Egy globális járvány globális megoldásokat igényel

Megvizsgálva a koronavírus kitörésének tényeit és adatait, Larry Brilliant járványügyi szakértő Chris Andersonnal, a TED vezetőjével folytatott elfogulatlan interjúban értékeli a globális válaszreakciókat. Brilliant egyértelmű tervet vázol fel a világjárvány leküzdésére. Elmondja azt is, hogy ahhoz, hogy mindezt megvalósítsuk, miért szükséges politikai- és földrajzi megosztottságtól függetlenül együttműködnünk. "Ez nem zombi apokalipszis, nem tömeges kihalással járó jelenség – mondja. – A lehető legjobb formánkat kell hoznunk."
(A felvétel 2020. április 22-én készült.)

Helen Walters: Chris, ki lesz az első?

Chris Anderson: Nos, egy férfi,
akit, mondhatni, egész életében

a világjárványok izgattak.

Több mint 40 évvel ezelőtt
abszolút kulcsszerepet töltött be

a himlőjárvány
világméretű felszámolásában.

2006-ban pedig

eljött a TED-hez,
hogy figyelmeztesse a világot

egy globális járvány baljós eshetőségére,

és megossza, mit is tehetnénk ellene.

Köszöntsük hát Dr. Larry Brilliantot.

Larry, nagyon jó látni Téged!

Larry Brilliant: Köszönöm, Téged is!

CA: Larry, abban az előadásban
mutattál egy videóklippet,

amiben egy szimulációt láthattunk arról,

hogyan is nézhet ki egy világjárvány.

Szeretném lejátszani –
borsódzott is tőle a hátam.

Larry Brilliant (TED2006):
Hadd mutassak egy szimulációt

egy járvány terjedéséről,

hogy értsük is, miről beszélgetünk.

Tegyük fel, hogy az első eset
Dél-Ázsiában bukkan fel.

Kezdetben lassan terjed,

2-3 elszigetelt helyen jelenik meg.

Aztán további kitörések jönnek.

A kór pedig olyan gyorsan terjed
majd országról országra,

hogy az emberek
nem is tudják, mi is történik.

Három hét alatt már
az egész világon jelen lesz.

Persze, ha lenne egy visszavonás gombunk,

visszalépve elszigetelhetnénk,

és elkaphatnánk még a kezdetek kezdetén,

hamar rátalálnánk, lenne korai felismerés

és korai válaszreakció,

és ha minden vírust elszigetelhetnénk,

ez lehetne a járvány kezelésének
kizárólagos módja.

CA: Larry, azok a kifejezések,
amiket említettél,

"korai felismerés", "korai válaszreakció",

annak az előadásnak
a kulcsmondandói voltak,

többször is megismételtetted velünk.

Még mindig ezek egy járvány
megelőzésének titkai?

LB: Ó, mindenképpen.

Tudod, amikor kitör egy járvány,

valami, ami exponenciálisan terjed,

ha elszalasztod az első két hetet,
ha lemaradsz az első két hétben,

valójában nem az első két hét elhunytjai
és betegei jelentik a valós veszteséget.

Sokkal inkább a kicsúcsosodás
két hetének halottai és betegei.

Ez megelőzhető lehet,
ha időben cselekszünk.

A korai reakció életbevágó,

és a korai felismerés előfeltétele ennek.

CA: Milyen osztályzatot adnál a világnak

a COVID-19 korai felismerésére
és a korai válaszreakcióra?

LB: Ezt a kérdést
már korábban elküldted nekem,

így sokat tudtam gondolkodni rajta.

Azt hiszem, végigvenném
az egyes országokat,

és tulajdonképpen
készítettem is egy listát.

Azt hiszem, a tajvani, izlandi és persze
az új-zélandi szigetköztársaságok

ötöst kapnának.

Az Egyesült Királyság,
mint szigetország és az USA –

ami nem egy sziget, bármennyire
is annak szeretnénk hinni magunkat –

bukásra állnának.

