DEPRESSZIÓ (Az igazság a depresszióról, amiről senki nem beszél)

A depresszió egy hajthatatlan erő lehet az életedben. A Depresszió Megértése azzal kezdődik, hogy megkeresed és elfogadod azokat az utakat, amelyeket értelmetlennek érzel az életedben. Sokan tudják, hogy tehetetlennek érzik magukat, mégis, tudatalatt ellenállnak a tehetetlenségnek. A kulcs a depresszió megértéséhez, leküzdéséhez, és végül meggyógyításához az életed azon aspektusainak az elfogadása és megoldása lehet, melyeket Értelmetlennek érzel. Teal ebben az epizódban a depressziót magyarázza el részleteiben.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Könyv- és videóhivatkozások:

A teljessé válás folyamata (Completion Process Book)
https://www.amazon.com/Completion-Process-Practice-Yourself-Together/dp/1401951449

Az egyedüllét anatómiája (The Anatomy of Loneliness)
https://www.amazon.com/Anatomy-Loneliness-Find-Your-Connection/dp/1786781689/ref=pd_lpo_sbs_14_t_0?_encoding=UTF8&psc=1&refRID=WMJCVN8SK0Q3QD6QJCVC

Video References:

Széttöredezettség (a világ betegsége) // Fragmentation (The Worldwide Disease): 21:41
https://www.youtube.com/watch?v=EeUlPO2iXb4

Rombolás (Az önmagaddal való viszony megrontásának az útja) // Bulldozing (The Way to Ruin the Relationship with Yourself): 21:41
https://www.youtube.com/watch?v=BKO5t6d0kMk&t=6s

A zebra és az itató // The Zebra and The Watering Hole: 23:19
https://www.youtube.com/watch?v=UmyBl8CJs1Y

Hogyan teljesítsd be beteljesületlen igényeidet // How to Meet Your Unmet Needs: 23:19
https://www.youtube.com/watch?v=ERjrG3rJqr4&t=53s

Hogyan teremts biztonságos kapcsolatot // How to Create a Safe Relationship: 24:35
https://www.youtube.com/watch?v=vYJlUAfl95g&t=76s

Feliratkozás // Subscribe to Receive a New Video Every Saturday: http://bit.ly/SubTealSwan

--------------------------------------------------------------------------------------

A fordító megjegyzése:
A videó kulcsfogalma a "futility", ami egy igen sokrétegű fogalom, ezért a szövegkörnyezettől függően különböző szavakkal fordítottam. Többnyire az értelmetlenség, hasztalanság, tehetetlenség fogalmakat hasztáltam, de a jelentésben benne vannak a céltalanság, jelentéktelenség, reménytelenség, kilátástalanság, érdemtelenség fogalmai is.

A depresszió a bolygó egyik

legkevésbé értett állapota.

Minden szakértő azt mérlegeli,

mi az oka

és a gyógymódja ennek a körülménynek,

de az a helyzet,

hogy többnyire amit mondanak,

az nagyon kusza.

És gyakran ellentmondásos is.

Ez ahhoz vezethet,

hogy aki depressziós,

még depressziósabbnak érzi magát.

Mielőtt belekezdek ebbe a részbe,

mivel azt fogom mérlegelni,

hogy valójában mi okozza a depressziót
és hogy lehet gyógyítani,

előre kell bocsátanom, hogy
a depresszió nem személyiséghiba,

a depresszió nem gyengeség

és nem olyan valami, ami miatt
az embernek szégyenkeznie kéne.

Mi lenne, ha azt mondanám,
hogy megérthetnéd a depressziót,

ha megértenél egy mondatot.

Megadom most neked ezt a mondatot,

és az epizód hátralévő részét
arra fogom használni,

hogy mélységeiben elmagyarázzam,

valamint hogy mit tegyünk vele.

A mondat így hangzik:

Nem mindegy, hogy a tehetetlenségnek
ellenállunk, vagy elfogadjuk azt.

Depresszió

Mindennek, amit érzel, van egy oka.

A diszfunkciós agyi vegyianyagok

vagy azok egyensúlyhiánya

nem egy ok, hanem egy tünet.

Ezt meg kell értened,

mielőtt mélyebbre megyünk a
depresszió valódi okába.

Bensőnkben teremtők vagyunk.

Ez alatt azt értem, hogy

arra lettünk tervezve, hogy a fizikai
téridő valóságba jöjjünk

és hogy megteremtsük azt
az életet, amit akarunk.

Ha nem tudjuk ezt tenni,

azt érezzük, hogy nem tudunk
személyes növekedést teremteni,

nem tudjuk beteljesíteni a szükségeinket

és nem tudjuk beteljesíteni a vágyainkat.

Ez határozza meg puszta
ittlétünknek is a teljes célját.

Alapvetően, amikor nem tudjuk ezt tenni,

teljesen tehetetlennek érezzük magunkat.

A depressziót egy (vagy több),

az életünkben fennálló helyzet okozza,

melyben nem számít, hányszor próbáljuk,

és próbáljuk és próbáljuk,

nem tudjuk átfordítani abba, amit szeretnénk,

és ami egyezne a szükségeinkkel.

Ezáltal hasztalannak érezzük.

A hasztalanság és a depresszió
szinonim fogalmak.

