Arguments Against International trade

♪ [zene] ♪

- [Alex] Az előző videókban elmagyaráztuk a kereskedelem előnyeit.

Ma ki fogunk értékelni néhány érvet,

amelyet gyakran hallani a nemzetközi kereskedelem korlátozásáról.

A nemzetközi kereskedelem vitatott téma.

Sok vita övezi.

Nem fogjuk sorra venni őket semmi esetre sem.

De itt a néhány leggyakoribb.

A kereskedelem csökkenti a munkahelyek számát az Egyesült Államokban.

Helytelen olyan országokkal kereskedni, amelyekben gyerekeket dolgoztatnak.

Bizonyos munkahelyeket itthon kell tartani nemzetbiztonsági okokból.

Bizonyos kulcsiparágakat itthon kell tartani,

mert jótékony kihatásuk van a gazdaság más ágazataira.

És növelhetjük az USA jólétét, így az érvelés,

a kereskedelem stratégiai protekcionizmusával.

Mondjuk értékelni fogjuk

mindezen érvek egyes elemeit.

Tekintsük a kereskedelmet és a munkahelyeket.

Mi történik, ha csökkentenek egy vámot?

Növekszik az import, és kevesebb munkahely lesz

az importtal versengő iparágban.

Ha például vám van a cipőkön, és csökkentjük a vámot,

több cipőt fogunk importálni Kínából és Vietnamból,

és ez kevesebb munkahelyet jelent

az amerikai cipőgyártó iparban.

Ezt látják az emberek, amikor a vám csökkentésére gondolnak.

Aggódnak az állások evesztéséért az amerikai iparban.

Mi azonban mélyebben szeretnénk tekinteni a problémára,

alaposabban, és a kulcskérdés, amit fel kell tennünk:

"Miért küldenek nekünk az emberek árukat? Miért dolgoznának a dolgozók Kínában

és Vietnamban hosszú órákat, hogy cipőket küldjenek nekünk?"

Bizosan nem szívjóságból.

Végső soron árukat akarnak cserébe, árukat vagy szolgáltatásokat.

Dolgoznak, termelnek, hogy fogyaszthassanak.

Árukat küldenek nekünk, mert árukat akarnak cserébe.

Nem szívjóságból teszik,

hanem önérdekből, ahogy Adam Smith mondta.

És ez egy alapvető meglátáshoz vezet a nemzetközi kereskedelemről.

Nevezetesen az importunkért exporttal fizetünk.

Ha többet importálunk, végső soron többet fogunk exportálni,

mert az importunkért az exportunkkal fizetünk.

Ez azt jelenti, hogy a kereskedelem egyáltalán nem tesz tönkre munkahelyeket.

A kereskedelem munkahelyeket mozgat az importtal versengő iparágakból

az export-iparágakba, és összességében az átlagbérek növekednek

a viszonylagos versenyelőny miatt.

Mivel az importjainkért exporttal fizetünk,

ha többet importálunk, többet fogunk exportálni.

A munkahelyek száma csökken az importtal versengő iparágakban, és növekszik

az export-iparágakban.

Ez a folyamat nem mindig könnyű.

Problémák állhatnak elő, ha állásokat veszítünk alacsony képzettségű, importtal

versengő iparágakban, és állásokat nyerünk magas képzettségű export-iparágakban.

Összességében, ha az USA javakat importál, jellemzően

alacsony képzettséggel termelt javakat importál, mert Amerika átlagban

egy magas képzettségű gazdaság, magas képzettségű dolgozókkal

világszinten, de van néhány alacsony képzettségű dolgozónk,

és az import hajlamos az alacsony képzettségű

dolgozók által termelt termékekkel versenyez.

Minden jó lesz, ha az oktatási rendszerünk

jól működik, és azok az alacsony képzettségű dogozók növelhetik

a képzettségüket, és a csúcstechnológia felé mozdulnak,

vagy nem feltétlenül csúcstechnológiai, de magas képzettségű iparágak felé.

Természetesen ez egy nagy "ha", és az átállás nehéz lehet.

Ezt kontextusba kell azonban helyezni.

Egy növekvő gazdaságban a munkahelyek folyton megjelennek és eltűnnek,

nem csak, illetve alapvetően nem

a nemzetközi kereskedelem miatt, hanem a preferenciák

változása és a technológia változása miatt.

Vessünk rá egy pillantást.

Fontos, amikor kereskedelemről

és munkahelyekről gondolkodunk általában,

hogy az amerikai gazdaság pontosan azért sikeres, mert a munkahelyek

folyton létrejönnek és tönkremennek.

A munkahely tönkremenése gyakran a haladás és a növekedés jele.

Gondoljanak Thomas Edisonra.

Tönkretette a bálnavadász iparágat a villanykörte feltalálásával.

A CD-k - önök közül egyesek talán már nem is emlékeznek a kompakt lemezekre -

tönkretették a munkahelyeket a lemezgyártó iparágban.

