Frank Warren: Félmillió titok

"A titkok sok alakot ölthetnek -- lehetnek sokkolóak, viccesek vagy meghatóak." Frank Warren, a PostSecret.com alapítója, megoszt néhányat a félmillió titok közül, amelyeket idegenek küldtek el neki képeslapokon.

Hello, a nevem Frank,

és titkokat gyűjtök.

Minden egy őrült ötlettel kezdődött

2004 novemberében.

Kinyomtattam 3.000 magamnak címzett levelezőlapot,

épp mint ez itt.

Üresek voltak az egyik oldalon,

és a másik oldalra

néhány egyszerű utasítást írtam.

Arra kértem embereket, hogy névtelenül osszanak meg egy olyan féltve őrzött titkot,

amit még soha senkinek nem árultak el.

És véletlenszerűen szétosztogattam ezeket a levelezőlapokat

Washington város utcáin,

nem tudva, hogy mire számítsak.

De hamarosan az ötlet vírusszerűen kezdett terjedni.

Az emberek elkezdték megvenni

és elkészíteni a saját képeslapjaikat.

Elkezdtem titkokat kapni az otthoni postaládámba,

nem csak Washingtonból,

hanem Texasból, Kaliforniából,

Vancouverből, Új-Zélandról, Irakból is.

Hamarosan az őrült ötletem nem is tűnt olyan őrültnek.

PostSecret.com

a legtöbbet látogatott hirdetésmentes blog a világon.

És ma ilyen a képeslap gyűjteményem.

Itt a feleségem látható,

ahogy megpróbál feltenni egy képeslaptéglát

a több mint félmillió titokból álló piramis tetejére.

A következőkben

szeretnék megosztani néhány nagyon különleges titkot

ebből a gyűjteményből,

kezdve ezzel:

"Ezeket a bélyegeket gyerekkoromban találtam,

és egész életemben vártam,

hogy legyen valakim, akinek elküldhetem őket.

Soha nem találtam senkit."

A titkok sok alakot ölthetnek.

Lehetnek sokkolóak,

viccesek vagy meghatóak.

Kapcsolatba hozhatnak a legmélyebb emberi érzéseinkkel,

vagy emberekkel, akikkel sohasem fogunk találkozni.

[Koffeinmentes kávét adok a goromba vendégeknek!] (Nevetés)

Talán valaki közületek küldte be ezt.

Nem tudom.

Ez nagyon jól mutatja,

hogy az emberek mennyire kreatívak,

amikor elkészítik és elküldik ezeket a képeslapokat.

Ezt nyilván egy fél Starbucksos kávéspohárból csinálták,

egy bélyeggel és a címemmel a hátoldalán.

"Kedves biológiai anyám, remek szüleim vannak.

Szeretetre találtam. Boldog vagyok."

A titkok eszünkbe juttathatják a számtalan emberi drámát,

a gyengeséget és a hősiességeket,

amelyek némán zajlanak

a bennünket körülvevő emberek életében

ebben a pillanatban is.

"Mindenki, aki szeptember 11.-e előtt ismert

azt hiszi, hogy meghaltam."

"Egy csomó karótnyelt vallásos emberrel dolgoztam együtt,

ezért néha nem vettem fel bugyit,

és csak mosolyogtam és nevetgéltem magamban."

(Nevetés)

A következő egy kis magyarázatot igényel, mielőtt megmutatnám.

Imádok egyetemeken előadást tartani,

és megosztani titkokat és történeteket a diákokkal.

És néha utána még maradok,

hogy dedikáljam a könyvemet és fotózkodjunk a diákokkal.

Ez a következő képeslap

egy ilyen fotóból készült.

És azt is meg kell említenem, hogy akárcsak ma,

ezen a PostSecret eseményen is

drótnélküli mikrofont használtam.

"A mikrofonod nem volt kikapcsolva a hangpróba alatt.

Mind hallottuk, ahogy pisiltél."

(Nevetés)

Ez nagyon kínos volt, amikor megtörtént,

amíg rá nem jöttem, hogy lehetett volna rosszabb is.

Tudják miről beszélek.

(Nevetés)

"Ebben a borítékban

a széttépett darabjai vannak

egy búcsúlevélnek, amit nem használtam.

A legboldogabb embernek érzem magam a világon! (most)"

"Ezek közül a férfiak közül az egyik a fiam apja.

nagyon sokat fizet azért, hogy ezt titokban tartsam."

(Nevetés)

"Azon a szombaton, amikor nem tudtad hol vagyok,

nos, a gyűrűdet vettem meg.

Itt van most a zsebemben."

Ezt a képeslapot két évvel ezelőtt,

Valentin-napon tettem fel a PostSecret blogra.

A legalján volt, az utolsó titok a hosszú oldalon.

És még csak pár órája volt fent,

amikor kaptam egy örömtől túlcsorduló emailt

a férfitól, aki elküldte a képeslapot.

Azt mondta: "Frank, meg kell osztanom veled

ezt a történetet, ami épp lezajlott az életemben.

A térdem még mindig remeg.

Három éve a barátnőm és az én

vasárnap reggeli rituálénk

meglátogatni a PostSecret blogot együtt,

és felolvasni hangosan a titkokat.

Én felolvasok néhányat neki, ő felolvas néhányat nekem.

Ez igazán közelebb hozott minket egymáshoz

az évek során.