Most rá fogsz jönni, hogy az élet

kapcsolatokból áll.

Ha a “munkahelyi életedről” beszélsz,

akkor valójában amiről beszélsz,

az a kapcsolat, ami

az emberekhez fűz, akikkel dolgozol,

főnökeidhez,

kollégáidhoz,

bármelyikhez a fentiek közül.

Amikor “otthoni életről” beszélsz,

amiről valójában beszélsz,

az úgyszintén kapcsolatok,

de ez alkalommal a szülőkkel,
testvérekkel, gyerekekkel, házastárssal…

És íme,

amiért még ha egy kilátástalan
helyzetről beszélsz is,

amihez közöd van,

az is egy kapcsolat.

Egy kapcsolat két részed között.

Ez a “tehetetlensegéget érzek

azzal a részemmel kapcsolatban, amelyik
továbbra is így viselkedik.

Ez még mindig egy kapcsolat.

Tehát alapvetően,

ha még mélyebbre megyünk

és lebontjuk ezt a gyökér gyökeréig,

erről szól a depresszió.

A depressziónak ez a tehetetlensége,

hogy azt érzékeled, hogy annak érdekében,

hogy valami azzá váljon,
amit akarsz és amire szükséged van,

együttműködésre van szükséged

másoktól, akik részesei ennek a helyetnek,

vagy önmagad más részeitől.

Mert nem tudod megteremteni vagy megváltoztatni

magad által vagy magad ellenére.

De ők nem fognak betársulni

és együttműködni.

Így a helyzet megváltoztatásának
ez a képtelensége

mivel nem tudsz semmit sem tenni ellene,

az önértékelésedet a földhöz csapja.

És úgy érzed magad, hogy annak a
ténynek az elfogadására van kényszerítve

a megkínzott bevégzettségig,

hogy az életed szenvedés.

Ez színtiszta tehetetlenség.

Rémisztő megtudni, hogy nem tudod elérni,

hogy valaki a te legjobb
érdekeidet a sajátjának tekintse

és hozzájáruljon, hogy
jól érezd magad egy helyzetben.

Ez szorongást okoz.

De ez a szorongás
egyszerűen csak az első fázis,

mielőtt valakit megcsap a tehetetlenség érzete.

De pont ez az, ami
a depressziót depresszióvá teszi.

Amikor megcsap a tehetetlenség fázisa,

ahelyett, hogy elfogadnád a tehetetlenséget,

ellenállsz neki.

Egy részed nem adja fel.

Akkor is, ha látod, hogy hasztalan.

Nos, amit ez okoz,

minthogy annyira erőteljesen azonosítod magad

azzal a résszel, ami annyira elszigetelt

attól, amit valóban akarsz és igényelsz,

hogy majdnem olyan, mintha
nem elvesztél volna a sötétben,

hanem te lennél a sötétség.

Hogy megértsük, miként működik ez,

szeretném, ha elképzelnél valakit, aki

egy kapu előtt áll,

és ez a kapu gátolja, hogy egy faluba juthasson,

ahova nagyon szeretne bejutni.

Ez a személy minden
lehetséges módon meg fog próbálkozni,

amit csak ki tud eszelni,

hogy átjusson ezen a kapun és bejusson a faluba,

amíg rá nem ébred,

hogy nem megy.

Hasztalan.

Ezen a ponton leül.

De amit leülve csinál,

az az érzelmi

ellenállás a ténynek, hogy a kapu zárva van.

Mivel benne valójában van remény,

ami annak ellenére, hogy
teljesen irányításán kívül esik,

egy nap

talán

megtörténik.

Alapvetően ez a szenvedés és sötétség

olyan valami, amihez ragaszkodnod kell.

Mindezt

a hasztalanság elfogadásával

és egy másik falu keresésével szemben teszed.

Amit látnod kell, hogy az egyik részed

nem hajlandó teljesen elengedni.

Elutasítod, hogy leírd veszteségként.

Annyira van kötve elképzelésekhez,
hogy milyennek kéne lenned,

hogy nem akarsz lemondani róla.

Ez az ellenállás magának a hasztalanságnak

az, ami állandóan kimerít.

És a tehetetlenségben megrekedve tart.

Mert egy olyan téridő valóságban élsz,

amely a tükrözés törvényére épül.

Bármi, aminek ellenállsz, fennmarad.

Azok, akik depressziótól szenvednek,

amikor valóban megvizsgálják
a depresszió dinamikáját,

okokkal jönnek elő, hogy miért
nem tudják leírni a veszteségeiket.

De amit csinálniuk kell valójában, hogy egyáltalán

kikerüljenek a depresszióból, az annak a
felismerése, hogy ez valójában egy választás.

Hatalmas a különbség aközött, hogy “nem tudok” és “nem azt választom”.

Sokszor, amikor azt mondjuk, “nem tudok”,
az csak annyit jelent, hogy

szó szerint olyan helyzetben vagyok,
amit annyira vesztett helyzetnek érzek,

hogy nem igazán választás kérdése,
miközben tényleg az.

De van itt valami,

amit senki nem tud jobban nálam, mégpedig

hogy teljesen érvényes érveid vannak,
hogy soha ne írd le veszteségként.

Csakhogy az van, hogy

neked is látnod kell, hogy ez
örökre tehetetlenségben tart.

