Dr. Stephen Porges: What is the Polyvagal Theory

Az idegrendszerünk működését tekintve
egy csúcsára állított háromszög.

Ez a pont itt az agytörzs.

Én azokról a hálózatokról beszélek,

amelyeknek az agytörzsben történik a szabályozása,

ez szabályozza az alá tartozó állapotokat.

Ezeken a hálózatokon át jut fel az információ az agytörzsbe,

az agytörzs pedig szó szerint továbbadja

az információt a magasabb rendű agyi struktúráknak,

így téve lehetővé a hozzáférést
a különböző agyterületekhez.

Így tehát amikor a biztonság-állapotokban vagyunk,

akkor hozzáférésünk van
a magasabb rendű agykérgi funkciókhoz,

de amikor a veszély-állapotokban vagyunk,

akkor ezek a rendszerek kikapcsolnak és defenzívvé válunk.

Ha erre a háromszögre gondolunk,

minden egyes alkalommal,
amikor egyre magasabb szintekhez jutunk el,

ott a kifejeződési végeredmények
egyre nagyobb változatosságát találjuk.

Nos, alapvetően három állapotról beszélek,

amelyek egy idegi platformot alkotnak,

amely lehetővé teszi a kifejeződések sokszínűségét.

Ha állandóan veszélyes környezetben vagy,

akkor az idegrendszered számára
nehéz lesz észlelni a biztonságot.

Tehát, ha nem tudjuk észlelni a biztonságot,

akkor főként a harcolj vagy menekülj állapotában lesz,

alacsony reakció küszöbbel,

és ha ebben az állapotban vagy,

akkor tévesen fogod értelmezni más emberek jelzéseit.

Tehát hajlamosabb leszel arra,

hogy a semleges arcokat úgy érzékeld,
mintha agresszívek lennének.

Hajlamos leszel arra, hogy az ijedt arcokat úgy érzékeld,
mintha mérgesek lennének.

Így valóban nehézzé válnak a kapcsolataid.

Így nem leszel képes arra,

hogy a többi embert önszabályozásra használd.

Mert fenyegetővé és reaktívvá válnak.

Tehát, ha az élettörténetedben
nincsenek olyan tapasztalatok,

amelynek során másokat
nagyon pozitív és önzetlen módon

önszabályozásra "használtál",

akkor az emberek fenyegetővé
vagy ártalmassá válnak számodra.

És arra mindig nagy hangsúlyt helyezek,

hogy a társas interakciós viselkedés egy neurális edzés.

Ez egy neurális edzés, melynek során az újabb,

az emlősökre jellemző struktúrákat arra használjuk,

- ezek evolúciós szempontból újabb struktúrák -

hogy gátoljuk a nagyon primitív védekezési rendszereket.

Tehát, amikor úgy érezzük, hogy biztonságos a környezetünk,

tehát az arcunkat, az intonációnkat használjuk,

hogy kapcsolatot teremtsünk
vagy ezek segítségével fenntartsuk a biztonságot.

Ezt teszik a barátok, ezt teszik a szerelmesek,

és feltételezhetően ezt teszik a tanárok
és a terapeuták is, igaz?

Ha egy kissé veszélyesebb szituációba kerülünk,

mint amilyen egy szokatlan környezet,

amelyről semmit nem tudunk,

akkor átkapcsolunk egy másik fiziológiai állapotra,

amely a harcolj vagy menekülj,
mobilizáló viselkedéseket támogatja.

És ha harcolhatunk vagy elmenekülhetünk,

akkor igazából elhárítottunk a veszélyt.

De mi van, ha nem tudunk elmenekülni a veszély elől?

Mi van, ha lefognak vagy bezárnak,

vagy csapdába kerülünk egy autóban
vagy egy repülőgépen,

vagy bennragadunk egy mosdóban,
ahol azután valaki bántani akar minket?

Ekkor ott a lehetősége annak,
hogy egy harmadik hálózat aktiválódik,

amely lefagyasztja/kikapcsolja a rendszerünket.

Ez a shut down/kikapcsoló hálózat
a trauma megértésében válik nagyon fontossá.

És a polivagális elmélet
érthetően bemutatja ezt a shut down hálózatot,

miközben más elméleti trauma
és úgy nevezett stressz zavar modellek döntő többsége

csak a harcolj vagy menekülj rendszerekről beszél.

Ok. És ez a lényege,
vagy mondhatnám, gerince a polivagális elméletnek.

És ennek a lényegnek a második fő alkotóeleme az,

hogy ezek a válaszok nem akaratlagosak.

Az idegrendszerünk információt vesz fel a környezetünkből,

és értékeli ezeket az információkat.

Nem kognitív szinten, hanem
...hanem egy tudat alatti...

- ha valaki vissza akarja hozni ezt a fogalmat -

de csak egy neurobiológiai szinten
észleljük a kockázat vagy veszély sajátosságait.

És az idegrendszerünk belehelyez minket
ezekbe a különféle állapotokba.

És tudatossá válhatunk erről,

mert amikor egy bizonyos környzetben vagyunk,

és megérezhetjük, hogy hevesen ver a szívünk,

feltehetjük magunknak a kérdést:

"Miért kalapál ilyen hevesen a szívem?"

És azt mondhatjuk:
"Nos, kell hogy legyen valami
a környezetemben, ami ezt kiváltotta."

De gyakran nem tudjuk, mi a kiváltó ok.

Tehát az első szempont, amelyet be szeretnék mutatni,

hogy a polivagális elmélet három neurális hálózat
megértését kínálja,

amelyek különböző viselkedési típusokat támogatnak.

Az egyik a társas kapcsolódási viselkedésformákat,
biztonságos környezetben.

Azután ott vannak a harcolj vagy menekülj
és a mobilizáló viselkedésformák,

és a harmadik típus a valódi shut down,
a védekezés második szintje.