Hiphop és Shakespeare? | Akala| TEDxAldeburgh

A hiphop művész, lemezkiadó-tulajdonos és társadalmi vállalkozó Akala egyesíti a rap/rock/elektropunk műfaját a féktelen költői történetmeséléssel. Előadásában bemutatja és feltárja a kapcsolatokat Shakespeare és a hiphop között, ugyanakkor a széleskörű kulturális vitát a nyelv és annak hatalma körül.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Jó napot, hölgyeim és uraim!

Ha kérhetném az idő visszaállítását;
négy percnél jár éppen,

az előzőből feltételezem... Szuper!

Oké! Akala vagyok

a Hip-Hop Shakespeare Companyból.

Mielőtt pedig rátérnénk filozófiánkra,

hogy mit jelent,
milyen szándék áll mögötte,

egy kis pop-kvízre hívnám ki önöket.

Ezt a kvízt néhányszor már csináltuk,

végén pedig beszélünk róla.

Egy-két idézetről lesz szó csak.

Egy sor az egyik kedvenc hiphop-dalomból

vagy kedvenc Shakespeare-
drámámból, -szonettemből van.

Kézfeltartással pedig jelezzék,

hogy szerintük hiphopról
vagy Shakespeare-ről van-e szó.

(Nevetés)

Világos? Rendben.

Elsőként jöjjön ez:

"Lerontani a szépet, melyből valaki jött."

"Lerontani a szépet, melyből valaki jött."

Ha hiphop, kérem, tegyék fel a kezüket.

Ha Shakespeare,
kérem, tegyék fel a kezüket.

Nagyszerű, 70 százalék Shakespeare-re.

A Sean Carter nevű úrtól van,
ismertebb nevén Jay-Z.

A Can I Live c. számából.

Jön még egy.

"Tán utálat, mit kiköptem,
tán táplálék a léleknek."

"Tán utálat, mit kiköptem,
tán táplálék a léleknek."

Hiphop?

Shakespeare?

Elsöprően Shakespeare felé húz. Érdekes.

Valaki hallott az Eminem nevű úrról?

(Nevetés)

Ő nem Shakespeare.

Eminemnek Jay-Z-vel közös
Renegade c. számából való.

Jön még néhány.

"A törött kard még mindig többet ér
A puszta kéznél."

"Törött karddal is könnyebb küzdeni,
Mint puszta kézzel."

Hiphop?

Shakespeare?

Épphogy kis Shakespeare-többség.

Ez Shakespeare Othello c. drámájából való.

Jön még:

"Nem születtem poéták csillaga alatt."

"Nem születtem poéták csillaga alatt."

Hiphop?

Shakespeare?

Ez Shakespeare, Sok hűhó semmiért.

Jön még kettő.

Jön ez:

"A legkegyesebb király szava
álmaidon keresztül jut el hozzád."

"A legkegyesebb király szava
álmaidon keresztül jut el hozzád."

Hiphop?

Shakespeare?

Fele így, fele úgy.

A Wu-Tang Clan feje, az RZA nevű úr.

A Wu-Tangra visszatérünk,
RZA-ről lesz még sok szó,

Ő a hiphop-filozófia egyik fő képviselője,

aki vagy akik nagy hatással voltak rám.

Visszatérünk még rájuk.

A mai nap utolsó idézete pedig:

"Szókratész, a filozófiák
és hipotézisek nem írhatnak le."

"Szókratész, a filozófiák és hipotézisek
meghatározhatatlanok."

Hiphop?

Shakespeare?

Elsöprően hiphop, és igen, ez hiphop.

Wu-Tang megint,
az Inspectah Deck nevű tagtól.

Érdekes, hogy az idézet
egy EP-ről vagy számból,

a Triumphból van,
a Wu-Tang Forever albumról.

A Wu-Tang Forever volt az ország
első listavezető hiphopalbuma.

Az effajta líraisággal
sikerült feltörnie a hiphopnak,

de lesz szó erről és a Wu-Tangról
kicsit később, mint mondtam.

Láthatják, többen arra számítottak,
sokkal kézenfekvőbb lesz.

