1. lecke - Gyere ki a skatulyából - A pionír iskola

http://www.TheLastReformation.com
Gyere ki a skatulyából. A legtöbb minden, amit teszünk ma, az egyháztörténelmen alapul. Fontos ezt megértenünk ahhoz, hogy levegyük a szemüvegünket, ami hátráltat minket az Isten Igéjének tiszta olvasásában. Ez egy fontos lecke, mivel Torben újra és újra visszautal erre a Pionír iskola során.

Üdvözöllek a Pionír Iskola első tanításán!

Ma egy kis egyháztörténelmen kalauzollak át,

és megmutatom, hogy sok minden,
amit ma teszünk,

nem Isten Igéjén alapul, hanem
olyan alapokon,

melyet sok évvel ezelőtt a Katolikus
Egyház fektetett le.

És mivel még mindig ugyanarra
az alapra építünk, minden

gyülekezet valahogy hasonlóan néz ki és nem
vagyunk hatékonyak a tanítványképzésben

úgy, ahogyan azt Jézus megparancsolta.

Ha ezt elkezdjük meglátni és megváltoztatni,
ahogy ezt tesszük,

akkor sokkal hatékonyabbá válunk a
tanítványozásban.

És kitörünk bizonyos tradíciókból
és megérkezünk

a normális keresztyén életbe.

A normális keresztyén élet az, amit az
Apostolok Cselekedeteiben olvasunk.

Ébredési keresztyénség,
ahogy a Bibliában olvassuk.

Amit mögöttünk látunk, az
nem a normális keresztyén élet.

A Biblia, az ApCsel
a normális keresztyén élet.

És e tanítás folyamán segítek
meglátni és megtenni

az első lépést a szabadságba, abba
az életbe, amit Isten készített neked.

Az életbe, amiről az ApCsel-ben olvasunk.

Tehát üdvözöllek az első tanításon!

Az Utolsó Reformáció

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

20 lecke, ami VÁLTOZÁST hoz

EGY ÚJ KEZDET

AZ ÉLETEDBEN

A

TE

ÉLETEDBEN

Üdvözöllek a Pionír Iskolában

Üdvözöllek a Pionír iskolában, Torben
Sondergaardnak hívnak, Dániából vagyok.

Nagy megtiszteltetés számomra,
hogy üdvözölhetlek.

Hiszem, hogy ez a tanítás
megváltoztatja az életedet.

Sokan láttátok már a YouTube csatornámat
vagy a weboldalamat:

TheLastReformation.com

És hallottatok néhány bizonyságot
arról, amit Isten cselekszik.

Hiszem, hogy ez a tanítás segíteni fog
neked is, hogy belépj ebbe az életbe.

Abba az életbe, amire mindnyájan vágyakozunk,
amiről az ApCsel-ben olvasunk.

És máris elmondhatom,
oly lenyűgöző ez, amit Isten tesz.

Minden nap hallok bizonyságokat olyan
emberektől, akiknek az élete

megváltozott ezen a tanításon
keresztül. Emberek, akik

megváltoztak azáltal, ahogy tanítványozunk.

Kezdettől fogva mondhatom, a szívemen van
az emberek képzése és felkészítése.

Hiszem, hogyha valahogy változtatunk azon,
ahogy a munkát végezzük, ahogy tanítunk,

ahogy prédikáljuk az evangéliumot,
ahogy tanítványozunk,

hiszem, hogy csodás dolgokat látunk majd.

És nem kell hozzá hosszú idő.

Csak néhány nappal ezelőtt valaki
látta a videómat Hollandiából.

És úgy döntött, hogy ide, Dániába jön üdülni

és egyben engem is felkeres
és kijön velem az utcára.

Ez egy négy gyermekes házaspár volt,
és gyerekekkel együtt jöttek.

Egy keveset beszélgettünk, majd bementünk
a városba, ahol élek, és meg akarták

tanulni, hogy kell gyógyítani a betegeket,
és meg is akarták tapasztalni.

Egyikük sem -

soha nem imádkozott korábban az utcán
emberek gyógyulásáért.

Egy nagyon egyszerű dolgot tettem, ami
Isten Igéjében található. Jézus így szólt:

"Gyere és kövess engem!", az emberek
pedig követték akkor Jézust,

és Jézus megérintette az embereket.

Nem Bibliaiskola indításával,
hanem a mindennapi életben.

És ez az, amit néhány napja tettem.

Így szóltam: "Gyere és kövess engem!",
és bementünk a városba.

És kb. 20 percbe telt a nőnek, hogy imád-
kozzon az első személyért, aki meggyógyult.

20 perccel később a férje imádkozott az
első olyasvalakiért, aki meggyógyult.

És ez olyan csodálatos volt, mert némelyek,
akikért imádkoztak, Izlandról jöttek.

Egy futball csapat tagjai voltak,
akik Dániába jöttek játszani,

és közülük némelyek meggyógyultak.

Később aztán az egész csapat
eljött hozzánk, és hirtelen 40-en

álltak mögöttünk, akik imát kértek.

Ezt mondtam a Hollandiából
jött új embereknek:

"Csak imádkozzatok, csak tegyétek meg!"

És váratlanul vagy 20-40 perc múlva

ott álltak és imádkoztak egy embercsoportért,
akik közül sokan meggyógyultak.

Úgy gondolom, abban az órában
vagy 30-an meggyógyultak.

És az utolsó két ember egyikének
migrénes fejfájása volt

már két éve és ez eltűnt.

A másik négy éve autóbalesetet
szenvedett,

és az egyik csontja kiment a helyéről.

4 éve volt baj a hátával, és ha

megtapogatta a hátán a csontot, érezte,
hogy ez a testében levő csont

nem tartozik oda.
Valami egyáltalán nem volt rendben.

A holland nőnek csak azt mondtam, amit
a másiknál: "Egyszerűen csak imádkozz!"

Rátette a kezét és imádkozott. És ez a
csont a helyére került a testében,

és többé nem tudta kitapintani
és minden fájdalma elmúlt.

Mindezt csupán egy óra leforgása
alatt megtapasztalhattuk.

40 percbe tellett kettőjüknek,
hogy megtanulják gyógyítani a betegeket.

Aztán visszamentek Hollandiába
és ugyanezt teszik ott is.

Ugyanis ez nem én vagyok, hanem ez
a bennünk lakozó Szent Szellem.

Ez csupán egy példa arra, hogy lehet
embereket tanítvánnyá tenni másképpen,

mint ahogy a gyülekezetben ülve,

vagy a Bibliaiskolába járva megszoktuk.

Ez is Bibliaiskola, egy on-line Bibliaiskola,
de teljesen más, és ezt

később meglátjátok,

hogy ez nem egy csomó teológia
a fejeknek. Nagyon is gyakorlatias

az a tanítás, amit elmondok.

Mert ahogy az a holland házaspár:

Láttuk az életüket megváltozni,

és tanítottuk arra, hogy lépjenek be
40 perc alatt ebbe az új életbe.

Hányan vannak ma a világon
a gyülekezetekben,

akik 10, 15, 20 éve ücsörögnek

és ilyesvalami után vágyakoznak?

De nem tették.

És még most is ücsörögnek,
és arra gondolnak:

ha ülnek és figyelnek,
akkor egy nap majd megtörténik.

Őszintén, nem fog megtörténni, ha csupán
azt tesszük, amit mindig is tettünk.

Nem, meg kell mernünk állni és megkérdezni
magunktól, hogy amit teszünk,

az Isten Igéje?

Tényleg tanítványokat képzünk?

Hiszem, hog az előttünk álló
ébredés az Utolsó Reformáció.

Ez a tanítványozásról szóló reformáció.

Ugyanis ha újra használjuk azokat az
eszközöket, amiket Isten adott nekünk,

és tanítványozunk, amire Jézus elhívott,

és úgy tesszük, ahogy Ő parancsolta,

akkor oly sok mindent láthatunk
megtörténni.

Nagyon sok bizonyságom van emberekről,

akik gyülekezetekben ücsörögtek,
talán egy egész életen át,

vagy 20 vagy 40 évet,

akik soha senkit nem vezettek Krisztushoz,

nem gyógyítottak, nem űztek ördögöket,

nem tapasztalták meg a természetfeletti
életet és nincsenek olyan bizonyságaik,

amilyenekről az ApCsel-ben olvasunk.

