Return to Video

Ezért küzdhetnek depresszióval, szorongással

  • 0:01 - 0:05
    Hosszú ideje nyomasztott két rejtély.
  • 0:07 - 0:09
    Nem értettem őket,
  • 0:09 - 0:12
    és hogy őszinte legyek,
    féltem is a mélyükre ásni.
  • 0:12 - 0:16
    Az egyik, hogy egész életemben –
  • 0:16 - 0:19
    40 éves vagyok –
  • 0:19 - 0:22
    évről évre nőtt a depressziós
    és szorongásos esetek száma
  • 0:22 - 0:25
    Amerikában, Nagy-Britanniában
  • 0:25 - 0:27
    és az egész nyugati világban.
  • 0:27 - 0:30
    Meg akartam érteni, miért.
  • 0:31 - 0:33
    Miért történik ez velünk?
  • 0:33 - 0:36
    Miért van az, hogy évről évre
  • 0:36 - 0:39
    egyre több embernek esik nehezére,
    hogy átvészelje a napot?
  • 0:40 - 0:43
    Egy sokkal személyesebb talány
    okán is meg akartam érteni ezt.
  • 0:43 - 0:45
    Mikor kamasz voltam, emlékszem,
  • 0:45 - 0:46
    azt magyaráztam az orvosomnak,
  • 0:46 - 0:51
    hogy úgy érzem, kiárad belőlem a fájdalom.
  • 0:51 - 0:53
    Képtelen voltam kontrollálni.
  • 0:53 - 0:55
    Nem értettem az okát.
  • 0:55 - 0:57
    Eléggé szégyelltem magam.
  • 0:57 - 0:59
    Az orvosom mesélt valamit,
  • 0:59 - 1:01
    ma már tudom, hogy jó szándékkal,
  • 1:01 - 1:02
    ám meglehetősen leegyszerűsítve,
  • 1:02 - 1:04
    nem teljesen tévesen.
  • 1:04 - 1:06
    Azt mondta: "Tudjuk, miért
    alakul ki az embereknél.
  • 1:06 - 1:11
    Néhány embernél egyszerűen felborul
    a kémiai egyensúly az agyban –
  • 1:11 - 1:12
    te is ide tartozol.
  • 1:12 - 1:14
    Csak némi gyógyszert kell kapnod,
  • 1:14 - 1:16
    így a kémiai egyensúly helyreáll."
  • 1:16 - 1:19
    Elkezdtem gyógyszert –
    Paxilt, Seroxatot – szedni,
  • 1:19 - 1:22
    ezek ugyanazok, csak eltérő
    néven futnak országonként.
  • 1:22 - 1:24
    Sokkal jobban éreztem magam,
    igazán feldobódtam.
  • 1:25 - 1:27
    Ám nem sokkal később
    a fájdalom érzése visszatért,
  • 1:28 - 1:30
    így egyre nagyobb adagokat kaptam,
  • 1:30 - 1:33
    egészen a legálisan adható,
    maximális dózisig,
  • 1:33 - 1:35
    amelyet 13 éven át szedtem.
  • 1:35 - 1:39
    A 13 évből jó pár alatt, és az utolsó
    években szinte folyamatosan
  • 1:39 - 1:40
    még mindig fájdalomban éltem.
  • 1:40 - 1:43
    Elkezdtem kérdezgetni
    magam: "Mi folyik itt?
  • 1:43 - 1:45
    Megteszel mindent,
  • 1:45 - 1:48
    amit a társadalmat
    jellemző történet előír –
  • 1:48 - 1:50
    miért érzed magad mégis így?"
  • 1:50 - 1:53
    Hogy leássak e két rejtély mélyére
  • 1:53 - 1:55
    és egy könyvig, amit írtam,
  • 1:55 - 1:57
    végül utazgatni kezdtem a világban,
  • 1:57 - 1:59
    több mint 60 000 kilométert.
  • 1:59 - 2:01
    Le akartam ülni a világ
    vezető specialistáival
  • 2:01 - 2:03
    beszélgetni a depresszió
    és szorongás okairól,
  • 2:03 - 2:05
    és elsősorban, hogy mi ezekre a megoldás,
  • 2:05 - 2:08
    olyanokkal, akik voltak
    depressziósak, szorongtak,
  • 2:08 - 2:10
    és kijöttek belőle bármilyen módon.
  • 2:10 - 2:11
    Rengeteget tanultam
  • 2:11 - 2:14
    a bámulatos emberektől,
    akiket útközben ismertem meg.
  • 2:14 - 2:17
    Ám úgy hiszem, a lényeg ebből az volt,
  • 2:17 - 2:20
    hogy mostanáig a depresszió és szorongás
  • 2:20 - 2:24
    kilenc okára létezik
    tudományos bizonyíték.
  • 2:24 - 2:27
    Kettő ezek közül valóban
    biológiai eredetű.
  • 2:27 - 2:29
    Génjeik érzékenyebbé tehetik
    önöket az ilyen problémákra,
  • 2:29 - 2:31
    bár nem határozzák meg a sorsukat.
  • 2:31 - 2:35
    Ha depressziósak, az agyban
    valódi változások mehetnek végbe,
  • 2:35 - 2:37
    amelyek megnehezítik a gyógyulást.
