Mindennapi retorika | Galina Baksejeva | TEDxVladivostok

Galina Baksejeva a Távol-keleti Állami Művészeti Egyetem színpadi beszéd tanszékének vezetője, rendező, 45 éve tanár. Állítja, hogy a retorika a jövő tudománya és céljaink elérésének fő eszköze. Fölidézi a retorika alaptörvényeit, amelyek alkalmasak a mindennapi szóbeli érintkezés hatékonyságát növelni.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Borisz Paszternak: Akarom, hogy minden dolog... c. versét Tellér Gyula fordította.

Jó napot!

Kérem a teremvilágítást bekapcsolni,

mert ma a retorikáról,
a szónoklattanról fogok beszélni.

Arról, hogy miben különbözik
a retorika az ékesszólástól?

A retorika szóbeli érintkezés.

Úgy gondolom, hogy ez a tudomány

a jövő tudománya,

mert a szóbeli érintkezés,

mert amit most végzek,

minden, amit az ember
a céljai eléréséért tesz,

az mind szóbeli érintkezés.

Cicero ezt hagyta ránk:

"Minden szónoknak

meg kell indítania hallgatóságát,

minden szónoknak tisztáznia kell

beszélgetőtársa álláspontját,

minden szónoknak
be kell bizonyítania a maga igazát."

Milyen szavak milyen sorrendben
legyenek eszköztárunkban?

Ez lehet

manapság valamely

nemigen használatos szó,

cicerói szó,

el kell bűvölnünk beszélgetőtársunkat,

rokonszenvet kell keltenünk magunk iránt.

A következő ige a meggyőzni,
a beszélgetőtárs nézetének tisztázása.

Végül, a megindítani.

A megindítani jelentése, hogy célt érünk.

A tudományos rektorhelyettes
pár éve elhívott

a Vlagyivosztoki Közgazdasági
és Szolgáltatási Egyetemre,

hogy a végzősöknek
tartsak előadást a retorikáról.

Az audmax volt a helyszín,

ahová 400–500 fő fért be.

Mikor bementem –
lenn álltam a katedra mellett –,

jöttek a hallgatók, telefonáltak,

csevegtek egymással, leültek,
a lányok sminkelték magukat.

A fiúk telefonáltak,

én meg lenn magányosan
és haszontalanul csak álltam.

Aztán a terem kezdett megélénkülni.

"Mi ez, a nő csak ott áll és hallgat?"

Tudták, hogy retorika-előadás lesz.

Végül elegem lett,

és kieresztettem a hangom,
hogy az egész terem hallja:

"Akarom, hogy minden dolog
mélyére lássak:

az útnak, melyen haladok,
s a háborgásnak.

Lássam tűnt napom lényegét,
szépsége nyitját,

mindennek mélyét, gyökerét,
szívbéli titkát!

Örökre fogjam fonalát
sorsnak, napoknak,

megéljek kéjt, tudást, csodát
s mindent kitudjak."

És ekkor meglátom,
hogy a táskák mögül előtűnnek a szemek,

fülükből kicibálják a kütyüket,

és a közönség látni-hallani kezd engem.

"Akarom, hogy minden dolog
mélyére lássak:

az útnak, melyen haladok,
s a háborgásnak.

Lássam tűnt napom lényegét,
szépsége nyitját,

mindennek mélyét, gyökerét,
szívbéli titkát!

Örökre fogjam fonalát
sorsnak, napoknak,

*megéljek kéjt, tudást, csodát
s mindent kitudjak.

Ó, ha tudnék, ha csak sután,
ha szegről-végről,

ha nyolc sort írhatnék csupán
e szenvedélyről! –

Megírnék minden zaklatást,
törvénygyalázást,

futást, üldözést, kapkodást
és megalázást.

S versem kertjét szétosztanám,
mikor a hársak

pompázva mind egymás után
virágban állnak.

Ott volna illataival
a fű, a rózsa,

a rét, berek, dörgő vihar
s a szénaboglya.

S a beteljesült diadal
játéka, kínja

feszülne rám, mint a fonal
az ajzott nyílra."

(Taps)

Abban a pillanatban megértettem,
hogy uralom a termet.

Már minden tekintet rajtam függött.

Már senki sem babrálta a holmiját.

Ez azt igazolja, hogy éltem
a retorika törvényszerűségeivel,

és magamra vontam a közönség figyelmét.

Mit jelent a retorika egy fő törvénye,

az ún. harmadik igen törvénye?

Három szakaszból áll.

Az első szakasz a tézis.

A tézis az, amit senki sem von kétségbe,

és feltétlenül igennel felelnek rá,
méghozzá szívesen,

mert a kérdésemben

bókolni fogok nekik.

Rögtön bemutatom.

A második szakasz az antitézis.

Ez is objektíve a priori létezik.

Ezt az emberek sosem tagadják;
így felelnek rá: "Igen, természetesen".

Már kétszer feleltek igennel.

Végül a harmadik szakasz: az érdekem.

Szókratész hangsúlyozta:
ha kétszer sorjában igent mondtak,

harmadjára sosem mondanak nemet.