A nyelvhasználat, a témaválasztás,

számos dolog roppant megnehezíti,
ha a kontextustól meg van fosztva,

ha nem tudunk belelátni,

ha csak a két műforma
puszta nyelvezetét nézzük.

Ne aggódjanak, a feladatot már
több mint 400-szor végeztük el,

és eddig senkinek nem volt meg mind.

Még pár sokat látott egyetemi tanárnak sem

az ország legrangosabb
Shakespeare-t kutató tanszékein.

Neveket nem nevezvén. (Nevetés)

De mondanom sem kell,
hogy ez megkérdőjelezi sokak érzékelését,

és ebből kiindulva

Shakespeare és a hiphop
közti más párhuzamok,

más egyezések után néztünk.

A bennük közös dolgok egyike a verselés.

A jambikus pentamater –
ti-tá, ti-tá, ti-tá, ti-tá, ti-tá.

Öt versláb, két ütem,
csodás ritmus a hiphop zenében,

ami oly módon értelmeződik,

hogy azt a mai szépírók is
nehéznek találják.

Mire gondolok?

Még MC-ként is, aki tapasztalt,

nagyon nehéz grime-ra szövegelni,

ami 140 BPM, rendkívül gyors tempó.

Aztán ugyanazt a szöveget tegyük rá...

a hagyományosnak tekintett
hiphop-beatre, 70-80 BPM-re.

Rendkívül nehéz elsajátítani.

Még megírni is,
hogy már a zene kéznél van.

A jambikus pentameterrel
mégis simán lehetséges.

Inkább mutatom, nem mondom,
hogy is értem. Hallgassák!

Kísérőzenét, kérem.

(Zene)

Amit hallani fognak,
azt talán néhányuk ismeri,

néhányuk talán nem.

Shakespeare leghíresebb verse,
a XVIII. szonett.

Nem illesztettem rá a ritmust,
de csak hallgassák alaposan.

Oké. Yo.

"Vét, ha nyári napnak hív az elme,

Hisz szebb tebenned, csendesebb a lét:

Szél tiprott május bimbós szerelme,

S rövidre szabja nyár a bérletét.

Szemével éget, aztán, hogy mentse,

Fellegbe rejti mennybolt az arcát,

Természet hozza, vagy balszerencse

Megannyi szépnek csúfos kudarcát.

Nem jő setét a fények helyére,

Nyarodnak báját nem veszíted el,

Rátalál a halál is kételyére,

Ha hív s helyetted végtelen felel.

Míg emberben lebeg életpára,

Ez él, és ez lész létednek határa.

Míg emberben lebeg életpára,

Ez él, s ez lész létednek határa."

(Taps)

Láthatják már,
hogy pont ott tapos a ritmus.

Pont a cipőjében a beatnek.

Most másféle stílusú,
tempójú beatet nézünk meg.

Ugyanaz a szöveg lesz,
mert egyezik a ritmussal, illik rá.

Nézzük meg!

(Zene)

"Vét, ha nyári napnak hív az elme,

Hisz szebb tebenned, csendesebb a lét:

Szél tiprott május bimbós szerelme,

S rövidre szabja nyár a bérletét.

Szemével éget, aztán, hogy mentse,

Fellegbe rejti mennybolt az arcát,

Természet hozza, vagy balszerencse

Megannyi szépnek csúfos kudarcát.

Nem jő setét a fények helyére,

Nyarodnak báját nem veszíted el,

Rátalál a halál is kételyére,

Ha hív s helyetted végtelen felel.

Míg emberben lebeg életpára,

Ez él, és ez lész létednek határa.

Míg emberben lebeg életpára,

Ez él, és ez lész létednek határa."

(Taps)

Azt kérném, hogy tegyék kezüket
a szívükre egy pillanatra.

Ha érzik a dobogást,

remélhetőleg, szívük két ütemet ver.

Egyet ver, egyet nem, ti-tá,
vagy jambus, ahogy hívjuk.

Ha nem, ajánlom,
sürgősen keressék fel orvosuk.

