Kérdések, melyekre senki sem tudja a választ

A kíváncsiságot felcsigázó új TED-Ed sorozat első részében Chris Anderson TED kurátor megosztja velünk a megválaszolatlan kérdések iránti gyerekkori buzgalmát. (A "Kérdések, melyekre senki sem tudja a választ" sorozat bevezetője.)

Egy átlagos iskolai napon

végtelen órákat töltünk azzal,
hogy kérdésekre válaszokat tanulunk.

Most épp az ellenkezőjét fogjuk csinálni.

Olyan kérdésekkel foglalkozunk,
amelyekre nem lehet megtanulni a választ,

mert nem ismerjük őket.

Gyerekkoromban sokat tűnődtem
olyan dolgokon, mint például:

Milyen érzés lenne kutyának lenni?

Éreznek-e fájdalmat a halak?

És a rovarok?

Véletlen volt-e az ősrobbanás?

Létezik-e Isten?

És ha igen, miért olyan biztos,
hogy férfi és nem nő?

Miért kell annyi ártatlan embernek
és állatnak szörnyűségeket elviselnie?

Valóban létezik életút?

A jövő még csak most íródik,

vagy már tényleg meg van írva,
csak nem tudhatjuk előre?

De akkor, van-e szabad akaratom?
Ki vagyok én egyáltalán?

Csak egy biológiai gép?

De akkor miért van öntudatom?
Mi az öntudat?

Öntudatra ébrednek egy nap a robotok?

Igazából azt gondoltam, hogy egy nap

majd megkapom a válaszokat
ezekre a kérdésekre.

Valakinek csak tudnia kell, nem?

De képzeljétek, senki nem tudja.

A legtöbb kérdés ma még sokkal
zavarosabb nekem, mint valaha.

De nagyon izgalmas elmerülni bennük,

mert a tudás határmezsgyéjére visznek,

és sosem lehet tudni,
hogy ott mit találunk.

Két kérdés, amelyekre senki
a világon nem tudja a választ.

(Zene)

[Hány univerzum létezik?]

Néha, hosszú repülőutakon

az ablakból bámulom
a hegyeket és a sivatagokat,

és próbálom felfogni,
milyen hatalmas is a Földünk.

Eszembe jut, hogy van egy dolog,
amit nap mint nap látunk

és amibe szó szerint
egymillió Föld beleférne:

a Nap.

Lehetetlenül nagynak tűnik.

De az összképhez viszonyítva
csak egy porszemnyi.

Csak egy a Tejútrendszer
kb. 400 milliárd csillaga közül,

ami egy derült estén
homályos fehér ködsávként

húzódik végig az égbolton.

Sőt,

a távcsöveinkkel 100 milliárd
galaxist figyelhetünk meg.

Ha minden csillag akkora lenne,
mint egy homokszem,

akkor csak a Tejút csillagai
megtöltenének homokkal

egy 10*10 m-es tengerparti területet

egy méter mélyen.

És az egész Földön nincs annyi tengerpart,

aminek a homokja kiadná
a világegyetem összes csillagát.

Egy ilyen part sok száz millió
kilométeren keresztül húzódna.

Te jó Stephen Hawking,
ez eszméletlen sok csillag!

De ő és más fizikusok ma úgy gondolják,

a világ még ennél is
elképzelhetetlenül nagyobb.

Először is, a százmilliárd galaxis,

amiket befognak a távcsöveink,

valószínűleg csak töredéke az összesnek.

A világegyetem gyorsuló ütemben tágul.

A galaxisok legnagyobb része

olyan iramban távolodik tőlünk,
hogy fényük talán sosem ér el hozzánk.

Mégis, a mi fizikai valóságunk
itt a Földön

szorosan kötődik ezekhez
a távoli, láthatatlan galaxisokhoz.

Tekinthetjük őket univerzumunk részének.

Egyetlen hatalmas építmény,

azonos fizikai törvények hatnak rájuk,
s ugyanolyan atomok. elektronok,

protonok, kvarkok, neutrínók
alkotják, mint mindannyiunkat.

Azonban a legfrissebb fizikai
elméletek szerint, mint a húrelmélet,

számtalan más univerzum is létezhet,

amelyek más részecskékből állnak,

mások a tulajdonságaik, és más
törvényeknek engedelmeskednek.

