A legboldogabb ember a világon: A holokauszt 99 éves túlélője elmeséli történetét | Eddie Jaku | TEDxSydney

Ebben a csodálatos és megható előadásban Eddie Jaku, aki a világ legboldogabb emberének tartja magát, elmeséli történetét a szeretetről és a túlélésről. Eddie Jaku Németországban élő zsidó volt a második világháború kitörésekor. Túlélésének története 12 évet ölel fel Hitler 1933-ban történt hatalomra jutásától az 1945-ös felszabadításig. A háború alatt minden nap látott halálesetet, és mivel életben maradt, megfogadta, hogy minden nap mosolyogni fog.

Kedves új barátaim!

(Nevetés)

Eddie Jaku vagyok.

A holokauszt túlélőjeként

és történelmünk

legtragikusabb időszakának tanújaként

állok ma önök előtt.

Büszke német fiatalember voltam.

Azt gondoltam, ez a legjobb civilizáció,

amelyben egy hozzám hasonló
fiatalember élhet.

Mekkorát tévedtem!

1938. november 9-én

hazatértem a bentlakásos iskolából,

ahol öt évig laktam hamis név alatt,

mivel zsidó voltam.

Távol éltem a családomtól,
mint valami árva,

végeztem az iskolát,

és állandóan aggódtam, féltem,
hogy valaki rájön,

nem Walter Shleiss vagyok,
akinek kiadtam magam.

Nagy veszélyben voltam.

Azon a végzetes estén hazaértem,

de a családomnak bujkálnia kellett,

ezért egyedül voltam.

Lefeküdtem aludni,
közelemben volt a kutyám.

1938. november 10-én hajnali öt órakor

tíz náci törte be a házunk ajtaját.

Amit tettek velem,
szégyellem elmondani önöknek.

Olyan szörnyű volt, hogy azt hittem:
"Eddie, ma meghalsz."

Aztán végig kellett néznem,
hogy lerombolják a 200 éves házunkat,

és hogy a saját szemem előtt

megölik szeretett kutyámat, Lulut,

aki próbált megvédeni.

Elvesztettem a méltóságomat,
szabadságomat,

az emberiségbe vetett hitemet.

Mindent elvesztettem, amiért éltem.

Férfiből semmivé lettem.

Mi történt a hazámmal, ahol születtem,

ahol az őseim is éltek,

és amely olyan hírességeket adott, mint
Schiller, Goethe, Beethoven és Mozart?

Mi történt német testvéreimmel,

akik gyilkosok lettek?

Akkor még egyikünk sem értette,

hogy a Kristallnacht,
azaz Kristályéjszaka,

amelyen betörték
a zsidó kereskedők kirakatait,

és kifosztották boltjaikat,

felgyújtották otthonaikat
és a zsinagógákat

csak kezdete volt
egy sokkal rosszabb rémálomnak.

Aznap elszállítottak
az első koncentrációs táboromba,

Buchenwaldba,

ahol 11 000 zsidó férfival együtt

öt hónapig tartottak fogva.

1939. május 2-án szabadon engedtek.

Apám értem jött, és Aachenbe vitt.

10 órás vezetés után
megegyeztünk egy csempésszel,

hogy elvisz minket Belgiumba.

Két hetet töltöttünk apámmal egy lakásban,

majd a belga rendőrség letartóztatott,
nem mint zsidót, hanem mint német polgárt.

Internálótáborba kerültem,
ahol 4000 német volt.

1940. május 10-én felszámolták a tábort.

Dunkirknél szétváltunk,
én Lyonba mentem tovább.

Ott a francia rendőrség letartóztatott,

és Gurs városba küldtek egy szörnyű
táborba, ahol 6000 német fogoly volt.

Az internálótáborok után

végül elszállítottak egy másik helyre;
ez lett számomra a földi pokol:

Auschwitz.

Szüleimet és a lánytestvéremet is
Auschwitzba szállították;

a szüleimet soha többé nem láttam.

Nem volt lehetőségem elköszönni
szeretett édesanyámtól,

aki hiányzik nekem életem minden napján.

Ha megtehetik ma,

kérem, menjenek, és mondják el
a mamájuknak, hogy mennyire szeretik őt.

Kérem, tegyék meg ezt
új barátjuk, Eddie kedvéért.

Szerencsém volt,

és sikerült megszöknöm a halálmenet elől.

Egy erdőben rejtőzködtem,
hónapokig egyedül,

míg végül az amerikai hadsereg rám talált.

