Return to Video

Éltem férfiként is, nőként is – és mindaz, amit ebből tanultam

  • 0:11 - 0:16
    Egy hatalmas nonprofit
    vallási szervezet ügyvezetője voltam,
  • 0:16 - 0:19
    országos tévéműsorokat vezettem,
  • 0:19 - 0:22
    és óriás gyülekezetekben
    tartottam istentiszteleteket.
  • 0:22 - 0:28
    Sikeres, művelt,
    fehér, amerikai férfi voltam.
  • 0:30 - 0:32
    Ahogy a költő és misztikus,
    Thomas Merton mondta:
  • 0:32 - 0:36
    "Nehéz felmászni
    a siker létráján a csúcsra,
  • 0:36 - 0:38
    különösen, ha kiderül,
  • 0:38 - 0:42
    hogy létránkat nem is
    a megfelelő falhoz támasztottuk."
  • 0:42 - 0:44
    (Nevetés)
  • 0:44 - 0:48
    Három-, négyéves korom óta tudom,
    hogy transznemű vagyok.
  • 0:48 - 0:51
    Akkor még naivan
    úgy gondoltam, választhatok.
  • 0:51 - 0:55
    Azt hittem, egyszer csak jön majd
    a nemválasztó tündér, és azt mondja:
  • 0:55 - 0:56
    "Itt az idő!"
  • 0:56 - 0:59
    De sajnos nem jött semmilyen tündér,
  • 1:00 - 1:01
    és az élet ment tovább.
  • 1:01 - 1:04
    Nem utáltam fiúnak lenni,
  • 1:04 - 1:06
    egyszerűen csak tudtam,
    hogy nem vagyok az.
  • 1:06 - 1:10
    Főiskolára mentem, megházasodtam,
    gyermekeim születtek, karriert építettem,
  • 1:10 - 1:16
    de az önazonosság iránti vágy úgy
    szólalt meg az életemben, mint a riasztó.
  • 1:16 - 1:17
    (Nevetés)
  • 1:17 - 1:19
    Végül döntést kellett hoznom.
  • 1:20 - 1:25
    Vállaltam, hogy transznemű vagyok,
    és ezzel minden állásom elvesztettem.
  • 1:25 - 1:27
    Sosem kaptam negatív visszajelzést,
  • 1:27 - 1:31
    mégis kitettek minden egyes állásomból.
  • 1:31 - 1:36
    21 államban nem rúghatják ki
    az embert azért, mert transznemű,
  • 1:36 - 1:39
    de mind az 50 államban kitehetik,
  • 1:39 - 1:43
    ha transzneműként
    valamilyen egyháznak dolgozik.
  • 1:43 - 1:45
    Jó tudni!
  • 1:45 - 1:47
    (Nevetés)
  • 1:49 - 1:52
    Transznemű nőként nem egyszerű az élet.
  • 1:52 - 1:57
    Néha megkérdezik tőlem,
    100%-ban nőnek érzem-e magam.
  • 1:57 - 2:00
    Azt szoktam felelni,
    hogy erre minden transznemű
  • 2:00 - 2:03
    mást fog válaszolni.
  • 2:03 - 2:06
    Mások nevében pedig nem beszélhetek."
  • 2:06 - 2:10
    A magam részéről 100%-ban
    transznemű nőnek érzem magam,
  • 2:10 - 2:14
    de vannak dolgok, amiket sosem fogok
    átérezni úgy, mint akik nőnek születtek.
  • 2:14 - 2:18
    Folyamatosan tanulom,
    mit jelent nőnek lenni,
  • 2:19 - 2:23
    és egyben rengeteg mindent
    tudok meg korábbi nememről.
  • 2:24 - 2:26
    (Nevetés)
  • 2:26 - 2:30
    Abban a különleges helyzetben vagyok,
    hogy mindkettőt megtapasztalhattam.
  • 2:30 - 2:31
    (Nevetés)
  • 2:31 - 2:35
    És azért vagyok ma itt, hogy elmondjam
    önöknek, a különbségek óriásiak.
  • 2:35 - 2:37
    (Nevetés)
  • 2:38 - 2:41
    (Taps)
  • 2:43 - 2:45
    Kezdjük néhány aprósággal.
  • 2:45 - 2:48
    Ilyen például a női farmernadrágok zsebe.
  • 2:48 - 2:50
    (Nevetés)
  • 2:50 - 2:51
    Ez meg mi?!
