TEDxGranta -- Tim Morley -- Úgródeszka a nyelvtanuláshoz

Tim Morley korábban programozó volt, és jelenleg angol és francia nyelvtanár. Egy innovatív program úttörője, amely kisgyerekeket vezet be az idegennyelvek használatába a mesterségesen alkotott eszperantó nyelv segítségével.

Jó reggelt! Tim Morley vagyok.

és egy újszerű, kissé szokatlan

általános iskolai idegennyelv-oktatási módszerről fogok beszélni.

Nos, sok brit általános iskolának van

ma már idegennyelv-oktatási programja -- ez kitűnő! --,

de szakadék van a készségek között: egyrészt sok,

nagyon-nagyon hatékony, jól képzett,
kitűnő általános iskolai tanárunk van,

de legtöbbjük egyetlen egy idegen nyelven sem beszél,

és sosem képezték ki őket nyelvoktatásra.

Másrészt sok idegennyelvi tanárunk van a középiskolákban és a felsőoktatásban,

akik nagyon jól tanítanak azokon a szinteken,

de hétéves tanulók előtt

már nem érzik magukat kompetensnek,

és elfogadhatjuk, hogy nem akarnak belefogni ebbe a dologba.

Tehát adott ez a kompetenciahiány, de a "Springboard to Languages"

projekt, amelyben részt veszek néhány éve

az általános iskolások eszperantó nyelvre tanításával akarja megoldani a problémát.

Nos, előadásom címe érzékelteti az egyes szülőkre jellemző

mondhatni egészséges kétkedést.

"MIT tanít a gyerekemnek?"

"Mi az ördög?" "Ez spanyol?" "MIÉRT?"

Mind jogos kérdés, amelyekre most próbálok válaszolni.

Tehát az első dolog: nem eszperantó tanfolyamról van szó.

Nem az a célom, hogy a gyerekeket, mint

eszperantóul folyékonyan beszélőket küldjem világgá, hogy

ezt a nyelvet használják mindennapjaikban, munkahelyükön és máshol.

Nem ez a cél. A gyerekek zöme feltehetően

sohasem fog találkozni másik eszperantóul beszélő emberrel élete során.

Rendben, nem ez a cél.

Tehát, mi a cél? A következő:

A fő a nyelvi tudatosság.

Az eszperantó sokkal egyszerűbb nyelv,

mint bármely másik, amellyel valaha találkoztam

(és én már tanultam és tanítottam is néhányat).

Pontosan azért hozták létre, hogy könnyű és gyorsan tanulható legyen,

és tapasztalható is, hogy nagyságrenddel gyorsabban és könnyebben

tanulható, mint bármely másik általam ismert nyelv.

A gyerekek gyorsan végeznek az egyszerű memorizálással,

és kezdik ténylegesen, alkotó módon használni a nyelvet, ami csodálatos.

Ez segíti valamennyi szellemi képesség fejlődését, ami

magába foglalja azt, hogy két nyelven beszélsz,

tudsz köztük váltani és hasonlóságokat találni.

Mindezek a képességek a kellemes, egyszerű nyelv tanulásával együtt fejlődnek,

és később újra hasznosíthatóak lesznek

más nyelvek későbbi tanulása során.

Ez egy magával ragadó sikerélmény.

"Magával ragadó" abban az értelemben, hogy bármely adott osztályban

az osztály sokkal nagyobb hányada

lesz képes érteni az eszperantó nyelvet,

és hasznos dolgokat végezni vele, mint ha más nyelvet tanult volna.

Én merészelem mondani, hogy ez egy magával ragadó sikerélmény.

A gyerekek reakciói, a tanárok, az igazgatók és a szülők visszajelzései

-- a dolog megértése után --,

és tegyük hozzá, hogy a szakmai értékelés is,

arra utalnak, hogy ez jó. Működik.

Vessünk egy pillantást a "Bloom"-féle osztályozástanra,

amely gyakran a tananyagtervezés alapja.

Az ember alulról ("memorizálás" és "megértés") felfele ("értékelés" és "alkotás") halad.