De 1 vagy 2 órán vagy talán egy napon
át együtt dolgozva velük,

hirtelen az életük megváltozik,

és attól fogva ezt az új életet folytatják.

Előtte nem úgy nézett ki az életük,
mint ahogy az ApCsel-ben olvassuk.

De néhány óra után az életük hasonlítani
kezd arra, amit az ApCsel-ben olvasunk.

Sok ilyen bizonyságot
meg fogok osztani később

ebben a Bibliaiskolában.

És ha vágysz rá, hogy Isten használjon,

ha vágysz megtapasztalni,
hogy Isten használjon téged,

akkor a megfelelő helyre jöttél.

Ha csupán teológiát akarsz,
dolgok megvitatását,

akkor ez a Bibliaiskola nem neked való.

Ugyanis tudnunk kell, hogy ez nem csupán
a megfelelő teológiáról szól.

Meg fogjátok látni.

Valójában olyan egyszerűen kell tenni
a dolgokat, ahogy Jézus tette,

és fel kell nyitni a szemünket és levetni
a vallásos szemüvegünket és

elkezdeni a legelejéről.

Amiről az első leckében szó lesz:

Végigvezetlek egy kis egyháztörténelmen.

Sok minden van, ami az
egyháztörténelemben nem izgalmas.

Ez azonban izgalmas, mert arról szól,
miért van úgy minden ma,

ahogy a gyülekezetekben,
a világban van.

És segít valahogy kitörni
azokból a tradíciókból,

és megérkezni
az általad vágyott új életbe,

amiről az ApCsel-ben olvasunk.

Először is hadd mondjam,
hogy itt van a Biblia.

Ha bele akarok nézni a Bibliába,

hogy lássam, hogy kell egy
keresztyénnek élnie,

milyen a normális keresztyén élet,

hol kell ennek utánanéznem?

Az Ószövetségben?

Nem.

Mert az Ószövetségben nem találunk
olyan keresztyént, Jézus tanítványt,

mint te meg én.

Hiszen az Ószövetség a kereszt előtt volt,

Jézus előtt volt,

az az Ószövetség volt és nagyon máshogy
voltak a dolgok, mint ma.

Ma mégis sok egyház és keresztyén

még mindig az Ószövetségben él és
ószövetségi gondolkodása van.

Nem az Ószövetségben találjuk meg,
milyen egy tanítvány.

Akkor hol találom?

A négy evangéliumban? Nem, nem,
nem a négy evangéliumban.

A négy evangélium természetesen Jézus
szavait tartalmazza, ahol láthatjuk,

mire hívott el Jézus, és hogy küldte ki
tanítványait,

hogy élt és tevékenykedett Jézus,

és hogy halt meg a kereszten
és támadt fel.

A négy evangéliumban azonban nem láthatunk
olyan tanítványokat, mint te meg én.

Miért? Mert senki sem volt a négy
evangéliumban bemerítve Krisztusba úgy,

ahogy mi be vagyunk merítve ma.
Senki sem vette a Szent Szellemet úgy,

ahogy ma vesszük, mert a Szent Szellem még
nem lett kitöltve a négy evangéliumban.

Jézus akkor még nem halt meg
és támadt fel.

Tehát a négy evangélium valahogy
még az Ószövetség ideje.

És sok keresztyén ma is a négy evangéli-
umban él, és nem érti meg,

hogy nem abban kellene élnie.

Úgy kellene élnünk, ahogy az ApCsel-ben,
a Biblia következő könyvében.

Mivel az ApCsel-ben olvashatunk arról,

hogy töltetett ki a Szent
Szellem az emberekre,

és hogy kezdtek élni.

Mit olvasunk az ApCsel-ben?

Olvasunk egy népről, amely szerette
Istent, szerette Jézust,

amely hajlandó volt felvenni a keresztet

és követni Őt és sokan
mártírként haltak meg.

Olvashatjuk, hogyan dolgozott bennük a
Szent Szellem.

Hogy vezette őket a Szent Szellem, hogy
használta őket Isten az Egyház építésében.

Tulajdonképpen a Szent Szellem volt munká-
ban az egész ApCsel-ben,

ahol láthatjuk, hogy vezette őket a Szent
Szellem álmokon keresztül,

és szólt hozzájuk,

hogy szóltak ők, hogy gyógyították
a betegeket és űztek démonokat.

Erről olvasunk az ApCsel-ben.

Hadd mondjam el az ApCsel-ről, mi az?
Az ApCsel a normális keresztyén élet.

Ha egy olyan gyülekezeti felállásból jössz,
ahol csak ülsz a gyülekezetben,

és körülnézel, és amit látsz, nagyon más,
mint amit az ApCsel-ben olvasol,

azt szeretném mondani,
hogy amit magad körül látsz,

amit látsz, az nem a normális élet.

Ennek nem így kellene lennie.

Ugyanis úgy kellene lennie,
ahogy ott olvassuk.

Mert ha egy adott felekezetben ülünk,
egy gyülekezetben és körbe nézünk,

akkor egyfajta képet kapunk arról,
milyen keresztyénnek lenni.

Ha egy másik fajta felekezet másik
gyülekezetében vagyunk,

akkor másik képet kapunk arról,
milyen keresztyénnek lenni.

Nekünk azonban meg kell állnunk, és egye-
dül az Igét, az ApCsel-t alapul vennünk.

különösen, ha arról van szó, milyen tanít-
ványnak lenni és hogyan kell élnünk.

És azt mondani magunknak: Ma is ugyanúgy van.

Mert ma mindenki hiszi, hogy
Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Nem változott meg. Hisszük ezt,
ha az üdvösségről van szó.

És hisszük ezt,
ha sok más dologról van szó.

De mi van az élettel? Mi van a Szent
Szellemmel? Mi van a csodákkal?

Ha Ő nem változott meg, akkor amit az
ApCsel-ben olvasunk, ma is úgy van.

Ugyanis ha Ő nem változott meg, a
Szent Szellem sem változott meg.

Az ApCsel nem annyira
az apostolokról szól.

És ezt látni fogjuk később.

Az ApCsel az első tanítványokban
lévő Szent Szellemről szól,

és arról, hogyan éltek.

Ő nem változott meg,
A Szent Szellem nem változott meg,

tehát az életünknek ma ugyanúgy kell
kinéznie, mint az ApCsel-ben.

Amikor látni kezdtem ezt, látni kezdtem
néhány dolgot, amit megosztok veletek

ebben a Bibliaiskolában, én magam kezdtem
kitörni a szokásos életemből

abban az időben.

Tettem egy lépést, aztán egy továbbit,

és hirtelen egyre több életet kezdtem látni
abból, amit ott olvasunk.

És oly sok csodálatos
bizonyságom van arról,

hogyan vezetett Isten álmokon keresztül

és beszélt hozzám,
a Szent Szellem vezetett.

Hogy láttam sok embert megtérni
és betöltekezni Szent Szellemmel anélkül,

hogy imádkoztam értük és hirtelen
leszállt rájuk a Szent Szellem.

Emberek nyelveken kezdtek szólni,
és emberek démonoktól szabadultak.

Ez egy normális élet kezdett
lenni számomra is,

és hadd mondjam, hogy sokan
hallottatok már erről az életről.

Gyakran hallunk azonban erről Kínában
vagy Afrikában és más országokban,

de mi van a Nyugattal?

Dániában élek, ez egy nyugati ország.

És hadd mondjam, hogy Jézus
ugyanaz itt nyugaton.

Amit az ApCsel-ben olvasunk,

és ami történeteket hallunk Kínából,
itt is láthatjuk.

Miért? Mert Jézus egyszerűen ugyanaz.

Remélem, kész vagy befogadni ezt a tanítást,

mert valahogy provokatív lesz.

Már az elejétől mondani akartam,
hogy Isten adott nekem egy ajándékot,

és ez az, hogy provokáljak embereket.

Most, hogy ezt mondtam,
most használhatom az ajándékomat.

Provokálni akarlak.

Mondani és mutatni szeretnék valamit,
amit soha ezelőtt nem hallottál.

