Az eredeti gondolkodók meglepő szokásai

Hogy állnak elő a kreatív emberek nagyszerű ötletekkel? Adam Grant szervezeti pszichológus "eredeti"-ket tanulmányoz: olyan gondolkodókat, akik új ötleteket álmodnak meg, és váltják őket valóra. Ebben az előadásban az eredetik három nem várt tulajdonságáról beszél: beleértve a kudarchoz való pozitív hozzáállásukat. "Azok a legnagyszerűbb eredetik azok, akik a legtöbbször vallanak kudarcot, hiszen ők próbálkoznak legtöbbet," mondja Grant. "Nagyon sok rossz ötletre van szükség, hogy legyen köztük néhány jó is."

Hét évvel ezelőtt egy hallgatóm arra kért,
hogy fektessek be a cégébe.

Azt mondta: "Három barátommal dolgozunk,

és fel akarunk bolygatni egy ágazatot,
online árusítással."

Mire én: "Oké, de ugye
egész nyáron ezen dolgoztatok?"

"Nem. Mind gyakornokoskodunk,
hátha esetleg mégse jön össze."

"Na jó, de főállásban nekiláttok,
amint lediplomáztatok."

"Nem igazán… Vannak biztonsági állásaink."

Eltelik hat hónap,

a cég indulását megelőző nap van,

és még mindig nincs működő weboldal.

"Srácok, az egész cég csak egy weboldal.

Nincs benne semmi más!"

Úgyhogy természetesen nem fektettem be.

A céget végül Warby Parkernek nevezték el.

(Nevetés)

Szemüveget árulnak online.

Nemrég nevezték őket
a világ legújítóbb szellemű vállalatának,

és egymilliárd dollárnál többre becsülik.

És most?
A feleségem dönt a befektetéseinkről.

Miért tévedtem ekkorát?

Elkezdtem tanulmányozni azokat,
akiket később "eredeti"-nek neveztem el.

Az eredetik non-konformisták,

olyan emberek, akiknek
nemcsak új ötleteik vannak,

de tesznek is értük.

Kitűnnek a tömegből,
és fel merik emelni a hangjukat.

A kreativitást hajszolják,
és megváltoztatják a világot.

Ők azok, akikre szívesen fogadunk.

És egyáltalán nem olyanok, mint vártam.

Ma három dolgot mutatnék meg arról,

hogy hogyan ismerjük fel az eredetiket,

és hogyan hasonlítsunk hozzájuk.

Az volt a legfőbb oka, hogy
nem szálltam be a Warby Parkerbe,

hogy nagyon lassan indultak el.

Mostanra mind intim közelségből
ismerjük a halogatókat.

Be kell vallanom valamit:
én az ellenkezője vagyok. "Előgető."

Igen, ez a helyes kifejezés.

Ismeritek a pánikot, ami
egy határidő előtt pár órával jelentkezik,

amikor még nem csináltatok semmit?

Én ezt pár hónappal korábban érzem.

(Nevetés)

Hamar ilyen lettem: kölyökkoromban
nagyon komolyan vettem a Nintendót.

Felkeltem hajnali 5-kor,

és addig játszottam,
amíg profin nem ment.

Végül annyira elvadult a helyzet,
hogy egy helyi újság eljött,

a Nindendo sötét oldaláról írtak,
velem a főszerepben.

(Nevetés)

(Taps)

Azóta a hajamat fogakra cseréltem.

(Nevetés)

De a főiskolán ez jól jött,

négy hónappal a határidő előtt
adtam le a szakdolgozatomat.

És erre büszke is voltam,
pár évvel ezelőttig.

Volt egy Jihae nevű diákom,
aki azt mondta:

"Akkor támadnak a legjobb ötleteim,
mikor halogatok."

Én meg: "Ez nagyon cuki.
Hol a négy beadandó, amivel tartozol?"

(Nevetés)

Az egyik legkreatívabb hallgatónk volt,

és mint szervezeti pszichológus,
úgy találtam, ez egy tesztelhető ötlet.

Úgyhogy azt mondtam, gyűjtsön adatot.

Bement egy csomó céghez.

Kérdőíveket töltött ki a dolgozókkal,
hogy milyen gyakran halogatnak.

Aztán a főnökeik is értékelték,
hogy mennyire kreatív és újító emberek.

És mint kiderült,
a hozzám hasonló előgetőket,

akik rohannak mindent hamar megcsinálni,

kevésbé tartják kreatívnak,

mint azokat, akik valamelyest halogatnak.

