-
Lázas vagy? Istenem....
-
-Mennyi lesz?
-7,5 lira, uram.
-
Egy pillanat.... Nem fogsz meggyógyulni, ha nem pihensz.
-
Ne kelj fel ma az ágyból. Csak feküdj és pihenj.
-
-Tessék, Szép napot.
-Köszönöm.
-
Mondd meg a gyógyszer nevét.
-
-Miben segíthetek hölgyem?
-Két kalácsot kérek.
-
Fiúk, hallottátok a hölgyet.
-
Máris felírom.
-
-10 líra.
-Egy pillanat.
-
Szép napot.
-
Most kicsit sok a munkám. Nem tudok elmenni.
-
Kuzey sincs itt. Trabzonba ment.
-
Igen, de délután elviszem a gyógyszereket.
-
Legkésőbb este ott leszek. Cihan jól van? Ne engedd közel magadhoz.
-
Isten őrizz, még elkapná a betegséget.
-
Ok... Később találkozunk. Szia.
-
-Hello, miben segíthetek?
-Két kenyeret és két simitet kérek.
-
-És Ön?
-Két süteményt.
-
Rendben.
-
Igen... Pontosan. Egy világhírű vállalattal fogtunk össze.
-
Ez valóban nagyon fontos. Sokkal jobban tudunk majd fejlődni...
-
...és persze nagyobbak a céljaink is.
-
Köszönöm. Nem szerénykedem ez ügyben.
-
Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy ez a társulás létrejöjjön. Büszke vagyok magamra.
-
Köszönöm. A gyűlésen találkozunk.
-
Neked is.
-
Azt mondtad hogy végeztél a Sinanerekkel, és kidobtak téged.
-
Milyen ember lettél? Csak azért tetted hogy rosszul érezzem magam.
-
Azt akartad hogy bűnösnek érezzem magam, ugye?
-
Az arcod rezzenéstelen, nem is szégyenled magad ha hazudsz.
-
Nem hazudtam. Igen... mindannyian elvesztettük a munkánkat.
-
De az erőfeszítéseimnek hála ismét emelt fővel járhatunk.
-
Leszarom a fejed. Leszarom!
-
Odajöttél sírni hozzám mint egy gyerek, mintha kárt okoztam volna neked.
-
De működött. Láthatod...
-
Nem avatkoztál közbe ez úttal. Nem voltál a lábunk alatt.
-
Te ravasz gazember. Egy kibaszott gazember vagy.
-
Soha életemben nem láttam hozzád hasonlót.
-
Nem is vagy ember. Még élőlénynek sem nevezhetlek.
-
Nem tudsz ma megsérteni. Sajnálom. Ezt a játszmát is én nyertem.
-
Ferhat is folyamatosan "játszmákról" beszélt.
-
Tudod mi történt vele az utolsó "játszmán"
-
Te voltál aki végzett vele? Vagy valaki más?
-
Te bosszúért sírtál. Megígérted hogy megbosszulod a testvéred.
-
De mi történt? Valaki más állt bosszút érte.
-
Ez vagy te. Csak más tetteivel tudsz dicsekedni.
-
-Ezt nézd.
-Mi ez?
-
Nézd. Látod mit jelent ez?
-
-Látod mit jelent ez a papír?
-Mi ez?
-
Ez a hatalmat Burak Catalcali ügyvédje adta nekem.
-
Ez az eredeti, közjegyzői papír.
-
-Hey? Érted mit jelent ez?
-Mit jelent?
-
Azt, hogy mindenhová követni foglak téged. Minden egyes lyukba követni foglak.
-
-Valóban?
-Majd meglátod mit jelent az, ha láb alatt vagyok.
-
Istenre esküszöm....
-
Minden összeesküvésre rájövök. Senkit nem fogsz átverni, te seggfej.
-
Elmennél. Dolgoznom kell.
-
Majd megmutatom mire vagyok képes.
-
Azzal a hatalommal dicsekszel amit Ferhat gyilkosától kaptál?
-
Ha neked van ehhez gyomrod... Én semmit sem szólhatok.
-
Miféle marhaságról beszélsz? Még nem ítélték el.
-
Mi fog történni ha elítélik? Majd megeszed ezt a papírt, vagy mi?
-
Most el kell érnem a gépemet.
-
El kell érnem a gépet. Különben megmutatnám neked mit egyél meg.
-
Minden jót.
-
-Szia.
-Szia.
-
-Hogy ment a tárgyalás?
-Jól, elváltam.
-
Nagyon örülök hogy ezt hallom. Ez a legjobb Új évi ajándék.
-
Igen. Egyébként, nagyon köszönöm. A sazt.
-
Nem kellett volna. Megígérem, nem fogom eltörni.
-
Elvégre semmi rosszat nem tett, ugye?
-
-Miről beszélsz? Nem értem.
-Az üzenetre gondolok,amit írtál.
-
"Ne törj össze."
-
Nem te voltál?
-
Biztosan Zeynep ajándéka. Pontosan tudta mit adjon.
-
Igazad volt.
-
Az újságoknak is ő küldte a levelet.
-
Mondtam neked, hogy nem Simay tette.
-
Hogy jöttél rá? Beszéltél vele?
-
Mindegy, nem akarok több bajt okozni neked.
-
-Egy pillanat...
-Nézd, el kell érnem a gépem.
-
Demettel Trabzonba megyünk meglátogatni Ali családját.
-
-Oh, ez kedves.
-Igen, ezért kell mennem.
-
Kuzey.
-
Ez a mi évünk lesz.
-
Érzem.
-
Ne gondolj erre.
-
Még mindig dolgozol?
-
Végeztél.... Akkor találkozzunk a repülőtéren.
-
Nem, találkozzunk ott, vagy elkésünk.
-
Kuzey, ne felejtsd el az irataidat, rendben? Különben nem szállhatsz fel a gépre.
-
Ok, szia.
-
-Hello.
-Jó reggelt.
-
Mi újság? Van valami fejlemény a nyomozásban?
-
Ez nem a legjobb pillanat, tudom. De te elmész...
-
Úgy értem, ha megvárom míg visszatérsz elillan a bátorságom.
-
Demet, már egy hónapja csak ezen gondolkodom....
-
Újra és újra átgondolom. Küszködöm.
-
De nem találom a megoldást.
-
Demet, te megérintetted a szívem.... úgy értem.
-
Megdobbantottad a szívem. A szívem újra elkezd verni amikor meglátlak.
-
Melegséget érzek itt legbelül... Csak azt akartam, hogy tudd.
-
Most haragszol rám, ugye?
-
Tudom, hogy igen. És megértem ha soha többé nem akarsz látni.
-
De remélem tévedek.
-
Hálás leszek ha nem zárod be előttem az ajtódat.
-
Ne mondj semmit. Csak el akartam mondani hogyan érzek.
-
Jó utat.
-
Ott, az lesz az.
-
Köszönöm.
-
-Majd én.
-Hagyd.
-
Végre visszatértél közénk? Nagyon elvesztél a gondolataidban az út alatt.
-
Csendben maradtam, nem akartalak zavarni.
-
Te sem beszéltél sokat. Min gondolkodtál?
-
Amin mindig szoktam. Munka és hasonlók.
-
Olyan gyorsan ver a szívem.
-
Hogy őszinte legyek, az enyém is.
-
Menjünk.
-
Cemre, csak várj amíg levizsgázom és megszerzem a jogosítványom...
-
Aztán olyan szabad leszek akár egy madár.
-
Biztos vagyok benne hogy sikerülni fog a vizsga. Nagyon ügyesen csinálod.
-
-Valóban?
-De ne tapadj rá nagyon a kormányra. Nyugodj meg egy kicsit.
-
Nem, kényelmesen érzem most magam. Csak óvatos akarok lenni.
-
Cemre...
-
Komolyan mondom, ez maga a szabadság.
-
Beszállsz az autódba és bárhová elmehetsz, ahová csak akarsz.
-
Mindig is ezt akartam, tudod. Inkább, mint a tömött buszokat.
-
Amikor meglátom a nőket az autójukban biztonságosan és szabadon vezetni....
-
... a hátsó ülésen a gyerekeikkel..
-
..csak nézném őket. Milyen szép is.
-
És azt kívánom bár elvihetnélek egy körre a saját autómmal.
-
De látod, ez máig nem teljesülhetett.
-
-Anya, figyelj arra a gödörre.
-Látom, látom.
-
Ha megkapom a jogosítványomat elmehetünk a városból is.
-
Hétvégi kirándulásra, gyakorolhatnám a vezetést hosszabb utakon is.
-
Elmehetnénk nyaralni valahová. Két sofőr.
-
Egyik strandról a másikra egész nyáron.
-
De miért jönnél velem nyaralni, amikor a férjeddel is mehetsz?
-
Nem sokára teljesen szabad leszek.
-
-Óvatosan anya....
-Hallod miket beszélsz?
-
Tudom mit beszélek.
-
-Nem sokára vége lesz.
-Ne gondolj erre csak mert Kuzey elvált.
-
Meghallottad hogy ő már szabad, és rögtön szárnyakat növesztenél.
-
Nem azért mondtam mert Kuzey elvált.
-
Már meghoztam a döntésem. Csak arra várok hogy eljöjjön a megfelelő pillanat.
-
Azt hiszed hiszek neked? És miféle pillanatra vársz?
-
-Elmondanád?