  • 2:37 - 2:38
    Ám a legtöbb faktor,
  • 2:38 - 2:41
    amely bizonyíthatóan
    depressziót és szorongást okoz,
  • 2:41 - 2:43
    nem biológiai eredetű.
  • 2:44 - 2:46
    Ezek az életmódunkra jellemző tényezők.
  • 2:46 - 2:48
    Ha egyszer megértjük őket,
  • 2:48 - 2:51
    új megoldások egész sora tárul fel,
  • 2:51 - 2:52
    melyek elérhetőek kellene legyenek
  • 2:52 - 2:55
    a kémiai kedélyjavítók mellett.
  • 2:55 - 2:58
    Például, ha magányosak,
  • 2:58 - 3:01
    valószínűbb, hogy depresszióba esnek.
  • 3:01 - 3:04
    Ha a munkában nincs ráhatásuk
    a saját tevékenységükre,
  • 3:04 - 3:06
    csak azt teszik, amit mondanak maguknak,
  • 3:06 - 3:08
    valószínűbb, hogy depresszióba esnek.
  • 3:08 - 3:10
    Ha igazán ritkán
    mozdulnak ki a való világba,
  • 3:10 - 3:12
    valószínűbb, hogy depresszióba esnek.
  • 3:12 - 3:14
    Megtudtam valamit,
    ami pedig egyformán jellemző
  • 3:14 - 3:16
    a depresszió és a szorongás sok okára.
  • 3:16 - 3:18
    Nem mindre, de sokra közülük.
  • 3:18 - 3:20
    Itt mind tisztában vannak vele,
  • 3:20 - 3:23
    hogy vannak természetes
    fizikai szükségleteik, ugye?
  • 3:23 - 3:24
    Nyilvánvalóan.
  • 3:24 - 3:27
    Szükségük van élelemre, vízre,
  • 3:27 - 3:29
    menedékre, tiszta levegőre,
  • 3:29 - 3:31
    amelyektől, ha megfosztanám önöket,
  • 3:31 - 3:33
    igazán gyorsan nagy bajba kerülnének.
  • 3:33 - 3:35
    Ám ugyanakkor
  • 3:35 - 3:38
    minden emberi lénynek vannak
    természetes pszichológiai szükségletei.
  • 3:38 - 3:40
    Érezniük kell, hogy tartoznak valahova.
  • 3:40 - 3:43
    Érezniük kell, hogy az életüknek
    van jelentése és célja.
  • 3:43 - 3:46
    Érezniük kell, hogy mások
    látják és értékelik önöket.
  • 3:46 - 3:48
    Érezniük kell, hogy értelmes
    jövő áll önök előtt.
  • 3:48 - 3:51
    Sok mindenben jó a civilizáció,
    amit építettünk.
  • 3:52 - 3:53
    Sok minden jobb, mint a múltban volt –
  • 3:53 - 3:55
    örülök, hogy ma élhetek.
  • 3:55 - 3:57
    ám egyre kevésbé törődünk
  • 3:57 - 4:01
    ezekkel a mély, alapvető
    pszichológiai igényekkel.
  • 4:02 - 4:05
    Nem egyedül erről van szó,
    ám szerintem ez a fő oka annak,
  • 4:05 - 4:08
    hogy a válság egyre nagyobb méreteket ölt.
  • 4:09 - 4:12
    Úgy találtam, ezt nagyon nehéz megérteni.
  • 4:12 - 4:15
    Küzdöttem azzal, hogy úgy
    gondoljak a depressziómra,
  • 4:15 - 4:19
    mint aminek sok oka van,
    köztük az életmódunk,
  • 4:19 - 4:22
    ahelyett, hogy ez csak
    egy probléma az agyamban.
  • 4:23 - 4:25
    Akkor kezdtek igazán
    helyükre kerülni a dolgok,
  • 4:25 - 4:28
    amikor egy nap egy dél-afrikai
    pszichiáterrel készítettem interjút,
  • 4:28 - 4:30
    bizonyos Dr. Derek Summerfielddel.
  • 4:30 - 4:31
    Nagyszerű ember.
  • 4:31 - 4:35
    Dr. Summerfield 2001-ben
    Kambodzsában járt,
  • 4:35 - 4:38
    amikor először mutattak be az ott élőknek
  • 4:38 - 4:40
    antidepresszánsokat.
  • 4:40 - 4:43
    A helyi, kambodzsai orvosok
    még sosem hallottak ezekről a szerekről.
  • 4:43 - 4:45
    Csak értetlenül álltak, mik ezek.
  • 4:45 - 4:47
    Ő elmagyarázta nekik, mire azt felelték:
  • 4:48 - 4:50
    "Nincs rájuk szükségünk,
    már vannak antidepresszánsaink."
  • 4:50 - 4:52
    Mire visszakérdezett: "Hogy értik?"
  • 4:52 - 4:55
    Azt hitte, valamiféle növényi
    eredetű orvosságról van szó,
  • 4:55 - 4:59
    mint az orbáncfű, a páfrányfenyő, ilyesmi.
  • 5:00 - 5:02
    Ahelyett elmeséltek neki egy történetet.
  • 5:03 - 5:06
    Volt egy farmer a közösségükben,
    aki a rizsföldön dolgozott.
