Sokat igérő új teszt a hasnyálmirigyrák kimutatására...egy tizenéves találmánya

A hasnyálmirigyrákot az esetek 85 százalékában későn diagnosztizálják, amikor a túlélés esélye már kevesebb mint 2 százalék. Hogyan lehetséges ez? Jack Andraka elmondja, hogyan dolgozott ki egy végtelenül olcsó, hatékony és kíméletes tesztet a betegség korai kimutatására. Az ifjú feltaláló még nincs 16 éves.

Volt már részük az életben olyan fájdalmas

és zavarba ejtő élményben,

amelyre minden áron

kielégítő magyarázatot próbáltak kapni?

Amikor 13 éves voltam, a család egy közeli barátja,

aki olyan volt számomra, mintha a nagybátyám lenne,

meghalt hasnyálmirigyrákban.

A betegség hozzám olyan közel csapott le,

hogy mindenképpen többet akartam tudni róla.

Ezért online próbáltam válaszokat találni a kérdéseimre.

A világhálón sokféle statisztikai adatot találtam

a hasnyálmirigyrákról.

Megdöbbentettek ezek az adatok.

A hasnyálmirigyrákok 85 százalékát

későn diagnosztizálják,

amikor már 2 százaléknál kisebb a túlélés esélye.

Miért ilyen nehezen fedezhető fel a hasnyálmirigyrák?

Ez azért van, mert az orvosok ma is

egy hatvanéves vizsgálati módszert használnak.

A módszer az apámnál is öregebb.

(Nevetés)

Ráadásul igen drága is,

egyetlen teszt 800 dollárba kerül,

és ezzel együtt megbízhatatlan,

az esetek 30 százalékát nem képes kimutatni.

A kezelőorvosnak ahhoz, hogy elvégeztesse a tesztet,

szinte nevetségesen gyanakvónak kell lennie.

Azt gondoltam, hogy lehetne találni ennél jobb módszert is.

Először is meghatároztam

a hasnyálmirigyrák kimutatására alkalmas

módszertől elvárható tulajdonságokat.

Legyen olcsó és gyors,

egyszerű, érzékeny, szelektív,

továbbá legyen a lehető legkíméletesebb.

Nem véletlen, hogy a tesztet hatvan éve

nem fejlesztették tovább.

Ennek az az oka, hogy a hasnyálmirigyrák korai felfedezéséhez

a vért kell vizsgálni,

amely rengetegféle fehérjét tartalmaz,

és ki kell mutatni

egy bizonyos fehérje szintjének

apró eltérését.

Ez majdnem lehetetlen.

Mégis a tizenévesek optimizmusa nem engedte, hogy abbahagyjam a kutatást.

(Taps)

Felkerestem a tizenévesek két legjobb barátját,

a Google-t és a Wikipédiát.

E két forrásból mindent megtudtam, ami a házi feladatomhoz kellett.

Találtam egy cikket, amely

elvezetett egy a hasnyálmirigyrákra jellemző,

több, mint 8000 különböző fehérjét tartalmazó adatbázishoz.

Elhatároztam tehát, hogy felvállalom a küldetést

és végigmegyek ezeken a fehérjéken, hogy kiderüljön,

hogy melyik lenne megfelelő marker a hasnyálmirigyrák kimutatására.

Hogy valamelyest megkönnyítsem a dolgomat,

felállítottam az alábbi követelményrendszert.

Először is, a fehérjének jelen kell lennie, mégpedig megnövekedett menyiségben

valamennyi hasnyálmirigyrákos beteg vérében

már a betegség korai szakaszában. Más esetben nem emelkedhet meg a szintje.

Nekiálltam hát az iszonyatos munkának,

míg végül a négyezredik próbálkozásra,

amikor már majdnem beleőrültem,

megtaláltam azt a bizonyos fehérjét.

Ennek a fehérjének

mezotelin a neve.

