Bill Gates az energiáról: A nulla szintig újítunk !

A TED2010-en Bill Gates megosztja velünk jövőképet a világ energiájáról. Leírja, hogy "csodák" kellenek a bolygó szintű katasztrófa elkerüléséhez, és elmagyarázza, milyen drámaian különböző atomreaktort támogat. Mi a szükséges cél ? Lenullázzuk a széndioxid kibocsátását globálisan 2050 -re.

Ma az energiáról és a klímáról fogok beszélni.

Ez egy kicsit meglepőnek tűnhet,

mert főállásban egy olyan alapítványnál dolgozom, amelyik főleg oltóanyagokkal és magokkal foglalkozik,

olyan dolgokkal, amiket fel kell találnunk, és el kell vinnünk

hogy a legszegényebb milliárdokat jobb élethez segítsünk.

De az energia és a klíma rendkívül fontos ezeknek az embereknek,

sokkal fontosabb, mint bárki másnak ezen a bolygón.

A klíma rosszabbodik, vagyis több évben nem fog nőni a terményük.

Túl sok eső lesz, nem lesz elég eső.

Olyan változások lesznek,

amit a törékeny környezetük nem tud támogatni.

És ez éhezéshez vezet. Ez létbizonytalansághoz vezet és zavargásokhoz.

Szóval, a klímaváltozás szörnyű lesz nekik.

Az energia ára is nagyon fontos nekik.

Valójában, ha csak egy dolgot választhatnál, aminek csökkenthetnéd az árát,

amivel mérsékled a szegénységet, akkor az energiát választanád.

Az energia ára idővel csökkent.

Valóban, a fejlett civilizáció alapja energia fejlettsége.

A szén forradalma táplálta az ipari forradalmat,

és még az 1900-as években az elektromos áram árának nagyon gyors csökkenését láttuk,

és ezért van hűtőszekrényünk, légkondicionálónk,

készíthetünk modern anyagokat és annyiféle dolgot.

És így csodálatosan el vagyunk látva elektromos árammal a gazdag világban.

De ahogy olcsóbbá tettük, -- és hadd legyen kétszer ilyen olcsó, --

egy korláttal kellett találkoznunk.

és ezt úgy hívják, hogy széndioxid (CO2).

A CO2 melegíti a bolygót,

és a CO2 egyenlete nagyon egyértelmű.

Ha felhalmozzuk a kibocsátott CO2-t,

az a hőmérséklet növekedéséhez fog vezetni,

és ennek a hőmérséklet-növekedésnek lesz néhány nagyon negatív hatása.

Hatással lesz a klímára, és talán még rosszabbak lesznek az indirekt hatások,

a természeti ökoszisztémák nem tudnak alkalmazkodni a gyors változásokhoz,

és így ökoszisztémák összeomolhatnak.

Most az olyan pontos megfeleltetés,

hogy egy bizonyos CO2 növekedéstől milyen hőmérséklet lesz,

és hol vannak pozitív visszacsatolások,

még valamennyire bizonytalan, de nem nagyon.

És természetesen még bizonytalan, mennyire lesznek rosszak a hatások,

de rendkívül rosszak lesznek.

Többször megkérdeztem erről a legjobb tudósokat,

valójában le kell mennünk a nullára ?

Nem lenne elég a felére vagy a csökkentenünk ?

És a válasz az volt, hogy amíg nem közelítjük meg a nulla szintet,

addig a hőmérséklet folyamatosan növekedni fog.

Szóval ez egy nagy kihívás.

Az nagyon különbözik pl. attól, hogy egy 4 méter magas kamionnal át kell jutnunk

egy 3 méteres híd alatt, és csak valahogy alá kell préselnünk.

Ez olyan valami, ami le kell nulláznunk.

Most rengeteg CO2 -t bocsátunk ki minden évben,

több mint 26 milliárd tonnát.

Minden egyes amerikaira kb. 20 tonna jut.

A szegény országok embereinél ez kevesebb, mint egy tonna.

Átlagosan kb. 5 tonna jut a bolygó minden lakójára.