-Ok anya, csak vezess kérlek.
-
"Ok anya", mi? Nem tudsz lemondani róla?
-
Az a sok fájdalom, és amin át kellett menned nem volt elég?
-
Miért nem nézel körbe, és választasz egy helyet ami megfelelő neked?
-
-Mindig csak álmodozol.
-Az egyetlen álmom az, hogy boldog lehessek azzal a férfival akit szeretek.
-
-És ez hamarosan be fog következni.
-Oh Istenem itt fogok meghalni a kormánynál.
-
-Szállj ki.
-Miért?
-
Szállj ki. Nem akarom hogy az autómban legyél.
-
-De én tanítalak.
-Nem akarom hogy bármit taníts nekem.
-
-Majd megtanulom magamban. Szállj ki!
-Miért haragszol rám?
-
Kiszállnál a kocsiból? Gyerünk. Ne akard hogy megbánjam.
-
Zárd be az ajtót.
-
Mi fogjuk figyelemmel kísérni a vállalat fejlődését a SNCG képviseletében.
-
Amikor eldöntöttük, hogy egy török vállalatba szeretnénk befektetni...
-
... a Sinaner Holding volt az első vállalat, ami szóba jött.
-
Akkor látjuk mennyire volt jó a választásunk, ha közelről figyeljük az eseményeket.
-
Most itt vagyunk, együtt, egy nagyon hosszú folyamat után.
-
Mindannyiunk nevében szeretnék köszönetet mondani Güney Tekinoglunak, hogy megtett mindent ezért a társulásért.
-
Remélem ez a döntés számunkra és az üzleti világ számára is eredményes lesz.
-
A hivatalos bejelentést sajtónyilatkozatban fogjuk megtenni.
-
Még egyszer köszönöm mindenkinek.
-
-Gratulálok.
-Gratulálok.
-
Én is mondanék valamit.
-
-Persze.
-A vállalat egyik legnagyobb részvényesét...
-
...Burak Catalcalit képviselem, az ő üzenetét adnám át Önöknek.
-
Kérem.
-
Burak Catalcali tudja, hogy mindent megtettek azért, hogy Őt távol tartsák ettől az asztaltól.
-
Jelenleg is kórházban van. A jogi eljárás vele kapcsolatban még folyamatban van.
-
Tisztában van vele, hogy önök közül sokan örülnek ennek.
-
Azt is tudja, hogy a bíróság előtt a tanúvallomásoknak köszönhetően szabad lesz.
-
Ha mindez lezárul, természetesen neki is lesz egy-két szava ezzel a megállapodással kapcsolatban.
-
-Köszönöm.
-Bár nem értünk semmit.
-
Mi is köszönjük.
-
Gratulálok.
-
Pont amit vártunk tőled.
-
Nagyon csúnya, értelmetlen előadás volt.
-
-Csak azt tettem amit mondtam.
-Eljött az idő a tündöklésedre, ugye?
-
Gyerünk, állj bosszút. Már nem érdekel.
-
Nem számít mit teszel. Te leszel az egyetlen aki a végén sajnálni fogja.
-
A helyedben óvatos lennék.
-
Bárki állított halálos csapdát Buraknak... most itt van ebben az épületben.
-
De ne aggódj, Baris...
-
... előbb utóbb kiderül.
-
És kis szerencsével szemtanúi lehetünk ahogy az illető mindent megbán.
-
Hagyd, engedd elmenni.
-
Az egyetlen vigaszunk hogy Burak másik képviselője nem volt itt.
-
Ha ő is itt lett volna, nem tudom elképzelni mi történhetett volna.
-
Hallottam hogy az utóbbi időben ő is a vállalatnál dolgozik.
-
Felszolgáló a rendezvényeken.
-
Simay Tekinoglu.
-
Tekinoglu volt az utolsó név amit használt.
-
Nem tudom a születési nevét.
-
Ok, várok.
-
Igen.
-
Oh?
-
Értem... Mikor lépett ki?
-
Egy hónapja? Nem tudja most hol dolgozik?
-
Értem. Beszélhetnék valakivel, akivel jóban volt?
-
Tudna adni egy nevet vagy telefonszámot?
-
Nézze, beszélnem kell Simayyal. Nagyon fontos. Meg kell őt találnom.
-
Ok, értem. Köszönöm.
-
Hey, hogy vagy?
-
Jöttem megnézni téged.
-
-Mutasd, nem vagy lázas?
-Apa, nem vagyok annyira beteg.
-
Csak kivettem pár nap szabadságot.
-
Miért nem mondtad....
-
-Elmenekültél Cemre elől.
-Apa, ne kezd megint
-
Mert nem nyugodtál meg. Még mindig amiatt szenvedsz, amit tettél.
-
-Pihentetem a fejem.
-Ez nem ér semmit, ha nem tudsz megnyugodni.
-
Folyamatosan a hangokat hallod a fejedben.
-
Én sem vagyok nyugodt.
-
Bocsánatot kértem azoktól az emberektől, akiktől kellett.
-
Lezárhatnánk az ügyet?
-
Köszönöm.
-
Nincs mit. Tudom hogy szereted a börekemet.
-
Köszönöm.
-
Meddig volt Sabiha néni kórházban?
-
3 napig. Nem tartották bent sokáig.
-
-Ébresszük fel?
-Ne, ne ébreszd fel.
-
Holnap is itt leszünk.
-
Egész nap aludt. Csak éjszaka kelt fel.
-
Sokat beszélt magában.
-
Alihoz beszélt.
-
Egészen reggelig. Napkelte után ment pihenni.
-
-Elvesztette azt is, ami maradt az emlékeiből.
-Először a múltra emlékezett.
-
Most már mindent összekever. Az embereket is alig ismeri fel.
-
Mintha érezné hogy Ali meghalt. Folyamatosan róla kérdez.
-
"Miért nem látogat meg engem?"
-
Folyamatosan őt várja.
-
Jól tettétek, hogy nem mondtátok meg neki.
-
Egyébként sem emlékezne rá.
-
Ki tudja.. lehet hogy ezt nem felejtené el...
-
... és csak rosszabb lenne a helyzet.
-
Azt mondtuk neki hogy sokat dolgozik. Ezzel próbáljuk vigasztalni.
-
A drágám.
-
Az eljegyzési képet mindig maga mellett tartja.
-
Mindig téged és Alit csókolgat a képen.
-
Nekem is nagyon hiányzott.
-
Bár többször jönnétek.
-
Nem tudtatok korábban jönni?
-
Nem volt megfelelő járat, amivel itt maradhattunk volna.
-
Azonnal vissza kellett volna mennünk leszállás után.
-
Vártuk a megfelelő alkalmat a látogatásra.
-
Szóval most jöttünk. Kuzeynek hála. Soha nem hagy egyedül.
-
-Örülök hogy itt vagytok.
-Én is kerestem a megfelelő alkalmat...
-
.... amikor én és Demet is ráérünk.
-
Az idő eljött és most itt vagyunk.
-
Örülök neki. Köszönöm.
-
Hallottuk hogy elváltál.
-
Egy gonddal kevesebb.
-
-Örülünk neked.
-Köszönöm.
-
Kérdeztem apukádtól korábban, ő mondta el.
-
Reméljük a legjobbakat.
-
Igen, reméljük a legjobbakat mindenkinek.
-
Felébredt. Lássuk mit szól ha meglát titeket.
-
Elzsibbadt a karom. Úgy tűnik ezen aludtam.
-
Anya, nézd kik jöttek.
-
Annecigim, hagy adjak egy puszit.
-
Ali... Fiam.
-
Fiam... hol voltál eddig Ali?
-
Édes fiam.
-
Fiam, hol jártál?
-
Miért nem látogattad meg anyukádat?
-
Hagy nézzelek. Fogytál?
-
-Nem.
-A bátyád azt mondta sokat dolgozol.
-
Mondtam neki hogy hozzon el hozzám. Miért nem jöttél korábban?
-
-Dolgoztam.
-Nem érdekel a munka.
-
Nem olyan fontos mint édesanyád vágyai.
-
Mennyire hiányoztál, fiam.
-
Köszönöm Istennek, hogy elhozott nekem. Oh, ki ez a lány?
-
-Demet vagyok.
-Ő Ali menyasszonya.
-
Mikor volt az eljegyzés? Gyere ide, lányom.
-
Ő van a képen is, emlékszel?
-
Ali, te is gyere ide. Ne menj sehová.
-
Ne menj még.
-
Érzéssel csináld.
-
Nem tudod egy órán belül a tálcára tenni. Nem jutok szóhoz.
-
A kezed dolgozzon, ne az eszed, fiam.
-
Finomabban fiam. Ne úgy, mint egy csiga.
-
Fiam, miért vagy ilyen lassú? Ok, add ide nekem.
-
Úgy tűnik mindent nekem kell csinálnom.
-
Végeztünk a megrendelésekkel?
-
Szép munka, jól van. De mit keres itt ez a tálca?
-
-Menj, hozz egy rongyot.
-Fiúk... ki tette az olajat ide?
-
-Nem én voltam mester.
-Ne válaszolj nekem! Hallgass!
-
Mosd fel a padlót, gyorsan!
-
Ha ez a tészta kihűl....
-
... veled etetem meg!
-
Áhh.... fiúk összekoszoltátok a nadrágomat.
-
Isten verje meg!
