A depresszió a bolygó egyik legkevésbé értett állapota. Minden szakértő azt mérlegeli, mi az oka és a gyógymódja ennek a körülménynek, de az a helyzet, hogy többnyire amit mondanak, az nagyon kusza. És gyakran ellentmondásos is. Ez ahhoz vezethet, hogy aki depressziós, még depressziósabbnak érzi magát. Mielőtt belekezdek ebbe a részbe, mivel azt fogom mérlegelni, hogy valójában mi okozza a depressziót és hogy lehet gyógyítani, előre kell bocsátanom, hogy a depresszió nem személyiséghiba, a depresszió nem gyengeség és nem olyan valami, ami miatt az embernek szégyenkeznie kéne. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy megérthetnéd a depressziót, ha megértenél egy mondatot. Megadom most neked ezt a mondatot, és az epizód hátralévő részét arra fogom használni, hogy mélységeiben elmagyarázzam, valamint hogy mit tegyünk vele. A mondat így hangzik: Nem mindegy, hogy a tehetetlenségnek ellenállunk, vagy elfogadjuk azt. Depresszió Mindennek, amit érzel, van egy oka. A diszfunkciós agyi vegyianyagok vagy azok egyensúlyhiánya nem egy ok, hanem egy tünet. Ezt meg kell értened, mielőtt mélyebbre megyünk a depresszió valódi okába. Bensőnkben teremtők vagyunk. Ez alatt azt értem, hogy arra lettünk tervezve, hogy a fizikai téridő valóságba jöjjünk és hogy megteremtsük azt az életet, amit akarunk. Ha nem tudjuk ezt tenni, azt érezzük, hogy nem tudunk személyes növekedést teremteni, nem tudjuk beteljesíteni a szükségeinket és nem tudjuk beteljesíteni a vágyainkat. Ez határozza meg puszta ittlétünknek is a teljes célját. Alapvetően, amikor nem tudjuk ezt tenni, teljesen tehetetlennek érezzük magunkat. A depressziót egy (vagy több), az életünkben fennálló helyzet okozza, melyben nem számít, hányszor próbáljuk, és próbáljuk és próbáljuk, nem tudjuk átfordítani abba, amit szeretnénk, és ami egyezne a szükségeinkkel. Ezáltal hasztalannak érezzük. A hasztalanság és a depresszió szinonim fogalmak. Most rá fogsz jönni, hogy az élet kapcsolatokból áll. Ha a “munkahelyi életedről” beszélsz, akkor valójában amiről beszélsz, az a kapcsolat, ami az emberekhez fűz, akikkel dolgozol, főnökeidhez, kollégáidhoz, bármelyikhez a fentiek közül. Amikor “otthoni életről” beszélsz, amiről valójában beszélsz, az úgyszintén kapcsolatok, de ez alkalommal a szülőkkel, testvérekkel, gyerekekkel, házastárssal… És íme, amiért még ha egy kilátástalan helyzetről beszélsz is, amihez közöd van, az is egy kapcsolat. Egy kapcsolat két részed között. Ez a “tehetetlensegéget érzek azzal a részemmel kapcsolatban, amelyik továbbra is így viselkedik. Ez még mindig egy kapcsolat. Tehát alapvetően, ha még mélyebbre megyünk és lebontjuk ezt a gyökér gyökeréig, erről szól a depresszió. A depressziónak ez a tehetetlensége, hogy azt érzékeled, hogy annak érdekében, hogy valami azzá váljon, amit akarsz és amire szükséged van, együttműködésre van szükséged másoktól, akik részesei ennek a helyetnek, vagy önmagad más részeitől. Mert nem tudod megteremteni vagy megváltoztatni magad által vagy magad ellenére. De ők nem fognak betársulni és együttműködni. Így a helyzet megváltoztatásának ez a képtelensége mivel nem tudsz semmit sem tenni ellene, az önértékelésedet a földhöz csapja. És úgy érzed magad, hogy annak a ténynek az elfogadására van kényszerítve a megkínzott bevégzettségig, hogy az életed szenvedés. Ez színtiszta tehetetlenség. Rémisztő megtudni, hogy nem tudod elérni, hogy valaki a te legjobb érdekeidet a sajátjának tekintse és hozzájáruljon, hogy jól érezd magad egy helyzetben. Ez szorongást okoz. De ez a szorongás egyszerűen csak az első fázis, mielőtt valakit megcsap a tehetetlenség érzete. De pont ez az, ami a depressziót depresszióvá teszi. Amikor megcsap a tehetetlenség fázisa, ahelyett, hogy elfogadnád a tehetetlenséget, ellenállsz neki. Egy részed nem adja