Három kérdés az amerikai állampolgárságról, amit fel kell tennünk önmagunknak

Jose Antonio Vargas újságíró, filmes szakember 16 éves korában döbbent rá, hogy illegálisan tartózkodik az Egyesült Államokban. Azóta foglalkoztatja a bevándorlás kérdése, és hogy mit jelent amerikai állampolgárnak lenni, akár a születés jogán, akár a törvény által, akár más módon szerezte azt meg valaki.
Ebben a hatásos előadásban Vargas arra szólít fel, hogy másként gondolkodjunk az állampolgárságról, és buzdít rá, hogy gondoljuk át újra saját személyes történetünket, megválaszolva az alábbi kérdéseket: Honnan jöttem? Hogyan kerültem ide? Ki fizette az utam?

Négy évvel azután,
hogy az Egyesült Államokba érkeztem,

elmentem, mint minden 16 éves,

hogy jogosítványt szerezzek.

Megmutattam az ügyintézőnek
bevándorlási papírjaimat, zöld kártyámat,

és ő megállapította, hogy hamisak.

"Ne gyere vissza" – ezt mondta.

Így tudtam meg,
hogy illegálisan vagyok Amerikában.

Azóta is illegálisan vagyok itt.

Újságírással és filmkészítéssel
foglalkozom.

Történetek között élek.

Megtanultam,

hogy amit az emberek többsége
nem ért a bevándorlással kapcsolatban,

azt nem tudja saját múltjáról sem:

családja régi történeteit az út
és az ügyintézés viszontagságairól

még a zöldkártya és falak előtti korból,

és hogy mi alakította
állampolgári öntudatukat.

A Fülöp-szigeteken születtem.

12 éves voltam, amikor édesanyám
a szüleihez küldött, hogy náluk éljek,

a nagyszüleimhez,

ahogy tagalog nyelven mondjuk:
lolóhoz és lolához.

Lolo eredeti neve Teofilo volt.

Amikor legálisan Amerikába emigrált,
és állampolgár lett,

Teofilóról Tedre változtatta nevét –

Ted Danson után a "Cheers" tv-sorozatból.

Ennél amerikaibbat
nem is találhatott volna.

Lolo kedvenc száma "A magam módján",
a My Way volt Frank Sinatrától.

Tehát amikor ki kellett találnia,

hogyan hozza ki
egy szem unokáját Amerikába,

úgy döntött,
ő is a maga módján cselekszik.

Lolo úgy gondolta, nem lesz könnyű
és egyszerű kihoznia engem magukhoz,

így összegyűjtött 4.500 dollárt –

ez rengeteg pénz egy biztonsági őrnek,

aki óránként 8 dollárt keres –,

hogy kifizesse a hamis zöldkártyát

és az embercsempészt,
aki kihoz az Egyesült Államokba.

Így kerültem ide.

Hányszor mondják az emberek,

hogy őseik a "helyes úton" kerültek ide!

Emlékeztetem őket,

hogy a "helyes út" definíciója
folyamatosan változik azóta,

hogy az első telepesek hajója
horgonyt vetett.

Mai fogalmaink szerint Amerika több,
mint egy darabka föld,

már csak azért is, mert a mai
Amerikai Egyesült Államok földje

valaha más országokhoz,
más népekhez tartozott.

Amerika – ahogy ma ismerjük –
több mint a bevándorlók nemzete.

Van két olyan csoportja
az amerikai népnek, akik nem bevándorlók:

az indiánok – ők a kontinens őslakói,

akiket a népirtások során
halomra gyilkolásztak;

és az afroamerikaiak – őket elrabolták,
hajóra rakták és eladták rabszolgának,

hogy felépítsék ezt az országot.

Amerika mindenekelőtt egy eszme –

noha tökéletlen és beteljesületlen –,

de csak azért létezik,
mert az első telepesek szabadon jöhettek,

nem kellett törődniük
holmi állampolgársággal.

Tehát, honnan érkeztek?

Mi módon?

Ki fizetett ezért?

Feltettem ezeket a kérdéseket

szerte Amerikában
a legkülönfélébb hallgatóságnak –

haladóknak és konzervatívoknak,

diákoknak és időseknek.

Színes bőrűként mindig megkapom a kérdést,

aminek a lényege, hogy hova való vagyok.

Így hát megkérdeztem én is
a fehér bőrűeket, hogy ők honnan jöttek.

Megkérdeztem
a University of Georgia egyik diákját,

hogy hova való,

és miután azt válaszolta:
"amerikai vagyok",

folytattam: "Tudom, de honnan való vagy?"

"Fehér vagyok" – válaszolta.

"De a fehér nem egy ország"– mondtam.

"Honnan jöttek az őseid?"

Erre megvonta a vállát.

Azt mondtam:

"Honnan jöttél?

Mi módon? Ki fizette az utat?"

Nem tudott válaszolni.

Nem hiszem, hogy lehetne
Amerikáról úgy beszélni,

hogy nem tudunk válaszolni
erre a három kérdésre.

Amerikának lételeme a bevándorlás,

ettől tud megújulni évszázadok óta,

az eredeti 13 gyarmatot benépesítő
telepesektől és forradalmároktól kezdve

a többségében Európából érkező
sok millió bevándorlóig,

akik feltartóztathatatlanul
telepedtek meg a területen.