-
Az olajfolt nem fog kijönni. Most dobhatom ki a szemétbe.
-
Ő a régi házhoz hasonló színt akar.
-
Nem, a régi ház a múlté.Ez teljesen más.
-
Olyan színt választunk amilyet én akarok. Tessék, ez legyen.
-
-Ez a szín.
-Nem lesz dühös Sami úr?
-
Én fogom egész nap a falakat bámulni.
-
Ez a ház olyan lesz amilyennek én akarom. Ez az én házam lesz. Az enyém.
-
Mindig dühös volt ha megkértem hogy segítsen a konyhában.
-
Úgy tűnik most nélkülem is boldogul.
-
Nagyon szorgalmasak.
-
Mindent megsemmisít ami hozzám tartozott.
-
De engem nem semmisíthetsz meg. Ez a ház az enyém, Sami.
-
Nem tüntetheted el a nyomaimat.
-
Az én munkám van ebben a házban.
-
Még a falakban is az én munkám van.
-
Az Isten verje meg... Az Isten verje meg.
-
Miért megy minden ilyen rosszul?
-
Miért nem megy minden úgy ahogy kellene.
-
Az az olaj....
-
Istenem, segíts nekem...
-
Igen Aynur? Ráérek.
-
Itthon vagyok, hamarosan megyek.
-
Igen, elviszem
-
Csak mondd meg a gyógyszer nevét.
-
Egy pillanat, betűzd.
-
Kell egy toll és papír. Tartsd egy percig, lemegyek érte.
-
Hogy vagy? Nem hangzik jól.
-
Ne aggódj.... Majd én meggyógyítalak szépségem.
-
Csak egy pillanat.
-
Egy pillanat... leírom.
-
Kastamonu... İzmir...
-
Oh ok... Ismerem ezt a gyógyszert. Elviszem neked.
-
De maradj az ágyban. Pihenned kell.
-
Egészségesen van rád szükségem, drágám.
-
OK, ok.... Én leszek a gyógyír.
-
Csókollak drágám. Szia.
-
Még boldogabbak lennénk, ha a te céged is csatlakozna hozzánk.
-
Sajnos a cégem túl szerény ahhoz, hogy egy ilyen vállalathoz társuljon.
-
A számok nem ezt mondják.
-
Az értékesítési grafikon meredeken ível felfelé.
-
Légy óvatos Can. Melda asszony nagyon meggyőző tud lenni.
-
Biztos vagyok benne, velem nem lesz olyan könnyű dolga mint veled volt.
-
Úgy tűnik a partnered nem örül a társulásunknak
-
Ahogy tudod fontos érdekeltségem van a Katmanoglu Holdingban.
-
-A legnagyobb riválisunk.
-Tudom.
-
Ezért olyan fontos társulnunk.
-
-Mi folyik itt?
-Hello.
-
Az ügyészségről jöttek. Feltennének néhány kérdést Burak úrról.
-
Miről van szó?
-
Minden kérdésükre válaszoltunk korábban.
-
Hello, Güney Tekinoglu vagyok.
-
Ebru asszony, majd én foglalkozom az urakkal ha ön elfoglalt.
-
-Miről van szó?
-Burak Catalcali azt mondta a vallomásában....
-
....hogy nem az övé az autóban talált fegyver, és innen tehette valaki az autójába.
-
-És?
-Megnéznénk a biztonsági kamerák felvételeit.
-
-Elsősorban a parkolóban készülteket.
-Ez elképesztő. Miért foglalkoznak még mindig ezzel?
-
Meric asszony majd segít Önöknek. Kérem, mutassa meg az uraknak a felvételeket.
-
Erre kérem.
-
-Köszönjük.
-Nincs mit.
-
Nem örülök neki hogy ezeket a férfiakat itt kell látnom.
-
Ne aggódjon, nincs rejtegetnivalónk.
-
Már számtalanszor elmondtam.
-
Soha életemben nem volt fegyverem.
-
Soha nem is láttam közelről egy fegyvert sem.
-
Nem hazudok.
-
Nem is emlékszem rá mikor néztem utoljára a kesztyűtartóba.
-
Az első vallomásában azt mondta, hogy Kuzey Tekinoglu kinyitotta a kesztyűtartót.
-
Igen... a közgyűlés napján...
-
...amikor együtt mentünk a vállalathoz.
-
Nincs egy rágógumid?
-
Rágózni akarsz a közgyűlésen?
-
Csak el akarom ütni valamivel az időt.
-
Úgy értem, ha lett volna fegyver a kesztyűtartóban Kuzey látta volna.
-
Kuzey vallomása nem támasztja alá az önét.
-
-Azt mondta nem emlékszik arra, hogy mi volt a kesztyűtartóban
-De hinniük kell nekem.
-
Még mindig nekem dolgozik a vállalatnál.
-
Tudnak róla, ugye?
-
Burak úr, megtaláltuk a gyilkos fegyvert az ön autójában.
-
Nem számít hogy hiszünk e önnek vagy sem. Ez nem segít önön.
-
Egy ekkora fegyvert Kuzey meglátott volna, ha ott van.
-
-Azt feltételezzük hogy Kuzey Tekinoglu nem látta a fegyvert.
-Amit ő nem támasztott alá.
-
Ez Burak úr autójában volt a baleset napján.
-
Ami azt jelenti, hogy ott volt akkor is, amikor otthon vagy a találkozón volt.
-
Oh, vagy Kuzey tette az autóba.
-
Azt mondta ő volt az utolsó ember aki kiszállt az autójából.
-
Nem ő tette. Bárki tette azt a fegyvert az autómba, az a gyilkos.
-
Vagy....vagy valaki aki meg akart szabadulni a fegyvertől a találkozó után.
-
A városon kívül volt. Meg akart szabadulni a fegyvertől.
-
-De nem volt szerencséje.
-Már unom ezt.
-
Maga nem kikérdez engem. Maga vádol engem.
-
Burak úr, a tárgyalás napja nem sokára itt lesz.
-
A bíróság előtt nem mondhatja, hogy "már unom ezt".
-
Az ügyfelem ártatlan, és be fogjuk ezt bizonyítani.
-
Bárki oda tehette a fegyvert.
-
Van a fegyveren ujjlenyomat? Nincs.
-
Persze, ha az ember meg akar szabadulni egy fegyvertől...
-
... nem hagy rajta ujjlenyomatot. De...
-
...természetesen nem jósolhatta meg a balesetet sem.
-Miért nem érti?
-
Nem én tettem. Esküszöm, ebben a szobában láttam először azt a fegyvert.
-
Nézze, nem volt okom megölni azt a férfit.
-
A gyilkos akarta eltüntetni a fegyvert és engem is.
-
Csak a kesztyűket találtam az erdőben.
-
És minden azután történt hogy megmutattam azokat a vállalatnál.
-
Én is ott voltam azon az estén.
-
Azt sem láttam mi van az orrom előtt, olyan koromsötét volt.
-
Hogyan találta meg a kesztyűket?
-
Pont miután elsütötték a fegyvert.
-
-Belebotlottam.
-Belebotlott, mi?
-
Rendőrök voltak maga körül, de ön felvette...
-
....és nem is mondta senkinek.
-
-Mindent megmagyaráztam.
-Mit magyarázott meg?
-
-Kérem figyeljen a hangjára.
-Először azt is tagadta hogy az erdőben volt.
-
Aztán amikor rájöttünk hogy ott volt, nem mondott semmit a kesztyűkről.
-
Aztán betört a házukba.
-
Majd a találkozón a kesztyűket kitette az asztalra.
-
Nagyon furcsán áll hozzá ehhez az ügyhöz.
-
Most miért kellene hinnünk önnek?
-
Tudom, a látszat ellenem szól, de nem én tettem.
-
Akkor bizonyítsa! Azt mondta valaki az autójába tette.
-
-De nem voltak biztonsági kamerák a háza előtt.
-Csak sejtem, nem tudom biztosan.
-
Maga semmit nem tud..
-
Nézze, Burak úr... Ez az ügy a karrierembe került, érti mit mondok?
-
Megoldom ezt az ügyet és megtalálom a gyilkost bármi áron.
-
Vésse ezt az eszébe, és eszerint cselekedjen.
-
Panaszt fogok tenni, ha ez a férfi még egyszer az ügyfelemmel beszél.
-
Sokkal fontosabb dolgokkal kellene foglalkoznia, például a tárgyalással,
-
Mindenesetre, amit itt mondott nem fogja megmenteni az ügyfelét.
-
Szép napot.
-
***.
-
-Ezek az emberek börtönbe fognak juttatni.
-Nyugodjon meg.
-
Most még csak gyanúsított. Nem gyilkos.
-
Nincs semmijük maga ellen, csak az a fegyver. Azt a bizonyítékot pedig meg fogjuk dönteni.
-
Ez az apádé? Azt hittem a tiéd.
-
Azt hittem Güney ölte meg azt a férfit.
-
-Azt hittem a vállalatnál vagy. Már végeztél?
-Igen, szükségem volt egy kis friss levegőre.
-
Én is nem sokára megyek haza. Ne késs.
-
-El kell készülnünk estére.
-Ok drágám.
-
-Egy kicsit még itt leszek, aztán megyek.
-Rendben. Siess.
-
-Güney, hol voltál fiam?
-Dolgoztam.
-
Valami komoly döntésen gondolkozhatsz.