fel. Akkor is, ha látod, hogy hasztalan. Nos, amit ez okoz, minthogy annyira erőteljesen azonosítod magad azzal a résszel, ami annyira elszigetelt attól, amit valóban akarsz és igényelsz, hogy majdnem olyan, mintha nem elvesztél volna a sötétben, hanem te lennél a sötétség. Hogy megértsük, miként működik ez, szeretném, ha elképzelnél valakit, aki egy kapu előtt áll, és ez a kapu gátolja, hogy egy faluba juthasson, ahova nagyon szeretne bejutni. Ez a személy minden lehetséges módon meg fog próbálkozni, amit csak ki tud eszelni, hogy átjusson ezen a kapun és bejusson a faluba, amíg rá nem ébred, hogy nem megy. Hasztalan. Ezen a ponton leül. De amit leülve csinál, az az érzelmi ellenállás a ténynek, hogy a kapu zárva van. Mivel benne valójában van remény, ami annak ellenére, hogy teljesen irányításán kívül esik, egy nap talán megtörténik. Alapvetően ez a szenvedés és sötétség olyan valami, amihez ragaszkodnod kell. Mindezt a hasztalanság elfogadásával és egy másik falu keresésével szemben teszed. Amit látnod kell, hogy az egyik részed nem hajlandó teljesen elengedni. Elutasítod, hogy leírd veszteségként. Annyira van kötve elképzelésekhez, hogy milyennek kéne lenned, hogy nem akarsz lemondani róla. Ez az ellenállás magának a hasztalanságnak az, ami állandóan kimerít. És a tehetetlenségben megrekedve tart. Mert egy olyan téridő valóságban élsz, amely a tükrözés törvényére épül. Bármi, aminek ellenállsz, fennmarad. Azok, akik depressziótól szenvednek, amikor valóban megvizsgálják a depresszió dinamikáját, okokkal jönnek elő, hogy miért nem tudják leírni a veszteségeiket. De amit csinálniuk kell valójában, hogy egyáltalán kikerüljenek a depresszióból, az annak a felismerése, hogy ez valójában egy választás. Hatalmas a különbség aközött, hogy “nem tudok” és “nem azt választom”. Sokszor, amikor azt mondjuk, “nem tudok”, az csak annyit jelent, hogy szó szerint olyan helyzetben vagyok, amit annyira vesztett helyzetnek érzek, hogy nem igazán választás kérdése, miközben tényleg az. De van itt valami, amit senki nem tud jobban nálam, mégpedig hogy teljesen érvényes érveid vannak, hogy soha ne írd le veszteségként. Csakhogy az van, hogy neked is látnod kell, hogy ez örökre tehetetlenségben tart. Kritikus a fontossága, hogy rájöjj, hogy mi az, amihez annyira kötődsz, hogy nem tudod elengedni. Azáltal, hogy elfogadod, hogy soha nem jön el, mi az, amitől félsz, hogy történni fog, ha elfogadod, hogy hasztalan, és az is marad? Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy egyesek valójában úgy használják a depressziót, mint az öngyilkosság elkerülésének egy útját. Tudom, hogy furcsa, hiszen az emberek azt hiszik, hogy a depresszió vezet az öngyilkossághoz, de valójában a depresszió az öngyilkosság elkerülésének egy útja, már amíg működik. Emiatt a legtöbben félnek, hogy ha tényleg leírják a veszteségeiket, és tényleg elfogadják a tehetetlenséget, ahelyett, hogy ellenállnak neki, és elfogadják, hogy az a dolog, amit nem tudnak elengedni, soha nem jön el abban a formában, amiben akarják. A nagytöbbség így gondolkodik: “Tudod, ha el kéne ezt fogadnom, nem lenne értelme, hogy éljek. Igazából meg akarnék halni.” Alapvetően, nem látnák a jövőt többé. Ez gyakran megesik, mert sokszor, amikor krónikus depressziótól szenvedünk, az a féle személyiségünk van, amikor akarjuk, amit akarunk, és egy teljesen konkrét formában akarjuk. És nem látjuk, hogy a dolog, amit akarunk, bármilyen más formában megtörténhet. Így például, én sok emberrel dolgozom, akik depresszióval küzdenek, és ez olyan, hogy “Én azt akarom, hogy egy bizonyos valaki szeressen, és minden egyéb csak egy gagyi pótlék." Tehát, hacsak az a bizonyos valaki nem szeret engem, egy olyan helyzetben, amikor egyértelműen nem, tehát hasztalan, nem akarok tovább élni.” Tudom, hogy nehéz, ha még