Information and Incentives

What does an increase in the price of oil tell us? What does it signal? And how do we adjust to that signal? The price of oil gives users of oil an incentive to respond — by using less oil or substituting lower-cost alternatives for oil.

The key here is that we let people decide how to most effectively allocate the use of goods and resources. To solve the great economic problem, we need to solve information and incentive problems.

In this video, we take a look at how Nobel Prize-winner Friedrich Hayek described the price system and its approach to solving the information problem. We’ll also continue with our example of oil to show how the price is equal to the marginal value of oil or the social opportunity cost.

Microeconomics Course: http://mruniversity.com/courses/princ...

Ask a question about the video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/information-problem-economics-hayek#QandA

Next video: http://mruniversity.com/courses/principles-economics-microeconomics/speculation-oil-futures-market

- [Alex] Most azt fogjuk megvizsgálni mélyebben, hogy az árrendszer hogyan oldja meg a

nagy gazdasági problémát.

Itt van ez a diagram az olajpiacról, ami már nagyon ismerős lehet.

Figyeljétek meg, hogy az olajnak minden piaci áron felüli felhasználása a magasabban

értékesebb felhasználások és kielégített keresletek közt van. A piaci áron aluli felhasználási módok

kevésbé értékesek, és a kielégítetlen keresletek közt vannak. Nézzétek meg azt a felhasználást

ami egyenlő, vagy nagyon, nagyon közeli a piaci árhoz - pont itt. Gondolhatunk

erre a felhasználási módra kétféleképpen. Gondolhatunk arra, hogy ez az értéke

a legmagasabb értékű kielégítetlen keresletnek, vagy, ami nagyon hasonló, hogy ez a

legkevésbé értékes kielégített kereslet. Az ár így egyenlő a határ-

értékkel. A határérték a legkisebb értékű kielégített kereslet, vagy a legnagyobb,

kielégítetlen kereslet. Azt is mondhatjuk, hogy az ár egyenértékű a társadalmi

haszonáldozat költségével. Mire gondolok? Vessünk erre egy pillantást. Nézzük az egyik felhasználót itt fenn.

Össze fogják hasonlítani az olaj értékét a saját használatukban a piaci árral. De

ez azt is jelenti, hogy összehasonlítják az olaj általuk történő felhasználását a következő

legértékesebb olaj-felhasználási móddal. Ha ők nem használnák fel ezt a hordónyi olajat, a következő

legértékesebb felhasználási mód itt lenne. Összehasonlítva az értéküket a

piaci árral és azt állítva, hogy, "Mivel az én értékem magasabb, ezért fel fogom felhasználni

az olajat," az olaj oda áramlik, ahol a legtöbbre értékelik a felhasználói. Nem jut el az elégedetlen

felhasználókhoz, mivel számukra az olaj értéke túl alacsony.

A legtöbbre értékelt felhasználókhoz jut. Ugyanez a helyzet ezekkel a fiúkkal itt lent.

Alacsonyra értékelt a felhasználásuk. Újra összehasonlítják az olajfelhasználási módjuk értékét

a piaci árral. Azt mondják, hogy, "Én nem fogom felhasználni ezt a hordó olajat."

És ez szintén jó, mivel ha felhasználnák azt a hordó olajat, akkor már nem

lenne elérhető azoknak, akiknek a legkevesebbre értékelt beteljesített szükségletük van rá. Összehasonlítva

a felhasználási módjuk értékét a piaci árhoz képest, valójában

amit tesznek, tudatlanul, az, hogy az olaj használatát az olaj társadalmi haszonáldozat-költségéhez

hasonlítják - és ez pontosan az, amit szeretnénk hogy a piaci rendszer tegyen.

Pontosan így oldjuk meg a nagy gazdasági problémát. Hogy visszatérjünk,

nézzük meg mi történik, amikor van egy növekedés az olaj beszállítói árában. Hogyan

reagál a piac? Az olaj előállítási árának növekedésével, a kínálati

görbe fefele mozdul el. Figyeljük meg, hogy az ár felmegy és a felhasznált olaj mennyisége

csökken. Most figyeljük meg a beteljesített kereslet ez. A leginkább, a

legmagasabb értékű kereslet, amit még tudunk teljesíteni adott alacsonyabb mennyiségű olaj

mellett. A teljesítetlen keresletekből ezek a keresletek lesznek. Több van belőlük most,

de nézzük csak meg, melyik kereslet lesz beteljesítetlen. Ez a legkevésbé értékes

kereslet adott lévén a mennyiség mely kielégítetlen lesz. Ezentúl, hagyjuk

több millió embernek, hogy saját választásuk legyen. Hagyjuk, hogy körbenézzenek és azt mondják, "Hát,

így, magasabb olajárakkal, hogyan reagáljak? Mit tudok az

olajat helyettesítő termékekről? Mit tudok az általam használt olaj alternatíváiról? Mit

tudok az olaj értékéről a saját használatomban?"