És valahogy olyan változásokat kell véghez vinnünk,

amelyek ezt le fogják nullázni.

Ez idáig folyamatosan növekedett.

Csak bizonyos gazdasági változások tartották időnként szinten,

így el kell jutnunk a gyors növekedéstől

a csökkenésig, a csökkenéstől a nulla szintig.

Ennek az egyenletnek négy tényezője van.

Egy kis szorzat.

Itt van a jobb oldalon a CO2, amit le akarunk nullázni,

és ennek az alapja az emberek száma,

az egy ember által felhasznált szolgáltatások,

az egyes szolgáltatásokra eső átlagos energia,

és az egységnyi energiához kellő CO2 lesz.

Nézzük meg ezek mindegyikét,

és meglátjuk, hogy tudjuk lenullázni.

Valószínűleg ezen számok közül az egyiket megközelítőleg nulláig kell levinni.

Ezt tudjuk a gimnáziumi algebrából,

de vegyünk rá egy pillantást.

Először vegyük a népességet.

Ma a Földön 6,8 milliárd ember él.

Ez 9 milliárd körül fog tetőzni.

Ha igazán sikeresek lesznek új oltásaink,

az egészségügyi ellátásunk, a népesedés-egészségügyi szolgálatunk,

akkor ezt talán 10 - 15 százalékkal tudjuk csökkenteni,

de 1,3 körüli növekedést fogunk látni.

A második tényező az általunk felhasznált szolgáltatások.

Ez mindent magába foglal,

az ételt, amit megeszünk, a ruhákat, a TV-t, a fűtést.

Ezek nagyon jó dolgok,

és a szegénységtől való megszabadulás azt jelenti,

hogy biztosítjuk mindezt majdnem mindenkinek ezen a bolygón.

És ez nagyszerű, másrészt emeli számot.

A gazdag világban, talán a felső 1 milliárd,

valószínűleg tudunk visszafogni és kevesebbet fogyasztani,

de minden évben ez a szám átlagban emelkedni fog,

és összességében több mint a dupláját fogják kitenni

az egy személye eső szolgáltatások.

Mi itt rendelkezünk a legalapvetőbb szolgáltatásokkal.

Van a házadban világítás, hogy el tudd olvasni a házi feladatodat,

és valóban, ezeknek a kölyköknek nincs, ezért kimennek,

és a házi feladatukat az utcán a lámpák alatt olvassák.

A hatékonyság, E mint efficiency, az egyes szolgáltatásokra eső energia,

Itt végre vannak jó híreink.

Van valamink, ami nem emelkedik.

Kezdve számos új tanulmányon és módszeren a világításban,

folytatva a különböző fajta gépkocsikkal, és különféle építési eljárásokkal,

sok olyan szolgáltatás van, ahol lényegesen tudjuk

csökkentetni a szükséges energiát,

bizonyos szolgáltatásoknál 90 százalékkal lecsökkentik.

Más olyan szolgáltatásoknál, mint a műtrágya előállítása,

vagy a légi közlekedés módja,

sokkal, sokkal kevesebb javítási lehetőség van.

És így, itt összességében, ha optimisták vagyunk,

akkor egy hármas tényezővel csökkenthetünk, esetleg legfeljebb egy hatossal.

Vegyük most az előző hármas tényezőt,

akkor a 26 milliárdról legjobb esetben talán 13 milliárd tonnára csökkenthetünk,

és ez önmagában nem fogja lecsökkenteni.

Nézzük ezt a negyedik tényezőt --

ez lesz a kulcstényező --

és ez az egységnyi energiára eső CO2 mennyisége.

És az a kérdés, hogy le tudjuk - e nullázni ?

Ha szenet égetünk, akkor nem.

Ha földgázt égetünk, akkor nem.

Majdnem minden mai elektromos áram előállítási mód,

kivéve a feljövőben lévő megújulók és az atom, CO2-t bocsát ki.

És így, amit világ méretben kell majd tennünk,

az egy új rendszer létrehozása.

