VS Ramachandran: Kultúraformáló idegsejtek

Vilayanur Ramachandran, az idegtudományok kutatója körvonalazza a tükör idegsejtek bámulatos szerepét. Nemrég felfedezték, hogy ezek a neuronok teszik lehetővé számunkra olyan komplex szociális viselkedésformák elsajátítását, melyek köztudottan az emberi kultúra alapjait képezik.

Ma az emberi agyról szeretnék beszélni Önöknek,

amelyről a California Egyetemen végzünk kutatásokat.

Gondoljunk csak bele a problémába egy percre.

Rendelkezésünkre áll egy kupacnyi hús, körülbelül 1,5 kg,

ami elfér az Önök tenyerében.

Mégis szemléltetni tudja a csillagközi tér óriási nagyságát.

Értelmezhetővé teszi a végtelent,

kérdéseket tesz fel saját létezésének jelentőségéről,

Isten sajátosságairól.

Ez tényleg a legelképesztőbb dolog a világon.

A legnagyobb rejtély, amivel ember valaha találkozott:

Hogyan jött létre mindez?

Nos, az agy, mint azt tudjuk, idegsejtekből, épül fel.

Tekintsük most ezeket a neuronokat.

Az emberi agy 100 milliárd idegsejtet tartalmaz.

Minden idegsejt körülbelül 1000 - 10 000 kapcsolatot létesít

más neuronokkal az agyban.

Ezek alapján kiszámolták,

hogy az agytevékenység permutációinak és kombinációinak száma

meghaladja az univerzumban létező elemi részecskék számát.

Tehát hogyan is fogunk hozzá az agy tanulmányozásához?

Az egyik megközelítés szerint olyan betegeket gyűjetenk össze, akiknél sérültek

az agy különböző területei, és a viselkedésükben bekövetkezett változásokat figyelik.

Erről beszéltem az elmúlt alkalommal.

Ma egy másik módszert fogok bemutatni,

amely során elektródokat teszünk az agy különböző területeire,

és pontosan detektáljuk az egyedi idegsejtek aktivitását az agyban.

Ez amolyan kihallgatása az idegsejtek aktivitásának az agyban.

A közelmúltban felfedeztek

olasz tudósok, Parmaban,

Giacomom Rizzolatti és kollégái,

egy olyan idegsejt csoportot, melyeket tükörneuronoknak nevezünk,

és az agy elülső részen, a homloklebenyben helyezkednek el.

Most kiderült, hogy ezek az idegsejtek,

melyket egyszerűen motoros végrehajtó neuronoknak nevezünk az agy elülső lebenyében,

már több, mint 50 éve ismertek.

Ezek a neuronok akkor jönnek ingerületbe, ha egy adott cselekvést hajtunk végre.

Például, ha ezt csinálom, és előrenyúlok, hogy megfogjam az almát,

egy, az agy elülső részén elhelyezkedő, motoros végrehajtó idegsejt fog ingerületbe jönni.

Amennyiben azért nyúlok ki, hogy elhúzzak egy tárgyat, egy másik idegsejtben keletkezik az ingerület,

amitől azt a parancsot kapom, hogy elhúzzam az adott tárgyat.

Ezeket hívjuk tehát motoros végrehajtó neuronoknak, és már régóta ismertek.

Viszont, amit Rizzolatti talált

az ezeknek az idegsejteknek egy csoportja,

talán körülbelül 20 százalékuk, amelyekben akkor is

keletkezik ingerület, mikor valaki mást nézek, aki ugyanazt a tevékenységet végzi.

Tehát, van egy neuron, ami akkor jön ingerületbe, mikor valamiért nyúlok, és azt megfogom;

illetve akkor is ha Joe-t nézem aki épp valamiért nyúl és azt megfogja.

Ez tényleg elképesztő.

Mert ez olyan, mintha a neuron alkalmazkodna

a másik ember nézőpontjához.