  • 5:06 - 5:08
    Egy napon rálépett egy aknára,
  • 5:08 - 5:10
    amely az USA-val vívott háború
    maradványa volt,
  • 5:10 - 5:12
    és elveszítette a lábát.
  • 5:12 - 5:13
    Kapott műlábat,
  • 5:13 - 5:16
    majd kis idő múlva visszament
    dolgozni a rizsföldekre.
  • 5:16 - 5:20
    Ám úgy tűnt, művégtaggal
    nagyon fájdalmas a víz alatti munka,
  • 5:20 - 5:23
    és úgy hiszem, elég nyomasztó
    lehetett visszamenni oda,
  • 5:23 - 5:25
    ahol előtte elvesztette a lábát.
  • 5:25 - 5:27
    A férfi egész nap sírt,
  • 5:27 - 5:29
    nem kelt ki az ágyból,
  • 5:29 - 5:32
    a klasszikus depresszió
    minden tünetét produkálta.
  • 5:32 - 5:33
    A kambodzsai orvos erre:
  • 5:33 - 5:36
    "Ekkor adtuk neki a kedélyjavítót."
  • 5:36 - 5:38
    Dr. Summerfield
    azt kérdezte: "Mi volt az?"
  • 5:38 - 5:41
    Elmagyarázták, hogy elmentek
    hozzá, és ott ültek mellette.
  • 5:42 - 5:43
    Meghallgatták.
  • 5:44 - 5:47
    Rájöttek, hogy van értelme a fájdalmának –
  • 5:47 - 5:50
    ő nehezen értette meg
    a depressziós fájdalom közepette,
  • 5:50 - 5:54
    de valójában az életében jelenlévő,
    teljesen érthető okok váltották ki.
  • 5:54 - 5:57
    Az orvosok egyike, miután beszélt
    a közösség tagjaival, rájött,
  • 5:57 - 5:59
    ha szereznek a férfinak egy tehenet,
  • 5:59 - 6:01
    lehet belőle tehenész,
  • 6:01 - 6:04
    kikerül abból a helyzetből,
    ami annyira felzaklatja,
  • 6:04 - 6:06
    nem kell kimennie a rizsföldekre.
  • 6:06 - 6:08
    Vettek neki egy tehenet.
  • 6:08 - 6:10
    Néhány héten belül a férfi nem sírt többé,
  • 6:10 - 6:12
    egy hónap múlva elmúlt a depressziója.
  • 6:12 - 6:14
    Azt mondták Dr. Summerfieldnek:
  • 6:14 - 6:17
    "Látja, doktor, az a tehén
    antidepresszáns volt,
  • 6:17 - 6:18
    erre gondolt, ugye?"
  • 6:18 - 6:19
    (Nevetés)
  • 6:19 - 6:22
    (Taps)
  • 6:22 - 6:25
    Ha önöknek is azt tanították
    a depresszióról, mint nekem,
  • 6:25 - 6:26
    és a legtöbbjüknek itt igen,
  • 6:26 - 6:28
    ez rossz viccnek tűnik, ugye?
  • 6:28 - 6:30
    "Elmentem orvoshoz antidepresszánsért,
  • 6:30 - 6:31
    és egy tehenet kaptam." (Nevetés)
  • 6:31 - 6:35
    Ám ez alapján az egyedi,
    nem tudományos anekdota alapján
  • 6:35 - 6:38
    azok a kambodzsai orvosok
    ösztönösen tudták,
  • 6:38 - 6:41
    mi az, amit a világ
    vezető orvosi testülete,
  • 6:41 - 6:43
    az Egészségügyi Világszervezet
  • 6:43 - 6:45
    évek óta próbál a tudomásunkra hozni
  • 6:45 - 6:48
    a legjobb tudományos bizonyítékok alapján.
  • 6:49 - 6:51
    Ha depressziósak,
  • 6:51 - 6:52
    idegesek,
  • 6:53 - 6:56
    nem gyengék és nem bolondok,
  • 6:56 - 7:00
    és mindent figyelembe véve,
    nem is gépek törött alkatrészekkel.
  • 7:01 - 7:03
    Emberek, kielégítetlen szükségletekkel.
  • 7:04 - 7:07
    Legalább ilyen fontos az is,
    amiről azok a kambodzsai orvosok
  • 7:07 - 7:10
    és az Egészségügyi Világszervezet
    nem beszél.
  • 7:10 - 7:11
    Nem mondták a farmernek:
  • 7:11 - 7:14
    "Hé, haver, össze kell szedd magad.
  • 7:14 - 7:17
    Neked kell rájönnöd,
    mi a baj, és megoldanod azt."
  • 7:18 - 7:20
    Pont ellenkezőleg, azt mondták:
  • 7:20 - 7:23
    "Itt vagyunk, hogy csapatként
    összedolgozzunk,
  • 7:23 - 7:28
    így együtt rájöhetünk,
    mi a gond, hogyan hozzuk helyre."
  • 7:29 - 7:33
    Minden depressziósnak erre van szüksége,
  • 7:33 - 7:36
    és minden depressziós ezt érdemli.
