Miért kéne mindenki számára biztosítani az alapjövedelmet | Rutger Bregman | TEDxMaastricht

Bregman 2013 szeptemberében csatlakozott a "De Correspondent" nevű online újságírói platformhoz. Az alapjövedelemről szóló cikkét európai újságírói díjra jelölték. 2014 szeptemberében jelent meg legújabb könyve "Gratis geld voor iedereen" ("Ingyen pénzt mindenkinek") címmel.

Rutger Bregman
Alapjövedelmet mindenkinek

Hölgyeim és uraim,

ma egy nagyszerű ötletet szeretnék
megosztani önökkel.

Úgy gondolom, hogy ez lehet

az egyik legnagyszerűbb elképzelése
a 21. századnak.

Ez egy olyan ötlet, amely egyesítheti

a jobb- és baloldali politikusokat,

helyrehozva a széttöredezett
társadalombiztosítási rendszerünket.

Ez egy olyan ötlet,
amely méltóságot adhat millióknak,

és teljesíthetné azt, amit már
régóta kellett volna,

főleg a gazdag és fejlett országokban:

a szegénység eltörlését.

De először is,

őszintének kell lennem önökhöz;

ez nem az én ötletem.

Valójában ennek az embernek az ötlete:

Thomas Payne-é,

aki sajnos ma nem lehet itt...

(Nevetés)

mert 200 éve meghalt.

De ugyanakkor ezeknek
az embereknek az ötlete is;

a történelem néhány legnagyobb
gondolkodójáé.

Már hallom, amint azt mondják magukban:

Vajon milyen elképzelés egyesíthet
ennyire különböző embereket,

mint például az emberjogi aktivista

Martin Luther Kinget egyfelől,

és a szabadpiaci közgazdászt,

Milton Fridmant másfelől?

Miféle elképzelés egyesíthet ilyen
különböző gondolkodókat,

mint Thomas Payne-t, aki úgy gondolta,

hogy a kormányzat a megoldás
a legtöbb problémánkra,

vagy Friedrik von Hayeket,

az osztrák közgazdászt, aki az mondta,

hogy valójában a kormány jelenti
a problémát a legtöbbször.

Mi is ez az elképzelés, amely szembe megy
korunk szellemével,

keresztül megy a régi
politikai megoszláson

a bal- és jobboldal között?

Mi ez a nagy, utópisztikus eszme,

amelyről annyi nagy gondolkodó álmodott

a történelemben századokon át,

és amely még mindig

nem valósult meg?

Nos, egyesek úgy hívják,
"polgári osztalék",

Mások úgy nevezik, "alapjövedelem".

Magam részéről úgy nevezném,

"ingyen pénz mindenki számára."

Jól hangzik, ugye?

Tudom, ugyanakkor

utópista ábrándnak is hangzik,

valami olyasminek, amely soha
nem valósul meg,

főleg nem a mi életünkben.

De szeretném emlékeztetni önöket:

az utópiák általában megvalósulnak.

Gondoljunk csak a rabszolgaság végére,

a férfiak és nők közötti egyenjogúságra,
a demokráciára,

ezeket mind egykor
lehetetlen ötleteknek tartották.

De a történelemben van valami,
amit haladásnak nevezünk.

Szóval kezdjük egy egyszerű alapkérdéssel:

mi az alapjövedelem?

Ez egy havi folyósítás,

amely elég az alapszükségletek fedezésére:

élelemre, hajlékra, oktatásra.

Röviden ez.

Néhányan talán most ezt kérdezik:

De hát nincs már meg nekünk mindez?

Nem ezt hívják társadalombiztosításnak?

Nincs jóléti államunk?

Nos, lehet, de az alapjövedelem
valami egészen más.

Elsősorban ez egyetemes,

tehát mindenkinek jár.

Akár milliomos vagy, akár koldus,

akár férfi vagy, akár nő,
akár van munkád, akár nincs,

az alapjövedelem egy jog,

egy állampolgári jog.

Továbbá ez feltétel nélküli,

tehát mindegy, mire használod.

Senki sem mondja meg neked,
mire kell fordítanod,

és senki sem mondja meg neked,
mit kell tenned érte.

Az alapjövedelem nem egy szívesség,

hanem egy jog,

mint például a szólásszabadság.

De ami a legfontosabb,

az utóbbi néhány évtizedben,
az elmúlt 30-40 évben,

több lett belőle, mint egy puszta ötlet.

