Miért nem szeretjük a saját hangunkat?

Hangunk elválaszthatatlan attól, ahogyan mások látnak minket, de a vele való kapcsolatunk közel sem egyértelmű. Rébecca Kleinberger azt kutatja, hogy saját és mások hangjait miként használjuk és értjük meg. Kifejti, hogy miért nem szeretjük felvételen hallgatni saját hangunkat, a különbséget a belső hangok, a befelé és kifelé irányuló hangok között, továbbá azon elképesztő dolgokat, amelyeket közölhetünk vele anélkül, hogy azoknak tudatában lennénk.

Ha evolúciós biológusokat kérdeznénk meg,

mikor lett ember az emberből,

néhányuk ezt mondaná:

valamikor az időben
elkezdtünk felegyenesedni,

és környezetünk kétlábú uraivá váltunk.

Mások azt mondanák,
agyunk nagyfokú növekedése

lehetővé tette a sokkal
összetettebb kognitív folyamatokat.

Egyesek pedig a nyelv kialakulása
mellett érvelnének,

ami lehetővé tette törzsfejlődésünket.

Érdekes mód, mindhárom jelenség
kapcsolatban áll egymással.

Ezek mikéntje, sorrendje kérdés még,

de mindegyik összefonódott

a nyak hátsó részén lévő
csontocska változásával,

ami megváltoztatta fejünk
és testünk közbezárt szögét.

Ezáltal tudtunk felegyenesedni,

agyunk hátsó része így fejlődhetett,

gégénk így nőhetett
a főemlősi 7 centiméterről

az emberi 11-17 centiméterre.

Ezt hívjuk a gégefő leszállásának,

és itt van hangunk telephelye.

A ma született csecsemő
gégefője még nem szállt le.

Majd csak három hónapos korában.

Képletesen tehát mindegyikünk

újraéli egész fajunk evolúcióját.

Csecsemők kapcsán pedig,

amikor megkezdődik
fejlődésünk az anyaméhben,

a külvilágból érkező első benyomás

alig három hónaposan,
még garnélaméretű korunkban

édesanyánk hangjának rezgései okozta

tapintási érzet útján ér bennüket.

Amint látjuk, az emberi hang
jelentőségteljes és fontos

mind fajunk szintjén,

mind társadalmilag –,

így kommunikálunk és teremtünk köteléket

mind egyéni, mind közösségi szinten –,

hangunk sokkal többet nyújt
szavaknál és adatoknál,

általa adjuk önmagunkat.

Hangunktól elválaszthatatlan,
miként tekintenek ránk mások.

Ez a társadalmi álcánk.

De saját hangunkkal a kapcsolat
közel sem egyértelmű.

Ritkán használjuk egyedül;
ajándékként adjuk tovább.

Így érintjük meg egymást.

Olyan "vokális kurkászás".

De mit gondolunk saját hangunkról?

Kérem, jelentkezzen,

akinek nem tetszik saját hangja,
amikor felvételről hallgatja!

(Nevetés)

Oké, köszönöm.

Legtöbben jelentik, utálják felvételről
hallgatni saját hangjukat.

Mit jelent ez?

Tegyük ezt világossá
az elkövetkezendő 10 percben!

Az Opera of the Future csoport
részeként működő

MIT médialaborban vagyok kutató,

és kutatásaim középpontjában az áll,

hogy milyen kapcsolatunk
van hangunkkal és mások hangjaival.

Tanulmányozom, mit tanulhatunk
hangok hallgatásaiból,

különböző területektől,

a neurológiától a biológiáig,
kognitív tudományokig, nyelvészetig.

Eszközöket, élményeket
hozunk létre csoportunkban,

hogy fejlesszük az egyének hangjainak
jobb gyakorlati megértését

az előítéletek visszaszorítása végett,

és hogy jobb hallgatókká váljunk,

több egészséges kapcsolatot teremtsünk,

vagy csak önmagunk jobb megértése végett.

Ennek a hang valóban
holisztikus felfogásával kell járnia.

Hiszen megannyi alkalmazása,
jelentősége lehet

az egyre jobban felfedezett hangnak.

Hangunk nagyon összetett jelenség.

