Miért gondolod, hogy csúnya vagy | Melissa Butler | TEDxDetroit

A The Lip Bar elnevezésű cég termékeivel, áraival és összetevőivel megkérdőjelezi a szépségideált. Arra a gondolatra összpontosítanak, hogy a szépség nem egysíkú, a szépségápolás nem csak a kiváltságosoké, és hogy a smink csak kiemeli az egyéniségünket, de nem ez határozza meg, kik vagyunk!

Melissa 2012-ben hozta létre a The Lip Bar-t, mert rettenetesen frusztrálta a szépségipar. Miért van tele a legtöbb kozmetikum felesleges vegyszerekkel? Miért csak limitált színválasztékban érhetőek el rúzsok? És ami a legfontosabb, miért fogjuk fel a szépséget ilyen rettenetesen egysíkúan?

Melissa a konyhájában kezdett el rúzst készíteni, mert úgy gondolta, hogy a szépség nem egyenlő az egészséggel, és mert elhatározta, hogy nem hajlandó változtatni a külsején csak azért, hogy megfeleljen valamilyen felszínes vagy divatos szépségideálnak.

Melissának nem a smink a szenvedélye, hanem az, hogy a szépség fogalmának tágabb értelmet adjon, és emlékeztesse a nőket arra, hogy nem kell beérniük akármivel.

Ma, a The Lip Bar termékeit Amerika-szerte megtalálhatjuk a boltok polcain. Melissa pedig folytatja küldetését, és rúzsaival, melyek mind szakértelem, mind minőség, mind színválaszték tekintetében is páratlanok, segít átértékelni az uralkodó szépségideált.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx rendezvényen hangzott el.
Lásd még: http://ted.com/tedx

Szépség innovátor vagyok.

(Éljenzés)

És önbizalom nagykövet.

De leginkább,

olyan nő vagyok, akinek elege van
az egysíkú szépségfelfogásból.

(Éljenzés)

Itt, Detroitban nőttem fel,

ahol a fekete lányok számára
a világos bőr és a hosszú haj az ideál.

Hát, én barna bőrű vagyok.

Mindig is gömbölydedebb voltam,

a fogaim között szünet volt,

és lapos volt a fenekem.

És még mindig az.

De élénken emlékszem, amikor
véletlenül meghallottam egy srácot,

aki épp a "hiányosságaimról" beszélt.

"Még csak nem is világos bőrű."

"És lapos a feneke."

De abban az időben
hiába tettek rám megjegyzést.

Azt gondoltam, hogy cuki vagyok.

(Nevetés)

Aznap fontos leckét tanultam meg.

Megtanultam magam
úgy szeretni, ahogy vagyok.

És ami még fontosabb, megtanultam,

hogy nem szabad hagyni,
hogy mások rólam alkotott véleménye

határozza meg, mit érek.

(Éljenzés) (Taps)

Az utóbbi hat évben egy olyan kozmetikai
cég létrehozásán dolgoztam,

melynek célja, hogy átformálja
a szépségről alkotott képünket,

és hogy ezt idővel azokra is kiterjesszük,
akik máshogy néznek ki, mint mi.

Nem, nem azért kezdtem el rúzst készíteni
a saját konyhámban,

mert szenvedélyem a smink.

Hanem mert frusztrált,

hogy a vonzerőt következesen,
egyféleképpen definiálják.

Ha ma rákerestek a szépség szóra,

megannyi világos bőrű, vékony, fiatal lány
képével találjátok szembe magatokat,

mintha a szépségnek
nem léteznének egyéb formái.

És ha ez folyamatosan
ott motoszkál bennünk,

akkor tényleg csúnyának
fogjuk gondolni magunkat.

A szép emberek láttán arra gondolunk,
nekik bezzeg mindenük megvan.

Gazdagok, szerelmesek,
boldogok és sikeresek.

Én is lehetnék ilyen, ha más lenne ez,
vagy ha változtathatnék azon.

Azt gondoljuk, hogy nem vagyunk "elegek",

hogy bizonyos dolgok hiányoznak belőlünk.

Emiatt elnyomjuk magunkban
a lehetőségeket,

mert úgy érezzük, hogy az
nem jár nekünk, nem érdemeljük meg.

Ami még rosszabb, hogy a magabiztosság
és az önbizalom hiányát

kiterjesztjük a testvéreinkre,
a barátainkra, az unokatestvéreinkre.

Mert ha én nem vagyok elég,
akkor ők végképp nem, így van?

Éveken keresztül azt tanították a nőknek,

hogy az értékünk a külsőnktől függ,

és attól, hogy férjhez tudunk-e menni,
tudunk-e gyerekeket szülni.

Még most is, mikor a nők vállalkoznak,
hivatali posztokat töltenek be,

és alapvetően átveszik
a világ irányítását,

még mindig ránk kényszerítik
azt az elképzelést,

hogy a szépség és a külső a legfontosabb.

