< Return to Video

Alain de Botton: Egy barátságosabb, szelídebb sikerfilozófia

  • 0:00 - 0:03
    Ezek a karrierkrízisek általában,
  • 0:03 - 0:05
    többnyire vasárnap este törnek rám,
  • 0:05 - 0:07
    amikor leszáll az alkony,
  • 0:07 - 0:10
    és a szakadék a reményeim
  • 0:10 - 0:14
    és a valóság között elkezd olyan fájdalmasan mélyülni,
  • 0:14 - 0:17
    hogy végül a párnámba fojtom zokogásomat.
  • 0:17 - 0:19
    Azért mondom mindezt,
  • 0:19 - 0:22
    Azért mondom mindezt, mert szerintem ez nem pusztán személyes probléma.
  • 0:22 - 0:24
    Azt gondolhatják, hogy tévedek.
  • 0:24 - 0:26
    De szerintem olyan korban élünk, amikor az életünket rendszeresen
  • 0:26 - 0:28
    karrierkrízisek szakítják meg,
  • 0:28 - 0:30
    amikor mindaz, amiről azt hittünk, tudjuk
  • 0:30 - 0:32
    az életünkről, a karrierünkről,
  • 0:32 - 0:36
    egyfajta fenyegető valósággal kerül összeütközésbe.
  • 0:36 - 0:39
    Manapság talán könnyebb megélni, mint valaha.
  • 0:39 - 0:42
    Megőrizni a nyugalmunkat,
  • 0:42 - 0:45
    elkerülni a szorongást talán nehezebb, mint valaha.
  • 0:45 - 0:47
    Szeretném megvizsgálni, ha lehet,
  • 0:47 - 0:49
    hogy mi az oka annak, hogy
  • 0:49 - 0:52
    annyit aggodalmaskodunk a karrierünk miatt.
  • 0:52 - 0:54
    Miért lehetünk ezeknek a karrierkríziseknek az áldozatai,
  • 0:54 - 0:58
    miközben halkan belezokogunk a párnánkba.
  • 0:58 - 1:01
    Szenvedésünk egyik oka az,
  • 1:01 - 1:03
    hogy sznobok vesznek körül bennünket.
  • 1:03 - 1:06
    Na most, van néhány rossz hírem
  • 1:06 - 1:09
    különösen azoknak, akik külföldről jönnek Oxfordba.
  • 1:09 - 1:11
    A sznobizmus egy valós probléma.
  • 1:11 - 1:13
    Mert néha az emberek Anglián kívül azt hiszik,
  • 1:13 - 1:15
    hogy a sznobizmus egy kizárólag angol jelenség,
  • 1:15 - 1:18
    amely udvarházakról és címekről szól.
  • 1:18 - 1:20
    Van egy rossz hírem: ez nem igaz.
  • 1:20 - 1:22
    A sznobizmus egy globális jelenség.
  • 1:22 - 1:24
    Globális szervezet vagyunk. Ez pedig egy globális jelenség.
  • 1:24 - 1:26
    Létezik. Kicsoda a sznob?
  • 1:26 - 1:29
    Az a sznob, aki fogja egy kis részedet,
  • 1:29 - 1:32
    és ez alapján állapítja meg, hogy milyen ember vagy.
  • 1:32 - 1:34
    Ez a sznobizmus.
  • 1:34 - 1:36
    És a sznobizmus uralkodó fajtája
  • 1:36 - 1:38
    manapság a munka-sznobizmus.
  • 1:38 - 1:40
    Perceken belül belebotlunk egy partin,
  • 1:40 - 1:43
    amikor felteszik nekünk a huszonegyedik századnak
  • 1:43 - 1:46
    ezt a híres, jelképes kérdését: "Mivel foglalkozik?"
  • 1:46 - 1:48
    És a válaszunktól függően
  • 1:48 - 1:50
    az emberek vagy hihetetlenül örülnek, hogy megismertek,
  • 1:50 - 1:52
    vagy az órájukra pillantanak, és kimentik magukat.
  • 1:52 - 1:53
    (Nevetés)
  • 1:53 - 1:56
    Na most, a sznob ellentéte az anya.
  • 1:56 - 1:58
    (Nevetés)
  • 1:58 - 2:01
    Nem feltétlenül az Önök anyja, és főleg nem az enyém.
  • 2:01 - 2:03
    Hanem az ideális anya.
  • 2:03 - 2:05
    Valaki, akit nem érdekelnek az eredményeink.