És így, energia csodákra van szükségünk.

Amikor a csoda kifejezést használom, akkor nem arra gondolok, hogy lehetetlen.

A mikroprocesszor egy csoda. A személyi számítógép egy csoda.

Az internet a szolgáltatásaival egy csoda.

Az emberek részt vettek sok csoda létrehozásában.

Általában nincs határidőnk,

amikor meg kell csinálnunk egy csodát egy bizonyos időpontra.

Általában, csak szemléljük, és van, ami megtörténik, van ami nem.

Ebben az esetben teljes sebességgel kell hajtanunk,

és jó szoros határidővel kell csodát tennünk.

Arra gondoltam, hogyan tudnám igazán ezt ábrázolni ?

Van - e valamilyen természetes illusztráció,

valamilyen szemléltetés, ami meg tudná fogni itt az emberek képzeletét ?

Visszaemlékeztem egy évvel ezelőttre, amikor szúnyogokat hoztam,

és az emberek valahogy élvezték ezt.

(Nevetés)

Igazán megfogta őket a gondolat,

tudják, hogy vannak emberek, akik moszkitókkal élnek.

És az energiával kapcsolatban, ez lenne minden, amit el tudnák érni.

Elhatároztam, hogy szentjánosbogarak elengedésével

járulok idén hozzá a környezetvédelemhez itt.

Itt van néhány szentjánosbogár.

Az mondták nekem, hogy nem csípnek, tényleg, talán még az üveget sem hagyják el.

(Nevetés)

Van még mindenfajta ehhez hasonló trükkös megoldás,

de igazából nem sokat érnek.

Megoldásokra van szükségünk, egyre vagy többre,

amelyik hihetetlen nagyságrendűek,

és hihetetlenül megbízhatóak,

és bár sok irányban keresik az emberek,

én igazán csak öt olyan látok, amelyek nagy számokat érhet el.

Kihagytam a geotermált, a fúziót és a bioüzemanyagot.

Ezeknek lehet valami részük,

és ha jobban is teljesítenének, mint ahogy várom, annál jobb,

de itt az a mondanivalóm lényege,

hogy ennek az ötnek mindegyikén kell majd dolgoznunk,

és nem mondhatunk le róluk azért, mert ijesztőnek látszanak,

mert mindegyik komoly kihívást támaszt.

Először vegyek a fosszilis tüzelőanyagok égetését,

vagy a szén vagy a földgáz égetését.

Amire itt szükségünk van,az egyszerűnek látszik, de nem az,

és ez az, hogy fogjuk az összes CO2-t, miután elégettük, és megy ki a kéményen,

összenyomjuk, folyósítjuk, és eltesszük valahová,

és reméljük, hogy ott marad.

Már végeztünk erre próbákat, amelyek 60 - 80 százalékban csinálták ezt meg,

de a száz százalékig eljutni, csak nagyon sok trükkel lehet,

és egyetértünk abban, hogy ilyen mennyiségű CO2-t nehéz lesz tárolni,

de a legnagyobb probléma a hosszú távú kezelése.

Ki lehet benne majd biztos ?

Ki tud olyasmit garantálni, ami szó szerint milliárdszorosa

bármilyen olyan hulladéknak, mint amikor az atomra vagy másokra gondolunk.

Ez egy nagy térfogat.

Így ez egy nehéz eset.

A következő az atom.

Ezzel három nagy probléma van.

A költségek, főleg a magasan szabályozott országokban, nagyon magasak.

A biztonság kérdése, igazán meg kell róla bizonyosodni, hogy semmi se romolhat el,

még akkor sem, ha ott van az emberi kezelőszemélyzet is,

hogy az üzemanyagot nem használják fel fegyverekhez.

És mit kezdünk a hulladékkal?

Nincs belőle túl sok, de nagyon nyugtalanító.

Az embereknek megnyugtató megoldás kell.

Így van három nehéz probléma, amit meg kell oldani,

és így dolgozni kell rajta.

Az utolsó hármat egy csoportba foglaltam.

