Temple Grandin: A világnak mindenféle elmére szüksége van

Temple Grandin, akinél gyerekkorában autizmust állapítottak meg, saját agyának működéséről beszél -- megosztja a "képekben gondolkodás" képességét, ami segítségére van abban, hogy olyan problémákat oldjon meg, amelyeket a neurotipikus agy talán nem vesz észre. Hangsúlyozza, hogy a világnak szüksége van olyan emberekre, akik az autista spektrumon helyezkednek el: vizuális gondolkodókra, mintákban gondolkodókra, verbális gondolkodókra és mindenféle okos, geek gyerekre.

Azt hiszem azzal kezdem, hogy beszélek egy kicsit

arról, hogy mi az autizmus.

Az autizmus egy nagyon nagy kontinuum,

ami a nagyon súlyostól, mikor a gyermek non-verbális marad,

egészen a zseniális tudósokig és mérnökökig terjed.

És itt igazán otthon érzem magam.

Mert itt rengeteg az autista gén.

És nem lennének...

(Taps)

Ez tulajdonságok kontinuuma.

Mikor lesz a kockafejből

Asperger, ami csak enyhe autizmus?

Úgy értem, Einsteint, Mozartot és Teslát

ma valószínűleg mind az autista

spektrumon helyeznék el.

És ami igazán foglalkoztat az az, hogy elérjük

hogy ezek a gyerekek legyenek azok, akik feltalálják

a következő energia kütyüket,

melyekről Bill Gates beszélt ma reggel.

Nos. Ha meg akarják érteni

az autizmust, az állatokat

és most a különböző gondolkodási módokról szeretnék beszélni,

el kell szakadnunk a verbális nyelvtől.

Én képekben gondolkodom.

Nem nyelvben gondolkodom.

Nos, az autista elme

a részletekre figyel.

OK, ez egy teszt, ahol vagy a nagybetűket

vagy a kisbetűket kell kiválasztani.

És az autista elme a kisbetűket

veszi észre hamarabb.

És az a helyzet, hogy a normális elme figyelmen kívűl hagyja a részleteket.

Nos, ha hidat építesz, a részletek elég fontosak,

mert le fog szakadni, ha nem figyelsz a részletekre.

És az egyik nagy problémám sok politikai programmal,

hogy kezdenek túl absztrakttá válni.

Az emberek eltávolodnak

a gyakorlati dolgoktól.

Nagyon aggaszt, hogy sok iskola eltörölte

a gyakorlati órákat,

mert a művészet, és hasonló órák

voltak azok, amelyekben igazán jeleskedtem.

Rendben, a marhákkal való munkám során

sok apróságot észrevettem, amit a legtöbb ember nem,

ami megriasztja a marhákat. Mint például

ez a lobogó zászló pont az állatorvosi épület előtt.

Az üzem le akarta bontani az egész állatorvosi épületet,

pedig csak a zászlót kellett áthelyezniük.

Gyors mozgás, kontraszt.

Amikor elkezdtem, a 70-es évek elején, végigmentem

a folyósókon, hogy lássam, amit a marhák látnak.

Mindenki bolondnak tartott. Egy kabát a kerítésen megriasztja őket.

Az árnyékok megrisztják őket, egy slag a földön.

Az emebrek nem vették észre ezeket,

egy lelógó láncot,

és ezt nagyon jól bemutatták a filmben.

Imádtam, ahogy a filmben lemásolták

az összes projektem. Ez a geek része.

A rajzaim is szerepeltek a filmben.

A film címe valójában Temple Grandin,

nem pedig 'Képekben gondolkodni'.

Szóval milyen képekben gondolkodni? Szó szerint

egy mozi a fejedben.

Az agyam úgy működik, mint a Google képkereső.

Gyerekkoromban nem tudtam, hogy én máshogy gondolkodom.

Azt hittem, mindenki képekben gondolkodik.

De miközben írtam a "Képekben gondolkodni" c. könyvem,

elkezdtem beszélgetni emberekkel arról, hogy hogyan gondolkodnak.