  • 2:05 - 2:07
    Sajnos azonban, a legtöbb ember nem az anyánk.
  • 2:07 - 2:10
    A legtöbb ember szorosan összekapcsolja, hogy mennyi időt,
  • 2:10 - 2:12
    és ha úgy tetszik, szeretetet, (nem romantikus értelemben,
  • 2:12 - 2:14
    habár az már valami lenne),
  • 2:14 - 2:16
    hogy mennyi általános szeretetet, tiszteletet
  • 2:16 - 2:19
    hajlandó nyújtani számunkra, azt szigorúan meghatározza
  • 2:19 - 2:21
    a helyünk a társadalmi ranglétrán.
  • 2:21 - 2:24
    És elsősorban ezért törődünk annyira a karrierünkkel.
  • 2:24 - 2:28
    És ezért kezdenek foglalkoztatni az anyagi javak.
  • 2:28 - 2:31
    Tudják, gyakran halljuk, hogy rendkívül anyagias időket élünk,
  • 2:31 - 2:33
    és mindannyian kapzsik vagyunk.
  • 2:33 - 2:35
    Nem hiszem, hogy különösebben anyagiasak lennénk.
  • 2:35 - 2:37
    Szerintem olyan társadalomban élünk,
  • 2:37 - 2:39
    amelyik egyszerűen az érzelmi jutalmakat
  • 2:39 - 2:42
    az anyagi javak megszerzéséhez kapcsolja.
  • 2:42 - 2:45
    Nem az anyagi javakat akarjuk. Hanem a jutalmakat.
  • 2:45 - 2:47
    És ez új megvilágításba helyezi a luxuscikkeket.
  • 2:47 - 2:49
    Legközelebb, ha látnak valakit, aki Ferrarit vezet,
  • 2:49 - 2:51
    ne az jusson eszükbe, hogy "ez egy kapzsi ember".
  • 2:51 - 2:54
    Gondolják azt, hogy "ez egy hihetetlenül sebezhető, szeretetéhes ember".
  • 2:54 - 2:59
    Más szóval -- (Nevetés)
  • 2:59 - 3:01
    Inkább együttérzést mutassanak, mint megvetést.
  • 3:01 - 3:03
    Vannak más okok is --
  • 3:03 - 3:04
    (Nevetés)
  • 3:04 - 3:06
    Vannak más okok is, amiért ma talán nehezebb
  • 3:06 - 3:08
    megőrizni a nyugalmunkat, mint valaha.
  • 3:08 - 3:11
    Az egyik, (és ez ellentmondás, mert valami szép dologgal kapcsolatos),
  • 3:11 - 3:14
    a karrierünkbe vetett remény.
  • 3:14 - 3:16
    Soha még nem voltak ilyen magasak az elvárások
  • 3:16 - 3:19
    az életünkben elért eredményeinkkel kapcsolatban.
  • 3:19 - 3:22
    Számtalanszor halljuk, hogy bárki elérhet bármit.
  • 3:22 - 3:24
    Megszüntettük a kaszt-rendszert.
  • 3:24 - 3:26
    Most olyan rendszerben élünk, melyben bárki
  • 3:26 - 3:28
    feljuthat bármilyen pozícióba.
  • 3:28 - 3:30
    És ez egy csodálatos gondolat.
  • 3:30 - 3:34
    Mellette ott van egyfajta egyenlőség is. Alapvetően egyenlőek vagyunk.
  • 3:34 - 3:36
    Nincsenek szigorúan meghatározott
  • 3:36 - 3:38
    hierarchiák.
  • 3:38 - 3:40
    Van ezzel egy nagyon nagy gond.
  • 3:40 - 3:42
    És ez a gond az irigység.
  • 3:42 - 3:45
    Irigység, igazi tabu az irigységet emlegetni,
  • 3:45 - 3:48
    de ha van egy uralkodó érzelem a modern társadalomban, az az irigység.
  • 3:48 - 3:52
    És az egyenlőséghez kapcsolódik. Hadd magyarázzam el.
  • 3:52 - 3:55
    Szerintem elég meglepő lenne, ha bármelyikünk is
  • 3:55 - 3:57
    irigyelné az angol királynőt.
  • 3:57 - 4:00
    Még akkor is, ha sokkal gazdagabb nálunk.
  • 4:00 - 4:03
    És egy nagyon nagy házban él.
  • 4:03 - 4:07
    Azért nem irigyeljük mégsem, mert túlságosan furcsa.
  • 4:07 - 4:09
    Egyszerűen túl különös.