Kritikus a fontossága, hogy rájöjj, hogy

mi az, amihez annyira kötődsz,
hogy nem tudod elengedni.

Azáltal, hogy elfogadod, hogy soha nem jön el,

mi az, amitől félsz, hogy történni fog,

ha elfogadod, hogy hasztalan, és az is marad?

Ezen a ponton érdemes megemlíteni,

hogy egyesek valójában
úgy használják a depressziót,

mint az öngyilkosság elkerülésének egy útját.

Tudom, hogy furcsa,

hiszen az emberek azt hiszik, hogy
a depresszió vezet az öngyilkossághoz,

de valójában a depresszió
az öngyilkosság elkerülésének egy útja,

már amíg működik.

Emiatt

a legtöbben félnek, hogy ha
tényleg leírják a veszteségeiket,

és tényleg elfogadják a tehetetlenséget,
ahelyett, hogy ellenállnak neki,

és elfogadják, hogy az a dolog,
amit nem tudnak elengedni,

soha nem jön el abban
a formában, amiben akarják.

A nagytöbbség így gondolkodik:

“Tudod, ha el kéne ezt fogadnom,

nem lenne értelme, hogy éljek.

Igazából meg akarnék halni.”

Alapvetően, nem látnák a jövőt többé.

Ez gyakran megesik, mert

sokszor, amikor krónikus
depressziótól szenvedünk,

az a féle személyiségünk van,

amikor akarjuk, amit akarunk,

és egy teljesen konkrét formában akarjuk.

És nem látjuk, hogy a dolog, amit akarunk,

bármilyen más formában megtörténhet.

Így például,

én sok emberrel dolgozom,
akik depresszióval küzdenek,

és ez olyan, hogy “Én azt akarom,
hogy egy bizonyos valaki szeressen,

és minden egyéb csak egy gagyi pótlék."

Tehát, hacsak az a bizonyos
valaki nem szeret engem,

egy olyan helyzetben, amikor
egyértelműen nem, tehát hasztalan,

nem akarok tovább élni.”

Tudom, hogy nehéz, ha még sosem tapasztaltad

egy szükséglet beteljesülését bármilyen más úton,

tudni, hogy ez az univerzum

tele van határtalan lehetőséggel.

Nem is kérlek, hogy egyik napról a másikra

juss el oda, hogy “Várj, ha elsétálnál ettól

a falukaputól, lenne egy másik falu.”

Legtöbben ilyenek vagytok:

“Nem tudom, hogy van-e másik falu,

Bibliai hosszúságú ideig
vándorolhatnék a sivatagban.”

De még ez is

lehet egy kifogás, amit arra használsz,

hogy ne írd le a veszteségeidet,
és ne fogadd el a tehetetlenséget.

És ez azt jelenti,

és ez az, amit látni fogsz végül,

hogy valójában a halálos
játszmáért vagy elkötelezve.

Általános feltételezés,

hogy a depresszió az elfojtással szinonim.

és ez igaz is,

és nem is.

Ennek az az oka, hogy

hogy a legtöbben, amikor elfojtanak,

azért fojtanak el, mert az elfojtás által

megkapnak valamit, amire igazából vágynak.

Például,

egy olyan kapcsolatban vagyok,
amiben a másiknak nem tetszik

a haragom, és én jó kapcsolatot akarok,

tehát ha elfojtom, lehet egy békés
kapcsolatom ezzel a személlyel.

Mindannyian tudjuk, ez
nem működik hosszútávon.

De az elfojtás még mindig
nem vet véget a tehetetlenségnek.

Ami miatt a depresszió annyira különbözik ettől,

az az, hogy egy depressziós gyakran elfojt,

nem azért, mert aktívan fojtanak el,

- nem kapnak érte semmit -

Arról van szó, hogy
éveken át tartó próbálkozás után,

hogy megkapják, amit
annyira igényelnek és akarnak,

hogy gyümölcsöt hozzon, és nem működik

kifejezés által,

rájönnek, hogy nincs értelme.

Bármikor, amikor kifejezték magukat,

és amire szükségük volt és amit akartak,

és bármikor, amikor kifejezik magukat,

annak érdekében, hogy
valaki megváltoztassa, amit csinál

és ezáltal ez megvalósuljon az életükben,

hasztalan volt.

Tehát, ez azt jelenti, hogy az illető
egy olyasféle helyzetben köt ki,

hogy “minek sikítsak,

ha senki sincs itt, aki hallana?”

Igen, ez azt jelenti, hogy
az illető elfojtja az igazságát,

és hogy autentikus legyen.

De ez az elfojtás nagyon más íze.

Ennek az íze,

hogy nincs értelme.

Ezen a ponton

el kell magyaráznom,

hogy emiatt olyan magas

a depresszió aránya gyermekkorban.

Mert a gyermekkor valójában egy börtön.

Nem szeretünk így tekinteni rá,

pedig így van.

Ha nem tudod elhagyni a gyermekkori otthonodat,

hacsak valaki kiment téged onnan,

és a legtöbb ember nem fogja ezt megtenni,

mert a legtöbb ember úgy ismeri az otthont,

mint “a szerető otthon”, amíg
bizonyos igények biztosítottak,

utána pedig fogoly vagy.

