Az emberi tudás látványos története

Hogyan növekszik a tudás? Néha egy felismeréssel kezdődik, majd sokfelé ágazik el. Manuel Lima információ-grafikai szakértő közreműködésével fedezhetjük fel az adatok feltérképezésének évezredes történetét — a nyelvektől a dinasztiákig, információ-fák segítségével. Bepillantást nyerhetünk a láthatóvá tétel káprázatos történetébe, és az emberiség azon vágyára, hogy térképezzünk fel minden tudást.

10 éve azt kutatom,

hogy az emberek hogyan szervezik
és teszik láthatóvá az információt.

Érdekes változást vettem észre.

Hosszú ideig

környező világunk természetes
hierarchiájában hittünk,

amely a lét nagy láncolataként,
latinul Scala naturae néven ismeretes.

Ez a felülről lefelé építkező szerkezet
fenn általában Istennel kezdődik,

akit az angyalok, a nemesek,

közemberek, állatok stb. követnek.

Az elgondolás tulajdonképpen
Arisztotelész lételméletén alapul,

amely az ember által minden ismert dolgot
megkülönböztető kategóriákba osztályoz,

pl. amit a hátam mögött láthatnak.

De idővel, érdekes módon,

az elmélet faágazat alakját öltötte,

s Porphyry fája néven vált ismertté.

Ezt tartjuk a legrégebbi tudás fájának.

A faágazat séma

az információátadás
olyan erőteljes jelképévé vált,

hogy idővel fontos közlési eszköze lett

a tudásrendszer-változatok
ábrázolásának.

Láthatjuk az erkölcs föltérképezésére
használt fákat,

a népszerű erények fáját és a bűnök fáját,

itt, ezen a középkori európai
gyönyörű illusztráción.

Láthatjuk a vérrokonság,
a vérségi kapcsolatok bemutatására

használt fákat.

Láthatjuk a leszármazási rend
föltérképezésére használt fákat,

a fadiagram talán leghíresebb őstípusát.

Gondolom, önök közül
sokan láttak már családfát.

Valószínűleg, sokuknak megvan
a maguk így megrajzolt családfájuk.

Még olyan fát is láthatunk,
amely a jogrendszert ábrázolja,

királyok és uralkodók különféle
rendeleteit és döntéseit.

Végül, persze, a nagyon népszerű
tudományos jelképként

láthatjuk az ember által ismert
összes állatfaj ábrázolását.

A fák végül hatásos és
szemléletes jelképpé váltak,

mert sokféleképpen testesítik meg a rend,

az egyensúly, az egység
és a szimmetria iránti emberi vágyat.

Ám manapság olyan új, szerteágazó
és bonyolult feladatokkal találkozunk,

amelyek felfoghatatlanok
egy egyszerű fadiagram alkalmazásával.

Ezért mostanság egy új jelkép kerül elő,

amely a különféle tudásrendszerek

láthatóvá tételében a fa helyébe lép.

Ez a köröttünk lévő világ megértéséhez
új szemlélettel ruház föl bennünket.

Ez az új jelkép a hálózat.

Több tudásterületen látható ez a fától

a hálózat felé tartó elmozdulás.

Látható a változás, mikor igyekszünk
megérteni az agyműködést.

Nemrég még modulokból álló

központi szervnek tekintettük az agyat,

melyben egy adott terület irányít
bizonyos cselekvéseket és viselkedést.

Minél többet tudunk az agyról,

annál inkább úgy képzeljük el,
mint egy nagy zenei szimfóniát,

melyet hangszerek százezrei
szólaltatnak meg.

Ez a csodás felvétel a Blue Brain Project
keretében készült,

ahol 10 ezer neuron
és 30 millió kapcsolat látható.

Ez pedig az emlősök neocortexét
csak 10%-ban térképezi föl.

A változás abban is észrevehető, ahogy
az emberi tudást igyekszünk felfogni.

Itt látható egy pár figyelemre méltó
tudás fája vagy a tudomány fája,

Ramon Llull spanyol tudós alkotása.

Llull volt az előfutár,

aki elsőként hasonlította
fához a tudományt.

E jelképet használjuk minden áldott nap,
mikor azt mondjuk:

"A biológia egy tudományág".

mikor azt mondjuk:

"A genetika egy tudományág".

De minden tudás fája közül a legszebb,
legalábbis nekem,

amelyet Diderot és d'Alembert alkotott meg
1751-ben a francia Enciklopédia számára.

A mű a francia felvilágosodás
igazi bástyája volt,

s ez a pompás illusztráció képezte

a lexikon tartalomjegyzékét.

