Hogyan sikerült felülkerekednem a férfiassággal kapcsolatos veszélyes berögződéseken

Ebben az átütő erejű beszédben III. Eldra Jackson csoportfacilitátor megosztja velünk, hogyan sikerült felülkerekednie a férfiassággal kapcsolatos veszélyes beidegződéseken a Belső Kör elnevezésű szervezeten keresztül, mely elítélt férfiak számára biztosít csoportterápiát. Eldra ma már mások gyógyulását segíti azzal, hogy új képet ad arról, mit is jelent pontosan teljes értékű, egészséges férfinak lenni. „A kihívás abban van, hogy kitörjünk az érzelmi analfabetizmus és a csoportgondolkodás csapdájából" – mondja Eldra.

A nagyfiúk sohasem sírnak.

Szorítsd össze a fogad!

Fogd be, és szedd össze magad!

Hagyd abba, mielőtt olyat adok,
amitől tényleg sírhatsz!

Ez csak néhány olyan kifejezés,

amely hozzájárul társadalmunk,

pontosabban a férfiak egyik betegségéhez.

Ez a betegség „mérgező férfiasságként”
vált ismertté.

Ennek krónikus esetében
szenvedtem olyan mértékben,

hogy 24 évet töltöttem
életfogytiglani börtönbüntetésben

emberrablás, rablás
és emberölési kísérlet miatt.

Ma azért vagyok itt, hogy elmondjam,
van megoldás erre a népbetegségre.

A megoldás működésében biztos vagyok,
hiszen részese voltam a kísérleteknek.

A megoldás több összetevőből áll.

Az egész azzal kezdődik,
hogy szembesülünk saját hitrendszerünkkel,

annak helytelen felépítésével,

valamint tetteink saját magunkra
és másokra gyakorolt

negatív hatásával.

A következő lépcső, hogy készen állunk
sebezhetőek lenni azok előtt,

akik nemcsak támogatnak,
hanem felelősségre is vonnak bennünket.

De mielőtt még mesélnék erről,

szeretném, ha tudnák,

hogy ehhez teljesen fel kell fednem
önök előtt az érzéseimet.

És ahogy most itt állok,

a sok rám szegezett tekintettel,

védtelennek és kiszolgáltatottnak
érzem magam.

Amikor ilyen érzéseim vannak,

biztos vagyok abban, hogy a gyógyulás
újabb szakasza egy karnyújtásnyira van,

és ezáltal a történetemet is
el tudom mondani.

Látszólag teljesen ideális
családba születtem:

anya, apa, lány- és fiútestvérek,

Bertha, ifjabb Eldra, Taydama
és III. Eldra.

Ez utóbbi volnék én.

Az apám Bíbor Szívvel kitüntetett
vietnámi veterán volt,

sikeresen hazatért, szerelmes lett,
megházasodott és családot alapított.

Akkor mégis hogyan kötöttem ki
a kaliforniai börtönrendszerben?

A titkolózás,

a "nagyfiúk sohasem sírnak"
mantrában való hit,

a haragon kívüli érzelmek
magabiztos kimutatásának hiánya,

és a sportolás során tanult elv,

miszerint minél jobb teljesítményt
érsz el a pályán,

annál kevésbé kell aggódnod
a szabályok miatt.

Nehéz kiragadni a temérdek tünet közül

egy konkrétumot, ami megbetegített.

Az 1980-as években fiatal fekete fiúként

két csoportot tiszteltem
a kaliforniai Sacramentóban:

a sportolókat és a gengsztereket.

Kitűnő sportolónak számítottam,

amíg furikázni nem mentünk, és össze nem
törtük egy barátom anyjának kocsiját.

A szüleim állták a felét
a totálkáros jármű teljes költségének,

engem pedig egy házimunkával teli,
sport nélküli nyárra ítéltek.

Ha nincs sport, nincs tisztelet.

Ha nincs tisztelet, nincs hatalom.

A hatalom viszont
betegségem fő kelléke volt.

Ezen a ponton döntöttem úgy,
hogy nem sportoló leszek, hanem gengszter,

és ez nagyon könnyen ment.

A korai élettapasztalatok
előkészítették a terepet arra,

hogy tárgyként tekintsek másokra,

a társadalmi normáktól
eltérően viselkedjek,

valamint vágyjak arra, hogy hatalmi
pozícióban lévőként nézzenek rám.

A hatalomérzet...

(Sóhaj)

...erőt jelentett a környezetemben,

de ami még fontosabb, a saját fejemben is.

Az agyam irányította a döntéseim.

Későbbi döntéseim miatt
rövidesen börtönben találtam magam.

És még a börtönben is folytattam

a mások jogain való átgázolást
úgy is, hogy tudtam,

ezen a helyen akár meg is halhatok.

De itt is bajba kerültem:
magánzárkába raktak,

amiért egy másik rabot
közel 30-szor megszúrtam.

Eljutottam odáig, hogy nem érdekelt,
hogyan élek, vagy meghalok-e.

Aztán a dolgok megváltoztak.

Az egyik legjobb dolog,
ami életemben addig történt velem,

hogy áthelyeztek a New Folsom-i börtönbe.

Amikor bekerültem, megkértek, csatlakozzak
egy Belső Kör nevű csoporthoz.

Eleinte hezitáltam,
csatlakozzak-e ahhoz a csoporthoz,

ami az udvaron csak
"ölelj meg egy sittest" néven futott.

(Nevetés)

Igen, eleinte ez egy kicsit sok volt,

de végül felülkerekedtem a kételyeimen.