-
Bizonyára.
-
Örülök hogy mostantól együtt fogunk dolgozni.
-
Nem leszek mindig itt, de igen...
-
...fontos elfoglaltságok várnak ránk.
-
Éppenséggel egy kicsit pletykálni szerettem volna.
-
Mi volt az az előadás a tárgyalás után?
-
Igazából családi ügy. Venüs...ő..
-
Baris ex-menyasszonya. Van egy kártya a kezében, de ostobán használja.
-
Annyit dolgozol ezért a vállalatárt mint a Sinanerek.
-
-Talán többet is náluk.
-Igen.
-
Ez volt az ígéretem Attila Sinanernek.
-
Csodállak. Sokat bizonyítottál rövid időn belül.
-
Köszönöm...
-
...úgy tűnik utána néztél a munkámnak.
-
Igen, pontosan.
-
Tisztában vagyok vele hogy a célod a vállalat legtetejére kerülni.
-
-Miért ne.
-Valóban, miért ne.
-
-Idővel ez megvalósulhat.
-Nem sietek.
-
Talán egy nap nekem is hasonló ambícióim lesznek.
-
Kíváncsi vagyok hogy te mit kezdesz vele.
-
Banu.
-
Nézd a lányom.
-
-Nézd milyen aranyos.
-Honnan szedted ezt?
-
Az udvaron találtam.
-
Valaki elől menekült.
-
-Kié ez a macska? Nagyon aranyos.
-Ő az enyém.
-
Úgy értem, nem úgy néz ki mint egy kóbor macska. Talán valaki elvesztette.
-
-Cemre, a cica az enyém.
-Ok.
-
Olyan meleg.
-
Olyan puha.
-
Békét ad nekem.
-
Sajnálom...
-
Senkinek nem adhatom oda.
-
Ugye, lányom?
-
Mert ő az enyém.
-
Hideg van itt. Talán be kellene menned.
-
Ne aggódj miattam. Tudok vigyázni magamra.
-
Amíg valakinek nem az a célja hogy bántson....
-
...tudok vigyázni magamra.
-
De nem tudtam megvédeni a babámat.
-
Nem tudtam őt megvédeni.
-
Ezért neked is menned kell.
-
Banu még mindig nem néz ki jól.
-
Nem sokára összeszedi magát. Nem ez az első alkalom, hogy ez történik
-
De most először vesztette el a babáját.
-
Ez alkalommal sokkal rosszabb a helyzet.
-
Nem beszél senkivel, nem is megy el itthonról. Nem dolgozik.
-
Teljesen bezárkózott. Nincsenek céljai.
-
-Anya azt mondta hogy pihenésre van szüksége.
-Kétlem hogy valaha rendbe jön.
-
Ti túl elfoglaltak vagytok a társulással. Senki nem figyel rá.
-
Furcsa...
-
....együtt érzel vele, vagy a bűntudat beszél belőled?
-Ne gonoszkodj.
-
Csak sajnálom őt. Látom mennyire reményvesztett.
-
Ott ült az udvaron egy macskával az ölében. Játszott vele, és "lányomnak" szólította.
-
Nagyon magányos.
-
Barátkozni akarsz vele, vagy mi?
-
Nincsenek ilyen szándékaim. Csak figyelmeztetlek.
-
Éppenséggel...
-
Szüksége lenne egy jó barátra.
-
Egy olyan barátra, amilyen neki sosem volt.
-
Valakire, akire számíthat.
-
-Valakire, aki kedves vele.
-Ez lennék én?
-
Az neki sem tenne jót. A napjaim itt meg vannak számolva.
-
A nyilvános értékesítés hamarosan eljön.
-
-És?
-A megállapodásunknak vége. Elválunk.
-
Majd én megmondom mikor válunk el. Jó étvágyat, én a dolgozó szobában leszek.
-
Baris, kérlek mondd hogy nem akarod meghosszabbítani. Kérlek.
-
Vacsora után azonnal kijöttél ide.
-
Beszélgettem a testvéremmel.
-
Köszönöm.
-
Ezt akkor csinálta amikor másodikos volt.
-
A kis gazember itt hagyta a nyomát.
-
Tedd ide a kezed.
-
Érzem a lélegzetét.
-
Mióta itt vagyunk mindenhol őt látom magam körül.
-
Ránézek arra a székre, és arra gondolok, hogy biztosan azon ült amikor még élt.
-
Ezeket a kapcsolókat használta hogy felkapcsolja a villanyt.
-
Ezt a poharat, hogy igyon.
-
Megfogta az ajtó kilincset.
-
Ebben a házban született és nőtt fel.
-
Még most is olyan, mintha visszhangozna a hangja a falakból.
-
Olyan, mintha...
-
... kijönne a házból, és tudod...
-
...azt mondaná: "Testvérem"
-
Mi az? Azt mondtad hideg van.
-
-Jól vagyok.
-Vedd fel a kabátod.
-
Vedd fel, vagy menj be. Meg fogsz fázni.
-
-Kuzey.
-Te....
-
-Mondd.
-Te mondd.
-
Észrevetted?
-
Sadi még mindig nem tud a szemembe nézni.
-
Észrevetted, nem?
-
Mert tudja...
-
...ha a szemembe nézne elmondaná a tekintetete amit a szája nem tud.
-
Még ha...
-
...ha nem is mond semmit, a szeme elárulná...
-
..."a testvérem miattad halt meg."
-
"Az ujjadat sem mozdítottad érte." ezt mondaná.
-
Kuzey, ne bántsd magad.
-
Azt mondaná "másnak hagytad hogy bosszút álljon érte."
-
"Valaki más büntette meg Ali gyilkosát."
-
Még azt sem tudjuk ki volt.
-
Ezért, nem mond semmit nekem...
-
...nem néz a szemembe sem. Csak hogy ne tudjam hogy mit érez.
-
Tudom.
-
Azzal, ha más szemében látok hasonló szenvedést nekem is még jobban fáj.
-
Ezért nem tudunk egymás szemébe nézni.
-
Ne légy ilyen magadhoz. Ne tedd még nehezebbé magadnak.
-
Mondtam, már megtalálták a vigaszukat.
-
Kell ennél többet mondanom?
-
Ali!
-
Nagyon hiányzik nekem, Demet.
-
A fenébe, nagyon hiányzik.
-
Tudom, nem kellene....
-
... ezt mondanom. Úgy értem, nem kellene épp előtted ezt csinálnom.
-
De mi mást tehetnék...
-
Nincs rajtad kívül más testvérem.
-
-Menj be. Nehogy megfázz.
-Te nem jösz?
-
-Még üldögélek itt egy kicsit. Menj be.
-Kuzey.
-
Anyám téged keres.
-
Úgy értem, Alit keresi.
-
-Megyek...
-Mit tehetnénk. Egy kicsit még játszanunk kell.
-
Ez nem lehet könnyű, Isten adjon neked erőt.
-
Megfognád ezt, kérlek.
-
Igaz, az anyám elrejti az emlékeit.
-
Mi helyette is szenvedünk.
-
Ha levetted az ujjadról a gyűrűd a nyakadból is leveheted.
-
-Nem kell kötődnöd hozzá
-Miért mondod ezt, Sadi?
-
Így az utazásaimra is magammal vihetem.
-
Főleg a hosszú utakra, amikor az ujjam megdagad hordhatom a nyakamban.
-
Olyan mintha Ali mindig velem lenne.
-
Ez a gyűrű nem akadályoz semmiben.
-
Ez vigyáz rám.
-
Mindig a nyakamban lesz életem végéig.
-
-Még akkor is ha valaki más lép az életedbe?
-Mire gondolsz Sadi?
-
Nem gyászolhatod Alit örökké.
-
Előbb vagy utóbb, valaki belép az életedbe. Valaki mással fogsz új életet kezdeni.
-
Még ha el is jön az a nap, ezt a gyűrűt mindig hordani fogom.
-
Velem lesz életem végéig.
-
Holnap vigyél el a Bostepehez fiam. Rég nem jártam ott.
-
-Hiányzik a friss levegő.
-Persze, elviszlek anya.
-
Akárhová elviszlek ahová csak szeretnéd.
-
Találkozom néhány barátommal apa.
-
Nem, csak elmegyünk valahová. Ok, ok, ne aggódj.
-
Ok, apa. Szia.
-
-Hello, engem vársz?
-Hello...
-
Altan vagy, ugye? Simay barátja.
-
-Bassza meg...
-Várj egy kicsit.
-
-Mondd meg hol van Simay.
-Hagyj békén, honnan tudjam hol van?
-
Ki vagy te? A mániákus férje küldött?
-
-Csak beszélni akarok Simayyal.
-Nem tudom hol van, és nem is érdekel.
-
-Nem akarom bajba sodorni magam.
-Én sem ezt akarom.
-
-Csak bocsánatot akarok kérni tőle.
-Ezt nem veszem be.
-
Örülök hogy megszabadultam tőle. Mit akarsz még tőlem? Nézd, én nem láttam őt, érted?
-
A ribanc kitartó volt, de mondtam neki "tűnjön el innen", és kidobtam a lakásból.
-
Fogd ezt.... És áruld el hol van.
-
Nem tudom hol van. De úgy hallottam, hogy a 'szolgáltató szektorban" dolgozik.
-
-Mit gondolsz mit csinálsz?
-Ez az enyém.
