Agyrázkódás – tönkreteszi az agyat| Steven Laureys | TEDxLiège

Steven Laureys Ph.D, a Kóma Tudományos Csoport (http://www.comascience.org) igazgatója a belgiumi Liège-ben az Egyetem és Egyetemi Kórház GIGA Kutatási és Neurológiai Osztályán. A Belga Nemzeti Tudományos Kutatási Alap kutatási igazgatója, bizottság által hitelesített szakember a neurológia és a palliatív orvoslás területén. A Tudat Tudományos Kutatásáért Egyesület választott elnöke és a Kóma Világszervezet Alkalmazott Kutatócsoportjának elnöke. Csapatával a szerzett agykárosodást és a megváltozott tudatállapotokat tanulmányozza – pl. a kómás, "vegetatív” / nem reagáló, minimálisan tudatos és bezárt szindrómákat. Összevetik a klinikai szakértői vizsgálatokat és a betegágyi értékelést az idegi képalkotással. Foglalkoznak a transzlációs klinikai kutatás etikai vonzataival is.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx-rendezvényen hangzott el. Lásd még: http://ted.com/tedx

(Eltorzult hangon) Szeretem a bokszot.

Szeretem a bokszot.

De ma ideggyógyászként vagyok itt,

és a "T" a traumatikus
agysérülést jelképezi.

És ha csupán egy dologra
emlékeznek majd ebből az előadásból,

szeretném, ha ez lenne:

amikor az agyról beszélünk,
amikor az agyról beszélünk, tudniuk kell,

hogy ha megrázzuk, összetörik.

Fejre mért ütésekről,
agyrázkódásokról fogok beszélni.

Hatásuk van, évekkel később,

amikor ezeknél a sportolóknál krónikus,
egyre súlyosbodó agybetegség fejlődik ki.

Kezdjük a diákkal,

és hadd mondjam el

néhány gyermekkori emlékemet.

Amikor kisfiú voltam,

szerettem sportközvetítéseket
nézni a tévén – bokszot – édesapámmal.

Ő erős dohányos volt.

Fekete-fehér tévénk volt,

és néha alig láttam a képernyőt,

mert kis nappalink füsttel volt tele.

Emlékszem azokra a meccsekre.

1978.

Néztük hősünket,

A Legnagyobbat, Muhammad Alit.

A lázadónkat.

Nem tudom, emlékszik-e
itt valaki erre a meccsre,

a történelmi összecsapásra
Leon Spinksszel.

Ki nyerte a harcot? Las Vegas?

Gyerünk!

Muhammad Ali.

Persze, hogy ő! Mindig nyert!

"Szállj, mint a pillangó,
csípj, akár a méh".

Különleges küzdelem,

mert az utolsó volt, amit nyert.

És emlékszem, ahogy ismét
tévét néztem apámmal,

az 1996-os Olimpiát.

Emlékeznek rá?

Akkor már orvostanhallgató voltam.

És sokkolt, amit láttam.

Azt hiszem, mindenkit,
aki emlékszik Alira,

ahogy próbálja meggyújtani
az olimpiai lángot.

A pillangó szárnyát szegte.

Mert az agya tönkrement.

2012-ben már sokkal rosszabbul volt,

újra a londoni olimpiai játékokon.

Nem tudott már segítség nélkül lépkedni.

Nem tudott beszélni.

Apám nélkül néztem ezt,
mert ő meghalt tüdőrákban,

és azt hiszem, nehéz lenne megmondani,

hogy itt volna-e még köztünk,
ha nem lesz tüdőrákos,

ha nem szívott volna el annyi cigarettát.

És azt gondolom, nehéz biztosra menni,

hogy Muhammad Ali

Parkinson-szindrómás lett volna-e,

ha nem mérnek annyi ütést a fejére.

De ismét, ez elég valószínű.

Tudjuk, hogy a boksz veszélyes sport,

Íme – itt láthatják –,

bokszolók halnak meg a ringben.

Látják, hány bokszoló hal meg tízévente?

És tettünk valamit
ezzel kapcsolatban, igaz?

Láthatják, hogy az 1920-as években
majdnem kétszázan haltak meg.

10 év halál, és megváltoztattuk
a szabályokat,

jobb felszereléseket készítettünk.

Így a halálozások száma csökkent,

de még mindig úgy kéthavonta
valahol a ringben

egy bokszoló meghal.

Az első alkalommal,
amikor személyesen is érintve voltam,

emlékszem,

a Liège-i Egyetemi Kórházban,

neurológusként láttam egy apát.

Kétségbe volt esve.

Felkeresett, el akarta mondani,

mert a fia, nagyon büszke volt –

a fia erős volt, nagyszerű sportoló.

Nemzetközi bajnok volt kick-bokszban.