Az MP3-ak tönkretették a munkahelyeket a CD-iparágban.

Gyakran ezen a módon következik be a haladás.

A foglalkoztatás és az életszínvonal összességében idővel

folyamatosan nőnek, és a növekedésnek pontosan az az oka, hogy a régi munkahelyeket

tönkreteszik, új munkahelyeket hoznak létre.

Összességében a kavarodásban a trend iránya a gazdagabb munkahelyek,

jobban fizető állások, magasabb bérek.

Összességében a technológia, a kereskedelem, ezek előnyösek az USA gazdaságának.

A gyerekmunka olyasmi, amit senki sem akar,

de fontos megérteni, hogy a gyerekmunka olyasmi,

ami akkor történik, ha az emberek szegények.

A gyerekmunka megszokott volt a XIX. századi Nagy-Britanniában

és az Egyesült Államokban.

A gyerekmunka letűnt a fejlett világban,

ahogy az emberek gazdagabbak lettek.

Azok az erők, amelyek csökkentették a gyerekmunkát a fejlett világban,

a fejlődő országokban is működnek.

Ahogy az országok gazdagabbá válnak, a gyerekmunka letűnik.

A grafikon azt mutatja, hogy ahogy a valós GDP per fő növekszik,

a 10 és 14 év közötti gyerekek százalékos aránya a munkaerőben csökken.

Tehát a valós GDP növekedése csökkenti

a gyerekek százalékos arányát a munkaerőben.

Amúgy a körök arányosak a gyerekek abszolút számával

a munkaerőben, tehát Kínában például

a gyerekek aránya a munkaerőben körülbelül 12%,

de mivel olyan sok kínai gyerek van,

abszolút értékben ez egy nagy szám.

Még egyszer: a kulcs itt tényleg az,

hogy a gazdasági növekedés csökkenti a gyerekmunkát.

Tehát ha csökkenteni szeretnénk a gyerekmunkát, azt szeretnénk, hogy az ország gazdaggá váljon.

A kérdés ez: "Felgyorsíthatjuk ezt a folyamatot azzal, hogy betiltjuk a gyerekmunkát

vagy visszautasítjuk a kereskedést a gyerekmunkát használó országokkal?"

Ezzel valójában a legszegényebb országokkal utasítjuk vissza a kereskedést.

Tényleg ezt akarjuk tenni?

Tényleg azt akarjuk mondani a szegény országoknak:

"Veletek nem fogunk kereskedni."

Sok lehetőség van itt nem szándékos következményekre

olyan törvények nyomán, amelyek jó dolgot próbálnak tenni, de visszaütnek.

Amikor például India betiltotta a gyerekmunkát,

az egyik hatás az volt, hogy csökkent a gyerekek bére,

mert most már titokban kellett őket alkalmazni.

Mivel a bérük alacsonyabb volt, a családok szegényebbek lettek,

és mivel a családok szegényebbek lettek,

még több gyerekmunkára volt szükségük.

Tehát nagyon könnyű olyan szabályt hozni, amely visszaüt.

Véleményem szerint nem jó ötlet a nemzetközi kereskedelmet

fegyvernek használni vagy eszközként a gyerekmunka ellen.

Sokkal jobb ötlet lenne segíteni a szegény országoknak,

ingyenes oktatást kínálni a szegény országoknak,

iskolai ebédet kínálni a szegény országoknak.

Ez növeli az ösztönzést, hogy iskolába küldjék a gyerekeket,

mert akkor megetetik őket.

Tehát egy csomó dolgot tehetünk a gyerekmunka csökkentéséért

a szegényebb országokban, de hogy azt mondjuk azoknak az országoknak,

"Nem fogunk kereskedni veletek, mert szegények vagytok,

és gyerekmunkát használtok, pontosan úgy,

ahogy mi tettük a XIX. században."

Véleményem szerint ez tényleg nem hatásos politika.

Kereskedelem és nemzetbiztonság. Igen, egyes iparágakat valószínűleg

védeni kellene a nemzetbiztonság védelmére.

Az a probléma ezzel az érveléssel, hogy nagy visszaélések vannak.

Szinte mindegyik iparág állíthatja és állítja is,

hogy lényegesek a nemzetbiztonság szempontjából.

Adjunk néhány példát. Oltások gyártása?

Igen, valószínűleg jó ötlet, hogy legyen némi belföldi képességünk.

Nem mindig akarjuk külföldről vásárolni az oltásainkat adott esetben.

Angórakecske gyapja? Komolyan?

Igen. Akár hiszik, akár nem, védtük az angórakecskéket

azzal az érvvel, hogy a gyapjuk szükséges

a katonai egyenruhák gyártásához.

Igen, egyesek úgy gondolják, hogy a kecskék létfontosságúak a nemzetbiztonsághoz.

Nem viccelek.

A kulcsfontosságú iparág elve nagyon népszerű a csúcstechnológiában.

Az az érv, hogy vannak egyes iparágak, amelyek egy sor

ok miatt különösen fontosak egy nemzetnek, hogy megvesse ott a lábát.