-
Az a férfi nekem akarta adta. Te csak odamásztál elé.
-
Ne csináld ezt még egyszer. Hallottad? Soha!
-
-Engedj el, idióta.
-Fejezzétek be, a főnök meg fog látni titeket.
-
Ne nyúlj még egyszer a pénzemhez, megértetted?
-
Különben megöllek. Azt is megbánod hogy megszülettél.
-
Megígéri. Nem nyúl többé hozzá.
-
Ő bolond, én mondom neked. Őrült!
-
-Jó reggelt.
-Reggelt.
-
Olyan mélyen aludtál, hogy az ébresztőt sem hallottad.
-
Egész éjjel fent voltam. Reggel tudtam csak elaludni.
-
Édesem, időben be kell venned a gyógyszereidet. Akkor nem lesz gondod az alvással.
-
-Mi az, mit nézel?
-Éjszaka beszéltél álmodban.
-
Én? Mit mondtam?
-
Azt mondtad, "Ferhat".
-
Azt suttogtad: "Ferhat, ne gyere. Ne gyere."
-
Aztán sokáig sírtál.
-
Zokogtál.
-
Szórakozol.
-
Folyamatosan az ő nevét ismételgetted.
-
Miről álmodtál?
-
Nem tudom, nem emlékszem.
-
Te ölted meg Ferhatot?
-
Nézd azt az arcot. Soha nem gondoltam hogy ilyen jót fogok nevetni kora reggel
-
Fal fehér vagy.
-
Güney, kérlek nézz bele a tükörbe. Nagyon viccesen nézel ki.
-
Ez nem vicces.
-
Azt hiszed őrült vagyok, ugye?
-
De nagyon vicces vagy.
-
Aw... gyere ide te kis buta.
-
Fal fehér vagy.
-
A drágámnak rémálma volt, ugye?
-
Miért nem ébresztettél fel?
-
Élveztem ahogy szenvedsz.
-
-Csak szórakozom.
-Tudom.
-
Tudod mit... Miért nem maradsz ma velem?
-
Te nem jössz dolgozni?
-
Nem akarok bemenni. Kérlek, ne mondj nemet.
-
Elmehetnénk a hajóra megreggelizni.
-
-Ebben az időben?
-Igen.
-
Drágám, dolgoznom kell. Sok munka halmozódott fel neked is, nem?
-
-Gyere, öltözz és menjünk együtt dolgozni.
-A munka megvár, majd később megcsinálom.
-
Ok, ahogy szeretnéd. De nekem sietnem kell. Átöltözöm.
-
-Jó reggelt. Cemre asszony felébredt már?
-Igen, asszonyom.
-
-Beszélhetnék vele?
-Persze asszonyom.
-
Banu asszony az, beszélni szeretne önnel.
-
-Hello.
-Szia Cemre, hogy vagy?
-
-Köszönöm jól, és te?
-Én is.
-
-Már reggeliztél?
-Nem, miért kérded?
-
Nem megyek ma dolgozni. Arra gondoltam reggelizhetnénk együtt.
-
Elmehetnénk valahová, mit gondolsz?
-
-Nem is tudom.
-Mit nem tudsz ezen? Gyerünk Cemre.
-
Tudom hogy bánt téged ami velem történt.
-
Mindennek ellenére próbáltál közeledni felém.
-
És most én is próbálok. Szóval kérlek, ne utasíts vissza.
-
Csak beszélgetnénk, megoldanánk a problémáinkat.
-
-Így gondolod?
-Igen. Kérlek.
-
-Rendben, legyen.
-Átöltözöm és lent leszek pár percen belül.
-
-Ok.
-Oké, lent találkozunk.
-
-Jó reggelt.
-Jó reggelt.
-
Ma reggel egyedül kell reggelizned.
-
Én Banuval eszem.
-
-Valóban?
-Meghívott reggelizni.
-
Banu... Wow.
-
A béke szele hamarabb eljött mint vártuk.
-
-Nem akarom felidegesíteni őt.
-Jól teszed...
-
...menj csak. Ha nem szégyellném magam, most sírnék. Megható.
-
Készítsék elő hajót. Igen
-
A hajón reggelizem.
-
Mit akarsz a hajón egyedül, ilyen rossz időben?
-
Nem leszek egyedül. A kapitány is velem lesz.
-
Jó lesz, biztos vagyok benne.
-
Forduljon meg.
-
Szégyelld magad. A rendelést sem írtad fel helyesen.
-
És az ügyfél velem veszekszik a telefonban, mert nem kapta meg a 150 süteményt.
-
-Esküszöm, nekem 100-at mondott.
-Hallgass.
-
Nem ez volt az első alkalom, hogy elrontottad.
-
Halljátok? Már megint csörög a telefon.
-
Megint kiabálni fognak velem. "Miért nem kaptam meg a megrendelést?"
-
Mit mondjak most nekik? Miért nem beszéltek inkább ti vele?
-
-Hello?
-Jó reggelt apa.
-
-Mi újság?
-Semmi...
-
...csak kiosztom ezeket az idiótákat. Rendbe hozom azt amit ők elrontanak.
-
-Most mi történt?
-Ezek a fiúk idióták, én mondom neked.
-
Mintha olyan bonyolult lenne, mint rakétát küldeni az űrbe.
-
Ugyanazt csináljuk minden nap. Mégis minden nap új probléma adódik.
-
Elegem van ebből. Az őrületbe kergetnek!
-
Mit tehetnék velük? Dobjam ki őket az üzletből?
-
Nyugalom, vegyél levegőt is. Mondd el mit rontottak el ezúttal?
-
Nem mondom el mit csináltak. Csak még jobban felidegesíteném magam.
-
Inkább te mondd meg mikor jöttök vissza?
-
Sabiha néni nincs valami jól.
-
Igazából azt terveztem hogy tovább maradok. De most hogy hallom mi folyik ott...
-
-... inkább hamarabb visszamegyek.
-Csinálj amit akarsz.
-
Érezd jól magad ott, vagy gyere vissza, nekem mindegy.
-
Ezek az idióták felidegesítenek, lángol a fejem.
-
És te persze jól érzed magad távol mindentől.
-
-Én is szeretlek téged.
-Istenem, te is engem?
-
-Istenem, mivel érdemeltem ki ezeket az idiótákat?
-Ok, szia.
-
Hey, add át nekik üdvözletem.
-
És mindenkinek jobbulást kívánok.
-
Persze, átadom apa.
-
-Jó reggelt.
-Jó reggelt.
-
Autóval megyünk? Azt hittem sétálni fogunk.
-
Kimegyünk a hajóhoz. Ott fogunk reggelizni.
-
-Ebben az időben?
-Igen.
-
Mondtam nekik hogy melegítsék fel a hajót. Gondoskodnak a reggeliről is.
-
-Isteni lesz, majd meglátod.
-Nekem nem tűnik jó ötletnek.
-
-Miért?
-Hát, nem is tudom....
-
Elég szeles idő van, ilyenkor nem jó hajózni.
-
Nah, minden jó lesz. Higgy nekem.
-
Jó móka lesz. Gyerünk.
-
Hello, kit keres?
-
Jó napot, Aynur asszonyt szeretném meglátogatni. Egy barátja vagyok.
-
De nem találom a nevét.
-
Ezért csengettem be önhöz. Elnézést.
-
Jöjjön csak. Aynur asszony a 2. emeleten lakik, négyes lakás.
-
-Nagyon köszönöm.
-Aynur asszony egy kicsit beteg, azt hiszem.
-
-Talán alszik.
-Tudom, tudom.
-
-Azért jöttem, hogy beadjam neki az injekciót.
-Valóban?
-
-Jobbulást neki.
-Köszönöm.
-
Tudom hogyan keltsem fel.
-
Kinyitná az ajtót?
-
Miben segíthetek?
-
Jó napot, Handan Tekinoglu vagyok.
-
Vagyis Handan Tekinoglu voltam, egészen mostanáig.
-
Már nem használom ezt a nevet, gondolom tudja.
-
Ez csak megszokás.
-
Beszélhetnék önnel?
-
Én... kicsit beteg vagyok.
-
Higgyen nekem, nem rossz szándékkal jöttem.
-
Amit mondani szeretnék, csak segít Önön. Kérem.
-
Nem rabolom sok idejét.
-
Köszönöm.
-
Elnézést...
-
Egy kis rendetlenség van, mióta beteg vagyok.
-
Kérem, foglaljon helyet.
-
-Mindjárt rendbe szedem magam.
-Köszönöm.
-
Egy pillanat és jövök.
-
Kérem, ne szóljon Saminak arról, hogy itt vagyok.
-
Nem fogok.
-
-Jó reggelt.
-Jó reggelt asszonyom, üdvözlöm.
-
-Az idő rosszabbra is fordulhat.
-Talán félsz?
-
Megoldom.
-
-Minden készen van, kapitány?
-Igen asszonyom.
-
Cemre, önts nekünk teát. Mindjárt megyek én is.
-
-Egyedül hajózunk ki.
-De Banu asszony.
-
Köszönöm, Viszlát kapitány.
-
Banu!
-
Banu!
-
-És a kapitány?
-Én vagyok az.
-
-Ne szórakozz, te fogod vezetni?
-Igen.
-
-Miért hagytad ott a kapitányt?
-Mert nincs rá szükségünk.
-
Gyerekkorom óta vezetek hajót. Engedélyem is van, ne aggódj.