És nagyon meglepett, hogy az én gondolkodásmódom

egészen más. Pl. ha azt mondom

"Gondolj egy templomtoronyra!"

a legtöbben egyfajta áltlagos toronyra gondolnak.

Nos, ez talán nem igaz

ebben a teremben, de igaz a legtöbb helyen.

Én csak konkrét képeket látok.

Megjelennek a memóriámban, csakúgy, mint a Google képek.

És a filmben van egy nagyszerű jelenet,

amikor elhangzik a 'cipő' szó, és egy rakás 50-es és 60-as évekbeli

cipő jut eszembe.

OK, ez a gyerekkori templomom.

Ez konkrét. Néhány másik, Fort Collins.

És mi a helyzet a híres templomokkal?

És csak megjelennek, valahogy így.

Egészen gyorsan, mint a Google képek.

És egyenként jelennek meg.

Aztán azt gondolom, OK, talán havazik,

vagy villámlik,

és megállíthatjuk ott és filmet csinálhatunk belőle.

Nos, a vizuális gondolkodásom nagy előnyt jelentett

a munkám során a marhatartó üzemek tervezésekor.

És nagyon keményen dolgoztam azon,

hogy javítsam a marhákkal való bánásmódot a vágóhídon.

Nem mutatom meg az undorító vágóhídi képeket.

Fent vannak a Youtube-on, ha valaki meg akarja nézni.

De valami, amit meg tudtam csinálni a tervezőmunkám során,

az az, hogy ki tudtam próbálni

egy felszerelést a fejemben,

mint egy virtuális valóság számítógépes rendszerben.

Ez egy légi felvétel

az egyik újraépített projektemről, amit a filmben használtak.

Ez valami hihetetlenül szuper volt.

És nagyon sok Asperger típusú

és autista típusú ember dolgozott a film helyszínén is.

(Nevetés)

De ami igazán aggaszt, az az,

hogy manapság hová tartanak a fiatalabb megfelelőik.

Nem a Silicon Valley-ben végzik, ahová tartoznak.

(Nevetés)

(Taps)

Az egyik dolog, amit korán meg kellett tanulnom, mert nem voltam

túl szociális, az az, hogy a munkámat kell eladnom, és nem magamat.

És úgy adtam el az állattartási munkákat,

hogy megmutattam a rajzaimat, képeket mutattam meg.

Egy másik dolog, ami segített, hogy gyerekként,

az 50-es években igazán megtanítottak viselkedni.

A boltban nem ránthattad le az árukat a polcról

és nem dobálhattad őket.

Nos, amikor a gyerekek elérik a 3. vagy 4. osztályt

látni lehet, hogy ez a gyerek vizuális gondolkodó lesz,

perspektívában rajzol. Ki akarom hangsúlyozni,

hogy nem minden autista gyerek lesz

vizuális gondolkodó.

Ez a kép az agyamról régebben készült,

mindig vicceltem, hogy egy

hatalmas internet kábel

hatol mélyen a vizuális kérgembe.

Ez diffúziós MRI-vel készült.

És a hatalmas internet kábelem

kétszer akkora, mint a kontrollé.

A piros vonalak az enyémek,

a kékek a nemben és korban megegyező kontrollé.

Az enyém óriási,

a kontrollé a másikon, a kék,

egészen kicsi.

És a mai kutatások egy része azt mutatja,

hogy az emberek a spektrumon elsősorban a vizuális kéreggel gondolkodnak.

Az a helyzet, hogy a vizuális gondolkodó az elméknek csak egy fajtája.

Látják, az autista elme általában specialista elme.

Valamiben jó, valami másban rossz.

Én algebrában voltam rossz. És soha nem engedték,

hogy geometriát vagy trigonometriát tanuljak.

Óriási hiba. Azt látom, hogy sok gyereknek át kell ugrania

az algebrát, rögtön a geometriára vagy a trigre.

Egy másik fajta elme a mintákban gondolkodó.

