Az igazság egyszerű

Nothing that you acquire can be the permanent state. Only what you discover. The realization of the self is a very simple thing in itself. What It is, is just simple and natural.
This Satsang happened in Rishikesh, India 2013 under a tree which Papaji used to sit, sometimes referred to as "Papaji's tree".
Music: 'The Deep Blue' by Samadhi from the album 'Into The Deep Blue' available online at http://www.satsangshop.com/music/543-into-the-deep-blue.html.

Az önvaló felismerése önmagában nagyon egyszerű.

Az, ami van, önmagában egyszerű és természetes.

Az, ami van, egyszerű és természetes.

Sőt, azon is tűnődtem, vajon volt-e olyan idő, amikor

az emberek egyszerűen így voltak,

a természetes állapotunkban...de ezt nem tudom.

Akkoriban azt éreztem,

hogy szeretném ezt megosztani,

mert annyira egyszerű...annyira egyszerű.

De az én esetemben is kellett egy kis

súrolás ahhoz, hogy elérjek odáig.

Ez valahogy egyfajta paradoxon,

mert annyira egyszerű,

de ahonnan jövünk, az nagyon bonyolult.

Mondtam már, hogy az igazság egyszerű,

de az igazság keresője bonyolult.

És túl kell lépnie önmagán. Igen.

Nem tehetünk semmit az igazságért.

Nem tehetünk semmit érte. Nem segíthetünk az igazságnak.

Teljesen ostoba, arrogáns és buta dolog még gondolni is erre.

Az egész univerzum alapja az,

ami sugárzik és játszik az igazság

terében.

Szóval, senki nem tehet semmit az igazságért.

És a tény az, hogy mi vagyunk az igazság.

Mi vagyunk az igazság. De ahhoz, hogy megtörténjen a keresés,

a valótlan bűvöletében kell, hogy legyünk.

Máskülönben nincs keresés.

Miért volna ugyan bármiféle keresés?

Éppúgy, ahogy most is arra a meggyőződésre jutottunk,

hogy a nevünk és a kultúránk vagyunk.

Hogy a fajunk és a nemünk vagyunk.

Ez az, amit hiszünk, vagyis ezt nem kell megkérdőjeleznünk.

Egyszerűen ezt feltételezzük. Senki nem kérdőjelezi meg.

És amikor az igazság állapotában vagyunk,

az teljesen természetes.

Nem kell többé megkérdőjelezni.

De amíg megvan bennünk a személyazonosság, vagy az elképzelés, miszerint személyek vagyunk és emberek,

ez nagyon bonyolult állapota a tudatosságnak.

Nagyon énközpontú, de énközpontú

pszichológiai értelemben, ami azt jelenti, hogy

egyfajta neurózissal, egyfajta bonyolultsággal jár,

és így nem leszünk boldogok.

Senki, aki nincs tudatában

a tiszta önvalónak, nem lehet

az egykedvű nyugalom és a töretlen boldogság állapotában.

Az életünk hullámzó lesz. Ezt fogod tapasztalni.

De akik tudatában vannak az igazságnak, annak, hogy ők az igazság,

azokat az elme hullámai,

az életerő hullámai

egyáltalán nem tudják háborgatni.

Egyáltalán nem háborgatják őket.

Mert nem kapaszkodnak az elmébe,

nem kapaszkodnak semmilyen érzelmi állapotba,

nem kapaszkodnak a testbe.

Akárcsak az áramló Gangesz.

A Gangesz árad, folyik, de mégis állandó.

Árad, de állandó. A hullámai talán olyanok,

mint a gondolataink, a változékonyság, amely zajlik,

és felmerül a testben...ezek olyanok, mint a hullámok.

De maga a Gangesz, mondhatjuk, hogy háborítatlan.

Ez ugyanaz.

Szóval, nem kell évekig tanulnunk

ahhoz, hogy felismerjük az önvalót, értitek? És mégis ezt tesszük.

Nem kell hosszú évekig tanulnunk.

Mit tanulunk?

Mit tanulunk?

Mit gyakorlunk? Néha

gyakorlunk, és még csak nem is tudjuk,

miért gyakorlunk.

Néha meditálsz, és nem tudod,

mi a célja és a tárgya a meditációnak.

Ha csak azért meditálsz, hogy meditálj,

hogy egy kis ideig élvezd

a nemkettősség állapotát, ezt is tudja nyújtani a meditáció.

De mint hallottátok szatszangon is másoktól:

'Abban a pillanatban, ahogy kilépek belőle, amint

a meditációm véget ér, az élet és az elme zűrzavara

visszatér.'

Vagyis ez nem lehet az állandó állapot.

Semmi, amit megszerzel, nem lesz

az állandó állapot.

Csak amit felfedezel, ami független

a személyes hullámzástól,

csak az stabil önmagától. Senki nem teheti

stabillá. Csak felfedezni tudjuk

ezt az érintetlen lényeget.

És amikor 'mi' felfedezzük 'Azt', akkor Az vagyunk .

Nem fedezheted fel az Önvalót, és lehetsz egyszerre

az Önvaló felfedezője is, személyként.

És ezért mondom, hogy az önkutatás

olyan, mint amit pirahna kérdésnek nevezek.

Mert miközben feltárjuk és vizsgáljuk

ezt a kérdést, a kérdezőt és a kérdezést

elnyeli maga a vizsgálódás.

Semmi, amit elérsz, nem lehet az állandó állapot...

..., csak, amit felfedezel.

Spontán szatszang Papaji fája alatt