  • 4:09 - 4:11
    Nem tudunk azonosulni vele. Mókásan beszél.
  • 4:11 - 4:13
    Egy furcsa helyről jön.
  • 4:13 - 4:17
    Ezért nem tudunk azonosulni vele. Akivel nem tudunk azonosulni, azt nem irigyeljük.
  • 4:17 - 4:20
    Minél közelebb áll egymáshoz két ember, korban, háttérben,
  • 4:20 - 4:23
    annál inkább fennáll az irigység veszélye.
  • 4:23 - 4:26
    Már csak ezért sem ajánlom senkinek, hogy osztálytalálkozóra menjen.
  • 4:26 - 4:29
    Nincs erősebb viszonyítási alap azoknál,
  • 4:29 - 4:31
    akikkel együtt jártunk iskolába.
  • 4:31 - 4:34
    De általánosságban az a modern társadalom problémája, hogy az egész világot
  • 4:34 - 4:36
    egyetlen iskolává változtatja. Mindenki farmert visel, mindenki egyforma.
  • 4:36 - 4:38
    Ugyanakkor mégsem.
  • 4:38 - 4:41
    Vagyis van egyfajta egyenlőség, komoly egyenlőtlenségekkel összekapcsolva.
  • 4:41 - 4:44
    Ami egy nagyon stresszes helyzetet eredményezhet.
  • 4:44 - 4:46
    Manapság csaknem ugyanannyira valószínűtlen az,
  • 4:46 - 4:48
    hogy olyan gazdagok és híresek leszünk, mint Bill Gates,
  • 4:48 - 4:50
    amennyire valószínűtlen volt a 17. században,
  • 4:50 - 4:53
    hogy fölküzdjük magunkat a francia arisztokrácia tagjai közé.
  • 4:53 - 4:55
    De a lényeg, hogy ezt nem érezni.
  • 4:55 - 4:58
    A magazinok és a média elhitetik velünk,
  • 4:58 - 5:01
    hogy ha van energiánk, néhány briliáns technikai ötletünk,
  • 5:01 - 5:05
    egy garázsunk, bele tudunk vágni valami hatalmasba.
  • 5:05 - 5:06
    (Nevetés)
  • 5:06 - 5:09
    És ennek a problémának a következményeit megérezzük a könyvesboltokban.
  • 5:09 - 5:12
    Ha bemegyünk egy nagy könyvesboltba és megnézzük a önfejlesztő részleget,
  • 5:12 - 5:14
    ahogy én néha teszem,
  • 5:14 - 5:16
    ha megvizsgáljuk az önfejlesztő könyveket, amelyeket
  • 5:16 - 5:18
    manapság írnak, alapvetően két fajtájuk van.
  • 5:18 - 5:21
    Az egyik azt mondja: "Meg tudod csinálni! Meg tudod tenni! Bármi lehetséges!"
  • 5:21 - 5:24
    A másik megmondja, hogyan birkózzunk meg
  • 5:24 - 5:27
    azzal, amit udvariasan "alacsony önértékelésnek" hívunk,
  • 5:27 - 5:29
    vagy udvariatlanul "nagyon rossz véleménynek" önmagunkról.
  • 5:29 - 5:31
    Valódi kölcsönviszonyban áll
  • 5:31 - 5:35
    a társadalom, mely azt hirdeti az embereknek, hogy bármit el tudnak érni,
  • 5:35 - 5:37
    és az alacsony önértékelés.
  • 5:37 - 5:39
    Ily módon megint csak egy meglehetősen pozitív dolognak
  • 5:39 - 5:41
    lehet csúnya hátulütője.
  • 5:41 - 5:44
    Van egy másik ok is, amiért sokkal többet idegeskedünk
  • 5:44 - 5:48
    a karrierünk, a státuszunk miatt ma, mint azelőtt valaha.
  • 5:48 - 5:50
    És ez megint csak egy szép dologhoz kötődik.
  • 5:50 - 5:53
    Ez a szép dolog a meritokrácia.
  • 5:53 - 5:55
    Manapság mindenki, jobb- és baloldali politikusok
  • 5:55 - 5:57
    egyetértenek abban, hogy a meritokrácia nagyszerű,
  • 5:57 - 6:01
    és hogy társadalmunkat minél meritokratikusabbá kellene tennünk.
  • 6:01 - 6:05
    Más szóval, milyen egy meritokratikus társadalom?