Ezekre az emberek, mint megújuló energiaforrásokra hivatkoznak.

És ezeknek, -- bár nagyszerű, hogy nem igényelnek üzemanyagot, --

vannak hátrányaik.

Az egyik az, hogy az ezekkel a technikákkal gyűjtött energiasűrűség

drámaian kevesebb, mint egy erőműé.

Ez egy energiatelep, sok négyzetmérföldről beszélünk,

több ezerszeresen több mint, amikor egy hagyományos erőmű esetében.

Továbbá ezek időszakos erőforrások.

A nap nem süt egész nap, nem süt minden nap,

és hasonlóan, a szél sem fúj mindig.

Így, ha ezektől az erőforrásoktól függünk,

akkor valahonnan energiát kell nyernünk

az idő alatt, amikor ez nem állnak a rendelkezésre.

Így a nagy költségek kihívást jelentenek.

Az átvitel kihívást jelent.

Például, mondjuk, ha ez az energiaforrás az országon kívül van,

akkor nem csak a technikára van szükségünk,

de kezelni kell annak a kockázatát, hogy az energia máshonnan jön.

És végül itt van a tárolás problémája.

A méretek érzékeltetésére, végig vettem és megvizsgáltam

az összes általunk gyártott akkumulátort és telepet,

gépkocsikhoz, számítógépekhez, telefonokhoz, vakukhoz, bármihez

és összehasonlítottam a világ által felhasznált összes energiával,

és azt találtam, hogy az összes akkumulátor, amit most gyártunk,

alig 10 percet tudna tárolni az összes energiából.

Valóban nagy áttörésre van itt szükségünk,

valami olyanra, amit százszoros tényezővel jobb

mint a mostani megközelítésünk.

Ez nem lehetetlen, de nem is nagyon könnyű.

Ez akkor jelentkezik, ha megpróbálunk egy időszakos erőforrást

a fentiekből bevonni a felhasználásunk 20 - 30 százalékára.

Ha 100 százalékra számítunk,

akkor hihetetlen akkumulátor csodára van szükségünk.

Most hogyan lépjünk innen tovább: Mi a helyes megközelítés?

Egy Manhattan projekt? Mivel fogunk eljutni oda?

Nos, sok cégre van szükségünk, ami ezen dolgozik, százakra.

Ennek az öt útnak mindegyikén legalább száz emberre van szükségünk.

Közülük sokról azt mondjátok, ha látjátok őket, hogy bolondok. Ez jó.

És úgy gondolom, hogy itt a TED csoportban,

már sok emberünk már ezt hajszolja.

Bill Grossnak több társasága van, közöttük az eSolar nevű,

amelyik olyan kiváló a hőalapú naptechnikában.

Vinod Khosla egy tucat társaságba fektetett be,

amelyek nagyszerű dolgokat csinálnak, és érdekes lehetőségeik vannak,

és én próbálok segíteni ennek a támogatásában.

Nathan Myhrvolddal támogatunk egy társaságot,

amelyik, talán meglepő, a nukleáris megközelítést választotta.

Vannak innovációk az atomenergiában, modulárisak, folyékonyak.

Az innovációk valójában megálltak ebben az iparágban az utóbbi időkben,

így nem meglepő, hogy vannak még jó ötletek a környékén.

A Terrapower ötlete az, hogy az urániumnak annak része helyett,

ami egy százalék, az U235,

elhatároztuk, hogy a 99 százalékát égetjük, az U238 -t.

Ez egy örült gondolat.

Valójában az emberek már régóta beszélnek erről,

de sohasem tudták megfelelően szimulálni, hogy vajon működhet-e,

és így a modern szuperkomputerek megjelenése miatt már

most tudják szimulálni ezt, nézzék, igen,

a megfelelő anyag megközelítésével, úgy látszik, hogy működhet.

És mivel azt a 99 százalékot égetjük,

rendkívül megnöveljük a költség hatékonyságot.

Tulajdonképpen a hulladékot égetjük, és üzemanyagként használjuk fel

minden maradék hulladékot a mai reaktorokból.