Négyest adnék Dél-Koreának
és Németországnak.

A többieknek pedig ...

Egyszóval, nagyon heterogének
a válaszreakciók.

A világ, egészében véve, botladozik.

Nem lehetünk büszkék arra,
ami most történik.

CA: Úgy gondolom, viszonylag időben
felismertük a járványt,

legalábbis néhány orvos Kínában
egészen korán azonosította.

LB: Hamarabb, mint a 2002-es SARS
esetében, ami hat hónapba telt.

Most kb. hat hétre volt szükség.

A felismerés nemcsak azt jelenti,
hogy megtaláljuk az okot,

hanem azt is, hogy azonosítani tudjuk.

Szóval, erre egész jó pontot
adnék magunknak.

A transzparencia, a kommunikáció
már más témák.

CA: Mit gondolsz, mi volt
a legnagyobb hiba,

amit azok az országok követtek el,
akiknek egyest adtál?

LB: Azt hiszem, a félelem,

a politikai hozzá nem értés,
a beavatkozás,

hogy nem kezdték el
időben komolyan venni –

ami nagyon emberi.

Azt hiszem, a történelem során

a kezdetekben szinte minden járványra
tagadólag és kétkedve tekintettek.

Azonban azok az országok,
amelyek gyorsan cselekedtek,

de még azok is, akik kicsit
lassabban reagáltak, mint Dél-Korea,

még mindig be tudták pótolni a lemaradást,
és nagyon jól tudtak kijönni belőle.

Mi két hónapot is elvesztegettünk.

Két hónapnyi kezdeti előnyt adtunk

egy hatványozottan terjedő vírusnak.

Ez nem jó ötlet, Chris.

CA: Nem, valóban nem az.

Annyi fejtörést okozó információ
érhető el még mindig

ezzel a vírussal kapcsolatban.

Mit gondolsz, mi lehet majd
a tudományos konszenzus

a két kulcsadatra,

a fertőzőképességre
és a halálozási rátára vonatkozóan?

LB: Azt hiszem,
azt kell szem előtt tartani,

hogy a vírus három fő tényezőtől
függően terjed.

Az egyik az R0,

egy beteg által generált új fertőzések
száma, amikor a vírus felbukkan.

Ebben az esetben azt mondják,

ez most 2,2, illetve 2,4.

Azonban egy három hete megjelent
nagyon fontos tanulmány,

melyet az “Emerging Infectious Diseases”
(Újonnan Megjelenő Fertőző Betegségek)

című folyóiratban adtak közre, arra utal,

hogy visszatekintve
a vuhani adatokra, ez valójában 5,7.

A példa kedvéért tegyük most fel,

hogy a vírus hatványozottan terjed,

és a hatvány valahol 2,2
és 5,7 között van.

A másik két fontos faktor

a lappangási időszak,
illetve a kialakulás időtartama.

Minél hosszabbak ezek,

a járvány terjedése
annál lassabbnak tűnik a számunkra.

Ha ez nagyon rövid, például hat nap,
akkor az már villámgyors.

Az utolsó és egyben
a legmeghatározóbb pedig –

amiről gyakorta megfeledkezünk –

a fogékony alanyok elérhetősége.

Ez egy új típusú vírus,

ezért tudni akarjuk,
potenciálisan hány “kliense” lehet.

És mivel új vírusról van szó,
ez nagyjából nyolcmilliárd ember.

A világ egy olyan vírussal áll szemben,

amelyre, úgy néz ki, mindannyian
egyformán fogékonyak vagyunk.

Nem számít a bőrszín, a származás,

vagy hogy milyen gazdagok vagyunk.

CA: Tulajdonképpen azok az adatok,
amelyeket említettél,

már önmagukban is különböznek
az elmúlt évek fertőzéseihez képest.

Mi teszi ezt ilyen halálos kimenetelűvé?

LB: Ez egész pontosan a rövid lappangás

és a magas fertőzőképesség
kombinációjából adódik.