A legtöbb ilyen univerzumban
nem lehetséges az élet,

és egy nanoszekundum alatt
születnek és pusztulnak.

De attól még ezek együtt alkotják
a lehetséges univerzumok

akár 11 dimenziós multiverzumát,

amely csodái a legvadabb
elképzeléseinket is felülmúlják.

A húrelmélet vezető irányzata
azt jósolja, hogy a multiverzum

10 az 500. hatványon univerzumból áll.

Azaz 1 és 500 nulla,

ami olyan hatalmas szám,
hogy ha a megfigyelhető univerzum

minden atomjának lenne saját univerzuma,

és ezen univerzumok minden atomjának is

lenne saját univerzuma

és ezt még kétszer megismételnénk,

még mindig csak az egész
töredékénél tartanánk,

azaz az egybillió billió
billió billió billió billió billió

billió billió billió billió
billió billió billió billiomodánál.

(Nevetés)

De még ez a szám is eltörpül
egy másik "szám",

a végtelen mellett.

Egyes fizikusok szerint a tér-idő
kontinuum gyakorlatilag végtelen,

és végtelen különböző tulajdonságú

ún. zsebuniverzumot tartalmaz.

Szédültök már?

A kvantumelmélet új megközelítést hozott.

Az elméletet minden kétséget
kizáróan bebizonyították,

de értelmezni elképesztően nehéz.

Egyes fizikusok szerint csak
úgy lehet, ha elképzeljük,

hogy minden pillanatban

rengeteg párhuzamos univerzum születik

és ezek között sok
a mi világunkhoz hasonló,

benne a többszörös hasonmásainkkal.

Az egyik ilyen univerzumban
summa cum laude diplomázunk,

és álmaink párjával házasodunk össze,
egy másikban meg nem.

De vannak még tudósok,
akik azt mondják: szamárság.

Az egyetlen értelmes válasz a hány
univerzum létezik kérdésre az, hogy egy.

Egyetlen univerzum van.

Néhány filozófus és misztikus
még azt is mondaná,

hogy a mi saját univerzumunk is illúzió.

Amint látjuk, jelenleg nincs
egyesség ebben a kérdésben,

még közelítőleg sem.

Csak annyit tudunk, hogy a válasz
valahol nulla és végtelen között van.

Meg még egy dolgot tudunk.

Azt, hogy most nagyon
menő dolog fizikát tanulni.

Lehet, hogy épp az emberiség történelmének

legnagyobb tudományos
paradigmaváltásán esünk át.

(Zene)

[Miért nem látjuk
a földönkívüli élet nyomát?]

Valahol ott kint a hatalmas univerzumban

biztosan számtalan
más bolygón is virágzik az élet.

De miért nem látjuk a nyomát?

Enrico Fermi 1950-es híres kérdése:

Hol van mindenki?

Az összeesküvés-elmélet hívei szerint
rendszeresen látogatnak minket ufók,

csakhogy ezt titkolják előlünk.

Ez azért nem túl meggyőző.

Úgyhogy marad a rejtély.

Tavaly a Kepler űrtávcső

több száz bolygót talált
csak a közeli csillagok körül.

Ha extrapoláljuk ezt az adatot,

akkor akár félbillió bolygó is létezhet

csupán a mi galaxisunkban.

Ha 10 000-ből csak egyen megfelelők

az élet kialakulásához a körülmények,

akkor is 50 millió
életre alkalmas bolygó lehet

itt a Tejútrendszerben.

Úgyhogy a rejtély a következő:

Földünk csak az ősrobbanás után

kb. 9 milliárd évvel jött létre.

Valószínűleg számtalan más bolygó
keletkezett korábban,

és tette lehetővé élet kialakulását

több milliárd, de biztosan több millió
évvel a földi élet keletkezése előtt.

Ha közülük csak néhányon
keletkezett intelligens élet,

és kezdtek technológiák létrejönni,

ezeknek akkor is több millió év
állt rendelkezésükre,

hogy elég komplexek és erősek legyenek.

A Földön láthattuk,

milyen drámaian felgyorsult
a műszaki fejlődés

az elmúlt 100 évben.

Sok millió év alatt egy intelligens
földönkívüli civilizáció

könnyen elterjedhetett volna a galaxisban,

létrehozhatott volna akár
hatalmas energiagyűjtő szerkezeteket,

vagy hódító űrhadsereget,

vagy tündöklő műalkotásokat,
amelyek betöltik az éjszakai eget.

