Zeitgeist: Moving Forward - ENG MultiSub [FULL MOVIE]

Egy hanyatló társadalomban

az igaz művészetnek is hanyatlást kell tükröznie,

s ha nem akar hitszegő lenni társadalmi szerepét illetően,

akkor a világot megváltoztathatónak kell mutatnia,

és segítenie kell megváltoztatni azt.

- Ernst Fischer

Halálos zavargások a kormánynak azon terve miatt,

amellyel a hitelei mulasztását szeretné elkerülni...

...amely szerint a munkanélküliség...

...növekszik és növekednie kell...

...csak azért, mert feleslegünk van a termékekből...

ez mind kölcsönzött pénz...

és az adósság külföldi bankok birtokában van...

P-É-N-Z, kedvező személyi hitel formájában...

...szűrős cigaretta formájában, ami megadja az ízt...

Exkluzív kannásbor... Menő vagy?!...

az USA bombatámadást tervez Irán ellen?...

...Amerika terrortámadásokat szponzorál Iránban...

Nos, a nagymamám egy nagyszerű ember volt.

Megtanított a Monopoly játékot játszani.

Megértette, hogy a játék lényege a birtoklás.

Mindent felhalmozott, amit csak tudott, és

végül ő uralta a játékot.

És a végén mindig ugyanazt mondta nekem.

Rám nézett, és azt mondta:

"Egy nap majd megtanulod, hogyan játszd a játékot."

Egy nyáron aztán minden nap, reggeltől estig Monopolyztam,

és azon a nyáron megtanultam, hogyan kell játszani.

Rájöttem, hogy csak úgy nyerhetek,

ha teljes eltökéltséggel felhalmozok mindent.

Megértettem, hogy a pénz és a birtokok...

ebben mérik, ki milyen jól játszik.

A nyár végére már

könyörtelenebbé váltam, mint a nagymamám...

Képes voltam akár áthágni a szabályokat, csak hogy nyerhessek.

És azon az őszön leültem vele játszani.

Mindent elvettem, amije csak volt, végignéztem ahogy

az utolsó dollárját is átadja, és legyőzötten távozik.

De még volt valami, amit meg akart tanítani nekem.

Azt mondta:

"Most pedig mind megy vissza a dobozba.

Az összes ház és hotel.

Minden vasút és közüzemi vállalat...

Minden ingatlan és az összes csodálatos pénz...

Most ez mind megy vissza a dobozba.

Semmi sem volt igazán a tied.

Izgalomba hozott egy kis időre,

de ez mind itt volt, mielőtt leültél az asztalhoz,

és még utánad is itt lesz. Játékosok jönnek, játékosok mennek.

Házak és autók...

Címek és ruhák...

Még a tested is."

Mert az az igazság, hogy minden, amihez ragaszkodsz, amit elfogyasztasz vagy felhalmozol,

az mind megy vissza a dobozba, és elveszítesz mindent.

Szóval meg kell kérdezned magadtól:

mikor végre megkaptad a nagy előléptetést,

miután nyélbe ütötted életed üzletét,

mikor megvásároltad a tökéletes otthont,

mikor megteremtetted a pénzügyi biztonságod

és megmásztad a siker létráját

a lehető legmagasabb fokig...

és az izgalom elmúlik

- mert el fog múlni...

AKKOR MI VAN?

Milyen messze kell elmenned ezen az úton,

hogy meglásd, hova vezet?

Bizonyára belátod,

hogy soha nem lesz elég.

Szóval fel kell tenned magadnak a kérdést:

Mi az, ami számít?

Vonzóak!

Gazdagok!

És romlottak!

Amerika első számú show-ja újra a képernyőn!

A Gentle Machine Productions bemutatja

Peter Joseph filmjét

Amikor fiatalként

New York-ban nevelkedtem,

nem voltam hajlandó felesküdni az amerikai zászlóra.

Természetesen az igazgató irodájába küldtek,

és ő megkérdezte tőlem: "Miért nem esküszöl fel a zászlóra?

Mindenki megteszi."

Azt válaszoltam, "Régen mindenki azt hitte, hogy a Föld lapos,

de ez nem tette lapossá."

Azzal érveltem, hogy Amerika mindent

más kultúráknak,

más nemzeteknek köszönhet.

Így én inkább tennék esküt

a Földnek

és minden lakójának.

Szükségtelen mondanom, hogy röviddel

ezután végleg otthagytam az iskolát.

Egy labort állítottam fel a szobámban.

Ott kezdtem el a tudományt és a

természetet tanulmányozni.

Felismertem,

hogy az univerzumot törvények szabályozzák,

és hogy az ember

és a társadalom

sem vonhatja ki magát e törvények alól.

Aztán jött az 1929-es összeomlás.

Amit ma úgy hívunk:

"A nagy gazdasági világválság".

Fel nem foghattam, hogy miért maradtak milliók

munka és otthon nélkül,

éheztek, miközben az összes gyár ott volt.

Az erőforrások nem változtak.

Akkor jöttem rá,

hogy a gazdaság játékszabályai

eredendően hibásak.

Röviddel ezután következett a II. világháború,

amelyben különböző nemzetek törekedtek

egymás szisztematikus elpusztítására.

Később kiszámoltam, hogy az összes pusztítás,

és az összes elpocsékolt erőforrás,

amit a háborúra használtak,

könnyedén kielégíthetett volna

minden emberi szükségletet a bolygón.

Azóta nézem az emberiséget, ahogyan

a saját sírját ássa.

Láttam, amint a ritka és értékes erőforrások

folyamatosan vesztek kárba és semmisültek meg

a profit és a "szabad piac" nevében.

Láttam, hogyan alacsonyították le a társadalmi értékeket

közönséges, mesterkélt anyagiassággá

és ész nélküli fogyasztássá.

És láttam, hogy a pénzügyi hatalmak

hogyan irányítják a politikai felépítését

az állítólagos szabad társadalmaknak.

94 éves vagyok.

És attól tartok, hogy az álláspontom

ugyanaz, mint

75 évvel ezelőtt:

Ennek a szarságnak el kell tűnnie.

ZEITGEIST

ZEITGEIST: MOVING FORWARD (Zeitgeist: A következő lépés)

[Sose kételkedjünk benne, hogy egy gondolkodó, elkötelezett

emberekből álló kis csoport meg tudja változtatni a világot.

Valójában csak ők tudják megváltoztatni.

- Margaret Mead]

[1. rész: Az emberi természet]

Tudós vagy, és valamikor

az életed során elkerülhetetlenül beleverték a fejedbe,

hogy a természet és a nevelés a viselkedést meghatározó két tényező,

és ezek közt legalább akkora az ellentét, mint a Coca-Cola és a Pepsi,

vagy a görögök és a trójaiak között.

A természet és a nevelés ellentéte mostanra

a végletekig leegyszerűsített magyarázata lett annak,

hogy a hatások miként

határozzák meg, hogy vészel át egy sejt

egy energiaválságot, de akár azt is,

hogy mitől válunk azzá, akik vagyunk, beleértve személyiségünk

legegyedibb szintjeit is.

Az eredmény egy teljesen hamis kettősség,

a természet köré építve, amely meghatározza

minden ok-okozati összefüggés alapját.

Az élet maga a DNS, a kódok kódja,

a Szent Grál, és mindent ez irányít...

A másik véglet egy sokkal

szociálisabb tudományos elmélet, amely szerint

mi "szociális organizmusok" vagyunk,

és a biológia csak a nyálkás penészekre vonatkozik,

az emberek felette állnak a biológiának.

Nyilvánvalóan, mindkét nézet badarság.

Amit ehelyett tapasztalunk, az az,

hogy gyakorlatilag lehetetlen megérteni,

hogy a biológia hogyan működik,

ha nem vesszük figyelembe a környezetet.

[A génekben van]

Az egyik legőrültebb,

de mégis legelterjedtebb és

potenciálisan legveszélyesebb felfogás ez:

"Ó, ez a viselkedés a génekben van."

Most ez mit is jelent?

Ha ismered a modern biológiát, akkor mindenféle nehezen értelmezhető

dolgot jelent, de a legtöbb embernek

rögtön az jut eszébe, hogy:

az élet előre meghatározott;

a biológiában és genetikában gyökeredzik;

a gének olyan dolgok, amiken nem lehet változtatni;

a gének olyan dolgok, amik

elkerülhetetlenek, tehát miért is

pazarolnál energiát arra, hogy megpróbáld helyrehozni;

miért is fektetnél bele társadalmi energiát a fejlesztésébe,

hisz az egész úgyis elkerülhetetlen és megváltoztathatatlan...

Ez pedig óriási badarság.

[Betegség]

Széles körben elterjedt hiedelem, hogy az olyan betegségeket,

mint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, gének okozzák,

hogy a skizofrénia és hasonló problémák genetikai eredetűek.

Épp ellenkezőleg.

Semmi sincs genetikailag programozva.

Vannak nagyon ritka betegségek

- de nagyon kevés,

és nagyon ritkán fordulnak elő az emberekben -

amelyek valóban genetikailag programozottak.

A legtöbb komplex betegséghez rendelhetők genetikai komponensek,

amelyek hajlamossá tehetik az egyént az adott betegségre,

de a hajlam nem ugyanaz, mint a predesztináció.

A betegségek okának a genomban való keresgélése

kudarcra volt ítélve még mielőtt bárki egyáltalán gondolt volna rá,

mert a legtöbb betegség nem genetikailag meghatározott.

A szívbetegségek, rák, szélütés,

reumás betegségek, autoimmun betegségek általában,

elmebetegségek, szenvedélybetegségek...

egyikük sem genetikailag meghatározott.

Az emlőrák esetében, például, 100 beteg közül

csak 7 hordozza az emlőrák géneket.

93 nem.

És 100 nő közül, akik hordozzák a géneket,

nem mindenkiben alakul ki az emlőrák.

[Viselkedés]

A gén nem olyan dolog, ami a környezettől függetlenül

eredményez egy bizonyos viselkedést.

A gének különböző módon teszik lehetővé, hogy a környezetünkre reagálhassunk.

És, tulajdonképpen úgy tűnik, hogy némely kora

gyermekkori behatás és gyereknevelési forma

van hatással a gének megnyilvánulására,

valójában ki- és bekapcsol különböző géneket,

hogy egy másik fejlődési pályára állítson,

ami illeszkedik az adott világhoz, amiben élned kell.

Tehát például.

Végeztek egy tanulmányt Montreal-ban öngyilkosság áldozataival,

boncolással megvizsgálták ezeknek az embereknek az agyát,

és kiderült, hogy ha egy öngyilkost

(akik általában fiatal felnőttek)

gyerekkorában bántottak, ez a bántalmazás

genetikai változást okozott az agyban,

ami hiányzott azoknak az agyából, akiket nem bántottak.

Ez egy epigenetikus hatás.

az "epi" azt jelenti: fölötti, tehát

az epigenetikus hatás az, amikor

egy környezeti hatás be- vagy kikapcsol bizonyos géneket.

Új-Zélandon végeztek egy megfigyelést,

egy Dunedin nevű városban,

ahol néhány ezer egyént vizsgáltak

születésüktől fogva a 20-as éveikig.

Az eredmény az volt, hogy azonosítani tudtak

egy genetikai mutációt, egy abnormális gént,

aminek volt valami köze

az erőszakosságra való hajlamhoz,

de csak akkor, ha ez az egyén

gyerekkorában ki volt téve súlyos bántalmazásnak.

Tehát, a gyerekek ezzel az abnormális génnel

nem lettek hajlamosabbak az erőszakra, mint bárki más,

sőt, valójában kisebb volt az erőszakosság aránya,

mint a normális génekkel rendelkező embereknél,

de csakis abban az esetben, ha nem bántalmazták őket gyerekkorukban.

További nagyszerű példája ez annak,

hogy a gének nem mindenhatóak.

Létezik egy különleges technika, amivel

kiszednek egy bizonyos gént egy egérből,

így sem az egér, sem az utódai, nem fognak rendelkezni ezzel a génnel.

"Kiütötted" ezt a gént.

Tehát itt van ez az egyetlen gén, ami bekódol

egy fehérjét, aminek a tanuláshoz

és az emlékezethez van köze, és - ezzel a mesés mutatvánnyal -

"kiütöd" ezt a gént, ezáltal

kapsz egy egeret, amelyik nem tanul.

"Ó! Az intelligencia genetikai alapja!"

Amit kevésbé láttak tisztán ebben a mérföldkőnek számító tanulmányban,

- amit a média jobbról-balról felkapott -,

hogy fogd ezeket genetikailag károsított egereket,

és neveld őket egy sokkal gazdagabb, serkentőbb

környezetben, mint az átlagos kísérleti egereket egy ketrecben,

és teljesen legyőzték ezt a hiányt.

Úgyhogy ha valaki mai értelemben azt mondja:

"ó, ez a viselkedés a génekben van"

- már ha egyáltalán értelmezhető ez a kifejezés,

akkor a következőt mondod:

genetikai hozzájárulás van abban, ahogyan

a szervezetek reagálnak a környezetre,

gének befolyásolhatják,

mennyire kész egy szervezet

megküzdeni egy adott környezeti változással.

Tudod, ez nem az a verzió, ami legtöbb embernek a fejében van,

és ne tűnjön túl szónokiasnak,

de ha a régi értelemben szajkózod,

hogy "ez a génekben van!", akkor

nem jársz messze az eugenika (fajnemesítés) történetétől

és ehhez hasonlóktól.

Ez egy nagyon elterjedt téveszme,

és eléggé veszélyes is lehet.

Egy ok, amiért

az erőszak biológiai magyarázata...

egy ok, amiért ez a feltevés

potenciálisan veszélyes, nem csak félrevezető,

hanem tényleg kárt képes okozni...

mert ha elhiszed ezt,

nagyon egyszerű azt mondanod:

"Nos, semmit sem tehetünk,

hogy megváltoztassuk az emberek

erőszakra való hajlamát;

mindössze annyit tehetünk, hogy megbüntetjük -

elzárjuk vagy kivégezzük őket,

de nem érdemes azon agyalni, hogy megváltoztassuk

a szociális környezetet vagy a szociális előfeltételeket,

ami az embereket erőszakossá teheti, mert

az lényegtelen."

A genetikai érvelés megengedi nekünk azt a luxust, hogy

figyelmen kívül hagyjuk a múlt- és jelenbéli szociális tényezőket,

és Louis Menand szavaival,

aki a New Yorker-be írt,

nagyon ravaszul, azt mondta:

"minden a génekben van... ez egy olyan magyarázata annak, ahogy a dolgok vannak,

ami nem veszélyezteti azt ahogy a dolgok vannak.

Miért kéne valakinek boldogtalannak éreznie magát,

vagy antiszociális viselkedést felvennie,

amikor ez az ember a Föld

legszabadabb és a legvirágzóbb nemzetének a tagja?

Az lehetetlen, hogy a rendszerben van a hiba.

Valami biztosan rosszul lett összekötve valahol."

Ami egy jó megfogalmazás.

Tehát, a genetikai érvelés egy egyszerű megfutamodás,

ami lehetővé teszi számunkra, hogy figyelmen kívül hagyjuk

a társadalmi és gazdasági és politikai tényezőket,

amelyek tulajdonképpen

sok problémás viselkedés hátterében állnak.

[Esettanulmány: Függőség]

A függőségeket általában

droggal kapcsolatos problémáknak tartják,

de tágabb értelemben

én úgy definiálom, mint bármely viselkedést,

ami erős vággyal és

ideiglenes megkönnyebbüléssel jár,

de hosszú távon negatív következményei vannak,

és az önkontroll elvesztését eredményezi, tehát a személy

szeretné abbahagyn, vagy megígéri, hogy abbahagyja,

de mégsem képes megtenni,

és ha ezt megérted, akkor te is láthatod, hogy

sokkal többféle függőség létezik,

mint pusztán a drogfüggőség.

Létezik munkamánia, vásárlási függőség,

internetfüggőség, játékfüggőség...

Létezik hatalomfüggőség. Emberek, akiknek hatalma van, de

egyre többet és többet akarnak; soha semmi sem elég nekik.

Felvásárlás - vállalatok, melyeknek muszáj hogy egyre többet és többet birtokolhassanak.

Az olaj iránti függőség,

vagy legalábbis a vagyon és a termékek iránt, melyek

az olaj miatt hozzáférhetőek.

Nézd meg a negatív következményeket a környezeten.

Elpusztítjuk azt a földet, amin élünk,

csak azért, hogy kielégítsük ezt a függőségünket.

Manapság ezek a függőségek már sokkal

károsabbak a szociális következményeikben,

mint a kokain- vagy heroinfüggősége a betegeimnek, akiket Eastside belvárosában kezelek.

Ám ezek mégis jutalmazott és tiszteletreméltónak tartott függőségek.

A dohányvállalat vezetője, aki magasabb profitot mutat fel,

sokkal nagyobb jutalmat kap.

Neki nem kell törvényi, vagy bármilyen más negatív következményekkel szembenéznie.

Sőt, valójában nagy tiszteletben álló tagja

több más vállalat igazgatótanácsának is.

Ellenben a dohányfüsthöz kapcsolódó betegségek

5,5 millió embert ölnek meg évente világszerte.

Az USA-ban 400.000 embert ölnek meg évente.

És milyen függőségük van ezeknek az embereknek? Profit függőségük.

Olyan mértékű a függőségük,

hogy tagadják

cselekedeteik másokra gyakorolt hatását,

ami tipikus a szenvedélybetegeknél, ez a tagadás.

És ez egy tiszteletreméltó dolog. Tiszteletreméltó

a profit iránti függőség, nem számít, mi az ára.

Tehát, hogy mi az elfogadható és tiszteletreméltó,

az egy roppant önkényes jelenség a társadalmunkban,

és úgy tűnik, hogy minél nagyobb kárt okoz,

annál tiszteletreméltóbb a függőség.

[A Mítosz]

Van egy általános mítosz, miszerint a drogok önmagukban függőséget okoznak.

Valójában, a drogok elleni háború azon az ötleten alapul,

hogy ha megszünteted a drogok forrását,

akkor le tudod küzdeni a függőséget.

Nos, ha tágabb értelemben tekintünk a függőségre,

akkor láthatjuk, hogy önmagában semmi sem okoz függőséget.

Nincs olyan anyag, nincs olyan drog, ami önmagában függőséget okozna,

és önmagában semmilyen viselkedés sem okoz függőséget.

Sokan mennek el vásárolni anélkül, hogy boltkórossá válnának.

Nem mindenkiből lesz ételfüggő.

Nem mindenki lesz alkoholista, aki megiszik egy pohár bort.

Tehát az igazi probléma az, ami az embereket hajlamossá teszi,

mert egy függőségre hajlamos egyén, kombinálva

egy potenciálisan függőséget okozó szerrel vagy viselkedéssel,

az teszi a függőséget igazán kiteljesedetté.

Röviden, nem a drog az, ami függőséget okoz,

hanem az egyén fogékonysága okozza a függőséget

arra a bizonyos anyagra vagy viselkedésformára.

[Környezet]

Ha szeretnénk megérteni,

mi teszi az embereket fogékonnyá,

akkor valójában az élettapasztalatokat kell vizsgálnunk.

A régi felfogás - bár régi, de még mindig széles körben

fenntartott, hogy a függőségeknek genetikai okai vannak -

tudományosan egyszerűen fenntarthatatlan.

A valódi magyarázat az, hogy bizonyos életbeli tapasztalatok

teszik az embert fogékonnyá.

Tapasztalatok, amelyek nemcsak az ember személyiségét

és pszichológiai szükségleteit alakítják,

hanem konkrétan az agyat is bizonyos módon.

És ez a folyamat a méhben kezdődik.

[A születés előtt]

Kimutatták például, hogy

ha az anyát a terhesség alatt stressz éri,

a gyermeke valószínűleg rendelkezni fog

olyan jellemzőkkel, amelyek hajlamossá teszik függőségekre,

és ennek oka az, hogy fejlődését

a pszichológiai és szociális környezet formálja.

Tehát az emberi lény biológiájára nagy hatással van

és programozva van már azáltal, amit a méhben tapasztal.

A környezet nem a születésnél kezdődik.

A környezet már akkor kezdőik, amint van egy környezet.

Amint egy magzat vagy, már ki vagy téve mindazon

információnak, ami az anya vérkeringésén keresztül érkezik.

Hormonok, tápanyag szintek...

Egy jó iskolapélda erre

az úgynevezett holland éhínség.

1944-ben a nácik elfoglalják Hollandiát.

Bizonyos okokból úgy döntenek,

hogy elveszik az összes ételt, és Németországba irányítják;

három hónapig ott mindenki éhezett.

