Ueli Gegenschatz extrém szárnyasruha ugrása

A szárnyasruha ugrás az extrém sportok élenjáró mutatványa - szinte hihetetlen merészség, ahol az ejtőernyősök kanyonokon repülnek át több, mint 160 km/h-val. Ueli Gegenschatz arról mesél, hogyan (és miért) teszi ezt, és bemutat egy ámulatba ejtő filmet.

Siklóernyőzéssel kezdtem.

A siklóernyőzés hegyekről való felszállás

siklóernyővel, lehetővé téve

átrepülni a vidéken, messze,

mindössze a meleg levegő segítségével szállni.

Különböző légi akrobatikus manővereket is végre lehet hajtani

egy siklóernyővel.

Aztán a csukott ernyővel zuhanást (skydiving) kezdtem el.

Ezen a képen

egy négyes zuhanást láthatnak,

négy ember repül együtt,

és egy a bal oldalon, aki a kamerával repül

a sisakjára erősítve azt,

így az ugrás teljes ideje alatt tud filmezni,

magáért a filmért és a pontozásért.

A hagyományos, csukott ernyővel zuhanás után

a freeflying-ot kezdtem el.

A freeflying a csukott ernyős zuhanásnál még 3 dimenziósabb.

Itt láthatják a csukott ernyővel zuhanót a piros ruhában,

álló helyzetben.

A sárga ruhás pedig

fejjel lefelé repül.

És az én vagyok a háttérben a formáció körül

szintén szabadesésben egy sisak-kamerával

az ugrás filmezéséhez.

A freeflying után az égi szörfözés következett.

Az égi szörfözés zuhanás csukott ernyővel és egy deszkával a lábakon.

El tudják képzelni az égi szörfdeszkát

nagy felületével -

nagy erők hatnak.

Természetesen használhatom ezt az erőt

például egy szép forgáshoz - amit mi helikopter mozdulatnak hívunk.

Azután a szárnyasruha repülésbe kezdtem bele.

A szárnyasruha egy ruha,

amivel repülni tudok, mindössze a testemmel.

Ha egy kicsit megfeszítem a testemet, megfeszítem a ruhát,

repülni tudok vele. És amint látják,

az esés sebessége sokkal-sokkal kisebb

a nagyobb felület miatt.

Megfelelő testpozícióban képes vagyok előre haladni,

nagy távolságokat megtenni.

Ez egy ugrás, amit Rio de Janeiroban hajtottam végre.

Láthatják a Copacabana-t a bal oldalon.

Innen, minden gyakorlatommal és tudásommal

a siklóernyőzés és a csukott ernyős zuhanás során megtanult

szabályokkal, bázisugrásba kezdtem.

A bázisugrás ugyanaz, mint a zuhanás, csak szilárd objektumokról,

mint például épületekről, hidakról és a földről,

azaz hegyekről, sziklákról.

Egészen biztosan - számomra - ez a szabadesésben

a lehető legjobb érzés,

a látható viszonyítási pontokkal.

Hamar az lett a célom, hogy új helyszíneket fedezzek fel,

ahonnan még senki sem ugrott korábban.

Így 2000 nyarán én voltam az első bázisugró

az Eiger északi faláról, Svájcban.

Két évvel ezután én ugrottam először a Matterhornról,

egy nagyon híres hegy, amelyet valószínűleg

mindenki ismer itt.

2005-ben az Eigerről, a Monkról és a Jungfrauról ugrottam,

három nagyon híres hegy Svájcban.

A különlegessége ezeknek az ugrásoknak az volt,

hogy megmásztam mindet mindössze egyetlen nap alatt.

2008-ban a párizsi Eiffel-toronyról ugrottam le.

(Nevetés)

Mindezzel a tudással

kaszkadőr mutatványokat is végre akartam hajtani.

Így néhány barátommal elkezdtünk különböző mutatványokat csinálni,

mint például ezt az ugrást itt.

Egy siklóernyőről ugrottam le.

Vagy itt, ahol mindenki eléggé fázott, csak én nem,

mert nagyon hideg volt Ausztriában,

ahol a filmet készítettük.

Mindenki a kosárban ül,

én a ballon tetején voltam,

készen arra, hogy lecsússzak a skyszörf deszkámmal.