  • 6:05 - 6:07
    Egy meritokratikus társadalomban
  • 6:07 - 6:09
    ha van tehetségünk, energiánk és képességünk,
  • 6:09 - 6:11
    magasra törhetünk. Semmi sem tarthat vissza.
  • 6:11 - 6:14
    Gyönyörű gondolat. A gond csak az,
  • 6:14 - 6:16
    hogy ha valóban hiszünk egy ilyen társadalomban,
  • 6:16 - 6:19
    melyben azok, akik kiérdemlik, magas pozíciókba kerülnek,
  • 6:19 - 6:22
    akkor hallgatólagosan, és egy sokkal undokabb módon
  • 6:22 - 6:25
    hiszünk egy társadalomban, melyben azok, akik megérdemlik,
  • 6:25 - 6:28
    padlóra kerülnek, és ott is maradnak.
  • 6:28 - 6:31
    Más szóval, a pozíciónk nem véletlennek tűnik,
  • 6:31 - 6:33
    hanem megérdemeltnek.
  • 6:33 - 6:36
    És ettől olyan megsemmisítő a kudarc.
  • 6:36 - 6:38
    Tudják, a középkori Angliában,
  • 6:38 - 6:40
    ha láttunk egy nagyon szegény embert,
  • 6:40 - 6:43
    őt úgy jellemeztük volna, mint "szerencsétlen embert".
  • 6:43 - 6:47
    Szó szerint, valaki, akinek nem volt szerencséje, egy szerencsétlen.
  • 6:47 - 6:49
    Manapság, különösen az Egyesült Államokban,
  • 6:49 - 6:51
    ha találkozunk valakivel, aki a társadalom alján van,
  • 6:51 - 6:54
    őt ridegen "vesztesnek" nevezzük.
  • 6:54 - 6:57
    A szerencsétlen és a vesztes között hatalmas a különbség.
  • 6:57 - 7:00
    És ebben mutatkozik meg 400 év társadalmi fejlődése,
  • 7:00 - 7:03
    és hitünk, hogy felelősek vagyunk az életünkért.
  • 7:03 - 7:06
    Már nincsenek istenek, csak mi vagyunk. Miénk az irányítás.
  • 7:06 - 7:08
    Ez nagyszerű, ha jól csináljuk,
  • 7:08 - 7:10
    és lesújtó, ha rosszul.
  • 7:10 - 7:13
    Ez vezet, a legrosszabb esetben, a társadalomtudós
  • 7:13 - 7:17
    Emil Durkheim szerint, az öngyilkosságok növekvő számához.
  • 7:17 - 7:20
    Gyakoribb az öngyilkosság a fejlett individualista országokban,
  • 7:20 - 7:22
    mint a világ bármely részén.
  • 7:22 - 7:24
    És ennek részben az az oka, hogy ami történik, azt az emberek
  • 7:24 - 7:26
    a végletekig személyesen veszik.
  • 7:26 - 7:30
    A sikerük a sajátjuk. De a kudarcuk is a sajátjuk.
  • 7:30 - 7:32
    Vajon lehet-e enyhíteni ezeken a nyomásokon,
  • 7:32 - 7:34
    amiket az imént felvázoltam?
  • 7:34 - 7:36
    Szerintem igen. Ki is térek néhányra.
  • 7:36 - 7:38
    Vegyük a meritokráciát.
  • 7:38 - 7:41
    A gondolat, hogy mindenki megérdemli, ami kijut neki.
  • 7:41 - 7:44
    Szerintem ez egy őrült gondolat, teljesen őrült.
  • 7:44 - 7:46
    Támogatnám bármelyik politikust, jobb- vagy baloldalit,
  • 7:46 - 7:48
    akinek van egy elfogadható meritokratikus ötlete.
  • 7:48 - 7:50
    Én meritokratikus vagyok, ez a helyzet.
  • 7:50 - 7:52
    De szerintem őrültség azt hinni, hogy valaha is
  • 7:52 - 7:56
    megalkotunk egy valódi meritokratikus társadalmat. Ez egy álomkép.
  • 7:56 - 7:58
    A gondolat, hogy létrehozunk egy társadalmat,
  • 7:58 - 8:00
    amely szó szerint osztályoz mindenkit,
  • 8:00 - 8:02
    a jókat magasan, a rosszakat alacsonyan,
  • 8:02 - 8:04
    és mindezt úgy, ahogy lennie kell, lehetetlenség.
  • 8:04 - 8:06
    Egyszerűen túl sok a kiszámíthatatlan tényező.