Mindenki, aki most hívásban van,
ismer valakit, aki elkapta a betegséget.

Sajnos, sokan vesztették is
el már szerettüket miatta.

Szörnyű fertőzés ez,
ha komolyra fordul.

Sokszor keresnek telefonon sürgősségi
és intenzív osztályon dolgozó orvosok

és betegápolók a világ minden tájáról.

Mindannyian azt kérdik:

“Hogyan döntsem el, ki haljon meg,
és ki maradjon életben?

Olyan kevés eszköz van,
amit használhatok.”

Ez egy ijesztő betegség,

meghalni egyedül
egy lélegeztető csővel a tüdőnkben,

egy olyan fertőzésben,
ami minden szervünkre kihat.

Az, hogy légúti megbetegedés,

talán megtévesztően hangzik.

Mindenkinek az influenzát
juttatja eszébe.

Azonban nagyon sok fertőzöttnek
a veséjét is megtámadja,

ami miatt véres lesz a vizelet,

vannak, akik gyomor-
és bélhuruttal küzdenek,

igen gyakran szívszélhűdést is
szenvednek betegek.

Tudjuk, hogy hatással van az ízlelő- és
szaglóképességünkre, a szaglószervekre,

és tisztában vagyunk
a tüdőre vonatkozó hatásokkal is.

Az én kérdésem ezért:

Van egyáltalán olyan szerv,
amire nincs hatással?

Ebben a vonatkozásban

engem túlságosan is a himlőre emlékeztet.

CA: Szóval, akkor bajban vagyunk.

Hogyan tovább?

LB: A kiút még mindig ugyanaz:

gyors felismerés,

gyors válaszreakció,

minden eset megtalálása

és az összes kontakt felderítése.

Nagyon jó, új technológia van már
a kontaktkövetésre,

kiváló tudósok szélsebesen dolgoznak azon,

hogy legyenek tesztkészleteink,
vírusellenes szerek és védőoltások.

Nekünk pedig le kell lassítani.

Ahogy a buddhisták mondják,
lassítsd le az időt,

hogy a szíved és a lelked
kitölthesse a felszabaduló teret.

Le kell tehát lassítani a vírus
terjedésének gyorsaságát,

ezért tartunk egymástól távolságot.

Hogy közérthető maradjak –

a görbe ellaposítása,
a közösségi távolságtartás

nem fog változtatni
az esetek abszolút számán.

Azt azonban, ami egy Fudzsi-hegy
léptékű csúcsosodást is hozhat,

lankává szelídítheti,

azaz a kórházi ágyakért vívott harc miatt
nem kell további embereket is veszítenünk.

Akiknek pedig szívrohamuk van,
kemoterápiára van szükségük

vagy nehéz szülés elé néznek,
mind eljuthatnak a kórházba,

és a rendelkezésre álló
szűk erőforrásokat,

különösen a fejlődő országokban,

a kezelésre lehet fordítani.

Ezért lassuljunk le,

lassítsuk le a fertőzés terjedését.

A csendesebb időszakban,
a kitörési hullámok között pedig,

ugorjunk neki, hajtsunk rá,
és lépjünk a gázra,

hogy minden fertőződés felderítésre,

minden kontakt lekövetésre

és minden eset tesztelésre kerüljön,

hogy csak azok kerüljenek karanténba,
akiket valóban izolálni kell.

Mindezt pedig kizárólag addig,
amíg nincs oltás ellene.

CA: Úgy tűnik, túl kell lépnünk azon,
hogy csak enyhítjük a járványt,

hogy mindössze általános
korlátozásokat vezetünk be,

és el kell jutnunk addig, hogy újra
azonosítani tudjuk az egyedi eseteket,

le tudjuk követni azok a kontaktusait,

és elkülönítve tudjuk kezelni őket.