Amikor hallod ezt és új számodra,
állj meg egyszerűen és gondolkozz,

és érezd a szívedben és nézd meg
az Isten Igéjében, igaz az, amit mondok?

És megdöbbensz, mert sok minden, amit
a mai napig tettél,

nem Isten Igéje volt, hanem tradíció.

Végigvezetlek némi egyháztörténelmen,

és megmutatom, milyen alapra építünk,
és ez igazi

nagy segítség lesz, hogy kitörj belőle.
Egy olyan tanítás lesz,

amire újra és újra hivatkozni fogok
ebben a Bibliaiskolában.

Mert ez a tanítás segíteni fog befogadni azt,
amit Jézus mond.

Kész vagy erre?

Az ApCsel egy ébredési keresztyénség,
ahogy olvassuk a Bibliában.

Az ApCsel a normális keresztyén élet.

A Szent Szellemmel kezdődött, Aki
kitöltetett az emberekre,

és hogy hogyan éltek az első tanítványok.

Végigmegyek az ApCsel-en a
Bibliaiskola alatt, és

látni fogsz sok mindent.

Az ApCsel néhány olyan emberről szól,
akik megváltoztatták a világot,

akikben elindult a Szent Szellem, és ez
befolyásolta az egész világot.

Ébredési keresztyénség volt az elején.

Egyben egy mártír keresztyénség.
Sok ember halt meg a hitéért.

Aztán történt valami.
Kr. u. 300 körül volt egy uralkodó,

akit Konstantinnak hívtak, és sok mindent
megváltoztatott a keresztyénségben.

Őelőtte üldözték a keresztyéneket és sokan
meghaltak emiatt, de mivel növekedett,

Konstantin fogta a keresztyénséget, és
államvallást csinált belőle.

Sok keresztyén, nem tudom, mennyi, de sok
keresztyén hiszi,

hogy Konstantin keresztyén volt,
és jó munkát végzett az egyházban,

de valójában érdekből
felforgatta az egyházat.

Ugyanis ezalatt az idő alatt sok olyan dol-
got megváltoztatott, amire ma is építünk.

Erről majd később beszélek. Ebből az időből és
Konstantintól ered a Katolikus Egyház.

Ennek azonban ára van,
ugyanis sok minden megváltozott.

Ha most azt mondom: "A Katolikus
Egyház", mire gondolnak az emberek?

Az emberek egy nagyon nagy templomra
gondolnak,

a pápára gondolnak, a papra gondolnak, a
templomban zajló misére,

a vasárnapi összejövetelekre.

A Katolikus Egyházat körülölelő
dolgokra gondolnak.

Hol találjuk azonban
mindezt az ApCsel-ben?

Hol találjuk a pápát?

Hol találunk papot, ahogy most látunk?

Hol találjuk a templomi istentiszteletet?

Hol találjuk a templomokat?
Hol találjuk a vasárnapi összejövetelt?

Nem találjuk ezeket az ApCsel-ben.
Jézus eljött, hogy lerontsa a templomot,

és új templomot építsen élő kövekből,
ahol a Szent Szellem lakhat bennünk.

És Jézus jött és azt mondta: "Senkit ne
nevezzetek atyának, mert csak egy

Atyátok van, Isten a Mennyben."

Jézus sok mindennel jött, de
a Katolikus Egyház megváltoztatta.

Van szent helyünk,
van a templom, van a pápa.

A pápa szó az atya szóból ered,
és sokan vannak a világon,

akik azt mondják:
"Ó a pápa, a mi atyánk".

Jézus azonban nem ezzel jött.

Azt akarom mondani, hogy sok minden más lett.
És ha megnézzük a változást,

honnan jönnek a változások?

Ott voltak az ApCsel-ben a zsidók,
a zsidók szent napja szombatra esett.

Jézus jött és számára egyik nap sem volt
szentebb a másiknál.

Most olyan nyugalmunk van, amit Jézus
Krisztusban találunk meg. Erről lesz még

máskor tanítás.

Jézus valami újjal jött, de jött a Katolikus
Egyház és egy nagy vallást

akart belőle építeni, és sok mindent
megváltoztatott, amit Jézus elkezdett.

Tehát egy új pihenőnapot jelöltek ki,
a vasárnapot. Miért?

Mert a vasárnap a Nap napja volt.
A Napisten napja.

Ugyanis Konstantin egy napisten kultusz
főpapja volt, és maradt is főpap

halála napjáig. Így hát sok minden, amit
a Napisten imádójaként tett,

beépítette ezekbe az alapokba. Hirtelen
itt volt a vasárnap, mint szent nap. Miért?

Konstantin és a napisten imádata miatt.

Templomot is épített,
és kelet felé fordította.

Így aztán a papnak, aki leült, a fejére
sütött a nap.

Ezért egyszerre valahogy imádhatta
a Napistent.

És sok minden megváltozott a
mai Katolikus Egyházban

ahhoz képest, amit akkor látunk.
És annak a változásnak ára volt.

Elmondhatom, hogy az ApCsel-ben van egy
történet, ahol látjuk Pétert és Jánost,

imádkozni mentek, és útközben volt egy
sánta, aki alamizsnáért könyörgött.

Ránéztek a sántára és így szóltak:
Ezüstöm és aranyam nincsen nékem;

hanem amim van, azt adom néked:
Jézus nevében, kelj fel!

Fogták a sántát és meggyógyult.
Ezt láthatjuk végig az ApCsel-ben.

Ez azonban akkor megváltozott. Mondhatja-e
ma egy pap a Katolikus Egyházban:

Ezüstöm és aranyam nincs nékem?
Nem! Miért? Mert rengeteg aranyuk van,

rengeteg ezüstjük van. Mert most egy nagy
szervezet lett,

egy nagy gépezet, egy nagy társaság.

Így nem mondhatják, hogy ezüstöm és aranyam
nincs, de azt sem mondhatják:

Jézus nevében kelj fel és járj! Miért?
Mert a Szent Szellem szabad akar lenni.

Isten nem akarja áldását vagy jóváhagyását
adni a tradícióinkra.

Isten Igéjét akarja megáldani és megerősíteni.

És amikor elkezdtünk sok mindent megvál-
toztatni, és vallást csinálni belőle,

és Istent skatulyába helyezni, akkor mi
történt? A Szent Szellem eltávozott.

És az erő is eltávozott,
az élet is eltávozott.

Miért? Mert olyan alapot építettünk,
ami nem Isten szaván nyugszik.

Amikor azonban kijövünk ebből a rendszer-
ből, és megváltozunk, meglátjuk

ugyanazokat a dolgokat, mint amikről
az ApCsel-ben olvasunk.

Oly sok minden változott meg a
Katolikus Egyház időszakában.

Aztán jött a sötét középkor.

Évek, amikor semmi nem történt.
Persze azért mindig voltak ébredési

keresztyénség különböző helyeken.

De a fő egyházban ott volt a Katolikus
Egyház, és minden kihalt.

Sok minden megváltozott abban az időben.
Aztán 1500-ban Németországban volt egy

ember, akit Luther Mártonnak hívtak. Jött
95 tézisével 1517. október 31-én.

Kihelyezte a 95 tézist a templom ajtajára,
és láttuk a kezdetét annak,

amit reformációnak nevezünk -
létrejött a Református Egyház.

Tehát volt a Katolikus Egyház 1517-ig,
amikor elkezdődött a reformáció

Luther Mártonnal. Így írtam:
"A Reformáció."

A következő igazságra épült:
megigazulás hit által.

Tehát jött Luther Márton a hit általi meg-
igazulással, amit a Katolikus Egyház

elveszített. Amit látnunk kell most,
hogy lenyűgöző, amit Luther tett,

és amire Isten használta.

De reformációnak hívni, valahogy egy jó szó.

De ugyanakkor nem reformálta meg a Katolikus
Egyházat az ApCsel-hez való visszatérésre.

Sok minden ma a Református Egyházban úgy
néz ki, mint a Katolikus Egyházban.

Az egész rendszer: még mindig a vasárnapi
összejövetelek, még mindig a pap,

aki az egészet végzi, még mindig a nagy
templom, még mindig mint az áldozás,

még mindig egy kis kenyér és egy kis bor.