sosem tapasztaltad egy szükséglet beteljesülését bármilyen más úton, tudni, hogy ez az univerzum tele van határtalan lehetőséggel. Nem is kérlek, hogy egyik napról a másikra juss el oda, hogy “Várj, ha elsétálnál ettól a falukaputól, lenne egy másik falu.” Legtöbben ilyenek vagytok: “Nem tudom, hogy van-e másik falu, Bibliai hosszúságú ideig vándorolhatnék a sivatagban.” De még ez is lehet egy kifogás, amit arra használsz, hogy ne írd le a veszteségeidet, és ne fogadd el a tehetetlenséget. És ez azt jelenti, és ez az, amit látni fogsz végül, hogy valójában a halálos játszmáért vagy elkötelezve. Általános feltételezés, hogy a depresszió az elfojtással szinonim. és ez igaz is, és nem is. Ennek az az oka, hogy hogy a legtöbben, amikor elfojtanak, azért fojtanak el, mert az elfojtás által megkapnak valamit, amire igazából vágynak. Például, egy olyan kapcsolatban vagyok, amiben a másiknak nem tetszik a haragom, és én jó kapcsolatot akarok, tehát ha elfojtom, lehet egy békés kapcsolatom ezzel a személlyel. Mindannyian tudjuk, ez nem működik hosszútávon. De az elfojtás még mindig nem vet véget a tehetetlenségnek. Ami miatt a depresszió annyira különbözik ettől, az az, hogy egy depressziós gyakran elfojt, nem azért, mert aktívan fojtanak el, - nem kapnak érte semmit - Arról van szó, hogy éveken át tartó próbálkozás után, hogy megkapják, amit annyira igényelnek és akarnak, hogy gyümölcsöt hozzon, és nem működik kifejezés által, rájönnek, hogy nincs értelme. Bármikor, amikor kifejezték magukat, és amire szükségük volt és amit akartak, és bármikor, amikor kifejezik magukat, annak érdekében, hogy valaki megváltoztassa, amit csinál és ezáltal ez megvalósuljon az életükben, hasztalan volt. Tehát, ez azt jelenti, hogy az illető egy olyasféle helyzetben köt ki, hogy “minek sikítsak, ha senki sincs itt, aki hallana?” Igen, ez azt jelenti, hogy az illető elfojtja az igazságát, és hogy autentikus legyen. De ez az elfojtás nagyon más íze. Ennek az íze, hogy nincs értelme. Ezen a ponton el kell magyaráznom, hogy emiatt olyan magas a depresszió aránya gyermekkorban. Mert a gyermekkor valójában egy börtön. Nem szeretünk így tekinteni rá, pedig így van. Ha nem tudod elhagyni a gyermekkori otthonodat, hacsak valaki kiment téged onnan, és a legtöbb ember nem fogja ezt megtenni, mert a legtöbb ember úgy ismeri az otthont, mint “a szerető otthon”, amíg bizonyos igények biztosítottak, utána pedig fogoly vagy. És a gyakorlatod és a képességed, hogy megvalósítsd az álmaidat, teljesen a fogvatartóidtól függ. Ez azt jelenti, hogy ha van egy szülőd, aki nem hajlandó együttműködni, azáltal, hogy segíti a gyereket, hogy igazodjon a vágyaihoz és igényeihez és szükségleteihez, az a gyerek tehetetlen. Hasztalan. Ez az a pont, ahol a depresszió spirálja még durvább lesz. Mert ha nem vagy hajlandó elfogadni, hogy valami hasztalan, arra, hogy eltereld a figyelmedet, bármi más irányba, ami az igényeidnek és szükségeidnek megfelelne, akkor annyit kell tenned, hogy maradsz a helyzetben, ami hasztalan. És ezt téve igazából el kell árulnod önmagad egyik részét. Tehát valójában a fennálló helyzet hasztalansága elfogadásának az elutasítása az, ami egy benső háborút indít el. És mit tudsz az árulásról? Amikor valaki elárulja a másikat, az a másik általában nem szokott nagyon mérges lenni? Pontosan így érez az egyik részed. Amikor teszel valamit azért, hogy egy hasztalan helyzetben maradj, és különbőképpen elárulod, hogy alkalmazkodjon egy hasztalan helyzethez, az a rész, ami a bensődben van, azt akarja, hogy pusztulj el. Érzelmileg olyan, mintha felemésztenéd magad. Azok, aki depresszióval küzdenek, bár teljesen tudatán kívül vannak a szabad akaratnak, mégis folyton megsérülnek a szabad akarat miatt. A következőt értem ez alatt: A legtöbben, akik a depresszióval