Az első 20 óra - Tanulj meg bármit: Josh Kaufman a TEDxCSU rendezvényen

Josh Kaufman a 'The Personal MBA: Master the Art of Business', című nemzetközi bestseller szerzője, akinek másik, hamarosan megjelenő könyve a 'The First 20 Hours: Mastering the Toughest Part of Learning Anything.' Josh munkája során arra tanítja az embereket, hogy milyen módon tudják tökéletesíteni gyakorlati tudásukat és készségeiket az élet bármely területén. Ebben az előadásban megosztja velünk, hogy első gyermekének születése hogyan inspirálta a tanulási folyamat teljesen új megközelítésére.

In the spirit of ideas worth spreading, TEDx is a program of local, self-organized events that bring people together to share a TED-like experience. At a TEDx event, TEDTalks video and live speakers combine to spark deep discussion and connection in a small group. These local, self-organized events are branded TEDx, where x = independently organized TED event. The TED Conference provides general guidance for the TEDx program, but individual TEDx events are self-organized.* (*Subject to certain rules and regulations)

Helló mindenkinek!

Két évvel ezelőtt az életem örökre megváltozott.

A feleségem, Kelsey és én

együtt örülhettünk lányunk,
Lela világra jöttének.

Nos, a szülővé válás fantasztikus élmény!

Egyik napról a másikra a feje tetejére
áll az egész világ.

Az ember addigi értékrendje azonnal megváltozik.

Olyan gyorsan, hogy néha egészen nehéz
felvenni a lépést.

No meg borzasztó sok dolgot meg is kell tanulni szülőként,

mint például, hogy kell egy gyereket öltöztetni.

(Nevetés)

Nekem ez új volt.

Íme egy ténylegesen megvalósult öltözet,
én azt hittem, jó lesz így.

De még Lela is tudta, hogy ez így nem oké.
(Nevetés)

Szóval hirtelen ott egy csomó tanulnivaló,
meg mindenféle őrültség.

Sőt, hogy az őrületet fokozzuk,
Kelsey és én mindketten otthonról dolgozunk,

vállalkozók vagyunk,
és a saját cégünkben dolgozunk.

Kelsey jógatanároknak szervez online órákat.

Én író vagyok.

Tehát én is otthon dolgozom,
és Kelsey is.

Van egy gyerekünk,
és igyekszünk

mindent megtenni,
amit meg kell tenni.

Szóval nagyon, nagyon elfoglaltak vagyunk.

Jó pár hét eltelt ebből a csodálatos időszakból,

amikor az alvásmegvonástól már tényleg kivoltunk,

kb. a nyolcadik hét környékén,

jött egy gondolatom,
ami egyébként bárhol a világon,

bármely korban, minden szülőnek

eszébe jutott már, vagyis hogy:

Soha az életben nem lesz már szabadidőm.

(Nevetés)

Valaki azt mondta, hogy ez így igaz.

Nos, ez nem teljesen így van,

de abban a pillanatban nagyon-nagyon igaznak tűnt.

Ez pedig eléggé aggasztónak tűnt,

mivel az egyik legélvezetesebb dolog számomra

az új dolgok elsajátítása.

Az, amikor valami felkelti az érdeklődésemet,
belemerülök a témába,

elbíbelődök vele,
próbálkozok, hibázok és ezáltal tanulok.

A végén pedig egész jó leszek abban a dologban.

Szabadidő nélkül viszont

elképzelni sem tudtam,
hogy fogom ezt valaha is még egyszer megvalósítani.

Szóval, elég nagy kocka vagyok,

állandóan új dolgokat akarok tanulni,
fejlődni akarok.

Ezért elhatároztam,

hogy elmegyek a könyvtárba meg a könyvesboltba,

és megnézem, mit írnak a kutatások arról,

hogy hogyan tanulunk és hogyan tanuljunk gyorsan.

Elolvastam egy csomó könyvet
meg egy csomó weboldalt,

és megpróbáltam megválaszolni azt a kérdést,

hogy mennyi idő alatt lehet elsajátítani egy új készséget.

Tudják, mit találtam?

10 000 óra alatt!

Valaki hallott már erről?

10 000 órába telik.
Ha valami új dolgot akarunk megtanulni,

és jók akarunk lenni benne,

10 000 órába telik, hogy ezt elérjük.

