Laura Snyder: A filozófiai reggeli klub

1812-ben négy ember a Cambridge-i egyetemen találkozott reggelire. Ami egy szenvedélyes étkezésnek indult egy új tudományos forradalomhoz vezetett. Ez a négy ember -- akik természet-filozófusoknak hívták magukat, mielőtt feltalálták a természettudós kifejezést -- bevezette a tudományos kutatás négy fő alapelvét. Laura Snyder történész és filozófus elmeséli a lebilincselő történetüket.

Szeretném, ha visszajönnének velem egy pillanatra

a 19. századba,

egész pontosan 1833. június 24-ére.

A Brit Társaság a Tudomány Előrehaladásáért

a harmadik találkozóját tartja a Cambridge-i Egyetemen.

A találkozó első estéjén járunk,

és egy összetűzés készülődik,

ami örökre meg fogja változtatni a természettudományt.

Egy idős, fehér hajú úr áll fel.

A társaság tagjai megrökönyödéssel veszik észre,

hogy a költő Samuel Taylor Coleridge az,

aki évek óta nem hagyta el a házát eddig a napig.

Amit mond még inkább meglepi őket.

"Nem hívhatják magukat többé természet-filozófusnak!"

Coleridge úgy érezte, hogy a filozófusok, mint ő,

karosszékben ülve gondolkodnak a kozmoszról.

Nem tapicskolnak kőzet bányákban,

vagy végeznek maszatos kísérleteket Volta oszlopokkal,

mint a Brit Társaság tagjai.

Az összegyűltek méregbe gurultak
és hangosan panaszkodni kezdtek.

Egy fiatal Cambridge-i Egyetemi hallgató, William Whewell felállt,

és lecsendesítette a hallgatóságot.

Udvariasan egyetértett, hogy nem létezik

megfelelő név a társaság tagjaira.

"Ha a filozófus túl tág és magasröptű kifejezés,"

mondta, "akkor az 'artist' [művész] példájára

létrehozhatjuk a 'scientist' [tudós] szót."

Ez volt az első alkalom, amikor a tudós szó

elhangzott nyilvánosan,

csupán 179 évvel ezelőtt.

Erről az összetűzésről az egyetemen hallottam először,

és teljesen megdöbbentett.

Hogy lehet, hogy a tudós szó

nem létezett 1833 előtt?

Minek hívták ezelőtt a tudósokat?

Mi változott meg, ami szükségessé tett egy új szót,

pontosan ebben a pillanatban?

Ezelőtt a találkozó előtt, akik
a természet világát tanulmányozták

tehetséges amatőrök voltak.

Gondoljunk a vidéki papra vagy földesúrra,

aki bogarakat vagy kőzeteket gyűjt,

mint például Charles Darwin,

vagy egy arisztokrata fizetett alkalmazottjára,
mint Joseph Priestley,

aki Lansdowne márkijának

irodalmi társlkodója volt,

amikor felfedezte a oxigént.

Ettől fogva ők tudósok voltak,

profik egy bizonyos tudományos módszerrel,

célokkal, társaságokkal és támogatással.

Ez a forradalom nagyrészt visszavezethető

négy úriemberhez, akik a
Cambridge-i Egyetemen találkoztak 1812-ben:

Charles Babbage, John Herschel,
Richard Jones és William Whewell.

Ezek brilliáns, motivált férfiak voltak,

akik fantasztikus dolgokat vittek véghez.

Charles Babbage azt hiszem
ismert a legtöbb TEDster számára,

feltalálta az első mechanikus számológépet,

és a modern számítógép első prototípusát.

John Herschel feltérképezte a déli félteke csillagait,

és a szabadidejében segített a fényképezés feltalálásában.

Biztos vagyok benne, hogy
mind ilyen termékenyek lennénk,

ha a Facebook és Twitter nem vinné el annyi időnket.

Richard Jones meghatározó közgazdász lett,

aki hatással volt Karl Mraxra.

És Whewell nem csak a tudós szót vezette be,

hanem az anód, katód és ion szavakat is,

és úttörője volt a nemzetközi nagy tudománynak

a globális ár-apály kutatásával.

1812 és 1813 telén ők négyen rendszeresen találkoztak

valamin, amit ők filozófiai reggeliknek hívtak.

A tudományról beszélgettek,

és egy tudományos forradalom szükségességéről.