A történtek ellenére
boldog emberként állok ma itt,

aki örömét leli az életben
gyönyörű feleségével és szép családjával.

Nem gyűlölök senkit.

A gyűlölet betegség,

mely elpusztíthatja az ellenségünket,

de mindeközben bennünket is elpusztít.

(Taps)

Megteszek minden tőlem telhetőt,

hogy szebb világban élhessünk,

és kérem, önök is tegyenek meg
mindent ennek érdekében.

Gondoskodjunk róla, hogy soha
ne történhessen meg újra

a történelem legsúlyosabb tragédiája,

és hogy soha, de soha
ne merüljön feledésbe.

Sokévnyi megpróbáltatás és bujkálás után

1945. szeptember 7-én

hosszú vasúti utazás után

mindenféle papír nélkül
tértem vissza Belgiumba.

Nem sokkal később megismertem
és feleségül vettem Flore-t,

akivel 73 éve vagyunk házasok.

(Ujjongás) (Taps)

Köszönöm.

Abban az időben nem voltam boldog.

(Nevetés)

(Kuncogás)

Nem szerettem emberek között lenni.

De aztán megszületett első fiam, Michael.

Akkor meggyógyult a lelkem,
és újra nagyon boldog lettem.

Megfogadtam, hogy attól
a naptól kezdve életem végéig

boldog leszek, mosolyogni fogok,

udvarias, segítőkész és kedves leszek.

Azt is megfogadtam, hogy soha többé
nem teszem be a lábam német földre.

Olyan emberként állok ma önök előtt,

aki betartotta minden fogadalmát.

A legnagyobb boldogságot
a családom jelenti:

feleségem és két fiam –
Michael és Andre –,

számos unokám, valamint dédunokáim,

akik mind sok örömet szereznek.

Ma tanítom és továbbadom a boldogságot
mindenkinek, akivel találkozom.

A boldogság nem az égből pottyan;

a mi kezünkben van a kulcsa.

Ha egészségesek és boldogok
vagyunk, mindenünk megvan.

(Kuncogás)

A boldogság egyben a testi
és lelki egészség záloga,

és 99 éven át kitartó egészségemet

főként a pozitív és derűs
hozzáállásnak tulajdonítom.

(Taps)

Egy virágszál megszépíti a kertemet;
egy jó barát megszépíti a világomat.

A mai fiatalok elfelejtenek megállni.

Állandóan rohannak,

és nem tudják, hová.

(Nevetés)

Időt kell szánni a boldogságra
és az élet örömeire.

Megvan az ideje a nevetésnek,
és megvan az ideje a sírásnak.

Vannak jó dolgok az életben.

Hívjanak meg egy barátot
vagy családtagot egy étkezésre.

Sétáljanak egyet.

Eljön majd a holnap,

de először élvezzék a mát.

(Taps)

Csodálkozom, hogyan tudnak
egyesek barátok nélkül élni,

úgy, hogy nincs kivel megosztani
a titkaikat, reményeiket, álmaikat,

megosztani a szerencséjüket
vagy szomorú veszteségeiket.

Ebben az értékes kapocsban, a barátságban

legyen nevetés, osszuk meg az örömöket,

a szép idők váljanak még szebbé,
és a rossz időket segítsük elfelejteni –

a barátság láthatatlan erejével.

Ha felébredek, boldog vagyok,

mert egy újabb szép nap vár rám.

Ha arra gondolok,

hogy meghalhattam volna
borzalmas körülmények között,

de ehelyett életben vagyok,

úgy érzem, segítenem kell
az elesett embereken.

Tudom, milyen érzés a gödör alján lenni.

Ezért ha egy reményvesztett ember
arcára mosolyt tudok varázsolni,

boldog vagyok.

(Taps)

Emlékezzenek ezekre a szavakra:

Ne menj előttem –

lehet, hogy nem tudlak követni.

Ne gyere mögöttem –

lehet, hogy nem tudlak vezetni.

Gyere mellettem,

és légy a barátom.

(Taps)

Előadásomat egy jókívánsággal zárom,
mely szívemből szól az önök szívéhez.

Kívánok sok szeretetet,
amit másokkal megoszthatnak,

jó egészséget, amit sokáig megóvnak,

és sok barátot, akikre számíthatnak.

Köszönöm a megtiszteltetést,
hogy szólhattam ma önökhöz.

Köszönöm.

(Taps) (Ujjongás)