Chris Jordan megdöbbentő adatokat ábrázol.

Chris Jordan művészként egy érdekes nézőpontból mutatja meg milyen a nyugati kultúra. Óriási képei csaknem elképzelhetetlen statisztikai adatokat ábrázolnak - mint azt az elképesztő számú papírpoharat, melyeket minden egyes nap elhasználunk.

A munkám azokról a viselkedésmódokról szól, amelyekben öntudatlanul veszünk részt,

mindannyian.

Ezalatt azokat a viselkedésmódokat értem,

amelyeket tagadunk,

és azokat, amelyek mindennapi tudatosságunk felszíne alatt működnek.

Mindannyian csináljuk ezeket a dolgokat, állandóan, minden nap.

Ez olyan, mint amikor gonosz vagy a feleségeddel

azért, mert valaki másra haragszol.

Vagy amikor idegességed miatt egy kicsit túl sokat iszol egy partin.

Vagy amikor túl sokat eszel azért, mert megbántottak, vagy bármi más.

És amikor ezeket a dolgokat tesszük,

amikor 300 millió ember cselekszik öntudatlanul,

akkor mindez katasztrófális következményeket eredményezhet

amelyet senki sem akar és senki sem szándékozott megtenni.

És ez az amit fényképészként nézek.

Ezt a képet nemrég fejeztem be, amely,

ha távolabbról nézik

valamiféle neogótikus, rajz félének tűnik

egy gyárról, amely ontja magából a szennyezést.

És ha egy kicsit közelebbről nézik,

egy csomó csőnek tűnik, talán egy vegyi gyárnak,

vagy egy finomítónak, vagy ördögi autópálya csomópontnak.

És ahogyan egészen közel mennek,

rájönnek, hogy ez valójában rengeteg, rengeteg műanyag pohár.

És valóban, ez 1 millió műanyag pohár,

ennyit használnak el repülőgépen

az Egyesült Államokban, 6 óránként.

Naponta 4 millió poharat használunk el repülőgépeken.

és gyakorlatilag egyáltalán nem használják újra vagy dolgozzák fel ezeket;

ez egyszerűen csak nem szokás ebben az iparágban.

Ez a szám azonban eltörpül

a naponta elhasznált poharak száma mellett,

amely 40 millió pohár naponta forró italokhoz,

amelyek legtöbbje kávé.

Nem fért 40 millió pohár a vászonra,

de ráfért 410 000. Így néz ki 410 000 pohár.

Ez 15 percnyi pohár fogyasztásunk.

És ha fel tudnánk állítani ennyi poharat a valóságban,

az ekkora lenne.

És ennyi egy órányi pohár fogyasztásunk.

Ennyi pedig egy napi pohár fogyasztásunk.

Még mindig láthatók a kis emberek ott az alján.

Ez egy 42 emeletes épületnek megfelelő magasság,

és odaraktam a Szabadság-szobrot viszonyítási alapnak.

Igazság szerint van egy másik furcsaság társadalmunkban

amelyet nagyon aggasztónak tartok. Mégpedig az, hogy ma Amerikában van

a népesség legnagyobb százaléka börtönben

a Föld összes országa közül.

Minden negyedik személy, minden negyedik ember aki börtönben van

amerikai, a mi országunkban bebörtönözve.

Meg akartam mutatni ezt a számot.

Szám szerint 2,3 millió amerikai volt börtönben 2005-ben.

És azóta ez a szám nőtt, de még nem tudjuk a pontos adatokat.

Szóval meg akartam mutatni 2,3 millió rabruhát,

és ezeknek a képén,

minden egyenruha egy ötcentes érme élének megfelelő méretű .

Aprók, alig láthatók,

és ahhoz, hogy 2,3 millót meg tudjak mutatni, akkora vászon kellett,

amely nagyobb volt, mint amekkorát a világ bármely nyomtatója ki tudna nyomtatni.

Tehát több részre kellett osztanom,

amely részek 300cm magasak és 700cm szélesek.

