Kétnyelvű elmealkotás | Naja Ferjan Ramirez | TEDxLjubljana

Dr. Naja Ferjan Ramirez kutató a nyelvtanulás agyi folyamatait tanulmányozza csecsemőknél és kisgyermekeknél. Előadásában bemutatja a legújabb technikákat, amikkel tanulmányozható a csecsemők agya, és kifejti, miért képes minden kisbaba egy időben két nyelvet tanulni. Ismerteti, milyen előnyöket jelent a kétnyelvű környezet a nyelvfejlődésben és az agy fejlődésében, és elmondja, mi szükséges a kétnyelvű elme megteremtéséhez.

Ez az előadás TEDx-rendezvényen hangzott el, TED-konferencia-formátumban, de helyi független szervezet rendezésében. Bővebben:
http://ted.com/tedx

Önök közül hányan beszélnek két nyelven?

A legtöbben igen.
Végül is Európában élünk.

Most hadd kérdezzem meg:

hányan mondhatják el, hogy olyan
folyékonyan beszélik mindkét nyelvet,

hogy bármelyiken vállalhatnak munkát,
vagy beszélik álmukban?

Nem túl sokan.

Mi ennek az oka?

Abban szerintem mind egyetértünk,
hogy jó dolog a kétnyelvűség.

Növeli munkavállalási esélyeinket.
Több emberrel beszélhetünk.

Számos kognitív és szociális
előnnyel is jár,

és késlelteti az Alzheimer-kór
kialakulását.

Miért nem beszélünk hát folyékonyan
két nyelvet mindannyian?

Mi, akik az idegen nyelveket
az iskolában tanultuk,

biztosan emlékszünk, milyen nehéz volt,
mennyit küzdöttünk vele.

Én magam legalábbis ezt tapasztaltam.

Tízéves korom körül kezdtem
angolul tanulni,

itt, egy ljubljanai iskolában.

Úgy kilenc évvel később, amikor
az Egyesült Államokba mentem tanulni,

azt hittem, már elég jól tudok angolul,
egész jó házi feladatokat írtam,

de emlékszem, amikor a barátaimmal
együtt vacsoráztunk,

elvesztettem a fonalat,
nem tudtam, miről folyik a szó.

Vagy az első amerikai randimon

csak alig a felét értettem annak,
amit az a fiú mondott nekem.

Gondolom, önök közül is sokan tudnának
mesélni saját tapasztalataikról,

de történeteinknek
van egy közös tanulsága:

idegen nyelvet tanulni nehéz.

Sok időt és munkát igényel,

és úgy tűnik: akármilyen
keményen is próbálkozunk,

ritkán jutunk el az anyanyelvi szintig.

Idegen akcentusunk

még olyankor is megmarad,

ha már évek óta használjuk a nyelvet.

Feltétlenül ilyen nehéznek kell lennie?

Szerintem nem.

Ma arról beszélek önöknek, hogy
az emberi agy teljes mértékben képes

egyszerre két nyelvet
folyékonyan elsajátítani,

és egyáltalán nem szükségszerű,
hogy ezt kínszenvedéssel érjük el.

Mi kell tehát ahhoz,
hogy kétnyelvű elmét alkossunk?

Szerintem először is nagyon ígéretes
olyanok agyát tanulmányozni,

akik igazán zseniálisak
a nyelvtanulás terén.

Vagyis a kisbabákét.

A kisbabák nyelvzsenik,

a világ minden táján

természetes és spontán módon
tanulják meg anyanyelvüket anélkül,

hogy bárki elmagyarázná
nekik ennek módszerét.

De mondok még jobbat.

Azok a kisgyerekek, akiknek megadatik,

hogy egyszerre két nyelvet
hallgassanak és beszéljenek,

mindkét nyelvet anyanyelvi szinten
fogják tudni.

Önöknek és nekem ez nem menne,

még a számítógépeknek sem.

Miért és hogyhogy ilyen jók
a kicsik a nyelvtanulásban?

A Washingtoni Egyetem Tanulás-
és Agykutató Intézetében –

röviden az I-LABS-nál –

vagyok kutató.

A gyerekek agyában zajló
nyelvi folyamatokat tanulmányozom,

születéstől hároméves korukig.

Különösen azokat a babákat vizsgálom,

akik egyszerre két nyelvet tanulnak,
vagyis a bilingvis babákat.

Ehhez a kutatáshoz

az úgynevezett mágneses enkefalográfiát,

röviden MEG-et alkalmazzuk.