Úgy érezték a tudomány stagnál

a tudományos forradalom óta,

ami a 17. században történt.

Eljött az ideje egy új forradalomnak,

amit megfogadtak, hogy el fognak hozni,

és az a csodálatos ezekben a férfiakban,

nem csak hogy ilyen nagyvonalú

egyetemi ábrándjaik voltak,

de meg is valósították őket,

túlszárnyalva a legvadabb álmaikat.

És ma beszélni fogok

négy meghatározó tudományos változásról,
amit ezek a férfiak értek el.

Kb. 200 évvel korábban

Francis Bacon és később Isaac Newton

javasolták az induktív todományos módszert.

Ez a módszer

megfigyeléssel és kísérletekkel kezdődik,

és az általános megfigyelések felé halad,
amit természetes törvényeknek neveztek,

amelyeket mindig újra lehet értékelni vagy elvetni,

ha új bizonyítékok merülnek fel.

De 1809-ben David Ricardo összezavarta a dolgokat,

amikor amellett érvelt, hogy a közgazdaságnak

egy másik, deduktív módszert kell alkalmaznia.

Az volt a baj, hogy egy befolyásos oxfordi csoport

elkezdett amellett érvelni, hogy
ez olyan jól működik a közgazdaságtanban,

hogy a deduktív módszert kellene alkalmazni

a természettudományokban is.

A filozófiai reggeli klub tagjai nem értettek egyet.

Könyvekben és cikkekben hirdették az induktív módszert

a tudományok minden területén,

amelyeket széleskörben olvastak a természet-filozófusok,

egyetemi hallgatók és a mindennapi emberek.

Herschel egyik könyvének olvasása

olyan vízválasztó pillanat volt Charles Darwin életében,

hogy később azt mondta: "Az életemben szinte semmi

nem volt rám ilyen mély hatással.

Ennek hatására hozzá akartam adni

a képességeim a természetről szóló tudomány összességéhez."

Befolyással volt Charles Darwin tudományos módszerére is,

akárcsak a kortársai módszereire.

[ Tudomány a közös jóért ]

Korábban azt gondolták, hogy a tudomány

az uralkodó javát kell, hogy szolgálja,

vagy az egyén javát.

Pl. a hajóskapitányoknak tudniuk kellett

az inormációt az ár-apályról,
hogy biztonságban kössenek ki.

A kikötőmesterek összegyűjtötték ezt a tudást

és eladták a hajóskapitányoknak.

A filozófiai reggeli klub megváltoztatta ezt,

közös munkával.

Whewell nemzetközi ár-apály tanulmánya

nyilvános ár-apály térképeket eredményezett,

amelyek ingyen osztották meg a kikötőmesterek tudását

minden hajóskapitánnyal.

Herschel azzal segített, hogy ár-apály megfigyeléseket

végzett Dél-Afrika partjainál,

és ahogy erről Whewell-nek panaszkodott,

egy heves ár lesodorta a mólóról.

Ez a négy férfi tényleg mindenben segítette egymást.

És fáradhatatlanul lobbizták a brit kormányt,

hogy támogassa Babbage gépeinek megépítését,

mert hitték, hogy ezek a gépek

nagy hasznára válnának a társadalomnak.

A zsebszámológépek előtt

a számokat, amelyekre a különböző
hivatásoknak szüksége volt --

bankároknak, biztosító ügynököknek,
hajóskapitányoknak, mérnököknek --

ilyen referencia könyvekben tárolták,

tele táblázatokkal és számokkal.

Ezeket a táblázatokat

fix módszereket használva számolták újra és újra

részmunkások, akiket számolóknak hívtak.

De ezek a műveletek nagyon nehezek voltak.

Ez a hajózási almanach

a Hold különbségeit tartalmazta az év minden hónapjára.

Mindegyik hónap 1365 műveletet igényelt,

így ezek a táblázatok tele voltak hibákkal.

Babbage differenciálgépe volt az első mechanikus számológép,

ami pontosan ki tudta számolni ezeket a táblázatokat.

A gép két modelljét az elmúlt 20 évben megépítette

egy csapat a londoni Természettudományi Múzeumtól

Babbage tervei felhasználásával.

Ez most a kaliforniai Számítógép Történelmi Múzeumban található,

és pontosan számol. Tényleg működik.