  • 7:36 - 7:39
    Ezért jelentette ki néhány
    évvel ezelőtt, 2017-ben,
  • 7:39 - 7:41
    az egészségügyi világnapra írt beszédében
  • 7:41 - 7:43
    az ENSZ egyik vezető orvosa,
  • 7:43 - 7:46
    hogy kevesebbet kell beszéljünk
    a kémiai egyensúlyzavarról,
  • 7:46 - 7:49
    és többet az életmódunkra
    jellemző egyensúlyzavarról.
  • 7:49 - 7:51
    Néha a gyógyszer igazi megkönnyebbülés –
  • 7:51 - 7:53
    nekem is segített egy ideig –,
  • 7:53 - 7:57
    ám pont, mert a probléma
    a géneknél mélyebben gyökerezik,
  • 7:58 - 8:01
    a megoldásért is mélyebbre kell hatolni.
  • 8:01 - 8:03
    Amikor ezt először felfedeztem,
  • 8:03 - 8:05
    emlékszem, azon gondolkodtam:
  • 8:05 - 8:07
    "Rendben, láttam minden
    tudományos bizonyítékot,
  • 8:07 - 8:09
    rengeteg tanulmányt olvastam,
  • 8:09 - 8:12
    rengeteg szakértővel beszéltem,
    akik erről magyaráztak",
  • 8:12 - 8:14
    ám tovább járt az agyam:
    "Hogyan tehetnénk ezt?"
  • 8:14 - 8:16
    A dolgok, amiktől depressziósak leszünk,
  • 8:16 - 8:19
    többnyire sokkal összetettebbek,
  • 8:19 - 8:20
    mint a kambodzsai farmeré.
  • 8:20 - 8:23
    Hol kezdjük ezzel a megközelítéssel?
  • 8:23 - 8:26
    Aztán mialatt azért utaztam,
    hogy összehozhassam a könyvem,
  • 8:26 - 8:28
    a világ minden táján
  • 8:28 - 8:30
    találkoztam olyanokkal,
    akik pontosan ezt tették,
  • 8:30 - 8:33
    Sydney-től San Franciscón át
  • 8:33 - 8:34
    São Paulóig.
  • 8:34 - 8:36
    Találkoztam emberekkel, akik megértették
  • 8:36 - 8:38
    a depresszió és szorongás mélyebb okait,
  • 8:38 - 8:41
    és együttesen próbálták megoldani azt.
  • 8:41 - 8:44
    Nyilvánvalóan nem mesélhetek
    az összes csodás emberről,
  • 8:44 - 8:45
    akit megismertem, akiről írtam,
  • 8:45 - 8:49
    sem pedig a depresszió és szorongás
    kilenc okáról, amelyeket megismertem,
  • 8:49 - 8:51
    mert nem tarthatok 10 órás TED-előadást –
  • 8:51 - 8:53
    a szervezőknél panaszt tehetnek.
  • 8:53 - 8:55
    Ám két okot szeretnék kiemelni,
  • 8:55 - 8:58
    velük együtt a két megoldást
    is rájuk, ha nem bánják.
  • 8:59 - 9:00
    Íme az első:
  • 9:00 - 9:03
    a miénk az emberiség történelmének
    legmagányosabb társadalma.
  • 9:03 - 9:06
    Nemrégiben egy felmérés során
    azt kérdezték amerikaiaktól,
  • 9:06 - 9:09
    úgy érzik-e, hogy többé már
    senkihez nem állnak közel.
  • 9:09 - 9:13
    A megkérdezettek 39 százaléka
    úgy nyilatkozott, ez a leírás illik rá:
  • 9:13 - 9:14
    "Már senkihez se áll közel."
  • 9:14 - 9:17
    Nemzetközi szinten vizsgálva
    a magányosságot
  • 9:17 - 9:19
    Anglia és Európa többi része
    ott áll Amerika mögött,
  • 9:20 - 9:21
    ha valaki nagyon elbízná magát.
  • 9:21 - 9:22
    (Nevetés)
  • 9:22 - 9:24
    Sokat beszélgettem erről
  • 9:24 - 9:27
    a magány világszinten is
    vezető szakértőjével,
  • 9:27 - 9:29
    a fantasztikus John Cacioppo professzorral
  • 9:29 - 9:30
    Chicagóban,
  • 9:30 - 9:33
    és sokat gondolkodtam egy,
    a munkájában feltett kérdésről.
  • 9:33 - 9:35
    Cacioppo professzor azt kérdezte:
  • 9:35 - 9:37
    "Miért létezünk?
  • 9:37 - 9:39
    Miért vagyunk itt, miért vagyunk életben?"
  • 9:39 - 9:41
    Az egyik fő ok,
  • 9:41 - 9:44
    hogy az afrikai szavannán élő őseink
  • 9:44 - 9:46
    igazán jók voltak valamiben.
  • 9:46 - 9:49
    Sokszor nem voltak nagyobbak,
    mint az állatok, amiket elejtettek,
  • 9:49 - 9:53
    sokszor nem voltak gyorsabbak se,
    mint az állatok, amiket elejtettek,
  • 9:53 - 9:54
    ám sokkal jobbak voltak abban,
  • 9:54 - 9:57
    hogy csoportokba verődjenek
    és együttműködjenek.
  • 9:57 - 10:00
    Fajként ez volt a szuperképességünk –
  • 10:00 - 10:01
    hogy csoportokba gyűltünk,
  • 10:01 - 10:03
    ahogy a méhrajok is
    kifejlődtek az idők során,
  • 10:04 - 10:06
    úgy az emberek is törzsekbe tömörültek.