küzdenek, úgy érzik, hogy valójában az ő felelősségük, hogy megpróbáljanak másokat és a hatáskörükön kívül eső körülményeket magukhoz igazítani, és így megteremthetik, amire vágynak és amit akarnak. Másképp fogalmazva, azt várják el maguktól, hogy képesek legyenek olyan körülmények irányítására, amelyek irányíthatatlanok. És amikor nem tudják irányítani azokat az irányíthatatlan körülményeket, emiatt vacakul érzik magukat. Ugyanakkor, fájdalmasan tudatában vannak a szabad akaratnak. Miért? Mert egyértelmű, hogy mikor valaki másnak van szabad akarata, nem fogják a te érdekeidet, a legjobb érdekeidet figyelembe venni. Pontosan azt fogják csinálni, amit akarnak. Még akkor is, ez pontosan a te aktuális vágyaiddal ellenkező irányban van, Alapvetően, a fájdalmad az, amiben senki nem akar részt venni, hogy megteremtődjön az életet élvező változatod. Úgy érzed, hogy, az emberek mind szándékosan vagy szándékolatlanul, és gyakran ostoba módon, hacsak nem figyelmetlenségből ellene tesznek. Utálod őket ezért. Miért utálsz valamit? Mert fájdalmat okoz. Fáj neked, hogy úgy tűnik, hogy az életedben senki sem fog szabad akaratából a te legjobb érdekeidet következetesen figyelembe venni, ezáltal aktívan részt venni és hozzájárulni egy olyan élet teremtésében, amiben jól érzed magad. Azért is, mert nem látod a tényt, hogy bensőleg vagy darabokra törve, nincs számodra értelme, hogy sokszor nem azt teszed, ami a saját legjobb érdekeidet szolgálja. Az önbizalmatlanság atmoszférájáról és klímájáról beszélünk, De minthogy nem vagy hajlandó elfogadni ezt, és nem vagy hajlandó elfogadni a tehetetlenséget, alapvetően a fájdalmas várakozás helyzetébe, hoz téged, hogy egyszer csak megváltozzon. De az az igazság, hogy a várakozás egyre csak hosszabb és hosszabb lesz, és egyre fájdalmasabb. Mivel azok az évek elszállnak, bizonysággá válik számodra újra és újra, és újra, a helyzet hasztalansága. A depresszió spiráljának harmadik szempontja ezen a ponton jelenik meg. Körülnézel a világban, és azt látod: “Senki más nem érzi magát olyan hasztalannak, mint én. Nagyszerű.” Kitalálod, hogy ez ezt és ezt jelenti veled kapcsolatban. “Valami komoly bajnak kell lennie velem, mert nem tudom jól érezni magam.” A depresszió-ciklus harmadik szempontja továbbra is. Így néz ki: körbenézel az életedben és azt látod, “Láthatólag senki sem érzi magát olyan hasztalannak, mint én. Úgy látszik, a boldogság mindenki másnak működik.” Aztán hozzáadsz valami jelentést. “Valami komoly baj kell, hogy legyen velem, mert nem tudom jól érezni magam.” De íme, hogy valójában mi történik: a jelentőség és az intenzitás, amit ennek a szituációnak adsz, társul a helyzet hasztalanságának jelentőségével, amellyel annyira törődsz, hogy mindezt megteszed érte, amitől valakinek gyakorlatilag jobban kéne éreznie magát, de te tudod, hogy nem fog a helyzeten változtatni. Olyan lenne, mint tic-tac-kal dobálni meg egy felbőszült rinót. Vagy megpróbálni egy parfét ünnepelni, mikor tudod, hogy egy aszteroida közelít a Föld felé. Vagy mintha valaki átjönne és képregényeket mutatna, mikor valaki, akit halálosan szeretsz, a kórházban haldoklik. Ilyenkor ránéznél, és azt mondanád: “Ez ebben a helyzetben nevetséges.” Tulajdonképpen tudatában vagy, hogy ezek az apróságok nem fogják ezt a nagyobb problémát semmivel csökkenteni. Mindenezeket átbeszélve, amit most mondani fogok, az sokakat fel fog bosszantani, de meg kell mondanom. A depresszió valójában egy kapcsolati diszfunkció (működési zavar). A legtöbben nem akarják a depressziót úgy látni mint nem kémiai okú mentális betegséget, - emlékezz, a kémiai anyagok egyensúlyhiánya egy tünet - hanem mint egy kapcsolati diszfunkció eredményeként. Mert a legtöbben nem akarják beismerni magát a tehetetlenséget az életükben meglévő kapcsolataikban, Inkább arra fognák, hogy