Egymás után nyerte a csatákat
az utolsó csatáig,

amikor olyan súlyos ütést kapott a fejére,

hogy nemcsak a mérkőzést veszítette el,

de amikor láttam –

és azt hiszem, könnyen látható,
melyik itt a harcos agya,

és melyik a normál agy, ugye?

Szóval, amit itt látnak, teljesen kék:
az agy aktivitását nézzük.

Lényegében cukrot injekciózunk be.

Mindent vörösben és sárgában kéne látni –
nagyon nagy aktivitással, remélem.

Ott kihunytak a fények. Minden kék.

Elmondhatom önöknek –
nyolc év telt el azóta –

sohasem fog újra harcolni,

még csak gondolni sem fog harcra,

semmire sem fog gondolni.

Ez olyasmi, ami nagyojn látható:

Közvetlen agykárosodás, leállt működések,
ebben az esetben kóma.

De szeretnék valamiről beszélni,
ami sokkal inkább láthatatlan,

és mégis igen valóságos:

a közvetett hatásokról,

a krónikus agybetegségről,

ami akkor fejlődik ki,
ha ütések érik a fejet.

Tudunk erről – ez nem új dolog.

Itt egy dokumentum 1928-ból.

Dr. Martin publikálta az Amerikai
Orvosi Szövetség folyóiratában.

A címe "Punch-Drunk Szindróma".

Fejre mért ütések,

és ezt követően a bokszolók
olyanok, mintha túl sokat ittak volna.

Azt tette, hogy amint látják,
23 bokszolóval foglalkozott,

és megnézte, mi történt velük
évekkel később.

Elolvashatják.

1928-ban a Parkinson-kór
már ismert volt.

A lábak húzása, rossz állapot,

lassú beszéd.

Négy elmegyógyintézetben, értik?

Szóval nem mondhatjuk,
hogy nem tudunk erről.

Hadd mutassam meg önöknek,
mi van idebenn:

Tulajdonképpen egy valódi agy.

Úgy néz ki, mint az önöké.

Nézzük meg egy bokszoló agyát.

Rendben, most sem kell, hogy megmutassam,
melyik a bokszoló agya.

Ez egy sportolóé, aki karriert futott be.

Évekkel később láthatják
a következményeket.

Úgy néz ki, mint egy százéves agya.

Nagyon kicsi, mint egy demens idősé.

Pillantsunk bele, rendben?

"Ökölvívó demenciának" hívjuk,

latinból vagy a görög "fists"-ből
eredő elnevezéssel: harc, rendben?

A fejre mért ütések demenciát okozhatnak.

Tudjuk, mi történik.

Különböző fokozatok vannak.

1-es, 2-es, 3-as fokozatokat látnak.

Agyi metszeteket látunk.

A barna foltok mutatják, hol a betegség.

Ez lényegében egy kóros fehérje,
amely mérgező az agy számára.

Idővel felhalmozódik,
és nincs gyógymódunk rá.

Nézzük a 3-as fokozatot.

Az a vörös kör agyunk fontos része.

Itt van a temporális lebenyben,

és fontos az érzelmek miatt.

Ezeknél a bokszolóknál
évekkel, évtizedekkel később

személyiségváltozások,

hangulatingadozások következnek be.

Depresszióssá válhatnak
és öngyilkosok lehetnek.

Tudjuk, miért.

Amiatt a vörös kör miatt.

Az a terület teljesen sötét.

Sok kóros sejt található ott –

4-es fokozat, minden barna,

teljes demencia.

Tudunk róla, és tennünk kéne
valamit ez ügyben.

Valaki mondhatja,

hogy Muhammad Ali talán kertészként is

Parkinson-kórossá vált volna.

Itt a tudományos bizonyíték.

22 tudományos tanulmány.

Látják a vörös pontokat?

Amikor a jobb oldalon vannak,

az azt jelenti, hogy az a tanulmány
összefüggést mutatott ki

az agyrázkódás

és a remegéses degeneratív
betegségek között.

Egyértelmű.

Csak három olyan van,
ahol nem találtak kapcsolatot.

Ha rázzák, tönkreteszik, értik?

És nincs gyógymódunk
ezekre a betegségekre.

Egy másik tanulmány.

Láthatják a profi bokszmeccsek számát –

10, 20, 30 –

Aztán kékkel a bokszolók agyát,

és vörösben;

ez egy nagy csapat,

90, 90 felett, 30 alatt –
vegyes harcművészet.

Láthatják, minél több küzdelemben
vettek részt, annál kisebb lett az agyuk.

Kell-e pártolnunk egy sportot,

ahol a játék célja a másik agyának ütése?

El kellene gondolkodnunk ezen.

Azt hiszem,

van három olyan dolog,
amit meg kéne tennünk.

Változtatni a szabályokon,

és fejleszteni a felszerelést,
hogy biztonságosabbá tegyük.

Ezt mutatom itt.

