Pranav Mistry: A Hatodik Érzék technológia megdöbbentő lehetőségei

A TEDIndia-nál Pranav Mistry számos eszközt bemutat, melyek segítségével a fizikai világ és a digitális világ egymással kapcsolatba léphet -- többek között a SixthSense készülékét és egy új, papír alapú 'laptopot'. A színpadi interjú során Mistry megígéri, hogy nyílt forráskódúvá teszi a SixthSense szoftvereit, mindenki számára elérhetővé téve így a technológia által kínált lehetőségeket.

Úgy növünk fel

hogy kölcsönhatásban vagyunk a körülöttünk lévő tárgyakkal.

Nagyon sok olyan tárgy van,

amelyeket naponta használunk.

A legtöbb digitális géppel ellentétben

ezeket sokkal szórakoztatóbb használni.

Amikor a tárgyakról beszélünk

egy másik dolog automatikusan hozzájuk kapcsolódik

és ez a mozdulat

az, ahogy kézbe vesszük,

ahogy használjuk ezeket a tárgyakat a mindennapi életben.

Gesztusokat nemcsak a tárgyakkal kapcsolatban,

hanem az egymással való kommunikációban is használunk.

A "Namaste" a tiszteletadás jele valakinek

vagy talán -

Indiában nem kell megtanítanom a gyerekeknek hogy ez a mozdulat

a "négy futás" a krikettben.

Ezek a természetes tanulási folyamatok részei.

Tehát, nagyon érdekelt

a kezdetektől fogva, hogy hogyan --

Hogy a hétköznapi tárgyakkal és mozdulatokkal

és azok használatával

kapcsolatos tudásunkat hogyan

lehetne hasznosítani a digitális világgal folytatott interakcióinkban.

A billentyűzet és az egér használata helyett

miért ne tudnám a környező világ tárgyaihoz

hasonlóan használni a számítógépet?

Nyolc éve kezdtem ezt a kutatást

ami szó szerint az asztalomon lévő egérrel kezdődött.

Ahelyett, hogy a számítógéphez használtam volna

gyakorlatilag szétszedtem.

Valószínűleg emlékeznek, hogy abban az időben

az egérben volt egy golyó

valamint két görgő,

amelyek arra vezették a számítógépet amerre a golyó mozdult

vagyis amerre az egér mozdult.

Engem ez a két görgő érdekelt,

azaz kellett még egy pár, ezért kölcsönkértem egy egeret a barátomtól --

amit soha nem adtam vissza neki--

így már négy görgőm volt.

Fogtam ezeket a görgőket

kivettem őket az egerekből

és egy sorba rendeztem őket.

Hozzáadtam néhány zsinórt, csigát és rugót,

és csináltam belőle egy mozdulatokra reagáló készüléket,

ami egy mozgásérzékelő szerkezetként működött

és csupán csak két dollárba került.

Magyarán szólva, bármely, a fizikai világban végzett mozdulatom

leképeződik a digitális világban

ennek a kis készüléknek a segítségével, amit nagyjából nyolc évvel ezelőtt,

2000-ben készítettem.

Mivel érdekelt ennek a két világnak a találkoztatása

eszembe jutottak a post-it üzenetek.

Miért ne kapcsolhatnám össze

a post-itok felületét

a digitális világgal?

Egy édesanyámnak szánt

papírra írt üzenetből

lehetne egy SMS

vagy egy emlékeztető

automatikusan bekerülhetne a digitális naptáramba---

egy tennivalók lista, ami automatikusan igazodik a használójához.

De akár a digitális világban is kereshetünk

vagy kérdéseket is tehetünk fel, például

Mi Dr. Smith címe?

és ez az apró szerkezet kinyomtatja a választ --

magyarán egy papír alapú bemeneti-kimeneti rendszert

hozva létre.

Egy másik kísérletben

arra gondoltam, készítek egy három dimenziós tollat.