hogyan érzik magukat. Másképp fogalmazva, leülni és a kémiai anyagokra fókuszálni az agyadban és arra, hogy mi megy rosszul, és mit tehetsz, hogy helyrehozd, ez valójában egy önmagában való és önmagán belüli kezelési mechanizmus. Miért? Légy őszinte magaddal! Erőteljesebbnek és kevésbé tehetetlennek érezni azt, hogy valami olyanra fókuszálsz, amivel fejleszthetsz a saját agyadban, minthogy megpróbálni helyrehozni a kapcsolati működési zavarokat az életedben. Főleg, mikor olyanokkal vagy körülvéve, akik láthatólag teljesen képtelenek az együttműködésre, hogy valami olyan jöjjön létre, ami jó neked. Jöhet a halál, gondolod, igaz? Sokan csúsznak bele a depressziónak ebben a mintájába, miután elveszítenek valakit, de ez még mindig kapcsolati működési zavar. Érthetően, amikor valaki meghal, el tart, egy ideig, míg sikerül elfogadni, igaz? Eltart egy ideig elfogadni a értelmetlenséget. Az értelmetlenség az, hogy ez a valaki soha nem fog visszajönni. Így van egy hosszú időszak, amikor valójában nagyon mérges vagy, mindenekelőtt, hogy az a halott valaki meghalt, és nem igazán működik együtt többé, egy olyan élet létrehozásában, amit elképzeltél magadnak és neki. Van egy második formája is a kezelésnek, ami egyenesen odavisz minket, mikor depressziósak vagyunk és az általunk tapasztalt működési zavar kémiai összetevőjére összpontosítunk. És ez az, ami talán, csak talán, ha az emberek látják, hogy nem vagyunk jól, és biztosan valami baj van velünk, talán tényleg együttműködnek, még akkor, ha sajnálatból, elég, hogy véget vessen akaratunk és szükségletünk létrehozásának akadályozásának. Emiatt, azt mondom, rajtad múlik, úgy döntesz-e, hogy használsz antidepresszáns tablettát, hogy az elején kezdjük. Nekem hatalmas gondjaim vannak az antidepresszáns tablettákkal, sok különböző okból kifolyólag, de úgy látszik, vannak, akik szeretik. Az ok, amit most nem fogok felvetni, az antidepresszáns tabletták a depresszió kezelésére, minthogy olyan, mintha elhallgattatnánk egy hangot, miközben olyan dolog miatt sikoltozik, aminek valójában gyógyításra van szüksége. Néha a fájdalomcsillapítónak van értelme. Ha neked működnek. Néha az az értelme, hogy elvegye a fájdalom élét eléggé ahhoz, hogy hagyja, hogy egy probléma kiváltó okára tudjál összpontosítani, hogy megváltoztathasd. De azt gondolni, hogy bármelyik depresszió-gyógyszer ki fogja kúrálni a depressziót, olyan, mint azt gondolni, hogy ha visszanyesel egy kicsit a szárból, ami a földből jön elő, akkor soha nem fog visszanőni. Pont olyan! A gyökér ott van. Miután mindezt megbeszéltük, mit kéne tenned, ha depresszióval küzdesz? Egy. Nézz szembe az értelmetlenséggel. Az egész depresszió leküzdése annak a ténynek a beismeréséről és arról a felismerésről szól, hogy valójában teljes értelmetlenséget, tehetetlenséget érzel. Szembenézni azokkal a helyzetekkel, amelyek a tehetetlenséget okozzák, Megoldani azokat a helyzeteket, amik a tehetetlenséget okozzák, akkor is és különösen akkor, ha ez azt jelenti, hogy el kell fogadni a tehetetlenséget, ami által arra tudsz összpontosítani, hogy máshova kerüljél. De ismét, ez lehet egy vagy számos helyzet, de jelen pillanatban azt szeretném, ha végignéznél az életeden a tehetetlenség lencséjén keresztül, most, hogy tudatában vagy. “Hogy lehet, hogy az életemben teljesen tehetetlennek érzem magam?” Az emberek sokszor sosem jutnak ki a depresszióból. Mert az összes stratégia, amit használnak, arra irányulnak, hogy egy értelmetlen helyzetet értelmessé tegyenek, ahelyett, hogy elfogadnák, hogy a helyzet értelmetlen, és megpróbálnák a vágyaikat és szükségleteiket más úton kielégíteni. Alapvetően, megpróbálnak megoldani dolgokat az értelmetlenségnek ellenálló összes elképzelhető úton, ahelyett, hogy szembenéznének a ténnyel, hogy az értelmetlenség nem-elfogadása