  • 2:51 - 2:53
    (Ujjongás) (Taps)
  • 2:56 - 2:57
    (Nevetés)
  • 2:57 - 2:59
    Ebbe aztán biztos nem tudom
    beletenni a telefonom.
  • 2:59 - 3:00
    (Nevetés)
  • 3:00 - 3:02
    Talán egy gémkapocs belefér.
  • 3:02 - 3:04
    (Nevetés)
  • 3:05 - 3:08
    Vagy nézzük a női ruhák méretezését.
  • 3:08 - 3:11
    Van ezeknek a számoknak bármi jelentősége?
  • 3:11 - 3:12
    (Nevetés)
  • 3:12 - 3:15
    Mi az, hogy "dupla nulla"?
  • 3:15 - 3:16
    (Nevetés)
  • 3:16 - 3:19
    És hölgyeim, kétlem,
    hogy ez valaha eszükbe jutott,
  • 3:19 - 3:22
    de tudják, a férfiaknak soha
    meg nem fordulna olyasmi a fejükben,
  • 3:22 - 3:24
    hogy azon aggódjanak,
  • 3:24 - 3:29
    hogy valamelyik ruhadarabjuk
    esetleg belelóghat a vécébe –
  • 3:30 - 3:32
    sem a hosszú pulcsijuk,
    sem az övük, semmi!
  • 3:32 - 3:35
    Eszükbe se jut ilyesmi.
  • 3:35 - 3:38
    (Nevetés)
  • 3:41 - 3:45
    Ma már fele olyan gyakran járok
    fodrászhoz, mint régen,
  • 3:46 - 3:48
    viszont tízszer annyit költök erre,
    mint korábban.
  • 3:48 - 3:50
    (Nevetés)
  • 3:50 - 3:52
    Szóval vagy nyaralni megyek,
    vagy hajat vágatok.
  • 3:52 - 3:54
    A kettő együtt nem megy.
  • 3:54 - 3:56
    (Nevetés)
  • 3:56 - 4:00
    Bármerre járok, folyton a nemek
    közti különbségekbe botlom.
  • 4:00 - 4:02
    Néha szó szerint.
  • 4:02 - 4:05
    Megyek a folyosón és belebotlok.
  • 4:05 - 4:08
    Nincs az utamban semmi,
    mégis belebotlok valamibe.
  • 4:08 - 4:10
    Ez meg mi?
  • 4:10 - 4:12
    Tudom, hogy kék foltjaim is lesznek,
  • 4:12 - 4:17
    mert most, hogy a bőröm vékonyabb,
    tele vagyok zúzódásokkal.
  • 4:18 - 4:23
    Az, ahogy a szexualitásomat
    megélem, teljesen más:
  • 4:24 - 4:28
    kevésbé látványos, de mindenre kihat.
  • 4:28 - 4:34
    Nem annyira testi, mint inkább létélmény.
  • 4:34 - 4:38
    Nem is tudom megmondani, hányszor
    mondtam volt feleségemnek, Cathy-nek,
  • 4:38 - 4:40
    hogy milyen sok mindent megbántam.
  • 4:40 - 4:42
    (Nevetés)
  • 4:42 - 4:46
    Akkor még nem tudtam,
    mennyi mindenről fogalmam sincs.
  • 4:47 - 4:51
    Kizárt, hogy egy művelt,
    fehér férfi fel tudja fogni,
  • 4:51 - 4:54
    hogy kultúránk milyen
    mértékben kedvez neki.
  • 4:54 - 4:59
    Azért kizárt, mert csak
    ezt a szemléletet ismeri,
  • 4:59 - 5:01
    és valószínű, így fogja leélni az életét.
  • 5:02 - 5:03
    És fordítva:
  • 5:03 - 5:07
    kizárt, hogy egy nő megértse
    mit jelent mindez az ő szempontjából,
  • 5:07 - 5:10
    mert sosem volt a másik oldalon.
  • 5:10 - 5:14
    Talán sejti, hogy kétszer annyit
    dolgozik fele annyi pénzért,
  • 5:15 - 5:19
    de el sem tudja képzelni,
    mennyivel több erőfeszítésébe kerül ez,
  • 5:20 - 5:22
    mint az öltönyös fickónak,
  • 5:22 - 5:24
    aki a folyosó másik oldalán
    lévő irodában dolgozik.
  • 5:24 - 5:27
    De én tudom! Mert én voltam az a fickó!
  • 5:28 - 5:30
    Pedig én jó embernek gondoltam magam:
  • 5:31 - 5:33
    olyannak, aki érzékeny a nők problémáira,
  • 5:33 - 5:35
    akinek fontos az esélyegyenlőség.