Szeretném tehát tudni, mi a helyzet
a krónikus halogatókkal.

Mire Jihae: "Nem tudom,
ők nem töltötték ki a kérdőívet!"

(Nevetés)

Na jó, itt vannak az eredményeink:

Azt valóban látni, hogy akik
az utolsó pillanatig várnak,

addig hülyéskednek,
hogy nincsenek új ötleteik.

Ellenben azok meg,
akik rögtön fejest ugranak mindenbe,

olyan hevesen szoronganak,
hogy ők se gondolnak ki semmi eredetit.

A kettő között van egy kiugró pont,
és ott élnek az eredetik.

Miért van ez így?

Lehet, hogy az eredetiknek
csak rossz a munkamorálja.

Lehet, hogy nem a halogatás
a kreativitás oka.

Hogy kiderítsük,
megtervezünk pár kísérletet.

Megkértünk embereket,
hogy találjanak ki üzleti modelleket,

és független szakértőkkel

bíráltattuk el a hasznosságukat
és kreativitásukat.

Néhánytól azt kértük,
hogy azonnal lássanak hozzá.

Másokat pedig halogatásra ösztönöztünk,

és megnyitottuk előttük az Aknakeresőt,

öt vagy tíz percre.

Az derült ki, hogy a mérsékelten halogatók

16 százalékkal kreatívabbak,
mint a másik két csoport.

Az Aknakereső persze nagyszerű,
de nem az okozza ezt a hatást,

mert aki azelőtt játszik,
hogy megtudná, mi a feladat,

az nem lesz kreatívabb.

Csak akkor működik, ha már tudod,
milyen problémán fogsz dolgozni,

és bár nem kezdesz neki azonnal,

de a feladat ott zakatol a fejedben.

és tudat alatt dolgozol rajta.

A halogatás idején sokfelé ágazó
ötleteket lehet mérlegelni,

nem-lineárisan gondolkozni,
váratlan logikai bakugrásokat tenni.

Lassan a végére értünk a kísérleteknek,

és nekiláttam könyvet írni az eredetikről.

Azt gondoltam: "Itt az alkalom,
hogy megtanuljak halogatni,

a halogatásról szóló
fejezet írása közben!"

Úgyhogy meta-halogattam,

és mint minden valamirevaló előgető,

másnap korán reggel felkeltem,

és listát írtam,
hogy mit kell tennem a halogatáshoz.

(Nevetés)

Aztán szorgosan dolgoztam,

hogy elérjem a célomat,
miszerint ne haladjak a célom felé.

Elkezdtem írni a halogatásos fejezetet,

és egy szép napon - félúton jártam -

egy mondat kellős közepén félretettem,

több hónapra.

Bele akartam pusztulni.

De mikor visszatértem hozzá,
ezernyi új ötletem volt.

Ahogy Aaron Sorkin mondta:

"Szerinted halogatok.
Szerintem gondolkozom."

Útközben azt derítettem ki,

hogy a történelemben sok eredeti
hajlamos volt halogatni.

Leonardo da Vinci például.

16 éven át dolgozgatott időnként

a Mona Lisán.

Úgy érezte, kudarcot vallott.

Ezt is írta a naplójába.

De néhány kitérő, amit tett,
mondjuk az optika felé,

megváltoztatta, hogyan ábrázolta a fényt,

és ettől sokkal jobb festő lett.

És Martin Luther King?

Élete legnagyobb beszédje előestéjén,

a Washingtoni Meneteléskor

hajnali háromig fenn volt és módosítgatta.

Amikor a közönségben ült,
és várta, hogy színpadra szólítsák,

még akkor is jegyzetelt
és kihúzott sorokat.

Amikor pedig már 11 perce beszél,

egyszer csak félreteszi a papírt,

és kimond három szót,
és megváltoztatja a történelmet:

"Van egy álmom!"

Ez nem volt a megírt szövegben.

Azáltal, hogy az utolsó pillanatig
nem véglegesítette a szöveget,

a lehető legtöbb választási lehetőséget
hagyta magának.

És mivel a szöveg nem volt kőbe vésve,

megvolt a lehetősége improvizálni.

A halogatás fogyatékosság,
ha a hatékonyság felől nézzük,

de erény, ha a kreativitás felől.

Sok eredetinél látni,

hogy hamar kezdenek el dolgozni,
de lassan fejezik be.

Ezt nem vettem észre a Warby Parkernél.