a probléma. Emiatt is ez a leghülyébb dolog, amit a depresszió leküzdésében tehetsz. Olyan ez, mint ellenállni az értelmetlenség ellenállásának. Kettő. Csináld meg a teljessé válás folyamatát az értelmetlenség érzésére különös tekintettel. Ha értelmetlenséget érzel az életedben, és ez az, ami a depressziódat okozza, akkor ez a jelenlegi helyzet értelmetlenségéről szól, de azt kell elfogadnod és meglátnod, hogy az értelmetlenség a jelenlegi helyzetben valójában egy ismétlése vagy tükröződése az értelmetlenségnek egy hasonló felvonásának, ami a gyerekkorodban történt. Ez egy ismétlődő minta. Természetesen meg kell oldanod a gyökerét. Ezért szeretném, ha megtanulnád a teljessé válás folyamatát. Ha ezt akarod tenni, a legjobb tanács, amit adhatok, hogy szerezz egy példányt a könyvemből, aminek a címe szó szerint: "A teljessé válás folyamata" És ha nem akarod egyedül csinálni, ha azt akarod, hogy végigvezessenek a folyamaton, találhatsz egy hozzáértőt, aki végigvezet a folyamaton a www.completionprocess.com-on Három. Egyenesen azzal a részeddel kell dolgoznod, amely ellenáll az értelmetlenségnek, és elutasítja, hogy leírd veszteségként. Ez az a rész, ami továbbra is azon van, hogy az értelmetlen helyzethez igazítson téged olyan módokon, amelyek hátrányosak számodra. És ez felállítja az önutálat és belső harag mintáját. Továbbá, dolgozz egy olyan részeddel, amelyik ennek a résznek az elletéte. Nem is kell tudod, melyik az a rész pontosan. Egyszerűen csak azt kell mondanod: “Azt választom a szabad akaratommal, hogy az ellentétes részévé váljak, annak, ami ellenáll az értelmetlenség elfogadásának és a veszteségek leírásának.” És valóban engedd át magad azon részed energiájának. Hogy megértsd, hogy tudsz a tudatod egy ilyen részével dolgozni, nézd meg a "Fragmentáció (töredezettség) - A globális betegség" című videómat. Továbbá, hogy jobban megértsd a belső fókuszú haragot, amely e részed által termelődik, nézd meg a “Rombolás - Az önmagaddal való viszony megrontásának az útja" című videómat. Négy. Miután elfogadtad az értelmetlenséget, találnod kell más utakat, hogy továbbmozdulhass, hogy elérd, hogy azok az igények és vágyak olyan utakon valósuljanak meg, amelyek nem függnek a helyzet értelmetlen elemein. Csinálj valami újat. Keresd meg azokat a lehetőségeidet, amelyek VANNAK. Azért rekedünk meg annyira és zárjuk be magunkat a depresszióba, mert sokkal inkább arra összpontosítunk, ami nincs ott, és ami nem történik. A kapu nem nyílik ki. Ahelyett, hogy keresnénk egy kaput, ami nyitva van. Egy hasztalan helyzetnek való ellenállás mellékvágányra tereli az életed. És ezért lehet olyan jótékony hatású, ha depressziótól szenvedsz, hogy változtatsz valamin. És mondok neked valamit, minél drasztikusabb a változás, annál jobb. A depresszió egészében a arról szól, hogy arra összpontosítasz, amin nem tudsz változtatni, és elutasítod, hogy elfogadd, hogy nem tudsz rajta változtatni. Ahelyett, hogy másra fókuszálnál, vagy valami mást csinálnál. Azt szeretném ezért, hogy tedd fel magadnak a kérdést: “Ha elfogadnám, hogy amit akarok, soha, úgy értem SOHA nem fog megtörténni, mit csinálnák akkor vagy ahelyett?” Tudom, hogy hallottál már efféle elképzelésről. A következőről van szó: ha nem összpontosítasz tovább arra az ajtóra, ami zárva van, akkor, és csak akkor látsz meg egy ablakot, ami nyitva van. Nehezedre eshet elhinni, hogy az igényeid és vágyaid bármely más helyzetben valóra válhatnak. De még az is, hogy bármely más helyzet egyáltalán létezik. Ezért szeretném, ha megnéznéd a videómat, aminek "A zebra és az itató" a címe. Továbbá, szeretném, ha megnéznéd a "Hogyan teljesítsd be beteljesítetlen igényeidet" című videómat. Öt. Biztonságos kapcsolatokat kell kialakítanod. A depresszió elsősorban és elsődlegesen kapcsolati működési