Az általános iskolai nyelvtanítás veszélye,

hogy az ember lent elakad.

Ez azt jelenti, hogy sok mindenre kell emlékezni, sokat kell memorizálni --

igeragozást, nő- és hímnemű főneveket,

helyesírást, kiejtést --,

rengeteg a megjegyezni való dolog

még mielőtt elérhetnék a magasabb készségeket.

Sok francia, spanyol vagy kínai nyelvet tanítani

próbáló iskolában

elakadnak lent,

és sohasem érik el az alkotó szintet idegen nyelven,

és fennáll a veszély, hogy a gyerekek még azelőtt elvesztik érdeklődésüket.

Az eszperantó nyelvben minimális a memorizálandó anyag,

és gyorsabban lehet magasabb rendű,

érdekesebb és izgalmasabb készségekhez eljutni.

Angol írás-olvasás -- az eszperantó nyelv tanulása segíti a gyerekeket saját anyanyelvük tanulásában.

Láttam ötéves gyerekeket, akik küszködtek az angol nyelven írás-olvasással,

de rájöttek, hogy képesek olvasni

az eszperantóul olvasás által. Az annyival könnyebb volt,

és önbizalmat adott nekik, amire szükségük volt

az angol nyelvben való előrelépéshez.

Láttam 9 éves gyerekeket, akik a

"Karikázd be a melléknevet a mondatban"

feladathoz előbb fejben lefordították

a mondatot eszperantóra, mert a

mellékneveket sokkal könnyebb felismerni az eszperantó nyelvben.

Tehát az segíti első nyelvük írása-olvasása megtanulását is.

És még a matematikában is -- a számok eszperantó nyelven

kimondása segít a számok "felépítésének" megértésében.

Az ötéves, összeadásról, egyesekről és tízesekről tanuló

gyereknek ez nagy segítség.

Hamarosan mutatok erre néhány példát.

Tehát az eszperantó nyelv ezt mind beviszi az osztályterembe.

És szinte mellékhatásként el tudja hozni

az idegen kultúrákkal való kapcsolatot

-- ami nyilvánvalóan fontos ösztönzője a nyelvtanulásnak --,

és részt vettem olyan videokonferenciákon

amelyeket brit osztályok

szlovéniai, magyar- és németországi osztályokkal tartottak.

Számos Comenius projekt van --

Comenius azon ösztöndíjak neve, amelyeket az Európai Bizottság

ad általános iskoláknak azért, hogy Európa más iskoláival

kapcsolatot létesítsenek --

több olyan Comenius-projekt is van,

ahol az eszperantó nyelvet használják közvetítő nyelvként

a gyerekek és a felnőttek is.

Tehát az eszperantó nyelv mindezt elhozza az osztályterembe.

Hasonló példát mondok. Hogyan nem érhetünk célt.

Ez az ember egy fagottos.

A fagottozás nagy örömet okoz neki.

Esetleg abból is él.

Azt javaslom neki, ha azt akarja, hogy a gyereke

hivatásos fagottjátékos legyen

a legjobb, ha NEM ad fagottot

egy hétéves gyerek kezébe.

"Jóska, zenélj nekünk!"

Így nem lehet.

Az egy nagy, még felnőttnek is nehéz hangszer.

Gyermeki kézzel túlságosan nehéz játszani rajta.

Túl sok mindent kell megjegyezni, sok ujjazásra kell emlékezni,

nagyon nehéz nyikkanást is elérni rajta, nemhogy

olyan hangszínt, amilyet szívesen hallgatnánk.

Ha ön tenné ezt, 6 vagy 12 hónap múlva,

az lenne az eredmény: "Nem szeretem ezt."

"Nem vagyok képes erre." "Nincs zenei tehetségem."

"Nem akarok zenélni."

Tehát, ezt nyilván ne tegye. Kezdjük egyszerűen.

Emelje fel a kezét aki furulyázni tanult általános iskolában.

Én természetesen tanultam.

Csaknem mindenki.