Noha az őslakosok mindig is itt éltek,

és megvolt a maguk törzsi identitása,

egészen 1924-ig nem tekintették őket
amerikai állampolgárnak.

A nevezetes 1964-es polgárjogi törvény,
amiért a fekete amerikaiak harcoltak,

ösztönözte az 1965-ös bevándorlási
és állampolgársági törvény megalkotását.

Ez vetett véget Amerika
40 éven át fennálló,

faji alapú megkülönböztető rendszerének.

Folytathatnám és folytathatnám,

de ami engem érdekel,
ami számomra a lényeg:

Mennyit tud bármelyikünk –

legyünk akár a múlt
vagy a jelen bevándorlói –

az amerikai történelemnek
erről a fontos időszakáról?

A jelenlegi állampolgársági vizsga
mennyiben foglalkozik ezzel a korszakkal?

Látták ezt valaha?

Ez többnyire szóbeli vizsga;

a kormánytisztviselők a 100 kérdésből
10-et tesznek fel a jelöltnek.

Ahhoz, hogy megfeleljen,
legalább 6-ra helyes választ kell adnia.

Megnéztem a mostani tesztet,

és elképedtem a feltett kérdésektől,

hogy milyen válaszokat várnak
az elnagyolt kérdéssorra.

Van egy kérdés a Szabadság-szoborról,
és hogy hol található.

Nincs kérdés az Ellis-szigetről,

az Egyesült Államokról
mint bevándorló nemzetről

és a számtalan bevándorlásellenes
törvényről, amelyet elfogadtak.

Nincs semmi az amerikai őslakosok
történelméről.

Van egy kérdés Martin Luther Kingről,
hogy mit csinált,

de jórészt nem odaillő
és félrevezető szövegek vannak benne

az afroamerikaiakról.

Egy példa:

amerikai történelem, 74-es számú kérdés:

nevezzen meg a jelölt egy olyan problémát,
amely a polgárháborúhoz vezetett.

Három választ tartanak elfogadhatónak:

a rabszolgaság,

a tagállamok jogai,

gazdasági okok.

Vajon Lola és Lolo ezt a kérdést kapták?

Ha igen,

értették egyáltalán a történelmi hátteret?

És a bácsikáim, nénikéim, más rokonaim,

és bevándorlók milliói,
akiknek le kellett tenni ezt a vizsgát,

hogy amerikaiak legyenek?

Mit tudnak a bevándorlók
Amerika korábbi történetéről?

Miféle állampolgárságért folyamodnak?

Ez az az állampolgárság,
amire valóban vágyunk?

Gondolkodjanak el rajta –
én sokat gondolkoztam ezen –,

milyen egy megtisztelő állampolgárság?

Hogy is kérhetnék én ilyet
az itt töltött 26 évemmel,

amikor a feketék és az indiánok

évszázadok óta élnek Amerikában,

és még mindig a magukéra várnak?

Egyik kedvenc íróm Toni Morrison.

1996-ban, egy évvel az előtt, hogy
rájöttem, illegálisan vagyok az országban,

kötelező olvasmányunk volt nyolcadikban

Morrison első könyve, a "Nagyonkék" .

A könyv egyből arra késztetett,
hogy súlyos kérdéseket tegyek fel.

Vajon miért akart Pecola Breedlove,

az a fiatal fekete lány

kék szemeket a könyv közepén?

Ki mondta neki,
hogy ilyenre vágyjon?

Miért hitt neki?

Morrison azt mondta, azért írta a könyvet,
hogy megmutassa, mi történik,

ha valaki lemond arról,
amit ő mesternarratívának nevez.

Azt mondta: "A definíciók a definiálóhoz,
nem a definiálthoz tartoznak."

Ha már egyszer tudom,
hogy illegálisan vagyok itt,

eldöntöttem, ha nem vagyok állampolgár
születésem jogán vagy a törvény szerint,

akkor van másmilyen lehetőségem is
állampolgárnak lenni.

Állampolgárság, mint részvétel.

Elköteleződöm.

Elköteleződöm mindenféle amerikai iránt,
azok iránt is, akik nem akartak engem ide.

Állampolgárság, mint hozzájárulás:

Törlesztek közösségemnek, ahogy tudok.

Papírok nélküli vállalkozóként –
igen, ez a dolog létezik –

sok amerikainak adtam már munkát.

Állampolgárság, mint oktatás:

Nem várhatunk másokra,
hogy ők tanítsanak múltunkra,

és hogy hogyan érkeztünk el a jelenhez.

Képeznünk kell önmagunkat
és köreinket.

Állampolgárnak lenni hatalom:

Mi mindannyian – egyénileg és együttesen,

újraírjuk Amerika mesternarratíváját.

Most azok definiálnak,
akiket korábban mások definiáltak.

Ők teszik fel a kérdéseket,
amiket fel kell tenni.

Az újradefiniálás lényege,

hogy nem csak
azt mondjuk meg, ki amerikai,

de azt is, hogy mi az állampolgárság.

Ez számomra
az egymás iránt érzett felelősség.

Vegyék saját személyes történetüket,

kérdezzék meg önmagukat:

Honnan jöttem?

Hogy kerültem ide?

Ki fizetett ezért?