Amikor hat hónapig tették-vették magukat,

azt mondtam nekik:

"Egy csomó másik cég is
elkezdett online szemüveget árulni."

Lemaradtak róla, hogy elsők legyenek.

Nem vettem észre, hogy ez idő alatt
arra próbáltak rájönni,

hogy mitől fognak az emberek

bízni egy online szemüvegboltban.

Egyébként kiderült, hogy a piaci elsőség
nem is igazán előny.

Ez egy klasszikus tanulmány,
50-nél több termékcsoportban,

a piacot kialakító elsőket
hasonlítja össze azokkal,

akik továbbfejlesztették az ötletet,
valami jobbá és mássá.

Látható, hogy az elsők közül
47 százalék dől be,

a továbbfejlesztők 8 százalékával szemben.

A Facebook se előzte meg
a közösségi hálózatépítéssel

a MySpace-t és a Friendstert.

A Google is éveket várt
az Altavista és a Yahoo után.

Sokkal egyszerűbb
valaki más ötletét jobbítani,

mint a semmiből újjal előállni.

Megtanultam, hogy az eredetiséghez
nem kell elsőnek lenni.

Csak másnak kell lenni és jobbnak.

De nemcsak ezért
nem szálltam be a Warby Parkerbe.

Rengeteg kételyük volt.

Biztonsági terveik voltak,

és ettől én is kételkedtem,
hogy van-e merszük eredetinek lenni,

mert azt vártam, hogy az eredetik ilyenek.

(Nevetés)

A felszínen

sok eredeti ember magabiztosnak tűnik,

de a színfalak mögött

ugyanúgy félnek és kételkednek,
mint mindenki más.

Csak máshogy kezelik.

Hadd mutassam meg:

legtöbbünknek így néz ki
a kreatív munkafolyamat.

(Nevetés)

A kutatásomból az derült ki,
hogy kétféle kétely van.

Kétkedés magamban, és az ötletben.

Az ön-kétkedés lebénít.

Moccanni se lehet tőle.

De az ötlet-kétkedés fellelkesít.

Kísérletezésre és pontosításra ösztökél,

pont mint Martin Luther Kinget.

Szóval az eredetiség kulcsa

voltaképp nagyon egyszerű,

csak el kell kerülni a harmadik
és a negyedik lépcső közti ugrást.

Ahelyett, hogy "szart se érek,"

mondjuk azt, hogy
"az első ötletek mindig szarok,

és ez még nem az igazi."

Hogy érhetjük ezt el?

Egy biztos jele mindenképp van,

mégpedig a böngésző, amit használunk.

A munkahelyi teljesítmény
és elköteleződés megjósolható

abból, hogy milyen böngészőt használunk.

Lesznek néhányan,
akiknek nem tetszenek az eredményeink…

(Nevetés)

De az adatok azt mutatják, hogy
a Firefox és Chrome-használók

sokkal jobban teljesítenek az
Internet Explorer és Safari-használóknál.

Igen!

(Taps)

Egyébként 15%-kal hosszabb
ideig maradnak meg az állásukban is.

De miért? Az előny nem technikai.

A négy böngészős csoport átlagosan
hasonló sebességgel gépel,

és hasonló szinten kezelik a számítógépet.

Arról van szó, hogy honnan van a böngésző.

Mert aki Internet Explorert
vagy Safarit használ,

az megkapta a gépére előre feltelepítve,

és elfogadta azt alapbeállítást,
amit készen kapott.

Aki Firefoxot vagy Chrome-ot használ,
megkérdőjelezte a gyárit.

és tudni akarta, van-e más opció is,

aztán kis utánajárással
letöltött egy új böngészőt.

Sokan gondolják,
mikor az eredményeinket hallják:

"Ha sikeresebb akarok lenni,
elég új böngészőt letöltenem?"

(Nevetés)

Nem. Olyan emberré kell válni,

aki hajlamos kételkedni
a készen kapottban,

és jobb lehetőséget keres.

És aki ezt jól csinálja,

annak megnyílik
a déjà vu ellentétének a lehetősége.

Neve is van - úgy hívják: vujà dé.

(Nevetés)

A vujà dé az, mikor olyasmit látsz,
amit már korábban ezerszer,

de most először új szemmel nézel rá.

A forgatókönyvíró,
aki ránéz egy szövegkönyvre,

amit több mint fél évszázada
nem filmesítettek meg.

Minden korábbi verzióban
a főszereplő gonosz királynő.

De Jennifer Lee megkérdőjelezi,
hogy ennek volna így értelme.