Legfeljebb ezt: "Meggondolandó".

Most jön

a következő példa:

Mozartot hallgattam
a Deep Purple előadásában,

és a lemezt bevittem

kiváló művészünknek,
Kalman professzornak –

igen, a hegedűsnek.

Amikor meglátta, ennyit szólt:

"Tudod, Mozart forog a sírjában
ezektől a rockzenészektől."

És elment.

Megkértem a titkárnőt, adja oda neki,
ha jobb hangulatban lesz.

Harmadnapra ezzel hívott föl:

"Visszaszívom, amit mondtam.
Megdöbbentően jó!"

Tehát a tézis.

A klasszikus zene gyönyörű és örök, igaz?

Ki mond nemet? Ugye igaz?

Bókoltam önöknek:
értői a klasszikus zenének.

De hát mára már
a rockzene is klasszikus, ugye?

Ki állítja, hogy Deep Purple
vagy a Beatles nem klasszikus?

Ugye így van?

Igen!

Akkor a rockzenészek
miért ne játszhatnának klasszikusokat?

Íme a tézis, antitézis és neotézis.

Íme egy elemi példa.

Szomszédom egyedül maradt
otthon a 12 éves lányával,

mert felesége védésre utazott el,
így panaszkodik:

"Képtelen vagyok rávenni,
hogy rendet tartson a szobájában."

"Értem. Mit szeret a lánya?"
"Mikor mit, de a rapet biztosan."

"Vegyen neki valamilyen
most megjelent rap-CD-t!"

Olyan rendetlenség volt a lányszobában,

hogy még barátnők meghívását
is megtiltotta az apja.

De megvette a CD-t, és azt mondja:
"Nézd, mit vettem neked! Kéred?"

"Mi az hogy! A legfrissebb rap-CD!"

"Egyedül fogod hallgatni,
vagy meghívod a barátnőidet?"

"Meghívhatom őket?"
"Hát persze – mondja az apja. –

Gyorsan rakjuk rendbe a szobád,
aztán hívd a csajokat!"

Értik, hogy ez elemi példa.

Vegyünk egy bonyolultabbat.

Ha valamire szükségünk van,
Cicero ezt tanácsolta:

"Az első két lépés
ne a te érdekedben történjék,

hanem a partneredében."

Az ember már csak ilyen,

hogy szívesen fogadja a bókot,
szereti, ha munkáját értékelik.

Ezért partnerünk munkájának értékelése –

nem a hízelgő, hanem az objektív –

az első lépés.

A másik lépés a versenytársak értékelése.

Ez is tetszhet,
ha a versenytárs nem túl jó.

Végül a harmadik lépés: az én érdekem,

amelyre sosem mondanak nemet.

Ezek a szóbeli érintkezés törvényei.

Mi a szóbeli érintkezés harmadik törvénye?

Ez a beszéd felépítése, elrendezése.

Ha nem az elrendezés törvényei szerint van
fölépítve a beszéd, belegabalyodunk.

Ki? Hol? Érthetetlen!
Kiről van szó? Mikor történt?

Ezért a szóbeli érintkezés törvénye ez:

az elrendezésnek
klasszikusnak kell lennie.

A kifejtő rész számba veszi
a körülményeket:

mikor? kivel? miért?

Milyen körülmények között történt valami?

Valami történt: ez a bonyodalom,
amelynek érdekfeszítőnek kell lennie.

Létezik a retorikában
a lebilincselő titok fogalma.

Kissé el kell nyújtanunk a bonyodalmat,

miközben a hallgató mit sem sejt,

mással van elfoglalva...

Most hozom létre a lebilincselő titkot,

hogy kissé magamra vonjam
az önök figyelmét.

Aztán jön a bonyodalom.

Az, amely megváltoztatja az élet értelmét,
módosítja életpályánkat.

Eddig így volt, de most
teljesen más vette kezdetét.

Aztán következik a kibontakozás.

Ha valami megváltozott,
abból konfliktusok léphetnek föl,

mindenféle viták keletkeznek.

E viták és konfliktusok
elhúzódnak a tetőpontig.

A színházi nyelvben a tetőpont,

ha két kard keresztezi egymást.

Addig tart a tetőpont,
ameddig valamelyik kard nem győz.

Bármely történetben vagy föllépésben

a bonyodalomnak rövidnek
és hatásosnak kell lennie.

Ezért mindig kigondolom
az érdeklődéskeltő kezdetet

és a meglepő befejezést.

Az a benyomásom,

hogy a mai nemzedék birtokában van

annak a kivételes tudásnak,

amellyel elsajátíthatja

a retorika művészetét ahhoz,

hogy ne csak meggyőző s ékesszóló legyen,

hanem hogy a retorika segítségével,
a retorika hivatásával,

a retorikával kiküzdje az érdekét.

Meggyőződésem, hogy ez a legfontosabb,

a leglényegesebb, amellyel a retorika
elősegítheti leendő üzletüket.

A legjobbakat kívánom! Köszönöm.

(Taps)