És a gyakorlatod

és a képességed, hogy megvalósítsd az álmaidat,

teljesen a fogvatartóidtól függ.

Ez azt jelenti, hogy ha van egy szülőd,
aki nem hajlandó együttműködni,

azáltal, hogy segíti a gyereket,

hogy igazodjon a vágyaihoz

és igényeihez és szükségleteihez,

az a gyerek tehetetlen.

Hasztalan.

Ez az a pont, ahol
a depresszió spirálja még durvább lesz.

Mert ha nem vagy hajlandó elfogadni,
hogy valami hasztalan,

arra, hogy eltereld a figyelmedet,

bármi más irányba, ami az igényeidnek
és szükségeidnek megfelelne,

akkor annyit kell tenned, hogy maradsz

a helyzetben, ami hasztalan.

És ezt téve

igazából el kell árulnod önmagad egyik részét.

Tehát valójában

a fennálló helyzet hasztalansága
elfogadásának az elutasítása

az, ami egy benső háborút indít el.

És mit tudsz az árulásról?

Amikor valaki elárulja a másikat,

az a másik általában
nem szokott nagyon mérges lenni?

Pontosan így érez az egyik részed.

Amikor teszel valamit azért,
hogy egy hasztalan helyzetben maradj,

és különbőképpen elárulod, hogy
alkalmazkodjon egy hasztalan helyzethez,

az a rész, ami a bensődben van,

azt akarja, hogy pusztulj el.

Érzelmileg olyan, mintha felemésztenéd magad.

Azok, aki depresszióval küzdenek,

bár teljesen tudatán kívül
vannak a szabad akaratnak,

mégis folyton megsérülnek a szabad akarat miatt.

A következőt értem ez alatt:

A legtöbben, akik a depresszióval küzdenek,

úgy érzik, hogy valójában az ő felelősségük,

hogy megpróbáljanak másokat

és a hatáskörükön kívül eső körülményeket

magukhoz igazítani,

és így megteremthetik,
amire vágynak és amit akarnak.

Másképp fogalmazva, azt várják el maguktól, hogy

képesek legyenek olyan körülmények
irányítására, amelyek irányíthatatlanok.

És amikor nem tudják irányítani
azokat az irányíthatatlan körülményeket,

emiatt vacakul érzik magukat.

Ugyanakkor, fájdalmasan
tudatában vannak a szabad akaratnak.

Miért?

Mert egyértelmű, hogy mikor
valaki másnak van szabad akarata,

nem fogják a te érdekeidet,

a legjobb érdekeidet figyelembe venni.

Pontosan azt fogják csinálni, amit akarnak.

Még akkor is, ez pontosan a te
aktuális vágyaiddal ellenkező irányban van,

Alapvetően, a fájdalmad az,

amiben senki nem akar részt venni,

hogy megteremtődjön az életet élvező változatod.

Úgy érzed, hogy, az emberek mind

szándékosan vagy szándékolatlanul,

és gyakran ostoba módon,
hacsak nem figyelmetlenségből

ellene tesznek.

Utálod őket ezért.

Miért utálsz valamit?

Mert fájdalmat okoz.

Fáj neked, hogy úgy tűnik, hogy az életedben

senki sem fog szabad akaratából

a te legjobb érdekeidet
következetesen figyelembe venni,

ezáltal aktívan részt venni

és hozzájárulni egy olyan élet
teremtésében, amiben jól érzed magad.

Azért is, mert nem látod a tényt, hogy

bensőleg vagy darabokra törve,

nincs számodra értelme,

hogy sokszor

nem azt teszed, ami a saját
legjobb érdekeidet szolgálja.

Az önbizalmatlanság
atmoszférájáról és klímájáról beszélünk,

De minthogy nem vagy hajlandó elfogadni ezt,

és nem vagy hajlandó elfogadni a tehetetlenséget,

alapvetően a fájdalmas várakozás helyzetébe,

hoz téged, hogy egyszer csak megváltozzon.

De az az igazság, hogy

a várakozás egyre csak
hosszabb és hosszabb lesz,

és egyre fájdalmasabb.

Mivel azok az évek elszállnak,

bizonysággá válik számodra újra és újra,

és újra,

a helyzet hasztalansága.

A depresszió spiráljának harmadik szempontja

ezen a ponton jelenik meg.

Körülnézel a világban,

és azt látod:

“Senki más nem érzi magát
olyan hasztalannak, mint én.

Nagyszerű.”

Kitalálod, hogy ez ezt és ezt
jelenti veled kapcsolatban.

“Valami komoly bajnak kell lennie velem,

mert nem tudom jól érezni magam.”

A depresszió-ciklus harmadik szempontja

továbbra is.

Így néz ki:

körbenézel az életedben és azt látod,

“Láthatólag senki sem érzi magát
olyan hasztalannak, mint én.

Úgy látszik, a boldogság
mindenki másnak működik.”

Aztán hozzáadsz valami jelentést.

“Valami komoly baj kell, hogy legyen velem,
mert nem tudom jól érezni magam.”

De íme, hogy valójában mi történik:

a jelentőség és az intenzitás,

amit ennek a szituációnak adsz,

társul a helyzet hasztalanságának jelentőségével,

amellyel annyira törődsz,

hogy mindezt megteszed érte,

amitől valakinek gyakorlatilag
jobban kéne éreznie magát,

de te tudod, hogy nem fog a helyzeten változtatni.