Inkább absztrakt. Ők lesznek a mérnökök,

számítógép programozók.

Ez a mintákban gondolkodás. Ez az imádkozó sáska

egyetlen papírlapból készült,

vágás és ragasztás nélkül.

És a háttérben látszik a hajtogatás mintája.

Ezek a gondolkodási formák:

fotórealista vizuális gondolkodás, mint én.

Mintákban gondolkodók, zenei és matematikai elmék.

Sokuknak olvasási nehézségei vannak.

Ezek a problémák figyelhetők meg

diszlexiás gyerekeknél is.

Megfigyelhetők ezek a különböző elmék.

És ott vannak a verbális elmék. Minden adatot tudnak mindenről.

Egy másik dolog az érzékelés.

Nagyon aggasztott, hogy ezt a kütyüt kell viselnem az arcomon.

Idejöttem egy fél órával korábban,

hogy fel tudják tenni és hozzászokjak.

És behajlították, hogy ne érjen az államhoz.

De az érzékelés egy probléma. Vannak gyerekek, akiket zavarnak

a neon fények, mások a hangokra érzékenyek.

Tudják, ez személyenként változik.

Nos, a vizuális gondolkodás bepillantást engedett

az állati elmébe.

Gondoljanak bele. Egy állat érzékelés alapján gondolkodik,

nem verbálisan. Képekben gondolkodik.

Hangokban gondolkodik. Szagokban gondolkodik.

Képzeljék el, mennyi információ van a helyi tűzcsapon.

Tudja, ki volt ott, mikor voltak ott,

barát vagy ellenség, van-e valaki, akivel párosodhat.

Rengeteg információ van azon a tűzcsapon.

Nagyon részletes információ.

És ezeknek a részleteknek a vizsgálata

nagyon sok bepillantást engedett az állatokba.

Nos, az állati elme, és az én elmém,

kategorizálja az érzékelésen

alapuló információkat.

Ember a lovon,

és ember a földön,

az két teljesen különböző dolognak látszik.

Lehet, hogy egy lóval rosszul bánt egy lovas.

Nem lesz semmilyen problémája az állatorvossal,

a patkolókováccsal, de nem lehet meglovagolni.

Egy másik ló, akit esetleg vert a patkolókovács,

a földön mindent rosszul visel,

az állatorvost, de meg lehet lovagolni.

A marhák ugyanilyenek.

Ember a lovon,

ember a földön, két különböző dolog.

Látják, ez egy másik kép.

Gondoljanak bele, hogy ez mennyire specifikus.

Ez a képesség, hogy kategorizáljuk az információt,

azt tapasztaltam, hogy a legtöbb embernek ez nehezen megy.

Amikor hibákat keresek a felszerelésben

vagy problémákat valamivel egy gyárban

nehezen tudják kitalálni, "Az emberek képzésével van gond?

Vagy valami gond van a felszereléssel?"

Más szóval, elkülöníteni a felszerelés hibáját

az emberi hibától.

Azt tapasztalom, ez sok embernek nehezére esik.

Mondjuk, rájövök, hogy a felszerelés a probléma.

Kis hiba, valami egyszerű, amit meg tudok javítani?

Vagy a teljes rendszer tervezése rossz?

Az emberek nehezen találják ki.

Nézzünk valamit, mondjuk, hogyan tegyük

biztonságosabbá a légitársaságokat.

Én egy millió mérföldes utas vagyok.

Rengeteget repülök.

És ha én az FFA-nál dolgoznék

mi az, amit közvetlenül megfigyelnék?

A repülőgépek farkát.

Az elmúlt 20 évben 5 halálos szerencsétlenség történt,

vagy letört a farok vagy valahogy elromlott a kormányzó

berendezés a farokban.

Egyszerűen a farokról van szó.

És amikor a pilóták körbejárják a gépet, tudják mit nem látnak?

A berendezést a farokban.

Tudják, ahogy ezen gondolkodom, előhívom

az összes specifikus információt.

Specikifus. Látják, lentről felfelé gondolkodom.

