

Azt mondja-e ez a pasinak, hogy a lány
akarja vagy tetszik neki, ami történik?

Frászt.

Honnan tudhatja a pasi, hogy a lány
akarja vagy tetszik neki, ami történik?

Tőle magától!

Felismerte és kimondta,
amit akar és ami tetszik neki.

A pasinak csak az a dolga,
hogy a szavaira figyeljen.

Telefonáló barátnőmnél mi a megoldás?

Mondd a partnerednek:
"Arra figyelj, amit mondok!"

És vegyél síkosítót is.

(Nevetés)

(Taps)

A síkosítóért nagy taps jár.

(Taps)

Mindenki, mindenhol.

De elmondok egy komorabb
"figyelj a nő szavaira" történetet.

Az egyik diáklánytól értesültem róla

az ingerlési összhang hiányáról
tartott előadásom után.

Új partnerével volt,
jól elvoltak egymással,

és arra a pontra értek,

aminél tovább a lány nem akart menni.

Nemet mondott.

A partnere erre: "De hát nedves vagy,
készen állsz, ne légy félénk!"

Félénk?

Mintha nem kellett volna összeszednie
minden bátorságát és önbizalmát,

hogy nemet mondjon annak,
aki tetszik neki,

akit nem akart megbántani.

Elismételte.

Ismét nemet mondott.

Figyelt-e a férfi a lány szavaira?

A MeToo és a Time's Up korszakában
meg szoktak kérdezni:

"Honnan tudjam, mit szeret
a partnerem, és mi tetszik neki?

Most minden beleegyezés
szóbeli és szerződésszerű?"

Van, hogy a beleegyezés félreérthető,

és átfogó kulturális
megvitatására van szükség.

De biztosak lehetünk-e benne,
hogy fölismerjük a világos beleegyezést,

ha leszámolunk e tévhittel?

Az eddig említett példákban

az egyik fél fölismeri és megfogalmazza,
mit akar és mi tetszene neki.

"Most rögtön akarlak."

"Nem."

A másik fél válasza erre, hogy téved.

Ez manipuláció.

Mélységesen megalázó.

Azt mondjuk: így érzünk,

de közben testünk az ellenkezőjét állítja.

Csak a szexualitással vagyunk így,

noha az ingerlési összhang hiánya

minden érzelmi és motivációs
rendszerünkben jelen van.

Ha kukacos almába harapva
összefut a nyál a számban,

azt mondaná-e bárki:

"Nemet mondtál, de tested igent mond?"

(Nevetés)

Nem csak partnereink értik félre.

Az Országos Jogászképző Program
közzétett egy anyagot:

"Bírók mondják: Bárcsak ezt tudtam volna,

mielőtt felnőtt áldozat szexuális
megtámadása ügyében ítélkezem."

"13. pont:

Esetenként a női vagy férfiáldozat
érezhet testi reakciót,

de az nem szexuális reakció a szó
«vágy» vagy «kölcsönösség» értelmében."

Máris közelebb kerültünk a sötétséghez,

de ígérem, utat találunk a fényhez.

Az egyik több fokon zajló
bírósági ügy jut eszembe,

melynek tárgya beleegyezés
nélküli nemi érintkezés.

Képzeljék magukat esküdtnek,

aki megtudja, hogy az áldozatnak
orgazmusa volt.

Változtat-e ez az eset megítélésén?

Emlékeztetek rá:
az orgazmus fiziológiai jelenség,

a feszültség spontán, akaratlan oldódása,

és szexuális ingerlés hatására lép fel.

De az elkövető ügyvédje tudatta
az esküdtekkel az áldozat orgazmusát,

mivel azt hitte, hogy az orgazmus
beleegyezésnek vehető.

Hozzáteszem, hogy felnőtt családtag
becstelenített meg gyereket.

Lélegezzünk egy nagyot.

Az efféle történetből mindennemű
érzés kikerekedhet:

düh, szégyen, érzelmi zavarok,

mert összefüggenek a szexszel,

még ha visszataszítóak is.

De még ha tudom is, hogy nem könnyű

ilyen érzések közepette
idegenekkel teli helyiségben ülni,

még ha eligazodunk is
zavaros érzéseink között,

biztosan eljutunk az együttérzésig

a kislány esetében,

akinek viszonya testével kárt szenvedett,

s ezt felnőtt okozta,
akinek a védelem lett volna a dolga.

Meglesz a remény, hogy akad
olyan szavahihető felnőtt,

aki fölhívja a figyelmet:
"Az ivarszervi reagálás

csak a nemi ingerlést jelzi,
nem a vágyat vagy tetszést,

főként nem a beleegyezést.

