-
Karin Slaughter rajongói nem tudnak betelni
-
fordulatos történeteivel
-
annyira rémisztőek, hogy beleborzongsz.
-
A Grant County- és a Will Trent-sorozat után
-
stand alone regényt írt a „Kegyetlen kötelékek” után .
-
Karin Slaughter most itt van, hogy
-
az új könyvéről, az „Apja lányá”-ról beszéljen.
-
Karin, köszönöm, hogy beszélhetünk.
-
Én köszönöm.
-
Az első kérdésem, hogy miért stand alone-t írtál?
-
Szeretek Will Trentről írni, szeretem a sorozatokat,
-
és biztosan folytatom majd őket,
-
de arra gondoltam,
-
most arról írok, hogyan befolyásol a bűn egy konkrét családot.
-
Huszonnyolc év óta, a mai napig.
-
Itt ez a két lány, Sam és Charlie, akik tanúi ennek a bűnténynek,
-
és azt nézem meg, hogyan hat ki ez az életük minden fontos területére.
-
Régóta írok krimit, szeretem a thrillereket,
-
szeretek történeteket mesélni, mert amikor valami rossz történik,
-
az alkalmat ad az írónak arra, hogy tükröt tartson a társadalomnak és azt mondja:
-
nézzétek, hol tartunk; ez történik velünk; így tudjuk túlélni.
-
Ebben nagyon profi vagy.
-
Tudjuk, hogy ez egy különálló regény
-
Ebben is meglesznek a tipikus jegyeid?
-
Hiszen a történet Georgiában játszódik.
-
Ez alkalommal fenn, a hegyekben.
-
Az Észak-Georgia hegyei közötti Blue Ridge-ben írok.
-
Imádok itt élni. Apu is itt volt. Én meg apuka lánya vagyok.
-
Ez egy kisváros, de az utóbbi húsz évben nagyon sokat változott.
-
Egy dél-georgiai kisvárosban nőttem fel, de mostanra már a kisvárosok is sokkal polarizáltabbak,
-
sokkal jobban elkülönülnek a nagyvárosoktól.
-
Pedig Blue Ridge is csak kétórányira van a várostól. Határozottan rá alapoztam Pikeville-t.
-
A világon mindenki ugyanazt akarja:
-
etetni a gyerekeiket, jó iskolába járatni, lehetőségeket biztosítani nekik,
-
maguknak pedig jó munkahelyet.
-
Annyi közös van bennünk, amiről nem beszélünk.
-
Többet emlegetjük a különbözőségeket.
-
Így én épp erről akartam most beszélni egy kisváros példáján,
-
mindenről, amit most tipikusnak látok.
-
Érdekes
-
- ezt a storyt is beleértve -,
-
hogy ilyen elborult a fantáziád.
-
De a közösségi médiában olyan kedves arcot mutatsz!
-
És imádom a macskás képeidet.
-
Mintha egy másik univerzumba térnél át, hogy megtaláld a sötét oldalad.
-
A Poisoned Pen könyvesboltban egy közösséget alkotunk.
-
Nem rajtunk, krimiírókon, inkább a lányregényírókon tapasztalni némi feszültséget.
-
Milyen találkozni az olvasókkal?
-
Az első könyvem a 9/11 utáni napon jelent meg.
-
Többek között a Poisonban is jártam.
-
Akkor kezdtek előbújni az emberek. Újra reménykedni.
-
Az író-olvasó találkozón mindenkit összehozott az érzés, hogy túléltük.
-
Nagyszerű volt.
-
Karin, nagyon köszönjük, hogy velünk voltál, és hogy megírtad ezt az új könyvedet.
-
Én köszönöm.