Tízezrek haltak éhen.

Mi a holland éhínség effektus?

Ha a terhesség második vagy harmadik harmadában voltál az éhínség idején,

a tested "megtanult" valami nagyon egyedülálló dolgot az idő alatt.

Amint kiderült, a terhesség második és harmadik harmadában a test

megpróbál a környezetről tanulni:

Mennyire fenyegető a világ odakint?

Mennyire bőséges? Mennyi tápanyagot kapok

az anya vérkeringésén keresztül?

Ha éhező magzat voltál abban az időben, a tested

örökké arra lesz programozva, hogy

nagyon, nagyon zsugori legyen a cukorral és zsírral,

és raktározzon el minden kis darabot belőle.

Ha a holland éhínség idején magzat voltál, fél évszázaddal később

- minden más tényező egyenlő lévén -

sokkal valószínűbb, hogy magas a vérnyomásod,

túlsúlyos vagy és anyagcsere-zavarban szenvedsz.

Így hat ránk a környezet egy nagyon váratlan módon.

Ha egy laboratóriumban vemhes állatokat stresszelnek,

akkor a kölykeik nagy valószínűséggel

kokaint és alkoholt fognak fogyasztani felnőttként.

Érvényes ez a stresszelt emberi anyákra is. Például, egy brit tanulmányban

a terhesség alatt erőszakot átélt anyáknak

a szülés idején magasabb lesz a

kortizol nevű stressz-hormon szintje a méhlepényében,

és a gyermekeik nagyobb valószínűséggel kerülnek olyan

állapotba, amely hajlamossá teszi őket függőségekre 7-8 éves korukra.

Tehát a méhbeli stressz már előkészíti a fegyvert

mindenféle mentális betegségre.

Egy izraeli tanulmány készült olyan anyák

gyermekeiről, akik az 1967-es háború

kezdete előtt voltak terhesek...

Ezek a nők természetesen nagy stressz alatt voltak,

és a gyermekeik nagyobb számban szenvednek skizofréniában,

mint az átlagnépesség.

Tehát számos bizonyíték van arra, hogy a születés előtti

behatások nagymértékben befolyásolják az emberi lény fejlődését.

[Csecsemőkor]

Az emberi fejlődés,

különösen az agy kifejlődése,

többnyire a környezet hatása alatt történik,

és többnyire a születés után.

Na most, ha hasonlatképpen vesszük a lovakat,

amelyek már az életük első napján képesek futni,

láthatjuk, hogy mi eléggé alulfejlettek vagyunk.

Mi nem érjük el ugyanazt a neurológiai koordinációt,

egyensúlyérzéket, izomerőt, éleslátást,

csak másfél-két éves korunkra.

Ennek oka, hogy az agy kifejlődése a lovakban

a méh biztonságában történik,

az emberben viszont a születés után,

és ennek oka egyszerű evolúciós logika.

Amint a fej - ami emberekké tesz minket - nagyobbá válik,

az előagy is növekedésbe kezd, és valójában

ez az, ami létrehozza az emberi fajt.

Ugyanakkor két lábon járunk, ami

a medence szűkülését okozza.

Tehát a medencénk keskeny, a fejünk nagy.

Bingo! Korán kell születnünk.

Ez azt jelenti, hogy az agy kifejlődése, ami más állatokban

a méhben történik,

nálunk a születés után,

és ennek nagy része a környezet behatása alatt.

A Neurális Darwinizmus fogalma egyszerűen azt jelenti,

hogy azok az áramkörök, amelyek megfelelő bemenetet kapnak a környezetből,

optimálisan fejlődnek ki, amelyek viszont nem,

azok nem optimálisan, vagy esetleg egyáltalán nem is fejlődnek ki.

Ha egy újszülött gyermeket, aki egészséges szemekkel született,

5 évig egy teljesen sötét szobában nevelsz,

vak lesz az élete hátralevő részére,

mert a látás áramköröknek fényre van szükségük a kifejlődéshez,

és anélkül még a születéskori

kezdetleges áramkörök is

végleg elsorvadnak, és helyettük újak sem fejlődnek ki.

[Memória]

Fiatalkori élményeink

jelentős mértékben képesek alakítani felnőttkori viselkedésünket,

különösen a korai élmények,

melyeknél tudatos memóriánk még nincs kifejlődve.

Kiderült, hogy kétféle memória létezik:

az explicit memória, amellyel

képes vagy tudatosan visszaemlékezni tényekre,

részletekre, epizódokra vagy körülményekre.

Viszont a hippokampusz, amely az agyban

a tudatos memóriáért felelős,

el sem kezd kifejlődni életünk első másfél évében,

és még sokáig nem is fejlődik ki teljesen.

Ezért van az, hogy szinte senki sem

emlékszik semmire élete első 18 hónapjából.

Azonban van egy másik fajta memória,

amit implicit memóriának hívunk,

amely lényegében érzelmi memória,

ahová az érzelmi behatások és az ezekhez kapcsolódó

gyermeki értelmezések bevésődnek az agyba

idegi áramkörök formájában, és amelyek

tudatos emlékezés nélkül is működőképesek.

Hogy egy konkrét példát mutassak,

az örökbefogadott gyermekek gyakran

egész életükben elutasítottnak érzik magukat.

Nem emlékeznek az adoptálásra.

Nem emlékeznek rá, hogy elváltak szülőanyjuktól,

mert nincs mivel emlékezniük rá.

De az érzelmi memóriájukba mélyen belevésődött

az elválás és az elutasítás.

Ezért sokkal inkább hajlamosak

elutasítottnak érezni magukat,

és könnyen zaklatottá válnak,

amikor elutasítást tapasztalnak

mások részéről.

Ez nem egyedül az adoptált emberek

esetén figyelhető meg, de bennük különösen erős

az implicit memóriájuk ezen hatása miatt.

A kutatási anyagok alapján,

amit a saját tapasztalatom is alátámaszt,

majdnem minden keményvonalas függőt

súlyos bántalmazás érte gyerekkorában,

vagy súlyos érzelmi veszteséget szenvedett.

Az ő érzelmi vagy implicit emlékeik

egy olyan világról szólnak, ami nem biztonságos,

nem segítőkész; a gondviselők nem megbízhatóak,

a kapcsolatok nem elég biztonságosak ahhoz,

hogy az ember őszintén megnyílhasson,

ezért többnyire igyekeznek

távol tartani magukat

az igazán intim kapcsolatoktól;

nem bíznak a gondozóikban,

az orvosokban és másokban sem, akik segíteni próbálnak,

és a világot általában veszélyes helynek látják...

és ez szigorúan az implicit memória hatása, amely

sokszor olyan eseményekhez kapcsolódik, amire nem is emlékeznek.

[Érintés]

A koraszülött gyermekek gyakran inkubátorban

vagy egyéb szerkentyűkben és

gépekben tartózkodnak hetekig, esetleg hónapokig.

Ma már tudjuk, hogyha ezeket

a gyermekeket megérintik, vagy megsimogatják a hátukat

akár csak 10 percre egy nap, az elősegíti az agyuk fejlődését.

Szóval az emberi érintés a fejlődés egy hozzávalója,

és tulajdonképpen azok a gyerekek, akiket sohasem vesznek karba, meghalnak.

Ennyire alapvető szüksége az

embernek a karba vétel.

Társadalmunkban egy sajnálatos tendencia mutatkozik,

miszerint a szülőknek azt javasolják: ne vegyék karjukba a gyermeket.

Ne vegyék fel a síró gyermeket, nehogy elkényeztessék,

és inkább vegyék rá, hogy átaludja az éjszakát,

minthogy a karjukba vegyék...

ami pontosan az ellentéte annak, amire a gyermeknek szüksége van,

és bár ezek a gyermekek idővel visszaalszanak, mert feladják,

és az agyuk egyszerűen kikapcsol,

így védekezve azzal a vészhelyzettel szemben,

hogy tényleg magukra hagyták őt a szülei,

de az érzelmi memóriájukban az rögzül,

hogy a világ fütyül rájuk.

[Gyermekkor]

Rengeteg ilyen különbség rögzül az élet korai szakaszában.

Bizonyos értelemben a szülők saját tapasztalataikat

örökítik át gyermekeikre arról, hogy

milyen nehéz vagy könnyű az élet,

akár az anya depresszióján keresztül,

vagy mert a szülők könnyen

dühösek lesznek a gyerekre, mert nehéz napjuk volt,

vagy csak túl fáradtak a nap végére...

és ezek nagyon erős programozó hatással vannak

a gyermekek fejlődésére, amiről ma már sokat tudunk.

De ez a fiatalkori érzékenység nem evolúciós hiba.

Számos különböző fajnál megfigyelhető.

Még a palánták esetében is van egy korai alkalmazkodási

szakasz a környezethez, amelyben felnőnek,

de az emberek a társadalmi viszonyokhoz is alkalmazkodnak.

És így, az élet korai szakaszában,

amennyi gondoskodás és konfliktus ér, amennyi figyelmet kapsz,

mind kóstolót nyújt számodra a világból, amiben fel fogsz nőni.

Egy olyan világban nősz majd fel,

ahol meg kell küzdened mindenért;

a létbizonytalanság, közöny és bizalmatlanság légkörében?...

vagy egy olyan társadalomban fogsz felnőni, ami

a kölcsönösségen, az együttműködésen, az empátián alapszik,

ahol a biztonságod a másokkal való jó kapcsolatodon múlik?...

A választól függően az érzelmi

és tudati fejlődésed igen különböző lehet,

és ez a fiatalkori érzékenység lényege,

a nevelés pedig egy szinte egészen öntudatlan

módja a tapasztalatok átörökítésének...

amik arról szólnak, hogy milyen világban élünk.

Az elismert brit gyermekpszichiáter, D. W. Winnicott szerint

lényegében két dolog fordulhat rossz irányba gyermekkorban.

Az egyik, ha olyan dolgok történnek, amiknek nem szabadna.

A másik, ha olyan dolgok nem történnek meg, amelyeknek meg kellene.

Az első kategóriába az Eastside-i betegeim

és számos szenvedélybeteg által megtapasztalt

trauma, erőszak és elhagyatottság tartozik.

Ezek azok a dolgok, amiknek nem kellett volna megtörténniük.

De emellett ott van a stresszmentes,

egymásra hangolt, törődő figyelem

a szülők részéről, amire minden gyermeknek

szüksége van, de nagyon gyakran nincs jelen.

Nem bántalmazzák, nem hanyagolják el őket

és nem sérülnek lelkileg,

de amire szükségük volna,

egy gondoskodó szülő érzelmi jelenléte,

egyszerűen hiányzik a társadalmunkban lévő

feszültségek miatt, és a nevelés körülményekből kifolyólag.

A pszichológus Allan Surer "proximális elhagyatottságnak"

nevezi, ha a szülő fizikailag jelen van,

de az érzelmei máshol.

Az elmúlt...

nagyjából 40 évben a társadalmunk

legerőszakosabb tagjaival foglalkoztam:

gyilkosokkal, nemi erőszaktevőkkel stb.

Azzal a szándékkal, hogy megértsem, mi okozza ezt az erőszakot.

Arra jutottam, hogy börtöneink legerőszakosabb bűnözői

maguk is áldozatai voltak

a gyermekkori bántalmazás olyan fokának,

amely túlesik mindenen, amit valaha is hinni mertem volna.

Elképzelésem sem volt arról

a nagyfokú gonoszságról, melynek jelenlegi társadalmunk

gyermekei gyakran ki vannak téve.

A legerőszakosabbak, akikkel találkoztam,

maguk is gyilkossági kísérlet túlélői voltak, amelyet sokszor

a saját szüleik kíséreltek meg ellenük,

vagy át kellett élniük, ahogy a szemük láttára

gyilkolják meg más emberek a családtagjaikat.

Buddha úgy érvelt, hogy minden mindennel összefügg.

Azt mondta: "Az egyben ott a sok, és a sokban ott az egy."

Tehát nem érthetsz meg semmit a környezetéből kiragadva.

A falevél nyilvánvalóan tartalmazza a napot, az eget és a földet.

Ez persze ma már minden területen

igaznak bizonyult, különös tekintettel az emberi fejlődésre.

A modern tudományos kifejezés

erre az emberi fejlődés "bio-pszicho-szociális" természete,

miszerint az emberi lények biológiája

nagyban függ attól, milyen kölcsönhatásban vannak

a szociális és pszichológiai környezetükkel.

A pszichiáter és kutató

Daniel Siegel a Kaliforniai Egyetemen (Los Angeles, UCLA)

hozta be a köztudatba az "interperszonális neurobiológia" kifejezést,

ami azt jelenti, hogy az

idegrendszerünk megfelelő működése

nagymértékben múlik a személyes kapcsolatainkon.

Elsősorban a szülők gondoskodásán, másodsorban

a számunkra fontos egyéb emberekkel való kötődésünkön,

harmadsorban az egész kultúránkkal való kapcsolaton.

Tehát nem választhatjuk el

egy emberi lény idegrendszeri működését

a környezettől, amelyben felnőtt,

és amelyben él,

és ez igaz az egész életútra.

Ez különösen igaz, amíg másoktól függünk,

segítségre szorulunk, ameddig agyunk még fejlődik,

de ugyanúgy igaz a felnőttekre még az életük végén is.

[Kultúra]

Az emberek már szinte minden fajta társadalomban éltek.

A leginkább egyenlőségen alapuló... vadászó és gyűjtögető társadalmak

úgy tűnik, nagyon igazságosak voltak.

Például az étel megosztására és ajándékozásra alapultak...

Emberek kis közössége, akik főleg

élelem kereséséből és egy kevés vadászatból éltek,

leginkább olyan emberek közt, akiket szinte

egész életükben ismertek, sőt,

akár harmadfokú unokatestvérekkel vagy közelebbi rokonokkal körülvéve;

egy világban, amelyben nagy

az átjárhatóság a különböző csoportok közt;

egy világban, ahol az anyagi kultúra

nem sok mindent foglal magába...

ilyen körülmények közt élt az emberiség kezdeti története nagy részében.

És természetesen ez egy egész más világot jelentett.

Ennek egyik következménye a jóval kevesebb erőszak.

Ebben a történelmi korszakban

a szervezett, csoportos erőszak

egyáltalán nem volt jellemző, és ez teljesen világos.

Hol rontottuk el tehát?

Az erőszak nem egyetemes.

Nem egyenlő mértékben elterjedt az emberi fajon belül.

Hatalmas különbségek vannak az erőszak mértékében a különböző társadalmak közt.

Vannak bizonyos közösségek, amelyekben gyakorlatilag nincs erőszak.

És vannak olyanok, amelyek önmagukat pusztítják.

Az Anabaptista vallásos közösségek egy része

a legszigorúbb mértékben pacifista, úgy mint

az ámisok, a mennoniták, a hutteriták...

Ezen közösségek egy részében, pl. a hutteritáknál

nincsenek feljegyzések emberöléses esetekről.

Nagyobb háborúk során, pl. a második világháborúban,

mikor az embereket besorozták, ezek a közösségek

elutasították a hadseregben való szolgálatot.

Inkább börtönbe vonultak, minthogy a hadseregben szolgáljanak.

Az izraeli kibucokban

az erőszak olyan alacsony fokú, hogy az ország

büntetőbírói az erőszakos bűnözőket,

az erőszakot elkövetőket gyakran kibucokba küldik

azzal a szándékkal, hogy az ottani életet

megismerve megtanuljanak erőszakmentesen élni...

mivel az ottaniak úgy élnek.

A társadalom tehát jelentősen formál minket.

Közösségeink, amik tágabb értelemben tartalmazzák teológiai,

metafizikai és nyelvi befolyásoltságunkat, stb.

segítenek kialakítani nézeteinket arról, hogy az élet

alapvetően bűnről vagy szépségről szól-e;

azt, hogy vajon a túlvilágon megfizetünk-e azért,

ahogyan éltük életünket, vagy mindez lényegtelen.

Átfogóbb módon a különböző nagyobb társadalmakat

jellemezhetjük individualistaként vagy

kollektivistaként, melyek merőben más embereket alakítanak ki,

más gondolkodásmódokat, és gyanítom,

hogy ezzel együtt eltérő agyszerkezetet is.

Mi, amerikaiak az egyik legindividualistább társadalomban élünk.

A kapitalizmus egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi számodra,

hogy a társadalmi piramis egyre magasabb fokára lépj,

ami viszont egyre kevesebb biztonsági védőhálóval jár.

Definíció szerint minél rétegzettebb egy társadalom,

annál kevesebb emberi társad van - kevesebb ember, akivel

egyenrangú, kölcsönös kapcsolatban állhatsz -

és helyette csak ütköző nézőpontokat és végtelen hierarchiát nyújt...

Egy olyan világban, ahol kevesebb az egyenrangú társ,

sokkalta kevesebb az önzetlenség is.

[Emberi természet]

Így jutunk el egy igen ellentmondásos kérdéshez,

ha a tudomány módszerével próbáljuk megmagyarázni,

milyen is az emberi természet.

Tudod, egy bizonyos szinten

a természetünk olyan természetű,

hogy különösebben ne korlátozzon bennünket.

Társadalmilag sokkal változatosabbak vagyunk,

mint bármely más faj.

Változatosak a hitrendszerek, a családszerkezetek,

a gyereknevelésI módok.

Rendkívüli kapacitásunk van a sokrétűségre.

Egy társadalomban, amely a versengésre épül,

és igen, nagyon gyakran egyik embernek

a másik általi könyörtelen kizsákmányolására,

a mások problémáiból való haszonhúzásra,

és gyakran arra, hogy problémákat hozunk létre,

hogy ezekből azután hasznot húzzunk,

az uralkodó ideológiák pedig gyakran azzal indokolják ezt a fajta viselkedést,

hogy valamely alapvető és megváltoztathatatlan emberi természetre hivatkoznak.

A mi társadalmunk mítosza az,

hogy az ember természeténél fogva versengő,

különc és önző.

A valóság pont ennek az ellentéte.

Vannak bizonyos emberi szükségleteink.

Csak úgy beszélhetsz az emberi természet konkrétumairól, ha

felismered, hogy az embernek bizonyos szükségletei vannak.

Szükségünk van társaságra, közeli kapcsolatokra,

szeretetre, kötődésre, elismerésre,

arra, hogy észrevegyenek és elfogadjanak bennünket.

Ha e szükségleteket kielégítjük,

együttérző, együttműködő emberekké válunk,

olyanokká, akik másokra is tekintettel vannak.

Tehát...

társadalmunkban gyakran pont ennek ellenkezőjét látjuk,

tulajdonképp az emberi természet eltorzulásnak

pontosan az az oka, hogy csak kevés ember elégítheti ki szükségleteit.

Szóval beszélhetünk emberi természetről,

de csak abban az értelemben, mint alapvető,

ösztönös emberi szükségletek

vagy mondhatnám úgy is, hogy azon emberi szükségletek,

amelyeket, ha kielégítünk, bizonyos jellemvonásokat eredményeznek,

míg ha nem, akkor másféle jellemvonásokat.

Tehát...

Amikor felismerjük, hogy az emberi szervezet

egyrészt képes rugalmasan alkalmazkodni,

hogy életben maradjon különböző környezeti hatások közt,

másrészt feltétlenül szüksége van bizonyos környezeti feltételek meglétére,

vagy emberi szükségletek kielégítésére,

kialakul a társadalommal szembeni követelményrendszer.

Éppúgy, ahogy a testünknek szüksége van fizikai tápanyagokra,

az emberi agy pozitív környezeti ingerekre tart igényt

a fejlődés minden szakaszában,

miközben védelemre is szüksége van

az egyéb, negatív ingerületekkel szemben.

És ha olyan dolgok, melyek szükségesek, de nem történnek meg...

vagy amelyeknek nem szabadna megtörténniük, mégis megtörténnek...

akkor látható, hogy nem csak a fizikai és szellemi

betegségek ajtaja nyílik ki ezzel,

hanem minden romboló jellegű emberi viselkedésé is.

Tehát, ahogy a tekintetünket kifelé fordítjuk,

és számba vesszük a mai állapotokat, akkor

fel kell tennünk a kérdést:

Ez az állapot, amit mi létrehoztunk a modern világban,

valóban támogatja az egészségünket?

A társadalmi és gazdasági rendszerünk

alapkövei pozitívan hatnak-e

az emberi és a közösségi fejlődésre?

Vagy társadalmunk alappillérei valójában

épp szemben állnak az egyéni és közösségi jólét

létrehozásához és fenntartásához

szükséges evolúciós követelményekkel?