Ezek az emberek, bárkik is, nem kell tudnunk kik ők, döntenek

a saját információik felhasználása alapján, hogy "Igen, tudom, hogy az olaj

alternatív felhasználási módja magasabb. Fel kellene adnom az olaj használatát." Miféle felhasználási módokat

adnak fel? A legkevésbé értékes felhasználási módokat - például a kocsibejáród

aszfalttal való borítását. A kulcs az, hogy hagyjuk az embereket magukat dönteni, a saját információikat használva,

az olaj minden helyettesítőjéről a saját számtalan sok-sok felhasználásában, mindegy, hogy

édesség előállításáról, aszfalt kocsibeállóról, téglákról vagy bármi másról van szó. Ezek

az olajfelhasználók döntenek, hogy feladják az olaj használatát a magasabb árra való válaszként - és

ez pontosan az, amit akarunk, hogy tegyenek. A magasabb ár jelzi azt, hogy az olaj

felhasználók mit kellene, hogy tegyenek és ez ad nekik egy ösztönzést, hogy pontosan azt tegyék. Emlékezzetek,

hogy megoldjuk a nagy gazdasági problémát, meg kell oldanunk az információs problémát és

az ösztönzési problémákat. Vessünk egy közelebbi pillantást a piacra, hogy hogyan teszi mindezt,

az árrendszer hogyan teszi ezt. Hogyan oldja meg az információs problémát az árrendszer? A

piac minden releváns információt egy számba sűrít - ez

a piaci ár. Ahelyett, hogy egy központi helyen gyűjtene mindenféle infót

a piac csak egy kis tömörített információt közvetít mindenki felé

decentralizált módon. Ezt mondta Friedrich Hayek, Nobel díjas

közgazdász "A legfontosabb tény erről a rendszerről [árrendszer] az

a tudás gazdasága, amellyel az müködik, egyfajta jelképként [az ár],

kizárólag a legfontosabb információt adja át, és csak azoknak adja át

akiket érint… A csodálatos például az, hogy egy esetben amikor nyersanyag hiányában

anélkül, hogy bármilyen rendelés ki lenne adva és úgy, hogy mindössze egy maréknyi ember tudja

a hiány valódi okát, több tízezer ember cselekszik, akiknek a személyazonossága

több hónap nyomozás után sem derülhetne ki.

Maguktól elkezdik kevésbé használni ezt az anyagot, azaz haladni

kezdenek a jó irányba." Az árrendszer gazdaságossá teszi az információt. Képes arra, hogy

erőforrásokat mozgasson, decentralizált modón minden információt figyelembe véve

ami elérhető, de anélkül, hogy összegyűjtené ezt a sok adatot, és anélkül, hogy

közvetítenie kelljen azt a sok adatot, mert az információt

decentralizált módon használja. Használja az információt ami az emberek fejében van.

Ahogyan Tyler meg én szeretjük ezt összegezni, az ár, egy jel, egy ösztönzésbe

burkolva. Az olajár növekedése minden olajfelhasználónak jelzi,

hogy az olaj alternatív felhasználási módjai értékesebbek lehetnek. De ez magában nem elég. Azt is akarjuk,

hogy az emberek jó irányba haladjanak, hogy komolyan vegyék a jelet, hogy igazodjanak

a megfelelő módon a jelhez. A magas ár pontosan ezt teszi. Az olaj felhasználóinak

ösztönzést ad, hogy reagáljanak a jelre. Úgy válaszolnak, hogy kevesebbet használnak, oly módon,

hogy olcsóbb alternatívákkal helyettesítik. Valamint a beszállítókat is ösztönzi ez arra,

hogy befektessenek a felfedezésbe, más alternatív források után nézzenek, építsenek többet

és így tovább. Egy utolsó pont mielőtt befejeznénk. Politikusok és fogyasztók

néha nem értik az árak jelző szerepét. Például mondjuk, egy hurrikán után

nagyon gyakori, hogy az egekbe szökik a jég, a generátorok, a láncfűrészek ára.

A fogyasztók mesterséges áremelésről beszélnek.

A politikusok árszabályozást szeretnének bevezetni. De valójában ez csak a piac lejáratása,

amiért az teszi a dolgát. Azt jelzi, hogy erőforrásra van szükségünk. Minél

nagyobbak az árak a hurrikán által sújtott régióban, ez annál inkább azt jelzi, hogy, "Hozzátok az

erőforrásokat ide!" A magas ár egy jel, ami jelzi, hogy a jég értéke,

a generátorok értéke, a láncfűrészek értéke magas ezen a helyen, ebben az

időben. A magasabb ár pedig ösztönzőként működik. Vállalkozóknak azt mondja,

“Profitálhattok abból, ha erőforrásokat hoztok onnan, ahol azok kevesebbet érnek

oda, ahol sokat.” Az árrendszer jól csinálja a dolgát. Jelez

és ösztönzi az embereket, hogy reagáljanak ezekre a hiányokra. Oké. Összegezzük, egy kicsit,

hogy mit tanultunk. A piacok összevannak kötve, földrajzilag

keresztül a világon, különböző árukon keresztül, és egyfajta módon az

időn keresztül is. Ezt még nem beszéltük át. Ki fogunk rá térni

a következő pár előadás alkalmával, amikor a spekulációról beszélünk majd. A piac, egyfajta

hatalmas számítógépként működik, ami elosztja a limitált erőforrásainkat térben, időben,

és különböző termékeken át, hogy a lehető legtöbb szükségletünket tudjuk kielégíteni.

Az árak a jelek, melyek koordinálják ezt a sok gazdasági tevékenységet. Köszönjük.

- [Bemondó] Ha tesztelni szeretnéd magad,
kattints a kvízkérdésekre vagy, ha

tovább szeretnél haladni, kattints a következő videóra.

A feliratot fordította: Simon Emese
Ellenőrizte: Viákter Blanka
Lektorálta: Mandel Kinga Magdolna