Az "ingyen pénz mindenkinek"

ma több, mint puszta ötlet,

egy igazolható elképzeléssé vált.

Ahogy ezen a térképen láthatják,

voltak kísérletek

-- a térkép egyébként 2012-es --,

szóval voltak kísérletek világszerte,

főleg a déli féltekén,

Mexikótól Brazíliáig,
Dél-Afrikától Indiáig,

kutatók és kormányok próbálták ki,

hogy ingyen pénzt adnak embereknek.

Ez a térkép mutatja az összes
"készpénzfolyósítási programot",

ahogy ezeket nevezik, amelyek
legkevesebb 5000 magánszemélyt érintenek.

És voltak szélesebb körű kísérletek is

a 70-es és 80-as években Kanadában
és az Egyesült Államokban.

Ezeket csaknem elfelejtették mára,

pedig nagy sikerük volt.

Nos, amit a kutatók újra és újra
kimutattak,

összehasonlítva egy szegényekből álló
tesztcsoportot, akik ingyen pénzt kaptak,

és egy hasonló összetételű
kontrollcsoportot, hogy lássák a hatást,

az, hogy az ingyen pénz

kisebb egyenlőtlenséggel és alacsonyabb
szegénységgel jár értelemszerűen,

de e mellett kisebb lett
a gyermekhalandóság,

csökkentek az egészségügyi költségek,
csökkent a bűnözési mutató,

javultak az iskolai eredmények,

kevesebben csavarogtak,
fokozódott a gazdasági növekedés,

jobb lett az emancipációs ráta,

és még számos más pozitív
társadalmi hatás jelentkezett.

Újból és újból kimutatták a kutatók,

hogy az ingyen pénz talán
a leghatékonyabb,

legolcsóbb és legcivilizáltabb eszköz

a szegénységgel szemben.

Nem fogom tudni összefoglalni

az összes kísérletet,

ezért csak egy kísérletről szeretnék
beszámolni,

amelyet néhány éve a
londoni Cityben végeztek.

Néhány hajléktalan ember bevonásával
végezték ezt a kísérletet.

Egész pontosan 13 hajléktalan
embert vontak be,

akik London utcáin éltek.

"Utcai veteránok" voltak.

Néhányan közülük egy "négyzetmérföldnyi"
hideg burkolaton laktak,

amely London pénzügyi negyedét jelenti

több mint 40 éve.

És azt kell mondanom,

a jelenlétük egyáltalán nem volt olcsó

-- gondoljunk az egészségügyi kiadásokra,

jogi kiadásokra, rendőségi kiadásokra --,

ezek az emberek több százezer
fontba kerültek

a brit adófizetőknek évente.

Szóval mindenfélét kipróbáltak már eddig,

és itt volt az ideje kipróbálni
valami újfélét.

2009 tavaszán egy helyi jótékonysági
szervezet úgy döntött,

miért ne próbálnák ki inkább
az ingyen pénzt?

Szóval mindegyik hajléktalan ember
kapott 3000 fontot.

Készpénzben.

Megkötések nélkül.

Teljesen szabadon dönthettek,

bármit kezdhettek a pénzzel.

Az egyetlen kérdés, amit maguknak
meg kellett válaszolniuk,

az volt, mit gondolsz jónak magadra nézve.

A tanácskérés teljesen opcionális volt.

Természetesen a legtöbb segítőnek

nem voltak magas elvárásai.

Úgy gondolták,

az emberek valószínűleg

alkoholra, drogra vagy ilyesfélékre
költik a pénzt.

De ezután valami különleges történt.

Elsősorban ezek az emberek

nagyon takarékosak lettek

a kapott pénzzel.

Az első év végére

csupán 800 fontot költöttek el átlagosan.

És hogy mire költöttek?

Telefonra, útlevélre vagy szótárra,

mindenkinek megvolt

a maga ötlete arra,
hogy mi a legjobb neki.

Mindemellett egy évvel később
a lehetetlen történt meg:

a 13 emberből 7-nek volt fedél
a feje fölött.

További kettő lakásba fektetett.

Néhányan közülük kertépítést tanultak,

mások megtanultak főzni maguknak például.

Meglátogatták újra a gyerekeiket.

És mindegyikük tervezett a jövőre nézve.

Valahogy úgy tűnt, hogy a készpénz
képességeket adott nekik.

Nos nem tudom, hogy van-e
politikus a teremben,

de a politikus talán
azt kérdezné ezen a ponton,

hogy nos, ez egy nagyon érdekes történet,

de mibe került.