Több mint 100 izom egyidejű
mozgása szükséges hozzá.

Hang megfigyelésével pedig

megérthetjük az esetleges
szervi elégtelenségeket.

Például:

nagyon sajátos típusú, zűrzavaros,

nemlineáris beszéd

megjósolhatja a Parkinson-kór
igen korai szakaszait;

csak egy telefonhívás kell hozzá.

A légszomj hallgatása pedig

szívrendellenességet tárhat fel.

Azt is tudjuk, hogy az egyes szavak
tempójának változása

depresszióra utaló megbízható jel.

Hangunk hormonszintünkkel
is nagyon összefonódott.

Külső résztvevők női hang alapján

hajszálpontosan meg tudták mondani,

hogy a beszélő hol jár
menstruációs szakaszában.

Csak akusztikus információból.

Manapság a technológia
folyamatosan hallgat minket.

Alexa az Amazon Echoból

megjósolhatja terhességünket

mielőtt még tudnánk róla.

Képzeljük el –

(Nevetés)

Képzeljük el ennek etikai vonatkozásait!

Hangunk azzal is összefonódott,
miként teremtünk kapcsolatokat.

Mindenkihez más-más hangon szólunk.

Ha egy csipetnyit hangjukból kielemeznék,

tudnám, hogy épp édesanyjukkal,
testvérükkel, barátjukkal,

vagy főnökükkel beszélnek.

Jóslatként pedig
használhatjuk a hanghordozást.

Azaz, hogyan határozzák meg,
kivel, milyen hangon beszélnek.

Házastársukkal használt hanghordozásuk

nemcsak azt jelezheti előre, elválnak-e,
hanem azt is, hogy mikor.

Sokat tanulhatunk tehát
hangok hallgatásából.

Hiszem, hogy legelőször
azt kell megértenünk,

hogy többféle hangunk van.

A legtöbbünk által birtokolt három hangról

mint álcáról fogok beszélni.

Álca esetében pedig

teret nyer a személyiség kivetítése.

Nevezzük ezt kifelé irányuló hangnak.

Ami egyben a klasszikus
értelemben vett hang is,

így vetítjük ki önmagunk a külvilág felé.

A kivetítés mechanizmusa nagyon egyszerű.

A tüdő összenyomja a rekeszizmot,

ami önfenntartó rezgéseket
kelt a hangszalagokban,

így hozva létre a hangot.

Ha szájüregünk ki-be nyitogatjuk,

a hangcsatorna alakítja a hangot.

Mindenkinél ugyanaz a mechanizmus.

A hangok viszont egyediek.

Az élettanbeli, hormonszintbeli,
méretbeli okozta apró eltérések

kifelé irányuló hangunk nagyon
apró eltéréseivel járnak.

Agyunk pedig kiváló

mások kifelé irányuló hangjaiban
lévő apró eltérések kiszemelésében.

Laborunkban gépeket tanítunk arra,

hogy megértsék ezen apró eltéréseket.

Mélytanulással valós idejű
beszédfelismerőt hoztunk létre,

hogy felhívjuk a figyelmet
a közös beszédtér hasznára –

azaz, ki szólal fel
és ki nem értekezleteken –,

hogy csoportintelligenciát növeljünk.

Az egyik legnagyobb nehézség itt,
hogy hangunk nem állandó.

Már tudjuk, hogy mindenkivel
más hangon beszélünk.

Ugyanakkor életkor szerint is változik.

Az életút kezdetén és a végén

a női- és férfihangok nagyon hasonlóak.

Nehéz elkülöníteni

a nagyon fiatal fiú vagy lány hangját.

Eközben viszont képlékeny
identitásuk jelévé válik.

Pubertáskorban a férfihang
hatalmasat változik.

Női hangok pedig

változnak az egyes terhességeknél,
és hatalmas a változás klimaxnál.

Ennyiféle hangot hallanak
beszélgetés közben tőlünk mások.

Mégis, tőlünk miért annyira idegen?

Mi miért másfajta hangot hallunk?

Nézzük meg közelebbről!

Ha álca van rajtunk, azt nem látjuk.

Ha pedig meg akarjuk figyelni,
annak csak a belsejét láthatjuk.