Közönséges, minden ember vérében jelen lévő fehérje,

amelynek a szintje extrém magas a hasnyálmirigy-,

petefészek- vagy tüdőrákban

szenvedő betegek vérében.

Az is lényeges, hogy az eltérés

már a betegség korai szakaszában kimutatható,

amikor majdnem 100 százalékos

a túlélés esélye.

Miután megtaláltam a megfelelő fehérjét,

arra összpontosítottam, hogy milyen módszerrel lehetne

kimutatni ezt a fehérjét és egyben a hasnyálmirigyrákot.

Az áttörés az innovációk lehető legvalószínűtlenebb helyszínén,

egy középiskolai biológiaórán

következett be.

Ez a hely általában inkább csírájában fojtja el az innovációs törekvéseket.

(Nevetés) (Taps)

Becsempésztem a tanórára egy cikket

a szén nanocsövekről. Ezek hosszú, vékony csövek,

a faluk szénatomnyi vastagságú,

az átmérőjük pedig a hajszál ötvenezred része.

Végtelenül apró méretük ellenére,

bámulatos tulajdonságokkal bírnak.

Az anyagtudomány valóságos szuperhősei.

Mialatt lopva a cikket tanulmányoztam

biológia órán a pad alatt,

a tanár éppen a molekulák egy másik figyelemreméltó fajtájáról,

az antitestekről magyarázott.

Ezek azért olyan klasszak, mert csak

egy bizonyos fajta fehérjével lépnek reakcióba,

bár korántsem olyan érdekesek, mint a szén nanocsövek.

Ahogy ott ücsörgök a padban,

hirtelen az jutott eszembe,

hogy összekapcsolhatnám a szén nanocsöveket,

amikről éppen olvasok

az antitestekkel, amikről a bioszóra szólt.

Tulajdonképen beleszőhetnék egy rakás antitestet

a szén nanocsövek hálójába,

hogy létrehozzak egy olyan hálót, amely

csak egyetlen fehérjével lép reakcióba,

és a nanocsövek tulajdonságainak köszönhetően

ilyenkor megváltoznak az elektromos tulajdonságai

a jelenlévő fehérje mennyiségének függvényében.

Van azonban egy probléma.

A szén nanocső hálók nagyon vékonyak,

ezért valami támasztékra van szükség.

Ügy döntöttem, hogy papírt használok e célra.

A papír rákteszt csíkot olyan egyszerűen

el lehet készíteni, mint a kedvenc

csokis kekszemet.

Veszünk egy kis vizet, beleöntjük a nanocsöveket,

hozzáadjuk az antitesteket és az egészet összekeverjük,

majd belemártunk egy papírcsíkot, megszárítjuk,

és máris kész a rákteszt.

(Taps)

Ekkor eszembe jutott,

hogy a fantasztikus tervemmel van egy kis baj.

Nem igazán végezhetek rákkutatást

odahaza a konyhaasztalon.

A mamámnak biztosan nem tetszene.

Elhatároztam tehát, hogy laboratórium után nézek.

Költségvetést készítettem, összeírtam, mire lesz szükségem,

mennyi időt vesz igénybe a kutatás, és mi a menete.

Mindezt elküldtem e-mailben 200 professzornak

a Johns Hopkins Egyetemre

és a NIH-be (Nemzeti Egészségkutató Intézetbe).

Megkerestem lényegében mindenkit, aki hasnyálmirigyrákkal foglalkozott.

Hátradőltem és vártam a tömegesen érkező válaszokat,

amelyekben zseninek neveznek majd,

aki megmenti az emberiséget.

És... (Nevetés)

Lassan szembesülnöm kellett a valósággal:

egy hónapon belül

a 200 e-mailre 199 elutasító választ kaptam.

Egyik professzor még aprólékosan végig is elemezte az eljárásomat --

nem tudom, hogy volt erre ideje --

és mindegyik lépésről kimutatta, hogy

teljességgel hibás.