Ahhoz, hogy ezt elérjük, nekem úgy tűnik,

a jelenleginél jobban kell teljesítenünk
mind összehangoltságban,

mind törekvéseinkben,
szervezésben, befektetésben.

Sajnos, ezeknek a jeleit azonban
nem igazán látni néhány országban.

El tudjuk ezt érni,
és ha igen, akkor hogyan?

LB: Ó, persze, meg tudjuk csinálni.

Tajvan például csodálatosan csinálta,

de Izland és Németország is.

Mind különböző stratégia mentén.

Vagy Dél-Korea.

Amire leginkább szükség van,
az a hozzáértő igazgatás,

a helyzet komolyságának érzékelése,
odafigyelés arra, amit a tudósok –

és nem a politikusok –
mondanak a vírussal kapcsolatban.

Igen, természetesen meg tudjuk csinálni.

Hadd emlékeztessek mindenkit –

ez nem zombi-apokalipszis,

nem tömeges kihalással járó jelenség.

Az emberek 98-99%-a
élve fog kikerülni ebből.

Annak megfelelően kell kezelnünk ezt,
ahogy képességeink engedik,

a lehető legjobb formánkat hozva.

Mind az otthon ülőknek,
de a tudományos területeken

és különösen a vezetésben
szerepet vállalóknak is.

CA: Lehet, hogy ennél
szörnyűbb kórokozók is

felbukkannak majd a jövőben?

El lehet képzelni, vagy le lehet írni

az említett a számoknak egy még ennél is
rosszabb kombinációját,

amire már most
el kell kezdenünk felkészülni?

LB: Hát a himlőnek
3,5 és 4,5 között volt az R0-ja,

és azt gondolom, nagyjából ez lesz
a COVID esetében is.

Az azonban az emberek
egyharmadával végzett.

Aztán lett oltásunk.

Szóval, ez két különböző helyzet.

Ami miatt a leginkább aggódom,

és ami miatt leforgattuk a "Fertőzés"-t,

ahol egy kitalált vírusról van szó –

ismétlem, mindenkinek, aki néz, az fikció.

Egy olyan vírust találtunk akkor ki,

ami sokkal több embert megölt, mint ez.

CA: A “Fertőzés” című
filmről van most szó,

ami ismét felkapott lett a Netflixen,

és amelyben tanácsadóként működtél közre.

LB: Igen, pontosan így van.

Azt a filmet tudatosan azért készítettük,

hogy bemutathassuk, hogyan is néz ki
egy járvány a valóságban.

Emiatt egy valóban
igen szörnyű vírust választottunk.

Szintén emiatt származtattuk
a vírust egy denevértől,

amely aztán egy almán át
eljutott egy malacba,

végül egy szakács révén
Gwyneth Paltrow-hoz,

hiszen a természetben is ez történik;
ezt nevezzük átfertőzésnek,

zoonózisnak,

azaz olyan fertőző betegségnek,
ami állatról emberre terjed át.

Ha visszagondolok
az elmúlt három évtizedre –

vagy előre tekintek
a következő három évtizedre –

három évtizedre visszanézve,
ott az ebola, a SARS, a Zika,

a sertésinfluenza, a madárinfluenza,
a nyugat-nílusi láz.

Majdhogynem indíthatunk
egy kérdezz-felelek játékot,

és hallgathatjuk mindezen
elnevezések kakofóniáját.

De 30-50 olyan új vírus is felbukkant,
ami állatról terjedt át az emberre.

A jövőt tekintve

sajnos a járványok korszakát éljük.

E szerint kell viselkednünk,

e szerint kell gyakorolnunk
az "Egészséges Világ" elvet.

Meg kell értenünk,
hogy ugyanabban a világban élünk:

mind az állatok, a minket körülölelő
környezet, mind az emberek.

Meg kell szabadulnunk attól a fikciótól,
hogy különleges faj vagyunk.

A vírus számára nem vagyunk azok.

CA: Mmm.

Említetted azonban az oltásokat.

Látsz gyors utat az oltás előállításához?