Kiderült, hogy az ötlet egy Patrick Nolan
nevű ember fejéből pattant ki,

aki szintén életfogytiglant kapott,

és elege lett abból,
hogy belebetegedjen abba,

hogy azt nézi, hogyan öljük egymást

a bőrünk színe,

vagy a rongyaink színe miatt,

vagy amiatt, hogy Észak-
vagy Dél-Kaliforniából jöttünk,

vagy csak azért, mert egy szeles napon
rosszul vettünk levegőt.

A Körben a férfiak
szemtől szembe ülnek egymással,

félreteszik a baromságokat,

és próbálnak értelmesen gondolkodni.

Azért gondolkodom úgy, ahogy,

és viselkedek úgy, ahogy,

mert eddig még nem kérdőjeleztem meg ezt.

Például ki mondta, hogy meg kell néznem
magamnak egy nőt, és meg kell fordulnom,

hogy megbámuljam a fenekét?

Ez honnan jött?

Ha ezt nem kérdőjelezem meg,
csak a tömeget követem.

Az öltözői duma...

Amikor a Körben ülünk,
ilyen dolgokat kérdőjelezünk meg.

Miért gondolkozom úgy, ahogy?

Miért viselkedek úgy, ahogy?

Hiszen ha ezt csinálom, nem gondolkodom,

nem vagyok egyéniség,

nem vállalok felelősséget
azért, aki vagyok,

és amit a világgal teszek.

Az egyik ilyen foglalkozáson
változott meg az életem.

Emlékszem, megkérdezték tőlem, ki vagyok,

és nem tudtam válaszolni úgy,

hogy az tényleg őszinte legyen

egy igazságot kereső férfiakkal
teli szobában.

Egyszerű lett volna azt mondani,

"Egy vagyok a Bloodsok közül",

"Vegasnak hívnak",

vagy ha bármi más általam létrehozott
álarc mögé bújok.

Abban a pillanatban és azon a helyen
vége volt a színjátéknak.

Rájöttem, hogy bármennyire is
okosnak hiszem magam,

azt sem tudom, ki vagyok,

és miért viselkedem úgy, ahogy.

Képtelen voltam arra,
hogy ezek előtt a férfiak előtt,

akik segíteni és támogatni akartak,
hiteles képet adjak magamról.

Ez volt az a pillanat,
amikor eljutottam arra a pontra,

hogy készen állok a változásra.

Évtizedeken át titokban tartottam,

hogy egy bébiszitter molesztált.

A húgom épségének
megőrzése miatt határoztam így.

Én hét éves voltam, ő három.

Úgy gondoltam, az én felelősségem
biztonságban tudni őt.

Ez volt az a pillanat,

amikor megszületett bennem a gondolat,
melynek köszönhetően hosszú évekig

testileg, mentálisan vagy érzelmileg
bántalmaztam másokat.

Ebben a pillanatban,

hét évesen alakult ki bennem,

hogy az életben való előrejutáshoz

egy olyan helyzetben,
ahol valaki megsérülhet,

én legyek az, aki fájdalmat okoz.

Az is megfogalmazódott bennem,
hogy a szeretet veszélybe sodor.

És azt is megtanultam, hogy a másokkal
való törődés gyengévé tesz.

Ez alapján a törődés hiánya
egyenértékű volt az erővel.

A bizonytalan énkép
elfedésének legjobb módja

a hamis tisztelet mögé való rejtőzés.

A Körben úgy éreztem, mintha tűzben ülnék.

Ez egy olyan olvasztótégely,
ami bárkit meg tud törni.

Meg is törte a régi énképem,

a beteges értékrendszerem

és a másokhoz való hozzáállásom.

A régi, elavult gondolkodásmódom
kitágult, hogy eldöntsem,

tényleg ilyen akarok-e lenni az életben.

Képzett szakemberek segítségével

önmagam mély megismerésének útjára léptem,

és megtaláltam lelkem azon sérült részeit,
amelyek nemcsak elburjánzottak,

hanem teljesen belém is vésődtek,
hogy védtelenné tegyenek másokat.

Időnként az egész
ördögűzéshez hasonlított,

és lényegében az is volt.

Régi, beteges gondolkodásmódom,

létezésem, reakcióim kiűzése,

és új célok kitűzése volt ez.

A Körhöz való csatlakozás életmentő volt.

Élő bizonyítéka vagyok
a befektetett munka erejének.

2014-ben feltételes szabadlábra helyeztek
a harmadik tárgyalásom után,

ahol egy volt bűnüldözési
tisztviselői bizottság mérte fel,

mekkora veszélyt jelentek a társadalomra.

14 éves korom óta ma
először állok úgy emberek előtt,

hogy semmilyen állami felügyelet alá
sem tartozom.

Összeházasodtam
egy észbontó nővel, Hollyval,

együtt neveljük a két fiúnkat,

akiket az érzelmek biztonságos módon
való megtapasztalására bátorítok.

Engedem, hogy megöleljenek, amikor sírok.

Szemtanúi lehetnek annak,
ha valamire nem tudom a választ.

Minden vágyam, hogy megértessem velük,

hogy férfinak lenni
nem egy macsó karikatúrát jelent,

és hogy azok a tulajdoságok,
amiket általában gyengeségnek tartunk,

részei egy egészséges férfi életének.

Ma már nemcsak a saját magam
fejlesztését folytatom,

hanem a közösségemben élő
fiatal férfiakat is támogatom.

A kihívás abban van, hogy kitörjünk

az érzelmi analfabetizmus
és a csoportgondolkodás csapdájából,

ami lehetővé teszi, hogy a férfiak
folytassák mások és önmaguk elnyomását.

És így lehetőségük legyen arra,

hogy másként álljanak hozzá
a világ dolgaihoz,

és elvárhassák, hogy a világ is
másként álljon hozzájuk.

Köszönöm.

(Taps)