Majdnem olyan, mintha virtuális valóság utánzatát képezné

a másik ember cselekvésének.

Nos, mi a jelentőségük ezeknek a tükör idegsejteknek?

Egyfelől bizonyára szerepet játszanak olyan dolgokban, mint az utánzás és a versengés.

Merthogy egy összetett tevékenység utánzásához

az agyamnal alkalmazkodnia kell egy másik ember nézőpontjához.

Tehát ez a fontos az utánzásban és a felülmúlásban.

Miért is fontos ez?

Nos, nézzük meg a következő diát.

Szóval hogyan is utánzunk? Miért fontos az utánzás?

Tükörneuronok és az utánzás, felülmúlás.

Most tekintsük a kultúrát, az emberi kultúra jelenségét.

Ha visszamegyünk az időben 75 000 - 100 000 évvel ezelőttre,

és az emberi evolúciót vizsgáljuk, kiderül,

hogy valami nagyon fontos dolog történt 75 000 évvel ezelőtt.

Ez pedig nem más, mint a hirtelen megjelenése és gyors elterjedése

számos az emberre egyedileg jellemző tulajdonságnak,

mint például az eszközhasználat,

a tűz használata, fedezék használata, és természetesen a nyelv,

és a képesség, hogy megértsük mások akaratát

és értelmezzük mások viselkedését.

Mindez viszonylag gyorsan történt.

Annak ellenére is, hogy az emberi agy jelenlegi méretét

majdnem 300 000 - 400 000 éve elérte,

100 000 évvel ezelőtt mindez nagyon, nagyon gyorsan történt.

Szerintem ami történt

az kifinomult tükörneuron rendszerek hirtelen megjelenése,

amelyek lehetővé tették számunkra, hogy felülmúljuk és utánozzuk más emberek cselekvéseit.

Tehát mikor a csoport egyik tagja hirtelen, véletlenül

felfedezte, mondjuk a tűzhasználatot,

vagy valamilyen típusú eszközt, kihalás helyett

ez gyorsan, horizontálisan elterjedt a populációban,

vagy vertikálisan továbbadódott az utódgenerációknak.

Szóval ez tette az evolúciót hiretlen Lamarckivá,

Darwini helyett.

A darwini evolúció lassú; több százezer évig tart.

Hogy a jegesmedvének bundája alakuljon ki az evolúció során,

több ezer generációra van szükség, talán 100 000 évbe telik.

Egy ember, egy gyermek, elég ha figyeli a szüleit

amint megölnek egy jegesmedvét,

megnyúzzák, majd a bőrrel, a bundával betekarják a testét,

ezt egy lépésben megtanulja. Amit a jegesmedve

100 000 év alatt tanult,

azt az ember megtanulja 5 vagy talán 10 perc alatt.

Miután pedig megtanulta továbbadódik

a populációban mértani pontossággal.

Ez az alap. Komplex képességek utánzása az,

amit kultúrának nevezünk és ami a civilizáció alapja.

Nos van egy másik fajta tükörneuron,

aminek egy ettől elég eltérő szerepe van.

Ez abban áll, hogy vannak olyan tükör-idegsejtek,

amelyek pont úgy, mint a cselekvést tükrözők, az érintést tükrözik.

Más szóval, ha valaki megérint engem,

a kezemet, a szomatoszenzoros kéregben lévő idegsejt

az agy érzékelő területén ingerületbe jön.

Ugyanez az idegsejt néhány esetben akkor is ingerlődhet,

ha egyszerűen csak azt nézem, ahogy egy másik embert negérintenek.

Tehát átéli, ahogy a másik embert megérintik.

Szóval többségük akkor aktiválódik, ha engem érintenek meg

különböző pontokon. A különböző pontokhoz különböző neuronok tartoznak.

Egy alcsoportjuk viszont aktiválódik akkor is, ha mást nézek,

akit megérintenek ugyanazon a helyen.