Átírja az első felvonást,

a gonoszból megkínzott hőst csinál,

és a Jégvarázs lesz a valaha volt
legsikeresebb animációs film.

A történetnek egyszerű tanulsága van:

Ha kételyeink támadnak,
ne üljön szívünkön jég.

(Nevetés)

És a félelemmel mi van?

Az eredetik is félnek.

Mind félnek a kudarctól,

de abban különböznek tőlünk,

hogy még ennél is jobban félnek attól,
hogy ne próbálkozzanak.

Tudják, hogy van olyan kudarc,
mikor a vállalkozásunk becsődöl,

és olyan is, amikor már el se indulunk.

Tudják, hogy hosszú távon nem azt bánjuk,
amit megtettünk,

hanem mindazt, amit nem.

A kutatások szerint
mindig azt szeretnénk másként csinálni,

mikor elszalasztottunk egy lehetőséget.

Elon Musk mesélte nemrég,
hogy nem várta, hogy a Tesla sikeres lesz.

Biztosra vette,
hogy az első SpaceX rakéták

ki se jutnak a légkörből,
pláne nem jönnek vissza,

de túl fontos volt ahhoz,
hogy ne próbálja meg.

Sokunknak viszont hiába van fontos ötlete,

nem vesszük a fáradságot.

Van viszont egy remek hírem.

Senkit sem a rossz ötleteiről ítélnek meg.

Sokan félnek tőle, hogy igen.

Különféle iparágakban

megkérdeztünk embereket,
hogy mi a legfontosabb javaslatuk,

és 85 százalék csöndben maradt,
meg se nyikkant.

Féltek tőle, hogy ciki lesz,
hogy hülyének nézik őket.

Igen ám! Az eredetiknek is
rengeteg rossz ötletük van,

tulajdonképp ezernyi.

Például a fickó, aki ezt feltalálta.

Kit érdekel, hogy olyan rémes
beszélő babát talált fel,

hogy a gyerekek,
de még a felnőttek is féltek tőle?

Dehogy. Thomas Edisont
a villanykörte atyjaként ünnepeljük.

(Nevetés)

Minden területen

azok a legeredetibbek,
akik a legtöbbször hibáznak,

mert ők próbálkoznak legtöbbet.

Vegyük mondjuk a klasszikus zeneszerzőket,
a legnagyobbakat.

Miért írnak néhányról többet
a lexikonok, mint másokról?

Miért játsszák többet a műveiket?

Az egyik legjobb mutató

az összes szerzeményük mennyisége.

Minél több a produktum,
annál változatosabb,

annál nagyobb eséllyel bukkan
az ember valami igazán eredetire.

Még a komolyzene három nagyágyúja is:
Bach, Beethoven, Mozart,

száz- és százszámra írta a műveket,

hogy jóval csekélyebb mennyiségű
mesterműve legyen.

Talán felmerül a kérdés,

hogy ez a fickó hogy lett ennyire jó
rengeteg próbálkozás nélkül.

Nem tudom, hogy csinálta Wagner.

De legtöbbünknek,
ha eredetik akarunk lenni,

sokkal több ötlettel kell előállnunk.

A Warby Parker alapítói,
mikor el akarták nevezni a céget,

valami egyedit és elegánsat akartak,
aminek nincsenek rossz konnotációi,

hogy jó márkanév legyen.

Több mint 2000 próbát tettek,

mielőtt egymás mellé rakták

a Warbyt és a Parkert.

Mindent összegezve azt látjuk,
hogy az eredetik

nem is különböznek
olyan sokban a többiektől.

Félnek és kételkednek. Halogatnak.

Vannak rossz ötleteik.

És néha, nem ezen tulajdonságaik ellenére,
hanem pont ezekért,

sikereket aratnak.

Úgyhogy ha ilyesmit láttok,
ne essetek abba a hibába, mint én.

Ne írjátok le őket.

És ha tiétek az ötlet,
ne írjátok le magatokat se.

Tudjátok, hogy gyorsan indulni
és lassan érni a végére

jót tehet a kreativitásnak,

hogy motiváció nyerhető
a kételyekből éppúgy,

mint a félelemből, hogy meg se próbáljuk,

és hogy sok rossz ötlet kell ahhoz,
hogy legyen közte néhány jó is.

Tudom, hogy eredetinek lenni nem egyszerű,

de egyben nincsenek kételyeim:

az eredetiség a legjobb módja,
hogy javítsunk a világon, amiben élünk.

Köszönöm.

(Taps)