Az emberi fejlődés gyorsul vagy lassul? – Laurence Hurst

A teljes leckét angol nyelven itt találod: https://ed.ted.com/lessons/is-human-evolution-speeding-up-or-slowing-down-laurence-hurst

Az utóbbi 3000 évben sok populáció alkalmazkodott genetikailag a környezetéhez. Szibériában és az Arktiszon az emberek sikeresen alkalmazkodtak, hogy túlélhessenek a szélsőséges hidegben. A bajau népcsoport 70 méterre is le tud merülni, és akár 15 percig is képesek víz alatt maradni. Mik a legújabb változások? A technológiai újítások hatással lesznek a fejlődésünkre? Laurence Hurst utánajárt.

Lecke: Laurence Hurst, rendezte: Philip Piaget & Rikke Planeta

A Tibeti-fennsík 4500 méterre
a tengerszint felett fekszik,

a levegő oxigéntartalma ott
csak 60%-os a tengerszintihez képest.

Míg a látogatókat és új telepeseket
magaslati betegség gyötri,

az őshonos tibetiek szinte
felsprintelnek a hegyekre.

E képességnek nem az edzés
vagy a gyakorlás az oka,

hanem génjeikben végbement
változás, amely lehetővé tette,

hogy testük jobban hasznosítsa
a kevesebb oxigént.

Ezek a különbségek már
születésükkor is jól láthatók.

A tibeti babáknak általában
nagyobb a születési súlyuk,

magasabb a vérük oxigéntelítettsége,

és esélyesebbek a túlélésre,
mint más, itt született babák.

Becslések szerint e genetikai változások

kb. 3000 éve kezdődtek,
és ma is tartanak.

Ez sok időnek tűnik,

de ez a valaha leggyorsabban kialakult
alkalmazkodás egy populáción belül.

Egyértelmű, hogy az emberi
fejlődésnek még nincs vége,

tehát milyen újabb változások vannak még?

A technológiai és tudományos újítások
hatással lesznek a fejlődésünkre?

Az utóbbi pár ezer évben

genetikailag több közösség is
alkalmazkodott a környezetéhez.

Szibériában és az Arktiszon sikeresen
alkalmazkodtak a szélsőséges hideghez.

Jobban ellenállnak a fagyási sérüléseknek,

másoknál tovább tudják használni kezüket

nulla fok alatti hőmérsékleten.

A természetes szelekció következtében
gyorsabb az anyagcseréjük,

ami növeli a hőtermelésüket.

Délebbre a délkelet-ázsiai bajau
népcsoport 70 méterre is le tud merülni,

és akár 15 percig is
képesek víz alatt maradni.

Több ezer évig éltek tengeri nomádokként,

szokatlanul nagy a lépük,
amely oxigéntárolóként működik,

és ez teszi lehetővé, hogy hosszabb
ideig maradjanak víz alatt.

Alkalmazkodásuk hasonlít
a mélyre merülő elefántfókákéra.

Jóllehet nem is gondolnánk,

de a tejivás képessége
is ilyen alkalmazkodás.

Minden bébiemlős
meg tudja inni anyja tejét.

De elválasztás után a tejemésztésben
szerepet játszó gén kikapcsol.

A szubszaharai afrikai, közel-keleti
és északnyugat-európai közösségekben,

amelyek tejükért tartottak teheneket,
olyan DNS változatok szaporodtak el,

amelyek 7-8000 éve megakadályozzák
e gén kikapcsolódását.

Európában a tej
kalciumforrásként szolgált,

elősegítette a D-vitamin termelését,
ahogyan az emberek északra vonultak,

ahol kevesebb a napfény,
amely a D-vitamin elsődleges forrása.

Jóllehet nem mindig ilyen nyilvánvaló,

de ezek a változások esélyeinket növelik,
hogy eljussunk a nemzőképes életkorig:

ez a természetes kiválasztódás motorja,

ez áll minden evolúciós
változás hátterében.

A modern gyógyászat életünk megmentésével

sok olyan szelekciós nyomást eltüntet,

amikor génjeink – néha fertőző
betegségekkel kombinálva –

már megöltek volna minket.

Az antibiotikumok, vakcinák,
tiszta víz és a jó higiénia

mind változásokat eredményez
kevésbé fontos génjeink között is.

Képességünk, hogy meggyógyítsuk
a gyerekkorban fellépő rákot,

műtéti úton eltávolítsuk a gyulladt
vakbelet, vagy világra hozzunk egy babát,

akinek édesanyja életveszélyes, terhesség-
specifikus kockázatoknak van kitéve,

mind megakadályozhatja
azáltal a kiválasztódást,

hogy többen jutnak el a nemzőkorig.

De ha a Földön mindenki
hozzájutna is a modern gyógyászathoz,

az még nem jelentené
az emberi fejlődés végét.

Mert az evolúciónak más szempontjai is
vannak a természetes kiválasztódáson túl.

A modern gyógyászat
olyan génváltozatokat hoz létre,

amelyek a természetes kiválasztódásnak,

ún. genetikai sodródásnak lehetnek kitéve.

A genetikai sodródás során
a genetikai különbségek

véletlenszerűen jelennek meg
egy populáción belül.

Genetikai szinten a modern gyógyászat
még növelheti is a változatok számát,

mert nem iktatja ki azokat a káros
mutációkat, amelyek megölnék az embereket.

E változatok nem biztos, hogy észlelhető
vagy fenotipikus különbségekké válnak.

Azt is vizsgálják, hogy adott környezethez
köthető genetikai alkalmazkodások

gyorsan jelennének-e meg

epigenetikus módosítással:
nem gének változásáról van szó,

hanem hogy egyáltalán, és mikor
módosulnának a génexpressziós válaszok.

Ezek a változások végbemehetnek
életünk során,

és utódaink is örökölhetik őket.

De jelenleg a kutatók sem tudják biztosan,
hogy az epigenetikus módosítások

tényleg több generáción átívelnek-e,

és hosszú távú változásokhoz
vezetnek-e egy-egy populáción belül.

Más is hozzájárulhat
az emberi fejlődéshez.

A modern gyógyászat
és technológia nagyon új,

még a természetes kiválasztódás
legutóbbi gyors példáihoz viszonyítva is.

Hogy a jelen miként fogja jövőnket
alakítani, arra csak az idő adhat választ.