zavar. Működési zavar, ami a másokkal való, a külvilággal és az élet bármilyen területén fenntartott kapcsolataid tekintetében, és működési zavar saját benső részeid között. A sajátos működési zavar itt mivel az együttműködés hiányából adódik, nagyon nehéznek tűnik számodra, hogy megteremtsd azt az életet, amit akarsz. Legkonkrétabban erőtlenség és biztonsághiány, amikor senki nem társul be annak az életnek a megteremtésébe, amit akarsz és igényelsz. Ez azt jelenti, hogy olyan helyekre mész, ahol az emberek látnak, hallanak, éreznek és értenek téged. Meg kell gyógyítanod a traumát, hogy senki nem választja, hogy melléd álljon, és részt vegyen benne, annak a megteremtésében, amit akarsz és igényelsz a saját boldogságod érdekében. De ez része a tehetetlenség elfogadásának. Ehhez abba kell hagynod, hogy olyan embereket próbálj meg rávenni, hogy csinálják ezt veled, akiknek nem áll érdekében ezt csinálni veled. Ezért, az egyik legfontosabb videó, amit valaha meg fogsz nézni, és amit úgy neveztem el: "Hogy építsünk biztonságos kapcsolatot" A depresszió egy fájóan elszigetelő tapasztalat. Sok különböző ok miatt, a) mert először is, pontosan a kapcsolati működési zavar miatt alakult ki. b) mert minél inkább látod, hogy mennyire boldogtalan vagy, miközben mások mennyire boldogok, annál inkább egyedül érzed magad. c) Ez elszigetel téged. Ezért szeretném, ha szereznél egy példányt a könyvemből, melynek "Az egyedüllét anatómiája" a címe. Ez a könyv lebontja, mik az egyedüllét valódi okai, mi okozza, és hogy juthatunk el az egyedüllét állapotából a kapcsolódás állapotába. Hat. Minél több apró dolgot tudsz tenni, hogy kontrollálhasd az életed, és úgy érezd, megteremtheted azt az életet, ami a vágyaid és igényeid tükörképe és jobbik fele. Ez az a pont, ahol a legtöbben rossz irányba mennek el, mert a tanácsok legtöbbje amit az emberek adnak, vagy ötletek, hogy miként gyógyítsuk a depressziót, azt célozzák, hogy jobban érezd magad. Hagyd abba, hogy arra koncentrálsz, hogy jobban érezd magad. Ehelyett kezdj el arra koncentrálni, amitől kicsit erősebbnek, hatékonyabbnak érzed magad, egy kicsit kevésbé tehetetlennek, egy kicsit képesebbnek arra, hogy megtegyél dolgokat és olyan helyzetekbe kerülj, amelyekben az igényeid teljesülnek, olyan helyzetek helyett, amik tehetetlneségbe torkollnak. A tanácsok többsége, amit arra adni szoktak, hogy leküzdjük a depressziót, igazából ebbe a kategóriába tartoznak. Csak neked kell máshoz nézned őket. Ahelyett, hogy ezt az apróságot megteszem azért, hogy megpróbáljam jól érezni magam, legyen ez az apróság olyan valami, amit azért teszek, hogy egy kicsivel több kontrollom legyen a tehetetlenség helyett abban, hogy megteremtsem, amit akarok. Adok néhány ötletet, hogy ez hogy nézhet ki; Olyan ételeket enni, amitől különösen jól érzem magam, főleg hangulatjavító kajákat, időt tölteni állatokkal, megmasszíroztatni magam, vagy más fizikai kontaktust keresni, tornázni, eleget aludni, elérhető és végrehajtható célokat kitűzni, és kihúzni őket a listáról, amikor elértem őket, felelősséget vállalni, hogy láthasd a pozitív hozzájárulásodat, meglátogatni barátokat és újakat szerezni - ez megvéd az elszigetelődéstől -, kontrollálni a fókuszodat pozitív dolgokra koncentrálva és hálagyakorlatokkal, vagy az alapmeggyőződéseiddel dolgozni, kiülni a napra, meditálni, rutint teremteni, olyan dolgokat beépíteni a mindennapjaidba, amiket vársz, még akkor is, ha ez egy olyan apróság, mint egy vígjáték megnézése, új hobbit kezdeni, változtatni dolgokon, például az otthoni dekoráción, vagy hogy melyik szobában alszol, vagy hogy hol szoktál enni. De ismét, ha úgy csinálod ezeket a dolgokat, hogy azt mondod magadnak, “ettől jobban fogom érezni magam”, csak még kiábrándultabban végzed, és még több bizonyítékkal, hogy hasztalan. Mert