  • 10:06 - 10:10
    Most pedig mi vagyunk az első emberek,
  • 10:10 - 10:12
    akik felbontják törzseiket.
  • 10:12 - 10:15
    Ettől viszont szörnyen érezzük magunkat.
  • 10:15 - 10:17
    Ám ennek nem kell így lennie.
  • 10:17 - 10:20
    A könyvem – és tulajdonképp
    az életem – egyik hőse
  • 10:20 - 10:22
    egy Sam Everington nevű orvos.
  • 10:22 - 10:25
    Kelet-London egy
    szegény részében praktizál,
  • 10:25 - 10:26
    ahol én is éltem sok éven át.
  • 10:26 - 10:28
    Sam nem érezte jól magát:
  • 10:28 - 10:31
    sok beteg kereste fel
    szörnyű depresszióval és szorongással.
  • 10:32 - 10:35
    Hozzám hasonlóan ő sem ellenzi
    a kémiai kedélyjavítókat,
  • 10:35 - 10:37
    úgy tartja, enyhülést
    hoznak néhány betegnek.
  • 10:37 - 10:38
    De két dolgot tapasztalt.
  • 10:38 - 10:42
    Először is, a saját szülei is sokat
    szorongtak, szenvedtek depressziótól
  • 10:42 - 10:46
    teljesen érthető okokból,
    mint amilyen a magányosság.
  • 10:46 - 10:49
    Másodszor, bár a gyógyszerek
    enyhülést adtak néhány embernek,
  • 10:49 - 10:52
    sok embernél nem oldották meg a problémát.
  • 10:52 - 10:53
    A mélyben rejlő problémát.
  • 10:54 - 10:57
    Egy nap Sam új megközelítés
    kipróbálása mellett döntött.
  • 10:57 - 10:59
    Egy nő látogatott el a rendelőjébe,
  • 10:59 - 11:00
    bizonyos Lisa Cunningham –
  • 11:01 - 11:02
    később megismerkedtem Lisával.
  • 11:02 - 11:05
    Lisa hét éve élt az otthonába zárkózva,
  • 11:05 - 11:08
    bénultan a depressziótól és szorongástól.
  • 11:09 - 11:12
    Amikor elment Sam rendelőjébe,
    azt mondták neki: "Ne aggódjon,
  • 11:12 - 11:14
    gyógyszereket adunk magának,
  • 11:14 - 11:16
    ám valami mást is felírunk.
  • 11:17 - 11:20
    Előírjuk magának, hogy kétszer
    egy héten jöjjön el a rendelőbe,
  • 11:20 - 11:23
    találkozzon más depressziós,
    szorongással küzdő beteggel,
  • 11:23 - 11:26
    nem azért hogy arról beszéljen,
    milyen rosszul van,
  • 11:26 - 11:29
    hanem hogy kitaláljanak valami értelmeset,
    amit mind együtt csinálhatnak,
  • 11:29 - 11:32
    így nem lesz egyedül, s az életét
    se fogja értelmetlennek érezni."
  • 11:32 - 11:35
    Amikor a csoport először találkozott,
  • 11:35 - 11:37
    Lisa szó szerint hányt, úgy szorongott,
  • 11:37 - 11:39
    annyira stresszelte a helyzet.
  • 11:39 - 11:42
    Ám az emberek megölelték,
    a csoport beszélgetni kezdett arról,
  • 11:42 - 11:44
    hogy mit csinálhatnának.
  • 11:44 - 11:46
    Hozzám hasonló városi,
    kelet-londoni emberek,
  • 11:46 - 11:48
    fogalmuk sem volt a kertészkedésről.
  • 11:48 - 11:49
    Azt mondták: "Miért nem kertészkedünk?"
  • 11:49 - 11:51
    Volt egy terület az orvosi irodák mögött,
  • 11:51 - 11:52
    egy bozótos.
  • 11:52 - 11:54
    "Miért nem alakítjuk kertté?"
  • 11:55 - 11:57
    Elkezdtek könyveket kivenni a könyvtárból,
  • 11:57 - 11:58
    YouTube-videókat nézni.
  • 11:59 - 12:02
    Elkezdték a földet túrni.
  • 12:02 - 12:05
    Elkezdték kitanulni az évszakokat.
  • 12:05 - 12:06
    Rengeteg a bizonyíték rá,
  • 12:06 - 12:08
    hogy a természetnek való kitettség
  • 12:08 - 12:10
    nagyon erős kedélyjavító hatással bír.
  • 12:10 - 12:13
    Ám ennél valami sokkal
    fontosabb is történt.
  • 12:13 - 12:15
    Elkezdtek törzsbe rendeződni.
  • 12:15 - 12:17
    Elkezdtek csoporttá alakulni.
  • 12:17 - 12:19
    Törődni kezdtek egymással.
  • 12:19 - 12:21
    Ha egyikük nem jelent meg,
  • 12:21 - 12:24
    a többiek megkeresték, hogy rendben van-e.
  • 12:24 - 12:26
    Ez segített nekik rájönni,
    mi aggasztotta őket aznap.
  • 12:26 - 12:28
    Ahogy Lisa fogalmazott:
  • 12:28 - 12:30
    "Ahogy a csoport kivirult,
  • 12:31 - 12:32
    mi is kivirultunk."