Ezt olvastam minden egyes könyvben,
minden egyes weboldalon.

Olvasás közben pedig ez futott át az agyamon:

Nem!!

Nekem nincs időm!
Nekem nincs 10 000 órám!

Soha többé nem leszek képes megtanulni semmi újat.

Sohasem.
(Nevetés)

De ez nem igaz.

Szóval, a 10 000 óra, csak hogy érzékeltessem a nagyságrendet,

a 10 000 óra ötévnyi teljes munkaidős állásnak felel meg.

Hosszú idő.

Mindannyian tanultunk már meg új dolgokat,

de az közel nem telt ennyi időbe, ugye?

Akkor most mi van? Valami fura dolog folyik itt.

Az, amit a kutatások állítanak és az elvárásaink, tapasztalataink,

nem fedik egymást.

Íme, amire rájöttem:

A 10 000 órás szabályt profi szintű teljesítmények tanulmányozása alapján alkották meg.

Van egy professzor a Floridai Állami Egyetemen,

a neve K. Anders Ericsson.

Ő találta ki a 10 000 órás szabályt.

Ez pedig onnan jött,
hogy profi sportolókat,

világhírű zenészeket,
és sakknagymestereket tanulmányozott.

Mindenféle extra teljesítményű embereket,
akik extra magas szinten versenyeztek.

Ő pedig megpróbálta kitalálni,
hogy mennyi időbe telhet

az ilyen szintű szakterületek csúcsára jutni.

Arra jött rá, hogy minél többet gyakorolnak tudatosan,

minél több időt töltenek ezek az egyének

az általuk választott dolog alapjainak gyakorlásával,

minél több időt fordít rá az ember,
annál jobb lesz benne.

Ezek a fickók pedig, akik a szakterületük
csúcsán álltak,

kb. 10 000 órát gyakoroltak.

Nos, egy picit korábban beszélgettünk a telefonos játékról.

Itt most ez történt:

egy Malcolm Gladwell nevű szerző

2007-ben írt egy könyvet:
"Kivételesek - A siker másik oldala" címmel,

és ennek a könyvnek a központi eleme
a 10 000 órás szabály volt.

Gyakorolj sokat, gyakorolj jól,
akkor különösen jól teljesítesz majd,

és eléred az adott terület csúcsát.

Tehát az üzenet,

amire Dr. Ericsson igazából rávilágított,

hogy 10 000 óra kell ahhoz,
hogy egy nagyon speciális

és hiper-versenyképes szakterület
csúcsát elérjük, ezt jelenti.

De a következő történt:
amikor a "Kivételesek" megjelent,

ahogy megjelent,
a bestseller listák élére jutott,

és három teljes hónapig ott is maradt.

Hirtelen a 10 000 órás szabállyal lett tele minden.

Ekkor elkezdődött egy társadalmi szintű telefonos játék.

Vagyis abból az üzenetből, hogy 10 000 óra kell egy hiper-versenyképes területen a csúcsra jutni,

az lett, hogy 10 000 óra szükséges ahhoz, hogy profik legyünk valamiben,

amiből az lett,

hogy 10 000 óra kell ahhoz, hogy jók legyünk valamiben,

amiből az lett,

hogy 10 000 óra kell ahhoz,
hogy megtanuljunk valamit.

De ez az utolsó állítás,
mely szerint 10 000 órába telik valamit megtanulni,

nem igaz.
Ez nem így van.

Tehát, amit a kutatás valójában állít --

sok időt töltöttem itt,
a CSU könyvtárában

a kognitív pszichológiáról szóló könyvek között,
mivel kocka vagyok.

Ha az ember valóban megnézi az ismeretszerzésről szóló tanulmányokat,

állandóan összefut egy ilyen grafikonnal.

Na most, a kutatók,
mindegy hogy valamilyen motoros készséget,

amit fizikailag végez az ember,
vagy valamilyen mentális készséget kutatnak,

olyan dolgokat szeretnek tanulmányozni,
amit időben lehet mérni.

Mert akkor mennyiségileg
meg lehet határozni, igaz?

Ezért, adnak a résztvevőknek egy kis feladatot,

valami olyat, amit fizikailag kell megvalósítani,

vagy valami olyat,
amihez el kell sajátítani egy kis gondolkodási sémát,

és aztán megmérik, hogy mennyi időbe telt
egy-egy résztvevőnek a feladat teljesítése.