Mibe került a kísérlet?

Nos a válasz: 50.000 fontba,

a szociális munkások fizetésével együtt.

Tehát amellett, hogy legkevesebb
7 embernek új életet adtak,

a projekttel pénzt takarítottak meg

legkevesebb 7 emberen keresztül.

És ez egy nagyon szerény becslés.

Még a liberális szabadpiaci folyóirat is,

a The Economist azt a következtetést
vonta le ennél a pontnál,

hogy a hajléktalanokra történő
pénzköltés leghatásosabb módja az lehet,

ha egyszerűen csak odaadjuk nekik azt.

(Nevetés)

Az ilyen kísérletek, amelyeket
világszerte végeztek,

rámutatnak arra, hogy újra kell
gondolnunk azt, mi is a szegénység.

A szegénység nem a jellem hiánya;

a szegénység a pénz hiánya.

Nem több és nem kevesebb.

Tehát kiderült, hogy egy nagy ötlet az,

ha egyszerűen csak pénzt adunk
a szegényeknek a probléma megoldásához.

Hölgyeim és uraim,

egy olyan időben és korban élünk,

amelyben a társadalmunk és gazdaságunk
gyorsabban változik, mint valaha.

Ez az automatizáció kora;

robotok végzik el a munkánkat.

Nyilván ez egy nagyszerű prosperálást
von maga után,

de azt is jelenti, hogy igazodnunk kell.

Hogyha nem igazodunk,

ha továbbra is 20. századi
megoldásokat adunk

a 21. század kihívásaira,

a középosztály szétesik, és általánosan
megnő az egyenlőtlenség.

És valóban, ez a negatív utópista jövőkép.

Napjainkban a kormányok
megszállottan erőltetik,

hogy az emberek munkát találjanak,

még akkor is, ha nincs munka.

Ahogy a nagy feltaláló,
Buckminster Fuller mondta:

szóval vannak felügyelői a felügyelőknek,

és emberek, akik eszközöket készítenek a
felügyelőknek, a felügyelők felügyelésére.

Az emberek igazi feladata az lenne,
hogy visszamenjenek az iskolába,

és azon gondolkodjanak,
amit is csináltak,

mielőtt valaki azt mondta nekik,

hogy megélhetést kell keresniük.

Úgy vélem, hogy az alapjövedelem
jobb alternatíva

a jelenlegi zavaros jóléti rendszerünknél.

De el kell ismernem, a történelem során

mindig volt három ellenérv,

három rossz ellenvetés.

Az első valami ilyesmi:

bár ez egy érdekes ötlet,

de végeztem néhány számítást
és ez túl drága.

Bocs, de erre nincs pénzem,
ez nem fog működni.

Nos ez igaz lehetett Thomas Payne korában,

200 évvel ezelőtt,

amikor majdnem mindenki, mindenhol

beteg volt, szegény, éhes és kellemetlen.

(Nevetés)

De többé ez már nem igaz.

Társadalmi szinten gazdagabbak vagyunk,
mint valaha!

Szeretném az alapjövedelmet úgy látni,

mint a haladás osztalékát.

Mivel a felmenőink olyan
keményen dolgoztak,

hogy elérjük a jelenlegi jóléti szintet,

megengedhetjük, hogy mindenkinek

adjunk egy részt a vívmányukból.

És emlékezzenek,

a szegénység eltörlése valójában
egy befektetés.

Egy közgazdász kiszámolta,

hogy körülbelül 175 milliárd
dollárba kerül

a szegénység eltörlése
az Egyesült Államokban.

Elég sok pénz, igaz?

175 milliárd dollár évente...

de ez mindössze egynegyede
az ország katonai kiadásainak.

Szóval teljesen lehetséges,
teljesen megvalósítható.

Tíz, vagy talán húsz év múlva
ki fog derülni,

hogy a befektetés önmagától kifizetődik.

Mert a kormányok milliárdokat
takarítanak meg a kisebb

egészségügyi kiadásokkal,
és csökken a bűnözés,

és sokkal több lesz a produktív
állampolgár,

akik képesek lesznek álmaik
megvalósítására.

Térjünk át a második ellenvetésre,

hátha ez jobb lesz.

A második ellenvetés ez:

Nos, ez egy érdekes ötlet,

képesek lehetünk a fedezésére is,

de, nos,

amikor ingyen pénzt adsz embereknek,

többé nem dolgoznak.

