Susan Savage-Rumbaugh a majmokról, akik írnak

Savage-Rumbaugh bonobó majmokkal dolgozik, akik megértik az emberi beszédet és megfigyelés alapján tanulnak meg feladatokat. Ezek alapján érdemes elgondolkoznunk azon, hogy a fajok képességei mennyiben biológiailag meghatározottak, és mennyiben függnek a környezet kultúrájától.

Bonobó majmokkal dolgozom.

Többnyire nagyon élvezem, amit csinálok,

mert szerintem ez a Földön élő legboldogabb faj.

Ez amolyan jól őrzött titok.

Ez a faj kizárólag csak Kongóban él.

Ráadásul kevés állatkertben is tartják őket, szexuális viselkedésük miatt.

Szexualitásuk ugyanis zavarba ejtően emberi

a legtöbbünk számára.

(Nevetés)

De --

(Nevetés)

lenne mit tanulnunk tőlük, mert olyan közösségben élnek,

amelynek tagjai egyenlőségre törekednek, és nagyon együttérzőek.

Szexualitásuk nem csupán életük

egy félreeső szegletére korlátozódik,

hanem mindenütt jelen van.

Használják kommunikációra.

És használják konfliktuskezelésre is.

Azt hiszem, valamikor a történelmünk során – hogy is mondjam –

felosztottuk az életünket különböző területekre.

A világunkat különböző kategóriákba osztottuk be..

És az életünkből mindennek megvan ebben a maga helye.

De nem hiszem, hogy a kezdet kezdetén ilyenek lehettünk.

Sokan gondolják úgy, hogy az állatok világa nagyon kusza,

és az ember világa ehhez képest valami egészen, egészen más.

Hogy az okozati összefüggések felismerése csak az ember jellemzője.

Hogy az ő agya különleges valami módon,

és ez teszi képessé a nyelvhasználatra.

Hogy az ő különleges agya teszi képessé

az eszközkészítésre és a matematikára.

Hát nem is tudom. Felfedeztek Tasmaniában olyan törzset

az 1600-as években, amely nem ismerte a tüzet.

Nem voltak kőszerszámaik.

Tudomásunk szerint nem volt semmilyen zenéjük.

Ha összehasonlítjuk őket a bonobókkal,

hát a bonobó valamivel szőrösebb.

És közel sem áll annyira egyenesen.

Máskülönben sokban hasonlítanak egymásra.

Úgy gondolom, ha megvizsgáljuk a kultúrájukat,

talán megérthetjük,

hogy jutottunk el odáig, ahol most tartunk.

Nem hiszem, hogy ez csak a biológián múlna..

Annak szokták tulajdonítani,

de nem hiszem, hogy valóban azon múlna.

Szóval, most megismertetem önöket azzal a fajjal,

amit bonobónak hívnak.

Ez itt Kanzi,

egy bonobó.

Jelenleg Georgiaban, egy erdőben él.

Az anyja Afrika őserdőjéből érkezett,

serdülőként,

kb. 6 - 7 évvel ezelőtt.

Itt, a jobb oldalon egy bonobót látnak,

balra meg egy csimpánzt.

Látszik, hogy a csimpánznak nehezebben esik egy kicsit két lábon járnia.

A bonobó - bár valamivel alacsonyabb nálunk, karjai még így is hosszabbak a mieinknél -

jobban felegyenesedik, szinte úgy, ahogyan mi.

Ez itt a bonobót mutatja egy olyan Australopithecus-szal összehasonlítve, mint mondjuk Lucy.

Látják, alig van különbség abban,

ahogyan egy bonobó jár,

és ahogyan egy Australopithecus járhatott.

Most, hogy felénk fordulnak, láthatják,

hogy az Australopithecus medencecsontja valamivel laposabb,

és így nem kell annyira forgatnia a csipőjét .

Így könnyebb valamivel a két lábon járás.

Lássuk most mind a négyet együtt!

Video: A bonobó Közép-Afrikában él,

a Kongó-folyó által közrezárt őserdőben.

A területet sűrűn nőtt,

40 méter magas fák koronája árnyékolja.

Egy japán tudós volt az első,

aki a helyszínen komolyabban tanulmányozta a bonobókat

mintegy három évtizeddel ezelőtt.

A bonobók a csimpánznál valamivel alacsonyabbak,

karcsú termetűek és természetüknél fogva szeretetre méltó lények.

Hosszú és alapos tanulmányok sok újdonságot feltártak velük kapcsolatban.

Az egyik ilyen felfedezés volt, hogy a vadon élő bonobók gyakran járnak két lábon.

Sőt, nagy távolságokat képesek felegyenesedve megtenni.

Talán üdvözöljük először Austint!

Susan Savage-Rumbaugh (SS-R): Ez itt Kanzi és én, az erdőben.

A videón látottak nincsenek betanítva,

egyik felvétel sem trükk.

Minden úgy történt a valóságban is, ahogyan azt

az NHK japán stábja rögzítette, teljesen spontán módon.