  • 5:35 - 5:38
    És aztán történt az,
    hogy először utaztam nőként repülőn.
  • 5:38 - 5:42
    Több mint 2,3 millió kilométert repültem
    már az American Airlines-zal.
  • 5:42 - 5:44
    Tudom, mit kell csinálni a repülőn.
  • 5:44 - 5:47
    A légitársaság is jól vette
    az átalakulásom,
  • 5:47 - 5:50
    ez viszont nem volt igaz az utasokra.
  • 5:50 - 5:54
    Mikor először utaztam Paulaként,
    Denverből repültem Charlotte-ba.
  • 5:54 - 5:57
    Felszálltam a gépre,
    de az ülésemen volt valami.
  • 5:57 - 6:00
    Felvettem, és letettem a saját holmim,
    mire azt mondja egy fickó:
  • 6:00 - 6:05
    "Az az enyém." – Mire én: "Az lehet,
    de ez viszont az én helyem.
  • 6:05 - 6:08
    Szívesen fogom, amíg ön is
    megtalálja a helyét,
  • 6:08 - 6:09
    aztán majd odaadom."
  • 6:09 - 6:12
    Mire ő: "Hölgyem, ott én ülök!"
  • 6:12 - 6:15
    Mire én: "Hát, sajnos nem.
    Ez az én helyem."
  • 6:15 - 6:16
    (Nevetés)
  • 6:16 - 6:18
    "1D, 1D.
  • 6:18 - 6:21
    De nagyon szívesen fogom a holmiját,
    amíg megkeresi a helyét."
  • 6:22 - 6:25
    Azt mondja erre: "Hányszor mondjam
    még magának, hogy itt én ülök."
  • 6:25 - 6:27
    Mire én: "Én értem, de nem itt ül!"
  • 6:27 - 6:28
    (Nevetés)
  • 6:28 - 6:30
    Ekkor megszólalt mögöttem
    egy másik fickó:
  • 6:30 - 6:33
    "Asszonyom, nem folytatnák
    valahol máshol a nyavalyás vitájukat,
  • 6:33 - 6:36
    hogy végre én is
    fel tudjak szállni a gépre?"
  • 6:36 - 6:39
    Szóhoz sem tudtam jutni!
  • 6:39 - 6:43
    Férfiként soha nem bántak így velem.
  • 6:43 - 6:46
    Akkor elég volt annyit mondani:
    "Azt hiszem, ez az én helyem."
  • 6:46 - 6:49
    A fickó azonnal megnézte volna
    a beszállókártyáját,
  • 6:49 - 6:50
    és elnézést kért volna.
  • 6:50 - 6:54
    Azért tudom, mert sokszor
    előfordult ilyesmi.
  • 6:54 - 6:57
    Végül az utaskísérő megnézte
    a beszállókártyáinkat,
  • 6:57 - 7:01
    és azt mondta a pasasnak: "Uram,
    az ön helye az 1C, a hölgyé az 1D."
  • 7:01 - 7:04
    Áttettem a cuccát az 1C-re.
    Egyetlen szót sem szólt.
  • 7:04 - 7:07
    És tudják ki ült mellettem az 1F-en?
  • 7:07 - 7:08
    (Nevetés)
  • 7:08 - 7:11
    "Nyavalyás vita" úr!
  • 7:11 - 7:12
    (Nevetés)
  • 7:12 - 7:15
    Egy barátnőm, Karen,
    aki a légitársaságnál dolgozik,
  • 7:15 - 7:18
    felszállt, hogy odaadja
    a pilótának a szükséges iratokat.
  • 7:18 - 7:20
    Mikor elment, még odaintegetett,
  • 7:20 - 7:22
    és mikor megérkeztük
    Charlotte-ba, felhívott:
  • 7:22 - 7:25
    "Paula, mi történt veled?
  • 7:25 - 7:28
    Fehér voltál, mint a fal!"
  • 7:28 - 7:31
    Elmeséltem neki mi volt, mire azt mondta:
  • 7:31 - 7:34
    "Hát, igen, isten hozott a nők világában!"
  • 7:34 - 7:35
    (Nevetés)
  • 7:35 - 7:39
    Nos, a helyzet az, hogy sajnos
    nem fogok olyan sokáig élni,
  • 7:39 - 7:45
    hogy elveszítsem férfiként szerzett
    előjogaimat – ezeket magammal hoztam.