Olyan lenne, mint tic-tac-kal
dobálni meg egy felbőszült rinót.

Vagy megpróbálni egy parfét ünnepelni,

mikor tudod, hogy
egy aszteroida közelít a Föld felé.

Vagy mintha valaki átjönne
és képregényeket mutatna,

mikor valaki, akit halálosan szeretsz,
a kórházban haldoklik.

Ilyenkor ránéznél, és azt mondanád:

“Ez ebben a helyzetben nevetséges.”

Tulajdonképpen tudatában vagy,
hogy ezek az apróságok

nem fogják ezt a nagyobb
problémát semmivel csökkenteni.

Mindenezeket átbeszélve,

amit most mondani fogok, az sokakat

fel fog bosszantani,

de meg kell mondanom.

A depresszió valójában egy
kapcsolati diszfunkció (működési zavar).

A legtöbben nem akarják a depressziót úgy látni

mint nem kémiai okú mentális betegséget,

- emlékezz, a kémiai anyagok
egyensúlyhiánya egy tünet -

hanem mint egy
kapcsolati diszfunkció eredményeként.

Mert a legtöbben nem akarják
beismerni magát a tehetetlenséget

az életükben meglévő kapcsolataikban,

Inkább arra fognák, hogy hogyan érzik magukat.

Másképp fogalmazva,

leülni és a kémiai anyagokra fókuszálni

az agyadban és arra, hogy mi megy rosszul,

és mit tehetsz, hogy helyrehozd,

ez valójában egy önmagában való és
önmagán belüli kezelési mechanizmus.

Miért? Légy őszinte magaddal!

Erőteljesebbnek és kevésbé tehetetlennek érezni

azt, hogy valami olyanra fókuszálsz,

amivel fejleszthetsz a saját agyadban,

minthogy megpróbálni helyrehozni

a kapcsolati működési zavarokat az életedben.

Főleg, mikor olyanokkal vagy körülvéve,

akik láthatólag teljesen
képtelenek az együttműködésre,

hogy valami olyan jöjjön létre, ami jó neked.

Jöhet a halál, gondolod, igaz?

Sokan csúsznak bele
a depressziónak ebben a mintájába,

miután elveszítenek valakit,

de ez még mindig kapcsolati működési zavar.

Érthetően, amikor valaki meghal,

el tart, egy ideig, míg sikerül elfogadni, igaz?

Eltart egy ideig elfogadni a értelmetlenséget.

Az értelmetlenség az, hogy
ez a valaki soha nem fog visszajönni.

Így van egy hosszú időszak, amikor

valójában nagyon mérges vagy, mindenekelőtt,

hogy az a halott valaki meghalt,

és nem igazán működik együtt többé,

egy olyan élet létrehozásában,
amit elképzeltél magadnak és neki.

Van egy második formája is a kezelésnek,

ami egyenesen odavisz minket,

mikor depressziósak vagyunk és

az általunk tapasztalt működési zavar

kémiai összetevőjére összpontosítunk.

És ez az,

ami talán, csak talán,

ha az emberek látják, hogy nem vagyunk jól,

és biztosan valami baj van velünk,

talán tényleg együttműködnek,

még akkor, ha sajnálatból,

elég, hogy véget vessen

akaratunk és szükségletünk
létrehozásának akadályozásának.

Emiatt,

azt mondom, rajtad múlik,

úgy döntesz-e, hogy használsz

antidepresszáns tablettát, hogy az elején kezdjük.

Nekem hatalmas gondjaim vannak
az antidepresszáns tablettákkal,

sok különböző okból kifolyólag,

de úgy látszik, vannak, akik szeretik.

Az ok, amit most nem fogok felvetni,

az antidepresszáns tabletták

a depresszió kezelésére,

minthogy olyan, mintha
elhallgattatnánk egy hangot,

miközben olyan dolog miatt sikoltozik,
aminek valójában gyógyításra van szüksége.

Néha a fájdalomcsillapítónak van értelme.

Ha neked működnek.

Néha az az értelme, hogy
elvegye a fájdalom élét eléggé ahhoz,

hogy hagyja, hogy egy probléma kiváltó okára

tudjál összpontosítani, hogy megváltoztathasd.

De azt gondolni, hogy
bármelyik depresszió-gyógyszer

ki fogja kúrálni a depressziót,

olyan, mint azt gondolni, hogy ha
visszanyesel egy kicsit a szárból,

ami a földből jön elő,

akkor soha nem fog visszanőni.

Pont olyan! A gyökér ott van.

Miután mindezt megbeszéltük,

mit kéne tenned, ha depresszióval küzdesz?

Egy.

Nézz szembe az értelmetlenséggel.

Az egész depresszió leküzdése

annak a ténynek a beismeréséről
és arról a felismerésről szól,

hogy valójában teljes
értelmetlenséget, tehetetlenséget érzel.

Szembenézni azokkal a helyzetekkel,
amelyek a tehetetlenséget okozzák,

Megoldani azokat a helyzeteket,
amik a tehetetlenséget okozzák,

akkor is és különösen akkor,

ha ez azt jelenti, hogy
el kell fogadni a tehetetlenséget,

ami által arra tudsz összpontosítani,
hogy máshova kerüljél.