Tessék, itt a grafikon bemutatja,
hogy amikor az ember elkezdi --

vagyis, amikor a kutatók kiosztották a feladatot a résztvevőknek, az nagyon hosszú időt vett igénybe,

mert akkor az még új volt,
és mindenki szörnyen teljesített.

Egy icipici gyakorlással
már egyre jobbak és jobbak lettek.

A gyakorlás ezen korai fázisa pedig
igazán nagyon hatékony.

Az emberek már egy icipici gyakorlással is
jó eredményt tudnak elérni.

Nos, ami nagyon érdekes,

hogy az olyan készségek esetén, amiket saját magunk szeretnénk elsajátítani,

nem nagyon foglalkozunk az idővel, igaz?

Csak az érdekel minket, hogy mennyire vagyunk jók,
bármit is jelentsen az, hogy jó.

Tehát, ha átírjuk a ráfordított időt arra, hogy mennyire vagyunk jók valamiben,

a grafikon megfordul, és ezt a híres és jólismert

tanulási görbét kapjuk.

A tanulási görbe pedig bemutatja, hogy induláskor

az ember baromira tudatlan még, és tisztában is van ezzel, ugye?

(Nevetés)

Egy icipici gyakorlással viszont
egész jó lesz, egészen gyorsan.

Tehát a fejlődés a korai szakaszban nagyon gyors.

Aztán, egy bizonyos ponton elérünk egy fennsíkra,

és innen már sokkal nehezebb
a következő célokat elérni,

azok több időt vesznek igénybe.

Na most, a kérdésem az,
én ezt akarom, ugye?

Mennyi időbe telik eljutni onnan,
hogy elkezdek valamit,

amiben baromira tudatlan vagyok,
és tisztában is vagyok ezzel,

odáig, hogy meglehetősen jó legyek benne?

Remélhetőleg a lehető legrövidebb időn belül.

Tehát mennyi idő kell ehhez?

Az én kutatásom szerint: 20 óra.

Ennyi.
A nulláról indulva

bármilyen készség esetén, ami csak eszükbe jut.

Egy nyelvet szeretne tanulni?
Vagy rajzolni?

Vagy hogy hogyan kell
égő láncfűrészekkel zsonglőrködni?

(Nevetés)

Ha 20 órán át koncentráltan és tudatosan
gyakorolja azt a bizonyos dolgot

meg fog döbbenni.

Megdöbben, hogy mennyire jó abban a dologban.

20 óra kivitelezhető,

ez kb. napi 45 perc
egy hónapon át.

Még ha időnként ki is hagyunk egy pár napot.

20 órát nem olyan nehéz összehozni.

Na most, van egy módszerem is erre.

Mivel ez nem úgy megy, hogy 20 órát csak úgy elszöszmötölünk valamivel,

aztán várjuk a hatalmas fejlődést.

Lehet okosan gyakorolni.

Lehet hatékonyan gyakorolni,

ami biztosítja azt, hogy az a 20 óra

a lehető leghatékonyabb módon
kerüljön befektetésre.

Íme a módszer,
bármire alkalmazható:

Az első, hogy bontsuk szét a készséget.

Döntsük el, mit szeretnénk tudni,
a gyakorlás végeztével,

aztán nézzük meg ezt a készséget,
és osszuk kisebb darabokra.

Legtöbbször, ha készségekre gondolunk,

azok valójában készségek nagy halmazai,
amik mindenféle különböző dolgot igényelnek.

Minél inkább darabokra szedünk egy készséget,

annál könnyebb eldönteni,

hogy az adott készség
mely részei segítenek majd nekünk

a célunk elérésében.

Így aztán azokat a részeket kell először gyakorolni.

Ha pedig először a legfontosabb dolgokat gyakoroljuk,

a teljesítményünk a lehető legkevesebb idő alatt

fog javulni.

A második, hogy tanuljunk eleget ahhoz,
hogy kijavíthassuk magunkat.

Azaz, fogjunk három-öt olyan forrást,
amiből tanulhatunk az adott dologról.

Ezek lehetnek könyvek, DVD-k,
tanfolyamok, vagy bármi más.

De ne használjuk ezeket a gyakorlás halogatására.

Tudom, én is csinálom ezt, igaz?