Az ApCsel-ben ez olyan, mint egy ünnep,
ahol együtt ettek

és jól laktak.

Ez azonban megváltozott, és valami vallá-
sos dolog lett a Katolikus Egyház által,

és a Reformátutus Egyházban
valahogy ugyanaz.

Tehát Luther jött a hit általi megigazulással.
Igen. De nem reformálta

meg a teljes rendszert
az ApCsel szerintire.

Nem változtatta vissza az Egyházat az
ApCsel-nek megfelelően.

Még valami, ha megnézzük az ApCsel-t,
amit később megteszek,

Jézus olyan papsággal jött, amelyben
mindnyájan papok vagyunk és mindenki

bemeríthet, mindenki úrvacsorát oszthat,
mindenki része lehet mind ennek.

Ugyanis mindnyájan papok vagyunk az
egyetlen főpappal, Jézus Krisztussal.

Ez megváltozott a Katolikus Egyház alatt,
és van egy rendszer, ahol van a pápa,

a pap, az apácák és a szerzetesek,
egy egész rendszer

és itt van az egész rendszer.
És a laikusok.

Valami, amit Jézus gyűlöl, mert
mindnyájan szolgálók vagyunk.

És ezen végig megyek
a következő alkalommal.

Mindez azonban megváltozott,
aztán jött a reformáció,

és a Református Egyház.
Mit tett Luther?

Fogta a pápát, és kidobta a pápát.

Tehát már nincs pápánk.

De nem változtatta vissza
a mindenki papságára,

ahol ott volt az 5 szolgálati ajándék,
amiről az Efézus 4,11-ben olvashatunk.

Ahol az emberek felkészítették a
szenteket. Ezt nem változtatta vissza.

Nem, csak a pápát dobta ki és még
megvan a pap és a vének

és most más dolgok.

Tehát egy reformácót láttunk,
de nem lett teljes a reformáció.

Ez csak a kezdet volt.

Mert egy nagy rendszerré vált,
mint a Katolikus Egyház.

Így Istennek valami többet kellett
küldenie. Vissza akarta vinni az egyházat

a kezdetekhez, ezért küldte a
következő ébredést.

Látjuk ezt az indulást Angliában az
1600-as évek elején a baptista ébredésben.

Sok hívőt üldöztek a hívők
bemerítésébe vetett hitéért.

És mind a Katolikus, mind az Evangélikus
Egyház üldözte őket

és a Református Egyház is.

Üldözték őket, így Hollandiába
menekültek 1609-ben.

Megépült az első baptista
imaház Hollandiában.

Meglett a hívők biblia szerinti bemerítése.

És ez az, amink van. Ezt ide helyezzük.

És ismét, látjuk ugyanazt a dolgot,
amikor a bemerítkezésről beszélünk.

Az ApCsel-ben mindenkit még aznap
bemerítettek, a saját hitükre.

És a bemerítés, ha utánanézünk a görögben,
víz alá történt.

Olyan volt, mint víz alá temetni,
és tényleg fontos volt.

Olyan fontos volt, hogy senkit sem
látunk az ApCsel-ben,

aki hitre jutott volna, és ne lett volna
bemerítve. Ez egyértelmű az ApCsel-ben.

Mégis, ez is megváltozott a Katolikus
Egyház idejében, mert államvallássá

lett, és mert mindenkié lett az államban.

Többé nem a hitről szólt. Mindenkit
megkereszteltek, minden gyereket.

Mert nem volt akkor más választás.

És látjuk, hogy a gyerekkeresztség
akkor jött be.

Volt reformáció, de visszaváltoztatta-e
a Református Egyház és Luther,

vagy visszareformálta-e a keresztséget a
Bibliában olvasottra?

Nem. Mert folytatta ezt a fajta kereszt-
séget, a gyerekkeresztséget.

Tehát megint látjuk, hogy a reformáció
nem vált teljessé.

Még mindig olyanra építettek,
ami teljesen téves volt.

Tehát van a bemerítéses ébredés és ebből
jött a bibliai bemerítés.

Ez azonban nem állt meg itt.

Ezután jól kezdődtek dolgok, mindig
az egyházon kívül kezdődtek,

mint egy ébredési mozgalom, és mindig
volt ebben valami lenyűgöző.

Volt egy ébredés, volt egy hit,
volt tűz.

De valahogy kialudt
és rendszer lett belőle.

Tehát a mai Református Egyház nem
annyira Luther útját követi.

Luther sokkal radikálisabb
volt, mint a Református Egyház.

A Baptista Egyház sem annyira
baptista, mint amikor indult.

És ez látszik, hogy minden ébredés során
minden csodásan kezdődött.

Az egyházon kívül szabadság volt,
élet volt. Vagy ha belül kezdődött

akkor ki kellett törnie, mert a skatulya
nem tudta magába zárni, amit Isten tesz,

minden alkalommal egy új vallás lett,
egy új hit társaság,

hit hálózat vagy szervezet
vagy aminek nevezni akarjuk.

Aztán elhalt, és ugyanez elmondható
a metodistákról is:

Wesley Jánosról és Károlyról, akik elő-
álltak a hitből való megszentelődéssel,

olyasvalamivel, amit Luther nem
értett meg, mert abban hitt, hogy bűn alá

vagyunk rekesztve és ezen nem segíthetünk.
De Wesley Károly és testvére, János meglátta,

hogy Isten szenteknek hívott el,
és Jézus nemcsak azért jött, hogy

megbocsássa bűneinket, hanem hogy
szabaddá tegyen és elvegye a bűnt.

Volt valami, amit megértettek,
egy fontos igazság.

Hogy nekünk szenteknek kell lennünk, ahogy
Isten is szent, tehát ez itt a következő.

Hadd mutassak neked valamit,

mert ami nagyon érdekes, hogy

a szemünk előtt az utolsó
évszázadokban láthatjuk,

hogy Jézus vagy Isten valahogy
helyre állítja az Egyházát.

Sok igazságot, mely elveszett abban az
időben, visszaállít oda,

amit Isten Igéjében olvasunk.

Ha fellapozzuk a Zsidók 6. fejezetét, elolvashatjuk,

mi az alap számunkra, hívők számára.

És az alap a megtérés a gonosz cselekedetekből,

az Istenbe vetett hit és a bemerítés.

Ez a három valahogy az alap.

A megtérés, az Istenbe vetett hit és
bemerítés, amiről a Zsid. 6-ban olvasunk.

Ha csak ezt a hármat vesszük:
megtérés, hit és bemerítés,

olyasmi, amiről az ApCsel-ben olvasunk.

Olyasmi, amit a Katolikus Egyház
elvesztett, de Isten elkezdett megújítani.

Először jött a hit. Hit által igazulunk
meg, nem jó cselekedetekből,

nem a templomba járásból, és a helyes
tettekből, hanem Krisztusba vetett hitből.

Azután vízbemerítés, aztán
szentség és megtérés.

Láthatjuk, hogy amik eleinte voltak az
ApCsel-ben, megváltoztak abban az időben.

Isten azonban elkezdte megújítani.

És továbbfolytatja,

mert a követkző, amit az ApCsel-ben
olvasunk, az Örök Élettel kapcsolatos.

Aztán a kezek rátevése, a Szent
Szellemmel való betöltekezés.

És itt volt a következő,
amit Isten küldött, kezdett.

A következő: az Adventista Egyház,

Krisztus 2. eljövetelének a reménye.

Krisztus 2. eljövetelének a reménye,
az Adventista Egyház. Ide helyezzük.

Utána jön a következő.

Így írtam: Finney-Moody.
Bemerítkezés Szent Szellembe.

A Szent Szellem valahogy felkészíti a
szenteket. A Szent Szellem nem ajándék,

hanem a Szent Szellem,
erő a tanúskodáshoz.

És valami, amivel jöttek, és Isten
használta őket, hogy elhozzák,

és más kortársaikat is.

Amikor az jött, láthattuk ismét
mindennek a megújított oldalát.

Jött a Szent Szellem, és az erő
és élet elkezdett megnyilvánulni.

De ha megnézzük az egyháztörténelemnek ezt
a korszakát, látjuk a hitből való megigazulást,

a hitből való megszentelődést, igen!
A hívők bibliai bemerítését, igen!

Jézus eljövetelének reménységét, igen!

