A ragyogó előadások három bűvös kelléke | Phil WAKNELL | TEDxSaclay

Miért annyira unalmas és hatástalan az előadások zöme? A TED-előadások miért kivétel ez alól, mely csak erősíti a szabályt? Az utóbbi 10 évben Phil Waknell, a hatékony előadások szakembere a hallgatók ezreit mentette meg az unalom okozta fájdalmas haláltól. Rövid, szórakoztató előadásában leszűri a tanulságot, hogy mi a sikeres előadás három bűvös kelléke, és föltárja, mi a valódi célunk érvényesítésének egyszerű, de hatékony technikája, mit mondjunk ennek érdekében, hogyan szervezzük ötleteinket lenyűgöző folyamattá. Nem kell hozzá varázspálca! Ez után már másként gondolunk előadásunk összeállítására.

Phil Waknell az előadástartás szakértője és a The Business Presentation Revolution c. program szerzője. Phil üzleti vezetőknek, vállalkozóknak és TEDx-előadóknak nyújt segítséget, hogy hatásos előadásokat állítsanak össze, készítsenek elő és tartsanak, melyekkel transzformálhatják, átalakíthatják hallgatóságuk gondolkodásmódját és tetteit. Phil A HEC Paris vezetőképzőjében üzleti kommunikációt tanít 2010 óta, és a TEDxSaclay előadóit készítette föl a kezdetektől.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

A TED előadóinak zöme
azért jön ide, mert sikeres lett.

De én azért, mert nem lettem az.

(Nevetés)

Az utóbbi 10 évben

konferencia-előadókat, üzleti vezetőket
és vállalkozókat segítek

hatásos előadásokra való
fölkészülésben és megtartásukban.

E 10 év alatt a TED igazolta,

hogy az előadások élvezetesek,
egyúttal hatékonyak lehetnek.

De a 10 év alatt a TED munkája

és iskolákban, konferenciákon,
cégekben tett erőfeszítésem dacára,

az előadások zöme továbbra is
ilyen hatást gyakorol a közönségre.

(Nevetés)

Kudarcot vallottam?

Nem, csak nem sikerült – egyelőre.

Ahhoz, hogy minden előadás
kiváltsa a közönsége érdeklődését,

az önök segítsége kell.

Ezért vagyok itt.

Megismertetem önöket

a hatékony előadások
három bűvös kellékével.

Álljunk meg egy szóra!

Megmondtam, miről fogok beszélni.

Önökben fölmerül a kérdés:

"Na és? Mi hasznom belőle?
Érdekel az engem?"

Pedig a kérdés lényeges,

mert az első bűvös kellék a közönség.

A közönség minden előadás
lényeges kelléke.

Az előadás nem nekem szól,
hanem önöknek.

Minden előadást

az egyedi közönség egyedi
körülményeihez kell szabni.

Miért kell törődnünk a remek előadások
bűvös kellékeivel?

Ez a lényeg.

Fontos megértenünk:
mindenkinek figyelnie kell előadásokra.

Milyen jó lenne, ha nem lennének
mind unalmasak!

De nemcsak figyelnünk kell rájuk,

hanem tartanunk is kell előadásokat.

Hányan tartottak már előadást?

Legyünk őszinték: mind szoktunk tartani.

Előbb-utóbb iskolában, munkahelyen

és interjúkban is

valamennyien kénytelenek vagyunk –
diával vagy anélkül – előadni,

és hogy milyen jól adunk elő,

nagyban kihat a sikerünkre.

Ezért kell vele törődni.

Az első bűvös kellék a közönség.

Mindig tegyük számára különlegessé.

A másik bűvös kellék az előadó.

Rám nézve azt gondolhatják:

"Hát, Phil, nem vagy nagyon elbűvölő!"

(Nevetés)

Egyébként köszönöm.

De igazából az a lényeg,
hogy valami egyénit adjanak bele,

ami csak az önök mondanivalója.

Nem arról van szó,
hogy meséljék el, mit reggeliztek.

Ha önök helyett

más is megtarthatná ugyanazt az előadást,

akkor önök az előadásukba
nem vitték bele az egyéniségüket.

Ez számít, mert ha közölnek valamit,

akkor az érdekel minket.

Mutassák ki, miért érdekes,
miért fontos az önöknek!

Mondjanak példákat, saját tapasztalatból
vett történeteket!

Ez teszi mondanivalójukat
személyesebbé és emlékezetesebbé.

Ez tehát az első két bűvös kellék:

a közönség és az előadó.

Tudom, ez nem hangzik varázslatosnak,

de elképesztően sok előadásból
épp ezek hiányoznak.

A harmadik bűvös kellék a transzformáció.

Az előadások zömének célja
a közönség puszta tájékoztatása.

Ez nem jól szokott sikerülni.

Előkapom a varázspálcámat,
mert mutatok egy eltüntető trükköt,

hiszen mint ez a fickó,

mi is meglepő gyorsan
el szoktuk felejteni a hallottakat.

Ám a jó előadás lényege nem az információ,

hanem a transzformáció.