[2. rész: Társadalmi kórtan]

Feltehetnénk a kérdést, hol is kezdődött mindez?

Mindez, amit manapság látunk... egy világ,

mely a teljes összeomlás szélén áll.

[A piac]

Kezdjük John Locke-kal.

John Locke vezette be a tulajdon fogalmát.

Szerinte 3 feltétele van egy igazságos magántulajdon rendszernek.

A 3 feltétel a következő:

1. Mások számára is hagynod kell elegendőt,

2. Ne hagyd, hogy kárba vesszen,

3. Mindenekelőtt munkád befektetésével formálsz jogot tulajdonodra.

Indokoltnak tűnik: fektesd munkád a környezetedbe,

s akkor jogod lesz verejtéked gyümölcsére,

mindaddig, míg másoknak is marad elég,

és amíg nem herdálod el,

és nem hagyod, hogy bármi is kárba vesszen, addig minden rendben.

Sok időt fordított erre, és híres értekezésére a kormányzatról,

és mind a mai napig ez a szentírása

a világ gazdasági, politikai és jogi felfogásának.

Azóta is ezt a klasszikus szöveget oktatják.

Szóval, miután John Locke bemutatta említett alaptételeit,

kortársai számára még kérdéses volt, hogy elfogadható-e

a bemutatott magántulajdon típus,

ám érvelésének kézenfekvősége és ereje sikeresen megvédte

a magántulajdon általa vázolt formáját...

Aztán hirtelen mégis szétzúzza!

Szétzúzza az egész ötletet, egyetlen mondattal,

mikor azt mondja:

"...amikor a pénz belépett az emberek

hallgatólagos beleegyezésével..."

Nem állítja, hogy az alaptételeit visszavonná vagy eltörölné,

mégis ez történik.

Tehát ettől fogva már nem beszélhetünk

munka befektetésével megérdemelt tulajdonról -

nem ám, hiszen pénzzel kiváltható a munka.

Már nem szükséges mérlegelni,

vajon marad-e elegendő a többiek számára;

nincs szükség firtatni, kárba vész-e,

ugyanis szerinte a pénz olyan,

mint az ezüst vagy az arany, az arany pedig nem megy tönkre.

E logika mentén a pénz nem tehető felelőssé a pazarlásért...

Nevetséges. Nem pénzről és ezüstről beszélünk,

hanem azok kihatásairól.

Egyik logikai bukfenc a másik után.

Csupán elképesztő

logikai bűvészmutatványokat vonultat fel,

azonban ez pontosan megfelel a tőkések érdekeinek.

Aztán jön Adam Smith, és mit tesz hozzá?

A vallást...

Locke azzal indított, hogy: "mindez Isten műve,

mindez Isten törvénye",

aztán jön Smith is, és azt mondja:

"nem csak Istené..."

Nos, ki ugyan nem mondja,

de filozófiájában pontosan erről van szó. Alapvetően azt állítja,

hogy "ez nem csak magántulajdon kérdése..."

szerinte mindez eredendően létezik. Adott!

"Ott vannak a befektetők, akik megvásárolják a munkaerőt". Adott!

Hogy mennyi munkaerőt képesek megvásárolni, annak nincs felső korlátja,

hogy mennyit képesek felhalmozni, mekkora az egyenlőtlenség,

ez már mind adott.

Aztán egyszer csak jön a nagy ötletével,

melyet mellesleg csak zárójelek közt, futólag említ...

Tudod, hogy vannak emberek, akik javakat adnak el - ez a "kínálat",

és más emberek megvásárolják e javakat - ez a "kereslet".

De hogyan fog a kínálat egyezni a kereslettel,

vagy a kereslet a kínálattal?

Hogyan alakul ki az egyensúly közöttük?

És ez a közgazdaságtan egyik központi elmélete,

hogy az egyensúly hogyan alakulhat ki...

És erre azt mondja: "a Piac láthatatlan keze" az,

amely az egyensúlyt kialakítja.

Ott tartunk tehát, hogy "Isten részese az egésznek".

Épp csak nem adott jogot a tulajdonhoz,

meg az összes hóbelevanchoz, és a Locke által említett

"természetes jogokhoz".

És máris ott tartunk, hogy maga a rendszer "Isten".

Smith valójában azt mondja

- és végig kell olvasnod az egész "Nemzetek gazdagságát",

hogy megleld ezt az idézetet -

azt mondja: "a léthez szükséges javak szűkössége

gátat szab a szegények szaporodásának,

és a természet ezt csak oly módon tudja kezelni,

ha elpusztítja azok gyermekeit."

Tehát a lehető legrosszabb értelemben tapintott rá az evolúciós elméletre,

jócskán Darwin előtt.

És elnevezte ezt a fajt "munkásosztálynak".

Látható, hogy ebben eredendően benne rejlik egyfajta rasszizmus,

egyfajta elvakultság, melynek köszönhetően már az élet, és

számtalan gyermek halála sem számít.

Azt gondolta: "a Láthatatlan Kéz így gondoskodik a kereslet

és kínálat találkozásáról."

Látod tehát, milyen bölcs "Isten"?

Megfigyelhetjük, hogy számos rosszindulatú,

életet és életteret tömegesen pusztító

dolog játszódik le, amely valamilyen formában

Smith "gondolat-génjét" hordozza.

Amikor az úgynevezett szabadpiac

eredeti elképzeléseiről elmélkedünk - vagyis a tőkés rendszerről,

ahogy azt a korai gazdasági filozófusok,

mint Adam Smith, megteremtették -,

azt látjuk, hogy a "piac" eredeti célja a valós,

kézzelfogható, fennmaradást biztosító javak kereskedelmére alapult.

Adam Smith nem is sejthette,

hogy a bolygó legjövedelmezőbb gazdasági szektora

végül a pénzpiaci kereskedelem arénája,

az úgynevezett befektetési piac lesz,

ahol a pénzünket más pénzek

áramoltatásával gyarapíthatjuk,

egy önhatalmú játékban, melynek

produktív haszna a társadalom számára egyenlő a nullával.

Függetlenül Smith eredeti szándékától,

elméletének egy alapvető tana nyitotta meg a kaput

az efféle rendellenes jelenségek számára:

az, hogy magát a pénzt árucikként kezeljük.

Napjainkban - szociális berendezkedéstől függetlenül -

a világ minden gazdaságában

a pénzt csupán a pénz érdekében hajszolják, semmi másért.

Az alapötlet, amelyet Adam Smith

a "Láthatatlan Kéz" vallási kinyilatkoztatásával

oly titokzatosan megfogalmazott, az,

hogy e képzeletbeli árucikk

szűklátókörű, öncélú hajhászása

varázslatos módon emberi és társadalmi jólétet

és haladást fog eredményezni.

Valójában a pénzügyi ösztönzés érdeke -

melyet egyesek úgy emlegetnek: "pénz-értékteremtés" -

mára teljesen elszakadt az alapvető lét érdekeitől

melyet nevezhetünk úgy, hogy

"lét-értékteremtés".

Mára e két fogalmat illetően

teljessé vált a zűrzavar

a gazdaságtanban.

Úgy gondolják, hogy az élet-értékteremtés

a pénz-értékteremtés következménye,

éppen ezért állítják azt, hogy ha nő az értékesítés,

ha növekszik a GDP, és így tovább...

az javítja az emberek jólétét,

s következésképpen úgy tekinthetnénk a GDP-re, mint a társadalmi

jólét mutatószámára.

Nos, a zűrzavar itt érhető tetten.

Itt a pénz-értékteremtésről beszélnek,

vagyis a javak eladásából származó összes, pénzbeli

bevételről és kiadásról,

és ezt összetévesztik az élet által teremtett értékekkel.

Tehát a rendszernek megalakulása óta alapvető része :

a pénz- és élet-értékteremtés fogalmainak

teljes összemosódása.

Egyfajta strukturált téveszmével van dolgunk,

mely egyre pusztítóbbá válik,

ahogyan a pénz-értékteremtés elválik

mindenfajta termeléstől.

Ez tehát a rendszer hibája,

és végzetesnek tűnik.

[Üdv a Gépezetben]

Mai társadalmunkban ritkán hallasz bárkit olyan

fogalmakban beszélni országuk előrehaladottságáról,

mint fizikai jólét, a boldogság mértéke,

bizalom vagy társadalmi stabilitás.

Ehelyett az életszínvonalat megpróbálják

elvont gazdasági fogalmakkal prezentálni.

Ott van a Bruttó Hazai Termék (GDP), a fogyasztói árindex,

a tőzsdepiaci érték, inflációs ráta...

és így tovább.

De elárul-e ez bármit is az emberek életének

tényleges minőségéről?

Nem. Ezeknek a mércéknek csupán

a pénzforgalomhoz van köze, semmi többhöz.

Például egy ország Bruttó Hazai Terméke (GDP)

az eladott áruk és szolgáltatások értékének mércéje.

Ez a mérce állítólag az adott ország

"életszínvonalával" áll összefüggésben.

Az Egyesült Államokban az egészségügyi kiadások

2009-ben a GDP 17%-át tették ki

2500 milliárd dolláros költekezéssel.

Tehát pozitív hatással volt erre a gazdasági mércére.

Ezt a logikát követve

az USA gazdaságának még jobb lenne,

ha az egészségügyi szolgáltatások tovább nőnének...

talán 3000 milliárdra... vagy 5000 milliárdra,

hisz ez még nagyobb gazdasági növekedést jelentene,

több állással, és a közgazdászok véleménye szerint

az ország élet-színvonalának növekedésével.

De várjunk csak egy kicsit.

Miről is árulkodnak az egészségügyi szolgáltatások?

Nos, BETEG, HALDOKLÓ EMBEREKRŐL.

Így igaz, minél több beteg ember él Amerikában,

annál jobb a gazdaságnak.

Ez az állítás sajnos se nem túlzás, se nem cinikus szemlélet.

Valójában, ha elég messziről szemléled,

megláthatod, hogy a GDP

nemhogy nem tükrözi a valós közegészséget

semmilyen kézzelfogható szinten,

hanem többnyire kifejezetten

az ipar eredménytelenségének

és egyben az életminőség romlásának a mércéje.

És minél inkább növekedni látszik, annál rosszabbra fordul

a személy, a közösség

és környezetünk teljességének sorsa.

Problémákat kell teremtened, ha profitot akarsz teremteni.

A jelenlegi rendszer nem termel profitot

életek mentésével, bolygónk egyensúlyának visszaállításával,

illetve igazságozság, vagy béke elérésével.

Ezek egyszerűen nem termelnek profitot.

Van egy régi mondás:

"Hozz egy törvényt, és üzletet teremtesz".

Ez esetben például üzletet teremtesz egy ügyvédnek .

Szóval a bűnözés tényleg

üzletet teremt, mint ahogy a pusztítás

is üzletet teremtett Haitin.

Nagyjából 2 000 000 ember ül börtönben

az Egyesült Államokban,

sokak magánvállalatok által üzemeltetett

fegyházakban:

Corrections Corporation of America, Wackenhut,

melyek az alapján kereskednek részvényeikkel

a Wall Streeten, hogy hány ember ül börtöneikben.

Hát ez már tényleg betegség

De ez tükörképe annak, amit

ez a gazdasági rendszer követel.

Szóval mi is az, amit ez a gazdasági rendszer követel?

Mi az, ami gazdasági rendszerünket mozgásban tartja?

A fogyasztás.

Vagy pontosabban, a ciklikus fogyasztás.

Ha alapjaira bontjuk le

a klasszikus piaci gazdaságot,

a pénzforgalom olyan rendszere marad meg,

amelyet nem hagyhatunk leállni,

illetve túlságosan lelassulni,

ha a társadalmunkat jelen formájában

működésben szeretnénk tartani.

Három fő szereplője van a gazdasági rendszerünknek:

a munkavállaló, a munkaadó

és a fogyasztó.

A munkavállaló munkát ad el a munkaadónak, jövedelemért cserébe.

A munkaadó pedig a kitermelt szolgáltatását (javait)

adja el a fogyasztónak, jövedelem fejében.

A fogyasztó természetesen csak egy másik szerepe

a munkaadónak és a munkavállalónak,

akik így forgatják vissza a pénzt a rendszerbe

lehetővé téve a ciklikus fogyasztás folytatását.

Más szóval, a globális piaci rendszer

azon a feltevésen alapszik, hogy mindig lesz elég

termékkereslet társadalmunkban ahhoz,

hogy elegendő pénz áramoljon körbe olyan ütemben,

amely képes fenntartani a fogyasztás folyamatosságát.

És minél gyorsabb a fogyasztás üteme,

annál nagyobb az úgynevezett "gazdasági növekedés",

és a gépezet kattog tovább...

De várjunk csak!

Azt hittem, a gazdaság célja eredetileg, nem is tudom...

A "gazdaságosság"?

Maga a kifejezés is a takarékosságra,

hatékonyságra és a pazarlás mellőzésére utal, nemde?

Szóval, hogyan is lehet az a rendszerünk,

amely egyre nagyobb ütemű fogyasztást követel,

bármivel is takarékos, "gazdaságos"?

Nos... nem lehet.

A piaci rendszer célja valójában épp ellenkező

azzal, amit egy valódi gazdaság képviselne,

amely nem más, mint a szükségletek kielégítésére

alkalmas anyagok termeléséhez és elosztásához használt

javak hatékony és gondos kezelése.

Egy véges bolygón élünk, véges erőforrásokkal,

ahol például az olaj, amelyet hasznosítunk,

létrejötte több millió évbe telt...

ahol az ásványi anyagok, amiket használunk, több milliárd évesek.

Tehát... egy rendszer, ami szándékosan idézi elő

a fogyasztás ütemének gyorsulását

az úgynevezett "gazdasági növekedés" érdekében,

nem más, mint őrült öko-öngyilkosság.

A hatékonyság: a pazarlás hiánya.

A pazarlás hiánya?

Ez a rendszer pazarlóbb, mint bármelyik

korábbi rendszer a bolygó történelmében.

Minden organizmus, illetve élethez szükséges rendszer,

válsággal és kihívással néz szembe,

hanyatlik vagy már összeomlásban van.

Az utóbbi 30 év lektorált folyóirataiban

sehol sem fogsz mást találni:

minden élő rendszer hanyatlásnak indult,

ahogy társadalmi programjaink is...

mint ahogy a vízellátásunk is.

Nevezz meg akár egy formáját az életnek,

ami nincs veszélyeztetve...

Nem tudsz.

Egyetlen ilyen sincs, és ez nagyon-nagyon kétségbeejtő.

Még az okozati összefüggéseket se térképeztük fel.

Szembe se merünk nézni az okozati összefüggésekkel.

Észre se akarjuk venni. Tudod, ez az, amit őrületnek hívunk,

mikor ugyanazt a tevékenységet ismétled újra meg újra,

pedig nyilvánvalóan nem működik.

Tehát lényegében

nem is egy gazdasági rendszerrel van dolgunk,

hanem inkább egy "anti-gazdasági" rendszerrel.

[Az anti-gazdaság]

Van egy régi mondás, amely szerint

a versenyző piaci modell

"termeli a lehető legjobb árut, a lehető legalacsonyabb áron."

Ez az állítás lényegében az ösztönző koncepció,

amely indokolja a piaci versenyt,

arra a feltételezésre alapozva, hogy az eredmény

jobb minőségű áru létrejötte.

Ha én egy asztalt szeretnék magamnak építeni,

természetesen a legjobb, lehető legtartósabb

anyagokból próbálnám előállítani, igaz?

Azzal a céllal, hogy a lehető legtovább kitartson.

Miért akarnék valami selejtes dolgot létrehozni,

tudva, hogy esetleg újra meg kell csinálnom majd,

amikoris még több anyagot és energiát kell majd belefektetnem?

Nos, amennyire racionális ez a gondolkodás a fizikai világban,

amikor a piaci világra kerül a sor,

nem csak, hogy kimondottan irracionális,

de még csak nem is lehetséges.

Technikailag lehetetlen, hogy

a legjobbat termeljük bármiből,

ha a cég fenn akarja tartani a versenyképességét,

és megfizethető is akar maradni a fogyasztó számára.

Valójában minden, ami készül, és eladásra szánt

a globális gazdaságban, azonnal elavult

abban a pillanatban, ahogy elkészül,

hiszen matematikailag lehetetlen,

hogy technológiailag a legfejlettebb, leghatékonyabb,

és ráadásul stratégiailag fenntartható termék keletkezzen.

Ez abból a tényből adódik, hogy a piacgazdaság

megköveteli a "költséghatékonyságot",

vagyis, hogy csökkentsék a költségeket

a termelés minden egyes fázisában.

Munkabérektől kezdve, az alapanyagok és

a csomagolás árán keresztül szinte mindennel spórolni kell.

A versenyképes stratégiának természetesen

az a célja, hogy az adott cég termékeit vegyék

egy versenytárs termékei helyett,

...aki persze ugyanezt a stratégiát követi,

hogy szintén versenyképes, és megfizethető termékeket gyártson.

A rendszer ezen elkerülhetetlenül pazarlást eredményező következményét

úgy is nevezhetjük, hogy "Beépült Elavulás".

Azonban ez csak egy része egy nagyobb problémának.

A piacgazdaság egyik legalapvetőbb vezérelvének,

amelyet egyébként nem fogsz megtalálni egyetlen könyvben sem,

ami a következő:

"Semmilyen termék élettartama nem lehet nagyobb,

mint amekkora megengedhető úgy, hogy

fenntartsuk a ciklikus fogyasztás folyamatosságát."

Más szóval kritikus feltétel, hogy a dolgok elromoljanak,

meghibásodjanak, szavatosságuk lejárjon adott időn belül.

Ezt úgy nevezzük: "Tervezett Elavulás".

A tervezett elavulás az alapköve annak a piaci stratégiának,

amelyet minden ma létező termelő vállalat követ.

Természetesen igen kevés

vallaná be közülük nyíltan ezt a stratégiát,

ezért a legtöbb esetben a korábban tárgyalt

"Beépült Elavulás" jelenségére hárítják a felelősséget,

míg gyakran semmibe veszik, vagy ellehetetlenítik

a technológia új vívmányait,

amelyek fenntarthatóbb és tartósabb áruk előállításához vezetnének.

És ha nem lenne már az is elég pazarló,

hogy a rendszer eredendően nem engedheti meg magának

a legtartósabb és leghatékonyabb termékek termelését,

a Tervezett Elavulás kifejezetten elismeri,

hogy minél hosszabb egy áru élettartama, az annál

károsabb a ciklikus fogyasztásra nézve,

és következésképp a teljes piacgazdaságra.

Más szóval, a termék fenntarthatósága

valójában fordítottan hat a gazdasági növekedésre.

Ez egy közvetén. erős ösztönzést jelent arra,

hogy minden termék élettartama

a lehető legrövidebb legyen.

Sőt, valójában a rendszer nem is tudna másképp működni.

Egyetlen pillantás a szeméttelepek tengerére, szerte

a világban, elég bizonyítéka az "elavulás" valóságának.

Mára már milliárdnyi olcsón előállított mobiltelefon,

számítógép, és egyéb technológiai cikk,

mind tele értékes, és nehezen bányászható nyersanyagokkal,

mint az arany, koltán, és réz,

rothad hatalmas kupacokban,

általában kis alkatrészek meghibásodása, elavulása miatt,

amelyek egy fenntartható társadalomban könnyen

javíthatóak, vagy frissíthetőek lennének,

és így élettartamuk meghosszabíthatóvá válhatna.

Sajnos, bármennyire is hatékonynak tűnik

ez a fajta megközelítés számunkra, egy

VÉGES erőforrásokkal rendelkező bolygón élve,

a piacgazdaság szempontjából ez kifejezett ellentéte a hatékonyságnak.

Egy mondatba foglalva:

"A hatékonyság, fenntarthatóság, és

takarékosság a gazdasági rendszerünk ellenségei".

Tehát minden terméket folyamatosan újra

és újra kell termelni,

függetlenül a környezetre gyakorolt hatásuktól.

Ezt a logikát követi a szerviz / karbantartó ipar is.

A rideg valóság, hogy nincs pénzügyi haszon

egy probléma végleges megoldásában,

amelyet javításra kapnak.

Vagy vegyük például

a gyógyszeripart. Az utolsó dolog, amit valaha el akarnak érni,

hogy végleges gyógymódot találjanak a rákra és más betegségekre,

amely számtalan állás és bevétel-milliárdok megszünését jelentené.

És ha már témánál vagyunk...

A bűnözés, és a terrorizmus ebben a rendszerben jó dolog!