Tudják, ez az emberi természet,
az emberek lusták,

ez ellen nem tehetünk.

Ami itt érdekes,

hogy ha mindnyájukat ebben a teremben
megkérdezném:

Többé nem dolgoznának-e,

ha körülbelül 1000 dollárt adnék havonta,

körülbelül 99%-uk azt felelné,

de, természetesen nem hagynám abba,
vannak álmaim, ambícióim,

nem fogok a díványon kushadni, nem!

De ha azt kérdezném önöktől,

mit tennének más emberek,

ha kapnak 1000 dollárt havonta,

azt hiszem körülbelül 99%-uk azt mondaná,

ó igen, más emberek

talán nem dolgoznának többé.

(Nevetés)

Tudják ez egy emberi dolog,
mások lusták...

Ha így gondolják, van egy hírem
a számukra.

A világszerte végzett kísérletek,

és a józan ész is azt mondják,

hogy a legtöbb ember hozzá akar
járulni a társadalomhoz.

A legtöbb ember akar valamit
kezdeni az életével!

Néhány kísérlet rámutatott,

hogy a szegény emberek, főleg a szegények,

valójában többet dolgoznak,
ha adunk nekik ingyen juttatást.

Azért, mert ez lehetőséget ad nekik,

hogy a saját életükbe és dolgaikba
fektessenek be.

A harmadik ellenvetést lehet,
hölgyeim és uraim,

a legnehezebb legyőzni.

Hallom, hogy egyesek mondják,

nos, ez egy nagyszerű ötlet.

Képesek lehetünk fedezni,
és nem fogom abbahagyni a munkavégzést,

-- talán mások igen --,

de, nos, mindez túl súlyos!

Tudják a politikusok manapság túlságosan
el vannak foglalva magukkal.

És ez soha nem fog bekövetkezni,
mert túlságosan szűk látókörűek,

mindez csak egy jó elképzelés.

Nem gondolom, hogy megvalósul.

Ha így gondolják, szeretném önöknek
bemutatni ezt az embert.

Ismerik, igaz?

Ez Richard Nixon.

A konzervatív elnök,

a korrupt elnök a Watergate-botránnyal...

Igen, ez az ember majdnem bevezetett

egy szerény alapjövedelmet
a 70-es évek elején

az Egyesült Államokban.

Majdnem megtörtént!

A tervezete keresztülment a Képviselőházon,

és eljutott a Szenátusig,
ahol kétségek merültek fel,

mert néhány még haladóbb szellemű
szenátor azt mondta:

ó, ez nagyszerű ötlet, de mi magasabb
alapjövedelmet szeretnénk,

tehát el fogjuk utasítani ezt
a javaslatot, és...

nos, többé nem hallottunk róla.

Ez egy majdnem elfeledett fejezete
az amerikai történelemnek.

De rámutat arra,
hogy természetesen lehetséges.

Emlékezzenek még egyszer:

az utópiák általában megvalósulnak.

A rabszolgaság vége,

férfi és női egyenjogúság, demokrácia,

ezek mind lehetetlen utópiáknak
tűntek egykor.

De a történelemben van valami,
amit haladásnak nevezünk,

akármilyen lassú és egyenetlen legyen is.

Néha csak egy kis türelemre van szükségünk,

és sokkal több kollektív ambícióra.

Nos, megértem, ha egy rövid TED előadás
nem elég, hogy meggyőzze önöket,

hogy a mindenkinek járó ingyen pénz

a legnagyszerűbb ötlete a 21. századnak.

Ezért arra biztatnám önöket,
olvassanak jobban utána,

keressenek maguknak bizonyítékokat

és gondolkodjanak el: nem kéne
újraértékelnem a világnézetemet?

Mint mondtam, az elképzeléseink gyakran
lemaradnak

a társadalmunk és gazdaságunk
változásához képest.

Az alapjövedelmet talán nem fogják
bevezetni a következő 3-4 évben,

de talán bevezetik a következő
30-40 évben.

Az elképzelések megváltoztathatják,
és meg is változtatják a világot.

Valójában a történelmet nem sok
egyéb minden alakítja.

Ahogy a híres ír költő, Oscar Wilde
mondta egyszer:

"Ami ezer hadseregnél is erősebb,
az egy ötlet, aminek eljött az ideje."

És úgy hiszem, hogy ebben a században
eljött az ideje

a mindenkinek járó ingyen pénznek.

Köszönöm szépen.

(Taps)