Vagy ez az ugrás egy mozgó kamion tetejéről az országúton.

(Nevetés)

Az extrém sportok ezen a magas szinten űzése

csak akkor lehetséges, ha lépésről lépésre gyakorolunk,

ha nagyon keményen fejlesztjük ismereteinket

és tudásunkat.

Természetesen fizikailag nagyon jó kondícióban kell lenni,

tehát sokat edzek.

A lehető legjobb felszereléssel kell rendelkezni.

És talán a legfontosabb,

hogy dolgozni kell a mentális képességeken, szellemileg fel kell készülni.

És mindezt azért, hogy a lehető legközelebb kerüljünk

az ember álmához, hogy képes legyen repülni.

Szóval 2009-re

keményen készülök két projektre.

Az első az, hogy világrekordot akarok felállítani

egy hegycsúcsról szárnyasruhában való lerepülésben.

Valamint új világrekordot akarok felállítani

a valaha repült leghosszabb távolságban.

A másik projektemhez

van egy szenzációs ötletem

egy ugráshoz, amit soha korábban nem hajtottak végre.

A most következő filmben azt fogják látni,

hogy sokkal jobb vagyok szárnyasruhában való repülésben,

mint az angol beszédben.

Élvezzék, és köszönöm szépen.

(Taps)

(Taps)

June Cohen: Van néhány kérdésem.

Azt hiszem mindannyiunknak lenne néhány kérdése.

Az első kérdés: valójában olyan érzés, mint

amilyen a repülés az álomban?

Mert úgy tűnik olyasmi.

Ueli Gegenschatz: Eléggé. Azt hiszem ez a lehető legközelebbi

lehetőség a repülés álmának megvalósítására.

JC: Tudom a választ, de hogyan szállsz le?

UE: Ejtőernyővel. Ejtőernyőt kell nyitnunk

másodpercekkel a - mondjuk úgy - becsapódás előtt.

(Nevetés)

Egyelőre még nem lehetséges szárnyasruhával leszállni.

JC: Még. De próbálkoznak az emberek. Te is közöttük vagy...

nem fogod beismerni... azok között vagy, akik próbálják ezt megvalósítani?

UE: Ez egy álom. Egy álom. Igen.

Dolgozunk rajta és

fejlesztünk egy szárnyasruhát, hogy jobb teljesítményt érjünk el,

hogy több tapasztalatot szerezzünk.

És úgy hiszem, hamarosan.

JC: Rendben. Figyelni fogjuk a fejleményeket. De van még két kérdésem.

Mi az a... valami füst jött

ki a szárnyasruha hátuljából. Egy propelleres ruha volt, amit viseltél?

UE: Nem. Az csak füst.

JC: Belőled jött?

(Nevetés)

UE: Remélhetőleg nem.

(Nevetés)

JC: Veszélyesnek tűnt.

UE: Nem. A füstnek két oka van:

látod a sebességet, látod a megtett utat,

ahol repültem.

Ez az első ok. A második ok az, hogy

sokkal könnyebb engem filmezni,

ha füstöt használok.

JC: Á, értem. Tehát a szárnyasruha szándékosan ereszt füstöt,

hogy nyomon tudjanak követni. Még egy kérdés.

Mivel takarod az arcodat?

Mert úgy gondolom, ekkora sebességnél

az arcod hátrafelé nyomódik.

Sisakot viselsz? Szemüvegben vagy?

UE: A legtisztább és legjobb érzés szemüvegben lenne.

JC: És általában így repülsz?

UE: Általában sisakot viselek. A hegyekben mindig sisakot hordok

a leszállások miatt - gyakran bonyolult.

Nem olyan, mint a sima ernyős zuhanásnál, ahol nagy leszállóhelyek vannak.

Tehát fel kell készülni.

JC: Értem. Van valami, amit nem csinálsz?

Jönnek hozzád emberek projektekkel és mondják, hogy "Azt akarjuk, hogy ezt tedd meg!"

és mondod valaha is, hogy "Nem, nem teszem meg."

UE: Ó, természetesen, hogyne. Néhány embernek őrült ötletei vannak, és...

(Nevetés)

JC: ... egy nagy tapsot...

(Taps)

UE: Köszönöm szépen.

(Taps)