Annyi szent, a professzorok nem lelkesedtek a munkámért

úgy, ahogy én.

Azért akadt egy vigasztaló momentum is,

az egyik professzor azt mondta: "talán segíthetek neked, te kölyök."

Elindultam hát ebben az irányban.

(Nevetés)

Mert egy kölyöknek mégse lehet csak úgy nemet mondani.

Három hónappal később sikerült

kicsikarni egy találkozót ebből az ürgéből.

Beléptem a laboratóriumába.

Rettenetesen izgultam. Leültetett.

Éppen belekezdtem a mondókámba, amikor

öt másodpercen belül behívott egy másik doktort.

A kis szoba lassan megtelt kutatókkal,

akik kérdések özönét zúdították rám.

A végén az volt az érzésem, azt játsszuk, hogy lehet minél több embert bezsúfolni egy autóba.

Húsz kutató, a professzor és én

szorongtunk az apró irodában,

és mint a puskatűz pattogtak felém a kérdések,

amelyek mind az elméletemet akarták romba dönteni.

Hát erre meg is volt minden esély.

(Nevetés)

Mégis, alávetve magamat a vallatásnak

minden kérdésre megfeleltem,

és az volt az érzésem, hogy jó néhány válaszomat meggyőzőnek találták.

Olyannyira, hogy végül helyet kaptam a laborban.

Hamarosan azonban rá kellett jönnöm,

hogy a briliáns elképzelésem

ezer sebből vérzett.

Hét hónapig dolgoztam,

mire sikerült megoldani a problémákat.

És az eredmény? Egy vékony tesztcsík,

amely 3 centbe kerül, és a vizsgálat öt perc alatt elvégezhető.

Ez 168-szor gyorsabb,

több mint 26 000-szer olcsóbb

és több mint 400-szor érzékenyebb,

mint az a teszt, amit ma használnak a hasnyálmirigyrák kimutatására.

(Taps)

Mégis a tesztcsík legnagyobb előnye az,

hogy majdnem 100 százalékos pontosságú,

és már a legkorábbi szakaszban ki lehet vele mutatni a rákot,

amikor majdnem 100 százalékos a túlélés esélye.

A következő 2-5 évben

a teszt segítségével a hasnyálmirigyrákban szenvedők túlélési esélye

a lehangoló 5,5 százalékról

csaknem 100 százalékra növekedhet.

Hasonló eredmények érhetők el petefészek- és tüdőrákban is.

És ez még csak a dolgok eleje!

Ha másik antitestet használunk,

más fehérjéket is lehet tesztelni,

és más betegségeket is ki lehet mutatni,

potenciálisan a világon bármilyen betegséget

a szívinfarktustól

a maláriáig és az AIDS-ig,

valamint más fajta rákbetegségekig. Gyakorlatilag bármely betegség szóba jöhet.

Reméljük, hogy egy nap

mindannyiunknak megmarad az a bizonyos nagybácsija

vagy az édesanyja és a testvére.

Velünk marad a szeretett családtag

és nem kell többé rettegnünk

a hasnyálmirigy-, a petefészek- vagy tüdőráktól,

vagy bármely más betegségtől.

A világháló segítségével minden lehetséges:

meg lehet osztani az elméleteket,

és nem kell sok diplomás professzornak lenni ahhoz,

hogy az ötleteinket értékeljék.

Az internet semleges terület,

ahol nem számít

az ember kinézete, kora és neme,

csak az ötletei számítanak.

Megtanultam teljesen új módon gondolkozni

a világhálóról.

Rájöttem, hogy nem arról szól, hogy

közösségi oldalakra ostoba képeket rakjunk fel magunkról.

Megváltoztathatjuk a világot.

Ha még egy 15 éves is,

aki korábban azt se tudta, mi a hasnyálmirigy,

képes volt kidolgozni egy olyan tesztet, amivel ki lehet mutatni a hasnyálmirigyrákot,

gondold csak el, mire lehetsz te képes!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Taps)