Később Babbage analitikai gépe

volt az első modern értelemben vett
mechanikus számítógép.

Külön memóriája és központi processzora volt.

Képes volt az iterációra, a feltételes elágazásra,

és a parallel számításra,

és lyukkártyák segítségével lehetett programozni,

Babbage a Jacquard szövőgépből vette az ötletet.

Sajnos Babbage gépeit sohasem
építették meg az életében,

mert a legtöbben azt gondolták,

hogy a nem emberi számológépeknek nem lenne

haszna a társadalom számára.

[ Új tudományos intézmények ]

A Bacon idejében alapított Londoni Királyi Társaság

a legjelentősebb tudományos társaság volt Angliában,

de az egész világon is.

A 19. századra egyfajta

úriemberek klubja lett belőle,

ami leginkább az antikváriusokból,
irodalmárokból és arisztokratákból állt.

A filozófiai reggeli klub tagjai

segítettek kialakítani számos új természettudományi társaságot,

ideértve a Brit Társaságot.

Ezek a társaságok elvárták a tagjaiktól,

hogy aktív kutatómunkát végezzenek
és publikálják az eredményeiket.

Visszaállították a kérdés-felelet intézményét

a tudományos tanulmányok felolvasását követően,

amivel felhagyott a Királyi Társaság,

mert nem volt úriemberhez méltó.

És első alkalommal a nők is betehették a lábukat az ajtón.

Arra bíztatták a tagokat, hogy hozzák el a feleségeiket,

lányaikat, nővéreiket a Brit Társaság találkozóira,

és míg a nőktől csak azt várták,

hogy a nyilvános előadásokon
és társasági eseményeken vegyenek részt,

ők elkezdtek beszivárogni a tudományos előadásokra is.

A Brit Társaság később az első

jelentős nemzeti tudományos szervezet volt a világon,

ami nőket is felvett a tagjai közé.

[ Külső támogatás a természettudománynak ]

A 19. századig

a természet-filozófusoktól elvárták,

hogy fizessenek a saját felszerelésükért.

Néha voltak díjak,

mint amit John Harrison kapott a 18. században,

az úgynevezett hosszúsági probléma megoldásáért,

de a díjakat csak az eredmény alapján adták ki,

ha egyáltalán adtak.

A filozófiai reggeli klub javaslatára

a Brit Társaság elkezdte arra használni az extra pénzt,

amit a találkozóik termeltek, hogy támogatásokat adjanak

kutatásoknak az asztronómia, az ár-apály, hal kövületek,

hajóépítés, és sok más területén.

A támogatások nem csak lehetővé tették,

hogy kevésbé tehetős emberek is kutassanak,

a szokványostól eltérő gondolkodást is bátorították,

ahelyett hogy egy előre meghatározott kérdésre
keresték volna a választ.

Végül a Királyi Társaság

és más országok tudományos társaságai is követték a példát,

és ez szerencsére szerves részévé vált

mára a tudományos életnek.

Tehát a filozófiai reggeli klub

segített feltalálni a modern tudóst.

Ez a történet hősies része.

De van egy árnyoldala is.

Nem látták előre legalább egy következményét

ennek a forradalomnak.

Nagyon elkeseredtek volna

a tudomány és a kultúra többi részének mai szétválásától.

Elképesztő belegondolni,

hogy az amerikai felnőttek csupán 28%-ának

vannak alapszintű természettudományi ismeretei,

és ezt olyan egyszerű kérdésekkel mérték le, hogy:

"Éltek-e egyszerre emberek és dinoszauruszok a Földön?"

és "A Föld hány százalékát borítja víz?"

Amikor a tudósok egy hivatásos csoport részeivé váltak,

egyre inkább elhatárolódtak a mindennapi emberektől.

Ez a forradalom nem kívánt következménye,

amit a barátaink kezdtek.

Charles Darwin azt mondta:

"Néha azt gondolom az általános és népszerű

értekezések majdnem olyan fontosak a tudomány előrehaladásához,

mint az eredeti munkák."

"A fajok eredete" egy általános

és népszerű közönségnek készült

és széles körben olvasták, amikor megjelent.

Darwin tudta, amit mi látszólag elfelejtettünk,

hogy a tudomány nem csak a tudósoknak való.

Köszönöm.

(Taps)