  • 12:32 - 12:35
    E megközelítésben társaságot írunk elő,
  • 12:35 - 12:36
    és mindenfelé terjed Európában.
  • 12:36 - 12:38
    Egyre több adat áll rendelkezésre,
  • 12:38 - 12:41
    amely bizonyítja a depresszió és szorongás
  • 12:41 - 12:43
    igazi és jelentőségteljes csökkenését.
  • 12:43 - 12:47
    Egy nap, emlékszem, a kertben álltam,
  • 12:47 - 12:50
    amelyet Lisa és egykor
    depressziós barátai építettek –
  • 12:50 - 12:51
    igazán szép kert –,
  • 12:51 - 12:52
    és volt ez a gondolatom,
  • 12:52 - 12:56
    nagymértékben egy bizonyos professzor,
    az ausztrál Hugh Mackay inspirálta.
  • 12:56 - 13:01
    Gyakran eszembe jutott, mit mondunk
    ebben a kultúrában az embereknek,
  • 13:01 - 13:04
    ha lehangoltak – biztos, hogy
    itt is mindenki mondta, én is –,
  • 13:04 - 13:07
    azt mondjuk: "Csak légy
    magad, légy önmagad."
  • 13:08 - 13:10
    Közben valójában rájöttünk,
    hogy ezt kellene mondjuk:
  • 13:10 - 13:12
    "Ne légy magad.
  • 13:12 - 13:14
    Ne légy önmagad.
  • 13:14 - 13:16
    Legyünk magunk, legyünk mi,
  • 13:17 - 13:18
    egy csoport tagjai."
  • 13:18 - 13:21
    (Taps)
  • 13:22 - 13:24
    Ezeknek a problémáknak
    a megoldása nem abban rejlik,
  • 13:24 - 13:28
    hogy egyre több
    erőforrásukat használják fel,
  • 13:28 - 13:29
    mint elszigetelt egyén –
  • 13:29 - 13:31
    részben ez vezetett ehhez a krízishez.
  • 13:31 - 13:34
    Hanem, hogy valami önmaguknál
    nagyobbhoz kapcsolódnak.
  • 13:34 - 13:37
    Ez igazán kapcsolódik a depresszió
    és szorongás egy másik okához,
  • 13:37 - 13:39
    amiről beszélni szeretnék.
  • 13:39 - 13:43
    Mindenki tudja, hogy ócska gyorskaják
    uralják az étrendünket,
  • 13:43 - 13:45
    ami testi bántalmakat okoz.
  • 13:45 - 13:47
    Nem felsőbbrendűséggel mondom ezt,
  • 13:47 - 13:49
    tényleg a McDonald'stól
    jöttem beszédet mondani.
  • 13:49 - 13:53
    Láttam, mind ették azt az egészséges
    TED-reggelit – én nemet mondtam rá.
  • 13:53 - 13:58
    Ám ahogy a ócska gyorskaja eluralta
    az étrendünket és megbetegített minket,
  • 13:58 - 14:02
    úgy egyfajta ócska értékrend
    uralkodott el az elménken is,
  • 14:02 - 14:04
    lelki betegségekhez vezetve.
  • 14:04 - 14:07
    Évezredeken át mondták a filozófusok,
  • 14:07 - 14:12
    ha azt hiszik, hogy az élet a pénzről,
    a státuszról és kérkedésről szól,
  • 14:12 - 14:13
    vacakul fogják érezni magukat.
  • 14:13 - 14:16
    Ez nem egy pontos Schopenhauer idézet,
  • 14:16 - 14:17
    de ez a lényege annak, amit mondott.
  • 14:17 - 14:20
    Ám különös módon ezt
    szinte alig vizsgálták tudományos szemmel
  • 14:20 - 14:24
    egy igazán különleges ember előtt,
    akit én is ismerek: ő Tim Kasser,
  • 14:24 - 14:26
    professzor az illinoisi Knox College-ben,
  • 14:26 - 14:29
    aki már harminc éve kutatja a témát.
  • 14:29 - 14:32
    A kutatása néhány igen
    fontos megállapítást tesz.
  • 14:32 - 14:35
    Először is, minél jobban elhiszik,
  • 14:35 - 14:40
    hogy a kiút a szomorúságból
    megvehető és lejátszható,
  • 14:40 - 14:42
    át, egy jobb életbe,
  • 14:42 - 14:45
    annál valószínűbb,
    hogy lehangoltak és szorongóak lesznek.
  • 14:45 - 14:47
    Másodszor társadalomként
  • 14:47 - 14:51
    egyre jobban irányítanak
    minket ezek az elképzelések.
  • 14:51 - 14:52
    Egész életemben roskadoztam
  • 14:52 - 14:56
    a reklámok, az Instagram
    és az ehhez hasonlók súlya alatt.
  • 14:57 - 14:58
    Ahogy erről gondolkodtam, rájöttem:
  • 14:58 - 15:03
    mintha ezzel etetnének minket
    születésünktől, egyfajta KFC az elmének.