Ki az, aki még most is furulyázik saját örömére, vagy zenekarban?

Ó, egy, kettő. Több, mint vártam!

Néhányan folytatták, de a többség nem.

Tehát csődöt mondott az oktatáspolitika?

Miért tanították nekünk eme haszontalan hangszeren való játékot? Nincsen hasznunk belőle az életben!

Természetesen nem ez a cél.

Amikor furulyázni tanultunk a zenéről kezdtünk tanulni.

Tanultunk moll és dúr hangsorokról.

Elkezdtünk kottát olvasni.

Ritmusról és ütemjelekről tanultunk,

másokkal együtt zenélésről, harmóniáról.

Mindezek a zenei ismeretek ezen egyszerű hangszer segítségével jutottak el hozzánk,

és később alkalmazhatjuk azokat fagottra

vagy orgonára vagy bármely más hangszerre.

Tehát, az analógia szerint a francia nyelv fagott a tanteremben.

A spanyol nyelv a tanteremben fagott.

A kínai nyelv egy rendkívül nagy fagott többlet hangokkal!

Az eszperantó nyelv a furulya. Ennyi az egész.

Nos, a következő rész előtt azt akarom mondani:

nagyon nehezen viselem el, ha abból áll az előadás, hogy egy szöveggel

megtöltik a falat, és azt felolvassák.

Az nem előadás, az felolvasott beszámoló,

amit hamarosan megunnak.

Ennek ellenére, szöveggel töltöm meg a falat,

és felolvasom önöknek!

Kérem, fogadják el tőlem -- egyszeri alkalom lesz!

A Manchesteri Egyetem Neveléstudományi Szakának

a "Springboard to Languages" projektjét értékelő

beszámolójából vett idézetet látják.

Ebben a részben írnak az A iskoláról,

ahol a gyerekek 18 hónapig az eszperantó nyelvet tanulták,

és a B iskoláról, ahol két évig a francia nyelvet tanulták,

és éppen most kezdték tanulni az eszperantó nyelvet.

Vizsgálták francia nyelvtudásukat. Az itt látható eredményekkel.

'Vajon segít a "Springboard" más nyelvek tanulásában is?'

"A gyerekekkel lefordíttatták a következő francia nyelvű mondatot:

'Les oreilles de l'éléphant sont très grandes

et le nez est très long.'

Megfigyelték: " Az egész mondatot sikeresen lefordító

gyerekek -- érdekes módon --

mind az A iskolából jöttek

(azok az eszperantó nyelvet tanuló gyerekek, akik soha életükben nem tanultak francia nyelvet).

Ez a két gyerek érdekes metanyelvi

dekódoló rendszert használt (hasonló szavak, központozás, szövegösszefüggés)."

Más szavakkal, a nyelvi kompetenciákat, amelyeket az eszperantó nyelvnek köszönhetnek.

"A B iskolába járó gyerekek, akik az első tanévtől francia nyelvet tanultak,

csak alig valamivel teljesítettek jobban az A iskolában tanulóknál

a francia nyelvtudás-tesztben."

Tehát, az eszperantó nyelv segítségével szerzett képességek

hozzásegítették a gyerekeket ahhoz, hogy csaknem azonos szintet érjenek el a francia tesztben,

mint azok a gyerekek, akik francia nyelvet tanultak.

Miért ennyire különös az eszperantó nyelv?

Miért hat ekkora mértékben?

Mondok önöknek gyorsan néhány példát.

Íme, fenn vannak a számjegyek:

unu, du, tri, kvar, kvin

ses, sep, ok, naŭ, dek

Ennyit meg kell jegyezniük. Rendben.

De ha ezt már megjegyezték,

minden szükségeset tudnak a 99-ig elszámoláshoz.

Semmi további tanulnivaló nincs; csak alkalmazni kell a tanultakat.

11, 12, 13 egyszerűen csak "dek unu", "dek du", "dek tri"

szó szerint "tíz egy", "tíz kettő", "tíz három"

amíg elér "dudek"-ig, szó szerint "kettő tíz(es)"

És azután "dudek unu", "dudek du" és így tovább

ugyanúgy 99-ig.