  • 7:45 - 7:46
    (Nevetés)
  • 7:46 - 7:49
    Túl sok évtizedet
    töltöttem ehhez férfiként,
  • 7:51 - 7:54
    bár ez nem jelenti azt, hogy ne érezném,
    hogy csökken bennem ez a fajta erő.
  • 7:54 - 7:57
    Hadd számoljak be egy másik dologról,
    amit megfigyeltem.
  • 7:57 - 8:00
    Teljesen nyilvánvaló, hogy mióta
    nő vagyok, elbutultam.
  • 8:01 - 8:03
    (Nevetés)
  • 8:04 - 8:10
    Igen, gondolom a tesztoszteron csökkenése
    és az ösztrogén növekedése az oka,
  • 8:10 - 8:13
    hogy a teljes értékű felnőtt léthez
    szükséges agysejtjeim száma
  • 8:13 - 8:16
    csökkenni kezdett.
  • 8:16 - 8:17
    (Nevetés)
  • 8:17 - 8:21
    A másik lehetséges magyarázat az,
    hogy olyan okos vagyok, mint ezelőtt,
  • 8:21 - 8:26
    de most folyamatosan ki vagyok téve
    a férfiak lekezelő modorának.
  • 8:26 - 8:27
    (Nevetés)
  • 8:27 - 8:30
    (Taps)
  • 8:32 - 8:35
    Szóval bementem otthon,
    Denverben egy kerékpárboltba,
  • 8:36 - 8:38
    ahol egy fiatal nyári kisegítő
    szólított meg: "Segíthetek?"
  • 8:38 - 8:40
    "Igen – feleltem –,
  • 8:40 - 8:44
    elképzelhető, hogy régebbi
    gyártmányú hegyikerékpárom váza
  • 8:44 - 8:47
    úgy elvetemedik, hogy ettől
    súrlódik a hátsó fék?"
  • 8:47 - 8:51
    Mire ő: "Hát, a tárcsafékeket
    időről-időre újra be kell állítani."
  • 8:51 - 8:53
    Mire én: "Ezt tudom,
  • 8:54 - 8:58
    magam szoktam rendszeresen ellenőrizni."
  • 8:58 - 9:00
    Mire ő: "Hát, akkor valószínűleg
    elhajlott a féktárcsa."
  • 9:00 - 9:04
    Mire én: "Nem hajlott el a féktárcsa.
    Tudom, hogy néz ki, ha elhajlik."
  • 9:04 - 9:08
    Mire leereszkedő hangnemben így válaszolt:
    "És akkor tőlem most mit vár?"
  • 9:08 - 9:11
    "Válaszolhatna mondjuk
    a kérdésemre" – mondtam.
  • 9:11 - 9:12
    (Nevetés)
  • 9:12 - 9:15
    És ekkor lépett közbe Kyle, a boltvezető.
  • 9:15 - 9:16
    Ő egy cuki pofa.
  • 9:16 - 9:19
    Azt mondta: "Valószínűleg igaza van.
  • 9:19 - 9:21
    Hadd kérdezzek valamit:
  • 9:21 - 9:24
    Csak akkor nyikorog a hátsó fék,
  • 9:24 - 9:25
    ha dombnak fölfelé megy?"
  • 9:25 - 9:27
    Mire én: "Pontosan."
  • 9:27 - 9:30
    Erre ő: "Igen. Valószínűleg
    a váz adta meg magát."
  • 9:30 - 9:34
    Legszívesebben a lábai elé
    borultam volna: "Légy áldott, Kyle!"
  • 9:34 - 9:35
    (Nevetés)
  • 9:35 - 9:38
    Végre valaki komolyan vett!
  • 9:38 - 9:40
    Sorozatban történnek velem ilyen esetek.
  • 9:41 - 9:43
    Három, négy kört is futnom kell sokszor,
  • 9:43 - 9:46
    mire végre egyenes választ kapok.
  • 9:46 - 9:48
    De van ennek egy súlyosabb vonatkozása is:
  • 9:48 - 9:52
    minél többször bánnak velünk úgy,
    mintha nem tudnánk, miről beszélünk,
  • 9:52 - 9:54
    annál többször bizonytalanodunk el
    mi magunk is abban,
  • 9:55 - 9:58
    hogy tényleg tudjuk-e,
    miről beszélünk – igaz?
  • 9:58 - 10:00
    (Taps)
  • 10:03 - 10:07
    Most már értem, miért hajlamosak
    kételkedni magukban a nők.