  • 8:06 - 8:08
    Balesetek, véletlen születések,
  • 8:08 - 8:11
    véletlenül az emberek fejére zuhanó tárgyak, betegségek, stb.
  • 8:11 - 8:13
    Sosem tudjuk osztályozni őket.
  • 8:13 - 8:15
    Nem tudjuk úgy minősíteni az embereket, ahogy kellene.
  • 8:15 - 8:18
    Szívemhez nőtt egy Szent Ágoston idézet az Isten Városából,
  • 8:18 - 8:22
    melyben azt mondja, hogy bűn bárkit is a hivatala alapján megítélni.
  • 8:22 - 8:24
    Mai nyelven ez azt jelenti,
  • 8:24 - 8:26
    hogy hiba lenne a névjegykártyájuk alapján
  • 8:26 - 8:28
    megválasztani a barátainkat.
  • 8:28 - 8:30
    Nem az állásunk számít.
  • 8:30 - 8:32
    És Szent Ágoston szerint
  • 8:32 - 8:34
    egyedül Isten tehet minket helyre.
  • 8:34 - 8:36
    Amit meg is tesz majd a Végítélet napján
  • 8:36 - 8:38
    angyalokkal meg trombitákkal, és az egek megnyílnak.
  • 8:38 - 8:41
    Őrültségnek hangzik egy magamfajta világi embernek.
  • 8:41 - 8:43
    Mégis van valami nagyon is értékes ebben a gondolatban.
  • 8:43 - 8:47
    Más szóval, fogjuk vissza magunkat, mielőtt pálcát törnénk valaki fölött.
  • 8:47 - 8:50
    Nem biztos, hogy ismerjük más emberek igazi értékét.
  • 8:50 - 8:52
    Mert az egy ismeretlen oldaluk.
  • 8:52 - 8:55
    És nem kéne úgy tennünk, mintha ismernénk.
  • 8:55 - 8:58
    De másban is vigaszra lelhetünk.
  • 8:58 - 9:01
    Amikor a kudarcra gondolunk, arra, hogy elbuktunk az életben,
  • 9:01 - 9:03
    nemcsak azért félünk annyira a kudarctól, mert
  • 9:03 - 9:05
    elveszítjük a keresetünket, státuszunkat.
  • 9:05 - 9:09
    Attól félünk, hogy elítélnek és kigúnyolnak ezért. És erre van is okunk.
  • 9:09 - 9:11
    Tudják, az első számú gúny-szerv
  • 9:11 - 9:13
    manapság az újság.
  • 9:13 - 9:15
    Ha kinyitunk egy újságot, bármelyik nap,
  • 9:15 - 9:17
    tele van emberekkel, akik elfuserálták az életüket.
  • 9:17 - 9:20
    Rossz emberrel feküdtek le. Rossz anyagot vettek be.
  • 9:20 - 9:22
    Rossz döntést hoztak meg. Vagy bármi más.
  • 9:22 - 9:25
    És ezért kigúnyolhatók.
  • 9:25 - 9:28
    Más szóval, elbuktak. És "veszteseknek" titulálják őket.
  • 9:28 - 9:30
    Lehetne ezt másképp csinálni?
  • 9:30 - 9:32
    Szerintem a nyugati hagyomány egy pompás alternatívát kínál.
  • 9:32 - 9:35
    A tragédiát.
  • 9:35 - 9:38
    A tragédia, mely az ókori Görögország színházaiban
  • 9:38 - 9:40
    fejlődött ki a Kr. e. 5. században, alapvetően egy olyan
  • 9:40 - 9:43
    művészi forma, ami emberi kudarcokat mutat be.
  • 9:43 - 9:47
    És ugyanakkor egyfajta együttérzést is nyújt.
  • 9:47 - 9:51
    Amit a hétköznapi életben nem feltétlenül kapnánk meg.
  • 9:51 - 9:52
    Emlékszem, néhány éve ez nagyon foglalkoztatott.
  • 9:52 - 9:54
    És elmentem a Sunday Sport szerkesztőségébe,
  • 9:54 - 9:57
    ez egy napilap, amit nem ajánlok senkinek,
  • 9:57 - 9:59
    hacsak nem ismeri már.
  • 9:59 - 10:01
    Elmentem, hogy beszéljek velük
  • 10:01 - 10:04
    a nyugati kultúra bizonyos nagy tragédiáiról.
  • 10:04 - 10:06
    Látni akartam, hogyan ragadnák meg a történetek
  • 10:06 - 10:09
    lényegét, ha szenzációkként érkeznének
  • 10:09 - 10:12
    a hírek közé szombat délután.