A lényege, hogy megváltoztassa
a hallgatóság valamely hiedelmét,

valamely érzését, valamely tettét.

Képzeljék el,

hogy tervükhöz vagy start-upjukhoz
kellő adománygyűjtésről szövegelnek.

Dumájuk után a közönség
mindent tud, amit tudnia kell,

de nem adakozik.

Értek el eredményt?

Nem.

Most képzeljék el, hogy dumájuk után
a közönség az adományozás mellett dönt,

mert határozott, bizalmat érez,

úgy gondolja, hogy az önök terve beválik,

és ez jó befektetés.

Ez nem információ, hanem transzformáció.

Könnyű kimondani:
"Ne informálj, hanem transzformálj!"

De hogyan?

Minden varázslónál ott a varázspálca,
és én átnyújtom az önökét.

Közönség-transzformációs útiterv a neve.

Elég egyszerű, de meglepően
hatékony technika

a transzformáció céljának megértésére,

majd ötletrohamra arról,

mit mondjunk, mutassunk és tegyünk
a közönségünk transzformálására.

Íme, így működik.

Hogyan vigyük magunkkal a közönséget
a transzformációs utunkra?

Ehhez értenünk kell,
honnan indulnak útnak.

Négy egyszerű kérdést tegyenek föl:

Mit tudott a közönség előadásom előtt?

Mit tud a tárgyról?

Mi a hiedelme róla?

Hogy érez felőle?

A kettő közti különbség:

a hiedelem az, amit gondolnak róla,
az érzés pedig az érzelem.

Azt hiszem, ideje vacsorázni.

Éhesnek érzem magam.

Értik a különbséget?

Rendben.

Tehát mit tud, hisz és érez;
végül a mit tesz.

Talán semmit, talán semmi lényegest,

vagy tán olyat tesznek,
amin változtatnunk kell.

Ha megvan, hol volt korábban a közönség,

elvihetjük oda, ahová célunk,
hogy eljusson.

Ugyanazt a négy kérdést tesszük föl,
de most fordított sorrendben.

Most tudjuk, mit tett korábban.

Mit szeretnénk,
mit tegyen előadásunk után?

Hogyan kell éreznie?

Miben higgyen, hogyan érezzen,
és mit cselekedjen másként?

Végül, mit kell tudnia?

Ha e folyamatot követjük,

igen könnyen rájövünk,
hogy a valódi transzformáció nem az,

hogy mit tudnak, hanem hogy mit hisznek,
éreznek és tesznek az emberek.

Ebben áll a különbség.

Ha megértettük, honnan
hová kell eljuttatnunk őket,

akkor a transzformációs oszlopba
minden ötletet beírhatunk arról,

mit mondhatunk az előadásunkban,

hogy közönségünkben
véghezvihessük a transzformációt.

Ez megadja előadásunk tartalmát.

Eddig világos?

Kéne egy példa, nosza!

Tételezzük föl,
hogy előadást fogok tartani,

melyben el szeretném magyarázni
a sikeres előadás három kellékét,

és szeretném, ha a közönség használná
hozzá a transzformációs útitervet.

Mit tud az előadókból álló
közönségem az előadás előtt?

Azt, hogy a legtöbb előadás
nemigen sikeres, meg azt,

hogy a TED a kivételt erősítő szabály.

Mit hisz a közönség?

Amit a legtöbben: hogy az előadások
információ közlésére valók.

Lehet, hogy nem így van,
de mégis ezt hiszi a közönség.

Mit érez a közönség
az előadással kapcsolatban?

Valószínűleg unalmat meg beletörődést
az előadás hatástalan módjába,

hiszen mindenki ezt szokta érezni.

Végül, mit szoktak tenni?

Amikor az ő előadásukra kerül sor,

tele fogják tömni információval,

és nem teszik személyessé
a közönségük számára.

Mit szeretnék, mi történjék
az előadásom után?

Azt, hogy előadásuknak az legyen a célja,

hogy transzformálja a közönségét,

valamit változtasson meg benne.

Az kell, hogy mindig tegyék
előadásukat személyessé.

Szeretném, ha használnák
a közönség-transzformációs útitervet,

mert tudom, alkalmazása a siker záloga.

Mitől érzi úgy magát az előadó?

Ha unatkozik vagy beletörődik,
azzal nem sokra megyünk.

Kíváncsinak kell lennie az új technikára,

legyen motivált a kipróbálására,

és bizakodó, hogy be fog válni.

Mi kell hozzá, hogy higgyen benne?

Hinnie kell benne,

hogy az útiterv elő fogja segíteni
előadása sikerét.

Végül, mit kell tudnia, hogy higgye,
érezze és megtegye e dolgokat?

Ismernie kell a három bűvös kelléket;
ez alapvető.

Tudnia kell, hogy az előadást
az információ teszi rosszá,

de a transzformáció nagyszerűvé.

Ismernie kell, hogyan használja
a közönség-transzformációs útitervet.

Azzal megvolnánk, hogy honnan indult
és hová jusson el a közönség.