  • 10:08 - 10:11
    Észrevették már, hogy mikor egyetlen
    nő van egy megbeszélésen a sok férfi közt,
  • 10:11 - 10:13
    és tudja, hogy igaza van,
  • 10:13 - 10:14
    bocsánatot kér?
  • 10:14 - 10:18
    Azt mondja: "Elnézést, de szerintem,
    ezek a számok így nincsenek rendben."
  • 10:18 - 10:21
    A helyzet az, hogy nem kell bocsánatot
    kérni, ha az embernek igaza van.
  • 10:21 - 10:24
    (Ujjongás) (Taps)
  • 10:29 - 10:32
    Mivel új dolog nekem, hogy nő vagyok,
    megkérdeztem egy barátnőmet, Jent:
  • 10:32 - 10:35
    "Mit keresnek a nők a férfiakban?"
  • 10:35 - 10:40
    Mire ő: "A nők az olyan férfiakat keresik,
    akik tisztelik az egyediségüket,
  • 10:40 - 10:43
    akik értik, hogy a nők nem kevesebbek
    és nem gyöngébbek,
  • 10:43 - 10:44
    csak mások,
  • 10:44 - 10:49
    sőt, tapasztalataik tulajdonképpen
    átfogóbbak és nélkülözhetetlenek."
  • 10:49 - 10:53
    Természetesen vannak olyan férfiak,
    akik tisztelik a nőket – sok ilyen van.
  • 10:53 - 10:55
    Mint például jó barátom
    és lelkésztársam, Mark,
  • 10:55 - 10:58
    aki mindig a legjobbat hozza ki belőlem,
  • 10:59 - 11:02
    és úgy tűnik, örül,
    ha átveszem az irányítást.
  • 11:02 - 11:04
    Több Markhoz hasonló
    férfira lenne szükség,
  • 11:04 - 11:08
    olyanokra, akik tisztelik
    és támogatják a nőket.
  • 11:09 - 11:12
    Tudom, hogy utam során újabb és újabb
    különbségekbe fogok botlani,
  • 11:13 - 11:15
    de hadd zárjam az előadást valami mással.
  • 11:15 - 11:19
    Szívből jövő köszönetemet szeretném
    még átadni minden nőnek.
  • 11:19 - 11:23
    Gyakran érzem magam úgy,
    mintha valami betolakodó lennék,
  • 11:23 - 11:27
    aki későn jelent meg
    a nővé válás bonyolult folyamatában.
  • 11:28 - 11:32
    Ennek ellenére a nők mindig jóindulattal
    és végtelen elnézéssel vannak irántam.
  • 11:32 - 11:36
    Szeretném, ha mindannyian tudnák,
    sokkal többre képesek, mint gondolják,
  • 11:37 - 11:39
    sokkal erősebbek, mint hiszik,
  • 11:40 - 11:44
    és emberlétünk legjobb
    tulajdonságait képviselik.
  • 11:45 - 11:46
    És önök, uraim,
  • 11:46 - 11:49
    talán kicsit kényelmetlenül
    érzik most magukat,
  • 11:50 - 11:52
    (Nevetés)
  • 11:52 - 11:55
    és ezt teljesen megértem.
  • 11:55 - 11:58
    Férfiként sosem gondoltam,
    hogy előjogaim vannak,
  • 11:58 - 12:00
    pedig voltak.
  • 12:03 - 12:05
    Úgy, ahogy önöknek is vannak.
  • 12:05 - 12:07
    Mit is tehetnének ebben a helyzetben?
  • 12:07 - 12:09
    Talán elhihetnék nekünk,
  • 12:09 - 12:13
    hogy lehetnénk – hogy valóban
    lehetnénk – egyenlők,
  • 12:13 - 12:15
    de mégsem vagyunk.
  • 12:16 - 12:19
    Nem kiegyenlített a versenypálya –
    soha nem is volt az.
  • 12:20 - 12:23
    Hozzájárulhatnak
    a megoldáshoz, ha felemelik a nőket
  • 12:23 - 12:27
    és egyenlő esélyeket biztosítanak,
    mert erre egyedül önöknek van lehetősége.
  • 12:28 - 12:30
    Azt pedig minden jelenlévőnek
    szeretném elmondani,
  • 12:30 - 12:32
    hogy tudják, kikre gondolok nagyon sokat?
  • 12:33 - 12:36
    Barna bőrű lányaimra
  • 12:36 - 12:39
    és barna bőrű menyeimre.
  • 12:39 - 12:41
    Mit tudnak vajon ők,
    amiről nekem fogalmam sincs?