(Taps)

Az együttérzés és remény
érdekében járom a világot,

beszélek erről bárki érdeklődőnek.

Látom, hogy ez segít,
még ha csak szavakat mondok is.

Foglalják önök is szavakba!

Nem kell ezer idegen előtt
a "csikló" szót kiejteniük.

De folytassanak bátor beszélgetést!

Mondják ezt el nemi erőszakot
elszenvedett ismerősüknek!

Biztos ismernek ilyent.

Az USA-ban minden harmadik nő ilyen.

Minden hatodik férfi ilyen.

A transzneműek közel fele.

Mondják el: "Az ivarszervi reagálás
csak a nemi ingerlést jelzi,

nem a vágyat vagy tetszést."

Mondják el bíró vagy ügyvéd ismerősüknek

vagy zsarunak vagy aki szexuális
támadás ügyben esküdt lehet.

Mondják el: "Sokan azt hiszik,
hogy testük nem reagál,

ha nem szeretnék vagy nem tetszik,
ami velük történik.

Ez egyáltalán nem így van."

A valóság az ingerlési összhang hiánya.

Mondják az összezavarodott tizenévesnek,

aki csak próbálja kibogozni a mi micsodát!

Mondják, ha penészes gyümölcsbe harapva
összefut a nyál a szájukban,

hogy senki ne vágja rá:

"Á, csak nem akarod bevallani,
mennyire ízlik."

Ugyanez a helyzet övön alul:
az ingerlési összhang hiánya.

Mondják meg a partnerüknek:

"Ivarszerveim nem árulják el neked,
mit szeretnék vagy mi tetszik.

Én igen."

(Taps)

Mélyek a hiedelem gyökerei,

és kultúránk egyes igen
sötét erőivel fonódnak egybe.

De minden bátor beszélgetésünkkel

egy kissé jobbá és egyszerűbbé tesszük

az összezavarodott tizenéves világát.

Kissé könnyebbé letört
telefonáló barátnőnknek.

Kissé könnyebbé és biztonságosabbá

a minden harmadik bántalmazott nőnek.

A hat férfi közül az egynek.

A transzneműek felének.

Me too – nekem is.

Minden bátor beszélgetést

köszönök.

(Taps)

Köszönöm.

Köszi.

(Taps)

Helen Walters: Emily, gyere ide.

Köszönöm szépen.

Tudom, hogy állandóan ezzel foglalkozol,

mégis hálás vagyok,
hogy vetted a bátorságot,

és föllépj ezzel nálunk.

Sok időd elment rá,
és hálásak vagyunk érte.

Köszönöm.

Emily Nagoski: Hálás vagyok,
hogy itt lehettem.

HW: Napi munkád során,

képzelem, ahogy az elején említetted,

rengeteg kérdést kapsz.

De melyik kérdést teszik föl
minduntalan neked,

amelyet itt közreadhatsz,
hogy ne kelljen ezerszer megválaszolnod

a hét hátralévő részében?

EN: Leggyakrabban azt a kérdést kapom,

amely a többi kérdés lényege is,

pl. függővé válhatok-e a vibrátoromtól,

segíts a merevedési zavarom leküzdésében.

A kérdések hátterében ez áll:
"Normális vagyok?"

Erről az a válasz jut eszembe,

hogy mi a normális, és miért akarjuk,
hogy nemi életünk pont olyan legyen?

Miért csak a szexualitásban
akarunk normálisak lenni?

Nem akarunk különlegesek lenni?

Csak normális szexet szeretnénk
vagy klassz szexet?

Szerintem nagy a félsz attól,

ha valaki szexuálisan túl másfajta.

Amikor azt kérdezik:

"normális-e a tapasztalt élményem?",

akkor valójában arra kíváncsiak:
"nem lógok ki a sorból?"

Beleillek-e ebbe a kapcsolatba,

ebbe a közösségbe,

mint nemi életet élő személy?

Erre a válasz a határozott igen.

Két gátja van ennek:

egyrészt, aki nem kívánt fájdalmat érez,

forduljon orvoshoz.

A másik: amíg valaki szabadon
és örömmel vesz részt benne,

és szabadon otthagyja,
amikor úgy akarja,

mindenki azt csinál, amit akar.

Nincs előírás, nincs beskatulyázás,

ha megvan az egyetértés
és nincs nem kívánt fájdalom,

mindent szabad,
mindenki azt tesz, amit akar.

HW: Elképesztő. Köszönöm szépen.

EN: Köszönöm.

HW: Köszönöm, hihetetlen vagy.

(Taps)