Az edzés agyunkat javító jótékony hatása

Mi a legnagyobb átalakító erő, amelyet agyunk érdekében ma kifejthetünk? A testgyakorlás! – mondja Wendy Suzuki idegtudós. Kapjunk kedvet az edzőterembe járáshoz, miközben Suzuki elmeséli, mit tart a tudomány az edzés szerepéről hangulatunk és emlékezőtehetségünk följavításában, és hogyan óvja meg agyunkat a degeneratív idegrendszeri megbetegedésektől, pl. az Alzheimer-kórtól.

Mi lenne, ha azt hallanák tőlem:
valamit most is megtehetnek,

amelynek azonnali kedvező
hatása lenne agyukra,

beleértve összpontosító képességüket
és hangulatukat?

Mi lenne, ha azt hallanák tőlem:
ugyanaz a dolog tartós lenne,

s megvédené agyukat
bizonyos betegségektől,

pl. a depressziótól, az Alzheimer-kórtól
vagy a demenciától?

Megtennék?

Igen!

A testgyakorlás
jótékony hatásáról beszélek.

Pusztán a testmozgásról,

amelynek agyunkra azonnali,
tartós védőhatása van.

Életünk végéig eltarthat.

Elmondok arról egy történetet,

hogyan alkalmaztam
az idegtudomány alapos ismeretét

mint az idegtudomány professzora,

hogy magamon végezzek kísérletet,

amelyben föltártam
az alapjául szolgáló tudományt:

miért a testgyakorlás
a legnagyobb átalakító erő,

amelyet agyunk érdekében ma kifejthetünk?

Idegkutatóként tudom,

hogy a fejünkben lévő agy

az ember által ismert
legbonyolultabb szerkezet.

De más beszélni az agyról,

és megint más látni.

Ez itt igazi, tartósított emberi agy.

Két kulcsfontosságú területet szemléltet,
amelyekről ma fogok beszélni.

Az első a közvetlenül homlokunk
mögötti prefrontális kéreg,

amely a döntéshozás, a személyiség
és az összpontosítás miatt lényeges.

A másik ilyen terület itt jobbra
a halántéklebenyben található.

Két halántéklebenyünk van:
jobb és bal oldalon.

A halántéklebeny mélyén van a képződmény,

amely kulcsfontosságú

tények és események
tartós rögzítése szempontjából.

E képletet hippokampusznak hívjuk.

Mindig el vagyok ragadtatva
a hippokampusztól.

Miként lehetséges, hogy csupán
egy szempillantásig tartó esemény,

mondjuk, az első csók,

vagy első gyermekünk születése,

agyunkat megváltoztató emléket képez,

és életünk végéig megmarad?

Ezt szeretném megérteni.

Rögzíteni szerettem volna

a hippokampusz
egyes sejtjeinek tevékenységét,

miközben kísérleti alanyok
új emlékképeket állítanak elő.

Szeretném dekódolni
a rövid elektromos kitöréseket,

amelyekkel az idegsejtek
kommunikálnak egymással;

miért van, hogy a rövid kitörések egyszer
engedik új emlék rögzítését, máskor nem.

Pár éve a tudományban
igen szokatlant tettem.

Mint az idegtudomány professzora,

úgy döntöttem, hogy kutatói programomat
teljesen megváltoztatom.

Mert olyasvalamire bukkantam,

amely oly sok életet változtathat meg,

hogy muszáj volt szemügyre vennem.

Fölfedeztem s tapasztaltam a testgyakorlás
agyunkat megváltoztató hatását.

Merő véletlenségből.

Nyakig voltam az emlékezettel
kapcsolatos munkámban:

érkeztek az adatok,

szakterületemen egyre ismertebbé váltam
az e téren végzett munkám miatt.

Mindennek jól kellett alakulnia;
tudományos szempontból úgy is volt.

De amikor a laboromból kikukkantottam,

valamit észrevettem.

Nem éltem társasági életet.

Túl sok időt töltöttem
agysejtek hallgatásával

szobám sötétjében, magányosan.

(Nevetés)

Ellustultam.

Több mint 11 kilót szedtem föl.

Évekbe telt, mire észrevettem,

hogy pocsékul érzem magam.

De nem kell pocsékul éreznem magam.

Vadvízi evezésre mentem, egyedül,
mert nem volt társaságom.