És Szent Szellembe merítkezés, igen!
Az erő, igen!

Az ajándékok azonban, amikről
az ApCsel-ben olvasunk:

nyelveken szólás, prófétálás, démonűzés,
betegek gyógyítása, olyanok,

amelyek elvesztek a Katolikus Egyházban és
azok az egyházak sem építenek rá.

Miért? Mert ez nem az ő alapjuk.

Őszintén. Az alapjuk a tradíció,
és nem a Biblia.

Tudom, hogy provokatív ilyesmit mondani.

Láthatjuk azonban: mi még mindig részei
vagyunk és én is része voltam,

mindnyájan részei vagyunk
ennek a történelemnek,

és rossz alapra építettünk.

Ma tehát sok egyház van, ahol
nem látunk életet,

nem látjuk az ajándékokat és nem
látjuk a helyes teológiát.

Így Isten valami újat küldött: a
pünkösdöt, a Szent Szellem ajándékát.

Azuza utacai ébredést, 1906-ban Los Angeles-ben,
W. J. Seymour.

Volt egy embercsoport, akik
együtt imádkoztak.

Eljött a Szent Szellem rájuk,
és az ajándékok újra megjelentek

az egyház számára.

Ugyanabban az időben volt egy másik
ébredés Wales-ben E. Roberts-szel.

Lenyűgöző ébredés, amiben 100 000 ember
tért meg az első néhány hónapban.

És valóságosan megtértek.

Radikális volt, bezártak a börtönök,
a kocsmák és minden.

Az emberek abbahagyták a
lopást és a káromkodást.

És sok minden történt a wales-i
ébredés során.

Ebből is jött egy igazság, ami
korábban elveszett,

az pedig az öt szolgálati ajándék.

Ahogy olvassuk az ApCsel-ben, de
soha nem úgy valósult meg.

Mert még mindig ott van azokban az
egyházakban a skatulya.

Ahogy olvassuk a papokkal kapcsolatban.
Ugyanúgy az öt szolgálati ajándék sem

került a megfelelő helyre, ahogy az
ApCsel-ben olvassuk.

Később még visszatérek erre.

Ebből nőtt ki az Apostoli Egyház.

Dániában van egy mozgalom, egy hálózat,
amit Apostoli Egyháznak hívunk,

ami a wales-i ébredésbe gyökerezik.

Ez egy kis egyháztörténelem,
amin keresztülvittelek.

És igen sokat tanulhatunk ebből
az egyháztörténelemből.

Megtanulhatjuk, miért teszünk ma dolgokat
úgy, ahogy teszünk.

Ugyanis ha ránézünk erre az egész felállásra,
a skatulyára, ami körülveszi az életet

és ránézünk a templomra.

Az ApCsel-ben nem voltak úgy templomaik,
ahogy nekünk vannak.

Nem volt vasárnapi összejövetelük,
ahogy nekünk van.

Nem volt vasárnapi istentiszteleti rend,
ahogy nekünk van.

Ahol minden ugyanúgy néz ki,
skatulyába zárva.

Nekik nem volt ilyen.

És sok minden megváltozott a
Katolikus Egyház által.

Van épületünk, vannak papjaink,
vannak vasárnapi összejöveteleink

vasárnapi összejöveteli renddel,
ahogy ma van.

Ez megváltozott.

És a Katolikus Egyház, valahogy a
Református Egyház ugyanúgy néz ki.

És minden más egyház hasonlít
a Lutheránus Egyházra.

Vasárnapi összejövetel. Persze
valaki szombaton tartja.

Vasárnapi összejövetel, vasárnapi összejö-
vetel, vasárnapi összejövetel, templom.

Valahogy minden ugyanolyan!

Ha utazunk ma a világban, majdnem
minden egyház ugyanúgy néz ki.

Mindig van egy pásztor, aki kiáll az Igével:

"A gyülekezetünkben az Igére építünk,
és egyedül az Igére."

Azt mondják, de nem tudják, hogy az egész
alapja, amire építenek,

amikor az összességét nézzük,
amikor az épületére nézünk,

amikor a hierarchiára nézünk,
amikor az összejövetelre nézünk,

nem a Bibliát tükrözi, hanem a Katolikus
Egyházat 300-ban és azóta.

És emiatt valahogy az élet
elszállt az emberekből.

Ugyanis mindnyájan elhívottak vagyunk
Isten szolgálatára!

Erről a következő leckében fogok beszélni.

Mivel mindnyájan Isten szolgálatára
vagyunk elhívva,

és ha csak elmegyünk a gyülekezetbe, és
odafigyelünk, de nem csinálunk semmit,

akkor lassan élettelenekké válunk,
és ezt látjuk ma.

Mert az egyházi felállás alkalmatlan
a tanítványképzésre.

Szeretnék a saját életemből megosztani
egy bizonyságot.

Az egyik ilyen skatulyában tértem meg.
Elmentem a gyülekezetbe és körülnéztem.

És arra gondoltam: "Ez, amit látok, ez a
normális keresztyén élet."

Másokhoz hasonlóan vágytam rá és
akartam Istent szolgálni, és ezt mondtam:

"Rendben, hogy szolgálhatom Istent?" Körül-
néztem gondolkozva, hogyan szolgálhatok.

"Nos, énekelni nem tudok, nem
lehetek a dicsőítésben,

mert nincs hallásom. Rendben, akkor
prédikálni szeretnék, de nem lehet,

mert már más valaki csinálja."

Így aztán ajtónálló lettem és gyakorlati
dolgokban segítettem. Rendben is volt.

De emlékszem, hogy néhány év múlva többre
vágytam. Prédikálni akartam.

Megint azért, mert ez volt az egyetlen
abban az egyházban, amire képes voltam.

Ezért így szóltam a barátomnak:
"Mit kell tennem, hogy prédikálhassak?"

Így felelt: "Fel kell ezt építened.
Kezd a gyerekfoglalkozásokkal!

Néhány év múlva ifjúsági vezető lehetsz.

További néhány év múlva ifjúsági vezetőként
évi egy vasárnap prédikálhatsz."

Ezt mondta. A kezemre néztem: ha min-
dent eszerint a szisztéma szerint teszek,

öt évembe fog telni, hogy esélyem legyen
egyszer egy évben vasárnap beszélni.

Valahogy ez felnyitotta a szememet. Hir-
telen körülnéztem és megdöbbentem!

Mert itt volt sok ember, aki Bibliaiskolát
végzett, aki ismerte Istent.

De hol volt az élet? Most csak jártak és
ücsörögtek, de nem szolgáltak.

És semmi nem történt!
Láttam, hogy valami nincs rendben.

Emiatt aztán a feleségemmel másik
városba mentünk,

hogy másoknak segítsünk
gyülekezetet építeni.

Abban az időben fiatalok és tüzesek
voltunk. senki nem volt fölöttünk.

Így szabadok voltunk pontosan azt tenni,
amit akartunk.

Emlékszem: "Most végre szabadok vagyunk!"
És emlékszem, hogy épp az első vasárnapi

alkalmat készítettük elő: "Hogy lesz?
Te prédikálni fogsz!

Hű, ez jó lesz! Én vezetem az alkalmat,
nagyszerű!"

"Egy gyűjtést is akarunk tartani."

"Igen, de csak nem tarthatunk gyűjtést,
és utána prédikálunk!"

"Nem. Mi van, ha köszöntést mondok,
majd éneklünk néhány éneket,

utána hirdetések, majd gyűjtés?

Aztán néhány további ének, és utána a
prédikáció?" "Igen! Csináljuk így!"

És igen boldog voltam, amíg rá nem néztem
a papírra és nem láttam: Semmiben sem más!

Pont úgy néz ki, mint amiből kijöttünk!

És ezt kell megértenünk. Azért hagytam ott
valamit, mert tanítványozni akartam.

Változtatni akartam rajta.
De egy dolog volt elhagyni a régit,

és egy másik dolog, hogy bensőmben
is megszabaduljak a régitől.

Ahogy Mózesnél is, nem volt neki nehéz
kivezetni Izráelt Egyiptomból,

de nehéz volt Egyiptomot kiverni a
fejükből. Mindig visszatekintgettek.