Legalábbis gazdaságilag...

hiszen rendőröket foglalkoztat,

értékes biztonsági árucikkeket hoz létre,

nem beszélve a börtönök értékéről,

amelyek privát kézben vannak - természetesen a profitért.

És mi van a háborúval?

A hadiipar Amerikában hatalmas GDP összetevő,

egyike a legjövedelmezőbb ágazatoknak -

gyilkoláshoz és romboláshoz gyárt fegyvereket.

Ezen ipar legkedvesebb játéka, hogy felrobbantson dolgokat,

hogy aztán odamehessen újjáépíteni, megintcsak haszonért.

Láthattuk ezt a váratlan dollármilliárdos

szerződéseknél az iraki háború kapcsán.

Végső soron tehát a társadalom

szociálisan negatív tényezői

pozitívan jutalmazott vállalkozásaivá válnak az iparnak,

és bármilyen érdek a problémák megoldására,

vagy környezeti fenntarthatóságára, megőrzésére

alapvetően a gazdasági fenntarthatóság ellen dolgozik.

És emiatt van,

hogy mindig, amikor a GDP növekedését látod egy országban,

valójában a szűkösség növekedését látod,

akár valós, akár mesterséges,

és a definíció szerint a szűkösség ugyebár a hatékonytalanság következménye.

Így tehát a szűkösség növekedése a hatékonytalanság növekedését jelenti.

[Értékrend-betegség]

Az Amerikai Álom a féktelen,

folyamatos fogyasztásra épül.

Azon a tényen alapul, hogy

a közmédia, és

különösen a kereskedelmi reklámtevékenység

- tehát minden cég, amelynek szüksége van erre a végtelen növekedésre -

meggyőzött vagy belenevelte Amerika

és a világ lakosságának zömébe,

hogy X számú anyagi tulajdonnal kell rendelkeznünk,

és a lehetőséggel, hogy végtelen mennyiségű

új dolgot vehessünk, ahhoz, hogy boldogak legyünk.

Ez egyszerűen nem igaz.

Miért is vásárolnak tehát az emberek továbbra is ily módon,

ami végső soron öko-népirtás,

minden hatását együttvéve?

Ez egy klasszikus gondolkodásmód kondicionálás.

A folyamat egyszerű: bizonyos gondolatokat, érzéseket kondicionálsz,

és eredményként a kívánt viselkedést

vagy célokat kapod.

És itt persze bevetnek minden rendelkezésre álló technológiát,

és dicsekednek, hogy

belepiszkálnak a kisgyerekek agyába,

és amit hallanak, az máris egy adott márka

javára befolyásolja őket.

Látod, így működik ez,

így csinálnak hülyét az emberekből.

Arra tanítják őket, hogy hülyék legyenek.

Ez egy értékrend-betegség.

Tudod, ha van bármi bizonyíték

az emberi agy alakíthatóságára,

ha bármi bizonyítéka van, hogy mennyire képlékeny

az emberi gondolat, és milyen könnyen

befolyásolhatók és megvezethetők az emberek

a környezeti befolyások által, és

amit ezek megerősítenek:

ez a bizonyíték a kereskedelmi reklámok világa.

Csak bámulni tudod,

milyen szintre jutott ez az agymosás,

amikor ezek a programozott robotok, akiket "fogyasztóknak" hívunk

vándorolnak a világukban,

csak hogy betérjenek egy boltba, és elköltsenek, mondjuk,

4000 dollárt egy táskára,

amelyet valószínűleg 10 dollárba került elkészíteni

egy embertelen üzemben a tengerentúlon.

Csak amiatt a márka-imidzs miatt,

amelyet állítólag képvisel a kultúránkban.

Vagy nézzük, mit tettek az ősi közösségi hagyományokkal,

amelyek célja a bizalom és az összetartás erősítése volt:

eltérítették ezeket, nyereséghajhász, anyagias

értékeket neveltek belénk, így évente, bizonyos napokon

haszontalan kacatok tömkelege cserél gazdát.

És még csodálkozunk, hogy manapság miért

függnek annyian a vásárlástól és a tulajdonszerzéstől,

amikor tiszta sor, hogy már gyerekkoruk óta kondícionálják őket

hogy várják az anyagi javakat,

a családi, és baráti körben betöltött státuszuk jeleként.

Tény, hogy bármely közösség alapkövei

azok az értékek, amelyek támogatják a működését,

ám a mi közösségünk, ahogyan most létezik,

csak úgy tud működni, ha az értékeink támogatják

a kiugró fogyasztást, amelyet

megkövetel a piacgazdaságunk.

75 évvel ezelőtt a fogyasztás Amerikában,

- és a nyugati társadalmakban - feleannyi volt,

mint amit ma látunk, fejenként.

A mai idők új fogyasztói kultúrája

mesterségesen lett kialakítva,

az egyre nagyobb és nagyobb mértékű

elengedhetetlen fogyasztás érdekében.

És ezért költ a legtöbb cég mostanában

több pénzt reklámra, mint amennyibe

a termék létrehozása kerül.

Szorgalmasan dolgoznak, hogy hamis hiányérzetet keltsenek benned,

amit aztán kitölthetnek... És sikerül nekik.

[A "közgazdászok"]

Tudod, a közgazdászok valójában egyáltalán nem is közgazdászok.

Ők a pénz értékének propagandistái,

és észreveheted, hogy minden

modelljük alapvetően csak a tőzsdei

értékpapírok forgalmáról szól, amelyek

így vagy úgy profit-orientáltak,

de ugyanakkor teljes mértékben függetlenné váltak

a világban zajló valós termeléstől.

Ohio-ban egy öregember nem tudta befizetni a villanyszámláját

- talán hallottál az esetről -,

az áramszolgáltató kikapcsolta az áramot, emiatt az öregúr meghalt.

A lekapcsolás oka az volt, hogy

nem lett volna jövedelmező az áramszolgáltató számára

a szerződést fenntarani, mivel az öregúr nem fizette a számláit.

Úgy gondololod, ez így helyes?

A felelősség valójában nem

az áramszolgáltatót terheli,

hanem az illető öregúr szomszédait, barátait,

és rokonait,

amiért nem voltak elég segítőkészek ahhoz,

hogy kisegítsék, vagyis kifizessék

az elmaradt villanyszámlákat.

HMMMMMM...

Jól hallottam?

Csak nem azt mondta, hogy egy ember haláláért,

amit pénztelensége okozott,

a valódi felelősök...

más emberek...

vagy méginkább a jótékonyság hiánya?

Nos, ebben az esetben szükségünk lesz

egy csomó felvilágosító reklámra, adományokra,

malacperselyek tömkelegére,

és egy halom befőttes üvegre,

a milliárdnyi éhségtől haldokló ember

megmentésére...

mert ugye Milton Friedman rendszere ezt hirdeti.

Mindegy, hogy melyikük filozófiáját követed,

Milton Friedman, F.A. Hyack,

John Maynard Keynes, Ludwig von Mises

vagy akármelyik másik nagy közgazdászét,

az érveléseik fonala

ritkán hagyja el a pénzfolyamatokat.

Olyan ez, mint egy vallás.

Fogyasztás-elemzés, stabilizációs politikák,

hiánygazdálkodás, összesített kereslet...

mint egy végtelen, önmagára hivatkozó,

önmagát igazoló előadás,

ahol az általános emberi szükségletek, természeti erőforrások,

és bármilyen, az életet támogató hatékonyság

alapállásból ki van zárva,

és ezeket az a meglepő elgondolás helyettesíti, hogy az emberek

pénzért egymás kárára, saját önös érdekeik által vezérelve,

varázslatos módon létre fognak hozni,

egy fenntartható, egészséges, és kiegyensúlyozott társadalmat.

Nincs egyetlen, az élethez szükséges változó sem

ebben az egyenletben.

Mit csinálnak ezek egyáltalán?

Pénzügyi folyamatokat követnek.

Semmi mást nem tesznek, mint pénzügyi folyamatok követnek,

mintha legalábbis csak ezek számítanának.

1. Nincsenek élethez szükséges változók az egyenletben...

hű... nincsenek élethez szükséges változók!

2. Minden résztvevője a rendszernek

az ön-maximalizálás lehetőségét keresi.

Azaz semmi sem számít, saját önös érdekeiken

és önző céljaikon kívül.

Ez minden cselekedetük elméleti alapja:

ön-maximalizáló érdek,

és az ön-maximalizálás is csak egy területen érdekli őket:

az árucikkek és pénz terén.

Na de mégis, mi van az emberi kapcsolatokkal?

Nem számítanak, kivéve, ha azok segítik az ön-maximalizálást.

És mi a helyzet a természeti erőforrásokkal?

Nem lényegesek, kivéve, ha a kiaknázásukról van szó.

Na és a család életben maradási képessége?

Nem számít. Pénzzel kell rendelkezniük,

hogy bármit is megvehessenek.

Nem kellene talán a gazdaságnak valahol

az emberi szükségletekkel is törődnie?

Nem ez kellene az alapvető cél legyen?

Ja, hogy a "szükséglet" benne sincs a közgaszdászok szótárában.

Beleolvasztották az "igény"-be...

és mit is jelent az hogy "igény"?

Pénzkeresletet vásárlási szándékkal.

Nos a vásárlási szándékkal rendelkező pénzkeresletnek

semmi köze sincs a valós szükségletekhez,

hisz egy személynek lehet, hogy nincs pénzkereslete,

de kétségbeesetten szüksége van mondjuk vízre.

Előfordulhat például, hogy a pénzkereslet arany wc-ülőkét akar.

Akkor mire megy el az összes kereslet?

Pontosan: arany wc-ülőkékre.

És ezt merik gazdaságnak nevezni?

Ha jobban belegondolunk,

ez kell hogy legyen az emberiség

történelmének legbizarabb téveszméje.

[Pénzügyi rendszer]

Nos, eddig csak a piaci rendszerre koncentráltunk,

holott ez a rendszer csak az egyik

fele a globális gazdasági paradigmának.

A másik fele a "Pénzügyi rendszer".

Míg a piacgazdaság az emberek közötti, profitért történő

játszmákkal foglalkozik, a munka, a termelés

és az elosztás szintjén,

addig a pénzügyi rendszer egy - pénzügyi intézetek által megszabott -

mögöttes szabályrendszer,

amely többek között megteremti

a piacgazdaság működéséhez szükséges feltételeket.

A pénzügyi rendszer jól ismert fogalmai

közé tartozik a kamat, hitel, adósság, pénzkibocsátás,

infláció, stb.

És miközben te hajad téped, a pénzügyi közgazdászok

szájából dőlőzagyvaságokat hallgatva:

"Szerény megelőző lépések elkerülhetővé teszik

későbbi drasztikus intézkedések szükségességét",

e rendszer természete és következményei

valójában könnyen megérthetők:

Az amerikai gazdaságnak...

vagyis a globális gazdaságnak

három szabályozó tényezője van.

Az első a résztartalék rátás bankrendszer,

vagyis ahol a bankok pénzt nyomtatnak a semmiből.

Ugyancsak alapját képezi a kamatos kamat.

Azaz ha pénzt veszel kölcsön, többet kell visszafizetned,

mint amennyit felvettél, ami azt jelenti, hogy te valójában

ismét csak pénzt hozol létre a semmiből

amelyet ki kell szolgálni, megint csak több pénz teremtésével.

Egy végtelen növekedési paradigmában élünk.

A gazdasági rendszer, amiben most élünk, valójában egy piramis játék.

Semmi sem növekszik örökké.

Egyszerűen nem lehetséges.

Mint azt a nagy pszichológus, James Hillman írta:

"Az egyetlen dolog ami az emberi testben növekszik

egy bizonyos kor után, az a rák."

Nem csak a pénz mennyiségének kell növekednie,

hanem a fogyasztók számának is,

a fogyasztóknak pedig hitelt kell felvenniük kamatra,

hogy így még több pénzt hozhassanak létre, de ez lehetetlen

egy véges bolygón.

Az emberek csupán pénz létrehozásához szükséges eszközök,

és egyre több pénzt kell létrehozniuk,

hogy megakadályozzák az egész rendszer szétesését,

- most mégis éppen ez történik.

Valójában 2 dolog van, amit mindenkinek tudnia kell

a pénzügyi rendszerről:

1: Minden pénz adósságból jön létre.

A pénz pénzesített adósság,

mindegy, hogy kincstári kötvényekből,

lakáshitelekből, vagy hitelkártyákból jött létre.

Más szóval, ha minden kintlévő tartozást

hirtelen visszafizetnénk,

egyetlen dollár, euró vagy forint se maradna forgalomban.

2. Szinte minden hitelre számítanak fel kamatot,

és az a pénz, amit a kamat kifizetésére használnánk,

nem is létezik a globális pénzkibocsátásban.

A hitellel csak a kölcsön tőkéjét teremtik meg,

és ez egyenlő a pénzkibocsátással.

Tehát, ha minden hitelt vissza kellene hirtelen fizetni,

nem csak hogy nem maradna egyetlen dollár, euró vagy forint sem forgalomban,

de maradna is egy gigantikus méretű tartozás, amelyet szó szerint lehetetlen

visszafizetni, hisz a visszafizetéséhez szükséges pénz soha nem is létezett.

Ennek következményeképpen két dolog elkerülhetetlen:

az infláció

és a csőd.

Az Infláció lényegében minden mai ország

történelmének a része.

Kiváltó oka pedig könnyen köthető

a pénzkibocsátás szakadatlan növekedéséhez,

amire azért van szükség,

hogy fedezze a kirótt kamatokat, és működésben tartsa a rendszert.

A csőd pedig az adósságok

összeomlásában jelentkezik.

Ez az összeomlás elkerülhetetlenül utoléri a személyt,

céget, vagy országot,

és tipikusan akkor következik be, amikor a kamatok

kifizetése lehetetlenné válik.

De van ám ennek az egésznek egy napos oldala is...

legalábbis, ami a piacgazdaságot illeti.

Mivel a tartozás nyomást gyakorol...

A tartozás bér-rabszolgákat hoz létre.

Hiszen egy eladósodott ember - helyzete miatt - sokkal hajlamosabb

alacsony bérért dolgozni.

Így válik egyre több ember olcsó munkaerővé.

S mi sem jobb a cégek számára, mint emberek,

akinek nincs semmilyen pénzügyi mozgástere.

És ez ugyanígy zajlik országok esetében is...

a Világbank és az IMF,

akik főként multinacionális cégcsoportok

érdekeinek engedelmeskedve

gigantikus hitelekkel "segítenek" bajba jutott országoknak,

igen magas kamatért cserébe,

s mikor az ország már nyakig csücsül

az adósságban, és fizetésképtelenné válik,

megszorító lépéseket kényszerítenek ki,

és belibbennek a multik,

üzemeket nyitnak, ahol éhbérért dolgoztatnak, és kiaknázzák az ország természeti kincseit.

Na, ezt nevezik piaci hatékonyságnak.

De várj csak, tovább is van!

Van egy egyedi hibridje

a pénzügyi és piaci rendszernek, amelyet

tőzsdének nevezünk,

és amely ahelyett, hogy ugye, ténylegesen termelne valamit,

csak a pénzt magát adja-veszi.

És tudod, mit tesznek a tőzsdén az adósággal?

Bizony, kereskednek vele!

Adósságot adnak és vesznek, és profitot termelnek.

Kezdve a hitelelmaradások kereskedelmétől

a fogyasztói hitelek adósságátvállalási kötelezettségein át

komplex derivatív rendszerekig, melyeket néha

egész országok adósságának elfedésére használnak,

mint például a Goldman Sachs

befektetési bank és Görögország összejátszása,

amely majdnem összeomlasztotta a teljes európai gazdaságot.

Tehát a tőzsdék és részvénypiacok esetében

az őrület egy teljesen új szintjét láthatjuk,

amely a pénz-értékteremtés szüleménye.

Minden, amit tudnod kell a tőzsdéről,

megjelent egy Wall Street Journal cikkben

néhány évvel ezelőtt,

a címe: "Az agyilag sérült befektető leckéi".

Ebben a cikkben elmagyarázták,

hogy agyilag enyhén sérült emberek

sikeresebb befektetők,

mint a normális agyműködéssel rendelkező egyének.

Hogy miért? Mert az agyilag enyhén

sérült emberből kiveszett az empátia.

Ez a kulcs. Ha nem rendelkezel empátiával,

kiváló befektetővé válhatsz,

tehát a Wall Street-i köröknek szükségük van ilyen empátia nélküli emberekre.

Hogy odamenjenek döntéseket hozni,

és tranzakciókat végrehajtani bűntudat nélkül,

anélkül, hogy átgondolnák, hogy amit csinálnak,

az milyen hatással lehet embertársaikra.

Tehát kitenyésztik ezeket a robotokat.

Ezeket az embereket, akiknek nincs lelkük,

és mivel már ezeket az embereket sem akarják megfizetni,

most már tényleg robotokat tenyésztenek - valódi robotokat -

valódi algoritmikus kereskedőket.

A Goldman Sachs a nagyfrekvenciájú kereskedelem botrányában:

egy számítógépet állítottak a New Yorki Tőzsde szerverei mellé.

Ez egy úgynevezett "behelyezett" számítógép, amely

tizedmásodpercek alatt reagál bármilyen tőzsdei mozgásra,

nagy mennyiségű tranzakcióval árasztja el a tőzsdét,

és ezzel filléreket "skalpol" a tőzsdéről,

amellyel folyamatos profit-áradatot generál.

Olyan ez, mintha álló nap csak pénzt szivattyúznának.

A múlt év egyik negyedévében 30

vagy 60 napon át egyetlen veszteséges nap nélkül

és dollármilliókat kerestek minden egyes napon?

Ez statisztikailag lehetetlen!

Amikor én a Wall Streeten dolgoztam, úgy működtek a dolgok,

hogy mindenki megvesztegette a felettesét.

A brókerek megvesztegették az irodavezetőt,

az irodavezető megvesztegette a regionális kereskedelmi igazgatót.

A regionális kereskedelmi igazgató

megvesztegette az országos kereskedelmi igazgatót.

Mindenki tudta, mit kell tennie.

Karácsonykor... Vajon ki kapja a legnagyobb bónuszt

karácsonykor a brókerek köréből? A belső ellenőr.

A belső ellenőr egész nap ott ül,

a feladata pedig az lenne, hogy téged ellenőrizzen,

hogy ne szegd meg a szabályokat,

és hogy betartsd a törvényeket.

Na persze, amennyiben

meg tudod vesztegetni a belső ellenőrt,

nyilvánvaló, hogy megfelelsz a törvénynek!

Tehát hogyan is lett a csalás maga a rendszer?

Ez már nem melléktermék.

Ez már a rendszer.

Olyan mint az a régi Woody Allen vicc. Azt mondja:

"Doktor úr, a testvérem azt hiszi, hogy ő egy csirke."

a Doktor erre - "Vegye be ezt a tablettát,

és ez meg fogja oldani a problémát."

Mire ő - "Nem, Doktor úr. Maga nem érti.

Kellenek a tojások."

Érted?

Így a csalárd követelések adás-vétele

bankok között,

amely illetékeket

és bónuszokat termel,

a GDP növekedési motorja lett

az Egyesült Államok gazdaságának,

pedig alapvetően csalárd követelésekkel kereskednek,

amelyek kifizetésére abszolúte semmi esély nincs.

Feldolgozzák, termelik, és újabb értékpapírrá alakítják a semmit.

Ha ráírom egy szalvétára, hogy "20 milliárd dollár",

és eladom azt a J.P. Morgan-nek, és a J.P. Morgan is

ráírja egy szalvétára, hogy "20 milliárd dollár",

és elcseréljük ezeket a szalvétákat egy bárban,

majd egynegyed százalékos részesedést fizetünk magunknak a "tranzakcióért",

egy csomó pénzt csináltunk magunknak karácsonyra.

Mindkettőnk könyvelésében van egy 20 milliárd dolláros szalvéta,

aminek nincs valós értéke, amíg

a rendszer egyszer csak nem tudja elnyelni az ilyen hamis

szalvétákat, és akkor a kormányhoz fordulunk,

hogy mentsen ki minket.

És a Wall Street és a globális részvénypiac

miatt most már konzervatívan számolva is 700 billió dollár van

csalárd követelések formájában,

úgynevezett származtatott ügyletekben,

csak az összeomlásra várva.

Ez tízszer nagyobb összeg,

mint az egész bolygó

összesített GDP-je.

És miután láttuk, hogyan mentik meg a csődtől

a cégeket és bankokat a kormányok...

- akik ironikus módon szintén

bankoktól kölcsönzik a pénzt ehhez az akcióhoz -,

most azt láthatjuk, ahogy egész országokat próbálnak

megmenteni a csődtől más országcsoportok,

a nemzetközi bankokon keresztül.