Emiatt pedig – már
levehetik kezüket onnan.

Emiatt van, hogy ez a ritmus
annyira sajátságos,

ahol a zene utánozza
az élet ritmusát, az élet hangját.

Életüteme szívverésnek.

Így ez a ritmus, a jambikus pentameter,
még ha annyira egyszerű is,

sajátja megannyi zenei formának.

A világban vannak másféle ritmusok is.

Mint a nyugat-afrikai,
ott a harmadikon van,

lényegében triolákban beszélnek.

Rájöttünk, hogy ez a ritmus
emlékezetsegítő eszköz,

hogy a fiatalok megjegyezzék a szövegeket.

Ugyanakkor az elmondottak
megértésének módszere is.

A ritmus segít megérteni.

Segít érzelmeket közölni.

A hiphop tonalitása pedig,

ahogyan elmondjuk, amit,

a hangulat, mellyel mondjuk,

a ritmus, mellyel mondjuk,

csakúgy fontos, mint amit mondunk.

Ha visszatérve
e két műforma filozófiájára,

felfogására vagy fogalmaira,

e két dologra, amelyekről hisszük,
sokat tudunk róluk.

Shakespeare-rel kezdünk.

Az elmúlt három-négy évben

több ezer fiatallal együtt dolgozva,

műhelymunkák százain,

nagyon érdekes dolgokra jöttünk rá

a shakespeare-i értelmezések kapcsán.

Kinek gondolják,

milyen öröklött hiedelmekben
élt a maga korában ,

kik vették körül, és honnan jöttek ők.

Csakúgy, mint a hiphopnál,
ezek közül pár teljes képtelenség.

Például az elképzelés, hogy Shakespeare,

ahogy mondják, a puccos,
királynői angolságot beszélte.

Brit angol kiejtés.

Tudjuk, hogy brit angol kiejtést
csak jó száz évvel

Shakespeare halála után találták ki.

Soha nem hallott arról, amit ma
királynői angolságnak hiszünk.

Élete során inkább
egyfajta keverékét beszélték

a yorkshire-i és cornwalli tájszólásnak.

Például az "hours"-t "órz"-nak ejtették.

Órz, órz és órz.

Vagy: "mood" és "blood" ... rímek!

"múdd"-nak és "blúdd"-nak
ejtették e szavakat.

Az ő korában

a gazdag és a szegény
közti szakadék nagyobb, mint ma,

bár elég szépen haladunk afelé,
hogy ezt visszacsináljuk.

De... tudjuk, milyen viharos,
kegyetlen korban élt,

és annak a kegyetlenségnek
mi igazából tisztultabb képét látjuk,

a múlt színezett látszatát.

Tudjuk, Shakespeare
közönségének több mint 90%-a

nem tudott írni-olvasni.

Miért van, hogy a 21. századi britek

rá mint az elitizmus
reklámarcára tekintenek,

és még ezen belül is viták alakulnak ki:

Egyáltalán ő írta darabjait?

Ez persze, azzal függ össze,

hogy kinek jutott a tudásból és kinek nem.

Ő nem járt egyetemre, nem volt oxbridge-i.

Úgy látták páran – úgy kell látniuk –

mint aki nem méltó rá,
hogy a tudás letéteményese legyen.

Magyarázatot kellett találnunk géniuszára,

nem csak tényként elfogadnunk.

Amely nálam a hiphopot hozza fel.

Mindenkinek van véleménye a hiphopról –

a médiának pedig van pár
nagyon hangzatos véleménye róla.

De megtanított a több
ezer fővel közös munkám,

a több száz műhelymunka,

és ezen intézetekkel való együttműködés,

hogy akiknek véleményük van a hiphopról,

valójában semmit sem tudnak róla.

Nulla. Üresség. Mire gondolok?

Maga a "hiphop" szónál

a "hip" a volofi "hipi" szóból jött –

a volof szenegáli nyelv –,

azaz "kinyitja a szemét s lát",
'felvilágosodás' értelemben.

A "hop" az angolból jött,
és mozgást fejez ki,

így a hiphop eszes mozdulatot jelent.

