Alexander Tsiaras: A fogantatástól a születésig -- képekben

A képalkotó Alexander Tsiaras bemutat egy elképesztő orvosi vizualizációt, amely az emberi fejlődést mutatja be a fogantatástól a születésig és tovább. (Néhány néhány megrázó kép)

Felajánlottak egy állást, mint orvostudományi docens

és a tudományos képalkotás vezetője,

a Yale Egyetem

orvostudományi karán.

A munkám során számos algoritmust és kódot írtam

a NASA-nak, hogy virtuális műtéteket hajthassanak végre

az űrhajósok Naprendszeren túli űrrepülésére való felkészülés érdekében,

hogy robothüvelyben lehessen tartani őket.

Az egyik legérdekesebb dolog abban, amin dolgoztunk, valójában az volt, hogy

olyasmit láttunk, újfajta szkennelesi technikákat alkalmazva,

amit azelőtt még soha senki.

Úgy értem, nem csupán a betegségek kezelésében,

hanem olyan dolgokat, amelyek olyan dolgokat mutattak meg a testben,

amelyek csodálattal töltöttek el.

Emlékszem az egyik első alkalomra, amikor a kollagént vizsgáltuk.

És az egész test, minden --

a haj, a bőr, a csontok, a körmök --

minden kollagénből van.

Ez egy kötélszerű szerkezet,

amely így tekeredik és csavarodik.

Az egyetlen hely, ahol a kollagén szerkezete megváltozik,

az a szem szaruhártyája.

A szemben

egy rácsos szerkezetté válik,

és ennek következtében ez átlátszó az átlátszatlan helyett.

Annyira tökéletesen rendezett struktúra,

hogy nehéz volt nem isteni eredetet tulajdonítani neki.

Mert ezt láttuk újra és újra

a test különböző részei esetében.

Az egyik lehetőség, amit kaptam,

egy ember egy nagyon érdekes témán dolgozott,

mikromágneses rezonanciás képalkotó gépen a Nemzeti Egészségügyi Intézettel.

És amit csináltunk, az az volt,

hogy egy új kutatást vizsgáltunk

a magzat fejlődéséről, a foganásától a születéséig,

ezeket az új technológiákat használva.

Tehát én írtam az algoritmus kódokat,

és ő -- Paul Lauterbur -- elkészítette a hardvert,

majd megnyerte a Nobel-díjat az MRI felfedezéséért.

Én megkaptam az adatokat.

És most mutatni fogok egy részletet

a "Fogantatástól a születésig" című munkából.

(Zene)

Videófelirat: "A fogantatástól a születésig"

Petesejt

Sperma

Megtermékenyített pete

24 óra: a magzat első osztódása

A megtermékenyített pete az egyesülés után néhány órával osztódik...

És 12-15 óránként ismét osztódik.

Korai embrió

A petesejthártya még táplálja a magzatot.

25 nap: a szívkamra fejlődésnek indul

32 nap: karok és a kezek fejlődése

36 nap: a gerinc fejlődésének kezdete

Ezekben a hetekben fejlődik a magzat leggyorsabban.

Ha a magzat ilyen sebességgel folytatná a növekedést a teljes kilenc hónap alatt,

akkor 1,5 tonnás lenne a születés idejére.

45 nap

Az embrió szíve kétszer gyorsabban ver, mint az anyjáé.

51 nap

52 nap: a retina, az orr és az ujjak fejlődése

A magzat folyamatos mozgása a méhben

szükséges az izom- és a csontváz-növekedéshez.

12 hét: közömbös pénisz --

még nem határozható meg, hogy lány vagy fiú

8 hónap

Születés: a kilökés szakasza

A születés pillanata

(Taps)

Alexander Tsiaras: Köszönöm.

De ahogy látják,

amikor konkrétan ezeken az adatokon kezdtem dolgozni,

ez eléggé látványos.

És ahogyan egyre többet és többet vizsgáltunk,

dolgoztunk ezen a kutatáson,

tekintve ezt a két egyszerű sejtet,

hogy van nekünk egy ilyen hihetetlen gépezetünk,

ami a létezés csodája lesz.