  • 12:41 - 12:46
    Vajon mit tudhatunk azokról a dolgokról,
    melyeket nem tapasztaltunk meg?
  • 12:47 - 12:51
    Nőnek lenni nehéz,
    transznemű nőnek lenni is nehéz.
  • 12:51 - 12:54
    Férfiként nem tudtam,
    mennyi mindent nem tudok erről.
  • 12:55 - 12:57
    Vajon ma is megtenném ezt a lépést?
  • 12:57 - 12:58
    Meg bizony.
  • 12:58 - 13:03
    Az önazonosság ugyanis szent dolog,
  • 13:03 - 13:06
    mindenki javát szolgálja.
  • 13:07 - 13:11
    Apám 45 éven át volt lelkész –
    szigorúan őrizte a hagyományokat.
  • 13:12 - 13:15
    Anyám még nála is
    konzervatívabb gondolkodású.
  • 13:15 - 13:17
    (Nevetés)
  • 13:18 - 13:21
    Mikor felvállaltam a transzneműségem,
    hallani sem akartak többé rólam.
  • 13:21 - 13:24
    Akkor úgy gondoltam, soha többé
    nem beszélünk majd egymással.
  • 13:24 - 13:28
    Tavaly januárban tettem egy próbát,
    és felhívtam apámat a születésnapján.
  • 13:28 - 13:29
    Felvette.
  • 13:29 - 13:33
    Körülbelül félórát beszélgettünk,
    és egy hónap múlva megkérdeztem,
  • 13:33 - 13:35
    meglátogathatnám-e őket –
    igent mondtak.
  • 13:36 - 13:40
    Múlt tavasszal egy csodálatosan
    felszabadító három órát töltöttem náluk.
  • 13:41 - 13:43
    Azóta már kétszer is találkoztunk.
  • 13:43 - 13:46
    De azon a napon, az első napon,
    mikor apámmal beszélgettem,
  • 13:46 - 13:49
    a beszélgetés vége felé mondott
    pár különösen értékes dolgot.
  • 13:50 - 13:52
    Ahogy ott álltam indulásra készen,
  • 13:54 - 13:55
    azt mondta...
  • 13:55 - 13:58
    (Taps)
  • 14:01 - 14:03
    Ahogy ott álltam
    indulásra készen, azt mondta:
  • 14:03 - 14:04
    "Paula" -
  • 14:07 - 14:10
    azt mondta nekem, hogy Paula!
  • 14:10 - 14:13
    (Taps) (Ujjongás)
  • 14:20 - 14:23
    "Paula, én ezt az egészet nem értem,
  • 14:23 - 14:26
    de meg fogom próbálni."
  • 14:27 - 14:31
    Apám 93 éves.
  • 14:32 - 14:34
    És meg fogja próbálni.
  • 14:35 - 14:37
    Kérhetnék ennél többet?
  • 14:37 - 14:40
    Olyan szorosan öleltem meg,
    ahogy csak tudtam.
  • 14:41 - 14:47
    Ilyen az, mikor egy ember feladja
    a büszkeségét, mert azt biztosan tudja,
  • 14:48 - 14:51
    hogy szereti a gyermekét,
  • 14:51 - 14:55
    és mindent megtesz, amit csak tud,
  • 14:55 - 14:59
    hogy tiszteletben tartsa az utat,
    amin a másik jár.
  • 14:59 - 15:00
    Köszönöm.
  • 15:00 - 15:03
    (Taps) (Üdvrivalgás)
Title:
Éltem férfiként is, nőként is – és mindaz, amit ebből tanultam
Description:

Valószínűleg minden férfival megesett már, hogy úgy gondolta, sosem fogja megérteni a nőket. Nőként pedig sokan gondolják: "Mi ütött ezekbe a férfiakba?" Valószínűleg azért van ez így, mert egyik fél sem volt még soha a másik bőrében. Hogyan is érthetnék meg egymást?
Transznemű nőként Paula Stone Williams mindkét oldalon állt már, és ahogy mondja: "A különbségek hatalmasak." Ebben a szórakoztató és mély gondolatokat felvonultató előadásban Paula megosztja velünk mindazt a bölcsességet, melynek különleges tapasztalatainak köszönhetően jutott birtokába.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx rendezvényen hangzott el. Lásd még: http://ted.com/tedx

more » « less
Video Language:
English
Team:
closed TED
Project:
TEDxTalks
Duration:
15:25

Hungarian subtitles

Revisions Compare revisions