Fogom az apró darabokat és összerakom őket, mint egy kirakóst.

Ez a ló halálra volt rémülve

a fekete cowboy kalapoktól.

Valaki fekete cowboy kalapban rosszul bánt vele.

Fehér cowboy kalapok, semmi probléma.

Az a helyzet, hogy a világnak szüksége lesz

az összes különböző elme

együttműködésére.

Fejlesztenünk kell ezeket a fajta elméket.

És ami igazán dühít, ahogy járom az országot,

és autizmus találkozókat tartok, az az,

hogy rengeteg okos, geek, kocka gyereket látok.

És nem igazán szociálisak.

És senki sem bátorítja az érdeklődésüket

olyasmi iránt, mint a természettudomány.

És ez eszembe juttatja a fizika tanáromat.

Gyönyörűen bemutatják a fizika tanáromat a filmben.

Lusta diák voltam. A gimnáziumban

egyáltalán nem éredekelt a tanulás,

Mr. Carlock fizika órájáig.

Aki most már Dr. Carlock a filmben.

Aki kihívás elé állított,

hogy oldjak meg egy optikai illúzió szobát.

A lényeg, hogy a gyerekeknek érdekes

dolgokat kell mutatni.

Tudják, szerintem az egyik dolog, amit a TED-nek csinálnia kéne,

felhívni az iskolák figyelmét a nagyszerű előadásokra a TED-en,

és rengeteg nagyszerű dolog van az interneten,

hogy felvillanyozzuk a gyerekeket.

Mert nagyon sok okos, geek, kocka gyereket látok,

és a tanárok a Középnyugaton és az ország más részein,

távolabb ezektől a tech területektől,

nem tudják mit kezdjenek ezekkel a gyerekekkel.

És nem jó irányba haladnak.

Az az igazság, hogy egy agyat

lehet gondolkodóbb, kognitív elmévé tenni.

Vagy lehet, hogy az agy inkább szociális.

És bizonyos autizmus kutatások azt mutatják,

hogy több vezeték lehet itt hátul,

az igazán zseniális agyban, és elvesztünk néhány áramkört itt.

Ez egyfajta alku a gondolkodó és a szociális között.

És lehet olyan súlyos, hogy a személy

nonverbális lesz.

A normális agyban a nyelv

elfedi a vizuális gondolkodást, ami közös az állatokkal.

Ez Dr. Bruce Miller munkája.

Alzheimer kóros betegeket tanulmányozott,

akiknek homloklebeny demenciájuk volt.

A demencia elpusztította az agy nyelvi részeit,

és ez a festmény jött elő valakiből, aki korábban autórádiókat szerelt be.

Nos, Van Gogh nem tud semmit a fizikáról.

De ami igazán érdekes,

hogy egy tanulmány kimutatta,

hogy ez az örvény minta a festményen

egy statisztikailag helyes légörvény modellt követ.

Ami ahhoz az érdekes gondolathoz vezet,

hogy talán a matematikai modellek egy része

a fejünkben van.

És a Wolfram előadás alatt

jegyzeteltem és leírtam az összes

keresőszót, amit majd használhatok,

mert azt hiszem ez része lesz az autizmus előadásaimnak.

Érdekes dolgokat kell mutatnunk ezeknek a gyerekeknek.

És megszüntették az autószerelő órát,

a műszaki rajzot, a művészetet.

A művészet volt a legjobb tantárgyam az iskolában.

Gondolnunk kell ezekre a különböző elmékre.

És mindenképpen együtt kell dolgoznunk

ezekkel az elmékkel, mert abszolút

szükségünk lesz ezekre az emberekre a jövőben.

És beszéljünk állásokról.

A fizika tanárom rávett, hogy tanuljak,

mert lusta voltam és nem akartam tanulni.

De tudják mit? Közben munka tapasztalatot szereztem.

Sok okos gyereket látok, akik alapvető dolgokat nem tanultak meg,

pl. hogy pontosak legyenek.

Én ezt nyolc évesen tanultam meg.