Azt gondolnánk, hogy legalábbis
felfednék a jelenlétüket,

szándékosan vagy máshogy,

valamiféle elektromágneses jelekkel.

Mégsem találunk semmilyen
meggyőző nyomot.

Miért?

Számos lehetséges válasz van,
némelyik egészen baljós.

Talán egy szuperintelligens civilizáció

már el is foglalta a galaxist,

és szigorú rádiójel-sugárzási
tilalmat vezetett be,

mert fél az esetleges konkurenciától.

Csak kuksol ott csendben, készen rá,

hogy kiirtson minden lehetséges támadót.

De esetleg nem is annyira intelligensek,

vagy bonyolult technikát létrehozni képes

intelligenciák evolúciója

sokkal ritkább, mint feltételeztük.

Elvégre ez a Földön is csak egyszer
történt meg négymilliárd év alatt.

Esetleg ez is elképesztő szerencse.

Lehet, hogy mi vagyunk
az első ilyen civilizáció a galaxisban.

Vagy a civilizációk magukban hordozzák
saját elpusztításuk magvait azáltal,

hogy képtelenek kontrollálni
a létrehozott technológiákat.

De van sok más reménytelibb válasz is.

Először: nem is keressük annyira nagyon,

és csak szánalmas kis összeget költünk rá.

Galaxisunk csillagainak csak kis töredékét

kutattuk meg alaposan érdekes jelek után.

Az is lehet, hogy nem
jó irányban keresünk.

Lehet, hogy a civilizációk
fejlődésük során hamar felfedeznek

az elektromágneses hullámoknál is

sokkal kifinomultabb és hatékonyabb
kommunikációs technológiákat.

De lehet, hogy minden
a nemrég felfedezett, titokzatos

sötét anyagban vagy
sötét energiában megy végbe,

amely az univerzum tömegének
túlnyomó többségét teszi ki.

Vagy rossz nagyságrendekkel dolgozunk.

Lehet, hogy az intelligens
civilizációk rájönnek,

hogy az élet végső soron
csak információk komplex,

egymással gyönyörűen kölcsönható mintája,

és hogy ez kis léptékben hatékonyabb.

Ahogyan a Földön az ormótlan táskarádiók
szép kis iPodokká zsugorodtak,

az intelligens élet maga is,

hogy csökkentse ökológiai lábnyomát,

mikroszkopikussá változott.

Lehet, hogy a Naprendszer
tele van élettel,

csak nem vesszük észre.

Maga a gondolat a fejünkben is
lehet a földönkívüli élet egy formája.

Jó, ez azért elég őrült ötlet.

Az E. T.-k mondatták velem.

De remek, hogy a gondolatoknak is,
úgy tűnik, van saját életük,

és hogy túlélik kitalálóikat.

Lehet, hogy a biológiai élet
csak múló fázis.

A következő 15 éven belül

ígéretes közeli bolygók valódi
spektroszkopikus információit

kezdhetjük elemezni,

amiből kiderülhet, mennyire
alkalmasak élet kifejlődésére.

Mindeközben a SETI, a földönkívüli
életet kutató új tudományág

nyilvánosságra hozza adatait,

hogy amatőr tudósok milliói,
közöttük akár ti is,

bekapcsolódhassanak a kutatásba.

A Földön döbbenetes kísérletek folynak,

hogy a semmiből hozzanak létre életet,

ami nagyon különbözhet
az ismert DNS-alapú élettől.

Mindez segíteni fog megértenünk,
hogy az univerzum bővelkedhet-e életben

vagy tényleg csak mi vagyunk.

Mindkét válasz lenyűgöző

a maga nemében,

mert ha egyedül vagyunk is,

az, hogy gondolkozunk, álmodunk
és ilyen kérdéseket teszünk fel,

kiderülhet,

hogy az egyik legfontosabb
dolog az univerzumban.

És van még egy jó hírem.

A tudásvágy és a megértés
sosem válik unalmassá.

Sosem. Pont ellenkezőleg.

Minél többet tudunk,
annál izgalmasabbnak tűnik a világ.

És az őrült lehetőségek,
és a megválaszolatlan kérdések

visznek minket tovább.

Úgyhogy maradjatok kíváncsiak.