Alex Laskey: Hogyan csökkentheti a viselkedéstudomány az energiaszámlád

Mi lehet egy bejáratott módszer az energiaköltségek csökkentésére? Hinnéd, hogy az, hogy mennyit fizet a szomszédod? Alex Laskey bemutatja, hogy az emberi viselkedésnek ez a furcsasága hogyan tehet minket jobb, bölcsebb energiafogyasztókká, amit az alacsonyabb számlák bizonyítanak.

Hányan ellenőrizték ma az e-mailjeiket?

Hajrá, kezeket a magasba.

Hányan ellenőrzik őket éppen most?

(Nevetés)

És a pénzügyek? Ki ellenőrizte ezeket ma?

Bankkártya, befektetési számla?

Na és a héten?

És a háztartási energiafogyasztás?

Ellenőrizte ma bárki?

A héten? Múlt héten?

Néhány energia-őrült azért van a teremben.

Jó látni titeket.

De mi, többiek - ez a terem tele van emberekkel,

akiket szenvedélyesen érdekel a bolygó jövője,

és még csak nem is figyelünk

az energiára, ami a klímaváltozást hajtja.

Ez a nő a fényképen mellettem Harriet.

Az első családi nyaralásunkon találkoztunk vele.

Harriet figyel az energiahasználatára,

és határozottan nem energia-őrült.

Ez annak a története, hogy hogyan kezdett el Harriet figyelni erre.

Ez szén,

az elektromosság leggyakoribb forrása a bolygón,

és ennyi szénben elég energia van ahhoz,

hogy ezt az égőt több, mint egy évig megvilágítsa.

De sajnos, e között és e között,

az energia legnagyobb része elvész

a hálózati veszteség -- hő -- miatt.

Tulajdonképpen csak 10 százaléka végzi fényként.

Szóval ez a szén egy kicsivel tovább tartana, mint egy hónap.

Ha ezt az égőt egy évig akarod megvilágítani,

ennyi szénre lenne szükséged.

A rossz hír az, hogy minden felhasznált energiaegységnél

kilencet elpazarlunk.

Ez azt jelenti, hogy van jó hír is,

mert minden megtakarított energiaegységnél

kilencet spórolunk meg.

Szóval a kérdés az, hogy hogyan érhetnénk el, hogy az itt jelenlévők

és a bolygó lakói elkezdjenek figyelni

a felhasznált energiára,

és kevesebbet pazaroljanak el belőle?

A válasz egy viselkedéstudományi kísérletből derül ki,

ami egy forró nyáron futott, 10 évvel ezelőtt,

csak 90 mérföldre innét,

San Marcosban, Kaliforniában.

Egyetemi hallgatók szórólapokat helyeztek egy szomszédság minden ajtajára,

arra kérve az embereket, hogy kapcsolják ki a légkondicionálást

és kapcsolják be a ventilátorokat.

Az otthonok egy negyede azt az üzenetet kapta,

hogy tudta Ön, hogy havonta 54 dollárt takaríthatna meg ezen a nyáron?

Kapcsolja ki a légkondicionálót, kapcsolja be a ventilátort.

Egy másik csoport egy környezetvédelmi üzenetet kapott.

A harmadik csoport üzenete az volt,

hogy legyen jó polgár, előzze meg az áramkimaradásokat.

A legtöbben arra tippelnének, hogy a spórolós üzenet működött a legjobban.

Igazából egyik üzenet sem működött.

Nulla hatásuk volt az energiafogyasztásra.

Mintha az egyetemisták ott sem jártak volna.

De volt egy negyedik üzenet,

ami egyszerűen annyi volt,

hogy "Megfigyeléseink alapján az Ön szomszédainak 77 százaléka mondta,

hogy kikapcsolták a légkondicionálást és bekapcsolták a ventilátorokat.

Kérjük, csatlakozzon Ön is. Kapcsolja ki a légkondicionálót,

és kapcsolja be a ventilátort."

És ha hiszitek, ha nem, megtették.

Azok, akik ezt az üzenetet kapták

feltűnően kevesebb energiát használtak,

csak mert elmondták nekik, hogy mit csinálnak a szomszédaik.

Mit is mond ez nekünk?

Először is, ha valami kényelmetlen,

még ha hiszünk is benne,

sem a morális meggyőzés, sem a pénzügyi ösztönzés nem mozgatnak meg minket --

de a társadalmi nyomás hatásos dolog.

És ha megfelelően fogjuk be, a jó érdekében hathat.

Igazából máris ezt teszi.

Ez alapján a meglátás alapján, Dan Yates barátom és én

megalapítottuk az Opower nevű céget.

Szoftvereket készítettünk és kapcsolatba léptünk közüzemi cégekkel,

akik segíteni akartak a fogyasztóiknak energiát spórolni.

Személyre szabott otthoni energiakimutatásokat készítünk,

amik bemutatják az embereknek a fogyasztásaikat,

összehasonlítva a szomszédságuk hasonló méretű házaival.