De ismét, ez lehet egy vagy számos helyzet,

de jelen pillanatban azt szeretném,
ha végignéznél az életeden

a tehetetlenség lencséjén keresztül,

most, hogy tudatában vagy.

“Hogy lehet, hogy az életemben

teljesen tehetetlennek érzem magam?”

Az emberek sokszor
sosem jutnak ki a depresszióból.

Mert az összes stratégia, amit használnak,

arra irányulnak, hogy egy
értelmetlen helyzetet értelmessé tegyenek,

ahelyett, hogy elfogadnák,
hogy a helyzet értelmetlen,

és megpróbálnák a vágyaikat
és szükségleteiket más úton kielégíteni.

Alapvetően, megpróbálnak megoldani dolgokat

az értelmetlenségnek ellenálló
összes elképzelhető úton,

ahelyett, hogy szembenéznének a ténnyel,

hogy az értelmetlenség nem-elfogadása

a probléma.

Emiatt is ez a leghülyébb dolog,

amit a depresszió leküzdésében tehetsz.

Olyan ez, mint ellenállni

az értelmetlenség ellenállásának.

Kettő. Csináld meg a teljessé válás folyamatát

az értelmetlenség érzésére különös tekintettel.

Ha értelmetlenséget érzel az életedben,

és ez az, ami a depressziódat okozza,

akkor ez a jelenlegi helyzet értelmetlenségéről szól,

de azt kell elfogadnod és meglátnod,

hogy az értelmetlenség a jelenlegi helyzetben

valójában egy ismétlése vagy tükröződése

az értelmetlenségnek egy hasonló felvonásának,

ami a gyerekkorodban történt.

Ez egy ismétlődő minta.

Természetesen meg kell oldanod a gyökerét.

Ezért szeretném, ha megtanulnád
a teljessé válás folyamatát.

Ha ezt akarod tenni,

a legjobb tanács, amit adhatok,
hogy szerezz egy példányt a könyvemből,

aminek a címe szó szerint:

"A teljessé válás folyamata"

És ha nem akarod egyedül csinálni,

ha azt akarod, hogy
végigvezessenek a folyamaton,

találhatsz egy hozzáértőt,

aki végigvezet a folyamaton a

www.completionprocess.com-on

Három. Egyenesen azzal a részeddel

kell dolgoznod, amely
ellenáll az értelmetlenségnek,

és elutasítja, hogy leírd veszteségként.

Ez az a rész, ami továbbra is azon van, hogy

az értelmetlen helyzethez igazítson téged
olyan módokon, amelyek hátrányosak számodra.

És ez felállítja az önutálat
és belső harag mintáját.

Továbbá, dolgozz egy olyan részeddel,
amelyik ennek a résznek az elletéte.

Nem is kell tudod, melyik az a rész pontosan.

Egyszerűen csak azt kell mondanod:

“Azt választom a szabad akaratommal,
hogy az ellentétes részévé váljak,

annak, ami ellenáll
az értelmetlenség elfogadásának

és a veszteségek leírásának.”

És valóban engedd át magad

azon részed energiájának.

Hogy megértsd, hogy tudsz
a tudatod egy ilyen részével dolgozni,

nézd meg a "Fragmentáció (töredezettség)
- A globális betegség"

című videómat.

Továbbá, hogy jobban megértsd
a belső fókuszú haragot,

amely e részed által termelődik,
nézd meg a “Rombolás

- Az önmagaddal való viszony megrontásának az útja" című videómat.

Négy. Miután elfogadtad az értelmetlenséget,

találnod kell más utakat, hogy továbbmozdulhass,

hogy elérd, hogy azok az igények és vágyak

olyan utakon valósuljanak meg,
amelyek nem függnek

a helyzet értelmetlen elemein.

Csinálj valami újat.

Keresd meg azokat a lehetőségeidet,
amelyek VANNAK.

Azért rekedünk meg annyira
és zárjuk be magunkat a depresszióba,

mert sokkal inkább arra összpontosítunk,
ami nincs ott,

és ami nem történik.

A kapu nem nyílik ki.

Ahelyett, hogy keresnénk egy kaput,
ami nyitva van.

Egy hasztalan helyzetnek való ellenállás
mellékvágányra tereli az életed.

És ezért lehet olyan jótékony hatású,

ha depressziótól szenvedsz,
hogy változtatsz valamin.

És mondok neked valamit,
minél drasztikusabb a változás, annál jobb.

A depresszió egészében a arról szól,
hogy arra összpontosítasz,

amin nem tudsz változtatni, és elutasítod,
hogy elfogadd, hogy nem tudsz rajta változtatni.

Ahelyett, hogy másra fókuszálnál,

vagy valami mást csinálnál.

Azt szeretném ezért,
hogy tedd fel magadnak a kérdést:

“Ha elfogadnám, hogy amit akarok,
soha, úgy értem SOHA

nem fog megtörténni,

mit csinálnák akkor vagy ahelyett?”

Tudom, hogy hallottál már efféle elképzelésről.

A következőről van szó:

ha nem összpontosítasz tovább
arra az ajtóra, ami zárva van,

akkor, és csak akkor látsz meg
egy ablakot, ami nyitva van.