Tehát, a százasokról, tízesekről és egyesekről tanuló gyerekeknek

csak le kell fordítaniuk a számot eszperantó nyelvre,

láttam, hogy ez történik a tanteremben:

"tehát.. 27 dudek sep... tehát 'dudek' az 'két tízes'

tehát egy '2' van a 'tízes' helyi értéken

és egy '7' az 'egyes' helyi értéken..."

Tehát a szám eszperantó nyelvre fordításával

tisztázódik hogy mit jelent a '2' a '27'-ben.

És lenn, "sesdek tri"... lefordítaná valaki?

"73"! Ó, a valóságban 63, de köszönöm önnek a próbálkozást!

És ismét, ez is mutatja a megjegyezni való

dolgok minimalizálását:

megtanulva a "patro" szót, képezni lehet belőle a "patrino"-t

"-ino" bárminek a nőnemű megfelelőjét képzi

tehát a "patrino" az "anya" szó megfelelője.

Nem kell külön szót megtanulni.

Az "instruisto" "tanár"-t jelent, és ha

nőnemű, és ha pl. tanárnőt akarunk mondani,

akkor "instruistino"-t mondunk.

Ugyanezzel az "-ino"-val jelölhetünk bárkit, ha nőnemű.

A "hundo" szót minden németül beszélő ember felismeri: "kutya";

és "hundido" egy kutyakölyök. Az "-ido" jelentése: valakinek a fia/ lánya vagy utóda.

Tehát a "kato" szóból egyszerűen lehet képezni a "katido" -- macskakölyök szót.

A "kuniklo" szó felismerhető az olaszul vagy latinul beszélők számára:

"nyúl" az, és a fiatal állat a "kuniklido", kisnyúl.

Nos, franciául már 25 éve beszélek,

éltem Franciaországban és a családom kétnyelvű (angol/francia),

de nem tudok mindjárt emlékezni a "kuniklido" jelentésű

francia szóra.

Ismerem a "nyúl" szó jelentését, de a "kisnyúl" megfelelő jelentését nem.

Nem emlékszem erre a szóra, de eszperantóul az nagyon magától értetődő.

Nem tudom NEM tudni ezt a szót! Annyira nyilvánvaló.

Nos, a "kontenta" azt jelenti: "elégedett",

és a "malkontenta" -- a "mal-" ellentétképző,

tehát: "elégedetlen".

Ugyanúgy a "granda" "nagy"-ot jelent, és a "malgranda"

szó "kicsi"-t jelent az eszperantó nyelvben.

Nincs rá külön szó, amit meg kellene tanulni.

Mindig érvényes az "egyet fizet, kettőt kap" a melléknevekre az eszperantó nyelvben!

Ezzel a "mal-" előképzővel igazán megfelezték

a megtanulandó szavak számát.

Ez az eszperantó nyelvnek csak egy apró tulajdonsága,

de ezek az elvek túlnyúlnak a nyelv egészén is.

A francia és más nyelvek tanulása során úgy éreztem, hogy

az egy hozzáadó folyamat: találok egy új szót,

megtanulom a kiejtését, az írásképét,

a jelentését, és ezzel egy szót hozzáadtam a szókészletemhez.

Az eszperantó nyelv tanulása sokszorozó.

Minden egyes hozzáadott új szó kombinálódik a már ismert

szavakkal, és többszörözi a szókészletet,

tehát nemcsak egy szó adódik a korábbiakhoz,

hanem az egész szókészlet újradefiniálódik.

Ez ugyanúgy igaz az osztály tanulóira is,

tehát gyorsan elérjük azt a szakaszt, ahol már tudják

a nyelvet alkotó módon használni, és nem csak

ismétlik a szavakat és a szó szerint betanult mondatokat.

Ez sokkal érdekesebb dolog.