Tehát elkészítettem ezt a tollat,

melynek segítségével a tervezők és építészek

nem csak hogy három dimenzióban tudnak gondolkodni,

hanem ténylegesen rajzolni is,

ami sokkal természetesebb használatot eredményez.

Aztán eszembe jutott, miért is ne készíthetnék

egy Google térképet a fizikai világban?

Egy kulcsszó begépelése helyett

a tárgyakat helyezem a térképre.

Ha ráteszem a beszállókártyám, megmutatja, hol van a beszállókapu.

A csésze megmutatja, hol tudok kávét venni,

vagy hova dobhatom el a csészét.

Ezek voltak a kezdeti kísérletetek

mivel a célom az volt, hogy észrevétlenül összekössem a két világot.

Egyetlen egy közös

dolog volt ezekben a kísérletekben:

megpróbáltam a fizikai világ egy elemét a digitális világgal összekapcsolni.

Fogtam a tárgyakat

vagy a való élet bármely részletét

és átvezettem őket a digitális világba,

hisz a cél az volt, hogy a számítógépes felületeteket minél intuitívabbá tegyük.

Akkor rájöttem, hogy mi nem

igazán érdeklődünk a számítástechnika iránt.

Ami igazán érdekel minket, az az információ.

Tudásra vágyunk.

Ismerni akarjuk a körülöttünk működő, mozgó dolgokat.

Ezért múlt év elején felötlött bennem,

miért is ne közelíthetnénk meg ezt a problémát az ellenkező irányból?

Mi lenne, ha fognám a digitális világot

és a fizikai világot festeném meg a digitális információkkal?

Hiszen jelenleg a pixelek ezekbe a négyszögletes, zsebméretű

szerkezetekbe vannak bezárva.

Miért ne szabadíthatnám ki őket

és tehetném a mindennapi tárgyak, mindennapi élet részévé

megkímélve magunkat a pixelek használatához

szükséges új nyelvezet megismerésétől?

Hogy valóra váltsam ezt az álmot

egy nagyméretű projektort tettem a fejemre.

Végül is, azt hiszem ezért is hívják ezeket sisak kameráknak, nem de?

Én szó szerint értelmeztem,

fogtam a biciklis sisakomat,

kivágtam, hogy a projektort bele tudjam tenni.

És így

kibővítettem a körülöttem lévő világot a digitális információval.

De később

rájöttem, hogy kommunikálni is szeretnék ezekkel a pixelekkel.

Így egy kamerát is felhelyeztem rá,

ami digitális szemként funkcionált.

Idővel kifejlesztettünk egy sokkal jobb,

felhasználóbarátabb, nyakba akasztható verziót,

amit ma sokan SixthSense készülék néven ismernek.

Azonban a legérdekesebb tulajdonsága ennek a technológiának az,

hogy segítségével akárhova magunkkal vihetjük

a digitális világot.

Bármilyen felület, falfelület

használható munkafelületként.

A kamera követi a mozdulatokat,

bármilyen kézmozdulatot

felismer.

Amint azt látják, a kezdeti verziónál

néhány színes pontjelzőt is használtunk.

Bármilyen falfelületre lehet festeni.

Csak megállunk egy falnál, és elkezdhetünk festeni rá.

Azonban a gép nem csak egy ujj mozdulatait követi.

Mindkét kezünket szabadon használva

nagyíthatunk vagy kicsinyíthetünk

mondjuk egy térképet, egyetlen mozdulattal.

A kamera

felismeri ezeket a képeket,

felismeri a széleket és a színeket,

és ezer más apró algoritmus játszódik le a gépen belül.

Tehát, ami a technikai részét illeti, eléggé összetett,

azonban a végeredmény egy sokkal intuitívabban használható eszköz.

Ami számomra sokkal izgalmasabb az az, hogy a szerkezetet kivihetjük magunkkal.

Ahelyett, hogy előkapnánk a fényképezőgépünket a zsebünkből,

elég, ha úgy teszünk a kezünkkel, mintha fényképeznénk,

és a gép elkészíti a képet.