Szerzek vagy 20 könyvet a témáról, mondjuk

"Megtanulom a számítógép-programozást

ha befejeztem ezt a 20 könyvet."

Nem. Ez halogatás.

Azt akarjuk, hogy épp eleget tanuljunk ahhoz,

hogy igazán gyakorolhassunk,

és javítsunk vagy változtassunk
gyakorlás közben.

Így a tanulás egy olyan folyamattá válik,

amelyben egyre jobban észrevesszük,
ha hibázunk,

és aztán egy picit másképp csinálunk dolgokat.

A harmadik az,
hogy távolítsuk el a gyakorlást akadályozó tényezőket.

Amik elvonják a figyelmet, tévé, internet.

Minden ilyen dolgot, ami akadályoz abban,

hogy valóban leüljünk,
és a munkára koncentráljunk.

Minél inkább képes az ember
egy picit használni az akaraterejét

hogy a gyakorlásban hátráltató,
figyelemelterelő dolgokat megszüntesse,

annál valószínűbb, hogy az ember
ténylegesen nekiül és gyakorol, igaz?

A negyedik pedig,
hogy gyakoroljunk legalább 20 órát.

Nos, a legtöbb készségben van valami,
amit én frusztrációs korlátnak hívok.

Tudják, ez a baromira-tudatlan-és-ezt-tudom-is állapot.

Az nagyon, nagyon frusztráló.
Nem szeretjük hülyének érezni magunkat.

Ha hülyének érezzük magunkat, az egy korlát, hogy valóban leüljünk és nekiálljunk dolgozni.

Tehát, ha előre elhatározzuk, hogy gyakorolni fogunk,
bármi is legyen az, amit szeretnénk,

legalább 20 órán át,

képesek leszünk legyőzni azt a
kezdeti frusztrációs korlátot,

és elég hosszan gyakorolni ahhoz,
hogy végül győzelmet arathassunk.

Ennyi! Nem atomfizika.

Négy nagyon egyszerű lépés,
hogy bármit megtanulhassunk.

Nos, könnyű erről elméletben beszélni,

de sokkal szórakoztatóbb gyakorlatban bemutatni.

Az egyik olyan dolog, amit már nagyon régóta
meg akartam tanulni,

hogy kell játszani ukulelén.

Látta valaki Jake Shimabukuro TED előadását,

ahol ukulelén játszik,
és úgy hangzik, mintha --

olyan, mint egy ukulele isten?

Elképesztő!

Én láttam és valami ilyet mondtam:
"Ez annyira király!"

Olyan helyes kis hangszer.
Nagyon szeretnék megtanulni játszani rajta.

Ezért elhatároztam,
hogy letesztelem az elméletet,

20 órát szándékoztam ukulelén gyakorolni,

és kideríteni, hogy ezzel mire megyek.

Az első feltétel,
hogy játszhassunk ukulelén,

hogy gyakorolhassunk rajta,
az, hogy rendelkezzünk eggyel, igaz?

Ezért, szereztem egy ukulelét és
-- Bájos asszisztensem?

(Nevetés)

Köszönöm, uram.
Azt hiszem kell egy vezeték is.

Ez nem egy sima ukulele,
ez egy elektromos ukulele. (Nevetés)

Igen.

Szóval, az első pár óra úgy ment, mint
bármi mással töltött első pár óra.

Be kell szerezni a gyakorláshoz
szükséges eszközöket.

Meg kell bizonyosodni róla,
hogy a rendelkezésünkre állnak.

Az ukulelém nem volt felhúrozva.

Ki kellett találnom,
hogy kell felraknom rá a húrokat.

Mivel az elég fontos, nem?

Aztán meg kell tanulni a hangolást,
illetve azt,

hogy mindent megtegyünk

ami a gyakorlás elkezdéséhez szükséges, igaz?

Amikor már készen álltam a gyakorlásra,
az egyik dolog az volt,

hogy dalszövegeket és adatokat kerestem a neten
arról, hogy hogyan játszunk el dalokat.

Ott azt írták, hogy oké, az ukulelén
egyszerre több húrt is meg lehet szólaltatni,

vagyis lehet akkordokat játszani, ami szuper,

mert kísérheted saját magadat,
hurrá! (Nevetés)

Aztán amikor elkezdtem nézegetni a dalokat,

olyan ukulelés könyvem volt,
amiben több száz akkord volt.