Az összes tudásterületet

a fa egy-egy ágaként jeleníti meg.

De a tudás ennél sokkal bonyolultabb.

Ez két Wikipédia-térkép,
amely cikkek belső kapcsolódását mutatja:

balra a történelmi, jobbra
a matematikai tárgyú cikkekét.

Ha megnézzük ezt a térképet

és a többit, melyet a Wikipédia alkotott

— talán az ember alkotta egyik
legnagyobb rizomatikus szerkezetet —,

akkor megérthetjük, hogy egy hálózatnál
az emberi tudás sokkal szövevényesebb

és elemei egymástól
kölcsönösen jobban függenek.

Ezt a változást tapasztaljuk abban is,

ahogy a társadalmi kapcsolatokat
térképezzük fel.

Ez egy tipikus szervezeti séma,
egy organigram.

Felteszem, hogy önök közül
sokan láttak már hasonlót

a cégüknél vagy máshol.

Ez egy felülről

építkező alakzat, legfelül a vezérrel,

s haladhatunk lefelé egészen
az egyes fizikai munkásig.

De minden ember
a maga módján egyedi,

és néha nem a merev szerkezet
szerint dolgozik.

Azt hiszem, az internet eléggé
megváltoztatja ezt a paradigmát.

Ez a fantasztikus térkép
a Perl-fejlesztők közötti internetes

társadalmi együttműködést mutatja.

A Perl egy híres programnyelv.

Látható, hogy a különböző programozók

hogyan cserélnek fájlokat,
és működnek együtt az adott projektben.

Észrevehetik, hogy ez teljesen
decentralizált folyamat:

a szervezetnek nincs vezetője,

ez egy hálózat.

Ezt az érdekes változást figyelhetjük meg
a terrorizmus esetében is.

Manapság a terrorizmus megértésében
a fő nehézség,

hogy decentralizált, független
sejtekkel van dolgunk,

ahol az egész folyamatnak nincs vezetője.

Itt láthatják, hogyan használják
a megjelenítést.

A hátam mögötti diagramon

a 2004-es madridi támadásban részt vett
valamennyi terrorista látható.

A hálózatot felosztották

három különböző évre,

amelyeket függőleges rétegek képviselnek —
ez látható mögöttem.

A kék vonalak összekapcsolják

a hálózatban évről évre szereplőket.

Bár a hálózatnak a szó szoros értelmében

nincs vezetője, mégis,
ők a szervezet legbefolyásosabb tagjai,

ők ismerik a legjobban a sejt múltját,

a jövőbeni terveit és céljait.

A fáktól a hálózatok felé történt
elmozdulás látható abban is,

ahogy a fajokat osztályozzuk s szervezzük.

A jobb oldali ábra
az egyetlen illusztráció,

amelyet Darwin beiktatott
a Fajok eredete c. művébe.

Ezt az Élet fájának nevezte.

Balra Darwinnak a kiadójához írt levele,

amelyben az ábra fontosságát taglalja.

Perdöntő volt Darwin
evolúciós elmélete szempontjából.

De nemrég a tudósok felfedezték,
hogy az élet fáját

átszövi a baktériumok sűrű hálózata,

s ezek a baktériumok összekötik

a korábban teljesen elkülönült fajokat.

s ezért már nem élet fájának hívják,

hanem az élet szövedékének, hálózatának.

S végül, ugyanilyen változás látható,

ha Földünk ökológiai rendszereit
vizsgáljuk.

Már nem felel meg az iskolában tanult
leegyszerűsített

ragadozó kontra préda ábra.

Ez itt egy ökológiai rendszer
sokkal precízebb ábrázolása.

David Lavigne professzor
állította össze ezt az ábrát,

amely a kanadai Newfoundland
partja mentén élő

tőkehallal kapcsolatban álló
közel 100 fajt tartalmazza.

Ebből megérthetjük, milyen bonyolult
és egymástól kölcsönösen függő természetű

Földünk legtöbb ökológiai rendszere.

Habár újkeletű, a hálózatnak ez a jelképe

máris különféle alakokat vesz fel,

s már-már növekvő
vizuális rendszertanná válik.

Majdhogynem egy új nyelv
mondattanává válik.

Ez a szempont engem tényleg lázba hoz.

Ez itt 15 különféle tipológia,

melyeket az idők során gyűjtöttem,

és ez hűen mutatja ennek az új jelképnek
a roppant vizuális sokszínűségét.

Itt egy példa rá.

Felül látható a sugár irányú konvergencia.

Ez az ábrázolási modell
az utóbbi 5 évben vált népszerűvé.

