-
(Poszeidón! Poszeidón! Poszeidón!)
(Poszeidón! Poszeidón! Poszeidón!)
-
(Poszeidón!)
- Poszeidón...
-
- Oly sok évet éltem már,
-
De mégis ritkán voltam ilyen mérges.
-
Általában nyugodt vagyok,
-
De ti átléptétek a határt!
-
Olyan kegyes voltam hozzátok,
-
Ti mégis bántottátok a fiamat!
-
Bizony, a küklopsz akit megvakítottatok, a fiam volt.
-
- Ne...
-
- Nincs hát választásom, sem kételyem,
-
Úgy látszik, a farkasfalka a cápával fog úszni.
-
A véretek fog folyni, meg fogtok fulladni,
-
De mielőtt meghaltok, meg kell tanuljátok, hogy
-
A kegyetlenség könyörület önmagunkon!
-
(A kegyetlenség könyörület önmagunkon!)
-
A kegyetlenség könyörület önmagunkon!
-
Önmagunkon.
-
Te vagy a legrosszabb jó fiú,
-
Mert még csak nem is vagy hősies.
-
Egy görög, aki hamis erényektől bűzlik,
-
Gyűlölöm az ilyet.
-
Mert küzdesz, hogy életeket ments,
-
De nem akarsz ölni, hogy elvégezd a munkát.
-
Végülis, mindezt elkerülhetted volna,
-
Ha szimplán megölöd a fiamat.
-
De nem...
-
Túl kedves vagy, de a könyörületnek ára van.
-
Ez az utolsó repedés, a jég ím megtörik.
-
Felfeded neved, majd élni hagyod,
-
Veled ellentétben, bennem nem maradt könyörület, mert
-
A kegyetlenség könyörület önmagunkon!
-
(A kegyetlenség könyörület önmagunkon!)
-
A kegyetlenség könyörület önmagunkon!
-
Önmagunkon.
-
Íme hát eljött a búcsú ideje,
-
Ma ugyanis meghalsz.
-
Kivéve persze, ha bocsánatot kérsz
-
A fiam fájdalmáért és könnyeiért.
-
- Poszeidón, mi nem akartunk ártani neki!
-
Csak azért bántottuk, hogy ártalmatlan legyen.
-
Nem leltük örömünket fájdalmában,
-
Mi csak ki akartunk jutni!
-
- A határ a naivitás
-
És reményteliség közt szinte láthatatlan.
-
Hát zárd be szíved, mert a világ sötét, és
-
A kegyetlenség könyörület...
-
Meghaltok.
-
(A kegyetlenség...)
(Kapitány!)
-
(...könyörület)
(Kapitány!)
-
(A kegyetlenség...)
(Kapitány!)
-
(...könyörület)
(Kapitány!)
-
(A kegyetlenség...)
(Kapitány!)
-
(...könyörület)
(Kapitány!)
-
(A kegyetlenség...)
(Kapitány!)
-
- Mit tettél...?
-
(Mikor lesz a hullámzás szökőárrá?)
-
- Negyvenhárom embered maradt.
-
(Mikor lesz az ember szörnyeteggé?)
-
Én vagyok a legsötétebb pillanatod.
-
A szörny, mely mindig a közelben ólálkodik.
-
Mik az utolsó szavaid?
-
- Nincs más dolgom, mint kinyitni ezt a zsákot!
-
- Mi?
-
Emlékezz rám...