Ránéztem és azt gondoltam:
"Hű, ez elég ijesztő!"

De ha úgy igazán megnézzük a dalokat,

újra és újra ugyanazokkal
az akkordokkal találkozunk, igaz?

Kiderült, hogy ukulelén játszani,
nagyon hasonlít bármilyen egyéb dologra.

Van egy nagyon szűk eszköztár,
ami igazán fontos

és vannak technikák,
amiket mindig használunk.

A legtöbb dalnál pedig négy,
néha öt akkordot kell használni

és ennyi, kész a dal.

Nem kell tudni több százat,
elég csak azt a négyet, ötöt.

Szóval amíg keresgéltem,

találtam egy csodaszép kis popzenei egyveleget,

amit egy Axis of Awesome nevű együttes adott elő.
(Fütyülés)

-- Valaki ismeri a számot. --

Az Axis of Awesome szerint
az elmúlt öt évtized

legtöbb slágere megtanulható,
vagy eljátszható,

ha ismerünk négy akkordot,

ezek, a G, D, Em és C.

Négy akkorddal kimerítünk
bármilyen slágert, ugye?

Ekkor azt gondoltam, ez fantasztikus!

Én szeretnék eljátszani bármilyen slágert. (Nevetés)

Így hát ez lett az első szám, amit megtanultam,

és most ezt meg is szeretném osztani önökkel.
Készen állnak?

(Taps)
Rendben.

(Zene)

(Ének)
Csak egy kisvárosi lány,

egy magányos világból,

felült az éjféli vonatra,
akárhová is tart.

Hallottam, hogy már megállapodtál,
(Nevetés)

találtál egy lányt,

és feleségül vetted őt.

Álmaimban minden éjjel
(Nevetés)

látlak és érezlek téged,

ebből tudom, hogy te is így érzel.
(Nevetés)

Nem hezitálok többé, soha többé,
Ez nem várhat tovább, a tiéd vagyok.

Mert csodálatos voltál,
csodás dolgokat csináltunk.

Ha tudnék, akkor mennék,
Bárhová elmennék veled --

Érzed a szerelmet ma éjjel?
(Nevetés)

Nem élhetek sem veled, sem nélküled.

Mikor nehéz --

Mikor nehéz idők járnak rám,
Szűz Mária mellém áll,

Néha úgy érzem, mintha nem lenne társam.
Nincs nő, nincs sírás.

Igen, mama, ez biztos egy álom.

Lentről jövök egy messzi földről.
(Nevetés)

Egyszer egy vidám csavargó
a holtágnál táborozott.

Hé, még csak most találkoztunk, és ez őrület,
(Nevetés)

de itt a számom, szóval hívj majd fel

Hé, szexi csajszi, op, op, op, op,
oppan gangnam style. (Nevetés)

Ideje búcsúznunk.

Záróra, minden új kezdet
egy másik kezdet végéből fakad.

(Ének és zene vége)
(Taps)

Köszönöm, köszönöm.

Imádom ezt a számot.
(Nevetés)

Van egy titkom, amit megosztok önökkel.

Szóval ezzel a dallal, amit most itt előadtam,

pont elértem a húsz órás
ukulele gyakorlásom végére.

(Taps)
Köszönöm.

Ez tehát fantasztikus,
szinte bármi ami az ember eszébe jut,

amit csak csinálni akar.

Az új dolgok elsajátítása során
a legfőbb akadály nem intellektuális,

nem azon múlik, hogy miként tanulunk meg
egy csomó apró trükköt.

A legfőbb akadály érzelmi oldalról jelentkezik.
Nagyon félünk.

Nem jó érzés butának érezni magunkat,

amikor elkezdünk bármilyen új dolgot tanulni,

igazán butának érezzük magunkat.

Tehát a legfőbb akadály nem értelmi,
hanem érzelmi oldalon jelentkezik.

De csak szánjon 20 órát bármire.

Nem számít.
Mit szeretne megtanulni?

Egy idegen nyelvet?
Meg akar tanulni főzni?

Meg akar tanulni rajzolni?

Mi az, ami beindítja önt?
Mi az, ami érdekli?

Gyerünk, fogjon hozzá!
Csak 20 órát vesz igénybe.

Jó szórakozást!

(Taps)