Mi most a teendőm? Kitöltöm
a transzformációs oszlopot.

Mit mondhatok, mutathatok vagy tehetek
a transzformációk végrehajtására?

Általában papírtömbös táblát
és pár öntapadós jegyzetlapot használok.

Most virtuális jegyzetlapokat.

Kezdjük fentről!

Biztosak kell lennünk, hogy ismerik
a három bűvös kelléket,

ezért beszélnem kell a közönségről,

az előadóról és a transzformációról.

Tudniuk kell, hogy az előadást
az információ teszi rosszá,

ezért el kell mondanom, hogy gyorsan
elfelejtjük a hallottak zömét.

És tán ezt láthatóvá is
kell tennem valamivel.

Hogyan tovább? Ismerniük kell az útiterv
használatát, ezért bemutatom nekik,

és még világosabbá tehetem,
ha példával szemléltetem.

El kell hinniük,

hogy az útiterv segítségével
sikeres lesz az előadásuk.

Meg kell mutatnom, milyen könnyű leszedni

az öntapadós jegyzetlapokat
a transzformációs oszlopról,

és a kellő sorrendbe rakni őket

az előadás meséjének összeállításához.

Egyszerű módszer.

Most föl kell csigáznom az érdeklődésüket.

Ehhez gondot kell rá fordítaniuk,

és hogy gondot fordítsanak rá, ki kell
mutatnom, hogy én is gondot fordítok rá.

El kell magyaráznom,
hogy az előadások zöme sikertelen,

de én a feljavításukkal törődöm.

Úgy veszem rá az előadót,
hogy erre fordítson gondot,

hogy rájövök, mennyire fontos ez neki.

Megkérdezhetem a közönséget,
hánynak kell előadnia,

és nyilván elég sokuknak.

Lelkessé és bizakodóvá
kell tennem a hallgatóságot.

Ezt azzal érem el, ha megvilágítom,
hogy nemcsak könnyű az alkalmazása,

hanem hatékony is.

A kipróbálásra azzal lelkesítem őket,

hogy elmagyarázom:

a sikeres előadások arra is kihatnak,
mennyire sikeresek vagyunk az életben.

Végül tettre kell serkentenem őket,

melynek a középpontjában az áll,
hogy alkalmazzák majd beszédjeikben.

Ennyi!

Ez az ötletroham fölgyorsított változata,

de nem is kell elnyújtanunk.

Most már elég sok
lényeges ötletünk van rá,

hogyan transzformáljuk közönségünket.

Mi a következő teendő?

Ismét előkapom a varázspálcámat,

mert itt történik meg
az előadás varázslata.

Itt már levehetjük az összes öntapadós
jegyzetlapot a transzformációs oszlopról,

összeállíthatjuk a kellő forgatókönyvet,

és beilleszthetjük ötleteinket
a forgatókönyvbe,

és csiribí-csiribá, kész az előadás!

Talán észre is vették,

hogy épp ezt az előadást hallgatták
az elmúlt 10 percben.

Eddig eljutottunk.

Hát nem varázslatos?

Már tudják, mi következik most!

El kell magyaráznom,
milyen egyszerű és hatékony az egész.

Annyira egyszerű,
hogy szakember nem is kell hozzá.

Ezrek használják már ezt a technikát

mindenféle ragyogó előadás
összeállítására és tartására,

TED-előadásoktól vezetőtestület
előtt tartandókig.

A technika nemcsak előadásokhoz,
hanem ímélekhez, javaslatokhoz,

interjúra, tanácskozásra való
fölkészüléshez is használható.

Bármely helyzetben alkalmas,

ahol meg kell változtatnunk valakik
hiedelmét, érzését és cselekedetét.

Nem kell hozzá varázspálca.

Csak ennyi varázslat kell hozzá.

(Taps)

Köszönöm.

Most tettre hívom fel önöket.

Emlékezzenek minden nagyszerű
előadás három bűvös kellékére:

a közönség, az előadó

és a transzformáció,
melyet el akarnak érni közönségükben.

Használják a közönség-transzformációs
útitervet további előadásukban,

és elképednek, micsoda visszhangot kelt
mondandójuk a közönségben.

Végül, tartsák észben,
hogy szükségem van a segítségükre.

Egyedül képtelen vagyok kigyógyítani
a világot a pocsék előadásokból.

(Nevetés)

Együttesen eredményre juthatunk.

Osszák meg a hallottakat ismerőseikkel,

akiknek szükségük van
egy adagnyi előadás-varázslatra.

Munkatársaikkal, tanáraikkal, főnökükkel,

hiszen mindenkinek van ismerőse.

Amikor elő kell adniuk,

ne a közönségük informálására,
hanem transzformálására összpontosítsanak.

Mert a varázslat ott megy végbe,

és ha sikert aratnak

hallgatóságuk hiedelmének, érzésének
és tettének megváltoztatásában,

akkor a határ valóban a csillagos ég,
akkor bármit elérhetnek.

Köszönöm.

(Taps)