-
Nos, Mr.Perkins, szép Öntől, hogy befáradt
-
Tisztában vagyok , hogy Ön elfoglalt ember, de nem gondoltam, hogy az ügyet
-
telefonon kellene megvitatnunk
-
Nem, abszolút nem igazgató Úr.
-
Úgy értem, ha Tommy valamiféle bajba került szeretném csírájában elfojtani.
-
Nos, elég őszintén, Tommy Bajban van.
-
Mostanában, a viselkedése sok kívánni valót hagy maga után
-
Óh, Istenem!
-
Úgy tűnik egyáltalán nem érdeklődik az iskolai élet iránt!
-
Visszautasítja a sportokban való részvételt. És hetek óta egyetlen tanára sem
-
kapott semmiféle írott munkát tőle.
-
Oh, Istenem!
-
Egész őszintén, Mr.Perkins, ha nem lenne halott, én kirúgnám.
-
(nevetés)
-
Elnézést, hogy mondja?
-
Igen, kirúgnám!
-
Ha nem venném figyelembe a tényt, hogy az Ön fia halott,
-
fülénél fogva hajítanám ki.
-
TOMMY HALOTT?
-
Igen, fent fekszik a gyengélkedőn, merev, mint egy deszka és zöld...
-
és ez, attól tartok, tipikusan a jelenlegi hozzáállása
-
Láthatja, a fiú híján van a jó modornak
-
egyik pillanatban repked, mint egy papír sárkány...
-
és a következő percben teljességgel mozdíthatatlan.
-
És elkezd bűzleni.
-
De, hogyan halt meg?
-
Nos, ez olyan fontos?
-
Oh igen, úgy gondolom!
-
Nos, hát ez mind a könyvtárral kezdődött, amint látja.
-
Sok problémánk van mostanában a fiúkkal akik könyvtári könyveket vesznek ki
-
...olvasójegy nélkül.
-
Az Ön fiát elkapták és én gondoskodtam a verésről.
-
...melynek során meghalt.
-
De örülni fog, ha megtudja...örülni fog, ha megtudja
-
hogy a főkolompost elcsípték.
-
Így, nem gondolom, hogy több bajunk lesz a könyvtári fegyelemmel.
-
Látja, az olvasójegy rendszer...
-
Sajnálom...
-
...volt...
-
Ön agyonverte a fiamat?
-
Igen, igen úgy tűnik.
-
Kérem, nem szoktak félbeszakítani.
-
Mint látja, az olvasójegy rendszer bevezetése...
-
De hát, mi történt pontosan?
-
Nos, valójában, a fiúk csak besurrantak a könyvtárba és elvitték a könyveket!
-
Nem, az ütlegelés alatt!
-
Oh, az? Nos...hát, az egyik pillanatban előre hajolt, a következő percben
-
lefeküdt, úgy értem, er,,,
-
Halott?
-
Mmm...halott szerű!...
-
Mr.Perkins az Ön morbid érdeklődését a fia halála iránt eléggé nyugtalanítónak találom.
-
Amiről én beszélek az a fia hozzáállása!
-
És elég őszintén, látom honnan örökölte.
-
Nos, nem én voltam aki halálra vertem őt!
-
Nos, tökéletesen nyilvánvaló volt számomra az első naptól, ahogy megérkezett.
-
Azon gondolkodtam akkor, mint most is,
-
hogy egész más fiú vált volna belőle ha...
-
alkalmazott volna egy pár végzetes ütlegelést korábban.
-
Maga őrült?
-
Én dühös vagyok! Azért, hogy megrendezzem a temetést,
-
törölnöm kellett a szerda délutáni órákat!
-
Ez abszurd!
-
Igen, ez az. Vagy az lenne
-
ha igaz lenne
-
...Micsoda?
-
Tréfáltam, Mr Perkins.
-
Bocsásson meg nekem, ez az én furcsa akadémikus humorom. Megtréfáltam Önt.
-
Oh, köszönöm istenem!
-
Én nem törölném a délutáni órákat, azért, hogy eltemessem a kis szarost!