jelen pillanatban ez a hasztalanság egy másik formája. Jól érezni magad hasztalan. Ne azért csináld ezeket a dolgokat, hogy jól érezd magad, hanem hogy megláthasd, hogy lehet személyes kontrollod - ahelyett, hogy teljesen tehetetlennek éreznéd magad -, abban, amit akarsz és igényelsz. Ha valaki az életedben depresszióval küszködik, kérlek, ne félj tőle. Nincs mitől félni. A depresszió nem fertőző. Ezen kívül, akik depressziósak, azoknak szükségük van a jelenlétedre. Nincs szükségük, hogy nyomást gyakorolj rájuk. Természetesen nem kell tudnod, hogy mit kell tenni, hogy helyrejöjjenek. Az, aki depressziós, sem igényli, hogy tudd, mit kell tenni, hogy helyrejöjjenek. Annak az oka, hogy a legtöbb depressziós elszigetelődik, az, hogy szar olyan emberek között lenniük, akik folyton ezt az energiát nyomják, hogy “Szeretném, ha jobban éreznéd magad.” Ez nyomásgyakorlás! (stresszelés) Tehát ha olyan valaki körül leszel, aki depressziós, inkább így viselkedj: “Nem érdekel, ha depressziós vagy életed végéig, és akkor is itt leszek, mert itt szeretnék lenni.” Ez az egyetlen olyan energia, ami leveszi a nyomást az emberről, hogy hirtelen érezze jől magát, pont amivel kapcsolatban tehetetlennek érzik magukat. És íme még egy dolog: Sokatoknak össze kell barátkoznotok a fájdalmas érzelmekkel. Mivel legtöbbször, mikor valaki depressziót tapasztal, elveszítenek embereket az életükből, nem azért, mert rosszul érzik magukat, hanem mert az emberek az életükben túlságosan félnek a saját érzéseiktől. Az, hogy olyan valakivel vagy, aki szenved, bizonyos érzéseket kelt. Ha nem akarod ezeket a bizonyos érzéseket érezni, otthagyod azt az illetőt. Afféle gondolkodásmód ez, hogy ők tehetnek róla, hogy így érzel. Pedig csak arról van szó, hogy megrémít ezeket az érzéseket érezned. Akkor is, ha végignézted ezt a videót, nincs semmi szégyenletes a depresszióval kapcsolatban, sem pedig abban, ha valaki ellenáll a tehetetlenségnek. Tudod, milyen ez, ugye? Ha lenne egy gyereked, vagy valamid, amit jobban akarsz, mint bármi mást az egész világon, és ha azt a gyereket hirtelen elsodorná az ár, és semmit sem tehetnél érte, szerinted mennyi ideig tartana, hogy elfogadd a tehetetlenséget? Na ilyen az, amikor valaki depressziós. Ez azt jelenti, hogy a depresszió leküzdése sokkalta bonyolultabb, mint egyszerűen eldönteni a szabad akaratoddal, hogy nem állsz tovább ellen a tehetetlenségnek, és más dolgokat csinálsz, olyanokat, amik inkább erőt adnak. És sokkal-sokkal nehezebb, mint csak úgy kiugrani egy lyukból, amibe beszorultál. Ha azt akarod tenni, ami a legjobb neked, amellett, hogy teljesen jelen vagy, akkor segíts valakinek, aki jelenleg depressziós, hogy szembenézz a fájdalommal, ahelyett, hogy megpróbálnád kizökkenteni a hangulatából, azáltal, hogy olyat teszel, ami eltereli a figyelmét. Valóban segíts neki, hogy tudatosan belemenjen. Másképp fogalmazva, ahelyett, hogy megpróbálnál egy depressziós embert kirángatni a sötétségéből, fogd meg a kezét és ugorj vele. Ha te küzdesz depresszióval, megígérhetem neked, hogy hogy az a lelkesedég az élet iránt, az az érzés, hogy várod, hogy felébredj, hogy van valamiért élned, energikusnak és ihletettnek lenni… Az érzés túloldalán vár és te tényleg meg tudod teremteni, amit akarsz és igényelsz. Tudod, mit? Vannak olyan emberek ezen a bolygón, akik részt akarnak venni és hozzá akarnak járulni azoknak a vágyaidnak és igényeidnek a beteljesítéséhez. Alapvetően, vannak, akik társulni akarnak az igényeid megteremtésében, és vannak az ellenkezők. De mindez a másik oldalán van annak, hogy a vágyaid hiányára koncentrálsz. És mindez a másik oldalán van annak, hogy tényleg tudatosan szembenézel, elfogadod és feloldod a tehetetlenséget ahelyett, hogy tudattalanul ellenállsz a tehetetlenségnek. Szép hetet. Felirat: narzissus_hun