-
- Apám? Már vár téged.
-
- Pénelopé...
-
- Te vagy az?
-
Imáim megválaszoltattak?
-
Tényleg te állsz ott?
-
Vagy csak ismét álmodom?
-
Megváltoztál.
-
A szemed fáradtabb lett,
-
A vállad keskenyebb,
-
A mosolyod megtépázott.
-
Tényleg te vagy az, szerelmem?
-
- Már nem az a férfi vagyok, kibe beleszerettél.
-
Nem az a férfi, kit egykoron imádtál.
-
Nem vagyok többé a kedves és gyengéd férjed,
-
Sem a szerelem, kit akkor ismertél.
-
Belém szeretnél újra,
-
Ha tudnád, mi mindent tettem,
-
Mindent, amin már nem változtathatok?
-
Ugyanúgy szeretnél akkor is?
-
Tudom, hogy vártál, vártál a szerelemre.
-
- Mégis miket tettél?
-
- Vörösre festettem minden szigetet,
-
Ahogy a barátaimat eszközként feláldoztam.
-
Többeknek ártottam, mint ahányat meg tudnék számolni,
-
De mindezt csak azért, hogy hazajöhessek hozzád!
-
Úgyhogy mondd,
-
Belém szeretnél újra,
-
Ha tudnád, mi mindent tettem,
-
Mindent, amit már nem csinálhatok vissza?
-
Nem az az ember vagyok, kit ismertél,
-
De tudom, hogy vártál, vártál!
-
- Ha valóban így van,
-
Megtennél nekem egy szívességet?
-
Csak egy percnyi munka,
-
Mely nyugalmat hozna nekem.
-
Látod azt a nászágyat?
-
El tudnád vinni onnét?
-
Csak emeld a válladra, és vidd messzi innét!
-
- Hogy mondhatsz ilyet?
-
Magam faragtam azt az ágyat, vérrel és verejtékkel.
-
Az olívafából, mely alatt először megláttalak.
-
Az örökké tartó szerelmünk szimbóluma,
-
Tudod te, mit kérsz tőlem?
-
Csak úgy lehet mozgatni, ha elvágod a gyökereit!
-
- Ezt csak a férjem tudhatja,
-
Gondolom, akkor mégis csak te vagy az!
-
- Pénelopé...
-
- Beléd fogok szeretni újra és újra,
-
Nem érdekel hogyan, hol, vagy mikor,
-
Nem számít, mennyi ideje már, az enyém maradsz,
-
Ne mondd, hogy nem vagy ugyanaz az ember,
-
Mindig is a férjem maradsz, én pedig vártam, vártam,
-
- Pénelopé...
-
- Vártam, vártam,
-
- Pénelopé...
-
- Vártam, vártam, vártam
-
Rád...
-
Mennyi idő telt el?
-
- Húsz év.
-
- Szeretlek!
-
- Szeretlek!
- Szeretlek!