Akárcsak a hatékony szórólapok esetében,

az emberek a szomszédaikhoz hasonlítják magukat,

és aztán mindenkinek célzott tanácsokat adunk

a spórolásra.

Papírral kezdtük, mobilapplikációval folytattuk,

majd az Internettel és egy vezérelhető termosztáttal,

és az elmúlt öt évben a világ legnagyobb

viselkedéstudományi kísérletét folytattuk.

És működik.

Átlagos háztulajdonosok és bérlők

több mint 250 millió dollárt takarítottak meg a számláikon,

és épp, hogy csak elkezdtük.

Csak ebben az évben, partnerkapcsolatban több mint 80 céggel,

hat országban, több mint két terawattóra

energiamegtakarítást fogunk előidézni.

Szóval, az energia-őrültek a teremben tudják, mennyi két terawattóra,

de a többieknek, két terawattóra

bőven elég ahhoz, hogy St. Louis és Salt Lake City

városainak összes otthonát együtt véve

több mint egy évig energiával ellássa.

Két terawattóra, nagyjából fele

az amerikai napenergia-ipar tavalyi teljesítményének.

És két terawattóra? Szénben mérve,

még 34 négy talicskányit kellene elégetnünk

minden percben, a nap minden órájában egy egész évig,

hogy két terawattóra elektromossághoz jussunk.

És mi semmit sem égetünk.

Csak motiváljuk az embereket, arra, hogy odafigyeljenek,

és megváltoztassák a viselkedésüket.

De mi csak egy cég vagyunk, és csak

a felszínt kapargatjuk.

Húsz százaléka az otthoni elektromosságnak elpazarlódik,

és ez alatt nem azt értem, hogy az emberek nem hatékony

égőket használnak. Lehet.

Arra gondolok, hogy égve hagyjuk a lámpát üres szobákban,

bekapcsolva hagyjuk a légkondit, mikor senki sincs otthon.

Ez 40 milliárd dollár pazarlás egy évben

olyan elektromosságra, ami nem járul hozzá a jólétünkhöz,

de hozzájárul a klímaváltozáshoz.

Ez 40 milliárd -- árd-dal --

minden évben, csak az Egyesült Államokban.

Ez fele a szénfelhasználásunknak.

De szerencsére, a világ legjobb anyagtudósai

dolgoznak rajta, hogy a szenet fenntartható forrásokkal helyettesítsük,

mint ezek,

és ez egyszerre fantasztikus és alapvető.

A forrás, amit leginkább figyelmen kívül hagyunk

a fenntartható energia keresésénél, nincs ezen a dián.

Itt van ebben a teremben. Ti vagytok azok, és én.

Kiaknázhatjuk ezt a forrást

mindenféle anyagtudomány nélkül,

a viselkedéstudomány alkalmazásával.

Akár ma is megtehetjük, tudjuk, hogy működik,

és azonnal elkezdünk megtakarítani.

Szóval mire is várunk?

Hát, a legtöbb helyen a közüzemi szabályozás

nem sokat változott Thomas Edison óta.

A közműveket még mindig akkor jutalmazzuk,

ha a fogyasztók pazarolnak.

Azért kellene jutalmaznunk, ha segítenek a fogyasztónak spórolni.

De ez a történet sokkal többről szól, mint a házi fogyasztásról.

Nézzük csak a Priust.

Nem csak azért hatékony, mert a Toyota befektetett az anyagok tanulmányozásába,

hanem mert a viselkedéstudományba is.

A műszerfal megmutatja a sofőrnek,

hogy éppen mennyi energiát takarít meg,

amitől a korábbi gyorshajtók is

óvatos nagymamákként vezetnek.

Ezzel vissza is érünk Harriethez.

Az első családi nyaraláson találkoztunk vele.

Odajött hozzánk megismerni a kislányomat,

és jót szórakozott rajta, hogy a lányomat is

Harrietnek hívják.

Megkérdezte, hogy mit dolgozom,

és elmondtam neki, hogy közművekkel dolgozom,

hogy segítsünk energiát megtakarítani.

Felcsillantak a szemei.

Rám nézett, és azt mondta,

"Pontosan te vagy az, akivel beszélnem kell.

Látod, két hete, a férjem és én kaptunk

egy levelet a közművektől.

Azt írták, hogy kétszer annyi energiát használunk fel, mint a szomszédaink."

(Nevetés)

"És az elmúlt két hétben csak erre tudunk gondolni,

erről tudunk beszélni, még veszekedni is,

hogy hogyan spórolhatnánk meg több energiát.

Mindent megtettünk, amit a levélben írtak,

de tudjuk, hogy lennie kell másnak is.

És most itt vagyok egy igazi szakértővel.

Segíts. Mit kell még tennem, hogy energiát spóroljak?"

Sok szakértő van aki segíthet megválaszolni Harriet kérdését.

Az én célom az, hogy elérjem,

hogy mindannyian feltegyük ezt a kérdést.

Köszönöm.

(Taps)