Ahelyett, hogy aggódnánk miatta, egyszerűen felhasználjuk. Ez nagyszerű dolog.

Beszívja ezt az urániumot, ahogy halad. Olyan, mint egy gyertya.

Ott láthatjuk egy rudat, gyakran utazóhullám-reaktorként hivatkoznak rá.

Üzemanyag szempontjából ez igazán megoldja a problémát.

Van itt egy képem egy helyről Kentuckyban.

Itt van a maradék, a 99 százalék,

ahová félretették a mostani égés maradékát,

az úgynevezett fáradt urániumot.

Ez elláthatná energiával az USA-t évszázadokon keresztül.

És egyszerűen a tengervíz szűrésével egy olcsó eljárással,

elég üzemanyagunk lenne az egész életére a bolygó maradék részének.

Tudják, sok kihívás áll előttünk,

de ez csak egy példa a sok száz ötletre

amire az előrejutáshoz szükségünk van.

Gondoljuk el, hogy tudnánk magunkat megmérni?

Hogyan nézne ki a bizonyítványunk?

Nos, menjünk oda, ahova igazán el kell jutnunk,

és azután nézzük a közbeeső részt.

Sok embert hallottunk 2050-re 80 százalékos csökkentésről beszélni.

Nagyon fontos, hogy eljussunk oda.

És azt a 20 százalékot a szegény országok dolgaihoz fogjuk felhasználni.

és még valamennyit a mezőgazdaságban.

Remélhetőleg meg fogjuk tisztítani az erdészetet, cementgyártást.

Így ahhoz, hogy eljussanak ahhoz a 80 százalékhoz,

a fejlett országoknak, ideértve olyan országokat is, mint Kína,

teljesen át kell állítaniuk az elektromos áram termelésüket.

A másik osztályzat azt mutatja, hogy telepítjük-e ezt a zéró-kibocsátási technikát,

telepítettük-e ezt minden fejlett országban,

és haladunk vele valahová.

Ez rendkívül fontos.

Ez kulcstényező, amikor elkészítik azt a bizonyítványt.

Visszatérve, hogyan nézzen ki az a 2020-as bizonyítvány?

Nos, még egyszer, két elemnek kell rajta szerepelni.

Végig kell menni a hatékonysági intézkedéseken, és el kezdeni a csökkentést.

Minél kevesebbet bocsátunk ki, annál kevesebb lesz a CO2 végösszege,

és ennél fogva alacsonyabb a hőmérséklet.

Valamiképpen az itt kapott osztályzat,

olyanokért, amik semmiképpen vezetnek el a nagy csökkentéshez,

csak ugyanannyira, vagy talán még kevésbé, fontosak, mint a másik,

ami az ezeken az áttöréseken elért újítások egyike.

Ezek az áttöréseket teljes sebességre kell gyorsítanunk,

és ezt társaságokban, tesztprojektekben,

megváltoztatott szabályzásokban mérhetjük.

Sok nagyszerű könyvet írtak erről.

Al Gore könyve a "Választásunk", ("Our Choice",)

és David McKay könyve a "Fenntartható energia süketelés nélkül". ("Sustainable Energy Without the Hot Air.")

Valóban végigveszik a témát, és olyan keretet alkotnak,

amit széles körben meg lehet vitatni,

mert széleskörű támogatásra szükségünk.

Sok mindennek össze kell jönni.

Itt egy kívánság.

Nagyon konkrétan az a kívánság, hogy találjuk fel ezt a technológiát.

Ha csak egy kívánságomat teljesítenétek a következő 50 évben,

választhatnám, hogy ki legyen az elnök,

választhatnék egy olyan vakcinát, amilyet csak szeretnék,

vagy választhatnám ezt,

egy felfedezést, ami megfelezi a költséget CO2 kibocsátása nélkül,

akkor ezt választanám.

Ez az, aminek a legnagyobb a hatása.