Nálam is, megtértem,
csatlakoztam a gyülekezethez,

és mikor valamivel később otthagytam,

valami újat akartam építeni.
Tanítványozni akartam. És mi történt?

Megint a réginél kötöttem ki.

Kikötöttem a vasárnapi összejövetelnél,
ami köszöntésből, néhány énekből,

hirdetésből, gyűjtésből, énekekből, majd
prédikálásból állt, aztán úrvacsoráztunk.

És pont úgy nézett ki,
mint amiből kijöttünk.

Annyira másképp nézett ki, mint
amit az első gyülekezetről olvasunk.

Náluk nem volt ez a fajta rend.

Most azonban sok év múltán Dániában
azt a rendet követjük. Miért?

A gyülekezeti hátterem miatt,
a Katolikus Egyház miatt.

Valahogy továbbfolytatódott, és mi mind
részei vagyunk azoknak a tradícióknak.

Később elmentünk egy másik helyre
és újra gyülekezetet plántáltunk.

És minden alkalommal egy
kicsit többet tanultam.

Valahogy azonban nem volt könnyű kitörni
ebből a skatulyából, a tradíciókból.

A végén azonban Isten adott nekem egy
álmot, és megtapasztaltam a szabadságot.

Mikor megtapasztaltam a szabadságot,
nagyon sok minden megváltozott.

Egy másik városba költöztünk, és
nem más történt ott, minthogy

kivitt minket Isten a pusztába.
Elvesztettük a házunkat, a pénzünket.

A feleségem akkortájt beteg volt, ágyhoz kötve,
én pedig meg akartam halni.

Ez mintegy 4 éve lehetett.

Kész voltam a halálra, mert azt kérdeztem:
"Hol vagy Isten?"

Mindent elvesztettünk akkor.

Mikor azonban mindent elvesztünk,
rátalálunk Jézusra.

Volt egy 1,5-2 éves időszak, amikor
semmilyen gyülekezethez nem tartoztam.

Így aztán mindent kívülről láttam.

Mikor pedig mindent kívülről láttam,

hirtelen újféleképpen láttam mindent.

Olyan volt, mintha leesett volna a szemüvegem,
és újféleképpen láttam a dolgokat.

Új életet teremtett ez számomra.
És bizonyságot tudok tenni.

Egyszer 40 napig böjtöltem
abban az időszakban.

Egy nap Isten szólt hozzám, és ezt mondta:
"Torben", én pedig: "Tessék!"

"Menj Næstvedbe!", ami egy város
Dánia másik végében.

Egyszerűen tudtam, hogy ez Isten volt, és
sírva mentem haza: "Megyünk Næstvedbe!"

Olyan erőteljes volt számomra,
hogy elmentünk Næstved-be.

Elmentem oda és ezt mondtam:
"Istenem, itt vagyok, mi az akaratod?"

És körbejártam néhány napot
imádkozva és Istenre várva.

Aztán vasárnap, volt ott egy baptista
gyülekezet, és prédikáltam ott.

Van egy barátom, aki akkor ott pásztor.

És odajött hozzám valaki,
imádkoztam érte.

A térdével volt problémája és a
rákövetkező héten operáció várt rá.

Imádkoztam érte és Isten meggyógyította.

Fel-alá tudott a lépcsőn járkálni
gond nélkül.

Az összejövetel után odajött hozzám, így
szólt: "Torben, beszélnem kell veled!

Szóltam: Mondjad!

Mikor mondta neked Isten,
hogy gyere Næstved-be?"

Akkor ránéztem:

"Az első délután, amikor imádkoztam a
mezőn 3 órakor. Miért?"

Erre ő: "Torben, ez lenyűgöző!
Hétfőn találtam rá a weboldaladra.

És imádkoztam is Istenhez
hétfőn, kedden és szerdán:

'Istenem, küldd Torbent Næstved-be, hogy
imádkozhasson értem, és meggyógyuljak.' "

Erre én: "Micsoda?"
Amikor hallottam ezt, azt gondoltam:

"Tyűha! Itt vagyok Dánia másik végén,
imádkozom. Isten szólt hozzám:

'Menj oda' és én mentem, mert ez a valaki
imádkozott, és aztán meg is gyógyult."

Ezt mondtam hazafelé a feleségemnek:

"Ez az, amit akarunk! Ezt az életet,
amelyben a Szent Szellem vezet minket."

Mostanra százával vannak
ehhez hasonló bizonyságaim.

Miként vezet és irányít minket a
Szent Szellem a mindennapi életben.

Mert amikor kezdtem azokból a
tradíció skatulyákból kitörni,

hirtelen megláttam, ki vagyok:

én vagyok a pap, én vagyok Szent Szellem-
mel telve, én vagyok Isten temploma.

Isten használni tud a mindennapi életben!
És ez segített visszatérni az ApCsel-hez.

Mindenki, akivel együtt dolgoztam,
és akit azóta

képeztem, ezt a tanítást adva nekik,
ugyanezt élik át:

Amikor kitörnek ezekből a tradíciókból,
gondolkodásmódból,

hirtelen elkezdik megtapasztalni azt az
életet, amiről az ApCsel-ben olvasunk.

És ez az én tanításom. A tanításom nagy
része abból az időből származik, amikor

a pusztába mentünk, és újféleképpen lát-
tunk dolgokat és kitörtünk a tradíciókból.

Elejétől kezdve szeretném hangsúlyozni:
szeretem az egyházat, és nem vagyok ellene.

De látni szeretnék egy reformációt.

És mint Luther és a Katolikus Egyház:

Amikor elkezdte Luther megreformálni a
Katolikus Egyházat, azt mondták neki,

hogy a Sátán küldte, hogy rombolja
le az egyházat.

Ma azonban tudjuk, hogy Luther
nem az egyház ellen volt.

Csupán meg akarta reformálni.
Én sem vagyok az egyház ellen,

meg akarom reformálni.

Az én egyházról alkotott elképzelésem
azonban minden más elképzeléstől eltérő.

Sok mai gyülekezetben beszéltem:
pünkösdiben, baptistában és

különböző formák között. Tudok beszélni
ott, és valamiképpen tisztelem is.

De hiszem, hogyha igazán hatékonyak
akarunk lenni a tanítványozásban,

akkor le kell ásnunk és meg kell
vizsgálnunk az alapokat.

Meg kell változtatnunk az alapokat!

Mert nem állapítható meg, hogy egy
gyülekezet egészséges-e, abból,

mennyi pénze van,

Nem látszik a taglétszámból sem, hogy
mennyire jó egy gyülekezet.

Vagy hogy hányan járnak vasárnaponként.

Abból sem látható, mennyi tevékenységben
vesz részt egy gyülekezet! Nem!

És különösen abból nem látható,
mi zajlik vasárnap.

Ugyanis vasárnap mindenki mosolyog,
és minden jól néz ki. Nem.

Ha látni akarjuk, hogy valami jó és egész-
séges, nézzük meg a gyümölcseit!

Képeznek tanítványokat?

Szeretik Jézust az emberek és követik Őt,
és engedelmeskednek neki tettekben is?

Engedelmeskednek az Igének? Amikor a
Jézussal való életről beszélünk,

nemcsak a vasárnap délelőttről, hanem hét-
főről, keddről, szerdáról, csütörtökről...

Tehát ha látni akarjuk, hogy egy
gyülekezet jó-e, akkor

nézzük, mit tesznek az emberek pénteken,
mit tesznek a fiatalok péntek este?

Miről beszélgetnek az idősek
szerda délután?

Mit tesznek az emberek, ha
együtt vannak?

Jézus az, az Isten Igéje, ami a szájukból
kijön vagy rossz viccek?

Bátor vagyok abban, amit ma teszek,
mert látom a gyümölcsöket.

Az emberek Jézus tanítványivá válnak.
Az emberek növekednek.

És szeretnék egy ilyen reformációt látni.
Reformációt szeretnék látni.

Hiszem, hogy sok mai pap is
reformációt akar látni.

Találkoztam ugyanis sok pappal, akik
haldokolnak a rendszeren belül.

Belevágtak, mert tanítványokat akarnak és
vasárnapi alkalmaknál kötöttek ki.

Vasárnapi alkalom, szerdai alkalom,
vasárnapi alkalom, és az élet odalett.