A hiphopot öt dolog alkotja,

ahogy azt a new york-i
alapítóatyák összegezték.

Öt dolog alkotja:

dídzsézés, emszízés, break tánc, graffiti,

és az ötödik pedig, amiről szólnék ma:

a tudás.

E dologról nem igazán
hallunk sokat a tévében, rádióban.

De természetesen annak
a kultúrának ábrázolása ma

nem függ az alapítóktól.

De amikor megértik,

ha Nyugat-Afrika birodalmaira:

Malira, Szongaira, Gaóra,
az ókori Ghánára tekintünk vissza,

van egy figuránk,
aki a Mali-belieknek griot.

A griotok ma is léteznek, kik voltak ők?

A griot volt az említett birodalmak,
kultúrák ritmikus, szóbeli költője,

énekese, zenésze,

a történelem, a szellemi
hagyományok stb., őrzője.

Ha kezdjük megérteni,

hogy szájhagyomány-kultúrájuk milyen
összetetten nyilvánult meg Amerikában,

ami hatott a bluesra, dzsesszre, funkra,

egészen a hiphopig,

sokkal jobban érthetővé válik,
amit az alapítóatyák,

Afrika Bambaataa, Kool DJ Herc
és Grandmaster Flash akartak,

ha így összegezték e kultúrát,

és kontextusával együtt értelmezték:

a hiphop megítélése
nagyon más színben tűnik fel

a legtöbb eddigi ábrázoláshoz képest,

ha megértjük, mi zajlott New Yorkban

az 1970-80-as évek fordulóján.

A polgárjogi mozgalmak utáni felébredés,

Amiri Bakara és James Baldwin
irodalmának esztétikai hatása,

Muhammad Ali személyének hatása,

James Brown funkjának hatása.

James Brown amúgy a történelem
legtöbbet samplingelt dobosa.

Híres loopjain alapult minden hiphopzene.

Ez az egyetlen értelmileg
őszinte kontextus,

melyben a hiphop mint kultúra helyet kap.

Én pedig kb. ebben nőttem fel.

Erőteljesen hatott rám.

Valóban... egészen
a 1990-es évek közepéig, normális volt,

hogy az üzletileg legsikeresebb
rapperek az okosságukról áradoztak.

Ütős tudományról,
fogyatkozó tudásról beszéltek,

a matematika terjesztéséről,

és ezzel párhuzamosan
a New York-i segélynegyedek életéről.

Nem volt ellentmondás e két dolog között,

és ugye, ez arról szólt, ki őrzi a tudást.

Ki futhat tovább az átvett váltóbottal?

Az egyik leginspirálóbb a hiphopban,

hogy akiknek elmondták,
nem csinálhatják anélkül,

hogy teljesen mások ne legyenek,

másképp ne öltözzenek,

másképp ne beszéljenek,

döntöttek, meghozták döntésük:

"E tudás őrzőivé fogunk válni.

Képezni fogjuk magunkat,

és a zenén keresztül
fogjuk átadni e tudást."

Ennek fő képviselője
az életemben, fő hatással rám

a már említett Wu-Tang Clan csapat volt.

Amikor iskolás koromban
a Wu-Tang Forever kijött,

ez volt a mindenféle zenét
hallgatókat egyesítő első album.

Aztán egészen addig a hiphop
Londonban még tényleg csak

egy szűk kört vonzott;
az iskolámban legalábbis.

Majd a Wu-Tang Forever kijött,

és egyszerre a metált hallgató kölykök,

a Blur és az Oasis fanok,

mind egységesen ezt az albumot hallgatták.

És miről szólt?

Nyíltan büszke, értelmes diskurzus,

ami tagadhatatlan vonzerővel bírt,

és szerintem mindenkit lebilincselt.

Bemutatok példaként egy verset,

vagyis, amit én versnek hívok,
de mások rapnek,

a csapat vezértagjától, az RZA nevű úrtól.

Korábban beszéltem róla.

Ő szerezte a Kill Bill film zenéjét is,

néhányan arról jobban ismerhetik.