1984-ben

a Nemzetközi Olimpiai Bizottság
úgy határozott,

hogy a bokszolóknak a meccseken
sisakot kell viselniük, igaz?

Nem tudom, tudják-e,

de Rióban az olimpián
sisak nélkül fognak bokszolni.

Úgy döntöttek, hogy a férfi bokszolók
számára nem szükséges többé.

Ideggyógyászként tudom,
és a bizonyítékok is azt mutatják,

hogy ez egy szomorú, rossz döntés.

Mi történik hát valójában az agyban,
ebben a törékeny szervben,

ha ütést mérnek a fejre?

Vannak gyorsulás okozta sérülések.

Figyeljék, ahogy Joe Fraziert
eltalálja Muhammad Ali ökle.

Óriási erőhatások vannak.

Ez olyan, mintha autót vezetve
betonfalba ütköznénk, értik?

Lehet biztonsági övünk, lehet légzsákunk;

mindenképp van kockázat.

Ez egyébként nem csak a bokszra igaz,

vagy más olyan sportokra,
ahol a játék célja a másik agyának ütése.

A futballra és a jéghokira is igaz,

és találkozunk rögbijátékosokkal is
itt Liège-ben az Egyetemi Kórházban,

ahol a fejek összeütköznek.

Ez nem jó,

és egy sisak védhet bennünket.

Sokkal nehezebb az,

hogy a sisakok
a forgató erőktől is védjenek.

Emlékeznek a "Dübörgés a dzsungelben"-re,

a nagy harcra Kinshasában Foreman ellen?

El tudják képzelni ezt az ütést,
amelyet Foreman kapott az állára?

Eldeformálódott az agya.

Higgyék el, abban a pillanatban
megszűntek a kapcsolatok.

És ezt nagyon nehéz
ellensúlyozni a sisaknak.

Szóval meg kéne változtatnunk
a szabályokat, fejleszteni az eszközöket,

és folyamatosan ellenőriznünk
kellene a sportolókat,

megfigyelés alatt tartanunk őket.

Itt Liège-ben az Egyetemi kórházban
látjuk ezeket a fiatal rögbijátékosokat,

és amikor elájulnak
vagy agyrázkódásuk van,

találkozunk velük, teszteljük őket,

és megnézhetjük, milyen az agyuk,
ezt láthatják itt.

Itt lényegében ágakhoz hasonló
színeket figyelhetnek meg.

Látják, milyen törékeny, ugye?

Ha rázzák, összetörik.

Ez nem valami jó ötlet.

Látjuk ezeket a károkat,

és védjük őket a későbbi egyre súlyosbodó
degeneratív betegségek kialakulásától.

Hadd idézzem újra

hős lázadómat, Muhammad Alit,

amikor ezt mondja:

"Azt hiszem, a boksz veszélyes.

Az agy érzékeny szerv".

Szeretném hozzátenni, hogy képesek vagyunk
csökkenteni a bokszolás veszélyét,

és így is kellene tennünk.

Nem furcsa, hogy ami a szabályokat illeti,

nincs övön aluli ütés, igaz?

De üthetjük a fejet,
és pontot kapunk érte.

Változtatni kéne ezen,
és képesek vagyunk rá.

Ahogy büntető pontok járnak
az övön aluli ütésért,

járhatna a fejre mért ütésért is.

Üssük csak a testet;

tartsuk meg a sportot,
de változtassuk meg a szabályokat.

Továbbá nem furcsa,

hogy aggódunk érte,

és mindenáron védjük
e nemes testrészünket,...

(Három kopogás)

(Nevetés)

Nekem is van.

(Nevetés)

És védjük a fogunkat,

de úgy tűnik, nem törődünk az agyunkkal?

Nos, ez fontos.

(Nevetés)

De sokkal kevesebb
örömet nyújt agy nélkül.

(Nevetés)

(Taps)

Ismerjük hát a betegséget.

Nem a közvetlen hatásról beszélek,

a kiütésről és arról,
hogy meghalnak az emberek.

Meg kéne próbálnunk elkerülni
ezt a krónikus betegséget,

amit nem tudunk meggyógyítani,
ezért meg kéne előzni.

Változtassuk meg a szabályokat,

biztosítsunk jobb védelmet
és jobb felügyeletet.

Mert nem akarjuk, hogy unokáink

olyan sportokat nézzenek és műveljenek –

nos, remélem, dohányozni sem fognak –,

és azt sem, hogy olyan sportok
hatásainak legyenek kitéve,

ahol a játék célja
agykárosodást okozni a másiknak.

Nem akarunk visszatérni a római időkbe,

tudják, egymást gyilkoló
bokszoló gladiátorokat nézni.

Nem szeretnénk

"Az éhezők viadala"-szerű
problémákkal terhelt jövőt.

Megvan a képességünk, és szükséges is,

hogy a sportot egészségessé
és biztonságossá tegyük

az elme és a test számára.

Köszönöm.

(Taps)