Nehezedre eshet elhinni,
hogy az igényeid és vágyaid

bármely más helyzetben valóra válhatnak.

De még az is, hogy
bármely más helyzet egyáltalán létezik.

Ezért szeretném,

ha megnéznéd a videómat, aminek

"A zebra és az itató" a címe.

Továbbá, szeretném, ha megnéznéd a

"Hogyan teljesítsd be beteljesítetlen igényeidet"
című videómat.

Öt. Biztonságos kapcsolatokat

kell kialakítanod.

A depresszió elsősorban és elsődlegesen
kapcsolati működési zavar.

Működési zavar, ami a másokkal való,

a külvilággal és az élet bármilyen területén
fenntartott kapcsolataid tekintetében,

és működési zavar

saját benső részeid között.

A sajátos működési zavar itt

mivel az együttműködés hiányából adódik,

nagyon nehéznek tűnik számodra,
hogy megteremtsd azt az életet, amit akarsz.

Legkonkrétabban

erőtlenség és biztonsághiány,

amikor senki nem társul be

annak az életnek a megteremtésébe,
amit akarsz és igényelsz.

Ez azt jelenti, hogy olyan helyekre mész,

ahol az emberek látnak,
hallanak, éreznek és értenek téged.

Meg kell gyógyítanod a traumát,

hogy senki nem választja, hogy melléd álljon,

és részt vegyen benne,

annak a megteremtésében, amit akarsz és
igényelsz a saját boldogságod érdekében.

De ez része a tehetetlenség elfogadásának.

Ehhez abba kell hagynod,

hogy olyan embereket próbálj meg rávenni,
hogy csinálják ezt veled,

akiknek nem áll érdekében ezt csinálni veled.

Ezért,

az egyik legfontosabb videó,
amit valaha meg fogsz nézni,

és amit úgy neveztem el:

"Hogy építsünk biztonságos kapcsolatot"

A depresszió egy fájóan elszigetelő tapasztalat.

Sok különböző ok miatt,

a) mert először is, pontosan

a kapcsolati működési zavar miatt alakult ki.

b) mert minél inkább látod,

hogy mennyire boldogtalan vagy,
miközben mások mennyire boldogok,

annál inkább egyedül érzed magad.

c) Ez elszigetel téged.

Ezért

szeretném, ha szereznél egy példányt
a könyvemből, melynek

"Az egyedüllét anatómiája" a címe.

Ez a könyv lebontja,

mik az egyedüllét valódi okai,

mi okozza,

és hogy juthatunk el az egyedüllét
állapotából a kapcsolódás állapotába.

Hat. Minél több apró dolgot tudsz tenni,

hogy kontrollálhasd az életed,

és úgy érezd, megteremtheted

azt az életet, ami a

vágyaid és igényeid tükörképe és jobbik fele.

Ez az a pont, ahol a legtöbben
rossz irányba mennek el,

mert a tanácsok legtöbbje

amit az emberek adnak, vagy ötletek,
hogy miként gyógyítsuk a depressziót,

azt célozzák, hogy jobban érezd magad.

Hagyd abba, hogy arra koncentrálsz,
hogy jobban érezd magad.

Ehelyett kezdj el arra koncentrálni,

amitől kicsit erősebbnek,
hatékonyabbnak érzed magad,

egy kicsit kevésbé tehetetlennek,

egy kicsit képesebbnek

arra, hogy megtegyél dolgokat
és olyan helyzetekbe kerülj,

amelyekben az igényeid teljesülnek,

olyan helyzetek helyett,

amik tehetetlneségbe torkollnak.

A tanácsok többsége,

amit arra adni szoktak,
hogy leküzdjük a depressziót,

igazából ebbe a kategóriába tartoznak.

Csak neked kell máshoz nézned őket.

Ahelyett, hogy ezt az apróságot megteszem

azért, hogy megpróbáljam jól érezni magam,

legyen ez az apróság olyan valami,
amit azért teszek,

hogy egy kicsivel több kontrollom legyen

a tehetetlenség helyett

abban, hogy megteremtsem, amit akarok.

Adok néhány ötletet, hogy ez hogy nézhet ki;

Olyan ételeket enni,
amitől különösen jól érzem magam,

főleg hangulatjavító kajákat,

időt tölteni állatokkal,

megmasszíroztatni magam,
vagy más fizikai kontaktust keresni,

tornázni, eleget aludni,

elérhető és végrehajtható célokat kitűzni,

és kihúzni őket a listáról, amikor elértem őket,

felelősséget vállalni,

hogy láthasd a pozitív hozzájárulásodat,

meglátogatni barátokat és újakat szerezni

- ez megvéd az elszigetelődéstől -,

kontrollálni a fókuszodat pozitív dolgokra
koncentrálva és hálagyakorlatokkal,

vagy az alapmeggyőződéseiddel dolgozni,

kiülni a napra,

meditálni,

rutint teremteni,

olyan dolgokat beépíteni a mindennapjaidba,

amiket vársz, még akkor is,

ha ez egy olyan apróság,
mint egy vígjáték megnézése,

új hobbit kezdeni,

változtatni dolgokon,
például az otthoni dekoráción,

vagy hogy melyik szobában alszol,

vagy hogy hol szoktál enni.