  • 15:04 - 15:08
    Megtanították, hogy a boldogságot
    mindenféle rossz helyen keressük,
  • 15:08 - 15:11
    és ahogy az ócska gyorskaja
    nem megfelelő tápértékű,
  • 15:11 - 15:13
    sőt rosszul érzik magukat tőle,
  • 15:13 - 15:16
    az ócska értékrend sem elégíti ki
    pszichológiai szükségleteiket,
  • 15:16 - 15:19
    és megfosztja önöket egy jó élettől.
  • 15:19 - 15:22
    Ám amikor először találkoztam
    Kasser professzorral,
  • 15:22 - 15:23
    és hallottam tőle minderről,
  • 15:23 - 15:26
    érzelmek kavalkádja öntött el.
  • 15:26 - 15:28
    Egyrészről igazán nehéznek tűnt.
  • 15:28 - 15:32
    A saját példámból láttam, milyen
    gyakran próbáltam valami hivalkodó,
  • 15:32 - 15:37
    külső dologgal gyógyítani magam,
    ha erőt vett rajtam a lehangoltság.
  • 15:37 - 15:40
    Megértettem, miért nem működött.
  • 15:41 - 15:44
    Az is eszembe jutott, hogy ez
    tulajdonképpen nyilvánvaló, nem?
  • 15:44 - 15:46
    Majdnem banális, nem?
  • 15:46 - 15:47
    Ha azt mondanám önöknek,
  • 15:47 - 15:49
    egyikük sem fog a halálos ágyán hazudni,
  • 15:49 - 15:52
    és a sok megvett cipőre
    vagy újratweetelésekre gondolni,
  • 15:52 - 15:53
    hanem a szerelem pillanataira,
  • 15:53 - 15:55
    az életük jelentésére és kapcsolataikra.
  • 15:55 - 15:57
    Ez szinte klisének tűnhet.
  • 15:57 - 15:59
    Ahogy beszélgettünk, kérdeztem Kassert:
  • 16:00 - 16:03
    "Miért érzem ezt a különös kettősséget?"
  • 16:03 - 16:07
    Azt mondta: "Valamilyen szinten
    mind tisztában vagyunk ezzel.
  • 16:07 - 16:09
    Ám ebben a kultúrában
    nem ezek szerint élünk."
  • 16:09 - 16:11
    Túl jól ismerjük őket, klisékké váltak,
  • 16:11 - 16:12
    de nem ezek szerint élünk.
  • 16:13 - 16:16
    Azt kérdezgettem, miért ismernénk
    ennyire behatóan valamit,
  • 16:16 - 16:17
    ha aztán mégsem élünk úgy?
  • 16:17 - 16:21
    Egy idő után Kasser professzor azt mondta:
  • 16:21 - 16:23
    "Mert egy gépezetben élünk,
    amit arra terveztek,
  • 16:23 - 16:27
    hogy figyelmen kívül hagyjuk,
    ami az életben fontos."
  • 16:27 - 16:29
    Ezen komolyan elgondolkodtam.
  • 16:29 - 16:31
    "Mert egy gépezetben élünk,
    amit arra terveztek,
  • 16:31 - 16:34
    hogy figyelmen kívül hagyjuk,
    ami az életben fontos."
  • 16:34 - 16:38
    Kasser professzor rá akart jönni,
    meg tudjuk-e törni a gépezetet.
  • 16:38 - 16:40
    Rengeteg kutatást végzett;
  • 16:40 - 16:41
    mesélek egy példáról,
  • 16:41 - 16:45
    és arra biztatok mindenkit itt,
    próbálja ki a barátaival és családjával.
  • 16:45 - 16:48
    Több alkalommal összejöttünk
    egy Nathan Dungan nevű sráccal
  • 16:48 - 16:52
    és kamaszok és felnőttek
    alkotta csoportjával.
  • 16:53 - 16:54
    A csoport egyik lényege az volt,
  • 16:54 - 16:58
    hogy fel kellett idézniük
    az életük egy pillanatát,
  • 16:58 - 17:01
    amelynek volt értelme, jelentése.
  • 17:01 - 17:02
    Ez mindenkinek mást jelentett.
  • 17:02 - 17:06
    Pár embernek ez a zenélés volt,
    másoknak az írás vagy segítségnyújtás –
  • 17:06 - 17:09
    gondolom, itt is mindenki
    ki tud találni valamit, ugye?
  • 17:09 - 17:12
    A csoport másik lényege az volt,
    hogy feltegyék a kérdést:
  • 17:12 - 17:15
    "Hogyan tudnánk az életünket
    még inkább a jelentőségteljes
  • 17:15 - 17:18
    és céllal bíró pillanatoknak szentelni,
  • 17:18 - 17:21
    és kevésbé annak,
    hogy felesleges szemetet vegyünk,
  • 17:21 - 17:23
    képet posztoljunk róla a neten,
    hogy mások azt mondják:
  • 17:23 - 17:25
    'Istenem, irigykedem!"
  • 17:25 - 17:27
    Csak a találkozók révén rájöttek,
  • 17:27 - 17:28
    hogy ez az egész hasonlít
  • 17:28 - 17:31
    az Anonim Alkoholisták gyűlésére,
    csak fogyasztóknak, ugye?
  • 17:32 - 17:35
    Azzal, hogy így összejöttek,
    megfogalmazták ezt az értékrendet,
  • 17:35 - 17:37
    cselekvésre határozták el magukat,
    és keresték a másikat,
  • 17:37 - 17:40
    jelentős változáson
    esett át az értékrendjük.