Úgy hívjuk: marsi hajszárító.

Azt mindenképp fontos kiemelni,
hogy ez a gép teljesen biztonságos,

nem veszélyes, teljesen csendes,
igazán bababarát.

Ezzel az eszközzel tanulmányozzuk
a babák agyát.

MEG-gépünk azon kevesek egyike a világon,

amit kifejezetten kisgyerekek
agyvizsgálatára fejlesztettek ki.

Van egy csapat jól képzett
tudományos segédmunkatársunk is,

az a feladatuk, hogy szórakoztassák
a kicsiket,

amíg az agyukat vizsgáljuk.

Az egyik kérdés, amit mostanában
vizsgáltunk a MEG-gel:

mi zajlik azoknak a babáknak az agyában,
akiknek környezetében

két külön anyanyelven beszélnek?

Ha még a beszédhasználat megindulása előtt
vizsgáljuk e kisgyerekek agyát,

vajon van-e eltérés azokéhoz képest,
akik csak egy nyelvet hallgatnak?

Mutatom az eredményeket.

Bevittük a babákat a laborba.

Felerészben kétnyelvű családba születtek,

ahol az egyik szülő
spanyol anyanyelvű volt,

a másik pedig angol anyanyelvű.

A többi baba családjában

mindkét szülő angol anyanyelvű volt,

így csak ezt a nyelvet hallották
a közvetlen környezetükben.

Aztán előkészítettük őket
a MEG-vizsgálatra,

ehhez speciális érintőtollat
és egy sapkát alkalmaztunk.

Ez az eljárás lehetővé tette,
hogy leképezzük a babák fejformáját,

így folyamatosan monitorozhattuk
minden mozdulatukat,

amikor fejükre húztuk a MEG-sisakot.

Aztán bevittük őket a MEG-szobába,

ott egy speciális etetőszékbe
ültettük őket,

fejükre húztuk a MEG-sisakot,
a szülők pedig leültek melléjük,

aztán vizsgálni kezdtük az agyműködésüket.

A MEG-kísérletek során

egy-egy nyelv hangjait hallhatták –

jelen esetben spanyol és angol hangokat –

hallgassunk bele ezekbe.

(Videó kezdete)

(Videó vége)

Némelyik hang az angolra jellemző,
más hangok jellegzetesen spanyolok,

és akad köztük, ami
mindkét nyelvben előfordul.

Mindegyik baba pontosan
tizenegy hónapos volt.

Ez jellemzően az az időszak,

amikor a kicsik elkezdik
formálni első szavaikat,

de még nem igazán beszélnek.

Mutatom az eredményt.

Az egynyelvű babák agya

az angol nyelv, tehát az anyanyelvük
hangjaira állt rá,

és nem foglalkozott a spanyol
hangok feldolgozásával,

hiszen ezt a nyelvet sosem hallják
a közvetlen környezetükben.

De mit mondhatunk
a kétnyelvű babák agyáról?

Az ő agyuk, mint kiderült,

mindkét nyelv hangjait feldolgozza,
a spanyolt és az angolt is.

Mit jelent ez, és miért lelkesít
ez engem ennyire?

Ez azt jelenti, hogy a babák agya

mindig azt a nyelvet dolgozza fel,
amit a közvetlen környezetéből ismer.

Akik egy nyelvet hallgatnak otthon,

azok agya egy nyelv feldolgozására áll rá,

a két nyelvet hallgató babák agya viszont

két nyelv feldolgozására lesz képes.

Hadd ismertessem a kísérlet
egy másik eredményét is.

Van az agyban egy terület,
az úgynevezett prefrontális kéreg –

az ábrán zöld szín jelzi ezt a részt.

Valójában itt van, az agy elülső részén.

Ez a terület felel
a figyelem-összpontosításért,

az egyes feladatok közti átkapcsolásért,
valamint a rugalmas gondolkodásért.

Gondolom, abban mind egyetértünk,

hogy a 21. században ezek mind
rendkívül fontos feladatok.

Kíváncsiak voltunk, mit találunk,

ha összevetjük a két babacsoport
prefrontális agyi tevékenységét.

Érdekes módon

a kétnyelvű babák
agyi tevékenysége erősebb,

hevesebb agyi reakciókat adtak
a nyelvi hangokra,

különösen ezeken
a prefrontális területeken.

Mi lehet ennek az oka?

Az egyik értelmezés szerint

a folyamatos ide-oda kapcsolás
a két különböző nyelv között

edzésben tartja az agyat,

megerősíti az átkapcsolásban
részt vevő agyi hálózatokat,

ez pedig kognitív fellendüléshez vezet
a kétnyelvű babáknál.