Verse, a Twelve Jewelz,

bepillantást nyújt abba,

hogy valaki, mint korának
egyik legsikeresebb MC-je,

mennyire természetesnek vette,
hogy intellektusával dicsekszik.

A Twelve Jewelz fent van az interneten is,

egy részletet osztok csak meg.

Így szól:

"Biokémiai matematikai
egyenletek preegzisztenciája,

manifesztálása kőnek, zöldnek,
légnek, tűznek, víznek,

melyek bázisformációja,
ami szilárd, gáz, folyékony,

mitől a talaj gyűrődik,
és mozgásba lendül az űr,

mitől minden anyag léte függ,
és e kompakt térbeli kiterjedés

magával kell hozzon fizikai megértést.

Ideg kell, hogy rabul ejtsen.

Bölcset szólt a bölcs poéta,
felkeltve így az alvó ostobát.

Téren túl terjed ki az idő,
az elmébe utat sző.

Ha keresztül a gerincvelőn,
béklyóidon tolul fel az erő.

Figyeld, hogy a csí-erőm főideget ingerel.

Nyelvvel olyat csavarok,
mintha tüdőbe döfnék kardot.

Hallottad, hogy a szavak,
golyó-gyorsan ölnek?

Ha negatív gondolat tölti agyad rekeszét,

és a szád húzza a ravaszt,
mely a pokoli gonoszt záporozza.

Verméből gyomrodnak a negativitást hozza."

Egy részlet csak RZA Twelve Jewelzjéből.

De érdekes.

Mert ha megértik ezt a fajta líraiságot,

rájönnek, hogy Shakespeare
ugyanazt az erőt hordozza.

Az átformáló filozófia,
ahogy minden művészetnél,

rákérdezés körülvevő világunkra.

Ez pedig elvezet a végső gondolathoz,

a Hip-Hop Shakespeare Company
tevékenységéhez,

a színházi produkcióktól
az oktatási előadásokig,

és remélhetőleg a filmig és a tévézésig,
melyen jelenleg dolgozunk.

Mindez arról szól,

hogy ki lesz a tudás őrzője?

A 21. sz.-i posztindusztriális
társadalomban pedig,

ahol nincs szükség munkástömegekre,

nem képzünk tömegeket gyári munkákra,

ezek nagy kérdések.

Mi ma az oktatás feladata?

Mit tanítunk a fiataloknak?

Mire képezzük ki, mit alkosson
a következő nemzedék?

Az egyéneket olyan
társadalomban képezzük ki,

ahol a siker vagy a bukás egyre jobban

azon társadalom tagjainak elméjétől,
gondolatától fog függeni?

Arra képezzük ki őket,
hogy a legjobbra törekedjenek,

a legtöbbet hozzák ki magukból?

Akár ilyen társadalomban születnek,

vagy munkánk még a régi,
maradi gondolkodás közt él,

ahol adott állapotoknak,
rétegeknek kell lenniük,

vagy a legnagyobb gondolatokra adunk?

Mert nem tudom,
Shakespeare-t ki bátorította,

hogy a tudás őrzőjévé váljon,

de ha nem lett volna rá képes,
hiányozna életműve darabja,

ugyanez a hiphopnál.

Erre gondolunk.

Oktatás, hogy kinek jár, kinek nem.

Ezt a látszólag eltérő két műformát,

eltérő világokat használjuk,

és illesszük egymáshoz,

hogy az emberi kultúra egységét,

az emberi gondolatok egységét mutassuk fel

az általunk űzött tevékenységekben.

Saját műformájuk, irodalmi,

kulturális, társadalmi arculatuk
meglelésére bátorítjuk őket.

Megosztok egy utolsó részletet.

Ez kicsit több... Nem "vicceset" mondanék,

de kissé játékosabb, és feladja a leckét.

A Radio 1 Extra Freestyles
műsorán adták le

úgy két és fél, három éve.

A DJ viccnek szánva ezt mondta:

"Itt van Shakespeare 27 darabjának a címe,

próbáld meg őket freestyle-ban."