Nyolc bonobónk van.

Videó: Figyeljék ezt a csapatot itt a tábortüzünknél!

SS-R: Egy egész család a kutatóközpontunkban.

Videó: Segítesz tüzifát gyűjteni?

Jól van.

Hozzmég!

Van egy öngyújtó a zsebemben, ha kell.

Óh, ez egy kész kincsesbánya!

Kiveheted.

Remélem tényleg van öngyújtóm.

Az öngyújtóval tudsz tüzet gyújtani.

SS-R: Kanzit nagyon érdekli a tűz.

Még sosem csinált ilyet öngyújtó nélkül,

de azt hiszem, ha valakitől elleshetné, képes lenne rá –

tüzet gyújtani öngyújtó nélkül.

Most azt tanulja, hogyan kell a tüzet táplálni.

A tűz használatát tanulja

ellesve tőlünk, hogy mi hogy csináljuk.

(Nevetés)

Ez itt egy vigyor a bonobó arcán.

Ezek az öröm megnyilvánulásai.

Video: Látom, örülsz,

ennek nagyon örülsz.

Van itt víz, amit a tűzre önthetsz. Látod?

Ügyes vagy!

SS-R: Elfelejtette behúzni a zipzárat a hátizsákján.

Szeret cuccokat cipelni egyik helyről a másikra.

Video: Austin, hallom, hogy beszélsz, Austin.

SS-R: Egy másik bonobóhoz beszél, aki a laborban van,

messzebb annál, semmint hogy hallhatnánk.

Ez itt a nővére.

Most próbál először ilyen kiskocsit vezetni.

Video: Goodbye.

(Nevetés)

SS-R: Elboldogul a pedállal, de a kormánnyal nem tud még mit kezdeni.

Rükvertzből előre-menetbe kapcsol,

és belekapaszkodik a kormányba, ahelyett, hogy elforgatná.

(Nevetés)

Tudja, akárcsak mi, hogy az a valaki ott a tükörben nem más, mint ő maga.

(Zene)

Video: Az által, hogy a tudósok a bonobókat behelyezték egy olyan kultúrába, ami egyszerre emberi és bonobó, és

két évtizeden keresztül figyelik és dokumentálják fejlődésüket ,

azt vizsgálják, hogy hogyan hathattak

(Nevetés)

a kultúrális tényezők az emberi evolúcióra.

Az ő neve Nyota.

Csillagot jelent swahili nyelven.

(Zene)

Panbanisha épp megpróbál hajat vágni Nyotának ezzel az ollóval.

A vadonban a bonobó szülők rendben tartják csemetéik bundáját.

Itt Panbanisha ollót használ ehhez, ahelyett,

hogy a kezével kurkászná Nyotát.

Igen figyelemre méltó.

Egy ilyen finom tevékenységhez

nagyon összeszedett mozdulatokra van szükség.

Itt Nyota megpróbálja utánozni Panbanishát az olló használatában.

Panbanisha felismeri a veszélyt, hogy csemetéje megsértheti magát,

ezért óvatosan megpróbálja elvenni tőle az ollót,

ahogy azt minden embergyerek édesanyja is tenné.

Itt azt látjuk éppen, hogy el tudja vágni az állati bőrt.

SS-P: Kanzi tud már kőszerszámot készíteni.

Video: Kanzi szerszámot készít,

pont ugyanúgy, ahogyan azt az elődeink tehették

két és fél millió évvel ezelőtt --

egy-egy kődarabot vesz a két kezébe és összeüti őket.

Megtanulta, hogy mindkét kezét használva

és célzott ütést mérve

jóval nagyobb és élesebb szilánkokat hasíthat.

Kanzi olyan szilánkot választ, ami elég élesnek tűnik.

A nyers bőr nehezen vágható, még késsel is.

Az a kődarab, amit Kanzi használ, különlegesen kemény

- ideális szerszámkészítésre, de nehezen kezelhető,

nagy gyakorlat kell hozzá.

Kanzi köve Gona-ból származik (Etiópia),

és azonosnak találták azzal a kővel, amit afrikai elődeink használtak

két és fél millió évvel ezelőtt.

Ezek itt a kövek, amiket Kanzi használt,

ezek meg a szilánkok, amiket pattintott belőlük.

A lapos, éles élek - akár egy késpenge.

Hasonlítsuk össze ezeket az őseink által használt eszközökkel:

megdöbbentő a hasonlóság!

Panbanisha sétálni szeretne az erdőben egy kicsit.

Folyvást csak bámul ki az ablakon.

SS-P :Ez olyan, mint – mutatok valamit, amiről nem is gondolnánk, hogy képesek rá!

Video: Panbanisha már jó néhány napja nem volt odakint.

SS-P Általában ilyenkor itt valami nyelvről szoktam beszélni.

Video: Panbanisha valami meglepő dolgot tesz.