-
Banu, forduljunk vissza. Le akarok szállni.
-
A tengertől vagy tőlem félsz?
-
Nem akarok hajózni, vissza tudnál fordulni?
-
Légy velem őszinte. Ünneprontó vagy, vagy egyszerűen gyáva?
-
Ne félj.
-
Minden rendben lesz, ígérem.
-
Ne haragudjon a rendetlenségért.
-
Ahogy említettem, beteg vagyok. Nem tudtam kitakarítani.
-
Azt hiszem Szilveszterkor fázott meg.
-
Ha valaki jól szórakozik, nem foglalkozik apróságokkal..
-
Például a hideggel, és hasonlókkal.
-
Aztán később megbetegszik.
-
Így van. Miről szeretett volna beszélni?
-
Sami Tekinogluról akartam mesélni.
-
-Nem szeretnék erről beszélni.
-Miért?
-
Azt gondolja, hogy jól ismeri őt?
-
Azt hiszem elég jól ismerem.
-
Igazából nem tudom hogy mikor kezdődött vagy mióta tart az Önök kapcsolata...
-
....de én 16 éves korom óta ismerem őt.
-
Gyerekkorom óta ismerem. Sami...
-
.... most azt a pékséget vezeti amit egykor az apja ráhagyott.
-
Gyerekkorában elvesztette a szüleit.
-
Sok emberről kellett gondoskodnia.
-
Ott kellett hagynia az iskolát a munka miatt.
-
Éjjel-nappal dolgozott megállás nélkül.
-
De gondolom ezt már elmesélte önnek.
-
Én középiskolás voltam akkor. Ő nem hasonlított egyik iskolatársamra sem.
-
Nagyon határozottnak tűnt. Biztos lábakkal állt a talajon.
-
És természetesen jóképű is volt. Én pedig fiatal voltam és beleszerettem.
-
A családom persze ellenezte. Ő azt mondta, hogy majd gondoskodik az iskoláról, és majd elküld egyetemre is.
-
Bíztam benne.
Hittem neki.
-
A családom és mindenki akit ismertem ellenezte. Szóval elszöktem vele.
-
Összeházasodtunk
-
A családom kitagadott engem.
-
Soha többé nem láttam a szüleimet.
-
Nem tartott sokáig míg megmutatta a valódi arcát.
-
Amikor először megütött teljesen lesokkolt.
-
De minden ajtó bezárult előttem.
-
Nem mehettem vissza. Nem volt hova visszamennem.
-
Az 'I' betűt sem láttam az Iskolából.
-
Hatalmas csalódás volt számomra.
-
Megbántam.
-
De nem volt más választásom. Évekig el kellett viselnem.
-
El kellett viselnem az ütéseket, a kínzást és a megaláztatást.
-
30 évig tartott. Teljesen tönkretett.
-
Mindig bántott, lenézett.
-
Tudja mit, Aynur asszony.
Évek óta csak az álláshirdetéseket nézegetem az újságokban.
-
Nézem a hirdetéseket, irigylem a dolgozó nőket...
-
...akiknek nem kell elviselniük a férjük kínzásait a túlélésért cserébe.
-
Az egész életemet így töltöttem. Sehová nem mehettem, nem is vehettem levegőt...
-
...a beleegyezése nélkül.
-
Egy hosszú történet röviden...
-
...gyerekkoromban és most sem élhetek rendes életet.
-
Nem élhetek nőként.
-
De Istennek hála, jobb később mint soha, most már szabad nő vagyok.
-
Most próbál új kapcsolatot kezdeni önnel.
-
Aynur asszony, egyértelmű hogy Sami Önnek a másik oldalát mutatta.
-
Az nem az igazi Sami.
-
Egy napot sem ünnepelhettem meg a házasságunk 30 éve alatt.
-
Soha nem kaptam tőle virágot.
-
A házasságunk első évében...
-
....vett nekem egy edénykészletet ajándékba.
-
Én nem voltam a felesége.
-
Én csak egy alkalmazott voltam, aki kiszolgálta őt.
-
Az ok amiért ezt most elmondom Önnek az, ...
-
....hogy tisztában vagyok vele, hogy új életet szeretne kezdeni vele.
-
Önnek van egy gyermeke is.
-
Mielőtt megtenné ezt a lépést, gondolja át: mégis kivel kezdek új életet?
-
Nehogy később megbánja, mint ahogy én is tettem.
-
Hallottam, hogy nem sokára eljegyzik egymást.
-
Az út, amelyre rá szeretne lépni...
-
... én is azt az utat jártam végig.
-
Végig ütésektől és kiabálásoktól szenvedtem.
-
Sem engem, sem a hűségemet nem értékelte.
-
Egy nap aztán az ajtón kívül találtam magam.
-
Istennek hála a fiaim segítettek nekem.
-
Úgy gondolom önnek sem lenne mellette jó élete.
-
De én csak tanácsot tudok önnek adni.
-
Remélem nem bánja meg később a döntését. Az úton, amelyre lépni szeretne...
-
...valóban vele szeretne végig sétálni?
-
Remélem nem találja ön is viharban magát, miközben az eső elől menekül.
-
Mi ugyanarról az emberről beszélünk? Nem tudom elhinni.
-
Biztosan azt gondolja, hogy hazudok, mert zavar a kapcsolatuk.
-
De ha az ön helyében lennék, úgy értem, ha abból amit mondtam...
-
... csak egy dolog igaz lenne, nem mennék hozzá ahhoz az emberhez.
-
Különben újra az összes szörnyűség valóra válik.
-
Ha nekem nem hisz, kérdezze meg őt. Lássuk mit válaszol.
-
Ha tagadja, és hisz neki...
-
... akkor minden jót kívánok Önöknek.
-
De akkor senki mást nem hibáztathat.
-
Én csak azt tettem, ami a kötelességem.
-
A lelkiismeretem tiszta. Most önön múlik a döntés.
-
Szép napot.
-
Ez ugyanaz a gyógyszer, ugye? Nem csupán ahhoz hasonló.
-
Igen, ez ugyanaz. A raktárból hoztam.
-
A gyógyszer a táskában van.
-
-Fiúk, kínáljátok meg valamivel az urat.
-Nem uram, a gyógyszertárban sok a munka, mennem kell.
-
Nekünk is sok vásárlónk van ma, ezért nem tudtam elhagyni a boltot.
-
-Sajnálom, hogy ezzel kellett fáradnia.
-Nem gond Sami úr.
-
-Ez nagyon sürgős volt, ezért kellett...
-Remélem semmi komoly. Ki beteg?
-
Uhmm... a beteg... a fiam beteg.
-
Soha nem öltözik melegen. Aztán megfázott.
-
Tudja, ilyenkor kiszámíthatatlan az időjárás.
-
-Jobbulást neki.
-Köszönöm.
-
-Szép napot.
-Önnek is.
-
Min nevettek?
-
-Nem nevettünk.
-Mi az hogy nem? Láttam.
-
Ti itt nevettek, miközben a sütemény megég a sütőben.
-
Hey? Kinek beszélek?
-
Álmodozol Mahmut, vagy mi?
-
Bár otthon maradtunk volna.
-
-Ha az idő rosszabbra fordul...
-Ne aggódj.
-
Van tapasztalatom a hajózásban, még ilyen időben is. Minden rendben lesz.
-
Apával sokszor mentünk hajózni.
-
Güneyyel is.
-
Az iskola első éveiben csak akkor jött velünk, ha apám hívta.
-
Nem akart velem kettesben lenni.
-
Visszafogta magát, miattad.
-
-Ma senki nem zavarhat meg minket.
-Banu, mit csinálsz?
-
Nem akarom, hogy megzavarják a magányunkat.
-
-Ne hülyéskedj. Add vissza a telefonom.
-Kérlek Cemre.
-
-Nem akarom hogy zavarjanak minket.
-Banu, kérlek add vissza.
-
Visszaadom, ha beszéltünk. Ülj le.
-
Úgy beszélgetünk, akár a barátok.
-
Te voltál az egyetlen akivel Güney törődött.
-
Éjjel-nappal rólad beszélt.
-
Banu, ez már a múlt.
-
De olyanokról beszélek amiket nem tudsz. Szóval hallgass meg.
-
Például... mielőtt találkoztunk volna..
-
...te voltál a legnagyobb riválisom.
-
Güney mélyen belevésett téged az elmémbe.
-
Ahogyan szeretett téged még különlegesebbé tett.
-
Elérhetetlen volt számomra miattad.
-
Minden egyes lépésemmel, ha közeledni próbáltam felé beléd ütköztem.
-
Ez nagyon fájt. Szenvedtem.
-
Tudom, kívülről nem olyannak tűnök, mint aki ilyet érezhet.
-
Ridegnek tűnök. Tudom.
-
De fogalmad sincs...
-
....hány éjjelt sírtam át miattatok.
-
Sajnálom.
-
Igen, sajnálhatod..
-
Mert én jobban szerettem Güneyt nálad.
-
Banu, én már semmit nem érzek iránta.
-
Bár sohasem éreztem volna. De nem változtathatjuk meg a múltat.
-
Szóval a semmiért szenvedtem?
-
Nem.
-
Még mindig nem tudtam tőled megszabadulni.
-
Pedig próbállak megkedvelni.
-
Ez hatalmas lépés tőlem.