(Taps)

Köszönöm.

És később bármely fal segítségével

elkezdhetek keresgélni a fényképek között

vagy ha úgy gondolom, módosítani akarok a képen egy kicsit

és elküldeni e-mailben egy ismerősnek.", megtehetem.

Egy olyan jövőt keresünk, ahol

a számítástechnika összeolvad a fizikai világgal.

Persze, ha nincs más felület,

az egyszerű műveletekhez a kezünket is használhatjuk.

Itt például egy telefonszámot tárcsázok a kezemmel.

A kamera nem csak a kéz mozdulatait értelmezi,

hanem képes felismerni

milyen tárgyat tartunk épp a kezünkben.

Itt például a szerkezet

a könyv borítóját

veti össze, több ezer

vagy talán több millió online könyvvel

hogy megtalálja, melyik könyv is ez.

Ha megtalálta,

akkor keres hozzá további ismertetőket.

Ha a New York Times-nak van egy hangos összefoglalója róla,

akkor gyakorlatilag a kezünkben lévő könyv segítségével

meghallgathatjuk azt.

(...tartott egy híres előadást a Harvard Egyetemen...")

Itt van például egy hír Obama múlt heti MIT-beli (Massachussets-i Technológiai Intézet) látogatásáról.

("... és külön szeretném megköszönni két kiemelkedő MIT...")

Kint ücsörögve élőben nézhettem a beszédét az újságomból.

Az újságok képesek lesznek az épp aktuális időjárás jelentést mutatni,

és nem kell majd a számítógépen utánajárni

a frissített adatoknak.

(Taps)

A hazafelé úton elég, ha fogom a beszállókártyám

hogy megnézzem mennyit késik a járatom,

mert éppen akkor nincs kedvem

kinyitni az iPhone-om,

hogy annak segítségével járjak utána.

Úgy gondolom ez a technológia nem csak azt változtatja meg --

Igen. (Nevetés)

Nem csak a fizikai világgal, de az emberekkel

való interakciót is megváltoztatja.

A mókás rész az, amikor a bostoni metró

padlóján pong-ot játszom,

nem igaz?

(Nevetés)

Csupán a képzelet szabhat határt

annak, hogyan

olvadhat össze ez a technológia a fizikai valósággal.

Azonban jogosan mondhatnák,

hogy munkánk során nem csupán tárgyakkal dolgozunk.

Sok a könyvelési, a szerkesztési munka,

azokkal mi lesz?

Sokan önök közül már alig várják a tablet (érintőképernyős, billentyűzet nélküli, hordozható) számítógépek

következő generációját.

Én, ahelyett, hogy tovább vártam volna,

megalkottam a sajátomat, csupán egy papírlap segítségével.

Fogtam és kivettem a kamerából --

Minden web kamerának van egy beépített mikrofonja.

Kiszedtem a mikrofont

és rácsipeszeltem -

egyszerűen csináltam egy csipeszt a mikrofonból --

és rácsiptettem egy papírlapra.

Így az érintés hangja

megmondja, hogy pontosan mikor érintem meg a lapot.

Közben a kamera pedig az ujjam mozgását követi.

Természetesen, nézhetünk filmeket is.

("Jó napot! Russelnek hívnak...")

("... és az 54-es raj vadon felfedezője vagyok.")

Vagy játszhatunk is.

(Motorzaj)

Itt a kamera érzékeli, hogyan tartjuk a papírt, és így

játszhatunk vele.

(Taps)

Gondolom eszükbe jutott, hogy akkor böngészhetünk is a neten.

Igen, természetesen bármilyen weboldalon böngészhetünk

vagy bármilyen műveletet végrehajthatunk egy papírlap segítségével

amikor csak szeretnénk.

Azonban engem jobban érdekelt,

hogyan használhatnánk ezt egy kicsit dinamikusabban.

Leülve az asztalomhoz csak megfogom az információt

és visszahelyezem a képernyőre

és így az asztali számítógépemen is dolgozhatok vele.