Tehát megint eljutottunk oda, hogy vannak idegsejtjeink,

amelyek felvették az átélés képességét.

Ebből a következő kérdés adódik: Egy másik ember érintésének látványára

hogy lehet, hogy nem zavarodunk össze és szó szerint érezzük mi magunk is annak az érintésnek az érzetét,

egyszerűen azáltal, hogy figyelünk valakit, akit épp megérintenek?

Úgy értem átélem, amit az a másik ember, de mégsem érzem ténylegesen az érintést.

Nos, ez azért van, mert az Önök bőrén vannak receptorok,

érintést és fájdalmat érzékelő receptorok, amelyek az agyukba visznek olyan információkat,

hogy "Ne aggódj", nem érintettek meg.

Tehát akárhogy is, de átéljük, amit a másik ember érez,

de nem érzékeljük ténylegesen az érintést,

ha érzékelnék értetlenek és zavartak lennének.

Rendben, szóval van egy visszajelentés,

ami megvétózza a tükörneuron jelét,

és megakadályozza Önöket, hogy tudatosan érzékeljék az érintést.

Viszont, ha kiiktatjuk a kart, mondjuk egyszerűen érzéstelenítjük a karomat,

tehát kapok egy injekciót a karomba,

amitől a felső végtagi idegköteg érzéketlen lesz, így a kar béna,

és semmilyen érző információt nem vesz fel.

Ha így nézem, ahogy Önt megérintik,

akkor azt valójában érzem a kezemen.

Más szóval, elhárították az akadályt

maguk és egy másik emberi lény között.

Ezért Gandhi neuronoknak vagy átérző neuronoknak nevezem ezeket.

(Nevetés)

És ez nem valami elvont metaforikus értelmezés,

minden, ami elválasztja Önöket egymástól,

az a másik ember bőre.

Iktassuk a bőrt, és érezhetik annak a másik embernek az érintését az elméjükkel.

Elhárították az akadályt maguk és egy másik emberi lény között.

Ez, természetesen, nagyrészt a keleti filozófia alapja,

és e szerint nem létezik valójában független én

elzárkózva más emberektől, megfigyelve a világot,

és a többi embert.

Igazából kapcsolatban vannak, nemcsak a Facebook-on vagy az Internet-en keresztül,

hanem szó szerint az idegsejtjeinken át.

Ebben a szobában pedig egész neuronhálózatok beszélgetnek egymással.

Igazából nincs is különbség

az Ön vagy egy másik ember tudata között.

És ez nem mondvacsinált filozófia.

Az idegtudományok alapjairól szerzett ismereteinkből ered.

Tehát vegyünk egy beteget, akinek fantom végtagja van. Ha a karját távolították el

és ez a fantom, és valaki mást figyel,

amint megérintik, azt a fantom is érzi.

Ebben az az elképesztő,

hogy ha fájdalmat érzünk a fantom végtagban, és megszorítjuk egy másik ember kezét,

elkezdjük masszírozni,

az enyhíti a fájdalmat a fantom kézben,

majdnem mintha a neuron

enyhítést szerezne csupán csak abból,

hogy egy másik enbert nézünk, amint épp masszírozzák.

Tehát itt láthatják az utolsó diámat.

Nagyon hosszú ideig az emberek úgy tekintettek a természet

és a humán tudományokra, mint két külön világra.

C.P.Snow e kettőről beszélt:

természettudományok az egyik, humán tudományok a másik oldalon;

a kettő sosem találkozik.

Szóval, én azt mondom a tükörneuronok megalapozzák az összeköttetést,

mert a tudat újragondolását teszik lehetővé, valamint a

az én értelmezését,

és azt, hogy mi különböztet meg minket másoktól,

hogyan lehet, hogy beleéljük magunkat mások helyzetébe,

és még a kultúra és civilizáció megjelenését is,

ami egyedülálló az emberi fajra nézve. Köszönöm.

(Taps)