Hogyan viselkedjek az asztalnál nagyi vasárnapi ebédjén.

Nagyon-nagyon fiatalon megtanultam.

És 13 évesen állásom volt egy ruhaboltban,

ruhákat árultam.

Egyetemen szakmai gyakorlatot szereztem.

Építettem dolgokat.

És meg kellett tanulnom elvégezni feladatokat.

Tudják, gyerekkoromban csak lovakat akartam rajzolni.

Aynám azt mondta, "Rajzoljunk valami mást."

Meg kell tanulniuk valami mást csinálni.

Mondjuk a gyerek a Lego megszállottja.

Vegyük rá, hogy különböző dolgokat építsen.

Az a helyzet az autista elmével,

hogy hajlamos a fixációra.

Pl. ha egy gyerek szereti a versenyautókat,

használjunk versenyautókat a matekhoz.

Számoljuk ki, mennyi időbe telik megtenni egy bizonyos távolságot.

Más szóval, használjuk a fixációt

hogy motiváljuk a gyereket, ez az egyik dolog, amit tennünk kell.

Igazán idegesít, amikor a tanárok, főleg

amikor eltávolodunk az ország ezen részétől,

nem tudnak mit kezdeni ezekkel az okos gyerekekkel.

Egyszerűen megőrjít.

Mit tudnak csinálni a vizuális gondolkodók, ha felnőnek?

Lehetnek grafikus tervezők, mindenféle számítógépes szakma,

fényképészek, ipari tervezők.

A mintákban gondokolkodók lesznek a

matematikusok, szoftver tervezők,

számítógép programozók, az összes ilyen foglalkozás.

És ott vannak a verbális elmék. Nagyszerű újságírók lesznek.

És nagyon jó színészek is lesznek belőlük.

Mert az a helyzet az autizmussal,

meg kellett tanulnom a szociális készségeket,

mint egy színdarabban. Egyszerűen meg kell tanulni.

És együtt kell dolgoznunk ezekkel a diákokkal.

És ezzel elérkeztünk a mentorokhoz.

Tudják, a fizika tanárom nem volt akkreditált tanár.

Egy NASA űrtudós volt.

Nos, vannak már államok, ahol

ha van egy diplomád biológiából vagy kémiából,

elmehetsz egy iskolába biológiát vagy kémiát tanítani.

Szükség van erre.

Mert azt veszem észre, hogy

a jó tanárok, sok gyereknek,

a közösségi főiskolákon vannak.

Be kell juttatnunk ezeket a tanárokat a középiskolákba.

Egy másik dolog, ami nagyon, nagyon sikeres lehet,

sokan vannak, akik talán már nyugdíjba mentek,

de a szoftver iparban dolgoztak, és tudnak tanítani egy gyereket.

És nem számít, hogy amit tanítanak, az régi,

mert amit csinálsz, az az, hogy meggyújtod a szikrát.

Felébreszted a gyerek érdeklődését.

Elindítod, és ő majd megtanulja az új dolgokat.

A mentorok létfontosságúak.

Nem tudom eleget hangsúlyozni,

hogy a fizika tanárom mit tett értem.

Tanítanunk és alkalmaznunk kell őket.

És ha felveszed őket szakmai gyakorlatra,

az autista, Aspergeres elméknek specifikus feladatokat

kell adni. Ne mondd azt, hogy "Tervezz egy új szoftvert."

Valami sokkal specifikusabb feladatot kell adni.

"Nos, egy telefon szoftvert tervezünk,

és valami konkrét dolgot kell csinálnia.

És csak ennyi memóriát használhat."

Erre a fajta specificitásra van szükség.

Nos, ez az előadásom vége.

És meg szeretném köszönni mindenkinek, hogy eljött.

Öröm volt itt lenni.

(Taps)

Van egy kérdése a számomra? Rendben.

(Taps)

Chris Anderson: Nagyon köszönjük.

Egyszer azt írta, szeretem ezt az idézetet,

"Ha egy varázsütésre eltűnt volna

az autizmus a Föld színéről, akkor

az emberek még mindig a tűz körül beszélgetnének

egy barlang bejárata előtt."