Ez egy ilyen darab, amely egy new york-i galériában van kiállítva;

azok ott a szüleim amint a képet nézik.

(Nevetés)

Minden alkalommal amikor ránézek erre a képre,

azon tűnődöm, vajon édesanyám azt suttogja-e édesapámnak, hogy

"Végre összehajtogatta a fehérneműit."

(Nevetés)

Most olyan képeket akarok mutatni Önöknek, amelyek a szenvedélyekről szólnak.

Ez a darab a cigaretta függőségről szól.

El akartam készíteni azt a képet, amely megmutatja azoknak az amerikaiaknak a számát

akik a dohányzástól halnak meg.

Évente több, mint 400 000 ember hal meg az Egyesült Államokban

dohányzástól.

Tehát ez a kép nagyon-nagyon sok cigarettás dobozból áll össze.

És ahogyan lassan hátrább lépnek,

láthatják, hogy ez Van Gogh "Koponya cigarettával" című festménye.

Különös dolog ha belegondolnak, hogy szeptember 11-én,

amikor az a tragédia történt, 3000 amerikai halt meg,

és emlékeznek a reakcióra?

Az egész világon visszhangzott,

és az idők végezetéig visszhangozni fog.

Ez egy olyan dolog, amiről még 100 év múlva is beszélni fogunk.

És mindeközben, ugyanazon a napon, 1100 amerikai halt meg dohányzás következtében.

És a következő napon újabb 1100 amerikai halt meg dohányzástól.

És minden azóta eltelt napon, 1100 amerikai halt meg,

és ma 1100 amerikai hal meg dohányzástól.

És nem beszélünk erről; figyelmen kívül hagyjuk.

A dohányipar lobbija túl erős.

Egyszerűen csak kivetjük tudatunkból.

És mindaközben, hogy tudunk a cigaretták ártalmas hatásáról,

továbbra is engedjük gyermekeinknek, fiainknak és lányainknak,

hogy azon hatások között legyenek, amelyek miatt elkezdenek dohányozni.

És erről szól a következő kép.

Ez rengeteg cigaretta: 65 000 darab,

amely megegyezik azoknak a tinédzsereknek a számával,

akik ebben hónapban kezdenek el dohányozni az Egyesült Államokban.

Az Egyesült Államokban több, mint 700 000, 18 év alatti gyermek

kezd el dohányozni évente.

Még egy Egyesült Államokbeli furcsa járvánnyal

szeretném Önöket megismertetni.

Ez pedig a receptre felírt gyógyszerek rossz alkalmazásának jelensége.

Ezt a képet rengeteg Vicodin felhasználásával készítettem...

nos, valójában csak egyetlen Vicodinom volt

amelyet rengetegszer beszkenneltem.

(Nevetés)

És ha hátrébb lépnek 213 000 Vicodin tablettát láthatnak,

amely megegyezik a sürgősségi osztályokat évente felkeresők számával

az Egyesült Államokban,

a fájdalomcsillapítók

és nyugtatók helytelen használatának tulajdoníthatóan.

Az Egyesült Államokban az összes túladagolás 1/3-a...

és ez magában foglalja a kokaint, heroint, alkoholt, mindent...

a túladagolások 1/3-a receptre kapható gyógyszer túladagolása.

Furcsa jelenség.

Ezt a képet nemrég fejeztem be

és egy másik tragikus furcsaságról szól. És ez a furcsaság,

a mellnagyobbító műtétek iránti egyre növekvő megszállottság.

az elmúlt évben 384 000 nő, amerikai nő,

vetette magát mellnagyobbító műtét alá.

A leggyakoribb középiskolai érettségi ajándékká kezd válni,

amelyet főiskolára készülő fiatal lányoknak adnak.

Szóval elkészítettem ezt a képet Barbi babákból,

és ahogy hátrébb lépnek egyfajta virágos mintát látnak,

és ahogyan egészen hátra lépnek 32 000 Barbi babát láthatnak,

amely a mellnagyobbító műtétek számát jelképezi

amelyeket az Egyesült Államokban végeznek el minden hónapban.