  • 10:12 - 10:14
    Úgyhogy meséltem nekik Othellóról. Még nem hallottak róla, de lenyűgözte őket.
  • 10:14 - 10:15
    (Nevetés)
  • 10:15 - 10:18
    Megkértem, írjanak egy szalagcímet az Othellónak.
  • 10:18 - 10:21
    "Őrülten szerelmes bevándorló ölte meg a szenátor lányát",
  • 10:21 - 10:23
    írták a szenzációs főcímbe.
  • 10:23 - 10:25
    Kivonatoltam nekik a Madame Bovary-t.
  • 10:25 - 10:27
    Ismét egy könyv, amit boldogan fedeztek fel.
  • 10:27 - 10:32
    Azt írták, "Házasságtörő boltkóros mérget ivott a hitelcsalás után".
  • 10:32 - 10:33
    (Nevetés)
  • 10:33 - 10:35
    És végül a kedvencem.
  • 10:35 - 10:37
    Tényleg megvan a tehetségük ehhez.
  • 10:37 - 10:39
    A kedvencem az Oidipusz király Szophoklésztől.
  • 10:39 - 10:42
    "A szex anyuval vakító volt."
  • 10:42 - 10:45
    (Nevetés)
  • 10:45 - 10:47
    (Taps)
  • 10:47 - 10:50
    Ha úgy tetszik, az együttérzés spektrumának egyik végén
  • 10:50 - 10:52
    ott vannak a napilapok.
  • 10:52 - 10:55
    A spektrum túlsó végén pedig a tragédia.
  • 10:55 - 10:57
    És szerintem tanulnunk kellene egy kicsit
  • 10:57 - 10:59
    arról, ami a tragédiában történik.
  • 10:59 - 11:02
    Őrültség lenne Hamletet vesztesnek nevezni.
  • 11:02 - 11:05
    Nem vesztes, habár veszített.
  • 11:05 - 11:07
    És szerintem ez a tragédia üzenete számunkra,
  • 11:07 - 11:10
    és ezért olyan nagyon-nagyon fontos.
  • 11:10 - 11:12
    A másik a modern társadalommal kapcsolatban,
  • 11:12 - 11:14
    hogy miért okoz aggodalmat,
  • 11:14 - 11:17
    az az, hogy semmi olyan nincs a közepén, ami nem emberi.
  • 11:17 - 11:19
    Mi vagyunk az első társadalom a világban,
  • 11:19 - 11:22
    akik nem imádnak mást, csak önmagunkat.
  • 11:22 - 11:24
    Nagyon sokat képzelünk magunkról. És van is rá okunk.
  • 11:24 - 11:27
    Embereket küldtünk a Holdra. Mindenféle rendkívüli dolgot vittünk végbe.
  • 11:27 - 11:29
    És ezért hajlamosak vagyunk imádni magunkat.
  • 11:29 - 11:31
    A hőseink emberi hősök.
  • 11:31 - 11:33
    Ez egy nagyon új helyzet.
  • 11:33 - 11:35
    A legtöbb társadalom középpontjában
  • 11:35 - 11:37
    valami transzcendenst imádnak. Egy istent,
  • 11:37 - 11:39
    egy szellemet, egy természeti erőt, az univerzumot.
  • 11:39 - 11:42
    Bármi is az, valami mást imádnak.
  • 11:42 - 11:44
    Mi kissé elvesztettük ezt a szokásunkat.
  • 11:44 - 11:46
    És szerintem ezért vonzódunk annyira a természethez.
  • 11:46 - 11:49
    Nem az egészségünk miatt, bár gyakran így adjuk elő.
  • 11:49 - 11:53
    Nem is azért, mert az emberi hangyabolyból menekülünk.
  • 11:53 - 11:55
    A saját versengésünk elől menekülünk,
  • 11:55 - 11:57
    a saját drámáink elől.
  • 11:57 - 11:59
    Ezért szeretjük annyira nézni a gleccsereket és óceánokat,
  • 11:59 - 12:03
    és az űrből nézni a Földet, s a többi.
  • 12:03 - 12:07
    Szeretjük érezni a kapcsolatot valami nem emberivel.
  • 12:07 - 12:11
    És ez nagyon fontos nekünk.
  • 12:11 - 12:14
    Úgy gondolom, valójában a sikerről és a kudarcról beszéltem.
  • 12:14 - 12:17
    És az egyik érdekesség a sikerrel kapcsolatban,
  • 12:17 - 12:19
    hogy azt hisszük, tudjuk, mit jelent.