Ez minden területen megjelenik,

a teniszpályát uraló Serenától kezdve
az elnöki címért induló Hillaryn át

egészen a louisianai kislányig,

akit nem engedtek iskolába járni

a fonott frizurája miatt.

A fonás ősidők óta része

az afrikai és afroamerikai
szépségápolásnak.

Az, hogy te nem hordasz fonatot,

nem jelenti azt, hogy másét sem
fogadhatod el vagy tarthatod tiszteletben.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele,

de engem még nem akadályozott
a frizurám a tanulásban.

Ha tütüt viselek a teniszpályán,

szintén nem akadályoz abban,
hogy megnyerjem a Grand Slamet.

Egy élénk színű kosztümtől pedig

határozottan nem leszek felkészületlen
egy ország vezetésére.

Egyébként is, mi az, hogy vonzerő?

Ez nem szubjektív fogalom?

Nos, igen is, meg nem is.

A vonzerő kulturális lábnyomunk

népszerű értelmezése.

A környezetünk határozza meg,

mi az, amit vonzónak tartunk.

Ezért van, hogy a férfiak az édesanyjukhoz
hasonló nőt szeretnének elvenni.

És bármennyire is szeretnénk
utálni őket ezért,

valójában nem tehetnek erről.

Hisz ebben a formában találkoznak először
azzal, hogy mi a szépség és a szeretet.

Ha Ghanában nőttem volna fel,

sokkal jobban értékelném
a vastag combjaimat, mint így,

hogy az USA-ban nevelkedtem.

És míg a világ különböző pontjai
egyre közelebb kerülnek egymáshoz,

azt tapasztaljuk,
hogy a nyugati szépségideál

egyre inkább globálissá válik,

annyira, hogy az olyan országokban,
mint Dél-Afrika vagy Kína,

ahol a népesség nagy része színes bőrű,

még mindig a fehér nők uralják
a kereskedelmi reklámkampányokat.

Úgyhogy nem lep meg,

hogy Nigériában a lagosi nők
70%-a fehéríti a bőrét,

annak ellenére, hogy a bőrfehérítést
összefüggésbe hozták a rákkal.

Ebből azt a következtetést vonom le,
hogy ezt a 10 milliárd dolláros ipart

a szépség egysíkú felfogása tartja fenn.

Ezek a nők csak boldogulni próbálnak.

Emiatt a nagy méretet hordó nők
értéktelennek érzik magukat,

az érett nők úgy érzik,

már öregek a szépséghez
a terhességek után,

az etnikumhoz tartozó nők pedig
kirekesztettnek érzik magukat.

És ne értsetek félre.

Habár ez főként a nőket érinti,
nem csak mi szenvedünk ettől.

A Fortune 500 céglista legtöbb férfi
vezérigazgatója magasabb az átlagosnál,

mert a magassághoz vonzerőt
és befolyást párosítunk.

Ez egy többgenerációs,
nemek szempontjából semleges probléma.

Gyermekeink úgy nőnek fel,
hogy nem értékelik önmagukat,

és a szeretetet és az elfogadást
nem képesek kiterjeszteni a kortársaikra.

Ezek a gyermekek
önbizalom-hiányosak lesznek,

később közülük kerülnek ki
a divatdiéták követői,

és azok, akik plasztikai műtétnek
vetik alá magukat.

Nektek feltűnt
ez a plasztikai műtét divat?

2000 óta a fenéken és combon végzett
plasztikai műtétek száma 4200%-kal nőtt.

Ez kész őrület!

Erről eszembe jutott,
mikor kislánykoromban azt gondoltam,

hogy nincs fenekem.

Tudjátok, ha akkor nem lettem volna
elég magabiztos ahhoz, hogy kitartsak,

akkor most az említett
statisztika része lennék.

De hogyan tudjuk ezt megváltoztatni?

Hogyan kezdjük el szeretni önmagunkat?

Mindenekelőtt, meg kell találnunk,
hogy mi váltja ki azt,

hogy kevésnek érezzük magunkat.

Az, ha végiggörgetjük a közösségi hálót?

Akkor azt egy kis időre hanyagolni kell.

Vagy az, ha vásárolni megyünk?

Vagy egyszerűen
csak egy látogatás a nagyinál,

aki rögtön közli, hogy mennyit híztál
az utolsó találkozás óta?

Találd meg a kiváltó okokat,
és szabadulj meg tőlük.

Komolyan mondom, ha a nagyi lehúz,

akkor a nagyinak búcsút kell inteni.

(Nevetés)

Készen kell állnod arra,
hogy kiállj önmagadért

ebben a popkultúra irányította világban.

Úgyhogy mindenkit arra kérek,

hogy amikor ma hazaértek,

nézzetek tükörbe,

nézzétek meg magatokat jól,

és vegyétek észre,
milyen csodálatosak vagytok,

fogadjátok el és szeressétek önmagatokat.

Végül, amikor holnap elmentek otthonról,

próbáljátok meg kiterjeszteni
ezt a szeretetet és elfogadást valakire,

aki más, mint ti.

Köszönöm.

(Taps) (Éljenzés)