SS-P:De mivel azt kérték, hogy itt ne a szokásos módon adjak elő,

ezért nem mondom, hogy lenne nyelvük.

Ez valami geometriai nyelv.

Video: Felvesz egy darab krétát

és valamit firkálni kezd vele a padlóra.

Mit ír vajon?

SS-P: Meg is mondja, hogy mi ez, a maga módján..

Video: Most odamegy dr Sue-hoz, és megint írni kezd.

SS-P: Ezek itt az ő jelölései a billentyűkön.

(Zene)

Megszólal, amikor hozzájuk ér.

Video: Panbanisha közli dr Sue-val, hogy hová akar menni.

Az az ábra ott egy kunyhót jelent az erdőben.

Hasonlítsuk össze a krétával rajzolt firkát a billentyűzeten lévő jelöléssel!

Panbanisha rajzolni kezd a földre.

Nagyon szép. Gyönyörű, Panbanisha!

SS-P: Eleinte nem is értettük, hogy mit csinál,

egész addig nem, amíg messzebb nem mentünk, és el nem forgattuk.

Video: Ez a jel az erdő egy bizonyos helyét jelenti.

Az az ívelt vonal nagyon hasonlít arra jelre.

A következő szimbólum, amit Panbanisha ír, egy nyakörvet jelent.

Azt a nyakörvet, amit Panbanishanak viselnie kell, amikor kimegy.

SS-P: Ez egy szigorú előírás a számunkra.

Ez a jel nem annyira jól kivehető, mint a többi,

de látni lehet, hogy Panbanisha megpróbál egy görbét rajzolni

és néhány egyenes vonalat.

A kutatók elkezdték feljegyezni, hogy miket mond Panbanisha,

oly módon, hogy krétával a padlóra jeleket rajzoltak.

Panbanisha figyelt.

Hamarosan ő is firkálni kezdett.

A bonobók képességei mindenütt ámulatba ejtik a tudósokat.

Vajon hogyan juthattak el idáig?

SS-P: Rájöttünk, hogy ha azt akarjuk, hogy a bonobók nyelvet tanuljanak

akkor semmiképp nem szabad tanítani őket.

Egyszerűen használni kell a saját nyelvünket a jelenlétükben,

mert a legfontosabb ösztönző a nyelvtanulásban:

megérteni, hogy azok, akik fontosak számunkra, mit mondanak nekünk.

Ha már egyszer megvan a képesség,

akkor a nyelv kialakításának lehetősége

szinte magától jön, természetes módon.

Egy olyan környezetet akartunk tehát létrehozni, ahol a bonobók

kedvelik azokat az egyéneket, akikkel találkoznak.

Egy olyan környzetet akartunk kialakítani, ahol jól érzik magukat,

és ahol a többiek

fontosak számukra.

Ez a környezet nem remélt képességeket hozott elő

Kanziból és Panbanishaból.

Panbanisha élvezettel játszik a szájharmonikáján,

amíg az épp egy éves Nyota el nem cseni azt tőle.

A kicsi ekkor kíváncsian belenéz az anyja szájába.

Talán azt keresi, honnan jön a hang?

Dr Sue szerint fontos, hogy ne vessük el az ilyen furcsa ötleteket.

Most Panbanisha elektronikus zongorán játszik.

Nem kényszerítette senki, hogy zongorázni tanuljon,

látta, ahogy az egyik kutató zongorázik,és érdekelni kezdte a dolog.

Folytasd, folytasd csak! Hallgatlak.

Játszd azt a gyors részt, amit az előbb játszottál! Igen, ezt!

Kanzi xylofonon játszik,

két kézzel; lelkesen kíséri Dr Sue énekét.

Kanzira és Panbanishara

jó hatással van ez a csupa-vidámság környezet,

amely ösztönzi a kultúrális képességek kifejlődését.

(Nevetés)

Oké, kapd el a szörnyeket! Kapd el őket!

Vedd el a cseresznyét is!

Figyelj, most maradj távol tőlük!

Most kergesd meg őket újra! Épp ideje, hogy megkergesd őket.

Most maradj távol! Menj el!

Fuss el! Futás!

Most újra megkergethetjük őket. Menj, kapd el őket!

Jaj, nem! Jól van, Kanzi, nagyon jó. Nagyon köszönöm.

Jól van, Kanzi, nagyon jó. Nagyon köszönöm.

Bárki is közülünk, bonobó vagy ember, el tudta volna ezt képzelni?

SS-P: Van egy környezet, ahol két faj létezik együtt, nevezzük majom-ember környezetnek.

Itt megtanulunk hasonulni a másikhoz.

Megtanulunk szót érteni velük

- szó szerint értve.

Megtudjuk, hogy valószínűleg van nekik egy saját nyelvük a vadonban is.

És ők is megtanulnak hasonulni hozzánk.

Mert hiszünk abban, hogy ez már nem csupán biológia, hanem kultúra.

Megosztunk eszközöket, technikát, nyelvet

egy másik fajjal.

Köszönöm.