Visszajöttem,

(Nevetés)

eszembe jutott: "Istenem, én voltam
a túrázók között a leggyengébb!"

E szándékkal tértem vissza:

"Soha nem akarok a leggyengébb lenni,

ha vadvízi evezésre megyek!"

Ez késztetett rá, hogy edzőterembe menjek,

s A-típusú személyiségemet
arra összpontosítsam,

hogy minden gyakorlatsort kipróbáljak.

Mindent kipróbáltam:

kickboxot, táncot, jógát, sztepptáncot.

Eleinte tényleg nehéz volt.

Ám észrevettem,
hogy minden izzasztó edzés után

megjavult a hangulatom
és energiával telítődtem.

Emiatt jártam vissza az edzőterembe.

Kezdtem magam erősebbnek érezni.

Jobban is éreztem magam; 11 kilót fogytam.

Másfél évi rendszeres testedzés után

valamire fölfigyeltem.

Íróasztalomnál ültem,
kutatói pályázatot írtam,

és valami szöget ütött a fejembe;

valami, amire még soha nem gondoltam.

Arra gondoltam:

"Na, a pályázatírás ma jól megy."

De a kutatók...

(Nevetés)

igen, minden kutató csak nevet,
amikor ezt emlegetem,

mert a pályázatírás sose megy jól.

Nehéz; az ember mindig haját tépi,

hogy valami millió dollárt
érő ötlet jusson eszébe.

De rájöttem, hogy a pályázatírás
mégiscsak jól megy,

mert képes vagyok összpontosítani
és figyelmemet tovább fönntartani,

mint korábban.

Hosszú távú memóriám,
amelyet laboromban kutattam,

úgy tűnt, följavult.

Belém hasított a felismerés.

Tán az edzés, amellyel életem
kiegészítettem,

változtatta meg az agyam.

Tán magamon végeztem
kísérletet, tudtomon kívül.

Kíváncsi idegtudósként

a szakirodalomhoz fordultam:
mit tudunk jelenleg

a mozgás agyunkra gyakorolt hatásáról?

Érdekes s mind nagyobb irodalmat találtam,

amely alátámasztotta,
amit magamon tapasztaltam.

Jobb hangulat, több energia,
jobb memória, erősebb figyelem.

Minél többet megtudtam róla,

annál világosabb lett a testmozgás hatása.

Ez vezetett a komoly döntéshez,

hogy teljesen megváltoztassam
kutatásom irányát.

Most, hogy több évig
e kérdéskörrel foglalkoztam,

az alábbi következtetésekre jutottam:

testgyakorlással érhetjük el agyunkra

a legnagyobb átalakító hatást.

Ennek három oka van.

Az első: azonnal hat agyunkra.

Egyetlen edzéssel rögtön növelhető

az ingerületátvivő anyagok:

pl. a dopamin, szerotonin
és a noradrenalin szintje,

amely edzés után hangulatunkat javítja,

pont úgy, ahogy az enyémet.

Laborom kimutatta,
hogy egyetlen edzéssel javítható

figyelemösszpontosító
és figyelemváltó képességünk,

s az összpontosítás javulása
legalább két óra hosszat tart.

Végül: a kutatások kimutatták,

hogy a reakcióidő javítható
egyetlen edzéssel,

ami azt jelenti,

hogy gyorsabban elkapjuk

a pultról leeső poharat
a Starbucksnál,

ami igencsak fontos.

(Nevetés)

Ám e nyomban fellépő hatások átmenetiek,
csak közvetlen edzés után segítenek.

Azt kell tenniük, amit nekem:

tartós hatás eléréséhez változtatnunk
kell edzésmódszerünkön,

és javítanunk szív- és légzőfunkciónkat.

E hatások tartósak,

mert a testgyakorlás

módosítja agyunk anatómiáját,
fiziológiáját és működését.

Kezdjük kedvenc agyterületemmel,
a hippokampusszal.

A hippokampusz...

pontosabban az edzés új agysejteket képez.

Az új sejtek megnövelik
a hippokampusz térfogatát,

egyben javítják hosszú távú memóriánkat.

Mindannyiunkban.

Másodszor: az idegtudományi
kutatások megállapításainak zöme

a rendszeres gyakorlatok hatására,

a prefrontális kéregtől függő
figyelemfunkció javulására vonatkozik.