De ismét, ha úgy csinálod ezeket a dolgokat,

hogy azt mondod magadnak,
“ettől jobban fogom érezni magam”,

csak még kiábrándultabban végzed,

és még több bizonyítékkal, hogy hasztalan.

Mert jelen pillanatban

ez a hasztalanság egy másik formája.

Jól érezni magad hasztalan.

Ne azért csináld ezeket a dolgokat,
hogy jól érezd magad,

hanem hogy megláthasd,

hogy lehet személyes kontrollod

- ahelyett, hogy teljesen
tehetetlennek éreznéd magad -,

abban, amit akarsz és igényelsz.

Ha valaki az életedben depresszióval küszködik,

kérlek, ne félj tőle.

Nincs mitől félni.

A depresszió nem fertőző.

Ezen kívül, akik depressziósak,

azoknak szükségük van a jelenlétedre.

Nincs szükségük, hogy nyomást gyakorolj rájuk.

Természetesen nem kell tudnod,
hogy mit kell tenni, hogy helyrejöjjenek.

Az, aki depressziós, sem igényli, hogy

tudd, mit kell tenni, hogy helyrejöjjenek.

Annak az oka, hogy
a legtöbb depressziós elszigetelődik,

az, hogy szar olyan emberek között lenniük, akik

folyton ezt az energiát nyomják, hogy

“Szeretném, ha jobban éreznéd magad.”

Ez nyomásgyakorlás! (stresszelés)

Tehát ha olyan valaki körül leszel, aki depressziós,

inkább így viselkedj:

“Nem érdekel, ha depressziós vagy életed végéig,

és akkor is itt leszek, mert itt szeretnék lenni.”

Ez az egyetlen olyan energia,
ami leveszi a nyomást

az emberről, hogy hirtelen érezze jől magát,

pont amivel kapcsolatban
tehetetlennek érzik magukat.

És íme még egy dolog:

Sokatoknak

össze kell barátkoznotok a

fájdalmas érzelmekkel.

Mivel legtöbbször,
mikor valaki depressziót tapasztal,

elveszítenek embereket az életükből,
nem azért, mert rosszul érzik magukat,

hanem mert az emberek az életükben

túlságosan félnek a saját érzéseiktől.

Az, hogy olyan valakivel vagy, aki szenved,

bizonyos érzéseket kelt.

Ha nem akarod ezeket
a bizonyos érzéseket érezni,

otthagyod azt az illetőt.

Afféle gondolkodásmód ez,
hogy ők tehetnek róla, hogy így érzel.

Pedig csak arról van szó,
hogy megrémít ezeket az érzéseket érezned.

Akkor is, ha végignézted ezt a videót,

nincs semmi szégyenletes
a depresszióval kapcsolatban,

sem pedig abban, ha valaki ellenáll a tehetetlenségnek.

Tudod, milyen ez, ugye?

Ha lenne egy gyereked,

vagy valamid, amit jobban akarsz,
mint bármi mást az egész világon,

és ha azt a gyereket hirtelen elsodorná az ár,

és semmit sem tehetnél érte,

szerinted mennyi ideig tartana,
hogy elfogadd a tehetetlenséget?

Na ilyen az, amikor valaki depressziós.

Ez azt jelenti, hogy
a depresszió leküzdése sokkalta bonyolultabb,

mint egyszerűen eldönteni a szabad akaratoddal,

hogy nem állsz tovább ellen a tehetetlenségnek,

és más dolgokat csinálsz,
olyanokat, amik inkább erőt adnak.

És sokkal-sokkal nehezebb, mint

csak úgy kiugrani egy lyukból, amibe beszorultál.

Ha azt akarod tenni, ami a legjobb neked,

amellett, hogy teljesen jelen vagy,

akkor segíts valakinek, aki jelenleg depressziós,

hogy szembenézz a fájdalommal,

ahelyett, hogy megpróbálnád
kizökkenteni a hangulatából,

azáltal, hogy olyat teszel, ami eltereli a figyelmét.

Valóban segíts neki, hogy tudatosan belemenjen.

Másképp fogalmazva,

ahelyett, hogy megpróbálnál egy depressziós
embert kirángatni a sötétségéből,

fogd meg a kezét és ugorj vele.

Ha te küzdesz depresszióval,

megígérhetem neked, hogy

hogy az a lelkesedég az élet iránt,

az az érzés, hogy várod,
hogy felébredj, hogy van valamiért élned,

energikusnak és ihletettnek lenni…

Az érzés túloldalán vár és te tényleg

meg tudod teremteni, amit akarsz és igényelsz.

Tudod, mit?

Vannak olyan emberek ezen a bolygón,

akik részt akarnak venni és hozzá akarnak járulni

azoknak a vágyaidnak és igényeidnek
a beteljesítéséhez.

Alapvetően, vannak, akik társulni akarnak

az igényeid megteremtésében,

és vannak az ellenkezők.

De mindez a másik oldalán van annak,

hogy a vágyaid hiányára koncentrálsz.

És mindez a másik oldalán van annak,

hogy tényleg tudatosan szembenézel,

elfogadod és feloldod a tehetetlenséget

ahelyett, hogy

tudattalanul

ellenállsz a tehetetlenségnek.

Szép hetet.

Felirat: narzissus_hun