  • 17:40 - 17:45
    Elmozdította őket ettől
    a depresszió generálta üzenetáradattól,
  • 17:45 - 17:47
    amely rossz helyeken
    keresteti velünk a boldogságot,
  • 17:47 - 17:51
    egy sokkal jelentőségteljesebb,
    táplálóbb értékrend felé,
  • 17:51 - 17:53
    amely kivezet minket a depresszióból.
  • 17:53 - 17:57
    Ám hiába láttam és írtam sok megoldásról,
  • 17:57 - 17:59
    még többről is, amelyekről itt
    nincs lehetőségem beszélni,
  • 17:59 - 18:01
    továbbra is töprengtem,
  • 18:01 - 18:05
    tudják: miért tartott
    ilyen soká megvilágosodni?
  • 18:05 - 18:06
    Mert ha elmagyarázzuk ezeket –
  • 18:06 - 18:08
    néhány bonyolultabb, de nem mind –,
  • 18:09 - 18:12
    ha elmagyarázzuk őket
    másoknak, nem agysebészet, ugye?
  • 18:12 - 18:14
    Bizonyos szinten
    már tisztában vagyunk velük.
  • 18:14 - 18:17
    Miért olyan nehéz mégis megérteni?
  • 18:17 - 18:19
    Sok oka van szerintem.
  • 18:19 - 18:24
    Úgy gondolom, az egyik,
    hogy változtatnunk kell azon,
  • 18:24 - 18:27
    hogyan értelmezzük a depresszió
    és a szorongás valódi mibenlétét.
  • 18:28 - 18:30
    Mindkettőhöz járulnak
  • 18:30 - 18:32
    valódi biológiai tényezők.
  • 18:32 - 18:36
    Ám ha hagyjuk, hogy a biológia
    uralja a képet,
  • 18:36 - 18:37
    ahogy sokáig én is tettem,
  • 18:37 - 18:41
    ahogy a kultúránk tette
    többnyire egész életemben,
  • 18:41 - 18:45
    amit hallgatólagosan mondunk,
    még ha sokaknak nem is áll szándékában,
  • 18:45 - 18:47
    de amit hallgatólagosan
    mondunk az embereknek:
  • 18:48 - 18:50
    "A fájdalmad semmit nem jelent.
  • 18:51 - 18:52
    Hibásan működsz.
  • 18:52 - 18:54
    Mint egy szoftverhiba,
  • 18:54 - 18:57
    csak egy kábelezési hiba a fejedben."
  • 18:58 - 19:01
    Ám én éppen csak elkezdtem
    megváltoztatni az életem,
  • 19:01 - 19:05
    amikor rájöttem, hogy a depresszió
    nem működési hiba.
  • 19:07 - 19:08
    Hanem egy jel.
  • 19:09 - 19:11
    A depressziójuk egy jel.
  • 19:11 - 19:13
    Jelez valamit.
  • 19:13 - 19:15
    (Taps)
  • 19:18 - 19:20
    Okkal érezzük magunkat így,
  • 19:20 - 19:23
    és a depressziós fájdalomban
    nehéz az okokat meglátni –
  • 19:23 - 19:25
    ezt személyes okokból nagyon jól megértem.
  • 19:25 - 19:29
    Ám megfelelő segítséggel
    megérthetjük e problémákat,
  • 19:29 - 19:31
    és közösen meg is oldhatjuk őket.
  • 19:31 - 19:33
    Hogy ezt tegyük,
  • 19:33 - 19:34
    a legelső lépés,
  • 19:34 - 19:37
    ne támadjuk e jeleket azzal,
  • 19:37 - 19:41
    hogy a gyengeség, az őrület jelének,
    vagy genetikának nevezzük őket,
  • 19:41 - 19:43
    kivéve egy kisszámú ember esetét.
  • 19:43 - 19:47
    El kell kezdenünk odafigyelni e jelekre,
  • 19:47 - 19:50
    mert olyasmit mondanak,
    amit valóban hallanunk kell.
  • 19:51 - 19:56
    Csak ha igazán odafigyelünk e jelekre,
  • 19:56 - 20:00
    tiszteletben tartjuk, megbecsüljük őket,
  • 20:00 - 20:02
    csak akkor kezdjük el meglátni
  • 20:02 - 20:06
    a felszabadító, tápláló,
    mélyben rejlő megoldásokat,
  • 20:07 - 20:11
    A "teheneket", amik körülöttünk vannak.
  • 20:12 - 20:13
    Köszönöm.
  • 20:13 - 20:16
    (Taps)
Títol:
Ezért küzdhetnek depresszióval, szorongással
Speaker:
Johann Hari
Descripció:

Ebben a megindító, cselekvésre felszólító előadásban az újságíró Johann Hari a világ szakértőinek a depresszió és szorongás okairól alkotott legújabb megközelítését osztja meg a hallgatókkal – néhány izgalmas, újonnan felbukkanó megoldással együtt. "Ha depressziósak vagy idegesek, nem gyengék és nem bolondok – hanem emberek, kielégítetlen szükségletekkel" – állítja Hari.

more » « less
Video Language:
English
Team:
TED
Projecte:
TEDTalks
Duration:
20:31

Hungarian subtitles

Revisions