(Taps)

De miért csak a számítógépekkel játszunk, ha a papírral is lehet?

A papírlapokkal sokkal érdekesebb játszani.

Itt épp fogok egy részt egy dokumentumból

és áthelyezem ide, egy másik helyre -

majd módosítom az ottlévő

információt.

Majd úgy döntök: 'Ez így jó lesz,

kinyomtatom!"

Tehát lesz egy nyomtatott verzióm is belőle.

A munkafolyamat ezáltal sokkal intuitívabbá válik,

mint az 20 évvel ezelőtt volt,

amikor is folyton e két világ között ingáztunk.

Zárógondolatként, úgy vélem,

hogy azáltal, hogy kiterjesztjük az információkat a körülöttünk lévő tárgyakra,

nem csak a digitális szakadékot, vagy a

két világot elválasztó rést hidaljuk át,

hanem segítségével

emberek maradhatunk,

szorosabb kapcsolatban élve a minket körülvevő világgal.

Segítségével megakadályozhatjuk, hogy gépek

előtt ülő gépekké váljunk.

Köszönöm.

(Taps)

Köszönöm.

(Taps)

Chris Anderson: Pranav,

először is, engedje meg, Ön egy zseni.

Ez egyszerűen hihetetlen.

Mik a tervei? Céget alapít?

Vagy ez egy soha véget nem érő kutatás?

Pranav Mistry: Számos cég -

a Media Lab szponzor cégei

érdekeltek a technológia különbözőféle továbbfejlesztésében.

A mobil telefon szolgáltató cégek

teljesen másban gondolkodnak, mint az indiai civil szervezetek,

akik úgy vélik, miért csak 'Hatodik Érzékről' beszélünk?

Miért ne lehetne egy 'Ötödik Érzék' technológia azok számára

akik nem képesek beszélni.

A technológia segítségével képesek lehetnének, mondjuk egy

hangszóró segítségével beszélni."

CA: Mik a személyes tervei? Marad a MIT-nél,

vagy más irányban gondolkodik?

PM: Megpróbálom ezt minél elérhetőbbé tenni az emberek számára

hogy bárki el tudja készíteni a saját Hatodik Érzék eszközét,

mert sem a hardver, sem a saját készülék előállítása

nem túl bonyolult.

BIztosítani fogjuk az összes nyílt forráskódú szoftvert hozzá,

talán a következő hónaptól kezdődően.

CA: Nyilt forráskód? Ez igen.

(Taps)

CA: Tervezi, hogy visszatér ezzel ide Indiába valamikor?

PM: Igen. Természetesen.

Mik a tervei? MIT?

Vagy India? Hogyan fogja a jövőben megosztani az idejét?

PM: Rengeteg energia van itt és még több tanulási lehetőség.

Amit itt láttak az az Indiában megszerzett

tudásom eredménye.

Leginkább itt a költséghatékonyságról van szó:

a szerkezet csupán 300 dollárba kerül

szemben a 20.000 dolláros Surface (érintőképernyős kezelőfelületű) asztalokkal.

Vagy megemlíthetjük a két dolláros egeres mozdulatkövető szerkezetet,

ami abban az időben nagyjából 5.000 dollár körül mozgott.

Akkoriban egy konferencián megmutattam a szerkezetet

Abdul Kalam elnöknek

aki akkor azt mondta, hogy valahogy fel kellene használnunk a technológiát

a Bhabha Atomkutató Központban.

Szóval sokkal inkább érdekel, hogyan tudom ezt a technológiát a tömegekhez eljuttatni

ahelyett, hogy csak laboratóriumi körülmények között használnánk.

(Taps)

CA: A TED-en előadást tartó embereket véve alapul

azt mondhatom, Ön az egyike

napjaink három legjobb feltalálójának.

Megtiszteltetés hogy itt a TED-en fogadhattuk.

Nagyon szépen köszönöm.

Ez fantasztikus.

(Taps)