Ha nem teljesül ez a kívánságunk, akkor

szörnyű lesz a megosztottság a rövid távon és hosszú távon gondolkodók közt,

az USA és Kína közt, a szegény és a gazdag országok közt,

és annak a két milliárdnak az élete sokkal rosszabb lesz.

Mit kell tennünk?

Mit kínálok önöknek, amivel előreléphetünk és haladhatunk?

Több kutatási tőkét kell szereznünk.

Amikor az országok összejönnek olyan helyeken, mint Koppenhága,

akkor nem csak a CO2-ről kellene tárgyalniuk.

Tárgyalniuk kellene erről az innovációs menetrendről,

meg lennének döbbenve, hogy milyen nevetségesen alacsony szinten

költenek ezekre az innovatív megközelítésekre.

Szükségünk van piaci ösztönzőkre, CO2-adóra, kvóta-kereskedelemre,

valamire, ami kiteszi az árcédulát.

Szükségünk van az üzenetre.

Szükségünk van rá, hogy ez a párbeszéd racionálisabb, megértőbb legyen,

beleértve a lépéseket, amit a kormányzat tesz.

Ez fontos kívánság, de úgy gondolom, hogy meg tudjuk valósítani.

Köszönöm.

(Taps)

Köszönöm.

Chris Anderson: Köszönöm. Köszönöm.

(Taps)

Köszönöm. Csak most hallok részletesebben a Terrapowerről, igaz --

Arra gondolok, legelőször, tudná érzékeltetni, hogy ez milyen nagyságrendű beruházás?

Bill Gates: Gyakorlatilag készíteni kell egy szoftvert egy szuperkomputeren,

alkalmazni kell az összes nagy tudóst, ezt megtettük,

ez mindössze néhány tízmillió,

és már egyszer teszteltük is az anyagainkat egy orosz reaktorban,

amivel ellenőriztük, hogy az anyagunk megfelelően működik,

ekkor még csak százmillióknál tartunk.

A legkeményebb dolog a kísérleti reaktor felépítése,

néhány milliárdot keríteni, egy szabályzót keríteni, helyszínt,

ahol ténylegesen fel lesz építve az első ezek közül.

Amikor az elsőt felépítjük, ha úgy működik, ahogy reklámozták,

csak akkor lesz ez teljesen világos, mert a gazdaságosság, az energiasűrűség,

annyira különbözik az jelenleg ismert atomenergiától.

CA: Vagyis, ha jól értem, ez tartalmaz egy mély földalatti építményt,

ami szinte egy függőleges oszlop a nukleáris fűtőanyagból,

egy fajta fáradt uránium,

és a folyamat felülről indulva ledolgozza magát?

BG: Ez igaz. Ma mindig újratöltjük a reaktort,

így sok emberünk és sok vezérlő berendezésünk van, amik elronthatják

a dolgokat, amikor kinyitjuk, és ki- és bemozgatunk dolgokat.

Ez nem jó.

Így, ha van egy olcsó üzemanyagunk, amit 60 évre berakunk, --

úgy képzeljék el ez, mint egy rudat, --

leteszik, és nincsenek vele ugyanolyan komplikációk.

És csak ott nyugszik, és ég ötven évig, és utána kész.

CA: Ez egy atomerőmű, amelyiknek meg van a saját hulladék kezelési megoldása.

BG: Igen. Nos, a hulladékkal az lesz,

hogy ott hagyhatod pihenni, -- sokkal kevesebb hulladék jár ezzel a megközelítéssel, --

utána kiveheted,

és beteszed egy másikba, és azt égeted.

Kezdheted azzal, hogy veszed a mai hulladékot,

ami a hűtőmedencében vagy szárazon hordókban pihen a reaktoroknál.

Ez a kezdő fűtőanyagunk.

Így, ami probléma volt a régi reaktoroknál,

gyakorlatilag az táplálja a mieinket,

és a hulladék térfogatát drámaian csökkentjük,

amikor végigvisszük ezt az eljárást.

CS: De amikor ön szerte a világon különféle emberekkel beszél

ezekről a lehetőségekről,

hol érdeklődnek legjobban az ilyenekről.