Sok más tanulmány igazolja,
hogy a kétnyelvű gyerekek,

de a kétnyelvű felnőttek is
előnyben vannak,

amikor olyan feladatokat kell megoldani,
melyek kognitív rugalmasságot igényelnek.

De még izgalmasabb az,

hogy éppen itt, a rugalmas gondolkodásért
felelős agyterületen láthatók eltérések

már 11 hónapos korban,

még mielőtt a babák megszólalnának.

Kísérleteink tehát azt bizonyítják,

hogy a csecsemők agya tökéletesen
képes egy időben két nyelvre szakosodni,

és hogy ezzel együtt

más járulékos előnyök
lehetősége is fennáll.

Eredményeink alapján
felmerülhet a kérdés:

miért nem neveljük
gyermekeinket kétnyelvűnek?

Biztos van a dolognak valami hátránya,
amit most elhallgatok.

Akadnak, akik így vélik.

Az egyik általános felfogás szerint
a kétnyelvűség lelassítja a nyelvtanulást.

Lassabb lesz a folyamat.

A kutatások ezt nem támasztják alá.

Sőt, inkább azt mutatják,

hogy a kétnyelvű tanulási minták

nagyon-nagyon hasonlóak
az egynyelvű tanulás mintáihoz.

Például a kétnyelvű és egynyelvű babák
ugyanabban az életkorban

kezdik kiadni első hangjaikat
és szavaikat.

Azt is tudjuk, hogy ha megszámoljuk,
összesen hány szót tudnak

a kétnyelvű babák mindkét anyanyelvükön,

szókincsük ugyanakkora, ha nem nagyobb,

mint egynyelvű társaiké.

A másik közkeletű meggyőződés szerint

a kétnyelvűség összezavar.

Ez a tévhit abból a tényből fakad,

hogy a kétnyelvűek időnként
mindkét nyelv szavait felhasználják

ugyanabban a mondatban
vagy ugyanabban a helyzetben.

Ez az úgynevezett kódváltás
vagy kódkeverés.

De vajon zavarodásra utal-e
a kódváltás vagy kódkeverés?

A tudomány szerint nem.

A kétnyelvűek általában kódváltók,
ez alól a családom sem kivétel.

Családunkban három nyelvet beszélünk,

és időnként halljuk, ahogy gyerekeink

mindhármat kombinálják:
a szlovént, spanyolt és angolt.

Eszerint tehát a gyerekeink
össze vannak zavarodva?

Szerintem egyáltalán nem.

Hadd támasszam ezt alá egy példával.

Négyéves kisfiam néha ezt kérdezi:

"Anyu, Apa pod tušem van?"

Ez azt jelenti: "Anyu, Apa zuhanyozik?"

Miért mond ilyen mondatokat?

Ennek több oka van.

Először is azért, mert megteheti.

A kétnyelvűeknek, ellentétben
az egynyelvűekkel

van egy másik nyelvük is,
melyből könnyen kaphatnak elő szavakat,

és időnként meg is teszik,

mivel olykor könnyebben
eszükbe jut egy szó az egyik nyelven,

mint a másikon.

Így például a fiam

valószínűleg jobban tudja szlovénül
a "zuhanyozás" szót, mint angolul,

ezért használja, mert neki ez könnyebb.

A másik ok, amiért ilyen mondatokat mond,

az az, hogy tudja: úgyis megértem.

Az óvodában ritkán használ
szlovén szavakat,

mert tudja, hogy a gondozók
és a többi gyerek

egyáltalán nem értenék, miről beszél.

A kétnyelvű gyerekek jellemzően
nagyon is pontosan tudják,

mikor keverhetik a nyelveiket,
és mikor nem.

Tanulmányok igazolják,
hogy már a kétévesek is képesek

beszélgetőpartnereikhez igazítani
a nyelvet, amin megszólalnak.

Végül szeretnék hangsúlyozni valamit
a kódkeveréssel kapcsolatban.

Még ha keverésnek is hívják,

nem véletlenszerűen keverednek
a két nyelv szavai.

Nyelvtani szabályokat követnek.

Ritkán hallok efféle kérdést:
"Anyu, apa pod tuš van?"

Akik folyékonyan beszélnek
szlovénül és angolul, tudják,

hogy azt mondhatom:
"Apa pod tuš megy,"

de azt nem, hogy "pod tuš van",
csak a "pod tušem van" helyes.