LB: Igen, látok.

Nagyon is izgatott vagyok,
hogy olyasmin dolgozunk,

ami eddig csak a számítástechnikában
volt elképzelhető.

Azaz, azon változtatunk,
amin már eleve kellett volna,

vagyis pontosabban, ami eddig volt.

Ezek többszörösen
szekvenciális folyamatok.

Teszteljük a biztonságosságot,
majd a hatásfokot,

végül pedig a hatékonyságot.

Aztán jön a gyártás.

Mi a három vagy négy lépést

nem egymást követően,
hanem párhuzamosan végezzük.

Bill Gates mondta,
hogy hét gépsort is épít

oltás gyártására az Egyesült Államokban,

és már előre felkészül az előállításra

anélkül, hogy tudná,
melyik lesz a végső oltás.

Ezzel egyidőben biztonságosságot és
hatásosságot mérő teszteket is végzünk.

Azt hiszem, az amerikai Nemzeti
Egészségügyi Szolgálat is beszállt.

Rendkívül örülök ennek.

CA: Mit gondolsz, mi a lehetséges
időbeni megvalósulása ennek?

Egy év, 18 hónap – lehetséges ez?

LB: Ezt Tony Fauci tudja a legjobban,

ő azt mondta, hogy 12-18 hónap.

Azt gondolom, talán egy kezdeti, első
vakcina ennél gyorsabban is realizálható.

Azonban talán már hallottad,
hogy ez ellen a vírus ellen

várhatóan nem lesz biztosított
a hosszú távú immunitás,

ahogy a himlő ellen például.

Ezért olyan oltást próbálunk előállítani,
melyhez hatásnövelőt, ún. adjuvánst adunk,

amely lehetővé teszi, hogy a vakcina
nagyobb védettséget hozzon létre,

mint maga a betegség,

így akár többre évre is
kitolhatjuk az immunitást.

Ez kicsit hosszabb időt vesz igénybe.

CA: Utolsó kérdés, Larry.

Még 2006-ban a TED-díj nyerteseként

kívánhattál egyet,

ami akkor a világ járványkészültségi
rendszerének létrehozása volt,

amely megelőzhet egy ilyen helyzetet,
mint ami most is kialakult.

Kicsit úgy érzem, a világ cserben hagyott.

Ha most lehetne még egy kívánságod,

mi lenne az?

LB: Azt hiszem, a felismerés gyorsaságát
illetően nem hagytak cserben.

Tulajdonképpen azzal
egészen elégedett vagyok.

Amikor 2006-ban találkoztunk,

egy állatról emberre átterjedő
hasonló vírus esetében

átlagosan hat hónapra
volt szükség, hogy azonosítsuk –

mint például az első ebolánál is.

Manapság már az első eseteket is
felismerjük két héten belül.

Emiatt nem vagyok szomorú,

de jó lenne ezt tovább csökkenteni
egyetlen lappangási periódusra.

Ez számomra sokkal fontosabb ügy.

Arra jöttem rá,
hogy a Himlő Felszámolási Programban

az emberek – bőrszíntől, vallástól
és származástól függetlenül –

és oly sok ország is

összefogtak.

Globális közösségként működtünk együtt,

hogy legyőzzünk egy globális járványt.

Most úgy érzem, centrifugális erők
áldozataivá váltunk.

Egyfajta nacionalista barikád
mögé szorultunk.

Nem fogjuk tudni legyőzni a pandémiát,
hacsak nem hisszük el,

hogy ez mindannyiunk ügye.

Ez nem egy Vízöntő korszak
vagy Kumbaya-típusú kinyilatkoztatás,

a járvány kényszerít minket
ennek felismerésére.

Mindannyian benne vagyunk,

globális megoldásra van szükség
egy globális problémára.

Bármi, ami ennél kevesebb,
elképzelhetetlen.

CA: Larry Brilliant,
nagyon szépen köszönöm.

LB: Én is köszönöm Chris.