BG: Nos, nem emelnék egyetlen egy konkrét helyet,

és mindenféle érdekes titoktartási szabályok vannak mindenről, ami nukleáris,

így sokan érdeklőnk van,

olyan emberektől, akinek a cégük Oroszországban, Indiában, Kínában van.

Amikor visszatértem, meglátogattam az itteni energiaügyi minisztert,

és arról beszéltünk, hogyan illeszkedik ez az energiai menetrendbe.

Nagyon optimista vagyok. Tudom, hogy a franciák és a japánok ugyanezen dolgoznak.

Ez egy már elkészült dolognak egy változata.

Egy fontos előre lépes, de olyan, mint a gyorsreaktor,

és ilyet már sok ország épített,

így mindenki, aki épített már gyorsreaktort, az jelölt az első építési helyre.

CA: Az ön elgondolása szerint mennyi időbe telik, és milyen valószínű,

hogy gyakorlatban valami ilyen megvalósul?

BG: Nos, szükségünk van egy ilyen nagyméretű áramtermelőre,

ami nagyon olcsó,

20 évünk van a feltaláláshoz, és utána 20 év a telepítéshez.

Ez egy olyan határidő, amit a környezetvédelmi modellek szerint

teljesítenünk kell.

És tudja, a Terrapower, ha a dolgok jól mennek, amit nagyon kívánunk,

ezt könnyen teljesítheti.

És van most már szerencsére egy tucat társaság,

százakra van szükségünk,

akik hasonlóan, ha a tudásuk rendben lesz,

ha próba erőművük finanszírozása rendben lesz,

akkor versenyezhetnek ezzel.

És legjobb, ha több is sikeres,

mert akkor ötvözni tudjuk őket.

Egynek feltétlenül sikerülnie kell.

CA: Nagy vonalakban tekintve a lehetséges fejleményeket,

elsősorban milyen külső tényezőkre kell önöknek vigyázni?

BG: Az energia-áttörés a legfontosabb dolog.

Ez bekövetkezhetett volna még a környezetvédelmi kényszer nélkül is,

de környezetvédelmi kényszer csak sokkal fontosabbá teszi.

A nukleáris területen sok újító van.

Tudja, nem ismerjük a munkájukat, úgy ahogy a sajátunkat,

de a modulárisok más megközelítést alkalmaznak.

Van folyékony típusú reaktor, ami egy kicsit nehéznek tűnik,

de talán ők rólunk tartják ezt.

Különbözőek vannak,

de ennek az a szépsége, hogy egy uránium molekula

milliószor több energiával rendelkezik, mint mondjuk egy szén,

és így, ha kezelni tudjuk a negatívumokat,

ami lényegében a sugárzás,

a lábnyom és a költség, a potenciál,

a földekre és különféle dolgokra való hatása tekintetében

ez egészen kiváló.

CA: Mi van akkor, ha nem működik?

Bele kell kezdenünk olyan szükségintézkedésekbe,

amikkel megpróbáljuk a Föld hőmérsékletét stabilan tartani?

BG: Ha abba a helyzetbe kerülünk,

ami olyan mintha túlettük volna magunkat, és szívroham kerülgetne.

Akkor hová menjünk? Szívsebészre vagy valami hasonlóra lehet szükségünk.

Van egy kutatási terület, amit bolygómérnökségnek (geoengineering) hívnak,

ami különféle technikákból áll, amelyekkel késleltethetik a melegedést,

hogy 20-30 évet nyerjünk vele a közös cselekvéshez.

Most ez csak egy biztosító intézkedés.

Reméljük, nem kell megtennünk.

Van, aki azt mondja, hogy nem kellene biztosító intézkedéseken dolgozni,

mert ez lustává tehet minket,

ami hagy minket tovább enni, mert tudod, hogy ott a szívsebész, aki megment.

Nem vagyok benne biztos, hogy ez okos dolog, tekintve a probléma fontosságát,

de folyik a bolygómérnöki vita arról,

hogy itt legyen-e tartalékban, ha a dolgok gyorsabb alakulnak,

vagy az innováció lassabban halad, mint várjuk.