-
-Próbálok kedves lenni veled.
-Neked nincs szükséged az én barátságomra.
-
Látod. Magányos vagyok.
-
Senkim sincs.
-
Senki nincs körülöttem aki törődne velem.
-
-Güney sem.
-Güney szeret téged.
-
Ő csak a hatalmat szereti amit tőlem kapott.
-
Csak az ambíciói miatt van velem.
-
Én vagyok az egyetlen esély számára...
-
...hogy elmenekülhessen a múltjától.
-
Ha nem vesztettem volna el a babát...
-
....ha nem vesztettem volna el.
-
Ő teljesen az enyém lenne.
-
Ezért akartam ennyire ezt a babát.
-
Banu, ez nem az én hibám.
-
Talán, ha az ellenségemnek tekintelek az egyetlen út számomra.
-
Ha haragot érzek irántad...
-
....kevésbé fáj.
-
A megmentőd eljött hogy megmentsen ettől az őrült nőtől.
-
Banu!
-
Banu!
-
Banu, ne csinálj hülyeséget.
-
Szia szerelmem
-
-Mit keresel itt?
-Nyugalom. Nézd...
-
....Cemre jól van. Nem dobtam a tengerbe.
-
Persze hogy nem...
-
Csak aggódtunk, hogy kihajóztatok, és a telefonotok is ki volt kapcsolva.
-
-A kapitány szólt nektek?
-Igen, hívta Barist.
-
Amikor nem tudta elérni Cemrét felhívott engem.
-
Csak beszélgettünk.
-
Oh, nézd, idegeskedniük kellett a semmiért.
-
De most már megnyugodhatsz. Cemre jól van.
-
Jobban aggódtam miattad.
-
Felhívhatod Barist ha szeretnéd.
-
Fel fogom.
-
Jól néz ki a reggeli.
-
Ha meleg a kávé, kérhetnék én is?
-
Menjünk haza. Nincs kedvem itt maradni. És hideg is van.
-
-Mit gondoltál, mit csinálsz?
-Ne kiabálj.
-
-Ne csináld ezt.
-Mit gondoltál mit csinálsz egy idegen lakásában?
-
Miért mentél oda? Mit csináltál ott?
-
-Kinek képzeled magad?
-A volt feleségedként mentem oda. És?
-
-Te szemét...
-Gyerünk, üss meg. Miért álltál meg?
-
Meg akarsz ütni, ugye?
-
Nem szégyenled magad? Miért mentél oda, miért járattál le?
-
-Hálátlan nő.
-Nem járattalak le.
-
Csak elmondtam miféle ember vagy valójában.
-
Elmondtam mennyire hálátlan voltál hozzám. Hogyan vertél meg. Hogyan kínoztál.
-
Miért kellett ezt tenned? Szégyelld magad.
-
Te szégyelld magad!
-
-Talán rosszat tettem?
-Féltékeny vagy, ugye?
-
Féltékenységből tetted. Csak tönkre akartad tenni a kapcsolatomat.
-
Nem hagytam el a családom, csak hogy veled legyek?
-
Nem hagytam ott az iskolát miattad?
-
A fiatal éveim, a szegénység...
-
.... nem dolgoztam én is keményen?
-
Nem viseltem el minden verést éveken át?
-
Ki viselt el kit, te szégyentelen? Nekem kellett elviselnem a zsémbeskedésedet.
-
Láttam valaha egy apró mosolyt az arcodon?
-
Minden tetted csak fejfájást okozott nekem.
-
Jöttél valaha úgy haza, hogy ne lett volna étel az asztalon? Előfordult valaha, hogy koszos ruhában kellett munkába menned?
-
Két fiúval ajándékoztalak meg.
-
A szegénység ellenére felneveltem őket.
-
Te adtad őket nekem? És ki tartotta értük a hátát egész életében?
-
Nem te akartad hogy gazdag nőt vegyenek el? Hogy gazdagságban élhess?
-
Csak azt akartam, hogy gyerekeimnek ne olyan életet kelljen élniük, mint az enyém.
-
Azt akartam, hogy tiszteljék őket, szeressék őket. Azt az életet élhessék, amit megérdemelnek.
-
Ezért volt hogy az egyiknek fogtad a kezét, míg a másikat börtönbe küldted?
-
Ezért hallgattál végig Kuzey tárgyalásán is?
-
Hallgattam, ahogyan te is.
-
Ha nem tetted volna nehezebbé számára, ha nem veszekedtetek volna aznap..
-
... talán nem így történt volna.
-
Amit mondasz...
-
Handan asszony, amit mondasz...
-
.... az még mindig hatalmas seb a mellkasomban.
-
Ez egy féreg ami felfalja az elmém.
-
De ha másik anya lett volna a te helyedben...
-
Ha másik anyjuk lett volna...
-
... a testvérek nem gyűlölnék egymást ennyire.
-
Nem lennének ellenségek.
-
Együtt lennének.
-
De kinek is beszélek....
-
.... amikor te voltál az, aki elhagyott minket...
-
...aztán segítségért könyörögtél a fiadnál...
-
... akinek évekkel korábban hátat fordítottál.
-
Ide jöttél Kuzey lakásába.
-
Szégyelld magad. Szégyelld magad!
-
Egyértelmű. Mit kell ezen átgondolni, anya?
-
Ez nem olyan döntés amit most meg tudok hozni.
-
Én vagyok az egyetlen aki megijedt attól, ami ma történt? Nem értelek titeket.
-
Mi is aggódtunk.
-
De nem küldhetjük most kórházba csak emiatt, ugye?
-
Anya, nem látod hogy minden egyre súlyosabb lesz?
-
Hallottad mit mondott Ziya úr. Ha nem tesszük meg, nem lesz rá más megoldás.
-
Nem hagyom hogy elektrosokkal kínozzák.
-
-Nem követem el ugyanazt a hibát, amit Attila.
-Tudom mitől félsz...
-
... de a dolgok egyre rosszabbak lesznek.
-
Nem csak a kezelésről van szó...
-
... utána hónapokig nem tudna rendbe jönni. Minket sem ismerne meg.
-
Szellemként járkálna.
-
Mi? Komolyan?
-
A tűz után Svájcban hasonló kezelést kapott.
-
Nagyon nehéz időszak volt.
-
Ok, akkor csak várunk.
-
-Találunk más megoldást.
-Mikor, anya?
-
Ziya doktor is ezt mondta. Cemrét elvinni a hajóra nem csak valami ártatlan tett volt.
-
-De nem bántotta őt.
-Güney épp időben érkezett.
-
Cemre azt mondta nincs okunk aggodalomra.
-
Pontosan azt tette amit szeretett volna.
-
Meg akart minket ijeszteni.
-
Szerintem ezt segítségkérésnek kell tekintenünk.
-
Igen, de nem csinálunk belőle szobanövényt.
-
Ok, ok...akkor várunk még egy tűzesethez hasonlóra.
-
-Ezt egyikünk sem akarja.
-A megoldás egyértelmű.
-
Sajnálom de meg kell kérdeznünk Banut a kezelés előtt.
-
Hagyjuk hogy kicsit egydül legyen. Utána megkérdezzük mit gondol róla.
-
Én nem tudom elfogadni ezt a megoldást. Nem megy.
-
Először én is megijedtem.
-
De aztán beszélgettünk, és kicsit megnyugodtam.
-
Ugyan, Cemre...
-
Tényleg, ő egy kislány akinek szeretetre van szüksége...
-
Kiskorában túl sok mindenen kellett keresztül mennie.
-
Güneynek boldoggá kellene tennie a feleségét.
-
Bár így lenne.
-
Úgy tűnik a te életed túl tökéletes, ezért mások problémáival foglalkozol.
-
Nem, nem így van.
-
Akkor koncentrálj a saját életedre.
-
Maradj távol azoktól az őrültektől.
-
Ő nem játszotta ma az őrültet, erről beszélek.
-
Cemre.... édesem jól vagy?
-
-Igen.
-Akkor miért beszélsz még mindig Banuról?
-
-Mi ez? hirtelen beleszerettél?
-Nem azt mondtam hogy jó ember.
-
Csak... ma megértettem hogy is érzi magát valójában.
-
Oh, most már értem...
-
Az a betegséged van... Mi is a neve...
-
... tudod. Gyerünk már.
-
Tudod, amikor a túsz megsajnálja a fogva tartóját, és érzelmi kötelék lesz közöttük
-
A nyelvemen van a neve.. Mondd már. Oh mindegy.
-
Csak maradj távol Banutól.
-
-Az a lány bármire képes.
-Tudom.
-
Nem számít. Csak maradj távol tőle.
-
Isten tudja mi történhetett volna ha Güney nem ér oda időben
-
Isten ments.
-
Képes lett volna megölni téged.
-
Esküdj meg az életemre hogy nem mész a közelébe.
-
-Anya... ne túlozz.
-Ki túloz?
-
Nem ő akarta leégetni az egész villát Catalcalival együtt?
-
Örülök hogy idejöttél. Baris jól döntött.
-
-Sokkal nyugodtabb vagyok.
-Anya, nem azért jöttem mert félek.
-
Mindegy Cemre. Itt vagy és csak ez számít.
-
De kérlek maradj velem egy kicsit, ne menj vissza..
-
Ezért jöttem. Hazudtam nekik, nem is féltem.
-
De Isten tudja. Bár nem tett velem semmit....