Itt a szép példa: egy nyolcéves gyerek

nyelvtanilag kifogástalanul vágott közbe a beszédemnek,

körülbelül három hónapi tanulás után.

Azzal gyakoroltunk, hogy én adok egy utasítást,

a gyerekek követik azt és mondják nekem, hogy mit tesznek.

Vagyis én mondok egy igét felszólító módban és ők jelen idejű igét használnak.

Tehát mondom: "Staru!", ők felállnak és mondják: "Mi staras!"

Azt mondom: "Sidu!", leülnek és azt mondják: "Mi sidas!"

Mondom: "Saltu!", ők pedig mondják: "Mi saltas! Mi saltas!"

Mondtam: "OK, silentu!"

Az egész osztály mondta: "Mi silentas!"

a kis Józsi kivételével, aki azt kiáltotta: "Mi NE silentas!"

Itt gondolkodóba estem:

megintsem vagy megdicsérjem?

Mert éppen megnevettette az osztályt

egy, a célnyelven mondott nyelvtanilag hibátlan mondattal.

A nyelvtanár szempontjából,

ez a megvalósult álom. Éppen ez a célunk!

Tehát játékosan dühös arcot vágtam és mondtam: "Vi! Silentu!"

és ő mondta: "OK, mi silentas!"

De ez a francia nyelvtanfolyamaimon soha nem fordult elő.

Nos, nem azért, mert nem élvezem a francia nyelv tanítását. Élvezem.

És nem is azért, mert a gyerekeknek nem tetszik a francia nyelv tanulása -- azt hiszem, hogy élvezik.

Éppen azért, mert olyan sok a megjegyezni és gyakorolni való

anyag, még mielőtt valaki képes lenne ilyesmit tenni francia nyelven

-- vagy spanyol nyelven vagy német vagy bármely más nyelven --

hogy ez csak több évi tanulás után jön el,

amikorra már sajnos sok gyerek elveszíti az érdeklődését,

és akkor már az az érzésük, hogy tehetségtelenek a nyelvtanuláshoz,

mert semmit sem tudnak mondani.

Nem az ő hibájuk, nem is a tanáré,

egyszerűen nagyon nehéz elérni azt a színvonalat,

amelyen már alkotó módon lehet használni egy új nyelvet.

Az eszperantó nyelv villámgyorssá teszi ennek elérését,

és lehetővé teszi a gyerekeknek elérni azt, és begyakorolni

a másik nyelv használatát, és azt, hogy

hasznos, vicces dolgokat tudjanak végezni vele.

Hát ezért tanítunk így.

Tehát: eszperantó nyelv? Tanítási időben? Állami iskolákban?

Igen, persze! Ma ez történik,

hozzám hasonló eszperantista szakértők által tartott órákon,

de, ami a legfontosabb, eszperantó nyelvi ismeretekkel nem rendelkező

osztálytanítókkal is, akik ugyanolyan feltűnően gyorsan tanulják meg a nyelvet,

és azonnal elkezdik tanítani azt, egyidejűleg így oldva meg

a kompetenciahiány problémáját.

Először még zavarban voltam, amikor rájöttem erre,

de azok a gyerekek, akik saját osztálytanítójukkal tanultak egy évig

-- akiket én tanítottam az eszperantó nyelv minimumára --,

sokkal jobban beszéltek eszperantóul,

mint akiket én magam tanítottam egy évig.

Vajon mi történt?

Nos, nyilvánvaló: én csak 45 percet töltök el az iskolában hetente.

Megteszem mindazt, amit annyi idő alatt tudok, de ez minden.

Az osztálytanító mindig velük van,

tehát az eszperantó nyelv egyes részei minden órán megjelennek,

matematika- és angolórán is,

a napi rutintevékenységek során, mindig.

Tehát azok a gyerekek sokkal többet értek el

amíg osztálytanítójuk tanította őket,

mint amennyit az elődeik tőlem kaptak.

Hát ez minden, amit teszünk. Ez csodálatosan működik,

és én örülök és büszke vagyok arra, hogy részt veszek benne. Köszönöm a figyelmet.