De hogyan mentesz meg a csődtől egy bolygót?

Már nincs is olyan ország, amelyik ne fulladozna az adósságában.

A fizetési mulasztások sorozata, amelyet láthattunk,

csak a kezdet lehet, ha utánaszámolunk a dolgoknak.

A felmérések szerint csak az Egyesült Államokban

a személyi jövedelemadót 65%-ra kellene növelni

fejenként, csak hogy a közeljövő kamatait fedezni tudják.

A közgazdászok már most előrevetítik, hogy pár évtizeden belül

bolygónk országainak 60%-a csődbe mehet.

De várjunk csak! Hogy is van ez?

Az egész világ csődbe megy,

akármit is jelentsen ez,

egy "adósság" nevezetű fogalom miatt,

ami valójában fizikálisan nem is létezik.

Ez csak a játék része, amit mi találtunk ki...

és mégis, emberek milliárdjainak az élete

forog kockán emiatt.

Extrém elbocsátások, sátorvárosok, egyre növekvő szegénység,

kormányzati szigorítások, megvonások - iskolák zárnak be,

gyerekek éheznek... családok nélkülöznek,

és mindez egy bonyolult fikció miatt...

Tényleg ekkora idióták vagyunk?!

Héj-héj! Mars, te vagy az én emberem.

Kisegítenél egy tesót?

Nőj már fel, öcskös.

Szaturnusz! Mi újság?

Emlékszel arra a dögös kis ködre, amivel összehoztalak

nemrégiben?

Jaj, figyelj csak, Föld.

Kezdesz fárasztani minket.

Mi minden megadatott neked, és elherdálsz mindent.

Rengeteg erőforrásod van, és ezt te is tudod.

Miért nem nősz már fel végre, és tanulsz

némi felelősségtudatot, az Isten szerelmére.

Szégyent hozol anyádra.

Egyedül maradtál, haver.

Ja, persze...

[Közegészségügy]

Mindezt figyelembe véve...

kezdve a piaci rendszernek nevezett hulladékgyártól

a pénzügyi rendszerként emlegetett adóssággyárig -

ezek alkotják a pénzügyi-piaci paradigmát,

mely napjaink globális gazdaságát meghatározza...

van itt egy következmény,

amely a teljes gépezetet áthatja:

az egyenlőtlenség.

Talán a piaci rendszer teszi, amely természetszerűleg halad

a monopóliumok és az erőegyesítés felé,

miközben vagyonos ipari szigeteket alakít ki,

melyek a többiek fölé tornyosulnak

hasznosságuktól függetlenül -

itt van például az a tény,

hogy egy jó hedge fund menedzser a Wall Streeten

300 millió dollárt visz haza évente anélkül,

hogy bármi értéket termelne.

Ugyanakkor egy betegség gyógyírját kutató tudós,

aki megpróbál segíteni az emberiségnek,

szerencsés esetben 60 ezer dollárt keres évente.

Vagy talán a monetáris rendszer-e a hibás,

mely szerkezetében tartalmazza az osztályokra bontást?

Például:

Ha van 1 millió dollárom, melyet betétbe helyezek

4%-os kamattal,

ezzel évente 40 ezer dollárt keresek.

Nincs társadalmi hozzájárulás, nincs semmi.

Ellenben, ha egy alsóbb osztálybeli személy vagyok, és hitelt kell felvennem,

hogy autót vagy lakást vásároljak,

akkor kamatot kell fizetnem,

amellyel elvonatkoztatva

a milliomos 4%-os betéti kamatát fizetik meg.

A szegények ilyen fajta meglopása, hogy a gazdagokat kifizessék,

egy alapvető, beépített jellemzője a monetáris rendszernek.

Nevezhetnénk akár strukturális osztálymegkülönböztetésnek.

Történelmünkben természetesen a társadalmi rétegződést

mindig is igazságtalannak tartottuk,

ennek ellenére mindenütt elfogadott,

hisz napjainkban a népesség 1%-a birtokolja a bolygó javainak 40%-át.

De tegyük félre az anyagi igazságosságot,

valami más is történik

az egyenlőtlenség felszíne alatt,

amely hihetetlen módon rombolja a közegészséget.

Úgy gondolom, hogy az emberek gyakran állnak fejvakarva,

ha a társadalmunk anyagi sikere

- példa nélküli gazdagság -,

és a sok szociális probléma közti ellentétet látják.

Ha vetünk egy pillantást

a kábítószerfogyasztás, erőszak, a gyerekek körében

elterjedt öncsonkítás vagy elmebetegségek statisztikáira,

világosan látszik, hogy valami nagyon nem stimmel

társadalmunkkal.

Az adatok, amelyeket bemutattam,

csak azt mutatják, hogy igaz az emberekben évszázadok óta élő

megérzés, miszerint az egyenlőtlenség megosztó,

és társadalmilag bomlasztó.

Mégis úgy gondolom, hogy ez az érzés sokkal igazabb, mint gondoltuk volna.

Az egyenlőtlenségnek erőteljes pszichológiai

és társadalmi hatásai vannak. Talán inkább a felsőbb-

és alsóbbrendűségi érzéshez van köze.

Ez a fajta megosztás...

talán együtt a tisztelettel, illetve annak hiányával

- az alacsonyabb rétegbeli emberek úgy érzik, lenéznek rájuk -,

és mellesleg ezért gyakoribb az erőszak

az egyenlőtlenebb társadalmakban

- az erőszak kiváltója gyakran az, hogy az emberek úgy érzik,

mások lenézik, nem tisztelik őket.

Ha van egy alapelv, amit hangsúlyoznom kell,

vagyis az erőszak megelőzését illetően

a legfontosabb alapelv,

az "Egyenlőség" lenne az.

Kimagaslóan a legjelentősebb tényező,

amely az erőszakos cselekmények számát befolyásolja,

az egyenlőség és egyenlőtlenség mértéke

az adott társadalomban.

Tehát amivel szemben állunk, az egyfajta

általános társadalmi működési zavar.

Nem csak egy vagy két dolog romlik el,

ha az egyenlőtlenség növekszik.

Úgy tűnik, mindenre kihatással van, legyen az akár

bűnözés, egészség, elmebetegségek, vagy bármi más.

A közegészség egyik legnyugtalanítóbb tanulsága,

hogy soha, de soha nem szabad szegénynek lenni.

Vagy szegénynek születni.

Az egészséged bánja, számtalan úton-módon:

ezt úgy ismerjük, mint az "egészség társadalmi-gazdasági lejtője".

Ahogy ereszkedünk lefele a felsőbb társadalmi rétegekből,

társadalmi-gazdasági státuszt illetően,

úgy romlik az egészség lépésről lépésre,

kismillió különféle betegséget felsorakoztatva.

A várható élettartam csökken.

A csecsemőhalandóság nő.

Akármilyen mutatót néznénk, az eredmény ugyanaz.

Így hát mindig is fontos kérdés volt,

miért is létezik ez a lejtő.

Igen kézenfekvő a válasz,

mégpedig: "ha krónikus beteg vagy, nem lehetsz

különösebben produktív,

így az egészség társadalmi-gazdasági különbségeket szül."

Ez egyáltalán nem így van,

azon egyszerű oknál fogva,

hogy ha megvizsgáljuk

egy 10 éves gyerek társadalmi-gazdasági státuszát,

máris előrejelezhető valami az egészségét illetően,

évtizedekkel későbbre vonatkozóan.

Ez tehát az ok-okozati összefüggés.

A következő - "Ó, ez teljesen nyilvánvaló" -,

a szegény emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy orvoshoz menjenek...

Valóban az egészségügyi ellátáson múlna?

Semmi köze hozzá,

hisz ugyanezt a lejtőt láthatjuk

egyetemes egészségügyi ellátást és támogatott gyógyszereket

biztosító országokban.

Oké, a következő "egyszerű magyarázat":

átlagosan minél szegényebb vagy,

annál valószínűbb, hogy dohányzol,

iszol, és van más életmódbeli kockázati tényeződ is.

Igen, ez biztosan hozzájárul, de gondos kutatások kimutatták,

hogy mindez csupán az esetek egyharmadát magyarázza meg.

Tehát mi marad?

Ami marad, annak rengeteg köze van

a szegénységből fakadó STRESSZhez.

Tehát minél szegényebb vagy, kezdve attól,

hogy bevételeidet tekintve csak 1 dollárral maradsz le Bill Gates-től...

minél szegényebb vagy ebben az országban,

átlagosan nézve annál rosszabb az egészségi állapotod.

Ennek egy igen fontos mondanivalója van számunkra:

a szegénység kihat az egészségre, de nem az számít,

hogy valóban szegények vagyunk-e, hanem hogy annak érezzük-e magunkat.

Egyre inkább felismerjük, hogy a tartós stressznek

jelentős hatása van az egészségre,

de a stressz legfontosabb forrása

a társadalmi kapcsolatok minősége.

És ha van valami,

ami csökkenti a társadalmi kapcsolatok minőségét,

akkor a társadalmi-gazdasági rétegződés az.

A tudomány kimutatta,

hogy anyagi jómódtól függetlenül,

az a puszta tény, hogy rétegzett társadalomban élünk, stresszt okoz,

és ez széleskörű egészségbeli problémákhoz vezet,

és minél nagyobb az egyenlőtlenség, annál rosszabb a helyzet.

Várható élettartam: egyenlőbb országokban hosszabb.

Kábítószerhasználat: egyenlőbb országokban kevesebb.

Elmebetegségek: egyenlőbb országokban ritkábbak.

A szociális tőke,

vagyis, hogy az emberek mennyire bíznak egymásban:

egyenlőbb országokban természetesen magasabb.

Tanulmányi képzettség foka: egyenlőbb országokban magasabb.

Gyilkosságok száma: egyenlőbb országokban alacsonyabb.

Bűnözés és bebörtönzések száma:

egyenlőbb országokban alacsonyabb.

De sorolhatjuk tovább:

Csecsemőhalandóság, elhízottság, fiatalkorú terhességek:

egyenlőbb országokban alacsonyabbak.

És talán a legérdekesebb:

Innováció: egyenlőbb országokban magasabb.

Ez megkérdőjelezi az ősrégi nézetet, hogy egy versengő,

rétegzett társadalom valahogy mégis kreatívabb és találékonyabb.

Ezen felül végeztek egy kutatást az Egyesült Királyságban

- a WhiteHall kutatást -,

mely kimutatta, hogy a betegségek társadalmi rétegek szerint oszlanak el,

ahogy haladunk a társadalmi-gazdasági létrán

fentről lefelé.

Megállapították például, hogy a hierarchia legalsóbb fokain

4-szeres volt a szívproblémák okozta

elhalálozások száma

a legfelső fokokhoz képest.

És ez a minta megfigyelhető függetlenül attól, hogy az egészségügyi ellátás mennyire hozzáférhető.

Tehát minél kedvezőtlenebb egy személy relatív pénzügyi helyzete,

átlagosan annál rosszabb lesz az egészségi állapota.

E jelenség abban gyökerezik, amit úgy nevezhetünk:

"pszichoszociális stressz",

és ez a társadalmunkat megfertőző

legjelentősebb szociális torzulások alapja.

Hogy mi az oka?

A pénzügyi-piaci rendszer.

Tévedés ne essék:

A környezet legnagyobb pusztítója...

a hulladéknak, az erőforrások kimerülésének, a környezetszennyezésnek a legjelentősebb forrása...

az erőszak legfőbb okozója -

háború - bűnözés - szegénység - állatkínzás és embertelenség...

a társadalmi és személyes neurózis legfőbb táplálója...

elmebetegségek - depresszió, szorongás...

arról nem beszélvem hogy a társadalmi paralízis legfőbb forrása,

mely hátráltat bennünket abban, hogy új módszertanokat alkalmazzunk,

az egészségünk, az általános fenntarthatóság

és a bolygó fejlődése érdekében,

nem egy korrupt kormányzat, nem a törvényhozás...

nem egy szélhámos vállalat, nem egy banki kartell,

nem az emberi természet hibája...

és nem is egy titkos, rejtett összeseküvél, amely a világot kézben tartja.

Valójában

a társadalmi-gazdasági rendszer maga az,

már alappilléreitől kezdve.

[3. rész: A Föld projekt]

Képzeljük el egy pillanatra, hogy lehetőségünk volna

az emberi civilizációt alapjaitól újratervezni.

Tegyük fel, hogy felfedeztünk

egy bolygót, amely a Föld pontos mása,

és az egyetlen különbség

az új bolygó és a mostani Föld között az,

hogy ott az emberi evolúció nem történt meg.

Tiszta lappal indulunk.

Országok és városok nélkül, környezetszennyezés és politikusok nélkül...

csak a tiszta, nyílt természeti környezet.

Mit tennénk tehát?

Először is kell egy cél, ugye?

És méltán mondhatjuk, ez a cél: túlélni.

És nem csak egyszerűen túlélni, hanem optimális, egészséges,

sikeres módon tenni azt.

Valóban, a legtöbb ember élni szeretne, és

lehetőleg mindezt szenvedés nélkül.

Tehát ennek a civilizációnak az alapja

a lehető legnagyobb mértékben kell támogassa,

illetve fenntartsa az emberi életet

- figyelembe véve a világ összes lakójának

az anyagi szükségleteit,

ugyanakkor eltávolítva mindent,

ami hosszú távon kárunkra lehetne.

Ha megértettük a "maximális fenntarthatóság" célkitűzést,

a következő kérdés a módszerre vonatkozik.

Milyen megközelítést alkalmazunk?

Lássuk csak -

ha jól tudom, a Földön a társadalom működtetésére a politika módszerét használják...

Tehát mit mond a republikánus, liberális, konzervatív vagy

szocialista doktrína a társadalom-tervezésről?

Hmmm... az égvilágon semmit.

Na jó - hát a vallás?

Gondolom, a nagy teremtő hagyott valahol valami tervrajzokat...

Nem... nem találok semmit.

Na jó - akkor mi maradt?

Van itt valami, amit "tudomány"-nak neveznek.

A tudomány azért egyedülálló, mert módszerei megkövetelik, hogy

az ötleteket, javaslatokat teszteljék, és legyenek megismételhetők...

ráadásul bármi, amivel a tudomány előáll, eredendően cáfolható.

Más szóval, a vallástól és a politikától eltérően,

a tudománynak nincs önérzete.

Bármit is javasol, elfogadja annak a lehetőségét,

hogy idővel megcáfolhatják.

Nem ragaszkodik semmihez, és folyamatosan fejlődik.

Nahát, ez nekem kellően természetesnek hangzik.

Tehát akkor a jelenkori, 21. század eleji tudományos ismeretek

birtokában, és célunkat

- az emberi populáció maximális fenntarthatóságát -

szem előtt tartva,

hogy kezdünk neki a tényleges építkezésnek?

Az első kérdés, amelyet fel kell tenni:

Mire van szükségünk az élethez?

A válasz, természetesen: a bolygó erőforrásai.

A víztől, amit megiszunk, az energián át, amit elhasználunk,

a nyersanyagokig, amelyekből szerszámokat és menedéket készítünk magunknak,

a bolygó különböző erőforrások tárháza,

ezek között van több olyan, amely szükséges az életünkhöz.

E tény ismeretében

létfontosságú, hogy tudjuk, mivel rendelkezünk, és az hol található.

Ez azt jelenti, hogy felmérést kell végeznünk.

Fel kell lelnünk és azonosítanunk a bolygó minden fizikai erőforrását,

az egyes lelőhelyeken található mennyiséggel együtt,

a rézlelőhelyektől a szélerőművek működtetésére legalkalmasabb

helyszínekig, hogy energiát termeljünk,

a természetes édesvíz-forrásoktól

az óceánban élő halak mennyiségének felbecsléséig,

a legjobb minőségű mezőgazdasági területek azonosításáig stb.

De mivel mi, emberek, az idő folyamán

fogyasztani fogunk ezekből az erőforrásokból,

rájövünk, hogy nemcsak felfedezni és beazonosítani kell az erőforrásokat,

hanem számon is kell tartani őket.

Gondoskodnunk kell arról, hogy nem fogyunk ki ezekből a dolgokból...

az nagy baj lenne.

Ez azt jelenti, hogy követnünk kell úgy a felhasznált mennyiséget,

mint az erőforrások természetes újratermelődési sebességét is,

például hogy mennyi időbe telik,

míg megnő egy fa vagy feltelik egy forrás.

Ez a "dinamikus egyensúly" elve.

Más szóval, ha gyorsabban használjuk el a fákat, mint ahogy visszanőnek,

akkor komoly baj van, mert az nem fenntartható.

Hát akkor hogyan tartjuk számon ezt a leltárt,

különösen, hogy nyilvánvaló számunkra:

ezek a cuccok mindenfelé szét vannak szórva.

Hatalmas ásványbányák vannak az Afrikának nevezett földrészen,

energiafelhalmozódás Közel-Keleten,

hatalmas lehetőség árapály-generátorok telepítésére Észak-Amerika keleti partvidéke mentén,

a legnagyobb édesvízlelőhely Brazíliában van, stb.

A jó öreg tudománynak erre is van javaslata:

úgy hívják, hogy "Rendszerelmélet".

A rendszerelmélet felismeri, hogy a természetes világ anyaga,

az emberi szervezettől a Föld bioszférájáig,

a Naprendszer által gyakorolt gravitációs vonzással egyetemben

egyetlen hatalmas, szinergikusan összekapcsolt rendszer.

Ugyanúgy, ahogy az emberi test sejtjei szervekbe tömörülnek,

a szervek meg összekapcsolódva alkotják testünket,

és mivel testünk nem élhet a bolygó erőforrásai

- élelem, levegő és víz - nélkül, belsőségesen kapcsolódunk a Földhöz.

És így tovább.

Tehát, a természet példájára, fogjuk az egész leltárkészletet

és a készletmozgási adatokkal együtt egy "rendszert" hozunk létre kezelésükre.

Egy "Globális Erőforrás-kezelő Rendszert", azért,

hogy a bolygó minden releváns erőforrását számba vegyük.

Egyszerűen nincs más logikus alternatíva, ha a célunk - mint faj -

a hosszútávú túlélés. Egy egységként kell kezelnünk.

Ha ezt megértettük, áttérhetünk a termelés kérdésére.

Hogyan használjuk mindezeket?

Mi lesz a termelés menete és miket vegyünk fontolóra,

hogy biztosak lehessünk: az a lehető legoptimálisabb mód,

így maximalizálva a fenntarthatóságot?

Az első dolog, ami a szemünkbe ötlik, hogy

állandóan törekednünk kell a takarékosságra.

A bolygó erőforrásai alapvetően végesek.

Ezért fontos, hogy jó stratégiánk legyen.

A "Stratégiai takarékosság" kulcsfontosságú.

A második dolog, amit észreveszünk, hogy egyes erőforrások

nem olyan hatékonyak, mint mások.

Sőt, használat közben néhány erőforrásnak

szörnyű hatása van környezetünkre,

ami elkerülhetetlenül tönkreteszi saját egészségünket is.

Például: a kőolaj és a fosszilis üzemanyagok, akárhogyan használod fel,

nagyon pusztító anyagokat bocsátanak a környezetbe.

Épp ezért nagyon fontos, hogy az ilyen dolgokat

csak akkor használjuk, ha feltétlenül muszáj.

Szerencsénkre rengeteg nap, szél, árapály, hullám,

hődifferenciál és geotermikus energiatermelési lehetőségünk van,

így objektív stratégiánk lehet arra, hogy mit használunk és hol,

hogy elkerüljük a "negatív visszahatást",

vagy bármit, ami a termelés vagy a felhasználás eredményeképp

károsítja környezetünket, és ezzel minket is.

Ezt "Stratégiai biztonság"-nak fogjuk hívni

a "Stratégiai takarékosság"-gall összhangban.

De ezzel a termelési stratégiáknak nem értünk a végére.

Szükségünk lesz egy "Hatékonysági stratégiá"-ra is

a termelési folyamatok tényleges működéséhez.

Így tehát arra a következtetésre jutunk, hogy nagyjából

három különböző szabálynak kell megfelelnünk.

Első: Minden termék úgy legyen tervezve, hogy

a lehető leghosszabb ideig maradjon használható.

Természetesen minél több dolog megy tönkre,

annál több erőforrásra lesz szükségünk a cseréjükre,

és annál több hulladék keletkezik.

Második: Amikor a termékek tönkremennek,

vagy valamilyen oknál fogva nem használhatók tovább,

nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb részét visszanyerjük vagy újrahasznosítsuk.