Nemcsak az összpontosítás
és a figyelem javul,

hanem a hippokampusz térfogata is nő.

Végül, edzéssel nemcsak azonnal
hathatunk hangulatunkra,

hanem a hatás tartós is lesz.

Tartós javulást érünk el a jó hangulat
ingerületátvivő anyagaiban.

Az edzés legnagyobb átalakító hatása

az agyunkra kifejtett védőhatás.

Tekintsük agyunkat mint izmot.

Minél többet eddzük,

annál nagyobbá s erősebbé válik
hippokampuszunk és prefrontális kérgünk.

Miért fontos ez?

Mert a prefrontális kéreg
és a hippokampusz

a leginkább hajlamos degeneratív
idegrendszeri betegségekre

és természetes időskori
szellemi hanyatlásra.

Egész életünkön át tartó edzéssel

nem gyógyítjuk meg a demenciát
és az Alzheimer-kórt,

viszont ezáltal képezzük

a legerősebb, legnagyobb hippokampuszt
és prefrontális kérget,

így e kórok lassabban fejtik ki hatásukat.

Agyunk szempontjából olyan az edzés,

mint a jól feltöltött magánnyugdíjszámla.

De ez még jobb, mert ingyen van.

Az előadás e pontján kiált föl mindenki:

"Ez annyira jól hangzik, Wendy,

hogy csak egyet szeretnék tudni:

legalább mennyi gyakorlatot végezzek

a változások eléréséhez?"

(Nevetés)

Megválaszolom a kérdést.

Először a jó hír: a hatáshoz nem kell
triatlonversenyzőnek lennünk.

Aranyszabály: heti három-négy,

legalább félórás edzés,

benne aerobikgyakorlatok.

A lényeg, hogy növeljük a pulzusszámot.

Jó hír, hogy nem kell edzőterembe járni,

nem kell drága bérletet venni.

Még egyszer gyors tempóban
járjuk körül a háztömböt!

Ha van lépcső a közelben, lépcsőzzenek!

Porszívóval végzett nagytakarítás is
van olyan jó, mint az aerobikóra,

amelyet edzőteremben végzünk.

Bejártam az utat a memória-úttörőségtől

az edzés fölfedezéséig.

A legbelső agyműködéstől
annak megértéséig,

hogyan javíthatja az edzés az agyműködést.

Laboromban most a célom,

hogy mögé lássak a most
ismertetett aranyszabálynak:

heti három-négyszer fél-félóra.

Meg akarom találni önöknek
az optimális egyéni edzésprogramot,

koruknak és edzettségüknek,

genetikai adottságuknak megfelelőt,

hogy maximálhassuk a gyakorlatok hatását,

valamint hogy javítsuk és a lehető
legjobban védjük agyukat

egész életük során.

Más beszélni az edzésről,
és megint más csinálni.

Segítségül hívom okleveles edzői hatalmam,

hogy fölállásra kérjem önöket.

(Nevetés)

Csupán egyperces gyakorlatot csinálunk.

Csinálják, amit én, és mondják, amit én,

de ne üssék meg szomszédjukat.

Zenét!

(Élénk zene)

Öt, hat, hét, nyolc,
jobb, bal, jobb, bal.

Azt mondom: erős vagyok.

Hadd halljam!

Nézők: Erős vagyok.

Wendy Suzuki: Hölgyek,
erős vagyok, mint a Wonder Woman.

Hadd halljam!

Nézők: Erős vagyok, mint a Wonder Woman.

WS: Új gyakorlat: horogütés,
majd jobbra és balra.

Kedvet kaptam! Most önök!

Nézők: Kedvet kaptam!

WS: Utolsó gyakorlat, le és föl,
jobbra, balra, jobbra, balra.

Csupa tűz vagyok! Most önök.

Nézők: Csupa tűz vagyok!

WS: És kész! Jól csinálták.

(Taps)

Köszönöm.

Egy gondolattal búcsúzom.

Így hangzik: ha mozgást visznek életükbe,

a mozgás nemcsak boldogabbá
teszi és megvédi önöket,

hanem agyukat is megóvja
gyógyíthatatlan betegségektől.

Ily módon életkilátásaikat

jó irányba fogja változtatni.

Köszönöm szépen.

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)