Ez a befelé irányuló hang.

A különbség megértéséhez,

e hang észlelésének
mechanizmusát kell megérteni.

E befelé irányuló hangot ugyanis
testünk számos módon

különíti el a kifelé irányuló hangtól.

Az utóbbi észleléséhez annak
előbb el kell jutni a fülbe.

Míg a kifelé irányuló hang
levegőn keresztül,

a befelé irányuló hang
csonton keresztül jut el hozzánk.

Ezt nevezzük csontvezetésnek.

Emiatt a belső hang mélyebb
hangosztályba sorolható be,

és zeneileg harmonikusabb
a kifelé irányuló hangnál,

Ha egyszer eléri a csontokat,
hozzá kell férjen a belső fülhöz.

De más mechanizmusok is közrejátszanak.

Egy mechanikus szűrő, kis válaszfal,

ami minden egyes kiejtett hangnál,

megvédi a belső fület.

Ugyanakkor szelektálja hallásunk is.

Aztán van egy harmadik, a biológiai szűrő.

A csiga – a belső fül
hangfeldolgozó része –,

mely élősejtekből áll.

Ezek eltérően működnek aszerint,

hogy milyen gyakran
hallják az adott hangot.

Ez a habituációs hatás.

Emiatt pedig,

mivel hangunk a legtöbbet
hallott hang életünkben,

kevésbé halljuk más hangoknál.

Végezetül van a negyedik,

a neurológiai szűrő.

Neurológusok nemrég rájöttek,

hogy hangképzés esetén,
ha kinyitjuk szánkat,

a saját hallókéreg kikapcsol.

Halljuk tehát, amit mondunk,

de agyunk valójában soha nem figyel rá.

Evolúciósan ennek lehet értelme,

hiszen elménk tudja,
milyen hangra számítsunk,

így nem kell energiát
áldozni a jel elemzésére.

Ezt hívják együttes kisülésnek,

mely minden testrészünk
mozgására érvényes.

Az együttes kisülés pontosabban pedig

az agy által küldött
motorikus parancs másolata.

E másolat önmagában
nem hoz létre mozgást,

hanem csupán más agyterületekre küldi

a mozgásra való felszólítást.

Hang szempontjából az együttes kisülés

más néven a belső hang.

Foglaljuk össze röviden!

Van az álca, a kifelé irányuló hang

az álca belseje, a befelé irányuló hang,

aztán van a belső hang.

Ezt olyan bábjátékosnak tekintem,

aki irányítja az egész rendszert.

A belső hangot akkor halljuk,

ha magunkban olvasunk,

vagy ha fontos beszélgetésre gyakorolunk.

Időnként nehéz kikapcsolni.

Nagyon nehéz úgy nézni
az anyanyelvünkön íródott szövegre,

hogy azt a belső hangot ne hallanánk.

Ugyanettől nem bírjuk abbahagyni

a fejünkben járó buta dalt.

(Nevetés)

Egyesek képtelenek urai lenni.

Hallási hallucinációban szenvedő

szkizofrénikus betegeknél van ez,

akik képtelenek szétválasztani
a kívülről jövő hangokat

a fejükben lévőktől.

Laborunkban apró eszközökön is dolgozunk,

amelyek segítenek különbséget tenni

e belső és külső hangok között.

A belső hangra tekinthetünk még úgy is,
mint az álmunkban beszélő hangra,

ami számos formát ölthet.

Álmainkban pedig szabadjára engedjük
e belső hangban rejlő lehetőségeket.

Más munkát is végzünk laborunkban:

ehhez az álombeli belső hanghoz
akarunk hozzáférni.

Tehát még ha nem tudunk is urai lenni,

még mindig hozzákapcsolódhatunk

belső párbeszédeken keresztül.

Sőt, még látható is e hang,

mintegy hiányzó kapocs
gondolat és tett között.

Remélem, a belső hang jobb,
újfajta megértésével,

és önökön kívüli és belüli szerepének

megértésével távoznak,

hiszen hangjuk döntő determinánsa
emberi mivoltuknak,

és annak, hogy hogyan hatunk a világra.

Köszönöm.

(Taps)