  • 12:19 - 12:21
    Ha most azt mondanám, hogy van itt valaki a vászon mögött,
  • 12:21 - 12:24
    aki nagyon-nagyon sikeres, Önök elkezdenének spekulálni.
  • 12:24 - 12:26
    Azt gondolnák, hogy biztos sok pénze van,
  • 12:26 - 12:29
    valamely téren hírnévre tett szert.
  • 12:29 - 12:31
    Saját elméletem a sikerről, és engem
  • 12:31 - 12:34
    igazán érdekel a siker. Nagyon szeretnék sikeres lenni.
  • 12:34 - 12:36
    Mindig azon gondolkodom, hogyan lehetnék még sikeresebb.
  • 12:36 - 12:38
    De ahogy öregszem, lassan megváltozik
  • 12:38 - 12:40
    számomra a siker jelentése.
  • 12:40 - 12:42
    Én a következőket gondolom a sikerről:
  • 12:42 - 12:45
    nem lehetünk sikeresek egyszerre mindenben.
  • 12:45 - 12:47
    Rengeteget hallunk a munka-élet egyensúlyáról.
  • 12:47 - 12:50
    Képtelenség. Nem lehet meg mindenünk. Nem.
  • 12:50 - 12:52
    Ha a sikerről álmodunk, mindig
  • 12:52 - 12:54
    el kell fogadnunk, hogy mit veszítünk el,
  • 12:54 - 12:56
    hogy hol ér minket veszteség.
  • 12:56 - 12:59
    Szerintem bármely bölcs élet elfogadja,
  • 12:59 - 13:02
    ha azt állítom, hogy mindig lesz valami, amiben nem leszünk sikeresek.
  • 13:02 - 13:04
    És az a helyzet a sikeres élettel,
  • 13:04 - 13:06
    hogy nagyon sokszor azt, hogy
  • 13:06 - 13:09
    mit jelent számunkra sikeresen élni, nem mi találtuk ki.
  • 13:09 - 13:11
    Más emberektől hallottuk.
  • 13:11 - 13:13
    A férfiak az apjuktól.
  • 13:13 - 13:15
    A nők pedig az anyjuktól.
  • 13:15 - 13:18
    A pszichoanalízis már 80 éve ezt sulykolja a fejünkbe.
  • 13:18 - 13:21
    Mégsem figyel senki. Pedig ez szerintem nagyon is igaz.
  • 13:21 - 13:23
    Belénk sulykolja mindenki,
  • 13:23 - 13:25
    a tévétől kezdve a reklámokon át
  • 13:25 - 13:27
    a marketingig, stb.
  • 13:27 - 13:29
    Ezek rendkívül nagy hatalmú erők,
  • 13:29 - 13:33
    melyek meghatározzák, mit akarunk, mit gondolunk magunkról.
  • 13:33 - 13:36
    Ha azt mondják, a bankszakma nagyon tiszteletreméltó,
  • 13:36 - 13:38
    akkor sokan a bankban akarunk dolgozni.
  • 13:38 - 13:41
    Ha a bankszakma már nem olyan tiszteletreméltó, elveszítjük az érdeklődést.
  • 13:41 - 13:44
    Rendkívül nyitottak vagyunk a javaslatokra.
  • 13:44 - 13:47
    Nem azt mondom, hogy fel kellene adnunk saját
  • 13:47 - 13:49
    elképzeléseinket a sikerről.
  • 13:49 - 13:51
    De győződjünk meg arról, hogy valóban a sajátjaink.
  • 13:51 - 13:53
    A saját elképzeléseinkre kellene koncentrálnunk.
  • 13:53 - 13:56
    És meggyőződnünk arról, hogy valóban a sajátjaink,
  • 13:56 - 13:58
    hogy mi vagyunk az ambícióink kiötlői.
  • 13:58 - 14:00
    Mert éppen elég rossz, ha nem kapjuk meg, amit akarunk.
  • 14:00 - 14:03
    De még rosszabb, ha azt hisszük, hogy
  • 14:03 - 14:06
    tudjuk, mit akarunk, és csak az út végén jövünk rá, hogy
  • 14:06 - 14:09
    valójában nem is ezt akartuk.
  • 14:09 - 14:11
    Úgyhogy itt befejezem.
  • 14:11 - 14:14
    De amit nagyon szeretnék kihangsúlyozni,
  • 14:14 - 14:16
    az természetesen a siker, igen.