Szerencsére megcsináltuk,
volt vagy tíz percünk,

habár nem freestyle volt
a szó szoros értelmében,

de csináltunk belőle egy számot,
amit aztán ráraktunk az albumra.

Az első rész a 27 darabot tartalmazza,

a második rész pedig

Shakespeare 16 leghíresebb idézetére épül.

A címe: Comedy, Tragedy, History.

Fent van a weben is, és így szól.

Élőben itt csinálom, meglátjuk, hogy megy.

"Az Akalának arany szava van.

E kis komák tévedések komikumát

ugatják, de a dudát nem ők fújják.

Teszem, mit kell, ők Othellót adják.

Kik ezek meg mit csináltok,
mind megmakrancoskatázom.

Szentivánéji álom a hatásos nótátok.

Ez családviszály, nem rómeó-júliázok,
Julius vagyok, cézárotok!

A Velencei Kalmár hol adná el kazettátok,
Részemről, Minden ha vége jó.

Macbethként vár rátok az infernó,
Szeget szeggel, én nem vagyok hunyó,

Lear királyok? Víg nők ezek Windsorból.

Ki az a Timon, Athéni lett volna?

Ha én leszek Hamlet, számonkérés jön.

Itt Akala, Ahogy tetszik, úgy kísér.

Sok hűhótok a semmiért vérszívást ér.

Előbb végzek Vízkeresztnél,
Májkotok, Viharkák, ködbe vész.

Én a súly, ti a múlt,
hová IV. Henrik neve fúlt.

Ez tűzvész, ti futásra kész,
mint Pyrus hercege, Periklész.

Hol éri a mércét? Kihűlt Téli meseként
Titus Andronicus eléri végzetét."

Ez a 27 darab. Hallgassák!

(Nevetés) (Taps)

Az utolsó részben Shakespeare 16,
leghíresebb idézete van benne.

"Bölcs aki magáról tudja, bolond,
Ne bőszítsd azt, ki átkozott.

Lyukat nem töm be másik lyuk.
Hány szent bukik, s hány gaz virul.

Az egész világgal mit nyernél,
ha lelked adtad érte gyöngyért?

Osztrigám a nagy világ, én pedig éhes.
Penny és farthing nem elég nékem.

Tréfa itt nincs, kérlek ne nevess.
Költő vagy koldus lenne a neve?

Bár belváros szülöttje, nyelve helyes,
mégis mindez lényegtelen.

Lehet utcai, lehet divatos,
Minek neve rózsa, más néven is illatos.

Szája szilárd, de eszes, mint a Bárd
Union Jackkel tolja a hazát

Akala, Akala, miért vagy az?

Rapper Shakespeare titka már kint van.

A sors királlyá nem tett soha,
szöveged nálam a zavart okozza.

Gyávát zabálom, ezret egy órába,
Királyi névnek tornyát nem vágja.

Minek mondani, ha úgyis világos.
Én ókori görögként filozofálok.

Ez egyiptológia, nem kell apológia,
Lelki szemeim előtt nincs fólia.

Fantázia, hogy utam állni tudja.
Varázs véd engem, nincs igazam?

Biztosra szavam tőrt idéz,
Szebb nap rád már sose néz.

Nem hat rám, mindegy, mit papol.
Hol sas nem mer, ökörszem rabol.

Itt pokoli a szó, rátok átkot szór.

Strófám trónol, mesére próbáló.

A zsongó kis ondóra koporsó.
Üres fejébe lőjenek golyót.

Kezdj ki Akalával, eszed elveszted.
Pedig logikája nincs, kedved cseszed.

Szavam tőrt idéz és szekercét,
Dühük rájuk rappel támad.

Hadába vágva rappem mintája
pályája tudománynak.

Szaturnuszi gyűrűként begyűrűzök bárhová.
Rappelve versem vetem nagyfiúk koncára.

Ez Akala, a rapper Shakespeare.
Tavaly még ez nem volt hír.

Kincse, mint szerencsen fülében a zafír,
Ismerje az is, kinek hallására nincs ír.

Szíves örömmel.

(Taps)