Tehát már a gyártás tervezésének legkorábbi szakaszában

is figyelnünk kell erre a szempontra.

Harmadik: A rohamosan fejlődő technológiák, mint például az elektronika,

amelyeknél a leggyorsabb a technológiai elavulás mértéke,

úgy kell megtervezni, hogy

lehetővé tegye a fizikai frissítéseket.

A legkevésbé sem szeretnénk kidobni az egész számítógépünket

csak azért, mert egyetlen alkatrésze elromlott vagy elavult.

Szóval egyszerűen úgy tervezzük meg az alkatrészeket, hogy azok könnyedén,

darabonként, szabványosítva és univerzálisan cserélhetőek legyenek,

a technológia várható változásit előrejelezve a jelenlegi tendenciák alapján.

És amikor rájövünk, hogy a "Stratégiai takarékosság",

a "Stratégiai biztonság" és a "Hatékonysági stratégia"

mind pusztán technikai megfontolások,

függetlenül bármilyen emberi véleménytől vagy részrehajlástól,

egyszerűen beprogramozzuk ezeket a stratégiákat egy számítógépbe,

amely képes mérlegelni és kiszámolni az összes releváns változót,

lehetővé téve számunkra, hogy mindig

a lehető legjobb módszert válasszuk ki a fenntartható termeléshez

az aktuális ismereteink alapján.

És bár ez bonyolultnak tűnhet,

az egész nem több, mint egy jó öreg számológép,

nem is beszélve arról a rengeteg

döntéshozatali és ellenőrző rendszerről,

melyeket jelenleg is használnak a világ különböző pontjain

elszigetelt célokra. Ez csak a módszer kiterjesztése lenne.

Szóval...

Most már nem csak egy Erőforrás-kezelő rendszerünk van,

hanem egy Termelésvezérlő rendszerünk is.

Mindkettő könnyen automatizálható,

a legjobb hatékonyság, megőrzés és biztonság érdekében.

A valóság az, hogy az emberi értelem,

vagy akár emberek egy csoportja sem képes nyomon követni mindazt, amit kellene.

Számítógépekkel kell megoldani, és lehet is.

És ezzel eljutunk a következő szintre: Elosztás.

Milyen fenntarthatósági stratégiáknak van értelme?

Nos, mivel tudjuk, hogy két pont között

a legrövidebb út mindig az egyenes,

és mivel energia szükséges a szállítójárművek meghajtásához,

úgy minél rövidebb a szállítási távolság, annál hatékonyabb.

Árukat termelni egyik kontinensen és átszállítani őket egy másikra

csak akkor van értelme, ha a kérdéses áru egyszerűen

nem állítható elő a célterületen.

Máskülönben ez nem más, mint pazarlás.

Lokalizálnunk kell a termelést, így az elosztás egyszerű,

gyors és minimális energiát igényel.

Ezt "Szomszédsági stratégiának" hívjuk,

amely egyszerűen azt jelenti, hogy csökkentjük az

áruk által bejárt utat, amennyire csak lehet,

legyen szó nyersanyagokról vagy végtermékekről.

Természetesen ugyancsak fontos lehet tudni,

hogy milyen javakat szállítunk, és miért...

Ez pedig a Kereslet kategóriájába tartozik.

A kereslet egyszerűen az, ami az emberek

egészségéhez és magas életminőségéhez szükséges.

Az ember anyagi szükségleteinek spektruma

kiterjed az alapvető létszükségletekre,

mint étel, tiszta víz és menedék...

valamint a szociális és szabadidős tevékenységekre, amelyek kikapcsolódást nyújtanak

és személyes / közösségi élményeket;

mindkettő fontos tényező úgy az ember, mint a társadalom egészségében.

Tehát - nagyon egyszerűen - készítünk egy másik felmérést.

Az emberek leírják igényeiket, felmérjük a keresletet,

és a gyártás a kereslet alapján elkezdődik.

S mivel a különböző áruk keresleti szintje természetesen

különböző régiók esetében ingadozni és változni fog,

szükségünk van egy "Kereslet / Elosztás Követő Rendszer" -re,

hogy elkerüljük a túltermelést és a hiányt.

Persze ez nem új ötlet,

ezt már ma is használja minden nagyobb áruházlánc,

hogy a készleteit ellenőrzés alatt tartsa.

Csakhogy ez esetben globális szinten követjük a készleteket.

De várjunk csak! Valójában nem is érthetjük a kereslet mibenlétét,

amíg nem számolunk a javak felhasználásának módjával.

Vajon logikus és fenntartható-e, hogy minden embernek legyen egy példánya

minden legyártott termékből? Akár használja, akár nem?

Nem. Az egyszerűen pazarlás lenne, nem lenne hatékony.

Ha egy személynek szüksége van egy eszközre, de

- tegyük fel - csupán átlagosan napi 45 percig,

sokkal hatékonyabb lenne, ha

az az eszköz akkor lenne elérhető a számára

és bárki számára, amikor épp szükségük van rá.

Sokan elfelejtik, nem az eszköz az, amit akarnak,

hanem a cél, amire az eszközt használják.

Amikor felismerjük, hogy maguk a javak

csak annyira fontosak, amennyire használjuk őket,

megértjük, hogy a "kizáró korlátozás",

vagy amit ma "tulajdonnak" hívunk,

mennyire pazarló, és környezeti szempontból ésszerűtlen

a szó alapvető, gazdasági értelmében.

Így ki kell dolgoznunk egy stratégiát: nevezzük "Stratégiai hozzáférés"-nek.

Ez lenne aztán az alapja a

"Kereslet- és Elosztás-követő Rendszerünknek",

amely biztosítja, hogy ki tudjuk elégíteni

a népesség szükségletét, hozzáférést biztosítva

bármihez, amire szükségük van, amikor szükségük van rá.

Ami pedig a javak fizikai elérhetőségét illeti,

központosított és regionális hozzáférési

központoknak lenne legtöbb esetben értelme,

a lakosság közvetlen közelében elhelyezve,

így bárki egyszerűen bemehet, elviszi a terméket,

használja, és amikor már nincs szüksége rá, visszaszolgáltatja...

valahogy úgy, mint ahogy a könyvtárak működnek manapság.

Valójában ezek a központok nem feltétlenül úgy

helyezkednének el a közösségen belül, mint a mai vegyesboltok,

hanem a konkrét típusú javakra szakosodott központok ott lennének

elhelyezve, ahol gyakrabban használják az adott javakat,

ezzel is megtakarítva az ismételt szállításra fordítandó energiát.

Amint ez a Kereslet-követő Rendszer a helyére kerül,

hozzákapcsolódik a Termelés-vezérlő rendszerhez,

és természetesen az Erőforrás-kezelő rendszerhez,

ezáltal létrehozva egy egységes, dinamikusan fejlődő,

globális gazdasági gépezetet,

amely garantálja, hogy fenntarthatóak maradjunk,

kezdve azzal, hogy biztosítja véges erőforrásaink épségét,

továbbá biztosítja, hogy csak a lehető legjobb minőségű,

stratégiailag legmegfelelőbb javakat állítsuk elő,

és hogy aztán minden a lehető legintelligensebb

és leghatékonyabb módon kerülhessen szétosztásra.

Ennek a takarékosság-alapú megközelítésnek az következménye,

és ezt sokan ellentmondásosnak érzik,

hogy ez logikus, alulról építkező,

empirikus folyamata a takarékosságnak és hatékonyságnak,

az egyetlen, amely egy valóban fenntartható emberiséget határozhatna meg a bolygón,

és valószínűleg valami olyat tenne lehetővé, amit még nem látott az emberi történelem.

Hozzáférést a bőséghez...

nem csak a globális lakosság egy részének...

hanem az egész civilizáció számára.

Ezt a gazdasági modellt, ahogyan az előbb leírtuk...

Ezt a felelősségteljes, rendszerszintű megközelítését a teljes Föld

erőforráskezelésének és folyamatainak,

amely nem kisebb célt tűz ki magának,

mint hogy a leghatékonyabb és legfenntarthatóbb módon

gondoskodjon az emberiség egészéről,

így nevezhetnénk:

"ERŐFORRÁS-ALAPÚ GAZDASÁG".

Az elképzelést az 1970-es években

Jacque Fresco társadalom-mérnök határozta meg.

Ő már akkor megértette, hogy a társadalom ütközőpályán van

a természettel és saját magával - minden szinten fenntarthatatlan,

és ha a dolgok nem változnak,

így vagy úgy, de megsemmisítjük önmagunkat.

Mindezek a dolgok, amikről beszélsz, Jacque...

megépíthetők a mai tudásunkkal?

Vagy csak találgatsz... a mai ismereteint alapján.

Nem, ezek a dolgok mind megépíthetők a mai tudásunkkal.

10 évbe telne megváltoztatni a Föld felszínét.

Átépíteni a világot egy második Édenkertté.

A döntés rajtatok áll.

A nukleáris fegyverkezési verseny hülyesége...

a fegyverek fejlesztése...

politikai úton próbálkozni a problémák megoldásával

úgy, hogy ezt a politikai pártot vagy azt a politikai pártot szavazzuk meg...

minden politika úszik a korrupcióban.

Hadd mondjam el még egyszer:

a kommunizmus, a szocializmus, a fasizmus... a demokraták,

a liberálisok - be akarjuk olvasztani az embereket.

Minden szervezetet, amely hisz abban, hogy jobban élhetnének az emberek:

nincs négerkérdés vagy lengyelkérdés,

vagy zsidókérdés vagy görögkérdés,

vagy női kérdések - emberi kérdések vannak!

Nem félek senkitől; nem dolgozom senkinek;

senki nem bocsáthat el.

Nincs főnököm.

Amitől félek, hogy olyan társadalomban kell élnem, amiblyenben ma élünk.

A társadalmunk nem tartható fenn az ilyenfajta hozzá nem értéssel.

A szabadpiaci rendszer... nagyszerű volt,

úgy 35 évvel ezelőttig. Akkor volt legutoljára hasznunk belőle.

Most változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon, vagy elpusztulunk.

A jövő horrorfilmjei a mi működésképtelen

társadalmunkról fognak szólni

és a politika...

nagy szerepet játszana ezekben a filmekben.

Sokan jellemzik ma a tudományt a "rideg" jelzővel,

csak mert analitikus,

és még azt sem tudják, mit jelent az, hogy analitikus.

A tudomány jelentése: pontos megközelítése annak,

ahogyan a világ valójában működik.

Tehát kimondja az igazat - legyen az bármi.

Egy tudós nem próbál meg jól kijönni az emberekkel.

Elmondják, milyen tényekre bukkantak.

Minden dolgot meg kell kérdőjelezzenek

és ha néhány tudós előáll egy kísérlettel, ami megmutatja,

hogy bizonyos anyagoknak melyek az erősségei,

a többi tudósnak meg kell tudnia ismételni

a kísérletet, és ugyanarra az eredményre kell jutniuk.

Még akkor is, ha a tudós úgy érzi, hogy egy repülőgép szárnya

matematikai vagy egyéb számítások alapján

képes megtartani egy adott súlymennyiséget,

még akkor is homokzsákokat pakolnak rá,

hogy lássák, mikor törik le, és elmondhassák,

hogy számításaik helyesek voltak-e, avagy sem.

Szeretem ezt a rendszert, mert mentes az elfogultságtól,

és nem gondolja, hogy a matematika megoldhat minden problémát.

Magát a matematikát is próbára kell tenni.

Azt gondolom, minden rendszert, amit

próbára lehet tenni, próbára is kell tenni.

És hogy minden döntést kutatás alapján kell meghozni.

Egy erőforrás-alapú gazdaság egyszerűen

a társadalmi kérdések tudományos módszerrel való

megközelítése, egy szemlélet, ami teljesen hiányzik a mai világból.

A társadalom egy műszaki találmány.

És az optimalizált emberi egészség, a fizikai termelés, az elosztás,

a városi infrastruktúra stb. leghatékonyabb módszerei

a tudomány és technológia területéről erednek,

nem a politika vagy a monetáris gazdaság területéről.

Ugyanazon a szisztematikus elven működik, mint mondjuk egy repülőgép,

és egy repülőgépet nem lehet republikánus vagy liberális módon megépíteni.

Hasonlóan, a tudományos elképzelésünk igazolására

maga a természet szolgáltat fizikai alapot,

és a természet rendszere adott -

látszólagos fejlődése csak abból adódik, hogy egyre jobban megismerjük.

Valójában nincs tekintettel a szubjektív

gondolataidra, vagy, hogy mit hiszel igaznak.

Ehelyett választási lehetőséget ad:

megtanulhatsz igazodni a természet

törvényeihez, és ezeknek megfelelően cselekszel

- ami változatlanul egészséget és fenntarthatóságot eredményez -,

vagy úszhatsz az árral szemben - mindhiába.

Nem számít, mennyire hiszel benne, hogy most

csak úgy végigsétálhatnál a melletted lévő falon,

a gravitáció törvénye nem fogja engedni.

Ha nem eszel, meghalsz.

Ha nem érintenek meg csecsemőkorban, meghalsz.

Bármilyen keményen is hangzik, a természet diktatúra,

amire vagy odafigyelünk és vele összhangba kerülünk,

vagy súlyos következményeket fogunk elszenvedni.

Tehát az erőforrás-alapú gazdaság nem más,

mint az életet támogató, bizonyított ismeretek készlete,

ahol minden döntés az optimalizált emberi

és környezeti fenntarthatóságra épül.

Ez figyelembe veszi a gyakorlati "Élettér" fogalmát,

mely minden ember számára alapvető szükséglet,

függetlenül - ismét - a politikai és vallási értékrendjétől.

Itt nem lehet szó kulturális különbségekről.

Ez nem vélemény kérdése.

A szükségletek azok szükségletek,

és a létszükségletek elérhetősége - mint a tiszta levegő,

tápláló étel és tiszta víz,

valamint a pozitív, megerősítő, stabil, gondoskodó,

erőszakmentes környezet - nélkülözhetetlen

szellemi és fizikai egészségünkhöz,

evolúciós fejlettségünkhöz,

és ezáltal magának a fajnak a túléléséhez.

Egy erőforrás alapú gazdaság

a rendelkezésre álló forrásokra épülne.

Nem tölthetsz meg egy szigetet emberekkel,

vagy építhetsz 50.000 lelkes várost anélkül,

hogy biztosítva lennének a létszükségletek.

Tehát amikor a "széleskörű rendszerszemlélet" kifejezést használom,

először is egy térség felleltározásáról beszélek,

és az ott található javak felméréséről -

nem csak építészeti,

nem csak tervezési szempontból,

viszont a tervezésnek az életszínvonal emelésének

követelményeire kell épülnie;

én ezt értem egységes gondolkodásmód alatt.

Étel, ruha, otthon, meleg, szeretet...

Mind szükséges dolgok,

és ha megfosztod az embereket bármelyiktől ezek közül,

kevésbé működőképes emberi lényeket kapsz.

Ahogy korábban vázoltuk, az erőforrás alapú gazdaság felépítése

a kitermelés, gyártás és elosztás globális, rendszerelméleti megközelítése révén,

valós gazdasági mechanizmusokon (vagy "stratégiákon") alapul,

ami garantálja a hatékonyságot

és a fenntarthatóságot a gazdaság minden területén.

Folytatva tehát a logikus tervezés gondolatmenetét,

mi következik az egyenletünkben?

Hol valósul meg mindez?

Városok.

A város megjelenése a modern civilizáció meghatározó jellemzője.

Szerepe a létszükségletek hatékony hozzáférhetőségének megteremtése,

fokozott szociális támogatással és közösségi érintkezéssel.

Hogyan terveznénk meg az ideális várost?

Milyen alakja lenne?

Négyzet? Trapéz?

Nos, mivel ido-oda közlekedünk majd benne,

a kényelem kedvéért legyenek minél egyenlőbbek a távolságok...

ezért válasszuk a kört.

Mit kell egy városnak tartalmaznia?

Természetesen lakóövezetet, árutermelési övezetet,

energia-termelési és mezőgazdasági terület is szükséges.

De nekünk embereknek szükségünk van gondozásra,

így kell kultúra, természet, pihenés és oktatás.

Hát rakjunk bele egy szép nyitott parkot,

szórakoztató/rendezvény központot kulturális és társasági célokra,

valamint oktatási és kutatási létesítményeket.

És mivel kör alaprajzzal dolgozunk,

adja magát, hogy ezeket a funkciókat körkörös övezetekbe szervezzük,

az egyes funkciókhoz szükséges terület függvényében,

és így minden könnyen elérhető.

Nagyon jó.

Most menjünk bele a részletekbe:

Előszöris nézzük az alapvető

infrastruktúrát vagy a város szervezetének beleit!

Ezek a víz-, áru-, hulladék- és

energiaszállító csatornák lennének.

Ahogy jelenlegi városaink alatt is van víz- és szennyvízhálózat,

kibővítenénk ezt a csatorna-koncepciót

a hulladék újrahasznosítás és a kézbesítés bevonásával.

Nincs többé postás vagy szemetes.

Beépítünk mindent a rendszerbe. Használhatunk automatizált

csőpostát, vagy hasonló technológiákat is.

Ugyanez érvényes a szállításra.

Integráltnak és stratégiailag tervezettnek kell lennie, hogy csökkentse

vagy akár kiváltsa a pazarló személyautók használatát.

Villamosok, elektromos szállítók és

maglev-ek, amik gyakorlatilag bárhova

vihetnek a városban, akár fel és le is,

és összekötnék a különböző városokat.

És természetesen, ha autóra volna szükség

műholdas irányítás gondoskodik a biztonságról.

Valójában ez az automatizálási technológia jelenleg is működőképes.

Gépjárműbalesetek következtében 1,2 millió ember veszti életét évente,

és kb. 50 millió sebesül meg.

Ez képtelenség, és nem is kéne, hogy így legyen.

Hatékony várostervezéssel és automatizált, sofőr nélküli autókkal

ezek a halálesetek megszüntethetők lehetnének.

Mezőgazdaság.

Hála a rendszertelen és spórolásra törekvő ipari módszereknek,

rovarirtó szerek, műtrágyák és egyéb kemikáliák használatával

mára sikeresen tönkretettük a termőföld

nagy részét ezen a bolygón,

ráadásul szervezetünket is teletömtük méreggel.

Az ipari és mezőgazdasági mérgező vegyszerek

ma már jóformán mindenkiben kimutathatók, még a csecsemőkben is.

Szerencsére van reménysugár:

a hidroponika és aeroponika talaj nélküli közegei,

amik a jelenleg szükségesnél akár

75%-kal kevesebb tápanyagot és vizet használnak fel.

Így vertikális farmokon, ipari méretekben,

organikusan termeszthető az élelmiszer.

Például 50 szintes, félhektáros parcellákon -

és szinte egyáltalán nincs szükség

rovarirtó szerekre és általában szénhidrogénekre.

Ez a jövője az ipari növénytermesztésnek.

Hatékony, tiszta és bőséges.

Tehát ilyen fejlett rendszerek töltenék ki

a mezőgazdasági övezet nagy részét,

és minden élelmet megtermelnének az egész város számára,

szükségtelen volna bármit importálni kintől,

ezzel megtakarítva időt, hulladékot és energiát.

És energiáról lévén szó -

az Energia övezet rendszerelméleti megközelítéssel termelné

az elektromosságot a bőséges megújuló energiahordozókból,

különösen a szél-, nap-, geotermikus- és hődifferenciál-energiából,

víz közelében pedig az árapály és a hullámok erejéből.

A szakadozások elkerülése és a pozitív energiamérleg

biztosítása érdekében ezek az eszközök

egy integrált rendszerben működnének,

szükség esetén egymást ellátva,

miközben a többlet-energiát nagy méretű,

föld alatti kondenzátorokban tárolnák,

hogy semmi se vesszen kárba.

A város tehát nem csak önmagát látná el árammal,

de bizonyos építmények önellátók lennének,

és elekromosságot állítanának elő fotovoltaikus festékek,

szerkezeti nyomásátalakítók vagy a hőelem-effektus révén,

és egyéb, már meglévő, de kihasználatlan technológiákkal.

Ez természetesen felveti a kérdést:

hogyan fogjuk ezeket a technológiákat

és javakat előállítani?

Ezzel el is jutottunk a "Termelés" kérdéséhez:

Az Ipari övezet, azon kívül, hogy kórházaknak és hasonló építményeknek ad otthont,

a üzemi termelés központja lenne.

A gyártás teljes egészében helyben történne,

a nyersanyagok beszerzését pedig természetesen

az imént taglalt globális erőforrás-kezelő rendszeren keresztül végezné,

miközben a kereslet a város népességétől származna.