A "lenni" létige állapotot jelöl,

és a szlovén nyelvben más a vonzata,
mint a "menni" igének,

ami mozgást jelöl.

Bonyolult, ugye?

Épp ez a lényeg:
a kódkeverés nem egyszerű.

Mindkét nyelv alapos
nyelvi tudását feltételezi,

emellett kell az a képesség is,
hogy e tudást kombinálva

a beszélő érthető közléseket alkosson.

A kódkeverés tehát
nem zavarodottságot,

hanem kifinomult
nyelvi tudást jelez.

Ez tehát teljesen normális viselkedés

mind a kétnyelvű gyerekek,

mind pedig a két nyelvet folyékonyan
beszélő kétnyelvű felnőttek esetében.

A kétnyelvűség tehát nem zavar össze,

és nem lassítja le
a nyelvtanulás folyamatát.

A tudomány inkább azt igazolja,
hogy számos előnnyel jár,

és a kétnyelvű oktatás iránti igény

fokozottan nő az Egyesült Államokban,
és mindenütt a világon.

Az emberek azt is kezdik megérteni,

hogy az a legjobb, ha egészen
kicsi kortól kezdjük el,

hisz tudjuk, a születéskor

agyunk épp annyira képes
két nyelvet megtanulni,

mint egyet.

Mit tegyünk tehát?

Hogy tegyük lehetővé, hogy mindenki
már kora csecsemőkorától kezdve

két nyelven tanulhasson?

Olyan családban, mint az enyém,
ez nem kérdés,

hisz mindkét szülő
saját anyanyelvén beszél,

ami eltér attól, amit a gyerek
az otthonán kívül hall.

De mi legyen a többiekkel?

A gyermekek nyelvfejlődését
kutató szakemberként

gyakran hallom a szülőktől,
hogy nagyon szeretnék,

ha gyermekük új nyelvet tanulhatna,

ám az a nyelv nem az anyanyelvük,

és nem engedhetik meg maguknak,
hogy idegen nyelvű nevelőnőt fogadjanak.

Egyes szülők azt hiszik,
elég, ha kisgyerekük a tévét nézi,

attól majd megtanul idegen nyelveket.

Sajnos ez nem így van.

Nagyobb gyermekek megtanulhatnak
néhány idegen szót

az elektronikus médiából,

a kicsik azonban játékosan
tanulnak nyelveket,

folyamatos társas interakciók útján,
élő emberekkel,

akik tökéletesen értik és használják
azt a célnyelvet.

Így aztán eljutunk az alábbi kérdéshez:

létrehozhatunk-e olyan környezeteket
a köznevelésen belül,

melyben már kora csecsemőkortól

minden baba képes
idegen nyelveket tanulni?

Ha nagyon korán elkezdjük,

milyen mértékben és módon kell
találkoznia a nyelvvel ahhoz,

hogy igazán kétnyelvű legyen az elméje?

Kutatásokból tudjuk,

hogy a csecsemők meglepően hamar
elsajátítják az idegen nyelveket,

ám ugyanakkor azt is tudjuk,

hogy nem mindegy,
milyen nyelvtípust hallanak.

Ez határozza meg,

mennyit és milyen gyorsan
fognak megtanulni.

Meg tudjuk ezt csinálni?

Szerintem igen.

Kutatásokból tudjuk,

hogy van hat alapelv,
hat összetevő, ha úgy tetszik,

ami fejleszti a gyerekek nyelvtudását.

Úgy véljük, a helyes tudományos
alapú megközelítéssel,

ami ezt a hat összetevőt kombinálja,

létrehozhatunk olyan oktatási programokat,

amikkel a kisbabák játékosan
tanulhatnak idegen nyelveket,

az életkoruknak megfelelő
közoktatási központokban.

Nemrég tesztelni kezdtük ezt az ötletet
az egyik európai fővárosban,

ahol a kormány nagy lelkesedéssel
támogatja az idegen nyelvtanulást

minden gyermek számára,
születésétől kezdve.

E kísérletek eredményei rendkívül
izgalmasak és ígéretesek.

Úgyhogy maradjanak velünk!

Úgy véljük, ebben a programban
megvan annak lehetősége,

hogy megváltoztassa
a kétnyelvű oktatás menetét.

Reméljük, el tudjuk érni,

hogy egy nap majd minden baba
teljesen kibontakoztathassa képességeit,

és már idejekorán
elkezdjen két nyelven tanulni.

Köszönöm. Hvala.

(Taps)