És nem növekedtek tovább az emberek, hanem
meg lettek valahogy fojtva.

Én is pap voltam a hagyományos módon,
és az élet szállt el belőlem.

Tényleg nehéz volt. Most azonban megvál-
toztatva a dolgokat sok minden történik.

Van erről egy könyvem:
"Az utolsó reformáció"

Láthatod a weboldalamon.
Bátorítom az embereket, hogy olvassák el.

Ha tényleg részletesebben bele akarsz ásni,
olvasd el "Az utolsó reformáció"-t!

Megveheted elektronikus formában az
Amazon.com weboldalon és egyéb helyeken.

Van egy link a weboldalamon:
www.thelastreformation.com,

ahol beszerezheted elektronikus formában vagy könyvként.

Bátorítalak, hogy olvasd el
"Az utolsó reformáció"-t,

mert ez a történet egy része, amin
keresztül vezetlek, és megmutatom,

mit, miért teszünk.

Hadd mondjam: Ha erről beszélünk, nemcsak
a gyülekezeti felállás a probléma; azaz,

hogy mit miért teszünk.
A teológiánkkal is baj van.

Mert láthatjuk, hogy a Katolikus Egyház
teológiája is sok mindent elveszített.

Aztán jött a hit által való megigazulás,
a hívők bemerítése, megszentelődés,

Szent Szellembe merítkezés, stb.

Isten azonban nem azért élesztette fel
nekünk azokat az igazságokat,

hogy a magunk skatulyájában ücsörögjünk
az igazsággal.

Sokan ma, különösen egy olyan evangélikus
országban, mint Dánia,

úgy hisszük, hogy evangélikusok vagyunk,
és: "Nem kell a Szent Szellem, hiszen

mindenünk megvan az Evangélikus Egyházban."

Ez azonban nem így van, mert
minden egy igazság.

És nem mondom, hogy a legutolsó a legjobb,

mert a Baptista Egyháznak van mit
tanulnia a metodistáktól,

ha a hitből való megszentelődésről
és szentségről van szó.

Tehát nem mondom, hogy ez a legjobb.
Nem.

Hiszem, hogy meglátjuk, hogy minden
igazság összeáll.

De nem az által fog összeállni, hogy ezek
a nagy felekezetek egyesülnek.

Nem, mert ez nem működhet.

És ma hamis ébredés zajlik előttünk,
amikor újra sok

egyház hajlik a Katolikus Egyház felé.

Megdöbbentő számomra,
hogy sok pünkösdi

vezető hajlani kezd a
Katolikus Egyház felé.

Az egyházatyákhoz, ahogy ők mondják.

Ne menjünk vissza ezekhez a tradí-
ciókhoz... Hanem menjünk vissza

a Bibliához, az ApCsel-hez ehelyett!

Ők azonban a Katolikus
Egyház felé hajlanak,

és ez a hamis ébredés, amit
éppen most látunk.

Csak várj, és sokkal inkább látni fogod
ezt a közel jövőben.

Az igazi ébredés azonban az,
hogy az emberek kijönnek ezekből.

És a skatulyák leomlanak.

Aztán egy népként egyesülünk.

Ha találkozunk emberekkel az utcákon,
az otthonaikban, semmi

nincs a homlokukon -
pünkösdi vagy baptista. Nem!

Egyszerűen csak Jézus tanítványa, és
hiszem, hogy ezt akarja Isten tőlünk:

hogy egy népként egyesüljünk, hogy tanulhassunk
és mindent helyretegyünk.

Mert lehet igazságod.

De ha csak az az egy igazságod van a többi
nélkül, akkor tévedésben vagy.

Hit által igazultál meg, de Jézus nem azt
mondta, hogy igazítsuk meg az embereket.

Nem, azt mondta: menjetek és tegyétek
tanítvánnyá őket, hogy Rám hallgassanak.

Ahhoz, hogy rá hallgassunk, el kell temetnünk
a régi életet és szentül kell élni.

Az örök életre kell összpontosítanunk,
szükségünk van a Szent Szellemre,

az ajándékokra, ha tanítványságról,
és Jézus követéséről van szó.

Egyszerűen meg akarom mutatni egy teológiai
példán keresztül, milyen rossz is ez:

Mert ha fogunk 10 tízéves gyermeket, és
adunk a kezükbe Bibliát,

és megkérjük ezt a tíz10 gyereket, hogy olvassák
el az evangéliumokat és az ApCsel-t,

aztán megkérdezem, mikor kell
egy embernek bemerítkeznie?

A hitre jutás utáni első vasárnap?
Néhány hónappal később?

Ha már kaptak némi tanítást
a gyülekezetben?

Vagy néhány év múlva, amikor késznek
érzik magukat a bemerítkezésre?

Ha a gyerekek elolvasták az Apcsel-t,
rám néznek és azt mondják:

Egyik sem, hanem azonnal,
még aznap. Miért?

Mert annyira olyan világos, olyan világos,
hogy tízéves gyerekek is megértik:

Mindenki, aki az ApCsel-ben hitre jutott,
még aznap bemerítkezett.

Mindenki. Mindenki. Megtért, bemerítkezett
és vette a Szent Szellemet.

Ez volt a kezdet akkor, és ez olyan
világos volt a tíz gyermeknek.

Ha azonban fogok öt nagyon okos embert
mindegyik felekezetből,

akik görögül is, héberül is olvasnak,

és akik sok éven keresztül tanultak
teológiát, és megkérdezem tőlük ugyanazt:

"Mikor kell az embernek bemerítkeznie?"

Öt különböző választ fognak adni.

Attól függően, hol tanultak.

És egyik sem az igaz válasz.
Mert melyik csoport meríti be

az embereket még aznap?
Egyik sem. Miért?

Mert nem illik a skatulyájukba.

Valahogy kiemeltük Isten Igéjét a hatalmi
pozíciójából a vallásunk miatt,

a tradícióink miatt.

Mert ebbe az egyházi felekezeti
skatulyába nem illik bele, hogy

még aznap bemerítsük az embereket,

mert a templom épületben akarjuk
megtenni egy istentiszteleten,

azt pedig meg kell szervezni.

Emiatt aztán veszítjük el az erőt,
és veszítjük el az életet.

Isten azonban nem erősíti meg a tradícióinkat.
Isten az Igéjét erősíti meg.

Megtapasztaltam, milyen az embereket
még aznap bemeríteni,

amikor a Szent Szellem leszáll úgy,
hogy az emberek hirtelen nyelveken

kezdenek szólni körülötted anélkül, hogy
bárki is imádkozna értük. Miért?

Mert Istennek ez tetszik. Isten szereti
az Igéjét!

Isten szereti, amikor engedelmeskedünk, és
tiszteljük Őt, és tesszük, amire elhívott,

és nem azt, amit a tradícióink diktálnak.

Tehát látjuk ezeket a nagy okos embereket,
akik értenek görögül és héberül,

hogy nem látják, mit mond az Ige.
A tíz gyermek pedig látja.

És gyakran azt hisszük, hogy minden a
tradíciókról vagy a tudásról szól,

minden a tanításról.

Sok ember ma a templomokban a
világon azt hiszi, ha Istent akarja

tisztelni vagy szolgálni, akkor Bibliaiskolába
kell mennie. Téves! Őszintén, téves!

Az ApCsel-ben jártak Bibliaiskolába? Nem.
Ismerték Jézust? Igen.

Sok ismeretük volt? Igen. De ez azért
volt, mert együtt voltak Jézussal,

és nem azért, mert Bibliaiskolában tanultak.

Nem mondom, hogy a Bibliaiskola szükségszerűen
rossz, de az a probléma vele,

hogy amikor elvégezzük a Bibliaiskolát,

más szemüvegen át olvassuk a Bibliát.

Például, ha találkozom valakivel, aki
teológiát tanult, meg tudom mondani,

miben hisz az illető, anélkül, hogy
beszélnék vele.

Csak annyit kell tudnom, hol tanult.

Ha a Református Egyházban tanult:
"Ó, te ebben és ebben hiszel..."

A Metodista Egyházban:
"Te ebben és ebben hiszel."

A Baptista Egyházban: "Ebben és
ebben hiszel".

Látod?