A termelés mechanikáját illetően

tárgyalnunk kell egy új, nagyon hatásos jelenségről,

amely a történelem utóbbi éveiben csillant csak fel,

mégis rohamtempóban változtatja meg a világot.

A jelenség neve "Gépesítés",

másnéven a munka automatizálása.

Ha körbenézel, megfigyelheted, hogy szinte bármit,

amit manapság használunk,

automatizáltan állítunk elő.

A cipőd, a ruhád, a háztartási eszközeid, a kocsid, és így tovább...

mindezt automatikusan, gépek állítják elő.

Mondhatjuk-e azt, hogy a társadalmat

nem befolyásolta e jelentős technológiai fejlődés?

Nyilvánvalóan nem mondhatjuk.

Ezek a rendszerek valóban új szerveződési formákat

és igényeket teremtenek, sok más dolgot pedig elavulttá tesznek.

Így aztán a technológiai fejlesztés és

felhasználás tekintetében hatványozottan haladtunk előre.

Az automatizálás egyértelműen folytatódni fog. Nem állíthatjuk meg

az ésszerű technológiák térnyerését.

A munka automatizálása - technológia által - az alapja

a történelem minden jelentős társadalmi átalakulásának.

A mezőgazdasági forradalomtól és az eke feltalálásától kezdve,

az ipari forradalmon és a gépek feltalálásán keresztül,

egészen az információs korszakig, a fejlett elektronika és számítógépek

feltalálásáig, mely korban most élünk.

A mai fejlett gyártási módszereket nézve, megállapíthatjuk,

hogy a gépesítés már magától fejlődik.

A különálló alkatrészek egy egységgé történő

összeállításának hagyományos módszere

egyre inkább átalakul teljes termékek egyetlen

lépésben történő előállításává.

Ahogy a legtöbb mérnököt, engem is ámulatba ejt a biológia,

hisz rendkívüli mérnöki megoldások tárházát találhatjuk meg benne.

Mert mi a biológia: az önmagukat sokszorosítani képes dolgok tudománya.

Ez az élet egyik legjobb meghatározása.

Szóval, mint mérnököt, mindig is kíváncsivá tett

az önmagukat lemásolni képes gépek ötlete.

A RepRap egy háromdimenziós nyomtató,

egy nyomtató, amelyet a számítógéphez csatlakoztathatsz,

és ahelyett, hogy kétdimenziós papírlapra nyomtatna mintákat,

valódi, megfogható, háromdimenziós tárgyakat készít.

Nincs ebben semmi új,

3D nyomtatók kb. 30 éve léteznek.

Az igazán nagy dolog a RepRap-ban az, hogy a saját alkatrészeit képes kinyomtatni.

Ha van belőle egy,

készíthetsz egy újabbat, és odaadhatod egy barátodnak,

de más hasznos dologok is kinyomtathatsz.

Az alapvető háztartási cikkek egyszerű kinyomtatásától kezdve

egy személygépkocsi teljes karosszériájának egy csapásra történő kinyomtatásáig,

a fejlett, automatizált 3D nyomtatásban már most megvan a potenciál,

hogy átalakítsa a termelés bármely területét.

És ebbe beleértjük a házépítést is.

A "Contour Crafting" valójában

egy gyártási technológia,

az úgynevezett 3D nyomtatás, amivel közvetlenül építünk

3D tárgyakat egy számítógépes modell alapján.

A "Contour Crafting" használatával lehetségessé válik

egy 200 négyzetméteres lakás megépítése

csupán gépek segítségével, egyetlen nap alatt.

Az emberek azért érdekeltek az építkezés automatizálásában,

mert tényleg sok az előnye.

Az építkezés például igen munkaigényes,

és bár munkahelyeket teremt a társadalom egy szektorában,

megvannak a maga problémái és bonyodalmai.

Például, az építkezés a lehető legveszélyesebb munka.

Rosszabb, mint a bányászat vagy a mezőgazdaság.

Világszerte ebben a szektorban a legmagasabb a halálos balesetek aránya.

Aztán itt van a hulladék kérdése.

Az Egyesült Államokban egy átlagos otthont felépíteni 3-7 tonna hulladékkal jár.

Ez hatalmas mennyiség, ha az építkezések hatásait vizsgálva,

figyelembe vesszük, hogy a világban termelt anyagok 40%-át

építkezéseken használják fel.

Ez tehát nagy energia- és erőforráspazarlás,

és nagy károkat okoz a környezetünknek is.

Az, hogy kalapáccsal, szögekkel és fával építsük meg otthonainkat,

a technológia jelenlegi állása mellet, valóban képtelenség,

és várhatóan ugyanazt az utat fogja bejárni,

mint a termelő munkásosztály az Egyesült Államokban.

David Autor közgazdász (MIT) nemrégiben készített egy tanulmányt,

amelyben azt állítja, hogy a középosztály idejétmúlt,

és fokozatosan helyettesíti az automatizálás.

A gépesítés egész egyszerűen jóval termelékenyebb,

hatékonyabb és fenntarthatóbb, mint az emberi munkaerő,

a gazdaság szinte minden területén.

A gépeknek nincs szüksége szabadságra, szünetre, biztosításra, nyugdíjra,

mindemellett a nap 24 órájában képesek dolgozni, minden nap.

Termelő erejük és a pontosságuk

messze meghaladja az emberi munkaerőét.

A végkövetkeztetés tehát: az emberi munka egyre elavulttabbá válik,

nem célravezető sehol a világon,

és a manapság mindenfelé megfigyelhető munkanélküliség

alapjaiban véve ennek a technológiai

hatékonyságnövekedésnek az eredménye.

A közgazdászok évek óta figyelmen kívül hagyták ezt az egyre növekvő tendenciát,

- melyet "technológiai munkanélküliségnek" nevezhetünk -

csak mert az újonnan megjelenő ágazatok még képesek voltak

felszívni a felszabaduló munkaerőt.

Napjainkban a szolgáltatási szektor az egyetlen megmaradt hajtóerő,

az amerikai munkaerő több mint 80%-át foglalkoztatja,

és ez az arány más iparosodott országokban is hasonló.

Viszont már ebben a szektorban is

egyre nagyobb a nyomás, az újságautomaták,

automatizált éttermek és üzletek megjelenésével.

Mára már a közgazdászok is elismerik,

amit éveken keresztül tagadtak:

nem elég, hogy a technológiai munkanélküliség

fokozza a globális gazdasági visszaesés okozta

általános munkaerő-válságot,

de minél inkább elmélyül a recesszió,

annál gyorsabban történik a gyárak gépesítése.

A csapda, amelyet fel sem fogunk, az,

hogy minél gyorsabban gépesítünk, hogy pénzt spóroljunk,

annál több ember marad munka nélkül,

ugyanilyen mértékben csökkentve a vásárlóerőt.

Ez azt jelenti, hogy amíg a vállalatok

egyre olcsóbban állítanak elő dolgokat,

egyre kevesebb embernek lesz ténylegesen pénze arra, hogy bármit is vegyen,

függetlenül attól, mennyire válik olcsóvá.

Így aztán a "bérért való munka" játéka

szép lassan a elérkezik a végéhez.

És ha egy pillanatra megnézzük, hogy

a manapság létező munkáknak mekkora

részét válthatná ki azonnal az automatizálás,

arra jutunk, hogy a globális munkaerő 75%-át holnaptól

gépesített megoldások helyettesíthetnék.

Éppen ezért, egy erőforrás alapú gazdaságban

nem lehet pénzpiaci rendszer.

Egyáltalán nincs pénz...

mivel nincs rá szükség.

Az erőforrás alapú gazdaság

felismeri a gépesítés hatékonyságát,

és elfogadja azt a hozadéka miatt.

Nem küzd ellene, mint ahogy az napjainkban történik.

Miért? Mert felelőtlenség lenne így tenni,

ha fő célunk a hatékonyság és a fenntarthatóság.

És ezzel visszakanyarodunk a városrendszerünkhöz.

A középpontban található a Központi Kupola,

amely nem csak az oktatási létesítményeknek és

szállítási hálózat központjának ad otthont,

hanem itt található az a szuperszámítógép is,

amely a város technikai üzemeltetését végzi.

A város tulajdonképpen egy nagy automatizált gép.

Érzékelőkkel rendelkezik valamennyi technikai övezetben,

hogy nyomon követhesse az építési folyamatokat,

az energiagyűjtést, a termelést, az elosztást és hasonlókat.

Kérdés, hogy szükség van-e emberekre,

akik felügyelik a folyamatokat, meghibásodás és egyebek kiszűrésére?

Nagy valószínűséggel igen.

De ez a szám, idővel csökkenne,

ahogy a fejlesztések haladnak.

A jelenlegi helyzetben, ha utánaszámolunk,

a város népességének talán 3%-ára lenne szükség

a feladat elvégzéséhez, ha jól leosztjuk.

És egy dologról biztosíthatlak:

ez egy olyan gazdasági rendszer,

melyet arra terveztek, hogy gondoskodjon rólad,

és biztosítsa jólétedet anélkül,

hogy napi rendszerességgel alávetnéd magad

egy privát diktatúrának...

gyakran olyan munka végzésére,

amely technikailag felesleges vagy társadalmilag céltalan,

gyakran adóssággal küzdve, ami nem is létezik,

mindezt azért, hogy megélj valahogy...

Garantálom, hogy az emberek önként jelentkeznek majd

egy olyan rendszer karbantartására és fejlesztésére,

amely valóban gondoskodik róluk.

Ide kapcsolódik az "Ösztönzés" kérdése -

és az az elterjedt felfogás,

hogy ha nincs egy külső kényszerítő erő,

hogy megdolgozzanak a megélhetésért,

az emberek semmittevően üldögélnének,

és lusta hájpacnikká változnának.

Ez egy ostobaság.

Valójában pont, hogy a jelenlegi munkarendszer

szüli a lustaságot,

nem pedig megoldja azt.

Ha visszagondolsz a gyerekkorodra -

tele voltál élettel, vonzott az új dolgok megértése,

az alkotás, a felfedezés...

Aztán telt-múlt az idő, és a rendszer arra kényszerített,

hogy kiötöld, hogyan szerezhetsz pénzt.

És a tanulmányaid kezdetétől az egyetemig

erre a szűk látókörre korlátoztak.

Csak azért, hogy végül

fogaskerékké válj egy gépezetben,

amiben a munka gyümölcse a felső 1%-ot gazdagítja.

Tudományos kutatások kimutatták,

hogy az embereket leleményesség és

kreativitás tekintetében a pénz nem motiválja.

Maga az alkotás a jutalom.

A pénz ténylegesen csak akkor ösztönöz,

ha ismétlődő, unalmas tevékenységekről van szó,

ezek pedig olyan szerepkörök, amelyek helyettesíthetők gépekkel.

Ha innovációról van szó

- mert az emberi elme valójában erre való -,

a pénzbeli ösztönzés csak akadálynak bizonyul,

mely csak ütközik a kreatív gondolkodással, levon annak értékéből.

Ez megmagyarázná azt is, hogy Nikola Teslát, a Wright fivéreket

és más feltalálókat, akik jelentősen hozzájárultak

mai világunk vívmányaihoz,

miért nem a pénzt hajhászták találmányaikkal.

A pénz valójában hamis ösztönző,

és százszor több torzulást okoz,

mint amennyi hozadéka van.

Jó reggelt az osztálynak. Foglaljatok helyet!

Először is körbe szeretnék menni az osztályteremben,

hogy megkérdezzek mindenkit, mi szeretne lenni, ha felnő.

Ki legyen az első?

Oké, legyen Sára!

Ha nagy leszek, a McDonald's-nál akarok dolgozni, mint anyukám!

Ó, a családi hagyomány?

És te, Linda?

Ha nagy leszek, prostituált leszek

New York utcáin!

Ó, egy szépleány, mi?

Igazán nagyratörő.

Na és te, Tomi?

Ha nagy leszek,

egy gazdag, elitista üzletember leszek

a Wall Streeten, és külföldi gazdaságok

összeomlásából fogok profitálni.

Vállalkozó szellem...

És örömmel látom a más kultúrák iránti érdeklődést!

[A kultúra áldozatai]

Ahogy korábban megállapítottuk, az erőforrás alapú

gazdaság tudományos módszerrel közelíti meg a társadalmi törődés kérdését,

és ez nem csupán a technika hatékonyságára korlátozódik.

Közvetlenül figyelembe veszi

az ember és a közösség jólétét és ezek tényezőit.

Végső soron mire jó egy társadalmi rendszer,

ha nem vezet boldogsághoz és békés együttéléshez?

Fontos tehát rámutatni,

hogy a pénzrendszer megszüntetésével

és az életszükségletek biztosításával

a globálisan elkövetett bűncselekmények

nagyjából 95%-os csökkenését tapasztalnánk, azonnal,

hiszen nem lenne miért lopni, sikkasztani, csalni stb.

A ma börtönben lévők 95%-a

valamilyen pénzügyi bűncselekmény vagy kábítószerfogyasztás miatt került be,

a kábítószerfogyasztás pedig betegség - nem bűn.

És mi a helyzet a maradék 5%-kal?

az igazán erőszakosokkal...

akik sokak számára úgy tűnnek,

hogy csupán az erőszak kedvéért erőszakosak...

ők egyszerűen csak "gonosz" emberek?

Az ok, amiért őszintén szólva időpocsékolásnak tartom

erkölcsi értékítéletekbe bocsátkozni

az emberi erőszakról, az az,

hogy mindez egy jottányit sem viszi előre

akár az erőszakos viselkedés okainak megértését,

akár annak megelőzését.

Néha megkérdik tőlem, hogy hiszek-e a bűnösök "megbocsátásában".

A válaszom erre az, hogy

"Nem, pont úgy nem hiszek a megbocsátásban,

mint amennyire a kárhozatban sem hiszek."

Majd akkor, ha mi, mint közösség,

képesek leszünk úgy kezelni az erőszakot, mint

közegészségügyi problémát, megelőző orvoslással,

nem pedig úgy mint erkölcsi "gonoszságot"...

majd akkor, ha a saját hozzáállásunkat és

feltevéseinket és értékeinket változtatjuk meg,

akkor valóban sikerül majd csökkenteni

az erőszak mértékét annak ösztönzése helyett -

mert manapság ezt tesszük.

Minél inkább törekszel az igazságosságra, annál több károd származik,

mert nem létezik olyasmi, hogy valami "igazságos".

Ami történik, megtörténik. Ennyi, és nem több.

Más szóval, ha az embereket vakbuzgó rasszistákká kondicionálják,

ha olyan környezetben nőnek fel, ami ezt támogatja,

miért hibáztatod ezért az egyént?

Egy szubkultúra áldozatai.

Következésképp segíteni kell rajtuk.

A lényeg az, hogy át kell terveznünk a környezetet,

amely aberráns viselkedést eredményez.

Ez a feladat.

Nem tömlöcbe zárni egy embert.

Ezért a "bíró", az "ügyvéd",

a "döntés szabadsága" és hasonló fogalmak

mind veszélyesek, mivel félrevezetnek.

Hogy az egyén a "rossz"... vagy hogy az az ember egy "sorozatgyilkos".

A sorozatgyilkosokat kitermelik,

ahogy például a felfegyverzett katonák is azzá válnak.

Gyilkológépekké válnak,

mégse orgyilkosként tekint rájuk senki,

mert az "természetes".

Szóval az embereket hibáztatjuk.

Azt mondjuk, "Nos, ez a pasas náci volt - zsidókat kínzott meg."

Dehogy, ő zsidók kínzására lett nevelve!

Mihelyst elfogadod a tényt, hogy az embereknek

van választásuk, és szabadon hozhatnak

döntést... Szabadon döntéseket

hozni azt jelenti, hogy semmi sem befolyásol,

amit én egyáltalán nem tudok felfogni.

Mindannyiunk összes döntésére hatással van

a kultúra, amelyben élünk, a szüleink

és az uralkodó értékek.

Befolyásolva vagyunk, tehát nem lehetnek "szabad" döntéseink.

"Melyik a világ legnagyszerűbb országa?" - a helyes válasz:

"Nem jártam még mindenütt a világban, így nem tudok

eleget a különböző kultúrákról ahhoz, hogy válaszoljak."

Nem ismerek senkit, aki így beszélne.

Azt mondják, "Hát a jó öreg USA

a legnagyszerűbb ország a földön!"

Nem végeznek felmérést... "Voltál már Indiában?" - "Nem."

"Voltál már Angliában?" - "Nem."

"Voltál már Franciaországban?" - "Nem."

"Mire alapozod akkor a feltevésed?"

Nem tudnak válaszolni, ezért feldühödnek.

Azt mondják: "Az istenit! Ki a fene vagy te,

hogy megmondd nekem, mit gondoljak?!"

Érted... Ne feledd: eltévelyedett emberekkel van dolgod.

Nem terheli őket felelősség a válaszaikért;

a kultúra áldozatai, ami azt jelenti,

hogy a kultúrájuk befolyással van rájuk.

[4. rész: Ébredés]

Amikor az erőforrás alapú gazdaság ötletét fontolgatjuk,

van egy sor ellenérv, amelyeket gyakran felhoznak...

[EJ!] (Félbeszakítva)

[Ej! Hé!]

[Na várj csak egy percet!]

[Tudom én, mi ez. Ezt úgy hívják, cimborám, hogy marxizmus.]

[Sztálin 800 milliárd embert ölt meg az ilyen eszmék miatt...]

[Az apám a Gulágban halt meg!]

[Kommunista! Fasiszta!]

[Ha nem tetszik Amerika, elmehetsz máshová!]

Rendben, mindenki nyugodjon meg...

[Halál az Új Világrendre!]

[Halál az Új Világrendre!]

És ahogy a közönség irracionalitása

nőttön nőtt, a döbbent és összezavarododott

narrátor hirtelen halálos szívrohamot szenvedett.

És a látszólagos kommunista propagandafilm megszűnt létezni.

[Rendszerhiba]

[Utolsó mentés betöltése - Visszaállítva]

De tudod, beszéltem ilyesmikről embereknek

"agytröszt" jellegű helyzetekben,

tudod, ilyen Római Klub félékben és hasonlókban...

"Marxista!" - mondják.

Micsoda? Marxista? Hát ezt honnan szedted?

Van ez az ikonjuk, amibe kapaszkodnak.

Ez a Szent Gráljuk,

ráadásul egy ilyen egyszerű, érted.

Megkérdik tőlem, hogy szocialista vagyok-e, kommunista, vagy kapitalista

Azt mondom, egyik sem. Miért gondolod egyáltalán,

hogy csak ezek a lehetőségek vannak?

Ezeket a politikai konstrukciókat

olyan írók alkották meg, akik azt gondolták,

hogy a bolygónk végtelen erőforrásokkal rendelkezik.

E politikai eszmék közül egy sem

gondol arra, hogy bármiből hiány léphet fel.

Úgy hiszem, a kommunizmus, a szocializmus, a szabad piac, a fasizmus

mind a társadalmi evolúció lépései.

Nem juthatsz egyetlen hatalmas lépéssel

egyik kultúrából a másikba -

léteznek köztes rendszerek.

Még mielőtt bármilyen "izmusról" esne szó, ott van az életterünk,

amit az előbb úgy fogalmaztam meg,

hogy az ezt követő levegővételedhez

szükséges feltételek összessége,

és ebben benne van a levegő, amit lélegzel,

a víz, amit iszol, a biztonságod megléte,

a számodra elérhető oktatás -

mindezen dolgok, amiken osztozunk,

és amik nélkül élet nem létezhet semmilyen kultúrában.

Szóval újra kell kezdenünk az Élettér fogalmától,

és az élettér már nem "izmusok" kérdése.

Az "élet értékeinek elemzéséről" szól.

[A kerítés túloldalán]

Egyszerű történelmi tény,

hogy bármely társadalom uralkodó

szellemi kultúrája, mindig az adott

társadalom uralkodó rétegeinek érdekeit tükrözi.

Egy rabszolgatartó társadalomban

az emberekről és jogaikról alkotott hit

a rabszolgatartók érdekeit fogja tükrözni.

Ugyanígy egy társadalomban, amely bizonyos

emberek irányítására és milliók életéből és munkájából

való gyarapodására alapoz,

az uralkodó szellemi kultúra

ezen uralkodóréteg érdekeit tükrözi.

Szóval, ha együtt nézed a dolgokat, látod, hogy

az eszmék, amik áthatják a pszichológiát,

a szociológiát, a történelmet,

a politikai gazdaságtant és a politikatudományt,

mind alapvetően elit érdekeltségeit tükrözik.

