Egy mongol királynő napja - Anne F. Broadbridge

A teljes lecke megtekinthető itt: Egy mongol királynő napja - Anne F. Broadbridge

Amint a nap felkel a tízezer jurtából álló mozgalmas város fölött, Boraqchin királynő felkészíti királyságát, hogy elinduljanak a nyári táborhelyükre. Míg férje, Dzsingisz kán unokája kalandozik, ő irányítja a nyájat, a családot és a több ezer fős várost. Anne F. Broadbridge bemutatja egy mongol királynő napját.

Anne F. Broadbridge leckéje, rendezte Els Decaluwe.

Ahogy a nap felkel a tízezer jurtából álló
mozgalmas város fölött,

Boraqchin királynő
borzasztó dologra eszmél.

Egy zsivány juh átslisszan őrei
és szolgái között,

és bejut a jurtájába,

ahol az ágyába ugrik és a fülébe béget.

Bár ő az Arany Horda rettegett khatunja

a mongol birodalom hatalmas királyságában,

Boraqchin gyakorlatiasan kormányoz.

Tizenöt éves kora óta

Dzsingisz Kán rettegett unokájának,

Batu kánnak a felesége –

és amíg férje kalandozik,

ő otthon a nyáj, a család
és a birodalom ügyeivel vesződik.

Így lesz a vezetője és irányítója
egy több ezer fős városnak.

Évente kétszer át kell költöztetnie
a várost másik táborhelyükre.

Ez biztosítja az állandó vizet,
és a buja füvet nyáron,

és a védelmet a kemény szelektől télen.

Az egész művelet heteken át tartó
szigorú tervezést igényel,

együttműködést a hozzá tartozó
táborokkal, döntési jogok átruházását –

és türelmet, hogy együtt mozogjanak
a vánszorgó állatokkal.

Ma van a költözés napja,

Ő irányítja majd az udvarhölgyek,
parancsnokok, szolgák és állatok tömegét

a Volga-folyó mentén nyáron.

Ahogy Boraqchin kilép,

üdvrivalgással köszöntik –

váratlan vendége most kísérői
körül szaladgál.

Megpróbálják minden tulajdonát
biztonságosan kocsira tenni.

Boraqchin megparancsolja,
hogy el ne szabaduljon,

de ő az egyetlen, aki elég gyors,
hogy elkapja a bitangot.

Ezután ellenőrzi a nőket,
akik a jurtáját bontják,

és a magánkocsijára helyezik.

Húsz ökörre van szükség, hogy elhúzzák,

és Boraqchin magán kívül
senkire nem bízná a vezetését.

Majd Boraqchin és gyapjas társasága
találkozik az őrökkel.

Megparancsolja, hogy figyeljék férje
különleges vendégjurtáját

és hordozható trónját az út során.

Ők fullajtárként is működnek,

elmondja nekik, hogyan biztosítsák
az utat és az ő biztonságát –

és hogyan ügyeljenek az állatokra.

De amikor a juh végül kiszabadul,
és a mezők felé indul,

az őrök alig tudják elkapni,

ahogy a jurtákat összepakoló
tömegen rohan át.

A feldühült Boraqchin
maga lovagol le a legelőkhöz.

Amikor odaér,

észreveszi az izgága juhot,
ahogy a nyáj belseje felé szökken.

Amire közelébe jut,

az állat már odabújt az anyajuhoz.

Vemhes, úgy tűnik, fájdalmai vannak.

Boraqchin észbe kap,
hogy az anyajuh közelgő elléséről

elfelejtkeztek a költözés izgalmában.

Nincs idő, hogy juhászt találjanak –

helyette Boraqchin feltűri ruhája ujját,
megzsírozza karját

és segít a juhnak világra hozni
a birodalom két új tagját.

A bárányokat az anyjukkal hagyva

Boraqchin visszasiet a táborhoz.

Itt az utolsó simításokat is elvégezték,

és a kocsik elkezdtek felsorakozni.

A hosszú menet a királynővel kezdődik,

őt követi kétszáz vagon,
melyek kincseivel vannak tele.

Ezután jönnek a köznép feleségei,
és a személyzet,

majd az ágyasok –

és ez csak Boraqchin tábora.

A második birodalmi tábor ez után jön,

melyet egy másik rangos feleség vezet,

majd két másik tábor,
szintén feleségek vezetésével.

Boraqchin hetekkel ezelőtt
egyeztetett velük,

hogy az út zökkenőmentes legyen,
a sorok pedig rendezettek.

De ez csak a királyi része a menetnek –

mögöttük vonul az egész város népe,

köztük szent emberek hordozható
kápolnákkal és mecsetekkel,

családok, kereskedők és juhászok.

Végül Boraqchin felül a kocsijára.

Hetekbe telik, amire elérik céljuk –

de az út során

ő mindenkin rajta tartja a szemét –

büszke gyermekeitől
és figyelmes alattvalóitól kezdve,

a legtöbbet kóborló juhig a sor legvégén.