-
-Még mindig róla beszélsz?
-Ok, együnk. Ki fog hűlni.
-
Elment az étvágyam miattad.
-
Kezdj el enni. Majd újra megjön az étvágyad.
-
Vacsora után eszünk egy kis gesztenyét.
-
Csinálhatok egy kis salepot is, mit gondolsz?
-
Alig várom.
-
Nézd, Cemre itthon van. Gülten asszony a felhők felett lehet.
-
Bemehetünk, ha szeretnéd. Régen nem láttam őket.
-
Biztosan hiányzom nekik. Ok, ok. Hallgatok.
-
-Hello?
-Ne keress többé, vagy baj lesz.
-
-Simay?
-Ha meghallom hogy keresel, megöllek.
-
Egy pillanat... Apa.
-
A munkahelyről hívnak. Majd mindjárt megyek.
-
Félreértettél. Azért kerestelek hogy bocsánatot kérjek.
-
-Miféle bocsánat? Mert betörtem a fejed?
-Mindketten követtünk el hibákat, és megbűnhődtünk értük.
-
Csak várj, még nem tudod mi a büntetés.
-
-Simay, nem akarok az ellenséged lenni.
-Ez nem ilyen egyszerű.
-
Mindenkinek eljön az ideje hogy megfizesse az adósságát.
-
-Simay, tényleg sajnálom.
-Elég Zeynep. Tudom mit szeretnél.
-
Tudom hogy nem azért keresel, hogy bocsánatot kérj.
-
Csak távol akarsz maradni a bajtól.
-
De meg fogod bánni, esküszöm.
-
És amíg eljön az ideje, ne légy láb alatt. Ne kavard fel az állóvizet.
-
Ne okozz bajt. Vagy legközelebb nem úszod meg ilyen könnyen.
-
Jó napot, Arzu. Jól nézel ki ma este.
-
-Csak hízelegsz.
-Esküszöm, komolyan mondtam.
-
-Még mindig nem adtál semmilyen ötletet.
-Ne haragudj, drágám.
-
-Kolay gelsin.
-Köszönöm.
-
Micsoda mocskos gondolatai vannak.
-
Kertelés nélkül azt mondta: "ha valami van köztetek, mi rá fogunk jönni".
-
Ezt mondta, ugye? Amint ezt meghallottam...
-
.... felforrt a vér az ereimben. Nem értem honnan szedte ezt.
-
-Felejtsd el. Az ő bajuk.
-Szerencse, hogy Sadi és Sabiha ott voltak.
-
Különben nem lett volna köszönet abban, amit mondok. Nehezen tudtam megfékezni magam.
-
Amikor látták hogy milyen közel állunk egymáshoz, elkezdtek kombinálni.
-
-Neked is mondtak valamit?
-Nem fontos.
-
-Csak mondd el. Nem megyek vissza veszekedni velük.
-Sadi...
-
...kicsit szemrehányó volt.
-Hogy érted?
-
Megkérdezte miért vettem le a gyűrűt az ujjamról, és miért hordom a nyakamban.
-
Azt mondta: "ne hagyd hogy a gyűrű meggátoljon. Nyugodtan vedd le a nyakadból."
-
Azt mondta hogy egyszer belép valaki az életembe.
-
Még mindig nagyon fáj nekik, nem tudták mit beszélnek.
-
-Igaz.
-De miféle gondolkodás ez?
-
Komolyan nem értem.
-
Még a bátyám teste ki sem hűlt teljesen....
-
Hogy képzelhetik hogy ilyen hamar el tudtad felejteni őt?
-
El tudnám valaha felejteni őt, Kuzey?
-
Tudom... nem úgy értettem.
-
Ne haragudj. Nem akartalak megbántani.
-
De ők sem gondolhatták komolyan. Még csak néhány hónap telt el.
-
Hogyan lennénk rá képesek... Hogyan?
-
Ő a testvérem volt, neked pedig a vőlegényed. Életed szerelme.
-
Vele akartad megosztani az életedet.
-
Köszönöm Istenem, hogy erőt adtál nekünk átvészelni ezt.
-
Folytatjuk az életünket. De hogyan tudnánk elfelejteni? Nem.
-
Nem számít mit teszünk, bárhogyan vissza tudnánk őt hozni? Nem.
-
Szóval azt próbálom mondani, előbb vagy utóbb...
-
... családot fogsz alapítani.
-
Persze lehetetlen hogy én beletörődjek ebbe. Úgy értem, ha bárkit veled látok...
-
...nem. Nem tudnám elfogadni.
-
De persze azt akarom hogy boldog legyél. Teljes szívemből akarom.
-
Ha távol tartanád tőlem a férjed... ha soha nem látnám őt.
-
Ha hiányoznál, elmennék és találkoznánk kettesben.
-
Mindig vigyáznék rád. Melletted lennék.
-
Ha megélem azokat a napokat, azt kívánom...
-
... hogy olyan legyen aki értékelni tud téged.
-
Ezt kívánom.
-
Igazad van. Korai még erről beszélni.
-
Selamın aleykum.
-
-Jó napot Sami.
-Köszönöm.
-
-Jó napot.
-Oh, Seref nyomozó.
-
Üljön le.
-
-Mi az, összekeverte a napokat?
-Ne is kérdezd.
-
Nagyon dühös vagyok. Tuncer, egy kis üveggel nekem, kérem.
-
Már én kértem egyet. Megosztozunk rajta.
-
Egy üveggel nem elég nekem. Hozz csak még egyet.
-
Örülök hogy itt vagy. Kerestem valakit akivel megoszthatom a bánatomat.
-
Mi történt?
-
Nagyon mérges vagyok.
-
Apád itt sem hagyott engem egyedül.
-
Téged is nyaggatna.
-
Egy kis ideig a nagynénédnél maradok. Aztán visszamegyek Güneyhez.
-
Ez lesz a legjobb mindenkinek.
-
Bárcsak korábban elmondtad volna apád viszonyát.
-
De nem haragszom. Nagyobb gond van köztünk.
-
Például, te még mindig nem tudtál megbocsátani nekem.
-
És nem is fogsz megbocsátani életed végéig...
-
...mert nem engedtem Güneynek, hogy feladja magát a rendőrségen.
-
Ezért nem lesz Handan asszony soha az édesanyád.
-
Azt hiszem, ez sem segít rajta. Mindent köszönök, fiam.
-
Remélem neked még nálad is jobb gyerekeid lesznek.
-
És remélem a gyerekeidnek jobb szülei lesznek nálunk.
-
Isten vigyázzon rád.
-
Banu?
-
Mit csinálsz?
-
Van valami amit nem mondasz el nekem.
-
Valamit titkolsz előlem.
-
Ne légy buta, édesem. Mit titkolnék? Miért nem alszol?
-
Te lőtted le azt a férfit?
-
Banu miről beszélsz? Megpróbálnál aludni?
-
-Te ölted meg Ferhatot.
-Rémálmod volt? Aludnál kérlek?
-
Aznap elmentél az erdőbe apád után.
-
Rohantál megmenteni Kuzeyt.
-
Kuzey Ferhat kezei között volt.
-
Cemre is náluk volt.
-
És lelőtted Ferhatot hogy megmentsd őket.
-
-Te ölted meg.
-Nem tettem semmit. Semmit.
-
Hazudsz nekem.
-
Nem rég álmodban mindent bevallottál.
-
Mindent bevallottál Kuzeynek.
-
-Nem tudod miket beszélsz.
-Még mindig hazudsz nekem.
-
A szemembe hazudsz.
-
Megpróbálsz becsapni.
-
Banu, nem vagy önmagad. Kérlek, vedd be a gyógyszereidet.
-
-Bevennéd őket?
-Mindenkinek hazudsz.
-
Nekem , a családodnak. A rendőrségnek, mindenkinek.
-
Az ügyésznek is hazudtál.
-
Azt mondtad aznap velünk jöttél haza, de...
-
... nem így volt.
-
-Te tetted a fegyvert Burak autójába.
-Banu, honnan szedted ezt?
-
-Elment az eszed?
-Könnyű ezt mondanod, ugye?
-
Úgy tenni, mintha Banu megőrült volna
-
Álmodtál.
-
Nem vagyok őrült, tudom mit beszélek. Nem vagyok őrült.
-
-Gyilkos vagy.
-Banu elég, elég!
-
Maradj távol tőlem. Maradj ott.
-
-Mi folyik itt?
-Banu, maradj távol tőlem.
-
-Sajnálom.
-Maradj távol tőlem.
-
Banu!
-
Maradj távol tőlem.
-
Sajnálom.
-
Igazuk volt.
-
Egy ilyen eset kellett, hogy rájöjjek Banu állapotára.
-
Minden elvesztegetett pillanattal kicsúszik Banu a kezünk közül.
-
-Vissza kell nyernie az eszét.
-Azonnali kezelésre lesz szüksége.
-
-Banu nem fog beleegyezni.
-Nem hagyhatjuk rá ezt a döntést.
-
Végre józanul gondolkotsz.
-
Beszélek Ziya doktorral...
-
...van kapcsolata a svájci klinikával.
-
Nem, nem vesztegethetjük az időt.
-
Itt is kaphat hasonló kezelést.
-
Hello?
-
-Kuzey.
-Igen Banu?
-
Tudom ki ölte meg Ferhatot.
-
Güney ölte meg Ferhatot.