És a tudósokat, akik ezt túl sokat vitatják,

általában félrelökik, vagy

"radikálisoknak" állítják be őket.

A domináns értékei egy kultúrának

általában támogatják és fenntartják azt,

ami az adott kultúrában elismeréssel bír.

És egy társadalomban, ahol a sikert és

a státuszt anyagi gazdagságban mérik,

- nem abban, hogy ki hogyan járul hozzá a társadalomhoz -

egyszerű megérteni, hogy miért olyan a világ állapota, amilyen.

Egy értékrend-zavarral van dolgunk,

melyben teljesen természetellenes módon

az egyén és a közösség jólétének elsőbbségét,

háttérbe szorítja a mesterséges vagyonszerzés

és a határ nélküli növekedés káros ideáljai.

És, mint egy vírus, ez az értékrend-betegség

minden oldalát áthatja az államvezetésnek,

a médiának, a szórakoztatóiparnak, sőt, az oktatási intézményrendszernek is.

És a rendszerbe különböző

védőmechanizmusok vannak beépítve,

amik megvédik bármitől, ami közbeavatkozna.

A pénzügyi-piaci rendszer vallásának buzgó hívei,

a Status Quo (jelenlegi állapot) önjelölt védelmezői,

állandóan kibúvót keresnek, hogy távol maradjanak bármilyen gondolattól,

ami a hitvilágukkal összeütközésbe kerülhetne.

A leggyakoribb ezek közül az "Előrevetített kettősségek".

Ha nem Republikánus vagy, akkor biztos Demokrata.

Ha nem keresztény vagy, akkor lehet hogy sátánimádó.

És ha úgy érzed, hogy a társadalom jelentősen fejlődhetne,

hogy talán - nem is tudom -

mindenkiről ugyanúgy gondoskodhatna?

Akkor csak egy "Utópista" vagy.

És mind közül a legalattomosabb:

ha nem vagy a "szabad-piac" pártján,

akkor maga a szabadság ellen vagy.

Én hiszek a szabadságban!

Ahányszor a "szabadság" szót hallod bárhol,

vagy a "kormányzati beavatkozás" kifejezést

hallod bárhol, ez dekódolva annyit jelent:

Egy maximális határt szabni annak, hogy pénzt

még több pénzzé tegyenek magánszemélyek.

Ennyi. Mikor olyasmit mondanak, hogy

"Több árucikk kell az embereknek";

"Ez szabadság a zsarnokság ellen" és így tovább,

ahényszor ezeket látod, lefordíthatod ugyanarra,

és szerintem fel fogod fedezni ezt a kölcsönviszonyt

mindig, amikor ezeket a kifejezéseket használják.

Ezt talán egy szintaxis jelenségnek hívhatjuk.

A megértés és értékítélet uralkodó szintaxisának.

Ezt a szintaxis jelenséget tudatukon kívül használják.

ezért azt mondhatják, hogy: "Ó! Én ezt nem így értettem!"

de valójában ezt teszik.

Ugyanúgy, ahogy a nyelvtant is használod,

és vannak nyelvtani szabályok, amelyeket

úgy használsz, hogy nem is tudod, mi a szabály...

szóval amivel szembenézünk, azt én úgy hívom "Uralkodó érték szintaxis"

ami ezt fejezi ki. Szóval ahányszor ezeket a szavakat használják:

"kormányzati beavatkozás" "a szabadság hiánya", vagy "szabadság",

vagy "haladás", "fejlődés",

te szépen dekódolhatod magadnak, hogy mind ugyanazt jelentik.

Persze, amikor a "szabadság" szót hallod,

az általában ugyanabban a mondatban szerepel,

mint az valami, amit úgy hívnak: "demokrácia".

Lenyűgöző, ahogy az emberek ma azt hiszik,

hogy ténylegesen befolyásolni

tudják azt, amit a kormányuk csinál,

elfelejtve, hogy a rendszerünkben

természeténél fogva minden eladó.

Az egyetlen szavazat, ami számít, az a pénz szavazata,

és mindegy, hogy különböző aktivisták

mennyit kiabálnak etikáról és felelősségre vonásról.

Egy piaci rendszerben, minden politikus, minden törvényhozás,

és ennélfogva minden kormány is megvásárolható.

És még a 2007-ben elkezdett 20 billió dolláros

bankkisegítésekkel,

amennyi pénz megváltoztathatta volna

például a globális energia infrastruktúrát

teljesen megújuló eljárásokra,

ehelyett ez a pénz olyan intézményekhez került,

amelyek szó szerint nem csinálnak semmit, hogy segítsék a társadalmat,

intézmények, amiket akár

holnaptól eltörölhetnénk, minden káros következmény nélkül...

A vak beidegződés, miszerint a politika és a

politikusok az emberek jólétéért léteznek, tovább él.

A tény az, hogy a politika egy üzlet,

ugyanolyan mint az összes többi ebben a piacalapú rendszerben,

és először a saját érdekükkel törődnek, mielőtt bármi mással.

Én őszintén, legbelül, nem hiszek a politikai eljárásokban.

Szerintem a rendszer úgy húzódik össze és tágul ki, ahogy akar.

Alkalmazkodik a változásokhoz.

Úgy gondolom, a polgári jogok mozgalma is egy alkalmazkodás

volt azok részéről, akik az országot birtokolják.

Szerintem pontosan látják, hogy hol szolgálják a dolgok a saját érdeküket,

pontosan tudják, hogy egy bizonyos mértékű szabadságot engedniük kell.

A szabadság illúziója - adj az embereknek évente egy választónapot,

hogy meglegyen nekik az értelmetlen választás ábrándja.

Értelmetlen választás - és mi megyünk, minta rabszolgák és azt mondjuk:

"Ó, én szavaztam." A viták határai ebben az országban már rég

le vannak szögezve, mielőtt a vita egyáltalán elkezdődne, és

mindenki mást meg félretolnak, vagy

kommunistának, hazaárulónak bélyegeznek.

"flúgos" - ez egy jó kifejezés...

most pedig: "összeesküvés". Látod, ők csinálták ezt.

Olyan dolog, amire még egy percig gondolni is bűn:

hogy talán hatalommal bíró emberek esetleg összeülnek és tervezgetnek!

Ilyen nincs! Flúgos vagy! Egy összeesküvés-elmélet gyártó!

És a rendszer védelmi mechanizmusai közül

kettő rendszeresen visszatér.

Az egyik az az elv, hogy a jelenlegi rendszer idézte elő

a bolygón bekövetkezett jelentős fejlődést.

Hát... nem így van.

Alapvetően két fő tényező okozta

az úgynevezett "gazdagság" növekedését

és a népességnövekedést.

Az egyik: a termelési technológiák exponenciális fejlődése;

vagyis a tudományos leleményesség.

A másik: a bőséges szénhidrogén energiatartalékok felfedezése a korszak elején

- ami jelenleg a teljes társadalmi-gazdasági rendszer alapja.

A szabadpiaci / kapitalista / monetáris

piaci rendszer - nevezzük bárhogy is -

nem tett mást, csak meglovagolta e jelenségek hullámát,

egy torz ösztönzési rendszert és az említett két jelenség gyümölcseinek

véletlenszerű és súlyosan igazságtalan elosztási módszerét megteremtve.

A másik védekező mechanizmus a társadalmi előítélet,

mely éveken át tartó propaganda eredménye,

amely szerint bármely más társadalmi rendszer

az úgynevezett "zsarnokság" felé vezető út.

Olyan neveket említenek, mint Sztálin, Mao, Hitler...

és az általuk kioltott emberi életek számát.

Bármennyire önkényesek is voltak ezek az emberek,

és az általuk fémjelzett társadalmi formák...

ha halálról van szó

- ha az emberi lények módszeres,

mindennapos tömegpusztításáról van szó -,

a történelem során soha, semmi nem vette fel a versenyt azzal, amit ma tapasztalunk.

Éhínség - ezt az utóbbi száz évben legalábbis

nem az élelmiszerek hiánya okozta.

A relatív szegénység okozta.

A gazdasági erőforrások elosztása oly egyenlőtlen volt,

hogy a szegényeknek egyszerűen nem volt elegendő pénzük,

hogy élelmiszert vásároljanak, ami pedig rendelkezésre állt volna,

ha meg tudták volna fizetni.

Ez a strukturális erőszak mintapéldája.

Másik példa: Afrikában és más vidékeken

- de különösen Afrikában -

emberek tízmilliói halnak meg AIDS-ben.

Miért kell meghalniuk?

Nem azért, mert nem tudjuk kezelni az AIDS-et.

A gazdag országokban is több millió a HIV-fertőzött,

de ők nagyon jól megvannak,

mert megkapják a kezeléshez szükséges orvosságokat.

Afrikában az emberek

nem a HIV vírus miatt halnak meg AIDS-ben,

hanem azért, mert nincs pénzük,

hogy megfizessék az életben tartásukhoz szükséges orvosságokat.

Gandhi is látta ezt. Ő mondta:

"Az erőszak leghalálosabb formája a szegénység."

És tökéletesen igaza van.

A szegénység sokkal több embert pusztít el, mint a történelem összes háborúja,

többet, mint a történelem összes gyilkosa,

többet, mint a történelem összes öngyilkossága...

A strukturális erőszak több embert öl meg,

mint a viselkedésből fakadó erőszakos cselekmények együttvéve,

és ugyanakkor a strukturális erőszak

a viselkedésből fakadó erőszak legfőbb oka.

[Túl a csúcson]

A kőolaj, ami az emberi

civilizáció építményének az alapja, mindenütt jelen van.

Az iparosított világban az általunk elfogyasztott ételek minden egyes kalóriájához

10 kalóriányi szénhidrogén alapú energiára van szükség (olaj vagy földgáz).

A műtrágyák földgázból készülnek.

A növényvédőszereket kőolajból állítjuk elő.

Kőolajszármazékok hajtotta gépeket használunk a vetéshez, szántáshoz, öntözéshez, betakarításhoz,

szállításhoz és csomagoláshoz. Az élelmiszert műanyagba csomagoljuk,

az is kőolaj. Minden műanyag kőolaj.

Minden gumiabroncsban 26,5 liter kőolaj van.

A kőolaj mindenütt jelen van, széles körben használjuk. Ennek köszönhetjük,

hogy a bolygón, ha nem is pontosan, de közel

7 milliárd ember él.

Az olcsó és könnyen elérhető energia megjelenése

- mely mellesleg több milliárd

látástól vakulásig dolgozó rabszolga teljesítményének felel meg -

oly szélsőségesen változtatta meg a világot a múlt század során,

hogy a lakosság a tízszeresére nőtt.

De 2050-re az olajkészletek a jelenlegi lakosság

felét sem lesznek képesek ellátni,

ha életmódunkon nem változtatunk.

Hatalmas kiigazításra van szükség, hogy másképp éljünk.

Ma a világon minden hordónyi újonnan feltárt kőolajra 6 hordónyit használunk el.

Öt évvel ezelőtt 4 hordónyit használtunk el

minden újonnan feltárt hordónyi olaj fejében.

Egy év múlva már 8 hordónyi lesz a felhasználás

mindent fellelt hordóra.

Ami szerintem aggasztó, az az,

hogy világszerte sehol sem tesznek komoly erőfeszítést

a kormányzatok és ipari vezetők, hogy valamit változtassanak ezen.

Vannak tétova próbálkozások több szélerőmű építésére,

és hogy talán az árapály-energiával is csinálnának valamit...

vannak kísérletek arra, hogy autóinkat picivel hatékonyabbá tegyük,

de semmi forradalmi újítást nem látni.

Minden intézkedés elenyésző apróság,

és úgy gondolom, ez elég ijesztő.

A kormányokat pedig olyan közgazdászok irányítják,

akik nem szeretik hallani azt, amiről beszélünk,

és a fogyasztást próbálják stimulálni, hogy visszaállítsák a hajdani virágzást,

abban a reményben, hogy vissza tudják állítani a múltat.

Egyre több és több pénzt nyomtatnak mindenféle fedezet nélkül.

Tehát ha a gazdasági helyzet javul,

és a híres növekedés újra visszatér,

csak rövid életű lesz, mert

rövid időn belül - évek helyett hónapokon belül -

újra nekiütközünk a kínálat korlátjának,

újabb árrobbanás,

és még mélyebb válság következik.

Úgy gondolom, ördögi körbe kerültünk.

A gazdaság növekedés fokozódik, majd az árak felmennek,

végül minden bedől. Épp itt tartunk most.

Aztán fokozatosan lendül fel a gazdaság, de nem lesz már olyan térség,

ahol képesek leszünk olcsó energiát előállítani.

Itt vagyunk a csúcson, az olajtermelés lejtőre került.

Nincs lehetőség arra, hogy felgyorsítsuk az olajkitermelést,

ami azt jelenti, hogy leállások következnek, az olajár visszaesik,

ahogyan 2009-ben is történt, de ahogy van egy kis "fellendülés",

az olaj ára újra emelkedni fog.

Mostanában úgy 80$ körül mocorog egy hordó ára,

és látható, hogy még ezen a 80$ körüli szinten is

- a pénzügyi és gazdasági összeomlással a nyakukon -

az emberek igen nehezen tudják ezt megfizetni.

A világ olajtermelése jelenleg nagyjából 86 millió hordó naponta.

Az elkövetkező 10 éveben hozzávetőlegesen

14 millió hordót mással kell helyettesíteni.

És még nincs semmi, ami ennek a keresletnek

akár 1%-át is fedezhetné.

Ha nem teszünk valamit elég gyorsan,

hatalmas energiahiány lép fel.

Szerintem az a nagy hiba, hogy nem ismertük fel

már egy évtizeddel ezelőtt, hogy közös erőfeszítéssel

kellene fejleszteni

a fenntartható energiaformákat.

Úgy gondolom, unokáink elképedve fognak erre visszatekinteni.

"Hisz tudtátok, hogy egy véges mennyiségű

áruról van szó...

Hogy képzeltétek azt, hogy olyasmi köré

építitek a gazdaságot, ami elfogy?"

A történelem során fajunk először néz szembe

egy alapvető erőforrás kimerülésével,

amely nélkül jelenleg nem vagyunk életképesek.

A poén pedig az, hogy annak ellenére,

hogy az olaj egyre ritkább,

a gazdasági rendszer vakon erőlteti tovább

ezt a rákfenés növekedési modellt...

hogy az emberek újabb és újabb olajüzemű autót vegyenek,

hogy emelkedjen a GDP, és munkahelyeket teremtsünk, ezzel is csak sürgetve a hanyatlást.

Vajon vannak megoldások, amelyek helyettesíthetnék

a szénhidrogén-gazdaság építményét?

Persze, hogy vannak.

De az út, amelyet be kellene járni a változások eléréséhez,

nem járható be a piaci rendszer protokolljai szerint,

amely az új megoldások bevezetését

csakis a profit mechanizmusán keresztül teszi lehetővé.

Az emberek nem fektetnek megújuló energiába,

mert nincs benne pénz sem rövid, sem hosszútávon.

A dolog keresztülviteléhez szükséges elhivatottság

csak súlyos anyagi veszteségeket von maga után.

Tehát nincs rá pénzbeli ösztönzés, és ebben a rendszerben

pénzbeli ösztönzés nélkül nem történik semmi.

Az olajtermelés tetőzésre ráadásul csak egyike

az egyre közeledő környezeti-társadalmi vonatszerencsétlenség

számos következményének

A másik az édesvíz-készletek kimerülése.

Az édesvízből, amely létünk alapeleme,

máris hiány mutatkozik

2,8 milliárd ember számára,

és a jelenlegi ütemben 2030-ra már 4 milliárd ember maradhat víz nélkül.

Élelmiszertermelés:

A szántóföldjeink, amelyeket jelenleg

élelmünk 99,7%-ának megtermelésére használunk,

40-szer gyorsabban használódnak el, mint ahogy regenerálódni képesek,

és az utóbbi 40 évben

a szántóföldek 30%-a vált terméketlenné.

Nem beszélve arról, hogy a szénhidrogén

mai mezőgazdaságunk gerince, és ahogy fogy...

úgy fogynak majd az élelmiszerkészletek is.

Az erőforrásokat illetően általánosságban elmondható,

hogy a jelenlegi fogyasztási szokások mellett 2030-ra

már 2 bolygóra lesz szükségünk az ütem fenntartásához.

Nem beszélve a különféle létfenntartó funkciót ellátó

biorendszerek kihalási hullámokat

és környezeti destabilizációt okozó

folyamatos pusztulásáról.

Mindezen tényezők mellet ott a

szinte exponenciális népességnövekedés,

2030-ra a bolygó lakossága

meghaladhatja a 8 milliárd főt.

2030-ig csupán az energiatermelésben

44%-os növekedésre lenne szükség, hogy a keresletet fedezni tudjuk.

Újfent, mivel pénz az egyedüli tényező, mely cselekvésre buzdíthatna,

hogyan várhatjuk, hogy a bolygó akár egyetlen országa is

meg tudja fizetni a hatalmas átalakításokat,

amelyekkel forradalmasítható a mezőgazdaság,

a vízfeldolgozás, az energiatermelés meg minden?

Mikor az adósságok világméretű piramisjátéka

lassan az egész világot megbénítja...

Nem beszélve arról,

hogy a most tapasztalható munkanélküliség

megszokottá válik,

a technológiai munkanélküliség természetéből adódóan.

Nem lesznek új munkahelyek.

Végül széleskörű társadalmi kilátásaink az alábbiak:

1970 és 2010 között a szegénység megduplázódott

a fennálló rendszernek köszönhetően...

a jelenlegi helyzetünk ismeretében

valóban úgy gondolod, hogy más is jöhet,

mint a szegénység újabb kétszereződése...

mint még több szenvedés és tömeges éhínség?

[A Kezdet]

Már nem lesz semmiféle fellendülés.

Ez nem egy elhúzódó válság,

melyből egy napon kikecmergünk.

Úgy gondolom, hogy az elkövetkező gazdasági összeomlásokat

súlyos civil lázongások fogják követni.

Amikor a munkanélküli segélyt nem fizetik,

mert az államoknak nincs pénze rá.

Majd amikor a helyzet annyira elmérgesedik, hogy az emberek

elvesztik hitüket megválasztott vezetőikben, változást fognak követelni,

ha közben meg nem öljük egymást,

vagy el nem pusztítjuk a környezetet.

Én csak attól tartok, hogy elérkezhetünk a ponthoz, ahonnan nincs visszaút...

és ez végtelenül aggaszt.

Mindent megteszünk, hogy elkerüljünk egy ilyen helyzetet.

Világos, hogy egy hatalmas átalakulás küszöbén áll az emberiség...

Amivel jelenleg szembesülünk, az egy alapvető változás

a múlt századból ismert életvitelhez képest.

A gazdaság és a bolygó erőforrásai között

muszáj kapcsolatnak lennie,

legyen az erőforrás akár maga az állatvilág vagy a növényvilág;

az óceánok egészsége vagy bármi más.

A pénzalapú gondolkodásmód addig nem nyugszik,

míg az utolsó emberi lény el nem pusztul.

A bennfentesek csoportja bármit meg fog tenni, hogy hatalmon maradjon,

és ez az, amit észben kell tartanod.

Bevetnek katonaságot, haditengerészetet, hazugságokat...

bármit, ami rendelkezésükre áll a hatalmon maradáshoz.

És sosem fogják feladni,

mert nem ismernek egyetlen más rendszert sem, mely életben tartaná a fajtájukat.

[Élő adás New Yorkból]

[Általános tüntetések miatt leállt a világgazdaság]

[Élő adás Londonból]

[Élő adás Kinából]

[Élő adás Dél-Afrikából]

[Élő adás Spanyolországból]

[Élő adás Oroszországból]

[Élő adás Kanadából]

[Élő adás Szaúd-Arábiából]

[Magasba szökik a nyugati országokban a bűnözési ráta]

[Az ENSZ általános szükségállapotot hirdet]

[Az általános munkanélküliség eléri a 65%-ot]

[Továbbra is világháború kitörésétől tartanak]

[Az adósságok bedőlése élelmiszerhiányt okoz]

[Vegyétek vissza]

[Ugyan nem jelentettek erőszakot

a példa nélküli tiltakozások során...

úgy tűnik, hogy dollárok milliárdjainak megfelelő összeget

vesznek fel módszeresen

a bankszámlákról világszerte...

minden bizonnyal azért, hogy a világ

központi bankjai elé zúdítsák azt.

[EZ A TE VILÁGOD]

[EZ A MI VILÁGUNK]

[ITT A FORRADALOM IDEJE]

[WWW.THEZEITGEISTMOVEMENT.COM]