CA: Klíma-szkeptikusok: Ha egy vagy két mondatban szólhatna nekik,

hogyan próbálná meggyőzni őket a tévedésükről?

BG: Hát, sajnos a szkeptikusok a másik táborban vannak.

Nagyon kevesen érvelnek tudományosan.

Azt mondják, hogy vannak olyan negatív visszacsatolások,

amivel foglalkozni kell az ellentétes hatású felhőkkel kapcsolatban ?

Nagyon, nagyon kevés dolgot tudnak mondani,

azok esélye egy a millióhoz.

A fő problémánk itt olyan, mint az AIDS.

Most vétünk egy hibát, és sokkal később fizetjük meg.

És így, amikor mindenféle sürgős problémánk van,

az elképzelés, hogy most csökkentsük azt a fájdalmat, amit később fogunk kapni,

és elég bizonytalan maga a fájdalom.

Valójában, ott van az IPPC beszámoló, ami nem feltétlen a legrosszabb eset,

és vannak olyan emberek a gazdag világban, akik megnézik az IPPC-t,

és azt mondják, OK, ez nem olyan nagy ügy.

Tény, hogy egy része bizonytalan, és ez ilyen irányba mozgathat minket.

De az álmom erről az, hogy ha gazdaságossá tudjuk tenni,

és eleget tesz a CO2 korlátoknak,

akkor a szkeptikusok azt mondják, OK,

nem bánjuk, hogy ez CO2-t takarít meg.

Nagyon remélem, hogy CO2-t takarít meg,

de úgy sejtem, azért tudom majd elfogadtatni, mert olcsóbb az előzőnél.

(Taps)

CA: Így ez volna az ön válasza Bjorn Lomborg érvére,

ami lényegében az, ha minden energiánkkal a CO2-problémát próbáljuk megoldani,

ez mindent el fog venni olyan más céloktól,

amelyekkel a világ szegénységétől, a maláriától, stb. próbálunk megszabadulni.

Ostobaság a föld erőforrásait ilyen pénzkiadásra vesztegetni,

amikor jobb dolgokat is lehet csinálni.

BG: Nos, az aktuális kutatás-fejlesztési szelet --

mondjuk az USÁnak 10 milliárdot kellene erre költeni most rögtön --

ami nem drámaian nagy.

Ezt nem más dolgoktól kellene elvenni.

Olyan dolgokra mennek el nagy pénzek, és ezzel az értelmes emberek nem tudnak egyetérteni,

amikor valami nem gazdaságos, és megpróbáljuk finanszírozni.

Számomra ez leginkább veszteség.

Hacsak nem vagyunk nagyon közel, és csak a tanulási szakaszt finanszírozzuk,

és majd nagyon olcsó lesz.

Hiszem, több olyan dolgot ki kell próbálnunk, ami potenciálisan

sokkal kevésbé drága lesz majd.

Ha a másik lehetőségként odajuthatunk, hogy az energia extra-drága legyen,

akkor azt csak a gazdagok engedhetik meg maguknak.

Úgy gondolom, mi itt mindannyian akár ötször ennyit is fizethetnénk az energiánkért,

és nem változtatnánk az életstílusunkon.

Annak a két milliárdnak lenne ez katasztrófa.

És még Lomborg is változott.

Most az stikkje, hogy miért nem beszélünk többet a kutatás-fejlesztésről.

A korábbi dolgai még

a szkeptikusok táborához kötik,

de már felismerte, hogy az nagyon magányos tábor,

és ezért érvel a kutatás-fejlesztés mellett.

És ezt valamennyire én is helyénvalónak tartom.

Őrület, hogy a kutatás-fejlesztést milyen kevésbe finanszírozzák.

CA: Nos Bill, azt hiszem, hogy a legtöbb jelenlevő nevében mondhatom,

igazán remélem, hogy vágyaid valóra válnak. Nagyon köszönöm.

BG: Köszönöm.

(Taps)