Miért olvassuk el a Szentivánéji álmot? – Iseult Gillespie

A teljes leckét lásd: https://ed.ted.com/lessons/why-should-you-read-a-midsummer-night-s-dream-iseult-gillespie

Néhány fiatal a holdfényes erdőbe oson, ahol tudatmódosító szereket bevéve elfeledik, kibe szerelmesek, és idegen világbeli lényekkel találkoznak. A Szentivánéji álom c. Shakespeare mű eljátszik a képzelet és a valóság határmezsgyéjén, és drámaivá válik a lehetőség, hogy az élet csupán álom. Iseult Gillespie rávilágít, mi teszi e darabot időtlen remekművé.

Lecke: Iseult Gillespie, rendezte: WOW-HOW Studio.

A drámarészleteket Arany János fordította.

Néhány fiatal

a holdfényes erdőbe oson,

ahol tudatmódosító szereket bevéve

elfeledik, kibe szerelmesek,

és idegen világbeli lényekkel találkoznak.

A Szentivánéji álom Shakespeare
pszichedelikus oldalát mutatja be,

ami mind a színházban, mind olvasva
pompás szórakozást nyújt.

Az 1590-es években készült darab

Shakespeare egyik legvidámabb műve,

amely tele van fondorlatokkal,
bolondozással és varázslattal.

A nyári napfordulókor,

Szent Iván éjjelén játszódó történet
vidáman zajlik.

A cselekmény összecsapások
és feloldásuk köré szerveződik,

amelyben a más-más világok alakjai
hol együtt, hol külön-külön tűnnek fel.

Shakespeare a szereplőkön át
gúnyolja ki a jellemek önhittségét,

és komikus fordulatokkal
vonja kétségbe a tekintélyt.

A cselekmény az ókori
Göröghonban játszódik,

de mint Shakespeare sok műve,
ez is kora kérdéseivel foglalkozik.

Az éjszakai erdő varázslatos helyszíne

eltörli az egyes csoportok közti
határokat, ami furcsa eredményre vezet.

A szerző eljátszadozik
kora merev osztályszerkezetével,

feje tetejére állítja a három csoport
társadalmi szabályait abban a világban,

amelyben a halandók egyike sincs hatalmon.

A darab azzal indul, hogy az ifjú Hermia

az apjára, Egéusra és Theseusra,
Athén urára dühös,

mert nem hagyják,
hogy hozzámenjen szerelméhez, Lysanderhez.

Hermia hallani sem akar Demetriusról,
akit apja szemelt ki neki,

de barátnője, Heléna annál inkább.

Szüleikre dühödten Hermia
és Lysander az éj leple alatt megszökik,

ám Demetrius szorosan a nyomukban.

A mese tovább bonyolódik,
mert Heléna úgy dönt,

követi őket az erdőbe, remélve,
hogy elnyeri Demetrius szívét.

Ekkor az erdő benépesül,

mikor a szerelmesek mellett
föltűnnek a "faragatlan iparosok",

akik Zuboly, a kedélyes takács vezetésével
pityókásan színdarabot próbálnak.

Az emberek mit sem sejtve
a tündérországban találják magukat.

A tündérfejedelem-párnak, Oberonnak
és Titániának, varázserejük dacára

megvan a maguk szerelmi baja.

Mivel a féltékeny Oberon mérges,
hogy Titániát képtelen kordában tartani,

Puckot bízza meg, hogy csöppentse
a bűvös virág levét neje szemére.

Mikor a nő fölébred, majd az iránt lobban
szerelemre, akit először megpillant.

Megbízatása közben Puck játékosan

a szunyókáló Demetrius
és Lysander szemére is csöppent,

és Zubolynak szamárfejet varázsol.

Ahogy szemük fölpattan,

zűrzavaros éjszaka kezdődik:

megtört szívek,
összetévesztések, átváltozások.

Minden szereplő közül talán
Zuboly jár a legjobban,

mikor az elbűvölt Titánia megpillantja,

mert tündéreivel borral
és kincsekkel halmoztatja el,

amivel az átváltoztatott szamarat
leveszi a lábáról:

"Ott egy-egy lepkeszárnnyal megjelenni

S legyezve, a holdfényt szemére menni

Nem hagyni.
Most egy bók, szépen köszönni."

Miközben a cselekményt
a varázslat katalizálja,

a darab mindazt a drámát tükrözi,
amelyre a szerelemért képesek vagyunk,

de azt az ostoba viselkedést is,
amelyre elbűvölten képesek vagyunk.

A cselekményre mint "Felvont ezüst ív"
"néz a hold",

jelezve a helytelen viselkedést,
a szerelem sötét oldalát,

és a világ elbűvölő vonzerejét,
melyre a szabályok érvénytelenek.

Habár a szereplők végül észre térnek,

a Szentivánéji álom fölveti a kérdést:

mekkora a hatásunk mindennapi életünkre?

De nem a realistább szerelmesek,
uralkodók vagy munkások

mondják ki az utolsó szót,

hanem a pajkos Puck, aki kétségbe vonja,
tényleg elhihetjük-e, amit látunk:

"Ha mi árnyak nem tetszettünk,

Gondoljátok, s mentve tettünk:

Hogy az álom meglepett,

S tükrözé e képeket."

Ezzel felidézi

a kiváló színház varázsos világába való
bebocsátás hatását,

amely eljátszik a képzelet
és a valóság határmezsgyéjén,

és drámaivá válik a lehetőség,
hogy az élet csupán álom.