"A biológia, a mikrobiológia lesz a jövő,

ezért szükségünk van erre a fajta iparágra."

Vagy "A számítógépek a jövő,

ezért szükségünk van erre a fajta iparágra."

Az az érv, hogy ezek az iparágak kihatással vannak

más iparágakra.

Tudást hoznak létre, kutatást hoznak létre, dolgozókat hoznak létre,

csúcstechnológiás dolgozókat, akik szétszóródnak a gazdaság más területeire,

és olyan módokon hasznosak a gazdaságnak, ami túlmutat

az adott iparágak által termelt GDP-n.

Ross Perot híres érve volt ez, azt mondta, hogy:

"Számítógépes chips-et gyártani jobb, mint burgonya-chips-et."

Bizonyos értelemben ez igaz lehet,

de összességében nem meggyőző érv.

Ma például a legtöbb számítógépes chip

olcsó tömeggyártott termék.

Nem olyasmi, amit tényleg akarnánk gyártani egyáltalán.

Nem is sok munkaerő kell a gyártáshoz.

Leginkább nagy gyárakban gyártják, amelyek

valójában nem sok pénzt termelnek.

Sokkal jobb megtervezni a terméket, ahogy az Apple teszi,

nagy nyereséggel, mint megvenni a csipeket, amelyeket az Apple

az iPhone-okban használ, amelyek nem is termelnek sok pénzt.

1990-ben a Walmart többel járult hozzá a termelékenység fellendítéséhez,

mint a Szilícium-völgy.

Tehát mindig nehéz megmondani, pontosan mik

a legfontosabb iparágak.

Nem gondolnánk, hogy a Walmart kiskereskedelem

egy óriási fontosságú iparág, mégis a Walmart

a világ legnagyobb cége, és rengeteget tett azért,

hogy termelékenyebbé tegye az amerikai gazdaságot.

Tehát senki sem tudja igazán, melyik iparágak azok,

amelyek tényleg fontos kihatással vannak, és ha hozzátesszük

a politikai gazdaságtant, a politika tendenciáját, hogy gyakran

rossz okokra alapozva választ,

ez az érv tényleg nem nagyon meggyőző.

Még egy érv, ami elméletben működik,

de nem valószínű, hogy működjön a gyakorlatban.

Lehetséges, hogy egy ország vámokat és kvótákat használjon,

hogy nagyobb részt kapjon a kereskedelmi haszonból.

Itt az az érv, hogy ha korlátozni vagy adóztatni tudjuk az exportot,

nem az importot, hanem az exportot,

akkor megengedhetjük a belföldi cégeknek, hogy kartellként lépjenek fel,

ez egy módja annak, hogy segítsünk a belföldi cégeknek

monopóliumként, kartellként fellépni.

Tehát a kormányzat és a belföldi cégek,

kivetnek egy adót vagy korlátozzák az exportot, hogy emeljék az exportáruk

árát világpiacon, és többet markoljanak fel

a kereskedelmi haszonból.

Működhet, különösen, ha kevés helyettesítője van

az amerikai gyártású áruknak.

Másrészt ha vannak helyettesítői az amerikai gyártású áruknak

vagy túl magasra nyomjuk fel az áruink árát,

és az hozza létre a helyettesítőket, hosszú távon

valójában csökkenthetjük a piacainkat.

Sőt ezek az érvek a kereskedelem stratégiai protekcionizmusáért

nem olyan jó ötletek, ha más országok visszavághatnak.

Ha minden ország megpróbálja ezt tenni, akkor a világkereskedelem egésze

összezsugorodik, és egyik országnak sem lesz jobb.

Tehát mikor megpróbálunk nagyobb szeletet kihasítani a tortából,

mindig aggódnunk kell amiatt, hogy kisebbé tesszük a tortát.

Még egyszer, az érv elméletben működik.

Egy nagyon ügyes kormányzat lehet, hogy meg tudja csinálni, de a gyakorlatban

ez valójában nem nagyon jó ok a kereskedelem korlátozására.

Összegzésképpen a kereskedelem korlátozása erőforrásokat pazarol

azáltal, hogy átviszi a termelést alacsony költségű külföldi termelőktől

magas költségű belföldi termelőkhöz.

A kereskedelem korlátozásai meg is akadályozzák a belföldi fogyasztókat abban,

hogy minden kereskedelmi hasznot kiaknázzanak.

Van néhány jó érv a kereskedelem korlátozása mellett.

Néhány érv érvényes, de általában

korlátozottan alkalmazható.

Összességében azt gondolom, hogy a szabadpiac szilárd politika abban az értelemben,

hogy ez a politika jól működik a legtöbb körülmény között,

a protekcionizmus pedig csak korlátozott számú

körülmény között fog jól működni.

Köszönöm.

- [Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni,
kattintson a kérdésekre.

Ha pedig készen áll a folytatásra,
kattintson a következő videóra.

♪ [zene] ♪