És ahogyan dolgoztunk tovább az adatokon,

a test kicsi csomóit vizsgálva,

ezeket a kis szövetdarabokat,

amelyek a blasztocisztáról leszakadt trofoblasztsejtek voltak,

amelyek hirtelen beágyazták magukat a méh oldalába,

üzenvén: "Maradok."

Hirtelen kialakul a párbeszéd és a kommunikáció

az ösztrogénekkel, a progeszteronokkal,

mondván: "Maradok, ültessetek el!"

felépítve ezt a hihetetlen háromdimenziós magzatot,

ami, 44 napon belül,

észrevehetővé válik,

és azután 9 hét múlva

már igazán egy kis emberi lény.

Ennek az információnak a csodája:

Vajon hogyan van nekünk ilyen biológiai mechanizmusunk

a testünkön belül,

ami valójában érti ezt az információt?

Valami egészen egyedit fogok most mutatni.

Itt egy emberi szív 25 hetesen.

Ez igazából csak két szál.

És mint egy nagyszerű origami,

a sejtek fejlődnek

egy millió sejt másodpercenkénti sebességgel négy héten át,

és önmagára hajtódik.

Öt héten belül láthatóvá válik a korai pitvar és a korai szívkamrák.

Hat hét, és ezek a redők

a papillával együtt a szíven belül kezdenek

képessé válni lehúzni

minden egyes billentyűt a szívben,

amíg kialakul az érett szív --

és ezután gyakorlatilag az egész emberi test kifejlődik.

Ennek a mechanizmusnak a csodája

minden egyes genetikus struktúrának a belsejében

pontosan azt mondja, hogy hová kellene mennie annak az idegsejtnek --

ezeknek a matematikai modelleknek a komplexitása,

hogy hogyan vannak ezek a dolgok valójában

az emberi felfogáson túl vannak.

Bár én matematikus vagyok,

csodával tekintek arra,

hogyan lehetséges, hogy ezek az utasítás-csomagok

nem követnek el hibákat

miközben felépítik azt, amik vagyunk?

Ez rejtély, ez csoda, ez isteni.

Ezután vessünk egy pillantást a felnőtt életre.

Vessünk egy pillantást erre a rengeteg hajszálérre.

Ez csak egy apró részlete a struktúrának, mikroszkópikus.

De gyakorlatilag mire kilenc hónapos az ember és megszületik,

addigra majdnem 96.560 kilométernyi ér

van az ember testében.

Komolyan, és csak 1,6 km látható.

96 559 km

valójában tápanyagot hoz és salakanyagot visz.

Annak a komplexitása, hogy ez egyetlen rendszerben működik,

az, ismétlem, túl van bármilyen értelmen,

vagy bármilyen mai matematikán.

És az az utasítás-csomag

az agyból a test minden része felé --

nézzék a redőzés komplexitását.

Honnan a megértés

arról a tudásról, hogy a redők valójában több információt tartalmaznak,

ahogyan most a baba agyának növekedését nézik --

és ez az egyike azoknak dolgoknak, amivel most foglalkozunk.

Jelenleg két új kutatás megkezdésén dolgozunk,

amelyek a baba agyát vizsgálják a születés pillanatától kezdve.

Hat havonta, amíg elérik a hat éves kort --

körülbelül 250 gyereket fogunk vizsgálni --

figyelni, hogy pontosan hogyan redőződnek a tekervények és a barázdák,

hogy lássuk, ez a nagyszerű fejlődés

hogyan válik memóriává és a csodává, amik vagyunk.

És ez nem csak a saját létezésünkről szól,

de hogyan érti meg a nők teste azt,

hogy olyan genetikus struktúrája van, ami nem csak saját magát építi fel,

hanem azt is tudja,

ami képes őt

egy sétáló szerológiai és szív- és érrendszerré tenni,

amely valójában egy mobil rendszer,

amely képes táplálni és olyan csodával gondozni ezt a gyermeket,

ami, ismét, meghaladja a felfogásunkat --

ami a létezés csodája, ami mi vagyunk?

Köszönöm.

(Taps)