Így amikor megtudtam,

hogy kitetted

a meglepetés leánykérésemet a lap legaljára,

majd kibújtam a bőrömből.

Próbáltam nyugodtan viselkedni, hogy ne áruljak el semmit.

És mint minden vasárnap,

elkezdtük felolvasni egymásnak a titkokat.

De ezúttal úgy tűnt, hogy egy örökkévalóságig tart neki

mindegyik felolvasása.

De végül elérte.

Elért a legalsó titokhoz, amiben megkértem a kezét.

Elolvasta egyszer, aztán mégegyszer.

Hozzám fordult, és azt kérdezte:

,,Ez a mi macskánk?"

(Nevetés)

És amikor ránézett,

a férfi letérdepelt, és a kezében tartotta a gyűrűt.

Feltette a kérdést, és a lány igent mondott. A történet boldogan végződött.

Küldtem neki egy e-mailt,

hogy küldjön egy képet, valamit,

amit megoszthatok az egész PostSecret közösséggel,

hogy mindenki megismerhesse ezt a mesébe illő befejezést.

És ezt a képet küldte el nekem.

(Nevetés)

"Megtaláltam a fényképezőgéped a Lollapalooza fesztiválon.

Végre előhívtam a képeket

és szeretném odaadni őket."

Ez a kép sohasem jutott vissza

azokhoz, akik elvesztették,

de ez a titok sok életre volt hatással,

kezdve ezzel a kanadai diákkal,

akit Mattynek hívnak.

Mattyt megihlette ez a titok,

és elindította a saját weboldalát,

a neve IFoundYourCamera.

Matty arra bíztat embereket,

hogy küldjék el neki a talált digitális fényképezőgépeket,

az elveszett memória kártyákat

a megárvult képekkel.

És Matty fogja ezeket a képeket a fényképezőgépekről,

és kiteszi őket minden héten a weboldalára.

És az emberek meglátogatják az oldalt,

hátha felismernek egy képet, amit elvesztettek,

vagy hogy segítsenek valakinek visszaszerezni a képeit,

aki talán kétségbeesetten keresi őket.

Ez a kedvencem.

(Nevetés)

Matty egy zseniális módszert talált arra,

hogy kihasználja az idegenek kedvességét.

És lehet, hogy egyszerű ötletnek tűnik,

de hatalmas lehet a hatása az emberek életére.

Matty megosztotta velem

ezt a megható e-mailt,

amit a képen látható anyukától kapott.

"Ez én vagyok, a férjem és a fiam.

A többi képen a súlyosan beteg nagymamám szerepel.

Köszönöm, hogy létrehoztad ezt az oldalt.

Ezek a képek többet jelentenek nekem, mint azt el tudod képzelni.

A fiam születése van ezen a fényképezőgépen.

Holnap lesz négy éves."

Minden kép, amit itt látnak

és több ezer másik

visszatalált a személyhez, aki elvesztette őket --

néha óceánokon keresztül,

néha a nyelv határait leküzdve.

Ez az utolsó képeslap, amit ma szeretnék megosztani.

"Amikor a szeretteim

hangüzenetet hagynak a telefonomon,

mindig megőrzöm, arra az esetre, ha másnap meghalnának,

és nem lenne más alkalmam

valaha is újra hallani a hangjukat."

Amikor kitettem ezt a titkot,

több tucat ember

küldött hangüzeneteket a telefonjáról,

egyeseket évek óta őrizgettek,

üzeneteket rokonoktól vagy barátoktól,

akik meghaltak.

Azt mondták, az, hogy megőrizték a hangjukat,

és megosztották másokkal,

segített életben tartani a szeretteik szellemét.

Egy fiatal lány

elküldte az utolsó üzenetet,

amit valaha kapott a nagymamájától.

A titkok sok alakot ölthetnek.

Lehetnek sokkolóak, viccesek

vagy meghatóak.

Kapcsolatba hozhatnak a legmélyebb emberi érzéseinkkel,

vagy emberekkel, akikkel soha nem fogunk újra találkozni.

Hangüzenet: Első elmentett üzenet.

Nagymama: ♫ Valaki születésnapja van ma ♫

♫ Valaki születésnapja van ma ♫

♫ A gyertyák meggyújtva ♫

♫ valaki tortáján ♫

♫ És mind meg vagyunk hívva ♫

♫ Valaki nagy napjára ♫

Ma van a 21. születésnapod.

Legyen nagyon boldog születésnapod, és szeretlek.

Most elbúcsúzom.

FW: Köszönöm.

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)

June Cohen: Frank, ez nagyon szép volt,

olyan megható.

Küldtél valaha magadnak képeslapot?

Küldtél valaha titkot a PostSecret blognak?

FW: Minden könyvben szerepel egy saját titkom.

Azt hiszem, valahogy az ok, amiért elkezdtem a projektet,

még ha ezt akkor nem is tudtam,

az volt, hogy a saját titkaimmal küzdöttem.

És a crowdsourcing-on keresztül,

az idegenek kedvességén keresztül

tudtam felfedni

a múltam olyan részeit, amelyek kísértettek engem.

JC: És volt olyan, hogy valaki rájött,

melyik titok volt a tiéd a könyben?

Volt olyan az ismerőseid között, aki felismerte?

FW: Igen, néha megosztom ezt az információt.

(Nevetés)

(Taps)