A legnagyobb részét ezeknek 21 év alatti fiatal lányokon végzik.

És furcsa módon, az egyetlen olyan plasztikai sebészeti műtét

amely ennél is népszerűbb, az az ajaknagyobbító műtét,

és ezek legnagyobb részét férfiak végzik.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek csak példák.

Nem azért emelem ki ezeket mintha ezek lennének a legnagyobb problémák.

Ezek csak példák.

És mindezt azért teszem, mert attól félek,

hogy jelenleg nem érzünk eléggé egy kultúraként.

Pillanatnyilag egyfajta érzéketlenség van Amerikában.

Elveszítettük érzékünket a felháborodásra, dühünket és bánatunkat

az iránt ami kultúránkban manapság folyik,

ami az országunkban folyik,

az atrocitások iránt amelyeket a nevünkben követnek el világszerte.

Eltűntek; ezek az érzések eltűntek.

Kulturális boldogságunk, nemzeti boldogságunk sehol sincs.

És mindezek egyik oka, úgy gondolom,

az, hogy mindannyian megpróbáljuk felépíteni ezt az új fajta világnézetet,

ezt a holoptikus világnézetet, ezt a holografikus képet,

amelyet agyunkban próbálunk létrehozni

a dolgok összefüggéséről: az ökológiai lábnyomok

1000 mérföldre a dolgokról amiket vásárolunk;

a társadalmi következmények 10 000 mérföldnyire

napi döntéseinktől amelyeket fogyasztóként hozunk.

Miközben megpróbáljuk felépíteni ezt a képet,

és próbáljuk okítani magunkat kultúránk hatalmasságáról,

az információ amellyel dolgoznunk kell az ezek a hatalmas számok:

milliók, százmilliók,

milliárdok és most trilliárdok.

Bush új költségvetése trilliárdos nagyságrendű, és ezek olyan számok

amelyeket agyunk egyszerűen nem tud felfogni.

Nem tudunk jelentést adni ezeknek a hatalmas statisztikai adatoknak.

És ez az amit a munkámmal megpróbálok megtenni,

fogni ezeket a számokat, ezeket a statisztikákat

az adatok nyers nyelvezetéből, és megpróbálni lefordítani őket

egy sokkal univerzálisabb vizuális nyelvre, amely érezhető.

Mert hiszem, hogy ha érezzük ezeket a problémákat,

ha mélyebben átérezzük ezeket a dolgokat,

akkor a mostaninál jobban fognak számítani.

És ha megértjük ezt,

akkor képesek leszünk megtalálni mindannyiunkban

mi az amit meg kell találnunk ahhoz, hogy szembenézhessünk a nagy kérdéssel,

amely nem más, mint: Hogyan változzunk meg?

Számomra ez a nagy kérdés amellyel emberként szembesülünk:

Hogyan változzunk meg? Hogyan változzunk meg kultúraként,

és hogyan vállaljunk felelősséget egyénként

azért az egy megoldásért amellyel meg vagyunk bízva,

és ez saját viselkedésünk.

Hiszem, hogy nem kell megerőlteted magadat ahhoz,

hogy figyelj ezekre a problémákra.

Nem hibáztatom Amerikát.

Egyszerűen csak azt mondom, hogy ezek vagyunk most.

És ha látunk dolgokat,

amelyek nem tetszenek kultúránkban,

akkor van választásunk.

A tisztesség foka, amelyet mindannyiunk a felszínre hozhat,

hogy feltegyük ezt a kérdést, a jellem mélysége amelyet megidézhetünk

miközben felmerül a kérdés, hogyan változzunk.

Ez már eleve egyénként és nemzetként határoz meg bennünket,

és továbbra is ezt fogja tenni a jövőben.

És ez nagyban fogja befolyásolni

azoknak az emberek millióinak a jólétét, életminőségét

akik öröklik a döntéseink eredményeit.

Nem elvontan beszélek erről,

arról beszélek... ezek vagyunk mi itt, ebben a teremben.

Ebben a pillanatban.

Köszönöm és viszontlátásra.

(Taps)