És valahogy így van:
Amikor felnövünk, megtérünk,

akkor egy felekezetben vagy
gyülekezeti rendszerben, növünk fel.

És gyakran gondoljuk, amiben felnőttünk,
az az egyedüli igazság,

ahol elindultunk, mert mindaz, amit látunk,
úgy tűnik, az igazságot tesszük.

Okos emberek vesznek körül, akik sokkal
jobban ismerik a Bibliát, mint mi,

ezért aztán ennek kell
az igazságnak lennie.

De elfelejtjük, hogy mindenki körül vannak
okos emberek, akik ismerik a Bibliát.

És mindenki hiszi, hogy amit csinál,
az az igazság.

Gyakran azonban nem látunk. Mert ezen
a szemüvegen át olvasunk.

Vannak barátaim, akik református papok,
református szolgálatban állnak,

és sok tekintetben nagyon okosak, de ha
a bemerítés kerül szóba, nem látnak.

Hogy mit mondanak, amikor olvasom...
Ha tanító lennék egy iskolában, ahol ők

tanulnának, a legalacsonyabb osztályzatot
adnám nekik. Miért?

Mert annyira rossz a teológiájuk
ezen a ponton.

Sok más tekintetben nagyon okosak, de ha
ehhez a ponthoz érünk, nagyon gyengék.

Képtelenek látni a szemüvegük miatt.
Vagy félnek látni.

Mert ha hirtelen látják, és megváltoztatják
pl. a bemerítésről a nézeteiket,

akkor elveszítik a munkájukat,
barátaikat és pénzüket.

Elvesztenek mindent, mert nincsenek
többé a skatulyában.

Ez a baj, ezek gyakran hátráltatnak abban,
hogy a megfelelő teológiát fogadjuk el,

és megismerjük Istent.
A mi skatulyáink! A mi skatulyáink!

Milyen gyakran, ha nincs probléma a
skatulyával, látunk papokat,

aki olvassa a Bibliát és:
"Hé, baptista lettem!"

Vagy a baptista olvas a Szent Szellemről:
"Oh, pünkösdi lettem!"

Nos, milyen gyakran látjuk ezt?
Nem túl gyakran.

A leggyakrabban amelyik egyházi formába
térünk meg.

Amiben felnövünk, abban folytatjuk a
hátralevő életünket.

És azt hisszük, milyen szerencsések vagyunk,
mert a megfelelő felekezetben

nőttünk fel, amelyik az igazságot, csakis
az igazságot birtokolja.

Nem hiszem, hogy bárki is
egyedül birtokolná az igazságot.

Hiszem, hogy mindegyiküktől kell némi
igazságot merítenünk,

mielőtt megismernénk a teljes igazságot.

Szóval hadd mondjam, hogy ez
nemcsak a teológiáról szól.

Valójában le kell vennünk a szemüveget.

Nem akarok teológiáról vitázni
emberekkel, korábban megtettem.

De nem akarok elpazarolni egy csomó
időt vitákkal.

Képzésre és tanításra akarom használni
az időmet, mint ez is,

hogy az emberek levehessék szemüvegeiket,
és elkezdjék maguknak olvasni a Bibliát

a Szent Szellem tanítása mellett.

Ha ezt tesszük, hirtelen, hú, elkezdünk
látni olyan dolgokat, amiket soha előtte.

Most már tudhatod, miért az a weboldalam
elnevezése, hogy "Az utolsó reformáció".

Itt van:
A katolikus rendszernek el kell buknia, és

Isten újra összehoz minket, mielőtt
Jézus visszajön.

"Az utolsó reformáció", ami a könyvemnek
és a weboldalamnak is a neve.

Ez olyan tanításokból áll, amiből
itt kaptál.

Hiszem, hogy az Utolsó Reformáció
előtt állunk, mert Isten

a szemünk előtt építette Egyházát
az utóbbi sok-sok évben és

azt akarja, hogy levegyük a szemüveget.

Azt akarja, hogy szakadjunk el a téves
alapoktól és térjünk vissza az egyszerű,

de erőteljes élethez, amiről
az ApCsel-ben olvasunk.

Mint azok, akik Hollandiából jöttek, akik
meg akarták tanulni a betegeket gyógyítani.

Nem kaptak tőlem sok tanítást, csak
kávéztunk egyet,

beszélgettünk Jézusról és sok egyébről,

aztán kivittem őket az utcákra,
ahogy tettem azt sok mindenki mással is.

És 20 perc múlva imádkoztak betegekért,
akik meggyógyultak.

Nem volt szükség sok tanításra.

Nem. Mert ha megmutatjuk az életet úgy,

és képezzük őket úgy, ahogy Jézus tette,
igen hatékonyak lehetünk.

És ezt szeretném tenni veled
ezalatt a Bibliaiskola alatt.

A következő 19 lecke során visszaviszlek

lépésről-lépésre az életbe, ahogy olvassuk
az ApCsel-ben.

Tudom, sok kérdés lesz, mint
pl.: "Mi van ezzel?

És mit fogunk csinálni? És...
ezzel mi van?"

Azt mondom: Nyugi, egyszerre csak egy
lépést, később megérted.

Amit viszont szeretnék, ha megtennél most,
a jövő heti következő leckénk előtt,

szeretném, ha vennéd a Bibliát,
az ApCsel-t,

és kezdd el egyszerűen olvasni az
ApCsel-t az elejéről.

Ha olvasod az Apcsel-t,
meglátod benne az egyházat.

Akkor mondd magadnak:
"Ez a normális keresztyén élet!

Ez a normális keresztyén élet!
Ez a normális keresztyén élet!"

Olvasd az ApCsel-t!

És mondd magadnak:
"Ez a normális keresztyén élet!"

És valahogy próbálj megfeledkezni, próbálj
megfeledkezni arról, miben vagy,

próbálj megfeledkezni arról, ami körülvesz!

És ne gondold, hogy az a normális.

Az Isten Igéje, az ApCsel
a normális keresztyén élet.

Tehát fogd az ApCsel-t, olvasd végig,
és ha többet szeretnél,

rendeld meg "Az utolsó reformáció" című
könyvemet, szerintem jó, ha megvan és

végigolvasod, míg végigmegyünk a Bibliaiskolán.

Nagy áldás lehet számodra. Egyébként
szeretnélek látni a következő héten.

Alig várom. Jövő héten beszélni és rajzolni fogok.

Illusztrálni fogom és egy kicsit többet
beszélek majd a rendszerről,

a papságról, hogy mindnyájan papok vagyunk.

És segítek megteremteni az életedben a
megfelelő alapot, hogy növekedhess.

Mert ma itt Nyugaton egy olyan
keresztyénséget építettünk,

ami csak az ismeretekről szól.

De ez nem az ismeretekről szól,
hanem tudásról és cselekvésről.

Gyakran gondoljuk: "Ó, csak több teológiára
és több bibliaiskolára van szükségem,

több oktatásra."

De ha megnézzük azokat az embereket, akik
talán sok éven át teológiát tanulnak,

minél többet tanulnak, annál kevesebb a
hasznuk az Isten Királyságában,

amikor növekedést akarunk látni, démonokat
űzni, betegeket gyógyítani,

Istentől hallani és vezetést venni
a Szent Szellemtől.

Mert a teológia lép be a gyakorlati és
egyszerű Isten Igéje

iránti engedelmesség helyett.

Amit ezzel a hollandiai házaspárral
tettem, az valahogy

olyan reformáló jellegű, olyan ébresztő,

az életük teljesen megváltozott.
És csak 20 percbe telt.

Beszéltem velük és azt mondták, ez oly
lenyűgöző és egyben oly egyszerű is,

semmi új, csak azt tettük,
amit Jézus a Lk 10,9-ben mondott:

Menjetek ki, gyógyítsatok és hírdessétek az
evangéliumot! "Rajta!"

Gyakran azonban teológiát csinálunk a
dolgokból ahelyett, hogy megcselekednénk.

Ahhoz azonban, hogy te és én megtegyük,
szükségünk van egy alapra,

meg kell értenünk, hogy Jézus a mindennapi
életünk része akar lenni.

Igen, és erről fogok beszélni
a jövő héten.

Isten áldjon, találkozzunk a jövő
héten! Viszlát!