  • 14:16 - 14:18
    De fogadjuk el a saját ötleteink különlegességét.
  • 14:18 - 14:21
    Keressük a saját elképzeléseinket a sikerről.
  • 14:21 - 14:25
    Győződjünk meg róla, hogy ezek valóban a mi elképzeléseink.
  • 14:25 - 14:27
    Köszönöm a figyelmüket.
  • 14:27 - 14:43
    (Taps)
  • 14:43 - 14:45
    Chris Anderson: Ez lenyűgöző volt. Hogyan egyezteted össze
  • 14:45 - 14:50
    a gondolatot, hogy rossz dolog
  • 14:50 - 14:53
    vesztesként gondolni valakire azzal,
  • 14:53 - 14:57
    hogy rengeteg ember szereti kézbe venni a saját élete irányítását.
  • 14:57 - 15:00
    És hogy a társadalom szerint
  • 15:00 - 15:03
    talán szükség van győztesekre és vesztesekre.
  • 15:03 - 15:06
    Alain de Botton: Igen. Úgy gondolom, hogy a siker és a kudarc
  • 15:06 - 15:08
    véletlenszerűségét akartam csupán kihangsúlyozni.
  • 15:08 - 15:10
    Mert manapság a hangsúly annyira
  • 15:10 - 15:12
    azon van, hogy mi igazságos.
  • 15:12 - 15:14
    És a politikusok mindig az igazságról beszélnek.
  • 15:14 - 15:17
    Én szilárdan hiszek az igazságban. Csak szerintem ez lehetetlen.
  • 15:17 - 15:19
    Ezért kellene megtennünk mindent,
  • 15:19 - 15:21
    amit csak tudunk, hogy megtaláljuk.
  • 15:21 - 15:23
    De a nap végén nem szabad elfelejtenünk, hogy
  • 15:23 - 15:26
    bárkik is állnak velünk szemben, bármi is történt az életükben,
  • 15:26 - 15:29
    mindig ott van makacsul a véletlen is.
  • 15:29 - 15:31
    És ennek próbálok helyet hagyni.
  • 15:31 - 15:33
    Máskülönben nagyon klausztrofóbiás lenne.
  • 15:33 - 15:35
    Chris Anderson: Úgy értem, szerinted lehetséges a te barátságosabb,
  • 15:35 - 15:37
    szelídebb munkafilozófiádat egy sikeres
  • 15:37 - 15:41
    gazdasággal kombinálni?
  • 15:41 - 15:43
    Vagy szerinted ez lehetetlen?
  • 15:43 - 15:45
    Számít egyáltalán, hogy akkora hangsúlyt helyezzünk rá?
  • 15:45 - 15:48
    Alain de Botton: Rémálomba illő gondolat,
  • 15:48 - 15:52
    hogy az embereket ijesztgetéssel lehet a legjobban munkára fogni.
  • 15:52 - 15:55
    És hogy minél kegyetlenebb a környezetük,
  • 15:55 - 15:57
    annál többen fognak válaszolni a kihívásra.
  • 15:57 - 16:01
    Gondolj arra, kit szeretnél legjobban ideális apának?
  • 16:01 - 16:04
    És az ideális apád olyasvalaki, aki kemény, de szelíd.
  • 16:04 - 16:06
    És nagyon nehéz meghúzni ezt a vonalat.
  • 16:06 - 16:10
    Szükségünk van apákra, példamutató apákra a társadalomban,
  • 16:10 - 16:12
    a két véglet nélkül:
  • 16:12 - 16:16
    aki a tekintélyelvű, fegyelmező az egyik oldalon,
  • 16:16 - 16:20
    a másik pedig a laza, nincsenek-szabályok típus.
  • 16:20 - 16:22
    Chris Anderson: Alain de Botton.
  • 16:22 - 16:24
    Alain de Botton: Köszönöm szépen.
  • 16:24 - 16:34
    (Taps)
Title:
Alain de Botton: Egy barátságosabb, szelídebb sikerfilozófia
Speaker:
Alain de Botton
Description:

Alain de Botton megvizsgálja a sikerről és kudarcról alkotott elképzeléseinket, és megkérdőjelezi az eme fogalmakat körülvevő hiedelmeinket. Mindig megérdemelt a siker? És a kudarc? Ékesszóló és szellemes előadása átkalauzol minket a sznobizmuson, hogy eljussunk munkánk igazi élvezetéhez.

more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDTalks
Duration:
16:39
Zeta Mansart added a translation

Hungarian subtitles

Revisions