A bal felső szélen a legelső projekt —
ez egy génhálózat.

Ezt a számítógépek és szerverek
IP címének hálózata követi.

Mellette a Facebook-barátok hálózata.

Keresve sem találnának
egymástól eltérőbb témákat,

ezek mégis ugyanazt a jelképet,
ugyanazt a vizuális modellt alkalmazzák

tárgyuk soha véget nem érő
bonyolultságának föltérképezésére.

Mutatok még egy párat
a növekvő vizuális hálózati rendszertan

számtalan, általam összegyűjtött
példája közül.

De a hálózatok nemcsak
tudományos jelképek.

Mikor tervezők és tudósok igyekszenek
föltérképezni a komplex rendszereket,

hatást is gyakorolnak
a hagyományos művészeti ágakra,

pl. a festészetre és szobrászatra,

hatást gyakorolnak a művészekre is.

S mivel a hálózatoknak ilyen
hatalmas esztétikai hatalmuk van felettük

— elképesztően gyönyörűek —,

nem csoda, hogy kulturális mémmé válnak,

s új művészeti mozgalmat hoznak létre,
melyet "networkizmus"-nak neveztem el.

A mozgalomban ez a befolyás
többféleképpen érzékelhető.

Csak egy példa a számtalan közül,

ahol látható a tudomány befolyása
a művészetre.

Bal oldalon IP-térkép látható,

számítógép generálta IP-címek térképe:
szervereké, számítógépeké.

A jobb oldalon

Sharon Molloy Tranziens struktúrák
és instabil hálózatok c. műve:

olaj és zománc a vásznon.

Sharon Molloy még egy pár festménye:

gyönyörű, szövevényes festmények.

Itt egy másik példa a tudomány
és művészet közötti

érdekes keresztbeporzásra.

A bal oldalon a "Mosoly hadművelet".

Ez egy közösségi hálózat
számítógép generálta térképe.

A jobb oldalon Emma McNally műve:
A 4. mező.

A művész csak grafittal dolgozott papírra.

Emma McNally a mozgalom egyik vezetője,

és e meghökkentő
képzeletbeli tájak alkotója,

melyeknél tetten érhető a hagyományos
hálózat-megjelenítés hatása.

De networkizmus nemcsak
2 dimenzióban létezik.

Ez az új mozgalom számomra talán

egyik kedvenc projektje.

Azt hiszem, a címe magáért beszél:

"Rostokból formált galaxisok

mint pókhálófonalakon lévő cseppek."

Igen erőteljesnek vélem ezt a projektet,

a szerzője Tomás Saraceno.

Tomás betölti ezeket a nagy tereket,

s csupán rugalmas köteleket használ
ezekhez a hatalmas művekhez.

Ahogy bejárjuk azt a teret,
és ugrálunk a rugalmas köteleken,

az egész háló változik, mintha egy igazi
szerves anyagú háló lenne.

Még egy példa a networkizmusra,

de már egészen más szinten.

A mű alkotója Csiharu Siota
japán művésznő,

a címe: Csendben.

Csiharu, akárcsak Tomás Saraceno
a tereket rugalmas kötelekből,

fekete gyapjúból és fonalból szőtt
sűrű hálóval, sűrű szövevénnyel tölti ki,

néha tárgyakat helyez beléjük,

sőt, néha sok művébe még embereket is.

De a hálózatok nemcsak
új irányvonalat jelentenek,

s túl könnyű lenne őket
mint olyant elutasítanunk.

A hálózatok megtestesítik
a decentralizáció,

a kölcsönös kapcsolatok
és függések elveit.

Ez az új gondolkodásmód
sorsdöntő számunkra,

hogy egy sor mai feladatot megoldhassunk,

kezdve az emberi agy dekódolásától

egészen a hatalmas világmindenség
megértéséig.

Balra egy egér ideghálózatáról
készült felvételt látunk

-- bizonyos szempontból
nagyon hasonló a miénkhez.

Jobbra a millennium szimuláció látható,

mely egy kozmikus alakzat
növekedésének legnagyobb

és leginkább valósághű szimulációja.

Lehetővé vált 20 millió galaxis
történetének újraalkotása,

amely kb. 25 terabyte-ot foglal el.

Véletlen vagy sem,

de azért hasonlítottam össze

a legkisebb léptékű tudást: az agyat

és a legnagyobb léptékű tudást:
a világegyetemet,

hogy igazán megdöbbentő
és elkápráztató legyek.

Bruce Mau egyszer azt mondta:

"Ha minden mindennel kapcsolódik,

akár jól, akár rosszul,
mindenképp számít."

Köszönöm szépen.

(Taps)