Temple Grandin: Vajon ki készítette az első kő lándzsa hegyet?

Az Aspergeres férfi. És ha megszabadulnánk az autista génektől,

nem lenne többé Silicon Valley,

és nem oldanánk meg az energia krízist.

(Taps)

CA: Feltennék még néhány kérdést.

És ha nem illendőek, mondja nyugodtan,

hogy "Következő kérdés."

De ha van itt valaki,

akinek autista gyereke van,

vagy ismer autista gyereket,

és elvágva érzi magát tőle,

mit tanácsol nekik?

TG: Először is, meg kell nézni az életkorát,

Ha 2, 3, 4 éves, tudja,

beszéd és szociális interakció nélkül,

nem tudom eléggé hangsúlyozni,

ne várjon, legalább heti 20 óra magántanításra van szüksége.

Tudja, az autizmus különböző mértékben jelentkezik.

Az emberek kb. fele a spektrumon

nem fog megtanulni beszélni és nem fog a Silicon Valley-ben

dolgozni, ez nem lenne realisztikus elvárás számukra.

De ott vannak az okos, geek gyerekek,

akik enyhén autisták,

és itt kell megragadni őket,

érdekes elfoglaltságokkal.

Én a közös érdeklődésen keresztül tanultam szociális interakciót.

Együtt lovagoltam más gyerekekkel. Rakétákat építettem más gyerekekkel,

elektronikát tanultam más gyerekekkel,

és a 60-as években tükröket ragasztottunk

egy gumi hártyára egy hangszórón, hogy fény show-t csináljunk.

Ezt akkor szuper menőnek gondoltuk.

CA: És hiábavaló azt

remélniük vagy gondolniuk,

hogy az a gyerek szereti őket, ahogy sokan remélik?

TG: Hadd mondjam azt, hogy az a gyerek hűséges lesz.

És ha ég a házad, ki fog menteni belőle.

CA: Hű. Általában, ha az embereket megkérdezik, mi a legnagyobb

szenvedélye, a legtöbben azt válaszolják,

"A gyerekeim" vagy "A szerelmem".

Magának mi a legnagyobb szenvedélye?

TG: Az a szenvedélyem, hogy amit csinálok,

az jobbá teszi a világot.

Amikor egy autista gyerek anyja azt mondja,

"A gyermekem a maga könyve vagy előadása

miatt ment egyetemre." Ez boldoggá tesz.

Tudja, a vágóhíd üzemek, amelyekkel dolgoztam

a 80-as években, borzalmasak voltak.

Kidolgoztam egy nagyon egyszerű pontozási rendszert az üzemeknek,

ahol csak az eredményeket mérték, hány marha esett el,

hány marhát ösztökéltek a bökővel,

hány marha bőgi szét a fejét?

És nagyon egyszerű. Közvetlenül

megvizsgálunk néhány egyszerű dolgot.

És nagyon jól működött. Elégedettséggel tölt el

olyan dolgot látni, ami igazi változást jelent

a való világban. Sokkal több ilyenre,

és sokkal kevesebb absztrakt dologra van szükség.

(Taps)

CA: Amikor a telefonon beszéltünk, az egyik dolog, ami

nagyon meglepett, azt mondta az egyik

szenvedélye a szerver farmok. Meséljen erről.

TG: Azért jöttem nagyon izgalomba, amikor erről olvastam,

mert a tudást tárolják.

Ezek könyvtárak.

És számomra a tudás mérhetetlenül

értékes. Szóval úgy 10 évvel ezelőtt

elárasztotta a könyvtárunkat a víz.

Még mielőtt az internet igazán beindult volna.

És nagyon zavartak a tönkrement könyvek,

mert tudás pusztult el.

És a szerver farmok, vagy adat központok

a tudás nagy könyvtárai.

CA: Temple, hadd mondjam el, hogy abszolút öröm volt itt látni a TED-en.

TG: Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm.

(Taps)